Milyenek az emberek...!

 

Amikor ide költöztünk, említette az Eladó, hogy ebben az utcában vér szokott folyni a parkolóhelyekért folyó küzdelem során, majd meglátjuk, bolondok az emberek. Nagyon nem izgattuk magunkat, mert abban a szerencsés helyzetben voltunk/vagyunk, hogy van garázsunk, szóval aligha kényszerülünk arra, hogy az utcán parkoljunk. Egyébként is, egy full felújítás előtt álltunk, úgy , hogy még a szétverés szakaszában be is költöztünk, úgyhogy érdekelt is bennünket a parkolási status quo. Meg aztán hittük is, nem is, elvégre vannak az életben nagyobb problémák, mint holmi parkolóhely egy zsákutcában. Vagy ki tudja?

Múltkor A., aki nem itt lakik az utcában, de itt dolgozik, leparkolta az autóját valahol az utca végében, mint minden reggel. A. elég nagy szájú nő, de a szimpatikusabb fajtából származik, szóval olyasvalaki, akit kedvelek, mert mindig megmondja a véleményét, akkor is, ha az a másiknak valószínűleg nem fog tetszeni. Én nem ilyen vagyok, én inkább nyelek, meg szemet húnyok, meg jobb a békességel, max csöndesen puffogok. Szóval A. jófej, maradjunk annyiban. 

A. leparkolt, ám mivel még nem jött el a 8 óra, gondolta, rágyújt egyet, közben végiglapozza az instáját az autója mellett táborozva, ilyesmi. Perceken belül az egyik szomszéd, L. megközelítette, hogy nem állna-e arrébb az autójával pár métert, mert akkor könnyebben lehetne elférni mellette...mondjuk a többi autónak, ilyesmi. Mire A. talán éppen formában volt, talán még túl korán volt, de azt találta mondani L. nek, aki nyugdíjas, hogy azért ő nem fogja beindítani az autóját a méregdrága üzemanyag árak mellett, hogy L. autója jobban elférjen, elfér az így is. L. -lel nem ápoltak egyébént mostoha viszont, nyáron megkínálta körtével.

Meghallotta mindezt F., aki hasonló L. hez, mert nyugdíjas is és szomszéd is. F. kissé élesebb tónusban kérdőre vonta A.t, aki az utcában dolgozik, nem itt lakik és még nem nyugdíjas egyáltalán, hogy minek jár ide autóval, ha látja, hogy itt mindig rengeteg autó áll, szinte egyik a másik hátán. Miért nem jár busszal? A. picit berágott szerintem - nem tudom, de ahogy ismerem, igen - rágyújtott aznap az ötödik cigijére, nagyot szippantott belőle, a gyújtó picit megremegett a kezében  és azt felelte, hogy hát azért. Azért, mert 2 éve, amikor elkezdett újra dolgozni, még nem tudott  100m sem menni anélkül, hogy ne kellett volna leülnie, szóval kocsival járt mindenhová, autóval járt dolgozni is. Mert ő ilyen beteg volt, szóval érhető, hogy hanyagolta a buszt,  mindenki megértheti.  L. és talán F. kevésbé volt átitatva empátiával, gondolom, mert L., aki pont szomszédtunk mit talált mondani, sosem találnátok ki. Megkérdezte A.-t, hogy az euthanáziára gondolt-e akkoriban és most, mert az mindent megoldott volna.... Komolyan ezt mondta. Nem biztos, hogy akkor váltottak szót életükben először, de hogy utoljára, az valószínű. A. -val olyasvalami történt, ami ritkán esik meg, nem tudott erre mit mondani, a csikket eléggé el nem ítélhető módot L. lába felé pöccintette a pocsolyába (amúgy nem, csak így képzelem el), majd sarkonfordult, hogy felvegye a munkát. Azóta is emlegeti, hogy vannak emberek, akik a jobb közlekedés érdekében mások halálát kívánják, hát milyen világ ez??

Ez megtörtént, valós események alapján, egyenesen A. mesélte. 

Azt már viszont álmodtam, ami a következő történetem. A munkahelyemmel volt a helyszín, vagy valami ilyesmi.  Valahol egészen máshol volt az irodánk egyébként, egy méretes tárgyalóban voltunk, hatalmas bőrfotelek terültek el az ovális asztal körül, felettünk ezer lámpa és csillár. Megbeszélést tartottunk, de ott is valami szünet lehetett.  Nagyon pipa voltam,mert a főnököm felvett egy másik kolleganőt mellém, egy fiatal szőke nőt, ceruzaszoknyában és idegesítő vinnyogó hanggal. Ráadásul olyan tudálékos volt, hogy mindig mindenbe beleszólt, én meg csak pislogtam, hogy ahhoz képest, hogy próbaidős, hogy tud ennyit sipítozni, okoskodni. Aztán itt kiesett az álomból egy darab és csak arra emlékszem, hogy az én munkámat szedi darabokra a nőszemély, elemez és kritizál, mire elszakadt a cérna, én átlendültem az asztal felett, vad dühömben neki akartam esni, hogy megtépjem a haját és közben olyanokat üvöltöttem, hogy te repedtsarkú .... szóval csúnya szavakkal illettem. Mielőtt elérhettem volna, felébredtem. Az biztos, hogy nem akarok új kolleganőt....

Helyzet

 

Hopsz, elröppent egy hónap ebből a tanévből is, bár sejtem, hogy elég messze van még a tanév vége. Nem is siettetem különösen a dolgokat egyébként, így is öregszünk, mint a fene. 

Kijött az új villanyszámlánk és gázszámlánk. Nem irányadó semmilyen szempontból (merthogy nem egyedül a lakást fűtjük és világítjuk be), de talán 4000 Ft-tal az átlag felett van a villanyszámlánk és évi 200 000,-tal lesz több a gázszámlánk. Mármint haugyanannyit használunk fel idén,mint tavaly. Nyilván igyekszünk majd a légkondikat többet működtetni, mint a gázos cirkót, aztán valami lesz. Megfagyni csak nem fogunk. Hogy aztán anyukámmal mi lesz abban a nagy házban vagy anyósomékkal, még nem tudom....

Ha a Tesco online-on vásárolok, újabban csak az akciós termékeket  nézem első körben és azokból választok, aztán ha azon kívül kell még valami, kénytelen vagyok a nem akciósból választani. Igyekszem minél több gyökérkenyeret, kiflit, kalácsot, péksütit sütni itthon, egy részét lefagyasztani, hogy később is friss legyen, ilyesmi. Szerintem ezzel is spórolunk. Kaja rendelés csak végső esetben. Az én fejembe egyelőre az jár, hogy ez még innen is lehetne sokkal rosszabb, pedig most sem valami rózsás a helyzet. Van munkánk, nem tört ki világháború, stb....Újabban nincs nagyon kedvem követni a világpolitika eseményeit, mert az ember tényleg csak kétségbeesik, hogy minden csak egyre reménytelenebb és kétségbeejtőbb, ahogy sodródunk egy egyre szélesebb körű háború felé, Európa gazdaságai is egyik a másik után kerülnek egyre rosszabb helyzetbe, hagyjuk is....

Kértünk árajánlatot a ház szigetelésére, garázskapura, napelemre, mindre csak jövőre kerülhet sor, a napelem esetében ki tudja mikor? Az ajánlatok még nem érkeztek meg. A lépcső, terasz hidegburkolása úgy volt, hogy valamikor ősszel megtörténik, most azt mondom, hogy remélem, két hét és itt lesz a burkoló, ugyanaz, aki a fürdőszobát újjá varázsolta a nyáron. Ja és még az emeleten gipszkartonozás is lenne jövő nyáron, eltűnne a lambéria egy jelentős része, ha nem mind..... 

Az őszi szünet elmaradása egy kicsit érzékenyen érintett bennünket, mert ahogy tavaly, idén is elutazunk majd pár napra. Igaz, nem messzire, csak a Mátrába. Mivel le van foglalva, ki van fizetve, nem gondolnám, hogy szóba jött volna, hogy nem utazunk el, megyünk, mintha muszáj lenne. Arra gondoltam, hogy esetleg még a szerdát is leigazolom a gyerekeknek, mert a szerdai nap Zalánnak egy rémálom. Meglátjuk. Egyelőre még a hónap elején járunk. f

Amíg Zalán tanul

 Már majdnem teljesen meggyógyultam, olykor még érzem, hogy van arcüregem, de ettől ugyebár simán lehet dolgozni. Reggel akkora köd volt és sötét és nemszeretem időjárás, hogy nem is bántam, hogy itthon maradhatok. Bárcsak létezne home office a számomra is! 

Nem voltam ma valami produktív, pedig szerettem volna kuglófot sütni, vagy buktát, amit mindig csak készülök, de végül mindig valami más lesz belőle....ehelyett nem készült semmi finomság ma. Viszont legalább tényleg pihentem egy kicsit. Egyébként meg a lasagne pillanatnyilag is a sütőben sül, szóval a gyerekek elégedettek lesznek a vacsorát illetően. 

Az volt a gubanc - az ok, amiért nem sütöttem semmit - hogy sajnos áramszünet volt dél körül és előtte is itt voltak az Áramosok és hol elment az áram, hol visszatért. A Jeff Dahmer nagyszerű életét feldolgozó sorozatot néztem a Netflixen, de annyire elképesztő, hogy nem ajánlanám senkinek. Viszont a THE CROWN következő évada itt lesz november elején. Nekem az előző két évad volt a kedvencem, a már nem kifejezetten fiatal királynővel, szerintem ott meggyőzőbb volt a színészi alakítás is, bár mindenki jó benne. Kicsit sajnálom is, hogy már "új" királynőt kapunk erre az évadra, de hiába, az idő csak pereg. 

Fantasztikus volt az olasz-magyar meccs, picit még szomorkodtunk is utána, hogy nem nyertünk, de hát mégiscsak az Európa bajnokkal játszottunk, méghozzá jóóóól játszottunk és valahol ez a lényeg. Akkora élmény volt még a képernyő előtt is. Olyan ereje van a focinak, hogy alig várjuk a következő válogatott meccset. Van jövő, szép jövő, ami biztató. Kár, hogy amúgy az NB1 harmatgyenge, talán a Fradin kívül. Majd megkérdezem tesómat, hogy milyen reményeink lehetnek, bár ő nem optimista. 

Közben Zalán szenved itt a fenyővel, Kiefer, pedig nem is nehéz, a gombafajták sokkal gázabbak voltak. Holnap írnak belőle. Holnap is. Ezek állandóan írnak. Levontam a következtetést, hogy a hatodikos természetismeret még nehezebb, mint az ötödikes, szóval remek.....Szép lesz ez a tanév is. 

Töriből ma írtak ötödikes összefoglalót, beindul abból a verkli jövő héten, szóval lehet abból is teperni... Réka viszont virágzik még mindig a Vargában, valami második legjobb lett a német dogája a csoportban. Na ott meg az történt, hogy a legjobb csoport olyan erős lett - nem egészen Réka miatt, de ő is egyikük- a sulinkból Vargába átnyergelő 5 németestől, hogy 8 főre apadt a csoportlétszám 13-14-ről és még mindig van, aki nem érti, mit mond a tanár egészen. Kár, hogy ehhez a 3hoz igazodik a tananyag is, bár remélem, hamar felzárkóznak vagy nem tudom, mert így vesztegetik a drága időt. A régi ofő már írta is buzgón, hogy 10. évvégére felsőfokot vár el....Persze....

Szakad az eső. Nincs is jobb ilyenkor, mint egy fenséges tál lasagne....

Mi volt a hétvégén?

 

Na hát szóval, gondolom, nem tőlem tudjátok meg, de megvertük a németeket péntek este. A második félidő már nagyon meredek volt, ahogy tesóm mondta volt, meleg volt a pite, de a végeredmény a lényeg és a fiúk tényleg fantasztikusak voltak, az a Szalai gól.....de amúgy mind, mind előtt le a kalappal, akármi lesz is az olaszok ellen holnap este.

Hétvégénk elég ... amolyan lábadozós volt. Próbáltuk behozni Zalánnal a lemaradásokat, ez több tantárgyból nem sikerült, de a keddi töri dogára már 90%ban felkészült, a német felelésre is holnapra, az Egri csillagokat is elolvastuk a kért oldalig. A többit fedje homály, holnap úgyis folytatjuk.

Csak a szokásos kedvenc kajáinkat főztem a hétvégén. Kaptam tanyasi kapirgálós csirkét, amiből paprikáscsirke lett és nokedli, vasárnap pedig egy nagy kondér brassói.  Na, kapirgálós az túlságosan jól sikerült, mert bár nem élt szegényke (na akkor még most is élne, én biztos nem vágom el a torkát), de teljesen egészben volt. Így némi cincogással és sziszegéssel nagyon gyorsan megszabadultam a fejétől - félig nyitva volt a szeme- atyaég - utána már kevésbé láttam benne az állatot, maradt a hús. El is gondolkodtam picit, hogy az én generációm vajon milyen arányban képes még tyúkot (kacsát, libát) vágni, míg anyukám, ha nem is vígan, még gyakran vágott tyúkot, hiszen saját állataink voltak. Valószínűleg itt az összefüggés, nincsenek már itthon haszonállatok, tehát leszoktunk arról is, hogy levágjuk őket. Hasonló történt anyuval is, egy idő után, én úgy emlékszem, végelgyengülésben pusztultak el a tyúkok, csak a tojások miatt volt hátul pár tyúkocska. Ő is szivesebben vette meg a bolti husit....vagy a háztájit, amit valaki más már legvágott.

Tibi egész szombaton dolgozott egyébként, már este 6 körül járt az idő, amikor hazaesett, fáradtan. 

Vasárnap nem történt semmi azon kívül, hogy elvittük a kutyát sétálni, mármint Tibi, közben mi Rékával vettünk pár finomságot a Lidliben. Réka makaront szeretett volna venni, de itthon láttam meg véletlenül a prospektusból, hogy hétfőtől lesz kapható, hoppá.....

Azt nem tudom, írtam -e, de vettem a nyáron minden alkatrészt makaronhoz.  Úgy terveztem, hogy majd az olasz fajtát sütöm meg, van is hozzá egy tuti jó , részletes recept. Időm, mint a tenger a nyári szünet idején. Azonban nem jutottam el odáig, sajna. Miből gondoltam, hogy szeptembertől könnyebb most eljutok, a tanév alatt, nem tudom. Valószínűleg nem gondoltam semmit, egyszerűben kifutottam az időből. Ugyanígy nem készítettem fotóalbumokat az elmúlt évek fotóiból sem....Ami a tuti - szavatosságra majd figyelni kell azért, elég drága alkatrészekből áll össze. Ami a poén, hogy nem szeretjük igazán az első osztályú cukrászdából származó macaront, viszont a Lidlisből bepuszilnék simán egy egész dobozzal. Jó, hát azok olyan kisebb fajták....méretileg.

Szombat este ért még egy kisebbfajta sokk minket, Diót majdnem elütötte egy autó séta közben. Az volt, hogy ugye normál módon a járdán jön láb mellett, vagy inkább előttünk poroszkál 2-3 méterrel. Ha este sétáltatjuk, nem szoktunk egy teremtett lélekkel sem találkozni szinte, szóval nincs pórázon. Egy ponton azonban le kellett sétálni a járdáról az úttestre, mert fel volt állványozva egy lakóház. Ahogy befordult a sarkon az utca végében egy autó a sötétben, megláttam a fényeit, még gondoltam is, hogy na ez is most jár erre, amikor a biztonságos járdát elhagyjuk. 

Szóltam Diónak, hogy jöjjön utánam, én gyorsan visszasiettem a járdára, ám a bolond kutya tett egy kört az állványok alá, majd visszaügetett Tibihez, aki a falkavezér. Ő mögöttem jött, az úttest melletti kukáknál tartott. Persze mire a kocsi mellénk ért, a kutya pont akkor szaladt ki a járdáról az úttestre....éssss szerencsére bekanyarodott a kukák mellett , vissza a járdára, de volt egy sötét pillanat, amikor nem tudtam, hogy az autó elé rohan, vagy okosan követi Tibi nyomát vissza a járdára. Én nem is tudom, mit csinálok, ha elütötte volna az autó....Sokkos állapotban voltam hazáig....Jobban kell vigyázni rá, sokkal jobban. Ki nem tudom mondani, mennyire szeretjük ez a "dögöt".... 

Elrepült ez a hét is

 

Megy a Németország - Magyarország meccs, első perc, de azért fél szemmel írok pár sorocskát. 

Az van, hogy ugye hétfő óta itthon van Zalán a dáthájával - fáj a torka, folyik az orra, ilyenek. Kedden - azt hiszem - nyomtunk egy covid gyorstesztet, nagyon negatív lett. Szerdán, a semmiből, olyan délután 5-6 óra magasságában elkezdett folyni az én orrom is, de mint egy csap, amit nyitva hagytak, innestől fogva folyamatosan fújtam az orrom, de szinte szó szerint. Először azt hittem, allergia, de nem. Lehet, hogy kiszáradtam, lehet, más történt, de este 11-re már csak arra vágytam, hogy összegömbölyödjek az ágyamban és hagyjon mindenki és minden békén. Ez van, amikor beteg vagyok. Reggel írtam is egy üzenetet a főnökömnek, hogy kidőltem, game over. Hogy aztán reggel Réka hogy jutott el a gimibe, hát nem rajtam múlott. Milyen klassz, ha az embernek nagyobbacskák a gyerekei!

Az egész napot az ágyban töltöttem, döglöttem, bár felkeltem egy kis dubary-s csirkét alkotni délután, de már a krumplipürére nem volt erőm, le kellett újra feküdnöm. Hívtam a dokit is, mert még mindig távgyógyítás van, de ilyen dáthás esetekre nekem praktikus, ugye. Kérdezte a doki, hogy nem vagyok covidos? Nem akartam neki mondani, hogy honnan a bánatból tudjam?? Éppen tollat kerestem Réka szobájában, hogy felírjam majd, hogy miket kell vennem a patikából. Annyit nyöszörögtem, hogy nekem az arcüregem fáj, de pokolian és egyfolytában, ami láthatólag hallhatóan megnyugtatta, hogy nem covid. Zalán gyorstesztéből ki lehetne indulni, hogy nincs itthon covid, ha nem tudnám, hogy amikor covidosok voltunk, akkor is mindkettőnk gyorstesztja sima nega lett, az alaposabb tesztecskén meg meglepődtünk, hogy ja, de, mégis covid. 

Réka szobájában nem találtam egy nyavalyás tollat sem, én nem tudom, hol tartja őket, de végül egy ceruzával felvéstem pár finomságot Réka egyik, hanyagul az ágyára hajított füzetébe, amiről később kiderült, hogy valami flancos, méregdrága Hello Kitty-s füzet, tudta a fene....Ahogy én láttam, német füzetnek használja. Hétfőn kell majd telefonálnom, hogy meggyógyultam-é antibogyó nélkül is vagy döglődöm tovább. Mindig ez a rendszer. Remélem, meggyógyulok. 

Na szóval így telt a csütörtök, eléggé hervadt voltam, fájt mindenem olykor, máskor meg nem, szedtem ezt és azt, gőzöltem a pofám kamillával. Ez mindig nagyon jó az arcüregemnek, le is buktam a gőz fölé 20 percre, közben egy Kendall Rea sztorit hallgattam true crime katogóriában. Valami olyami volt a sztori, hogy a volt férj elásta az asszonyt az erdőben

és góóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól

0:1 -re vezetünk.

Szoboszlai szögletet rúgott- jól megdobálták poharakkal szegényt a szimpi németek, Szalai pedig sarokkal betette a kapubaaaa. Ez az, fiúk!!!!

Szóval valamelyik férje eltűntette az asszonyt és csak 10 év múlva találták meg az erdőben a csontjait.... Most arra bevallom, nem emlékszem, hogy melyik férje volt, elég forró volt a kamillás gőz, de az biztos, hogy a gyerekeket végül az apjuk nevelte fel, ez megragadt. 

Mára viszont előbújtam a fekete barlangomból, amiben szenvedni szoktam és nyalogatom a sebeimet, így reggeli után megkerestem Zalán oltási könyvét, hiszen a 6.-os oltását most kapja majd 2 hét múlva (amúgy tegnap kapta volna, csak ugye beteg). Még van pár  súlyos lemaradásom itt-ott pl. bankba nagyon kellene mennem és bizonyos pénzügyes papírokat is elő kellene keresni, így legyűrtem a késztetést, hogy kitakarítsam Réka szobáját, amihez kedvem lett volna ugyan, de nem ez volt a legsürgősebb feladat és inkább Zalánt leparancsoltam, hogy végre tanuljon, mert jövő héten drámák sorozata lesz, ha nem készül. 

Kimaradt egy marha nagy magyar helyzet, asztamindeniiiit!

Megint ott tartok, hogy mit keresünk mi kéttanon, mert most megint mindig németet tanulunk és hát Zalán aztán nem nagyon élvezi ezt.  Sima németet, aztán törit, ötödikes összefoglalás, a nyavalyás fenyős szöveget még én sem értem, nemhogy Zalán, szóval először ki kell szótárazni. Viszont óráról órára kell készülni, mert mindig felelnek. Aztán ott van az Egri csillagok, amit a várakozásokkal ellentétben nem tavasszal dolgoznak fel, hanem MOST. Viszont nem az eredetit, a pofám leszakad, hanem a Nógrádi Gergely féle lebutítottat.....Rékánál nem engedtem, hogy ne az eredetit olvassa a csaj, ott olvasónaplót kellett kitölteni, Zalánnál örülök, ha ezt kiolvassa. Ott van a nyelvtan ötödikes összefoglaló doga, amit megírnak a jövő héten. Aztán felelnek civilizációból, Németországról van egy szöveg, a Brandenburgi kapuról, kb. fél oldal, de azt is meg kell tanulni, ez nincs magyarul. Honismeretből családfát kell rajzolni, ez volt a múltheti házi, ez sincs kész, a héten a város nevezetességeit kellett felsorolni? Ilyesmi. Mi van még? Ja, hát a matek, semmiség, apróság...és angol. 

Zalán persze ezekre mind tojik, távol áll tőle a stressz és szorongás amiatt, hogy meg van-e minden tanulva, fel van -e készülve ebből vagy a abból. Kíváncsi lennék, hogy ha teljesen elengedném a kezét, vajon milyen jegyei születnének....Á, nem, nem is vagyok kíváncsi. 

Ja és hogy mit csináltam a fekete barlangomban, amíg az ágyat nyomtam tegnap. Két dologban volt lemaradásom, az egyik a II. Erzsébet királynő temetése.... Erről nem volt nehéz beszámolókat találni a neten, a SKY NEWS oldalán, BBC oldalán stb. Gyönyörű szertartás volt, méltó a királynőhöz. Amikor leengedték a végső nyughelyére, a már koronaékszerek nélküli koporsót, az azért megrázó volt és nagyon szomorú...Nyugodjon békében! 

A másik egészen más műfaj, mostanában sokat olvasok a magyarok eredetéről, vagy hallgatok előadásokat Obrusánszky Borbálától, aki egyébként hazánk mongol nagykövete, de  történész és hihetetlenül érdekes, bizonyítékokkal alátámasztott elméletei vannak a hunokról, magyarokról. Már több előadását is meghallgattam, érdemes a töri  olyan szerelmeseinek, mint jómagam, időt szakítani erre. Pont tanulta Zalán, hogy a kínaiai a Sárga folyó mentén és Jang-ce-nél éldegéltek, hát pont a Sárga folyó medencéjében volt a hunok őshazája elvileg. 

A tudomány rengeteget tud segíteni a történészeknek, régészeknek, így arra már van bizonyíték, hogy Kr u. 300 magasságában volt egy jelentős hun-magyar keveredés (ugye hivatalosan semmi közünk a hunokhoz....mi még azt tanultuk) és a honfoglaló magyarok inkább csatlakoztak a korábban már a Kárpát medencében lakó hunokhoz-magyarokhoz. Ez nem feltételezés és íróasztal mögött megírt elmélet egy történésztől, erre genetikai bizonyítékok vannak a feltárt sírokból. 

Na itt a félidő. Kár, hogy nem a 2. félidő vége. 

Hát írtam minden féléről, nem mondom....

Réka továbbra is happy a gimiben, ugyan továbbra sem sokat látok belőle, mert az ideje jó részét a szobájában tölti, de legalább TUDOM, hogy boldog, mert az osztályát szereti, vannak barátai, olykor mesél, jár lovagolni és van már több ötöse. Legrosszabb jegye egy német szódoga négyes, de van mellette vagy 4-5 másik ötös összesen. Bár a tz-k még csak most jönnek, szóval óvatos vagyok. Az biztos, hogy igyekszik, lelkes, húzzák a többiek, biztos tanul is, ha jók eddig a jegyei. Szóval Rékával most minden kerek. Mondtam én augusztusban, hogy irigylem, klassz neki, lennék gimis a helyében, akkor még megsértődött ezen és fel volt háborodva, hogy mondhatok ilyet, most már nem biztos, hogy ugyanígy felkapná a vizet. 

Még mindig van 25 perc a meccsből, de nyomnak már a németek, jaj, jaj, jaj....Jön azonban Kleinheisler és Ádám Martin, hajrá,fiúk!!!