Másképp alakult

Pénteken nem itthonról dolgozom, hanem betekerek a bringámmal az irodába. A fiúk már lassan elfelejtenek benn, de nem érdekes...Az orchideáim sem hiányolnak, pedig az egyik majd' összeroskad a sok virágtól. Meglocsoltam őket, jól néznek ki az asztalom bal sarkában. Az itthoni orchideák eléggé haldokolnak, amióta ebben a lakásban lakunk és a párás konyhaablak helyett a nappali és étkező ablakokban kaptak helyet..amit nem szeretnek. 

Réka német dolgozatot írt zoom-on, 9.10-től, pontosan 15 percen át. Be kellett kapcsolnia a kamerát mindenkinek és nem szabad volt, hogy a szobájában legyek a dolgozat alatt. Nem mintha anyanyelvi németes lennék....biztos a német szinkrontolmács anyunak is külön szóltak. Jól sikerült, aztán később jött az infó, hogy csak egy hiba volt benne. 

Zalán nem volt hajlandó felkelni 10 óra előtt, akkor kézhez kapta a leckék listáját, amit addig kellett volna megoldania, míg haza nem érek. Állítólag keservesen  bömbölni kezdett, hangot adva kétségbeesésének, hogy milyen nyomorúságos élete is van neki. A nap folyamán aztán csak sokasodtak a házi feladatok, amik mára voltak esedékesek és csak egy idő után már én sem mosolyogtam, csak vicsorogtam. Mi a fenének adtak fel ennyi házit péntekre, amit a dolgozó szülők csak 4 után tudnak egyáltalán elkezdeni. Persze lehetne Zalán önjáró is, nem hibáztathatom őket azért , mert önállóbbnak nézik a tanárok a fiamat....de attól én még hibáztatom őket!!! Eddig nem volt jellemző, hogy péntekre ennyi házi lett volna. Hétfőn matek Tz, ez megint nagyon pozitív hírnek számított...

Itthon felügyeltem Réka matek tz-re gyakorló feladatsorát, egész jól ment neki, csak egyfajta feladattípus nem ment neki magától, azt én sem vágtam rögtön, hogy mit is kell csinálni, volt benne egy kis csavar. Na és akkor eztán tudtam előszedni Zalánt, hogy elkezdjük a házit, a matekot, a németet, az olvasást és a fogalmazást....9 óra lett, mire készen lettünk, pénteken!!!! 

Hallgattam ma az illetékes interjúkat, tájékoztatókat vírus ügyben....Valahogy kinyílt a szemem végképp. Nekem teljesen úgy hangzott, az jött le, hogy még mindig csak a járvány elején vagyunk. Befejeződött az első szakasz védekezésileg és sikerült húznunk az időt, el is laposodott az a bizonyos görbe, szuper, így volt idő, hogy az eü felkészüljön a tömeges fertőzésekre. És újraindul a gazdaság hamarosan, meg minden, ami óhatatlanul azt eredményezi majd, hogy megugrik a fertőzöttek száma... Félreértés ne essék, ez nem jelenti a járvány végét, dehogy!  Még most jön a java.  Valahogy én ezt eddig nem akartam látni.....úgyhogy olyan hülyének éreztem magam, hogy ez nem volt egyértelmű eddig. 

Vajon ezt értik az emberek? Nem azért vagyunk itthon (már aki tud) , hogy túl legyünk a válságon, hogy kivárjuk a végét. Csak időt nyerünk, hogy az eü és úgy általában mindenki felkészüljön. Minden arról szól, hogy az igazán nagy katasztrófát elkerüljük, a tömeges halálozásokat, de azt is csak az eü szempontjából, mert úgyis a nagy többség elkapja majd, csak idő kérdése....csak ne azért haljon meg, mert nem tudja ellátni az eü. Na lehet, hogy túlspilázom ezt az egészet, nem tudom. Pedig az elmúlt héten már pont nyugodtabb voltam.  Lehet, hogy amíg nincs vakcina, addig ezt a maradjotthon történetet nem lehet elfelejteni egyáltalán. Mert jönnek újabb és újabb hullámok, aki pedig veszélyeztetett, az az is marad. De meddig lehet otthon lenni bezárva veszélyeztetettként? Most akkor anyámat már soha nem látogathatjuk? Itt be is fejezem, elég lesz, pont éjfél van....

Ja, tegnap kaptam egy váratlan hívást a CT ügyében is. Én már teljesen elfelejtettem, akkoriban, mikor a dokinál voltam, a saját telefonom szervizben volt, szóval a cégeset adtam meg és most azon is kerestek (még jó, hogy ott felveszek idegen számot is, hehe) Megkérdezte egy nagyon kedves hölgy (de tényleg), hogy két hét múlva kedden jó lenne e....vagy esetleg júniusban? Én meg hallottam magam, hogy elhalasztom az egészet júniusra. Igazából hülyeség volt, mert akkorra talán még fertőzöttebb lesz a városunk, ki tudja, így meg túl lennék rajta. Ráadásul nem jár addig az agyam, hogy most akkor van e másik krónikus betegségem az allergiámon túl és nagy valószínűséggel kinyiffanok a végén ebben, vagy a korona visz el, mi lesz. De már mindegy, nem hívom vissza...Majd meglátjuk- Lehet, addig még veszek egy olyan maszkot, ami tényleg véd a vírus ellen...már ha el nem kapom addig. Vagy eltoljuk tovább...meglátjuk. Ha már 3 hónapot tudtam várni. 

Éjfél múlt 10 perccel, hulla fáradt vagyok....Jön a remélhetőleg pihentető és stresszben szegény hétvége. 

Ez egy villám hét...

Eljött a csütörtök, vagyis a tanulós hét vége. Az új rendszerünk értelmében a hét négy napján tanulnak a gyerekek, ebből hétfőn és kedden a legtöbbet, szerdán és csütörtökön általában kevesebbet és pénteken önállóan tanulnak, ami azt jelenti, hogy pl. olvasónaplót dolgoznak fel, olvasnak, tesi házit oldják meg, fuvoláznak vagy ilyesmi. Hétvégén nem tanulunk, illetve igyekszünk nem tanulni, aztán hol sikerül, hol nem. 

Mostanában a heti ének házi egyszerre érkezik, tegnap a német csomag is egyben jött, ami jó, mert önállóan, apránként fel lehet dolgozni. Van benne hanganyag, dalok, játékok, tesztek és persze feladatok is szép számmal. Most 3 oldalt kellett írni Zalánnak a szótárfüzetbe és emiatt nem éppen hullámzó volt az öröme....Rékáról kiderült, hogy ellógta a német faktos csoportot, azt ma pótoltuk, ma felvettük a faktos németet is.

Az Egri csillagok dolgozat nem volt nehéz, de nem tudtuk, ki mondta - priviben megegyezünk - idézőjelet nem tudok ide rakni. Ma sem tudjuk. A nyelvtan túl könnyű volt, azt megírta Réka max pontosra. Holnap még német, de nem leszek itthon. Állítólag zoom-on írják és nem lehet majd félrenézni.....?? Hát azt megnézném én is, hogy 14 gyereket hány embernek kell szemmel tartani egyszerre....Elvileg két év múlva ilyenkor már gőzerővel készülnek a gyerekek a középfokú nyelvvizsgára, bár ennek talán pont ez a home schooling tesz be, mert azt a heti 6-7 óra németet nem lehet home school-lal pótolni, legalábbis nálunk nem, egyelőre nem.

Mostanában rengeteg csomagot kapunk, ma jött egy nagy láda csodaszép alma ismét, pár kiló banán és 5 l-es gyümölcslé. Vettem volna további zöldségeket is, salátát, paradicsomot, paprikát, de egyrészt még nagyon drága, de ez a kisebbik ok, ugyanis nem is volt elérhető a zöldséges nagyker oldalán.....


Ja, tegnap ismét vásárolni voltunk, két és fél hét után újra, immáron először maszkban. Sokat rontott a magabiztosságomon, hogy ahogy a maszkot felvettem, a kutya szemei kidülledtek a csodálkozástól, Tibi pedig hangosan felnevetett, amikor meglátott. Sok mindent olvasni a maszkról, a lényeg az, hogy valamicskét véd talán, hogy kevésbé kapja ez az ember a vírust, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy felvesszük. Aztán a gyakorlatban kiderült, hogy ez inkább Tibi mérete és nekem bepárásodik a szemüvegem tőle, amitől még hülyébben érzem magam, ráadásul levegőt is kevésbé kaptam, de ez kevésbé fontos mondjuk. Én is azok közé tartozom, akinek nyilván a rutin hiányzik, így nagy önuralom kellett, hogy ne nyúljak a maszkhoz úgymond már piszkos, esetleg szennyezett kézzel. Viszont, ami jó, hogy így fél óra alatt letudtam a nagybevásárlást az Aldiban (ők újra 8-ig vannak nyitva, úgyhogy hétkor odagurultunk és alig volt valaki, áru viszont minden, kivéve élesztő.....)

Az Aldiban találkoztam egy régi kedves kolleganőmmel, mondtam is neki, hogy úgy megölelgetném, régen nem láttam, de hát most még csak nem is beszélgettünk. Egyeztettünk, hogy jól vagyunk ők is, mi is és ment mindenki a maga útján. Ez olyan szomorú.....illetve annak találtam volna egy hónapja, mint akkoriban kb mindent, ma már csak a rutin része.

A home office hátránya, hogy a mozgás kevésbé jellemző. Esténként megsétáltatjuk ugyan a kutyát, de a Tisza partjára kocsival gurulunk le és ott az a fél óra- óra séta...nem sok. Reggelente és délután ugyanúgy elmehetnék kerékpározni, mintha dolgozni mennék, de egyelőre ez még nem történt meg. Az időjárás sem kedvező és nem is tudom. Reggel olyan jó, hogy nem kell hatkor kelnem....hajlamos vagyok hétig aludni. 

Talán még hat-hét hét van a suliból? Annyi kb., amennyi eddig lement itthon oktatásban. 
Jövő héten át kellene battyogni a suliba, elhozni Zalán minden cuccát a padból illetve kiüríteni a suliboxot az emeleten. Délelőttönként be lehet menni, kézfertőtlenítés után, már minden le van fertőtlenítve régen, még úgy is,hogy elvileg nem volt igazolt fertőzött a suliban, persze ki tudja.....

Múltkor hallgattam Réka egyik zoom-os német óráját, a kispasik hangja az osztályból többnyire mély és nem ismerem fel őket a fotójuk nélkül. A lányokat sem igazán, mondjuk....Mire visszamennek a suliba, addigra hetedikesek lesznek, ősszel...a hagyomány szerint ők fogadják és veszik gondozásukba az elsősöket az első tanítási napon. Megmutatják ( a szülőknek), hol a terem, ilyesmi, már nem is mondom, hogy milyen durva, hetedikes lesz a lány...mert még van addig majdnem fél év, muhahha....

Ja, 50%-os akció van sok könyvre az Alexandrában, szólt az ofő, most érdemes pár olvasnivalót beszerezni! Bár én még nem tartok ott, hogy lenne rá időm, majd a nyári szünetben! 

Jut eszembe

Mióta véget ért a tavaszi szünet, valahogy új erőre kapott az iskolánk, úgy zúdul ránk a tananyag, hogy csak pislogok. Van abban valami kimondhatatlan, amikor délelőtt rád szól a főnök, hogy ezzel meg azzal mi van,  (home office még mindig) mert amaz nem jó, de már ő kifizette, elutalta és egyáltalán, bogozd ki, egyeztesd le, de szerinte az ár sem stimmel....közben Zalán környezet témazárót ír az étkező asztal túloldalán, Im Teich címszó alatt, szóval egyik szemem ott, nehogy véletlenül megnyomjon valamit, amivel kilép az egész programból és akkor egyes vagy mi van? Közben Réka ... már fogalmam sincs, mit csinált, de kétpercenként volt valami baja. Holnap írnak az Egri csillagokból, már előre készülök, mert ez a redmenta egy nagyon tetű dolog, szerintem Gárdonyi Géza sem írna ötöst a saját könyvéből, ha redmentán kell pötyögni. Jaj.

Akartam írni, hogy múlt csütörtökön padlót fogtam, bemutattam egy újabb idegösszeroppanást, de már nem téma, másnapra jobb lett. Jött a péntek. Annak is a suli volt az oka, meg a home school, hogy már megint 8 óra munka mellé legyek kb. 8 órában tanítónéni, pfffff és olykor - mindig - úgy gondolom, hogy ezt nem is lehet megcsinálni.  Közben próbálom elengedni Réka kezét, aki kétségbeesve markolássza a levegőt, nagyon hiányoznak neki, hogy a tanárok leadják az anyagot, úgy normálisan, ahogy a suliban szokás. Itt a hatodik hét és még mindig azt várja, hogy magától a fejébe ugrik a tankönyv anyaga....

Hétfőn volt töri doga az Függetlenségi nyilatkokozatból és még ami vele jár, akkora egyes lett ugyancsak a redmentán, hogy a fal adta a másikat. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, végül csak vihogtunk kínunkban.... Pedig együtt írtuk Rékával, mert 15 perc volt rá, szóval a feladatsoron csak ámokfutni lehetett. A tanárnő nagylelkű volt, talált még nekünk pár pontot, így hármas lett....töriből jelzem még soha nem volt hármasa sem, de mindegy. Redmenta, fúj....A jó hír, hogy holnap irodalomból, csütörtökön nyelvtanból ugyanitt írnak dolgozatot, biztos egy élmény lesz. Pénteken német, folyamatosan írnak a melléknév ragozásból , erős, gyenge, vegyes, gondolom azért, hogy rögzüljön...

Viszont jó hír, hogy hétfőn reggel nyolckor itt kezdtek az ablakosok, lecseréltek még pár ajtót és ablakot, redőnyt szereltek, így egész napra Réka szobájába zsúfolódtunk. Kutyástul, mert a kutya meglepő érdeklődést mutat mindig az idegenek iránt (barátságos vagy egyenesen szerelmes) és hát nem mindenki kutyabarát, szóval elzártuk a szerelőbácsik elől. Legalábbis próbálkoztunk.  Egyszer hallottam, hogy az egyik pasas felcsattant, hogy "Nem igaz, hogy nem lehet megkötni ezt a kutyát!" - Hát na, az ő világa és a mi világunk között Marianna ároknyi a szakadék. Visszajelzéséből leszűrtem, hogy a kutya megint leszökött. Mert neki mindig tudni kell,hogy mi folyik a házban, olyan kíváncsi, neki mindenről tudnia kell.  Végül ötkor ment el a brigád és hát nagy öröm volt utána "átvenni" a melót, elérkeztünk oda két év 3 hónap után, hogy minden ablak és ajtó (külső) le lett cserélve és redőny, szúnyogháló is van mindenütt, új.  Van, aki költözéskor mindent lecseréli egyszerre, rögtön, nekünk ez kb. 4 fázisban sikerült összesen, lényegtelen, a fontos, hogy sikerült. Utána jött a takarítás, bár nem hagytak nagy koszt, meglepő módon, takarítottak is maguk után, szóval csak egy kis fertőtlenítő feltörlés, kilincsfertőtlenítés és minden ragyogott. Vacsorát rendeltünk, majd elvittük Diót sétálni. Klassz nap volt. 

Ja és ami a durva, hogy át kellett rendezni az előszobát, lépcsőfordulót, hogy az ablakos fiúk könnyebben tudjanak dolgozni. A pakolászás során megtaláltam azt az ékszerdobozt, amit még tavaly raktam el, ebben volt Tibi jegygyűrűje, amit - eléggé el nem ítélhető módon - nem hord, mert szerinte túl nagy lett és azóta sem vittük vissza korrekcióra. Viszont vasárnap óta hordja mégis és én úgy szeretem, ahogy megcsillan rajta a fény és megakad rajta a szemem, szerintem fantasztikusan áll neki. Remélem, nem az jön most, hogy a kezembe nyomja, tegyem el jól, jobb őneki gyűrű nélkül, de ha így lesz, persze az sem lesz a világ vége, az elmúlt 10 évet is eltengettük együtt valahogy...

Bosszantó, hogy egyetlen virághagymám nem kelt még ki a föld alól, nem vagyok egy nagy kertész, de azért ennél többre számítottam. 

Két hete én 3 napja nem jártam nagyobb boltban (egyszer jártam a kisboltban és Tibi jár pékségbe), de holnap muszáj lesz, mert üres a hűtő szinte. Szerintem átgondolom, mit főzök a következő két hétben és ezek alapján összeállítok egy listát. Aztán meg úgyis azt veszem, ami szembejön és hirtelen megtetszik. Maszkot eddig nem hordtam, nem is járok sehová, de ha holnap megyünk vásárolni, felveszek egyet, mert már azon is parázom, hogy az áruház levegőjében ott lebeg a vírus, mi meg klasszul megkajáljuk. Valamit csak ér a maszk, és legalább nem kell a sminkemmel bajlódnom. 

Egyébként iszonyú száraz a bőröm, nem tudom, mi van, egyelőre nem is hidratáló krémmel kenem, az most kevés, hanem "maszkot" viszek fel minden reggel (Bioderma), úgyis itthon vagyok, nem lát senki (szinte), aztán hagyom hatni pár órát, lemosom és így elérem, hogy estére ne feszüljön az arcbőröm. Éjszakára jön az éjszakai krém, bár többnyire elfelejtem (az Oriflame, és az is nagyon könnyű és finom) és másnap jöhet újra a maszk, amit sivatagi szomjazó módjára beszív a bőröm....

Ma megrendeltem az új kenyérpirítót, az elődje 15 év hű szolgálat után még mindig működik ugyan, de a műanyag borítást gyakorlatilag hamarosan levedli és nem tűnik valami biztonságosnak (mert szépnek már régen nem szép). Azt írták 6-12 munkanapon belül kihozzák. Általában 2-3 hét egy csomag a gyógyszertárból, Rossmanból vagy a kutyakajástól, ezen felbuzdulva rendeltem helyben az egyik kutyakaja boltból házhozszállítással és másnap már hozták is. Nem ugyanazt a kaját, de ha éhes, a kutya megeszi ezt is. Tibi ma este májkrémmel tette vonzóbbá...

Anya mantrák

Avagy leggyakoribb mondataim itthon -

1. Ne ugrálj, most nincs is orvos, mit kezdjek veled, ha a fejedre esel?

2. Össze ne törd magad, most nincs orvos!

3. Mossál fogat alaposan, ha kilyukadna, most a föld alól sem kerítünk orvost....

1. Menjetek ki egy kicsit a kertbe, olyan szép idő van! De csak a kertbe!

2. Gyertek be, légyszi! (feltűntek a szomszéd gyerekek is, csoportosan)

3. Most nem lehettek ki, minden gyerek kinn zsivajog....bocsika!

1. Gyere leckét írni!

2. Kész van már a feladatod? 

3. Mégis mit gondolsz, mikor kell megírni a feladatot? 

4. Értem én, hogy éjfél a határidő, de nem kötelező 11 után hozzákezdeni, ugye?

5. Bocsi, én már túl fáradt vagyok...

1. Nem jöhetsz vásárolni velünk, ne haragudj, tudod, mi van most....

2. Na jó, mit hozzak neked?

3. Ne bőgj már, veszek gesztenyepürét és ivójoghurtot az öcsédnek...

1. Jó reggelt, ébresztő, hétalvóóóók!

2. Jó reggelt, már kicsöngettek az első óráról is...

3. Ébresztő, 9-kor Zoom!

4. Ha nem kelsz fel azonnal, nem tudom, mit csinálok....

.... kikapcsolom este a netet....

1. Nem, nem írom meg helyetted.

2. Nem, nem segítek....

3. Nem, nem súgok és nem puskázol...

1. Írt üzenetet a tanárnő, megnézed mi az?

2. Válaszoltál már - elküldted amit kért?

3. Hogy a fenébe nem lehet válaszolni neki? Hihetetlen, hogy mindent elolvasol,csak pont őt nem...

4. Azonnal leülsz és elküldöd neki, amit hiányol

1. Tanulás előtt telefonozás, ejnye....

2. Most tanulsz vagy nem?

3. Tedd le nekem a telefont és koncentrálj végre a feladatodra.

4. Ide a telefonnal......! Most!!

1. Segítsek? Most ráérek. 

2. Várj egy picit, most Zalánnal tanulok...

3. Nem tudok segíteni, most dolgozom! Picit később??

4. Hová mész? Nem kell segíteni? Megoldottad??

1. Tejbegrízt? Már megint? Nem lehet mindig azt reggelizni...

2. Brassói? Nem lehet mindig azt sütni....

3. Nincs kóla. Mi van, sátoros ünnep? Lemaradtam? 

1. Ne piszkáld a kutyát!

2. Ne ugorj a kutyára!

3. Ne rángasd a kutyát!

4. Már kértem, hogy adjál neki enni, nem? 

5. Nagy kérés lenne, ha adnál a kutyának tiszta vizet? Már kétszer szóltam!

Továbbá

Regisztráltál a redmentán? Minden tartárgyból? Felvetted a tesit is? Biztos nem kell az angolt felvenni? Működik a kódod? Hogyhogy nem enged be? Írtál neki? Bemásoltad? Kinyomtattad? Miért nem tanultad meg? Mire vársz? Nem lesz senki, aki elmagyarázza, magadnak kellene felfognod. Úgy nézek én ki, mint egy matek tanár? Nem, nem tudom 100 százalék hibátlanra és sem az Adjektivdeklinationt vagy mit....Ne röhögj! Hol a tankönyv, hol vázlat? Nem ez, a tanári vázlat. 10-kor szeretnéd írni a felmérőt vagy délután ötkor? Igen, lehet választani. Nem, nem írja meg helyetted apád sem. Vedd komolyan, a magyar felvételi tantárgy. A matek felvételi tantárgy. A német is lehet felvételi tantárgy, ha minden kötél szakad. 

Persze, fiam, elmegyünk a Balatonra, ha ennek vége lesz....Kezet mostál?

...és szóban a húsvétról

Ugyanúgy megsütöttem azokat a süteményeket, amiket terveztem, csak éppen szabadabban bánhattam az idővel. Nem jöttek tesómék anyuhoz, nem kellett egyeztetni, hogy mikor érünk rá Tibi családjával randizni, hol legyen az ebéd, hol legyen a vacsora, ki mit süt és visz. Úgy alakíthattunk mindent, ahogy akartam. Szomorkás szabadság volt ez.

Anyu nem bízta a véletlenre, a kapu elé egy méterre tette ki a kosarunkat és kesztyűben, maszkban jött ki, pedig 5 méterre közelítettem meg csak kb. Kiadtuk a sütit, amit én sütöttem neki és már fordultunk is. Illetve a réten megfuttattuk a Diót, tiszta nyári idő volt. 

Aztán anyósomnál beszereztük egy nagy ibrik csodás, kincset érő húslevest,vittünk oda is sütit és már indultunk volna haza, ha nem lett volna egy mini dráma Réka mamáéknál élő cicájával, aki a terhessége utolsó hetét, heteit kinn a kertben, távolabb a város zajától tölti vasárnap óta és Réka zokogott szívszaggatóan, hogy ő soha többet nem látja a macskát, mert onnan meg fog szökni. Mondjuk, ez lehet, bár a cicáit csak nem hagyja faképnél. A kiskamasz, amikor mégis inkább még kislány című magánszámát láthattuk a lányunknak. Élmény volt...ja nem!

Az ünnep alatt egyébként rengeteget aludtunk, volt, hogy 10-11 tájban ébredtünk a hajnali 1 órai lefekvés után, majd ebéd után még szunyókáltunk is egyet, főleg Tibi. Olykor meg én aludtam el a filmen, volt olyan is. Tiszta álomkor a köbön. Biztos annak is betudható, hogy vendégség hiánya ide vagy oda, azért a szokásos mennyiségű kajánk megvolt. Töltött káposzta, rántott hús, kocsonya, leves, sok-sok sütemény, sonka, torma, tojás....szóval hétfőre már totálisan KO-ra zabáltam magam....Mától fogyókúra, de persze inkább majd akkor, ha elfogy a kaja, nehogy ránk romoljon valami.

A tojáskeresést hétfő helyett vasárnap rendeztük, a gyerekek egy kicsit morogtak, hogy idén kevesebb csokit kaptak, de nem komolyan. A mi betonos kevésbé füves kertünk kevésbé romantikus helyszín,mint anyu csupa gyepszőnyeges, fás, melléképületes kertje, de hát ez van. Itt készültek a fotók is elsősorban. Erre felkeltek a gyerekek 10 órára, mert egyébként nehéz a korai kelés őfelségééknek.

Ma, kedden ,visszahuppantunk a hétköznapokba, már megcsináltunk egy matekverseny feladatsort a hisztis Rékával (megőrjít olykor, komolyan), Zalánnal környezeteztünk és most éppen a Két Lottit olvassa a bajsza alatt (Réka fuvolázik a távolban,valami tavalyi darabbal szenved). Én is dolgoztam, de most valahogy jól is esett, itthonról sokkal klasszabb dolgozni, még ha ugyanazt is kell teljesíteni. Holnaptól a gyerekek is kapnak egy kis rendszert, nem az lesz, hogy laptopról tévébe, tabletről telefonra pottyannak, hanem jönnek a feladatok. Komolyan, szinte várom. Ez megint egy újabb szint a maradjotthonos lelkivilágomból. 

Amúgy nem nagyon gondolkodunk vagy elmélkedünk, tesszük a dolgunk, mint a droidok. Anyukám múltkor felhívott, mondta egyik rossz hírt a másik után, kb a negyedik az volt, hogy  valami ismerős ismerőse  az utcánkban súlyos beteg, mire felcsattantam, hogy ne haragudjon, de nem érdekel....Annak örülünk, megbecsüljük, ami van, hogy még a családban, ismerősök között mindenki tök egészséges, munka van, munkahely van, a sulit csináljuk, egyelőre ezzel beérjük. Aztán van, amikor pityergek persze, amikor senki nem látja, de mivel ezek olyan körülmények, amin nem nagyon tudok változtatni, hát kb. ez van....