Ha a múltkor azt említettem, hogy elegem van és kész vagyok, akkor nem tudom, mit írnék most, mert most aztán tényleg az utolsókat rúgjuk. Normális esetben ez lenne az utolsó hetünk, mert ugye jövő héten pünkösd hétfő, szerdán pedig elutaznának a gyerekek kirándulni, egész héten csak kirándulnának, majd jönne az utolsó hét, amikor tényleg már csak buli a suli és kész, kitör a vakáció. Így viszont cumizunk, ez a hét és a jövő hét is még kőkemény lesz, a gyerekek meg már alig élnek. Zalánt extrém nehéz rábírni, hogy egyáltalán megírja házi feladatát, állandó a hiszti és a kínlódás. Laptopja felhasználási engedélye már egyiknek sincs, bár az online órákhoz Rékának kénytelen vagyok odaadni a sajátját. Napközben telefonja sincs, hétvégén egyáltalán nem. Hétvégén odáig jutottam, hogy majdnem sírva fakadtam, mert úgy éreztem nincs kulcsom Zalánhoz, nem tudom érvelni nála, hogy miért kell házit írni. Szombatra fel is halmozódott a lecke, a csütörtökivel kezdtük. Aztán szerencsére összedugtuk a fejünket és úgy már volt némi haladás. Az utolsó környezet leckét nem tudom hogy fogja elsajátítani, tényleg fogalmam sincs. Valami csak lesz.
Rékának ma volt 3 online órája plusz felhívta a töri tanár discord-on feleltetni valami 4-5 leckéből....Nem mentem fel meghallgatni a felelést, nehogy zavarjam, de ötöst kapott, szóval pipa. Meglepődtem amikor lapozgattam a töri könyvében, mert még csak most tört ki náluk a Rákóczi szabadságharc és a tananyag vége valamikor 1848-nál van. Valahogy le vannak maradva nem gyengén.
Na Zalánnal is le vagyunk maradja a hülye tesi feladatokkal, ma csak simán kipipáltam egyet, késznek nyilvánítottam, anélkül, hogy fotót küldtem volna be, remélem, nem kell pótolni a hiányosságot. Réka szolfézs alapvizsgázik csütörtökön, nagyon remélem, hogy nem fog megbukni...itt még súgni sem tudok neki.
Más nem nagyon van. Szerencsére még házhoz jön a friss zöldség, így pénteken főztem sóskát tojással, isteni lett. Olyan finom epret hoztak, hogy ilyen finomat régen kóstoltunk. Nem kellett hozzá sem tejszínhab, sem cukor, az csak elrontotta volna. A sóskából fagyasztottam is le, én ma is azt ebédeltem, most csirkemellel. Vacsorára lesznek gyros tekercsek salátával. Holnap megint dubarry lesz, mert van karfiol. Zalán bombáz, hogy készítsek hamburgert, ámde nem kaptunk zsömlét hozzá és én nem is nagyon szeretem a boltit, mert fura illata van. Szóval itt a vissza nem térő alkalom, hogy süssek igazi hambi zsömlét. Nem lehet nehéz, bár még a formázást sosem próbáltam. A héten a tettek mezejére lépek. Szerintem este be is kavarom a husit a húspogácsáknak, akkor már muszáj lesz a zsömiket is megsütni, hogy ne együk üresen. Meg kellene ismételni a múltkori muffin formában sütött brióst is, az is nagyon jól sikerült. Na és akkor így próbáljak fogyni, sok esélyem van....
Kitaláltam, hogy veszek olcsó kosarakat a Pepco-ból és kicsit feldobom vele a mini kamrát, egyelőre a tészták és a lisztek már külön kosárban figyelnek, van mindkettőből bőven...Ikeás állványom van a krumplinak, hagymának, almának, az is nagyon klassz. Próbáljuk az étkezőből kitenni a hűtőszekrényt a konyhába, mert valahogy nem tetszik, hogy ott ácsorog, de nem vagyok benne biztos, hogy a konyhában jobb helye lesz, hiszen az nem túl nagy. A kamrát pedig már túlságosan berendeztem, oda egy hűtő már nem fér be. Hát ilyesmiken jár az agyam mostanság. Ez egy soha véget nem érő történet, már 2,5 éve lesz, hogy beköltöztünk, 2 éve, hogy mindkét szinten éldegélünk és még mindig hiányzik egy sor minden. Pl. nincs cipőtartó, gardróbszekrények (a gyerekeknek bezzeg van) és az étkezőszekrény sem végleges. De nem gond, ennek is van jó oldala.
Sokat csapongok? Na mindegy most már, nem törlöm ki az egészet..
Hát szóval megkezdődött a suliban a nagy visszaszámlálás, még 14 nap, vagyis ezt nem számítva már csak 13. Közben már jár az agyam, hogy mi mindenre kellene felhasználni az előttünk álló csaknem 3 hónapot, pl. rendszerezni a padlást, ahová minden fel van pakolva a költözés óta. Szétosztani a gyerekruhákat, cipőket, kidobni, amit nem használunk, külön gyűjteni, amit az őszi lomtalanításkor kidobhatunk. Pihenni, sokat olvasni, hintaágyban szunyókálni az árnyékban, pihenni és pihenni és pihenni. De jó lesz, csak tartanánk már ott!
