Nyaralás után

 

Hurrá, nyaralunk! - írnám, de valahogy idén nem övezte nagy lelkesedés a nyaralás témakörét. Mármint részemről. A gyerekek - egyem is meg őket - a szerdai kilövéshez képest már hétfőn becsomagoltak. El is facsarodott a szívem, hogy szegény szerencsétlen gyerekek, nem nyaraltak az utóbbi két évben....mindjárt dörömböl a gyámügy.

 A srácok szerdára virradó éjjel tovább léptek egy fokozatot, mert az izgalomtól alig tudtak aludni. Illetve nem is nagyon sikerült nekik. Zalán lenn szunyált a nappaliban. Nem annyira azért, nehogy otthon felejtsük, mint szegény Kevint, hanem mert a gyerekszobák mostanában elég melegek, egyszerűbb az immáron hűs nappaliban bevackolni éjszakára. Szóval annyira izgatottak voltak, mintha legalább egy ausztrál-japán körútra indulnánk, ami egyébként nekünk, felnőtteknek nagy álmunk. Ahogy kikanyarodtunk az utcánkból, megjegyeztem, hogy én alig várom, hogy hazaérjünk. Mire Tibi rám nézett meghökkenve, hogy én nem vagyok normális...

Nade mi állt addigra már mögöttünk? Először is, mire beszálltunk volna az autóba, hogy induljunk, rólam úgy szakadt a víz, hogy pólót kellett cserélnem. Tibi nem találta a garázskulcsot, így viszont nem akarta itthon hagyni az autót. Mármint a másikat, mert múlt hét elején vettünk egy - nekünk - új autót, de erről majd máskor. 

Este ugyan minden holmit becsomagoltam nagy szenvedés árán (mosás, vasalás, szortírozás), ám az éjjel álmatlan gyerekeim szétpakoltak reggelre, így a nappaliba érve mintha bomba robbant volna....Ettől nyomban eléggé felment a vérnyomásom. Zalán megtagadta, hogy felébred, meg sem moccant. 

A reggeli során odaégettem a piritóst, de úgy, hogy konkrétan egy szén darab került elő a gépből....Elmorzsoltam pár káromkodást, mire jött Tibi, hogy mi van, ég a ház? Még nem. A gyerekek amúgy sem voltak hajlandóak reggelizni, úgyhogy kár volt a gőzért. Tibi nem szokott enni az utazás reggelén. 

A kutyának el kellett magyarázni, hogy ezen túl nem a jobb egyes ülés előtt utazik, mint megszokta 2 éven át, hanem a csomagtartóban (kombi fajta az ótó). Elég nehezen fogta fel, de nem volt választása, miután minden csomagot bepréseltünk mellé, egy kis kuckót alakítottunk ki a számára, majd könyörtelenül rácsuktuk a hátsó ajtót. Ekkor észrevettem, hogy 6 üveg víz és almalé nem került bepakolásra a kocsiba. Tibi azzal indokolt, hogy NINCS HELY. Később, amikor elfogyott a lónyál a szobánkban a szállodában jött az a változat, hogy én jöttem le utoljára a lakásból, én is zártam be. Na mindegy, ezt gyorsan elengedtem. 

Szóval nem fért be elég innivaló, Zalán rendkívül nyűgös és kialvatlan volt, ráadásul nem is volt hajlandó reggelizni, továbbra sem volt meg a garázskulcs, izzadtam mint a ló...de végül 11 óra körül célba vettünk a Balatont, vagyis Fonyódot, ott is a kutyás strandot. Elvégre a lényeg, hogy a kutya jól érezze magát, majd lesz valahogy....

Aztán a második kanyarban kiderült, hogy a kutyának nem pakoltam vizet (mert a bubisat nem issza, ami volt nálunk, nyilván), úgyhogy első utunk a Tisza partra vezetett, ahol megpisiltettük, megkakiltattuk, de megitatni nem tudtuk és reméltük, hogy 3 órán belül nem szárad ki szegény kutya. ... 

Júliusról szólván....

Sajnos fájdalmasan gyorsan telik a nyári szünet,peregnek a napok, mint a gyorsított felvétel. Mintha muszáj lenne száguldania a napoknak. Pedig én igyekszem minden egyes napos órát megbecsülni és értékelni (annyira sok nincs is belőle ezen a nyáron), magamban szívni az energiáját, a melegét, meg minden. 

Miről is írjak? Nem is tudom, van is sok hír, meg nincs is. Egyelőre folydogálnak a boldog vakációs napok a gyerekeknek, mi, többiek pedig szorgosan dolgozgatunk. Ha meg nem dolgozgatunk, akkor kiemelendő tevékenységem a gyerekek körül a telefonok, tablet, laptopok kódolása, dugdosása, letiltása, feloldása…..eléggé fárasztó. És ők mindig találnak kiskaput....túl dörzsöltek.

Rékának továbbra is hatalmas a szája és olykor megtoldja ezt decibellel is és kamaszos stílussal is, ami nálam elég gyorsan kicsapja a biztosítékot. Most úgy tesz, mintha nem létezne tisztelet a szülők, vagy akár általában a felnőttek irányában és neki minden csak úgy jár, mert jár és kész. Remélni tudom csak, hogy nem ez lesz mindig így, mert akkor nagy pácban vagyok. Már nem nyílik ki a bicska a zsebemben a húzásaitól, bölcs, okos anyuka vagyok, aki frankón kezeli a kiskamasz kiscsajá... Ja, nem, ez nem én vagyok. Küzdök, mint malac a jégen. Ez az igazság. Csak abban bízom, hogy nem utál meg végképp, mire betölti a 18-at....

Rékuci 1 azaz egy hét tábort vállalt be ezen a nyáron. Kreatív foglalkozásokon vett részt a suli melletti alkotóházban, tényleg nagyon szép dolgokat hoztak össze. Na mondjuk a krétás tábla nem lett valami nagy szám,  de a balerinát ábrázoló festménye helyet kapott a nappali falán. Készült még hűtőmágnes, teafiltereket rejtő kis fa dobozka, amire régóta fájt a fogam. Az kis hátrány, hogy ezentúl a teafilterek nem a konyhában laknak, a szekrényben,hanem Réka szobájában. Réka ugyanis nem tud megválni kreálmányától. Talán idővel, mire tea szezon lesz, azért a dobozka leköltözhet a megszokott helyükre.

Zalán minden próbálkozásom ellenére nem volt hajlandó semmilyen táborba elvándorolni vagy beíratkozni, pedig a suliban mehetett volna német táborba és a napközis Erzsébet tábor is beindult. Ez utóbbi érdekes módon alacsony népszerűségnek örvendett, pedig a suli szervezte a gyerekeknek, saját tanárokkal,programokkal .Ezek szerint mégsem olyan nagy probléma nyáron a gyerekek elhelyezése...

A nyár sem maradhat persze nyári munkálatok, felújítás nélkül. Mi ugye nem az a kategória vagyunk, aki vesz könnyedén egy vadi új családi házat, csillogó-villogót, mi kb. 5 éven keresztül folyamatosan felújítunk, renoválunk és csinosítunk. Erre az évre töröltük azt, ami az emelet felújításából hátravan. Sem kedv , türelem és anyagi forrás sem számos. Ami viszont idei projekt, az a melléképület/iroda/garázs/műhely kombó tetőcseréje, szigetelés. Terv még a napelem telepítés is. 

Egyelőre mesteremberre várunk, ami a tetőt illeti. Akár várhatnánk Godot-ra is nyugodtan, lehet, hogy az hamarabb megérkezne. 
   
Múltkor találkoztam az emberünkkel, kérdeztem, hogy mikor várható, hogy lecseréli ama bizonyos tetőt (amire még árajánlatot is elfelejtett adni) Fogalma nincs, nem tudja. Több mindent említett, pl., hogy otthon a saját tetőjének a cseréjére nincs ideje (ami mondjuk annyira nem rázott meg lelkileg). Aztán mondott még olyat, hogy hamarosan és hogy ahol most dolgozik, ott mindig kitalál valamit a kedves ügyfél és nem szabadul. Egy szavát sem hittem. Annak idején  tőlünk igen könnyűszívvel lelépett és kishíjján könyörögnöm kellett, hogy fejezzék be a nappalit végre. Valahogy le szeretnénk költözni és birtokba venni azt a szobát, ha már van olyan is….Hát nem tudom, mi lesz ebből, talán szeptemberre csak ideér a Makkmester. Az az egy vigasztal, hogy ez a csapadékos időszak kevésbé alkalmas most holmi tetőket lecserélni....

Vírus helyzet – második kör – a hétvégén már vettem egy tízes csomag élesztőt. Egyébként tartósélelmiszer raktárunk a minimumon van, ezt kijelenthetjük. Tészta, paradicsomszósz és bulgur mindig van itthon bőven. A témával kapcsolatban egyébként az volt az első gondolatom, hogy te jó ég, ha be sem indul ősszel a tanítás, azt nem bírom ki ép ésszel…..Persze kibírnám, nyilván, csak iszonyatosan leszívja az energiáimat. Ráadásul Réka hetedikes lesz, már számítanak a jegyei…Azóta olyan beletörődőbb a hangulatom, majd lesz, ahogy lesz. Anyukám mondta, aki nem orvosdoktor egyáltalán, hogy hát igen, ameddig nem lesz ellenszer, vakcina, gyógyszer, ilyenek, ez a vírus itt marad velünk valamilyen szinten és ezt el kell fogadni. Hát igen. Hordjuk a maszkot az üzletekben, most kizárólag Aldi és Interspar játszik (egyik kollegám említette, hogy Aldiba csak sznobok járnak, hát köszi. Engem csak az motivál, hogy tudom, mit hol találok, magas a minőség, kicsit a népsűrűség és MINDENKIN van maszk benn. Interpar-ra ez már nem mondható el, persze az méretében nagyobb is, könnyebb betartani a távolságokat egymás között. Na nem mintha figyelnék a 1,5 méterre....mert nem. Ha kell 2 kg krumpli, akkor megveszem azt a két kg krumplit, akkor is, ha ácsorog valaki a krumplis rekeszeknél. Itthon már nem fertőtlenítek semmit, de a kézmosás megmaradt és az irodában is van kézfertőtlenítő gél az asztalon. Olykor körbejárok, lefújom a kilincseket, ha már sok vendég megfordult nálunk, de túlzásba nem visszük. Húzzuk az időt, amíg nem lesz vakcina és gyógyszer....

Na Réka rámvágta az ajtót az imént, mert nem akarja kiolvasni az Abigélt.....Most erre mit lehet mondani? Hogy szomorú vagyok. Mert az Abigél sok minden,de nem unalmas. Hogy nem érti, nem értem.

Index témában rengeteg szánalmasabbnál szánalmasabb bejegyzést, kommentet és véleményt olvastam. Döbbenet, mennyi butaság, tájékozatlanság kering, hogy olykor kételkedem, ez vajon tényleg csak butaság- e és nem tömény szemétségbe, aljasságba torkollik. G-nap után Simicska egyik napról  a másikra átfordult egy másik oldalra és támogatott nem egy sajtótermékkel egy egészen másik oldalt, mint előtte. Akkor, ugyanazok, akik most felháborodtak és utcára vonulnak, ünnepeltek és elégedettek voltak. Pedig akkor tényleg utcára kerültek újságírók, nem kevesen és nem is könnyű volt nekik munkát találni. Már akinek volt annyi becsülete és nem fordított köpönyeget. Mi van az emberekkel, miért van bennük ennyi gyűlölet, miért gondolják,hogy nincs itthon sajtószabadság és demokrácia? Miért gondolják azt, hogy az Index a minőségi újságírás, te jó ég! Az Index körül a baloldalon belüli kavarodások vezettek ide, ahová vezettek. Ez jellemző rájuk, egymást is kinyírják,ha kell, a lényeg, hogy valaki - jelen esetben talán a Momentum - profitált belőle....

Éssss lesz nyaralás is, mini, Balaton, majd augusztusban. Mivel a kutya is jön, várhatóan a kutyabarát helyek és strandok körül fog forogni az egész. Nekem meg vennem kell egy tankinit, mert egy hízott disznó vagyok az egykori önmagamhoz képest és nem mutogatnám a kis recegős hájas hasamat, amit még a karanténban szedtem fel vagy nem tudtam leadni. Mindkettő, de a másodikon van a hangsúly. Amilyen hipós színünk van, Tibi már első nap le fog égni, jaj....

Amúgy a kutya jól van, éli a gyöngyéletét, ahogy eddig is. Most szombaton arra ébredtünk, hogy a bejárati ajtóba fosott és a nappali erkély elé hányt. Nem sokkal később, amikor takarítottam Zalán szobájában, végigpisilte a lépcső tetejétől Réka szobájának közepéig az egész emeletet. Aznap pár órát az udvaron töltött az eb, nagy bűnbánó szemekkel. Ettől eltekintve tökéletes kutya és imádjuk, nanááá. 

Felhő minden mennyiségben és értelemben

Az utóbbi időben megint elromolhatott az írókám, mert nem tudok normális posztot írni. Az is lehet , hogy egyszerűen nem történik semmi. Olyan, mintha ülnék egy tó partján és a lábam éppenhogy csak belelóg a türkiz színű vízbe, én meg csak úgy vagyok. Elvagyok. Most pont ez a jó. Mondjuk, se tó, se víz, nem érdekes, az életérzés attól még olyan.

Múlt hét hétfőn kontrollra vittem anyukámat a kórházba. Szegény, nem mert nekiindulni egyedül a tortúrának, mert nem tudta, kell e órákat várakozni a kórház előtt sorban állva. Mert persze azonnal fontos volt neki időpontot kérni, ahogy a „szükségállapotoknak” vége lett….nem várhatott a dolog. Már aznap is esett az eső, mint kb. azóta minden nap, csak esett vagy csepergett, esetleg szakadt. Szóval hangulatban voltunk mindketten Tibivel, ráadásul hét órára oda akart érni anyu a rendelésre, merthogy a főorvosassszony nyolckor konzíliumra megy vagy vizitelni, és onnan ki tudja, mikor tér vissza. 

Szerencsésen megérkeztünk a kórház kapujába (na mondjuk onnan elküldtek) háromnegyed nyolckor..... Mi még a saját esküvőkről is elkéstünk, nem hogy anyu kórházi időpontjáról, ahol csak a nap volt a biztos pont, ennél pontosabban nem mertek megadni…. Csak azon a bejáraton volt engedélyezett a belépés, ahol annak idején a szülészetre mentünk Apival romantikusan, kézenfogva (frászt volt az romi), de nem nagyon volt idő felidézni az emlékeimet, mert a katonai sátor alatt a sötétben egy nővér felé tereltek. Kérdésére bevallottuk, hogy múlt héten Olaszországban nyaraltunk, a mama elég forrónak tűnik és kehes is….de nem vagyunk betegek ám. Na jó, rossz vicc, törlöm, szóval bediktáltuk, hogy nem vagyunk betegek és lázasak sem és külföldön sem voltunk mostanában. Rögtön ránézésre 36,3 volt mindkettőnk hője. Erről meg az jutott eszembe, a régi szép idők, amikor az ébredési hőmet mértem a tüszőrepedés belövéséhez…de rég is volt!

Odabenn a negyedik emeletre felrobogtunk liften. Anyu elég nehezen találta meg, hogy hol is van az az osztály, pedig évek óta jár ide és nem költöztek sehová idő közben. Az ő tájékozódási képességeit örököltem. Így aztán hasznos volt, hogy elkísértem, nekem sem volt fogalmam sem, hogy kb. egy éve hová jöttünk érte. A liftben még talán most is ott állunk, ha nem jön valami karbantartó és nem szól, hogy a 4-es gomb után az ajtózárás gombot is meg kell nyomni, különben nehéz lesz működésbe hozni a liftet. Hálás voltam neki, hogy nem volt bunkóbb. Én az eü-ben mindenért hálás vagyok, ami egy fokkal jobb annál, hogy belém rúgnak…

A negyediken húsz perc várakozás után – senki sehol – anyukám észbe kapott, hogy hopsza, nem is itt kell várni, hanem az első emeleten, ott van az ambulancia. Gyanús lehetett volna a légüres tér a folyosón, de hát na. A kialakult körülmények miatt nem sejtettem semmit. Itt lélekben felkészültem, hogy négy előtt nem végzünk az tuti, talán le is fogyok, mire anyu innen szabadul, pedig az nem lenne semmi. Kaja az nem volt nálam, csak egy csoffadt kifli. Mire elénk tárult az ambulancia várója, legalább 15-en várakoztak már, többnyire hetven éven felüliek. Mindenkin volt maszk, de a 1,5 métert képtelenség volt betartani, egy idő után szerintem senkit nem is érdekelt, örült, ha le tudott ülni. Itt végül nagyjából 2,5 órát várakoztunk, közben megvitattuk minden létező témánkat kisebb vagy nagyobb vonalakban. A laborban, lenn a földszinten azonnal sorra került anyum, klassz kis sorszámhúzós rendszer van és már végeztünk is, úgyhogy ha jól rémlik, 11-re otthon voltunk.

Egyébként minden frankó volt, gördülékenyebb, mint gondoltam. Néha eltoltak előttünk néhány magatehetetlen beteget jobbról balra vagy jobbról balra – ritkán ugyanazt, amiről eszembe jutott, hogy Réka is árkon bokron keresztül jutott el annak idején a műtőből a szobájába a csuklótörése után és micsoda riadalmat keltett, mert torkaszakadtából ordított néhány pontján az épületnek. Egy-egy rendelésre várók annyira sajnálták szegényt, méltán. Két mosdót látogattunk ,mert anyu bámulatosan képes pisit felmutatni úgy, hogy órákon keresztül nem is iszik semmit. A kórházi szárny fel van újítva, tiszta, rendes. A főorvosasszony úgy beszélt a kisöregekkel, mintha ovis gyerekeket terelgetne, biztos a rutin meg az évek….vagy eredetileg óvónőnek készült ,csak nem engedték neki a szülei, mert orvosnak lenni elvileg menőbb. Anyunak nem tűnt fel a stílus, szerinte nagyon kedves volt a doktornő. Már a nyelvemen volt, hogy megkérdezzem, megjutalmazta-e ezért egy borítékkal, de végül nem szóltam semmit. Úgy tudtom, többszörös próbálkozásait a doki mindig azzal hárítja el, hogy költse a pénzt az unokáira! Nem fogadott el tőle pénzt, ami szerintem érthető és normális dolog. 

Ha már egészségügy, múltkor sikerült egyetlen telefonhívással gyógyszert felíratnom, nagyon meg voltam elégedve magammal. Általában vagy rohanni kell, hogy ötre még beérjek meló után a rendelőbe, vagy kivenni fél nap szabit. Na de azt meg a főni nem szereti igazán, úgyhogy akkor már egy egészet veszek ki…Viszont több nap, mint szabi, szóval az ember nem szívesen szórja őket feleslegesen, ha nem muszáj. Nahát, most meg csak tárcsáztam, elmondtam mit akarok és kész. Másnap kiválthattam a Felhőből. Nem szupi?

Na erre csütörtökön Zalán robbant le, mondván, hogy neki fáj a torka. Játszhattam megint a Felhőmmel frankón. Ahogy hazaértem a melóból, mélyen aludt az ágya mélyén, alabástrom arcszínnel, ami eléggé gyanús tud lenni, hiszen nem az a nappal szendergős fajta. Nem volt láza, úgyhogy kapott egy kis ezt és azt a fájdalomra, gondoltam ennyi. Torokfájás még nem a világ vége. Erre mire megyek haza pénteken? Hogy megint az ágyat nyomja, immáron lázas is. Mindenekelőtt a legvérszomjasabb sárkány énemmel száguldottam le Tibihez, hogy kérdőre vonjam, mi az, hogy beteg a gyerek, fél óra múlva már rendelés sem lesz, így tartotta ő a szemét az egy szem fiunkon? (A másik lány.) Gyorsan lezuhanyoztam, mert amúgy szakadt rólam a víz , kerékpárral száguldottam haza, majd egy törölközőbe burkolva, a kádból kilépve rögtön tárcsáztam a dokit. Aki , ugyanúgy, ahogy az én dokim, elsőre felvette. Na jó, ő a mobilját. A dokinő nem egy idegbeteg, pedig hívtam már fel kezdő anyukaként kétségbeesve, hogy mindjárt szénné ég a gyerek, olyan magas láza van és hogy hányás és fosás van nálunk gyors egymásutánban, nem sorolom, mindig meg tud nyugtatni. Már a hangja is olyan, tiszta szerencse, hogy nem tanár lett, mert a diákok biztosan mély álomba szenderednének tőle. Kérte, hogy küldjek fotót a torkáról, lő fel ezt és azt a Felhőbe, aztán meglátjuk, van most egy ilyen pár napos vírus a levegőben. Az jó, ha a levegőben van, mert Zalán az egyetlen, aki tényleg sehová sem jár, imád otthon gubbasztani a négy fel között, utálja a nyarat (nem a szünetet!!!) és alig várja a szeptembert, amikor nem izzad majd (csak német órán, de akkor nagyon). Tiszta anyja a gyerek, bár én már lassan egyik évszakot sem szeretem, mert mindegyikkel csak a cumizás van. Elküldtem  a nagy felbontású fotókat , amelyek tankönyvbe illlőek , piros a torka szegénykémnek rendesen. A dokinéni visszaírta messangeren, hogy mik a teendők és jobbulást kívánt. Ennyi. 

Most úgy áll a helyzet, hogy talán már a tegnapi nap folyamán nem volt láza, de a torokfájásba bele akar halni szegény gyerek, Réka legnagyobb bosszúságára. Réka szerint Zalán spontán szimulál és semmi baja nincs. Persze és a lázat is maga generálja! – kiáltottam utána pont tegnap, ahogy sértődötten felviharzott a fúria az emeletre a szobájába, hová máshova? Ezeknek minden bajuk van, ha véletlenül az egyik egy hangyányival több figyelmet kap. Ezt patikamérlegen számolják nálunk, katasztrófa. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs még legalább két gyerekünk, mert akkor jobban belezavarodnának a nagy számlálásba.

Réka kuckó

Réka szobája aprócska, de lassan elnyeri végleges berendezését. Hoztam néhány fotócskát. Úgy fotóztam le, ahogy hagyta Réka délután.

Ami lemaradt

Azt nem is irtam, hogy Réka végül gond nélkül kiszabaditotta a sulibox-ból a 3 hónapja ott rekedt baracklevet. Biztos izgultatok, mi lett a sztori vége. Vitt CIFet és fertőtlenitő Dettol sprét, hogy I. néni, a töri-magyaros meg is torpant mellett, hogy mit művel a boxával. Aztán kellemes vakációt kivánt és üdvözölte Dió kutyát, hehe.

A baracklé nem fortyogott ki, nem robbant szét, még csak nem is lebegett rajta finom penész réteg, sőt, döbbenet, de büdös sem volt. Persze nem kóstoltuk meg, szóval azt nem állitom, hogy finom is volt. Hogy milyen féle volt, nem tudom, szerintem Aldi sajátmárkás....Szóval Réka megkönnyebbült, mert nem égett le a fél suli előtt  - főleg, hogy csak az ő osztálya volt abban az időpontban jelen a suliban....

Olvastam posztjaitokat a bizonyitvány ügyben és kicsit elgondolkodtam, hogy micsoda h...e pi...a vagyok, amiért elégedetlen voltam a bizonyitványokkal....bár ez nem egészen igy pontos. Mert Réka eredményén nincs min szomorkodni, mert csupa egyhangú jegy. Most, hogy már nem mindenből kiváló, csak jeles, az ugyan kit izgat Engem nyilván zavart egy röpke pillanatig, de szerintem azért, mert Rékát zavarta. Egyébként ez az év megint nehezebb volt, mint az ötödik, ám nem olyan nehéz , mint a hetedik. Viszont ha belegondolok, hogy Réka még mindig félkézzel egyensúlyoz és nincs benne a munkájában minden energiája...az megnyugtat. Én egyébként is úgy láttam, hogy nem törekedett arra, hogy minden jegye ötös legyen, csak a végeredmény legyen stabil ötös és végülis ez teljesül. Irodalomból egy négyese van a húszból, a Toldi doga lett négyes, amit már home schoolban irt és nem figyelt eléggé. Mint ahogy a matek négyese is redmentás, ezen rögtön bukott két kiválót és lett helyette "csak" jeles....Na mindegy, Tibi mindig azt mondja, hogy Réka miatt nem kell aggódni, de hát én már csak ilyen vagyok, hogy sokat várok el tőle, mert olyan sok minden van benne és lehet belőle. .... Zalán ügye egészen más, neki valahogy a jegyei ritkán tükrözik a tudását. Ugyanabból a témából simán tud kettest és ötöst irni, függően a napszaktól, a csillagok állásától és hogy mennyit tanult rá....Itt még nem tudom a megoldást. Nála jóval kevesebb a motiváció, nem érdekli a suli, amin néha őszintén megdöbbenek. Csak remélem, hogy ahogy telnek az évek, javulhat a helyzet, majd kiderül. Augusztusban biztos hogy kénytelenek leszünk elővenni a német anyagot, átvenni, ismételni, gyakorolni, hogy szeptember végén, amikor az előző éves ismétlő dolgozatokat irják, tudjon irni egy négyest. Ötöst nem várok el, bár home school-ben irt német ötöst is, amit a suliban soha, csak a szóbeli munkáira szokott ötöst kapni németből kizárólag....Én még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ebben a suliban fejezi be a nyolc osztályt, talán könnyebb lenne neki a jóval kisebb követelményű egyháziban, de egyelőre küzdünk, mint malac a jégen. 

Amin még kiakadtam Zalán esetében, hogy magatartásból négyest kapott. Fogalmam sincs, hogy miért, mert soha nem kapott beirást vagy elmarasztalást, az osztály csöndesebb , visszahúzódóbb részéhez tartozik, nála sokkal agresszvabb, verekedősebb fiúk vannak ,kiváncsi lennék, hogy ott befigyel e a bizonyitványban a négyes magatartás, különösen azoknál, akik egyébként kitünőek. Persze gondolom, nem.  Utálom az osztályfőnökét, főleg az ominózus olló eset óta, amikor a nyávogós B. megvádolta, hogy Zalánnál van a francos kétszáz forintos ollója...majd otthon meglett a táskája alján. A hülye picsa ofó pedig vagy ötször elmondta Zalánnak, hogy hol van az olló, hol az olló? Majd végül az volt  a hab a tortán, hogy hozzon neki újat. Ezt utóbb letagadta. MIndegy. Utálom a némbert, fogadóórán is olyan bunkó, mintha rám lenne irva, hogy az én gyerekem nem kitűnő a többi húsz huszonöttel ellentétben. 

Tegnap este bejelentette facebook videóban a fuvolatanárnő, hogy otthagyja a zenesulit , összeegyeztethetetlen ellentétek miatt, stressz miatt, amire már az egészsége is ráment....Gondoltam, hogy nem Zs. néni lesz az, aki végigköveti Réka fuvola tanulmányait, ebben egészen biztos voltam, főleg, hogy kb. szülő korban van.....harminc körüli, de abban reménykedtem, hogy legalább a nyolc osztályt vele végig viheti. Hát nem. Most vagy maradunk a Bartókban és kivárjuk, ki lesz a tanár, ha lesz egyáltalán, vagy megyünk a tanárnőnk után a másik zenesuliba vagy elmehetünk egy harmadikban, már ha ott egyáltalán tudják fogadni. Réka persze habozás nélkül rávágta, hogy követi Zs.t az új suliba. Hátrány, hogy nem az általános suliban lesznek az órák megtartva, hanem át kell sétálnia a zenesuliba. Nincs messze, de télen, sötétben, hóban...hát nem tudom. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy továbbra is lesz kihelyezett tagozat a sulinkban, szóval lehet, hogy mindenképpen el kell majd járni egy másik suliba az órákra. Egyelőre szerdán délben bizonyitványosztás. Őszig kitaláljuk, hogy legyen. Attól is nagyban függ, hogy a mostani zenesuli, a Bartók mit tud majd ajánlani...