Újra teljes a falka

 Dió elégedett lehet, újra együtt a családi falka. Fél óra eltéréssel Zalán hazaért Nyíregyházáról az Állatkertből, Réka pedig Kolozsvárról, ahol a napjának a javát töltötte. Mármint az utazást leszámítva. Voltak kételyeim, hogy Zalán kirándulásai jól sikerülnek-e, mert Egerbe is és Nyíregyre is vonattal mentek, ráadásul Egerbe hatvani átszállással, de végül élményszámba ment. A mai gyerekeknek újdonság a vonatozás, nem nyűg, ki gondolta volna. (Mondjuk, sejtettük.) Zalánnak különösen az IC tetszett, mert légkondicionált ,csöndes és nem ráz, ahogy ő mondta. 

Rékáék ma Körösfőn jártak, templomot látogattak. Később pedig Kolozsváron megcsodálták nagy áhitattal Mátyás király szülőházát. Kivéve Réka, aki magabiztosan odatalált a főtérről és járt már ott. A Házsongárdi temetőben is sétáltak, de még mielőtt általuk is ismert híresség sírjáig eljutottak volna, állítólag a többség elvesztette az érdeklődést és csak a töri tanár + 3 ember jutott el a temető mélyére (Réka is). 

Zalán egy majmot hozott az állatkertből, mármint plüsst. A kutya azóta meg van őrülve érte, úgyhogy Karcsi majom egyelőre a szekrény tetején figyel és pihen. Lehet, hogy majom szaga van? Ezen Zalán megsértődött, de teljesen logikus lehet, hogy egy érzékeny szaglású kutya kiszagol valamit, ami egy állatkertből jön ,nem? 

Zalán némileg frusztráltan tért haza, benyomott egy youtube videót az állatkertről és fél óráig csak sopánkodott, hogy ezt sem látta élőben és azt sem....Akkor mit szóljak én, aki sem Erdélyt, sem az állatkertet nem látta, ez utóbbit 15 éve nem és csak a nyálam csorgatom és színes álmokat szövök, hogy mi mindenre kell időt szakítani augusztusban, ha Tibi ráér majd. Nincs annyi szabi a világon, ami nekem akkor kelleni fog. Már ha még lesz munkám, ki tudja mi vár ránk itt a háború szomszédságában?

A gyerekeket chilis babbal, pontosabban chili con carne-val vártam haza, ami az egyik kedvencük, Réka így sem volt éhes. Hozott haza lekvárt, szirupot, szörpöt, ez utóbbi kettőt fel is bontotta még az úton, a kis kívánós. Valami oknál fogva hozott fél liter szilvapálinkát is, amit egy idős néni árult...Hát én nem tudom, miből gondolja, hogy ez el fog fogyni, mert mindketten utáljuk Tibivel még a szagát is, de hátha ez extra finom és majd valahogy az ünnepi forgatagokban elfogy. 

Rékán tegnap tört ki a hiszti, mert nagyon várta, hogy eljussanak Torockóra újra és a Tordai hasadékba, merre ahogy a hasadékhoz értek, úgy szakadni kezdett az eső, hogy lefújták az egész bulit. Így viszont kényelmesen szét tudtak nézni Torockón. Ennek ellenére egész sokáig világvége hangulata volt, hogy így nincs  az egésznek semmi értelme és hiába jött, mert ezt várta a legjobban és esik az a rohadt eső.... Ennek olyan kamaszos bája volt, hogy csak mosolyogtam rajta. Tényleg szegénykém úgy várta a túrát a hasadékban.....Na hátha augusztusban eljutunk ide tényleg....

Általában mindig van találkozó helyi iskolásokkal, valahol a Királyhágó környékén szoktak megállni, ám most iskolai szünet volt így ez a találkozó is elmaradt. Valamelyik árvaházba is látogattak volna, de ők sem voltak találkozóra foghatóak valami program miatt, szóval Réka emiatt is csalódott volt picit. Legalább az ajándékokat nem hozták haza, az árvaházban hagyták az írószereket, apróságokat, édességeket. 

Akárhogy is, így is hatalmas élmény volt neki és csak azért nem szomorú nagyon ,mert a nyáron úgyis megyünk még vissza. Nagyon remélem....

Közben megrendeltem a virágokat a ballagásra, anyu nevében is, hogy neki egyszerűbb legyen. Erre megkérdezte, hogy milyen plüssfigurát rendeltem, mert nem tudom, hogy az szokás? Nem tudtam. És ugye kártyát is rendeltem? Hát....nem, de szalagot idézettel igen. Merthogy majd Rékácska azt biztos elteszi emlékbe. Úgyhogy kicsit lehervadtam, mert lehet, hagyni kellett volna, hogy maga intézze a dolgokat. Az ajándékot is megvettem a nevében, hogy neki könnyebb legyen, erre az első kérdése az volt, hogy megkérdeztük - e az ékszerészt, hogy nem fog -e a cucc hamar elszakadni. Ami elég nagy baromság, mert nem olyan szakadós fajta ez...Na mindegy, anyu már lassan 80 éves lesz,  csak több bogara lesz, kevesebb nem. Én csak jót akartam, aztán nem egészen az lett belőle. Ha a helyébe képzeltem magam, tök hálás lettem volna a segítségért, de nem vagyunk egyformák. Majd még a ballagás miatt biztos lesznek bonyodalmak, anyósom se mai csirke már. Na ha már anyósom. Ő egészen rámijesztett, mert amikor elvittük neki a ballagási meghívót, sajnos még fotók nélkül, ő rövid úton közölte, hogy nagyon szép a meghívó, de ő nem tud eljönni. Ennyi. Aztán amikor megtudta, hogy anyu jön, akkor rögtön más volt a leányzó fekvése, a ballagásra tényleg nem jön, amit nem is vártam el, de az azt követő ebédre igen. Huh.....Ez nem sokkal azután volt, hogy tesóm is közölte, hogy egyedül jön, nem négyen, ugye válnak, szóval feleség lehúzva, egyik gyerek Cambridge-ben, másik meg tanul valami nyári kurzuson...szóval lehet (LEHET??), hogy ő el tud jönni.....Az nagyon ajánlott, hiszen ez kötelező családi program. Nekem, nekünk fontos. 

Na szóval lassan összeáll minden, még süteményt, tortát kell rendelnem a cukrászdából, kitalálni, hogy mi mindet készítek én, pl. ilyen salátát és olyat, aprósütit, köretet. Ma megjött a kád és a wc a felújítandó fürdőszobához is, szóval a csapokat és a szerelvényeket nem számítva, a legtöbb minden megvan. A csapokon még filózunk, mert olyan árak vannak, hogy tényleg hülyét kapok, de közben meg hasznos lenne, ha egyforma lenne, szép lenne....Az sem egyértemű, hogy a falból álljon ki a mosdócsap, ami szerintem menő, vagy a bútort kelljen kifúrni, hogy a csapot be tudjuk kötni (Tibi szerint menő).  WC is iszonyat drága, bár biztos van alapabb felszereltség...Azt még nem mertem megkérdezni a Mesterembertől, hogy mikor kezd, majd egyszer...remélhetőleg nem augusztusban, amikor nem sokat szeretnénk itthon lenni,  úgy on ... off....

Jövő héten már csak 2 nap suli lesz, hétfőn ugye Pünkösd, kedden suli, szerdán pedig évzárás, vagyis onnastól fogva hiába írnak vagy felelnek, a jegyeket már lezárják. Szerdán Rékának fuvola vizsga (orosz cigánydal), előtte még beugrik a Vargába megírni a pót szintfelmérőt németből.  Azt írtam, hogy kaptunk pót pót időpontot? Rendesek. Vagy legalábbis nem mutatják ki a foguk fehérjét rögtön, még nyolcadikban....

Tizenharmadikán búcsúztatják a gyerekek a tanári kart délután, utána mi, szülők búcsúztatjuk K.t, aki az ofő.  Tibi jelezte, hogy ő nem ér rá eljönni, hát remek lesz egyedük menni, mondhatom. Kedden , ha minden igaz, bolondballagás, szerdán utolsó tanítani nap, búcsú az ofőtől. Elvileg mennek pizzázni osztálypénzből. Kicsit habzsi-dőzsi. 

Zalánékkal szórakozik az egyik tanár, aki hetekig pesztrált valami tanárjelöltet áprilisban és soha nem volt házi, az anyaggal sem haladtak....erre most utolsó órára irodalomból és nyelvtanból is dolgozatot jelzett. Remélem , ez valami vicc. Ugyanez természetismeretből,utolsó órán írnak és felelnek.  Ugye csak aki kétesre áll? Nem terveztem már a hosszú pünkösdi hétvégére tanulást....ehh....

Ma hoztam el a szemüvegem az optikából...Az első olyan szemüvegem, ami nem rövidlátó fajta, hanem amolyan kombinált. Olvasáshoz, dolgozni nem kellene a szemüveg, de ugye nem az van, hogy eldobom, hanem a meglévővel lenne jó látni. Közelre is, távolra is. Már teljesen rászoktam, hogy kikukucskálok a szemüveg felett.....Elvileg 2 hét alatt meg kellene szoknom, de egyelőre csalódás, mert meg kellene tanulni úgy tartani a fejem és oda nézni a szemüveg lencséjére, ahol az éles látás bekövetkezik, de egyelőre csak minden homályos, főleg, ha mozgásban vagyok és 2 perc alatt megfájdul a fejem....Úgyhogy szomorú vagyok, nem vagyok benne biztos, hogy ezt meg lehet szokni. Meglátjuk, kiderül....

Holnap céges buli, kérdezték én mivel akarok berúgni.....Hát akartam mondani, hogy örülnék 3 kg illatos friss epernek igazi tejszínhabbal vagy anélkül, esetleg egy nagy tál Marcipán cukrászdás fagyinak, de mivel diétázom, beérném cukormentes túrórudival is, de legyen vagy 20db...Viszont ezekkel egyikkel sem lehet berúgni, szóval inkább meggyes sört kértem, azt nem tettem hozzá, hogy lehetőleg alkoholmenteset, de mindegy. 

Megszólal a kamasz...

 Szóval megszólal és mit mond? 

- Mi ez a muffin? Megünneplitek, hogy elutazom és 3 napig nem leszek itthon? -merthogy áfonyás és nutellás muffint sütök, Kálci receptje ugyanis zseniális és tökéletes. A lányomnak viszont ez jut eszébe az én csodás muffinjaimról. Tényleg ünnepiek, vigyenek egy kis itthoni finomságot is az útra, a messzi távolba.

Na közben míg kivettem az áfonyásat és betettem a nutellásat a sütőbe, újra itt járt, most a powerbankjét keresi. Csomagol bőszen 3. napja, reggel hatkor indul a busz a suli elől Erdélybe (a tájékoztató brossúrán áthúzta  a Románia feliratot és föléírta, hogy Erdély - az én lányom, na) Lefogadom, hogy a powerbank a szobájában van, kérdésemre, hogy kereste-e már a saját szobájában vagy a Zalánéban kissé felcsattant, hogy nyilván nem. (?) Mire visszanyeltem a kérdést, pacsi, hogy akkor elég nehéz lesz megtalálni, ha nem is keresi. 

Mozgalmas heteket, napokat élünk át, mit ne mondjak, pörögnek az események. Réka múlt héten volt szintfelmérőn a Vargában (gimi - ezt még szoknom kell) angol és német nyelvből is, merthogy ezek lesznek a fő nyelvei. Itthon derült ki, hogy az angol után egyszerűen kisétált a gimiből, majd hazasétált....Magyarán nem maradt a német felmérőre. Érthetetlen. Elmondtam neki, mi a teendő, kezébe nyomtam a gimi által postázott tájékoztatót, mégis valamiért úgy gondolta, a németre neki nem kell bemennie. Mivel a pót időponton sem lesz az országban, hát külön extra, egyedi időpontot kellett kérnem, amit június 8-a, délutánra kapott meg, ott kell majd a tanáriban keresni a németes illetékest. 

Másnap, csütörtökön nyelvvizsgázott, szóbelizett és egész jó lett ahhoz képest, hogy a német órákat leszámítva nem igazán készült rá. A magnó eredményét még nem tudjuk, de bizakodó vagyok. Szombaton volt az írásbeli. A szokásosnál nehezebb volt a levél , az egyik, ja és a magnó is nehezebb volt, mint amit gyakoroltak, de nagyon nem lepődtem meg, mert a magnó mindig max pont körül volt vagy 80%, annyi azért nagyon jó. Túl jó szinte. Tibi vitte az írásbelire is szombat reggel, az utolsó pillanatban kérdeztem meg, hogy ugye tudják, hová kell menni, mire tanácstalanul pislogott mindenki, Tibi is, Réka is, pedig átküldtem a helyszínt, az időpontot , mindent, amikor én megkaptam a BME-től.... Hát mindegy. SZerencsére így nem mentek el a szóbeli helyszínére, feleslegesen, hanem egyenest az írásbeli tényleges helyére vitorláztak....

Múlt héten megrendeltem a sültes tálakat a ballagásra, azt írtam már? A 3. helyen jártam sikerrel. Szerintem sütök még hozzá áfonyás muffint újra, lesz kukorica saláta, görögsaláta, zöldsaláta, tepsis krumpli , valami gratin felé, aztán tzatziki is tök jó lenne.....Valami torta is kellene és talán mini képviselőfánkok....igazi tejszínhabbal...de talán az nem is olyan praktikus, inkább rendelek egy tortát és kész, valamint némi sajtos pogácsát, nem is tudom....mindig túlzásba esek a kajával. Nehogy aztán a nyakamon maradjon a fele.

Na közben kisültek a muffinok, nyami....

Mi volt még? Hétvégén töriztünk Zalánnal, Réka pedig elvileg földrajzot tanult, mert a nyelvvizsga miatt lemaradt a pénteki tz-ről. Erre bejelentés nélkül írtak biológia tz-t (!!!) is...ami elvileg pünkösd után  esedékes. Az eszem megáll. Ilyenkor felmerül bennem, hogy az ilyen elmebeteg tanár is tartja a markát a fizetésemelésért, pedig tudás helyett inkább csak azon töri a fejét, hogyan törjön borsot a diákjai orra alá. Őszintén szólva ebben bajnok is.

Ma kiderült, hog a töri tz-t keddről áttették hétfőre, csak éppen Zalánka erről elfelejtett szólni, szóval az utolsó simítások elmaradtak. Állítólag így is nagyon jól sikerült az a tz....még jó, hogy nem áll kétesre töriből, full négyes. Jövőre magyar törit tanulnak, úgyhogy azt a törvények értelmében szerencsére magyarul kell tanulniuk, muhahha....

Hétvégén már a hegyekbe vágytunk, de még pünkösd után írnak Zalánék természetből egy dolgozatot, úgyhogy remek, még ez a hétvége is a tanulás jegyében telik. Már csak azért is, mert természetből nem kőkemény négyes, nehogy nekem abból is rontson. Viszont a héten már nem nagyon lesz tanítás, Rékáék ugye elutaznak, pénteken próbálnak a tanárbúcsúztatóra, szóval király. Zalánék még holnap totojáznak valamivel, de érdemben sokra nem mennek.

Folyik az egyeztetés is, hogy mit kapjon az ofő ajándékba 4 év ofőség és 5 év némettanítás után. Két vélemény van, az utalványos és a konkrét ajándékos (ékszer vagy ékszeróra). Egész sokág az utalványos oldalon álltam, aztán rájöttem, hogy most a nyelvvizsga kapcsán K. egész sokat áldozott idejéből a gyerekekre, megérdemelne valami személyes ajándékot. Annyi szép ékszer van abban az ékszerboltban és nagyon kedvesek a csajok, ha esetleg nem is tetszene neki a karlánc vagy nyaklánc, biztosan levásárolhatná az árát. Nem vagyok tanár, de egy picit jobban érezném a törődést, ha nem utalványt kapnék , hanem ajándékot. Fene tudja. Ez az első ballagó osztálya ebben a suliban és bár koránsem tökéletes, azért 7-8 embert legalább átnyomott a nyelvvizsgán, és ebben az augusztusiak, ősziek benne sincsenek. Tény, hogy vele lehet tanulni németül, akár akarja az ember akár nem. Egy kicsit nehezebb és kínnal telibb a tanév, ha nem, de hát istenem. Szóval meggondoltam magam időközben és inkább valami klassz ékszert vennék az ofőnek.....Szerintem a stílusát már kb volt alkalmunk kiismerni az évek alatt. Hogy aztán mi lesz végül az ajesz, majd kiderül. A szaktanárok valami mázas köcsögöt kapnak, sütőedényt, ami szerintem sok esetben telitalálat. (Nem, amúgy tényleg nagyon szépek az edények.)

Hát ennyi egyelőre. 

Ja igen, kijött a Stranger Things negyedik évada, illetve annak az első 7 része, azt hiszem. Hát nekem nagyon bejött, vasárnap gyorsan végigpergettünk vagy 5 részt....Más említésre méltó nem nagyon van Netflixileg,  esetleg még a Working Moms - helyenként jókat vihogok rajta. Hogy nem egy working mom írja a forgatókönyvet, azt sejtem, mert egész más problémákkal küzdenek helyenként ezek a muttik, a gyerekek csak úgy a háttérben léteznek sokszor, főleg, ha kisebbek. Hát ez nem nagyon realisztikus, szerintem. 

Na megyek, sütöm a rántotthusit, hogy Rékácska finom szendvicset vihessen a nagy útra holnap. Friss zsömlét hoztam a pékségből délután, Kár, hogy én nem mehetek velük, úgy vágyom én is Torockóra...Remélem, hoz a csaj egy sor ajándékot, lekvárt, terítőt, bögrét, bármit. Vagy ami még fontosabb, sok szép emléket és ezer fotót.

Visszaszámlálás indul

Az imént vasalás  közben azon tűnődtem, vajon véletlen-e, hogy szinte kivétel nélkül minden pizsim és hálóingem szürke alapszínű. Unom a szürkét, legtöbb árnyalatát, abból is elegem van, hogy most akkora divatszín, hogy a bútoroktól, a házak homlozatáig mindenben menő a szürke. Persze átmenetileg, mert pár év és majd a homlokára csap egy egész földgolyónyi ember, hogy annyi más szín van a világon, emberek, hagyjuk a szürkét a csudába! De ez nem most lesz, ugyanis már autókból is van egész fura szürke, ami amúgy még a végén megtetszik....(nem fog).

Persze nem erről akartam írni, nem is nagyon terveztem én írni semmit....

Munka: Tudom, nem menő, sőt megdobálandó, de mi még mindig üzletelünk az oroszokkal. Sőt, idén indult be igazán a biznisz, csak ugye jött a háború. Júniusban, illetve júliusban teljesen leáll a kereskedelem, legalábbis az a része, amit mi űzünk, a legális, de addig nyomjuk a csengőt, ameddig lehet, árad befelé a szibériai és mindenféle faanyag. Valami egészen fura érzés mostanság Moszkvába telefonálni, vagy onnan még 2000 km-nyire keletre levő gyárakkal levelezni....Ma egy Nikita nevű speditőrrel beszéltem telefonon.... hülyen hangzik, de olyan volt, mintha helyi telefonhívás lett volna, nem szakadozott a net és nem olyan volt a pasi hangja, mintha 2 tonna vattába csomagoltam volna. A gyár, ahonnan jön a cucc, ultramodern, a legújabb technológia blablabla...sajnálom, hogy el kell engedni. 

Persze az oroszok nem olyanok, mint a finnek, akiknek a szavát kőbe lehetne vésni...mérget lehet rá venni. Az oroszok olyanok, amilyenek.  Igazán rossz tapasztalat most nincsen, a kapuk záródnak, mindenki tudja, igyekszik kihasználni azokat a lehetőségeket, amik még adódnak. Aztán majd lesz valami. Végülis mi 2021-ben és előtte is megvoltunk orosz faanyag nélkül, de hogy a világ is így lesz-e ezzel, azt nem tudom. A finnek pl. egy sor terméket már nem tudnak nekünk szállítani, mert minden kis fadarabocskát egy az egyben visznek a japánok a gyártósorról. Mondom, MINDENT. 

Csalódás: Ha azt mondom, csalódást okozott Réka félévi bizonyítványa, aztán a felvételin elért eredménye, majd a mostani erőfeszítései, legyintsetek, mert egyik sem számít. Sőt, az sem, hogy a fuvola koncertre úgy ment el, hogy itthon kb. kétszer hallottam játszani a duót, amit előadott a cimborájával. Nem számít. A pálmát elviszi a tegnapi traumám, ugyanis felhívott a némettanár. Az, akihez nyelvvizsga felkészítőre járt az elmúlt 3 hétben. Bejelentkezett ugye Rékácska a májusi nyelvvizsgára, bár elvileg augusztusban vizsgázott volna. Csak azzal nem számolt, hogy ennek az az egyenes következménye, hogy tanulni kellene. Vagy hát lehet, hogy gondolt rá, mindenestre , az biztos, hogy nem csinálja. Mérhetetlenül felháborodtam mindazon, amit a viselkedéséről és hozzáállásáról mesélt a tanárnő, itt most ki sem bontanám ezt, mert reggelig pötyöghetném.... Egyszerűen nem tudok ezzel mit kezdeni. A további órákat egyelőre felfüggesztettük, mert ahhoz túl drágák, hogy értelmetlenül öntsünk bele pénzt egy egyébként lelkiismeretes tanárnőbe. A felfüggesztést maga a tanárnő ajánlotta. Egyetlen társalgási témakör nincs kidolgozva a szóbeli vizsgára és hogy én letöltöttem egy 100 oldalas, nagyon tuti szóbelis anyagot a netről, majd lefűztem, filccel kiemeltem belőle a lényeget, semmit sem ért. A tanárnő kérdésére ugyanis, hogy mi ez az anyag, Réka megrántotta a vállát és annyit mondott, hogy Anya (mármint én) nyomtattam neki, de ő nem tudja, hogy minek/miért..... Ez azért nagyon fájt, considering hogy persze elmondtam Rékának többször, hogy mire jó ez és hogy hogy tudja felhasználói, nem bíztam a véletlenre. Nem használja, nem készül, meglátjuk, mire megy így. (Semmire, tiszta sor.)

Nincs már sok ebből a tanévből, látni az alagút végét, stabilizálódnak lassan a jegyek, véglegeseknek az osztályzatok. Szerintem már a mélyponton túl vagyunk, volt rosszabb is, ezt a két hetet június első hetének végéig fél lábon is kibírjuk. 

Réka mondjuk már most is többet lovagol és fuvolázik, mint amennyit tanul, de nem foglalkozom vele, bízom benne, hogy nem fog fájdalmasan sokat rontani. Most írt egy fizika ötöst, csillagos 5, szóval nem vagyok teljesen elégedetlen. A  múlt hét nagyon sűrű volt, hétfőn volt az orvosi a gimiben, ahová egyedül ment. Délre visszabaktatott a suliba, mert fotózás volt - csoportkép és tablókép. Utána különóra, majd egyedül ki a lovardába és onnan haza. Összevesztünk azon Tibivel, hogy elmehet-e rollerrel vagy inkább apai fuvarra van szüksége, de mindegy.

Kedden szabin voltam, beszaladtam a bőrgyógyászhoz receptért - új allergia gyógyszerem van, de hogy hatni fog-e, még kétes. Délután megrendeltük a fürdőszobába való cuccokat, ilyesmi, hogy padlóburkolat, csempe, fürdőszoba szekrény. Elég döbbenet árak vannak, meg szoktam lepődni a közönséges bevásárlások alkalmával is, de most az vicces volt, amikor a 17 000-es zuhanyrózsáról kiderült, hogy 117 000,--t kóstál és egy zuhany szett része. Mondjuk, ilyet nem vettünk. 

Szerdán ünnepeltük Zalán szülinapját. Volt torta, ajándék, mogorva kamaszlány az asztalnál....Úgy terveztük, hogy csütörtökön ünnepelünk tovább a cukrászdában egy-egy hatalmas fagyikehellyel, mert pénteken nem volt tanítás , így mindenki ráért már csütörtökön. Viszont aznap vártuk a vevőt, hogy elvigye a Tojót, plusz Réka koncerten volt a zeneiskolában este fél 7ig. Úgyhogy a fagyizás továbbra is lóg a levegőben. Pénteken már fáradt voltam, mint mindig és nyűgös, morcos.  Gyorsan lettem pipa is, amikor kiderült, hogy Réka a fuvola óráról egyenesen a Palacsintafesztivál koncertjére ment az "éjszakába".....Este negyed 10-kor megenyhültem, előtte , 9 kor küldött egy üzenetet messengeren. Ennyi volt, hogy "életjel", majd hívta is Tibit, hogy izé, nem menne érte és vinné haza?  Hát dehogynem, drága kicsikém....Hétfőn derült ki, hogy mit művelt az az Azahriah nevű képződmény a backstage-ben a toitoi wc mellett a szolnoki éjszakában...Én csak a lány szüleit sajnáltam, de azokat eléggé. Azahriah kommentálja pedig mindent elmond, még végighallgatni is kihívás volt.

Mostanában könnyebb kajákat főzök, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Hétvégén készült itthon stefánia vagdalt és újkrumpliból főzelék. Mindenki jót evett belőle. Másnap maradt még stefi, úgyhogy ahhoz sóskafőzeléket főztem. Ma pedig rántottam némi karfiolt. A hús most nem annyira menő, bár a brokkolis csirkéhez elég jól megy a csirke...

Ma sültes tálakat vadásztam a közelgő ballagásra ebédszünetben, amivel megvendégelhetnénk a rokonságot. Meglepődtem, mert a 3. étteremben tudtam rendelni kaját 10 főre kb. A No. 1 helyen kiröhögött a pasas, aki felvette a telefont, hogy már eléggé el vagyok késve, 300 tál van rendelésben arra a hétvégére. Nem tudom, hogy akkor vannak a ballagások? Komoly, haver? Mesélj még erről!! Szerintem költőien túlzott, de mindegy, a lényeg, hogy kereshettem tovább. Aztán a No. 2 helyről is röviden lekoptattak, már nem vettek fel rendelést arra a hétvégére. Ahonnan az ebédet hozzuk, na ott egy fajta tál van, viszont van rajta 6 fajta sült és rántott bigyó, úgyhogy jóleszaz.......Kezdek izgulni, hogy tudok - e majd virágot rendelni, mert biza még azt sem intéztem el és 3 hét múlva ballagás. (Holvanazmég???)

Gondolkodtam, hogy összedobok egy francia marhapörit és némi brassóit, de gyorsan elvetettem az ötletet, mert tizenakárhány emberre én nem főzök, elég lesz a salátákat , pót köreteket elintézni, valami sütit úgyis sütök ,takarítani is kell, bevásárolni, na neeeeem....Azt meg sem említem, hogy 12 egyforma tányérünk nincs is, de még 6-6 egyforma sem. 

További programok - ma Réka beadta a pénzt a meghívókra, kifizettük az utolsó félév osztálypénzét, amiről én nem is tudtam, hogy lógok vele.....Holnap nyelvi felmérő angolból és németből a gimiben, aztán másnap szóbeli nyelvvizsga, szombaton magnó plusz írásbeli. Titkon azért remélem, hogy az írásbeli meglesz, de mit akarok, az a nehezebb....Mindegy, a remény hal meg utoljára.

Elkészült a szemüvegem, az új, azért lehetne menni az optikába. Kicsit félek, mert műanyagkeretes és nekem nem volt olyan gimi második óta, amikor szörnyű szemüvegem volt...olyasmi, ami a kis mogyorónyi fejem felét eltakarta...Olyasmi volt a divat, na. Azóta soha nem választottam műanyagot , de most igen. Csak remélni tudom, hogy most nem leszek rosszul, ha a kezembe nyomják és a tükörbe nézek.... hogy nesze, mert baromi drága volt, egy kész vagyon....

Ja amúgy a Tojót nem hozták vissza....

Kigördült

 Tegnap este elkelt a szürke Tojó, el is vitte egy végzős egyetemista fiú. Reakciók,ahogy elhajtott a távolba.... 

Én- hüpp - hüpp, természetesen pityeregtem picit. 

Tibi: - Istenem.... Szerinted holnap visszahozza? 

Gyerekek: ott sem voltak 

Kutya:- Séta lesz? 

Legalább egy búcsú fotót készítettem volna....

Tojó

 

Néhány éve, talán kettő vagy három, úgy repül az idő, kinőttük az autónkat. Még akkor vettük, amikor Zalánt a pocakomban hordtam, ezüstös, csodaszép Toyota Avensis, szóvel nem egy VW „Bogár”’. Az első igazi családi autónk volt ő. Viszont köszönhetően a Kutyának, amióta ő is családtag, ötajtós autó vagy kombi kell, ahová befér a Kutya kennelje. Kennel

a mai napig nem vettünk, szóval itt máris befigyel egy hiba, de ez részletkérdés.

Szóval ahogy megvettük az új autót, elkezdtük hirdetni a régit és egész hamar, néhány héten belül sikerült is vevőt találni rá. Meg is lepődtünk. Aztán másnap vagy még aznap felhívott az új tulaj, hogy úton hazafelé a Nyírségbe, lerobbant az autó és így elállnak a biznisztől, adhattuk vissza pénzt…..Valószínűleg odalépett neki, ha valami rejtett hibája van, még most jöjjön ki és hiába kímélte Tibi, vigyázott rá, mint a szeme fényére (autóban nem eszünk, nem iszunk törvény), hengerfejes lett, kb. néhány órán belül.

Nagyon fájt a folytatás a zsebünknek, vissza a szervizbe, többszázezerforintos szerviz számla, nem is akartam róla hallani….. Tibi annyira nem bánta, mármint hogy maradt az autó, mert annyira szerette, hogy kicsit talán még örült is, hogy az övé maradt ez is. Úgy gyorsul, akkora lóerő van benne, hogy öröm vezetni. Mindez a mostani dízel autókra már nem jellemző. Az újabb Avensis ugyan szebb, fiatalabb, designosabb, kékebb és még mind el is férünk benne – igaz, Dió a mai napig nem érti, mért nem a gyerekek között foglalhat helye a második sorban…. – de nem számít pasis játékszernek, mint ahogy Tibi szeretné. Én mondjuk nem bánom, hogy 200-al nem repeszt vele random utakon….

Tojó tehát maradt, hol az egyik állt a garázsban, hol a másik. Mígnem egy napon Tibi egyik cimborája (munka cimbi, nem családi) megkérdezte, hogy nem eladó-e, mert ő megvenné a pici autója helyére. Nem sokkal később még két vevőjelölt is feltűnt, a pasas, aki az emeletre az ajtókat építette be, majd Tibi unokaöccsse is tudott volna rá valakit. Tibi rendes gyerek, még kicserélte benne az olajat pár hete, úgy adta volna oda a Cimbinek, vevőjelölt no1-nek. Szerdán volt az olajcsere, hétfőre beszélték meg az átadás-átvételt. Csakhogy negyed órával a randi előtt, csőtörés volt Tibi irodájának mosdójában és a Cimbi nem hozott adásvételi nyomtatvány sem, szóval felejtős lett a dolog, Tibi elhalaszotta az adásvételt szerdára.

Tegnap volt a nagy nap, ahogy tekertem hazafelé, jött is a bűnbánó nosztalgia, hogy én az autótól el sem köszöntem, pedig 12 éven át hűen szolgált, ritkán hagyott cserben. Igazából csak egyszer. Amikor a kutyáért mentünk Siófokra és az autópályán leszabályzott az automatika valami hibakód miatt, így 40-nel cammogtunk a leállósávban és nekem tök halálfélelmem volt.

Meglepetésemre az autó otthon várakozott, de nagy jelentőséget nem tulajdonított neki, Tibi elmélyülten dolgozott, szóval nem is kérdeztem rá. Csak este, amikor letette a lantot. Kiderült, hogy a Cimbora hozta a pénzt is, az adásvételit is, de arra gondolt, hogy megmutatja az autót az ismerős szerelőjének, hogy érdemes –e megvenni. Tibi beleegyezett. Az autót Cimbora elvitte, majd hozta vissza, hogy minden oké, a szerelő szerint nemhogy 1 milkát megér, de másfelet is. Szuper. Viszont ő még elvinné a Toyota szervizbe is, lekéri a fennállás óta elvégzett minden javítást meg szeretne nézni. Tibi rábólintott. Cimbi vitte hát az autót és a szervizben elé is tették a szükséges dokukat. Minden rendben volt itt is, alacsony szerviz igényű, jól karbantartott, garázsban tartott ótó, kész nyeremény. De izé....most figyeljetek, mégsem veszi meg……Miért? Mert sajnál egy ilyen autót az udvaron tartani, garázson kívül, túl jó járgány ez neki.

Azt nem mondta, ami szerintem az igazi ok lehetett, hogy sokkot kapott a szerviz rabló áraitól és inkább meg sem vette az autót. A járgány tehát egyelőre maradt nálunk. Valahogy annyira szeret bennünket, hogy nem akar megválni tőlünk. Pedig jobban járna, ha más tulaj után nézne, mert a padláson valahol nyestek cseperednek, egy új generáció (én rosszul vagyok tőlük, a hangjuktól is, a járkálásuk neszétől is) aki nagyon szeret kárt tenni autók motorházában….Várjuk a vevő jelölt nr. 3-t….