Második idén

 Második poszt idén, remélem, még nem mondtatok le rólam teljesen....

Borzasztó 3 hét áll mögöttünk, komolyan mondom, ami mennyiséget a gyerekeim tanulnak vagy tanulniuk kellene, az már lassan félelmetessé válik. Az első félév hajrája elég vegyesen sikerült, Zalánnak jobban, Rékának egyenesen katasztrofálisan. Relatíve persze. Olyan jegyeket hozott ebben a 3 hétben Réci cica, ami egyáltalán nem illik az ő Kréta ellenőrzőjébe, matek 2, töri 3, magyar órai munka mindkét tantárgyból 4 (ezt nem is értem….), németből egyetlen ötöst sem sikerült beszerezni, elrontotta a témazárót, még biztos sorolhatnám, de minek.

Zalán ellenben elviekben feltornászta magát négyesre németből, aminek nagyon örülök, ez a félév legnagyobb újdonsága. Úgy érzem, talán most magára talál, elkapta a fonalat és kezdi élvezni a német órákat. Az más kérdés, hogy 80% a négyes a kéttan miatt és nem 75%, plusz könyörtelen pontoznak.

Környezetből is jobb a helyzet, bár abból stabil négyes volt eddig is, csak most már könnyebben emészthetőek a szövegek. Idén Zalán könnyebben tanulja a szavakat, nagyobb kedvvel alkot mondatokat. Azt nem engedem, hogy magoljon. Általában úgy szoktam kikérdezni az anyagot, hogy először a szavakat mondja fel, aztán szókapcsolatokat kérdezek, majd mondatokat. Mondjuk volt az, hogy naprendszer, aztán kérdeztem azt, hogy naprendszer közepe, majd hogy a naprendszer közepén van a mi Napunk, ilyesmi. És egyre ügyesebb. Most elbizonytalanodtam, hogy év végén helyes-e elmozdítanom a kéttanból egy másik, sima iskolába, vajon kárt teszek e vagy tényleg hasznot, fogalmam sincs. Anyukám , aki okos, mindig tudja, mit kellett volna csinálni, azt mondta nevetve, hogy már másodikban váltani kellett volna….Köszi, anyu, imádlak, ezt már nem tudjuk meg soha, hogy lenne vagy lett volna jobb.

3 hónap várakozás után végül eljött a mi időpontunk a szemorvoshoz Réka állandó fejfájása miatt. Írtam az ofőnek, hogy hétfőn a 4. óra után elkérném a csajt , orvos, stb, mire visszaírt, hogy ő nem tapasztalta, hogy nem látná a táblát...... Ez komoly? Az első padból? Merthogy oda ültették. Mindegy, persze elengedte, nem volt választása. Mindazonáltal teljesen naívan és gyanútlanul masíroztunk be az optikába, mert meg voltam róla győződve, hogy lát Réka, mint a sas. Sosem panaszkodik, hogy ezt vagy azt homályosan látja, nem tudja elolvasni. Ismerem az élményt, de még csak nem is gyanakodtam. Erre jött a hidegzuhany (annyi hideg zuhanyom volt már idén, hogy rohadtul elegem van belőle…..), hogy fél-fél dioptriás szemüveg kell neki.

A mini tyúk azt is elfelejtette nekem elmondani a kamaszkor nehéz terhe alatt, hogy szokott fájni a szeme is. Azt csak a dokinak csicseregte el, én meg lestem, mint Rozi a moziban. A gond nem az, hogy szemüveg kell neki, nem amiatt volt egy mini összeomlásom, hanem mert én tudom, hogy ez még csak a kezdet. Majd eljön a nap, amikor nem fog látni szemüveg nélkül, eljön a nap, amikor nem fél dioptria kell, hanem ki tudja mennyi. Évről évre több, amíg 18 vagy 21 lesz? Nem is tudom pontosan.

A kiscsaj nem esett kétségbe, vidáman szökdécselt mellettem, amíg én próbáltam a leforrázottságomat rejteni. Terveztünk egy kis shoppingot a szemorvos után, amihez nekem már nem sok kedvem volt, de úgy tűnt, neki igen. Bevonszolt valami kínai boltba, vagy valami olyasmi helyre, ahol egy kicsit jobb kedvem lett, mert feltűnően olcsó volt a csoki. Felpakoltam egy kicsit, csoki minden sebre gyógyír. Aztán belémállt pénztáros, hogy ha legközelebb jövünk, vegyünk már kosarat......A 3 tábla csokinak. Hangulatban voltam, úgyhogy odasziszegtem neki, hogy nem lesz legközelebb, szivi, túl vendégszerető a fogadtatás, kopjon le, mert nincs jó napom. Kb. mint az Összeomlásban. Persze csak képzeletben. ZsebRambonak is gyenge vagyok.

Vettünk még mályvacukrot egy másik boltban, egy sor kozmetikumot egy megint másikban, aztán kért sajtos pogit és nekiállt kézfertőtlenítés után enni belőle.....Ekkorra már megtelt a táskám és ideje volt hazamenni, Réka cica úgy sem sok mindent látott két adag pupillatágítás után. Egyébként este 6 után tért vissza a látása szegénynek....

Megvolt a felvételi is, a központi felvételi a nyolcadikosoknak. Ez is egy totális rémálom. Az a durva, hogy már most is érdemes erre a vizsgára készülni , pedig én abban a hitben éltem, hogy majd

szeptemberben tök elég. Hát egy frászt! Megoldottam a kettőezer- akárhányas matekot, 1-2 óra alatt, több részletben. Ám nekik csak 45 percük lesz rá és eléggé be kell gyakorolni a típusfeladatokat, mert azért vannak ilyenek jellemzően. A nyolcadikosok egy része utolsó héten már nem ment suliba, hanem a felkészítő tanárral naponta megoldott legalább egy matek-magyar sort plusz a gyakorlás. Réka még az első négy feladatcsoportot gyakorolja, aztán majd felfejlődik a 10.-ig. Jaj. Én ezt úgy nem akarom, ezt a felvételit. …persze nem is nekem kell megírni.

Ja, beszéltem a matek tanárral is, ő is azzal kezdte, hogy eléggé tombol nálunk a kamaszkor....Hát ja, mondjon valamit, amit nem tudok.....Most már mindig van felvételi feladat az alap matek mellé, jaj, de jó! Ami érdekes volt, hogy egyáltalán nem gondolkodik a csaj, pislog kettőt a feladatra, majd közli, hogy nem érti. Ez jellemző rá egyébként, vagy tud valamit , vagy nem, de bízom benne, hogy ez a gondolkodás téma fejleszthető....

Hétvégén kötelező elem lesz a fánksütés és cigánypecsenyét is készülök készíteni. Sütöttem kiflit Kálci alapján, gyönyörű színűek lettek, kb. mint Dió színe, hehe, és ropogós is lett, de még mindig nem az foszlós, nagyon könnyű tészta, talán még kelhetett volna egy kicsit. Viszont kifliformázásban már marha jó vagyok. Az égetett tésztás terveim is tervek maradtak egyelőre.

Két - három hét távollét után hazaérkezett a robotgépem, Tibi szerint azért lett olyan nagyon finom a a kiflim. Persze......én ott sem voltam. Megjavították garanciában, az nem derült ki, hogy tényleg én nyírtam ki azt a fogaskereket vagy gyári hibás volt. Maradjunk az utóbbinál!

Rékának hétfőn fizika dolgozat a munkából , Zalán felel németből a napirendből.

Csak hogy ne unatkozzanak. Szeretnék már egy nyugis hetet, amikor nem kell kikérdezni semmit vagy könyörögni senkinek, hogy tanuljon már végre. Az az égetett tészta mint képviselőfánk nagyon csábító. 4 kg-ot fogytam egyébként januárban, szóval alakul a helyzet. Reggelire sonkát szoktam enni zöldségekkel, salátával, ebédre egy tál zöldsalátát öntettel , ha éhes leszek, natúr joghurt vagy gyümölcs. Édesség, cukor semmi, nem is nagyon kívánom. Na mondjuk, ma péntek van, lecsúszott egy túró rudi. Hogy az milyen finom tud lenni! Vacsorázni szoktam mondjuk, arról nem tudok lemondani, de olyan kevés szénhidrátot, amennyit csak lehet. Ha jó formában vagyok, akkor nem eszem abból, amit főzök vacsorára, csak sütök magamnak és tükörtojást és azt eszem meg, sok sok zöldsalival és abonettel. Viszont a héten nem voltam annyira csúcs formában, úgyhogy inkább ettem egy fél adagot abból, amit főztem.

Pihenjetek sokat a hétvégén! Mi is igyekezni fogunk.

Idei első

 Nem nagyon írtam még idén, pontosabban egyáltalán nem írtam. Volt az ünnepek után az a poszt-kari depim (nem tudom, hogy kell írni, de valahogy így). Ez arról szól, hogy egész évben kettő, azaz kettő hét van, amikor nyugi van, heppi van, együtt vagyunk, nincs suli, nincs meló, family first, meg ilyenek. És hát nem könnyű lelkileg átevickélni azon, hogy ez az időszak elmúlik és jön a mókuskerék újra. Nagyjából egy éven át. Nem ám bármilyen, hanem durva ám. Persze ez sem igaz, mert van olyan, hogy tavaszi, meg nyári szünet, meg szabi, de hát na, ezt a depi ilyenkor nem érdekli. Egyébként igazából, ha már benne vagyok , mármint a mókuskerékben, akkor már nem rágódok sokat ezen, csak hát na…..a női lélek.

Úgy is érzem, hogy nem kezdődött valami jól ez az év, persze nem is szokott, pont a fentiek miatt. A karácsonyra kapott csoda robotgépemet a második kenyértészta dagasztásnál elveszítettem, lerobbant, kinyiffant, azóta is szervizben van és csak remélni tudom, hogy nem fogják rám, hogy én tettem tönkre, mert k….. drága volt. Bár Tibi elejtette, hogy itt és ott vette, nagyon akciósan, még réges-régen az ősszel (milyen kedves már). Ezt rögtön azután mondta, hogy valahogy megkapta azon neki szánt karácsonyi ajándékok számláját e-mailben, amit nem kellett volna, hogy lásson, így nem csoda, ha fapofával bontotta ki az új ruhaneműit. Vagy ezt már írtam? Fogalmam sincs. Nem értem, hogyan, mert direkt nem kértem számlát. Na mindegy.

Nem vagyok jó passzban, na. De nem sírok, rinyálok, bocs, ha annak tűnik , csak most ilyen a formám.

Na meg a másik, a két ünnep között megvettem az első 42-es méretű nadrágomat, miután úgy éreztem, hogy a 40-es szűk…..Milyen aljasul lopakodva kúsznak fel az emberre a kilók, azért döbbenet, nem? Csak a ruhaméretek jelzik könyörtelenül, hogy gáz van, bébi, ne zabálj! A mérleg kussolt, 5 éve nincs benne elem Tibi szerint, na most már van és sokkot is kaptam, amikor ráálltam. Annyira, hogy másnap szinte semmit nem ettem bánatomban, csak ittam, ha szédültem, jöhetett egy kis kefír….. Nekem mindig így kezdődik a fogyókúra, ha nem drasztikusan kezdem, nem tudom folytatni. Az első nap éhezése után tiszta élményszámba ment másnap ebédelni és egy picit vacsorázni. Nehéz, ha gyerekeknek meg kell a tápláló és finom vacsora. Eddig jó vagyok, nem szoktam a főztömből enni, másnap viszek belőle egy fél adagot ebédre. Kakaós csigát sütöttem és egyetlen egyet ettem - tömtem magamba, egy minit. Nagy erőt ad az embernek az, ha hájas. Nem bánom, ha mások gömbölyűek, töltött galambok, ennivalóan molettek, ha nekik úgy boldogság van, de magamat nem viselem el úgy egy bizonyos határon túl. Főleg, hogy nincs kedvem új ruhatárat venni magamnak, szóval muszáj fogyni. Remélem, lesz kitartásom ledobni legalább 10 kg-ot, vagyis már csak kb. 7-8-at.

Az a súly a cél, ami akkor voltam, amikor teherbe estem Zalánnal. Akkor is fogyni akartam 5 kg-ot, csak mondom. Bárcsak annyi lehetnék varázsütésre!

Év elején, pont a robotgép apropóján, próbálkoztam a kenyérsütéssel is és meglepően jó eredmények születtek. Limara zsúrkenyerét készítettem, ami azóta a gyerekek kedvence. Illatos, napokig friss, jó ízű, a kérge ropogós (bár nem mindenütt). Limarával úgy vagyok, hogy zseniális, minden tiszteletem, de kevés receptje működik a leírt hozzávalókkal, valamit mindig változatni kell rajta (szemben mondjuk Gabicsekkel, akinek a receptje mind óramű pontossággal bejön- NEKEM). Minden másnap szoktam sütni kb. és nem lehet észrevenni, hogy házi kenyér és nem pékségből való. Picit barnább a színe talán. Öröm, öröm, öröm.

A gyerekeket egy hét választja el a félévtől. Mondanám, hogy hajtanak, igyekeznek, küzdenek a jó jegyekért, de nem lenne igaz, sajnos, és ez eléggé lelomboz. Múlt héten tudtam meg véletlenül, hogy jövőre Zalánnak a töri, a környezet, a civilizáció is németül lesz, sőt a német is németül lesz. Hát komolyan, én majdnem elsírtam magam és kaptam egy könnyed pánikrohamot. Igazából a töri csapta ki a biztosítékot, mert úgy tudtam, az nem része a kéttanos anyagnak, nem szokták belevenni….de úgy esett, hogy a mi sulink mégis. Alapból sem vagyok egy kéttan-fun, úgyhogy ez nem segített, hogy megszeressem.

Nagyjából itt tartunk. Zalán ma írt környezet TZ-t (Faselwurzel, Pfahlwurzel vagy mi….) Réka töriből és nyelvtanból TZ-t….holnap Zalánnak egy könnyed matek. Rékának hétfőn német nagy TZ. Azután talán enyhül a szorítás, bár még egy kémia röpi befigyel majd. Rékának olykor borzalmasnak látom a jegyeit, de csak az előző évek színötöséhez képest (vagy majdnem színötös….), ha közelebbről megnézem, nem is olyan rosszak. Hetedikes, jövő ilyenkor felvételit ír, úgyhogy marhára kellene igyekezni. Hogy tudnám rávenni, hogy tanuljon?

Dió jól van, éli világát, tegnap rendeltem neki kaját egy vagyonért......Mostanában jobb az étvágya, hajlandó olykor az új kuckójában aludni, nem a fotelban és továbbra is mindene a SÉTA, így nagybetűkkel. Fura, hogy már három éves lesz februárban, mert felnőtt kutyaságának semmi nyoma, még mindig kölyök....

Le kellene bontani már a karácsonyfát, de még nem visz rá a lélek, olyan szép. Főleg, hogy ma esett egy kis hó, beleillik a télies hangulatba. Azért hétvégén szerintem menni fog. Az egyéb karácsonyi díszeket Vízkeresztkor elpakoltuk.

Pénteken fánkot tervezek sütni. Már nagyon várom, hogy visszakapjam a robotgépecskémet! Oh…..

Foglaljuk össze!

 

Utolsó előtti nap idén. El is felejtettem a számvetést, amit minden évben meg szoktam írni. Jajjj....Most kénytelen leszek fejből összefoglalni az eseményeket.

Január-februárban fogalmam sincs, mi történt, de az biztos, hogy márciusban befigyelt a COVID helyzet nálunk is. Aznap, mikor idén utoljára voltam a LIDL-ben, na akkor jelentették be este, hogy  az iskolák bezárnak és hát ugye tudjuk, hogy ki sem nyitottak már abban a tanévben. Mindez jól jött Zalánnak és katasztrófa volt Rékának..... 

A húsvétra egyáltalán nem is emlékeztem, kellett egy kicsit gondolkodnom, mire eszembe jutott, hogy itt a kertben volt a tojáskeresés a gyerekeknek és persze volt sonka és a szokásos kaja, de hát mintha nem is lett volna. Még sóhajtoztunk is, hogy gáz ez a húsvét így, de hát még jó, hogy nem karácsony van, akkor még gondtalanok voltunk ilyen tekintetben...akkor még nem gondoltunk arra, hogy a karácsony is áldozatul esik egy második körnek....

Áprilisra Tibi melója stabillá vált és megszűnni tűnt az az elviselhetetlen nyomás, ami október-november-december-január-februárra jellemző volt váltakozó intenzitással. Nagyon klassz lenne, ha ez a stabilitás eltartana pár évtizedig még, de igazából minden évért hálásak  vagyunk, főleg ő. Azt csinálhatja és úgy csinálhatja, ahogy arról mindig is álmodott, ami olyan szuper dolog, kevesen mondhatják el ezt magukról a karrier területén, munka területén.

A vityillón sok mindent fejlesztettünk idén, minden ablak lecserélésre került, a melléképületen, irodán, garázs kombón is, ott tetőszigetelés is volt. Az ablakcserék 3 ütemben valósultak meg, ahogy jutott rá keret, de a lényeg, hogy készen van ez is. Teljessé vált a légkondicionálás, lett étkezőbútor, új burkolatot kapott az egész emelet, lett új tévénk is, ami immáron túl okos is olykor.....

Nagyon vártuk nyáron a szünetet, 3 klassz hónapot töltöttek a gyerekek pihenéssel. Nyaralni is voltunk, Badacsonyon töltöttünk pár napot, ez volt az első kutyás nyaralásunk is. Nem sokkal a nyaralás előtt vettünk egy új autót, 4 éves amúgy, és még a régi is megvan...Ne kérdezzetek semmit, eladó! Ha Tibi képes lesz eladni.

Szeptemberben nagyon fájt, amikor elkezdődött az iskola, bár még mindig jobb volt így, mint online, legalábbis Rékának. Hetedik osztály, új tantárgyak, kamasz kiscsaj, ajajj.....nem kedvező kombináció. Hihetetlen módon eljutottunk úgy a téli szünetig, hogy Zalánéknál egyetlen ismert megbetegedés nem volt, Rékáéknál is csak egy, rögtön a második héten, amikor még mindenki nagyon résen volt. Itthon is voltunk egy hét karanténban, ráadásul én is beteg lettem, köhögtem, elment a hangom, itthonról dolgoztam egy hétig. Tibi is beteg lett, minden bajunk volt és még csak szeptember eleje volt....A rossz kezdet után azonban minden simán ment. 

Valamikor októberben - novemberben már az iskolában is kötelező volt a maszk, amit a gyerekek meglepően gyorsan megszoktak és természetes lett, nem panaszkodtak miatta soha. Jómagam nem vagyok képes maszkban dolgozni, maximum 2 órát tudom elviselni, akkor azt hiszem, hogy megfulladok és le kell vennem. Persze, ha egy zsúfolt irodában dolgoznék, ami most talán nincs is a mi szakterületünkön, az ilyenek home office-ra váltottak, akkor kénytelen lennék megszokni....Főnivel még tavasszal széthúztuk az asztalunkat, olykor szomorúan méregetem őket, hogy talán soha nem lesznek összetolva. Most ez olyan hülyén hangzik, de hát na, értitek biztosan , mire gondolok.... 

Zalán szeptemberben visszament vívni, a volt edzője nagyon örült neki. Hatalmast tud dobni a kis vézna karjaival kislabdával és fut mint a nyúl, de egyelőre ellenáll az atlétika edzéseknek, nem akar váltani sportágat. A suliban van atlétika utánpótlás edző, az egyik versenyen szólt nekünk, hogy Zalán nagyon ügyes, de nem volt rámenős, nem ragaszkodott hozzá, hogy másnap már a szakosztálynál edzen Zalán, így egyelőre marad ott, ahol van, azaz sehol, mert egyelőre minden edzés szünetel, így a vívás is. 

Réka valamikor októberben kezdett el lovagolni a nem túl távoli lovardában. Azóta hetente egy vagy két órája van. Nagyon bírom, mikor full lovászlánynak öltözik, tiszta megható látvány, hogy mekkora már a tyúkocska és milyen jó feneke van. A fuvolának vége sajnos, bár ezt az évet még kénytelen végigcsinálni, mert abbahagyni nem lehet, annyira azért nem utálta meg. Ez az új tanárbácsi valahogy nem jött be neki, visszavágyik a régi tanárához, amire nem jött rá elég gyorsan, így már nem tudtunk váltani még ebben a tanévben. Most azt Ördögtáncot gyűri, de látom, hogy az érdeklődése a töredéke a 2 évvel ezelőttinek. Hát ez van! Persze lovagolni menne akár minden nap....

Novemberben anyósom gyengélkedett és nagyon aggódtunk miatta, de úgy tűnik, mostanra meggyógyult és megerősödött. Elvesztettük Réka cicáját, Nünüt december közepén. Elment anyósom öccse, Tibi unokatesójának volt férje balesetben. Esküvőn idén sem voltunk, bár az év jó részében nem is nagyon volt érdemes ilyet rendezni. 

Mindenképpen jobb évünk volt, mint 2019, ami egy rémálom volt elsősorban, megkönnyebbülés volt, hogy véget ért. Legyen jobb évünk, mint a 2020, csak egy picit és azzal én kiegyezek!

Boldog új évet és jó egészséget kívánok mindenkinek!  

Karácsonyunk

 

A karácsony előtti napok elég mozgalmasra sikeredtek, szokás szerint el is fáradtam, úgyhogy a note to self - ne süss annyi sütit!!! Mondjuk, elfogyott. Ne süss bejglit, illetve 4 rúd teljesen elég. Valamint ne főzz káposztát, mert mindenki más a családban fog és aztán káposztát ehetünk káposztával...ráadásul nem is nagyon szereti a família (rajtam kívül).

A sütik egyébként jól sikerültek, még a zserbó is összekapta magát és egy idő után nem akart lefordulni róla a felső réteg csokistul. Az aranygaluska hozta a szokásos tökéletességet, köszönhetően a receptnek, a sodót pedig először készítettem el könnyedén, egy titka van, nem szabad abbahagyni a kavargatást, amikor a krémnek be kell sűrűsödnie. Egy idő után be fog.  Maga a kelt tészta pedig habkönnyű volt és olvadt az ember szájában...a vaníliás sodóval egyszerűen zseniális volt. Én pici bort is tettem bele, nekem úgy tökéletes az ízharmónia.

Szenteste nálunk elég sötétre sikeredett. Ja de kezdjük az elejéén! Elég sokáig aludtunk, reggel - vagy hát délelőtt valamikor - besóztam-borsoztam a kacsacombokat, pucoltam egy  csomó fokhagymát és úgy terveztem, hogy majd bő zsírban, lassan fog sülni, vacsorára jó is lesz, de annak sem kell sok idő, mert ezek a combok rendszerint nagyon zsengék. Megpucoltam a krumplit is a püréhez és lereszeltem a káposztát. Na ne ásítsatok, nem írok le minden részletet ám! 

Egy órára készült el a görög tál, amit ebédre rendelt Tibi a cimboráján keresztül.  Mégt forró volt, amikor kicsomagoltuk, hát úgy bezabbantottunk, hogy alig tudtunk felállni az asztaltól, minden nagyon finom volt. Tibi le is feküdt szundikálni, a gyerekek eltűntek a szobájukban, úgyhogy morfondíroztam is, hogy ez nagyon jó szenteste lesz, ha így telik el. Nem sokkal sötétedés után egyszer csak villant egyet az állólámpa, majd kialudt, ahogy minden más fény is a lakásban. Hoppp és a szomszédban is, sőt a szomszéd utcában is. Ennek már a fele sem tréfa! Na mindegy, hát ha elment az áram, majd visszajön gyorsan, pikk-pakk, max. egy óra az egész. 

Kerítettünk gyertyákat, meggyújtottuk mindet, még az adventi koszorún levőket is, bár azokat nem igazán szoktuk. A kutya megbolondult a plafonra vetődő mindenféle fényvillanástól, de nem érdekes. Ami zavarta a kutyát, azt lekapcsoltuk. Ekkorra a kacsa már a sütőben volt egy ideje. Fél óra sötétség után a gyerekek kitalálták, hogy ők kibontanának egy ajándékocskát....amiből aztán azt lett, hogy mindenki megkapott minden ajándékot, hát persze, hurrá! 

Két órával később már egy kicsit untam a banánt, megfájdult a szemem a nagy erőlködésben - ugye nem sok fény volt - és még mindig nem volt áram. Elmehettünk volna sétálni a kutyával, de a lehető legrosszabb kutyasétáltató időjárás volt, esett az eső. Nem a hó, ó nem, eső. 

Amikor elvittem Diót egy mini sétára az utcában - ami szintén a koromhoz hasonlított, na akkor jött vissza az áram, valamikor 8 óra után, ha nem tévedek. Az biztos, hogy mire megsűlt a kacsa, kész lett a püré és az almás káposzta, megterítettem a nászajándékos készlettel és a kristálypoharakkal, dekantáltam a bort 3-4 óra késéssel, illetve elfogyasztottuk a vacsorát, addigra 11 óra volt, közel éjfélhez. Még a vacsora közben összekaptunk egy leheletnyit, mert a gyerekek nagyon sokat szedtek a vacsorából, mire Tibi hátradőlt, hogy akkor ő nem eszik, majd amit a gyerekek meghagynak....Mire ráförmedtem, hogy mi lenne, ha megtisztelne annyival, hogy megeszi  a nyavalyás kacsát, ha már kb. 6 órája készül így vagy úgy. Aztán tekintettel voltunk a Szentestére és nyugi lett, Tibi is evett , ahogy mindenki más. 

Másnap délután érkeztek tesómék egy anyukám egy villám vizitre, szigorúan maszkban, anyu miatt. Hát ez marha jó volt, hoztak ugyan kaját és vittek is, de sem nem ettünk , sem nem ettünk, míg itt  voltak. Szegények, biztosan éhesek lettek, mire hazaértek....mi rávetettük magunkat a maradék kacsára és káposztára, az biztos. Tesóm feleségétől kaptunk isteni halászlevet, töltött húst, salátákat és hagymalekvárt. Ez utóbbi annyira finom volt, hogy teljesen el voltam tőle ájulva. Desszertnek kuglóf és mákos guba volt sodóval náluk. 

Karácsony másnapján jöttek Tibi tesójáék, ahol már volt fotózás és akkor lekerültek a maszkok átmenetileg. Volt sütizés és innivló78+ is bőven. Nem maradtak sokáig, úgyhogy az az igazi családi összeröff elmaradt....de hát ez van. Karácsony első napján, este meglátogattuk anyósomékat is, ahol hirtelen eszembe jutott, hogy Rékának még meg sem mondtuk, hogy elpusztult a cicája, Nünü, aki mamaéknál élte világát eddig. Kénytelen voltam beavatni, mielőtt fura modorú nagyapja jön elő a hírrel.....Végül nem nagyon jól jöttem ki az egészből, de mindegy, a lényeg, hogy másnapra nagyjából Réka túl volt a cica halálán, legalábbis abbahagyta a sírást. 

Azóta pedig az ajándékokkal foglalatoskodnak a gyerekek, hordják  ruhákat amiket kaptak, pl Réka egy pihe-puha, csodaszép köntöst, kiraktuk a legókat, folyamatban van egy puzzle kirakása is, olvasunk, pihenünk, pihenünk és lustálkodunk. Három napig zengett itthon változó hangerőn a Libera féle Carol of the Bells, ezt ha így beírjátok a keresőbe, könnyű rátalálni a youtube-on. Egy ismerősöm osztotta meg a facebook-on. Ha belehallgat az ember, tényleg varázslat történik, legalábbis nálunk nagyon működött. Karácsony idején nagyon is.

Szilveszterre vettünk mindenféle ropogtatnivalót, készítek tiramisut és sajtos pogácsát, mint mindig. Azt, amelyiket vagy 3-4-szer meghajtogatok, hogy jó leveles legyen. Kajaként lesz lencse már szilveszterkor, rántott husi, kukorica saláta, kevés burgonya saláta, kb. ennyi. Virsli is, naná! Kiélvezzük a téli szünet minden percét, de jó is ez, hihetetlenül finom!

Egy nap van hátra

1) Azt néztem, hogy tiszta por a tévészekrény....hurrá! 

2) Viszont üres a szennyesláda és a vasalókosár. Hogy ez miért fontos, nem tudom, de ilyen hülyeségekkel is foglalkozom...

3) Rosszul aludtam, így aztán reggel semmi kedvem nem volt nekilátni a kókuszosnak (kozáksapka)....Megfogadtam, hogy jövőre lekötözöm magam, de nem sütök ennyi süteményt...Feltettem főni a káposztát és kisült a bejgli. Életemben először nem repedt ki oldalt sem, tökéletes. Viszont ennek gyorsan meg lett az oka, viszonylag kevés a mák benne. Vagyis a tavalyinál kevesebb. És mintha nem lenne elég édes....Na mindegy, az a 6 rudacska elfogy, főleg, ha még osztogatom is.

4) Nem is meséltem, hogy vasárnap feldíszítettük a fát. Általában aznap szoktuk, amikor kitör a téli szünet, de Tibi csak vasárnap jutott oda, hogy belefaragja a talpba. Egy ponton a flex is előkerült, ami előrevetítette, hogy voltak nehézségei, de nem firtattam nagyon, hogy mennyi.

5) Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy a két gyerek úgy összeveszett a fa feldíszítésén, hogy az megadta a kellemes adventi hangulatot, szeretet, öröm, meg minden....Válogatott szidalmakat és sértéseket vágtak egymás fejének, míg csendkirályt nem rendeltem. Megkönnyebbülés volt, amikor végre befogták. A fa díszítését én befejeztem nyugalomban....

6) A kókuszossal is megjártam, látszik, hogy egy évben egyszer sütöm. Nézem a receptet...30 dkg cukor a tésztába..nem sok az?? Na mindegy, ha a recept írja, hát legyen. Már csak a habot kellett volna felverni, nézem, nézem az eredeti receptet, nem a füzetemet.....nem is azt a receptet néztem, amit eredetileg terveztem. Ajjjjhh....Na végül minden jó, ha a vége jó, kisült, átsült, kihűlt kiszaggattam. Tavaly folyós lett a krém, idén túl kemény. Az élet nem habostorta! Azért valahogy ráapplikáltam a sütikre, körben, de hogy félbevágjam őket és összeragasszam, na azt már nem. Végül jött a csoki a tetejükre és kész. Addigra elegem lett, úgyhogy én meg sem kóstoltam. Jól laktam vele, amíg készült. Tibi szerint nagyon finom. 

7) Ami az ajándékokat illeti, Zalán hirtelen LEGO CITY-re vágyik, de nagyon, úgyhogy az kell kapnia. Remélem, lanyhul a vágyódása, mert lego cityt pont nem vettem neki és egyik karácsonyi listáján sem volt rajta.....Hát na! 

8) A telefonok és laptopok este 7-ig kódolva vannak, így nem kockulnak az aprónépek...de kód híján élek a gyanúperrel, hogy nulla24-ben nyomnák a kütyüket....Ez nagyon elszomorít. Réka azért sokat foglalkozik a kutyával, Zalán pedig szívesen főz velem, pl. tegnap este együtt készítettük a töltött káposztát. A szünet idejére egy ágyban alszanak, Réka kihúzta a dupla ágyát. Ebben a jó, hogy nem köztünk alszik egyik sem, a rossz meg hogy kupi van Réka szobájában, de bánja kánya!

9) Anyukám nem bírja ki, hogy karácsonykor sem találkozzunk, amin nagyon nem lehet csodálkozni. Én bele sem gondolok, milyenek voltak az eddigi karácsonyok és milyen lesz most. Azt nézem, ami van, amiért hálás lehetek, ez tartja a fejem a víz felett, azt hiszem. Mert még mindig van ilyen, mármint jó dolog. Nálunk találkozunk karácsony első napján, maszkban, 1-2 órára és nem eszünk, nem iszunk. Izgalmas lesz, nem?  Tesóm most mondja, hogy tegnap társaságba járt a lánya, ennek külön örülök anyura tekintettel....De a másik oldalon sem jobb a helyzet, a nyolcvanon felüli anyósom és apósom disznót vágott vasárnap az unokákkal és azok cimboráival összefogva....Nem annyira ideális, nem, nem.

10) Ja, a nap fénypontja az volt, amikor 4-5 óra konyhai meló után kibattyogtam a konyhából és összefutottam a nyűgös Rékával, aki levest akar enni. Há! Az pont nincs itthon. Soha nem szokott levest enni, alig üti bele a kanalát a menü leves részébe, amit hétköznapokon rendelünk neki...erre ő levest akar enni. Nem mondtam semmit, mert most tök jók az idegeim, ki vagyok pihenve! Végül benyomott egy jó nagy adag töltött káposztát és nem nyafogott többet. Ja, de, hogy menni akar lovagolni.....

11) Mit akartam még írni? Még néhány ajándékot be kell csomagolni, el ne felejtsem! Persze még holnap reggel is ráér. Tibi már feni a fogait a holnapi aranygaluskára...én nem bánnám, ha valaki megcsinálná helyettem kissé elpárolgott az alkotó lelkesedésem. Majd a sodóval kezdem, az ha finom lesz, a kelt tészta már gyerekjáték. 

12) Amikor kisült a hókifli első tepsije,  kicsit hűlt, megfürdött vaníliás porcukorban, igazán isteni volt. Meggondolatlanul leraktam Tibi elé és pár perc múlva eltűnt az egész. Befalta. Na így van az, hogy itt nálunk sütiből soha nem elég.

13) Rékáék végül tényleg elmentem még egyet lovagolni, idén utoljára.

14) Nyomunk még Zalánnal pár Dobble kört, hátha meg tudom végre verni!

Áldott, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!