2020. április 21., kedd

Jut eszembe



Mióta véget ért a tavaszi szünet, valahogy új erőre kapott az iskolánk, úgy zúdul ránk a tananyag, hogy csak pislogok. Van abban valami kimondhatatlan, amikor délelőtt rád szól a főnök, hogy ezzel meg azzal mi van,  (home office még mindig) mert amaz nem jó, de már ő kifizette, elutalta és egyáltalán, bogozd ki, egyeztesd le, de szerinte az ár sem stimmel....közben Zalán környezet témazárót ír az étkező asztal túloldalán, Im Teich címszó alatt, szóval egyik szemem ott, nehogy véletlenül megnyomjon valamit, amivel kilép az egész programból és akkor egyes vagy mi van? Közben Réka ... már fogalmam sincs, mit csinált, de kétpercenként volt valami baja. Holnap írnak az Egri csillagokból, már előre készülök, mert ez a redmenta egy nagyon tetű dolog, szerintem Gárdonyi Géza sem írna ötöst a saját könyvéből, ha redmentán kell pötyögni. Jaj.

Akartam írni, hogy múlt csütörtökön padlót fogtam, bemutattam egy újabb idegösszeroppanást, de már nem téma, másnapra jobb lett. Jött a péntek. Annak is a suli volt az oka, meg a home school, hogy már megint 8 óra munka mellé legyek kb. 8 órában tanítónéni, pfffff és olykor - mindig - úgy gondolom, hogy ezt nem is lehet megcsinálni.  Közben próbálom elengedni Réka kezét, aki kétségbeesve markolássza a levegőt, nagyon hiányoznak neki, hogy a tanárok leadják az anyagot, úgy normálisan, ahogy a suliban szokás. Itt a hatodik hét és még mindig azt várja, hogy magától a fejébe ugrik a tankönyv anyaga....

Hétfőn volt töri doga az Függetlenségi nyilatkokozatból és még ami vele jár, akkora egyes lett ugyancsak a redmentán, hogy a fal adta a másikat. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, végül csak vihogtunk kínunkban.... Pedig együtt írtuk Rékával, mert 15 perc volt rá, szóval a feladatsoron csak ámokfutni lehetett. A tanárnő nagylelkű volt, talált még nekünk pár pontot, így hármas lett....töriből jelzem még soha nem volt hármasa sem, de mindegy. Redmenta, fúj....A jó hír, hogy holnap irodalomból, csütörtökön nyelvtanból ugyanitt írnak dolgozatot, biztos egy élmény lesz. Pénteken német, folyamatosan írnak a melléknév ragozásból , erős, gyenge, vegyes, gondolom azért, hogy rögzüljön...

Viszont jó hír, hogy hétfőn reggel nyolckor itt kezdtek az ablakosok, lecseréltek még pár ajtót és ablakot, redőnyt szereltek, így egész napra Réka szobájába zsúfolódtunk. Kutyástul, mert a kutya meglepő érdeklődést mutat mindig az idegenek iránt (barátságos vagy egyenesen szerelmes) és hát nem mindenki kutyabarát, szóval elzártuk a szerelőbácsik elől. Legalábbis próbálkoztunk.  Egyszer hallottam, hogy az egyik pasas felcsattant, hogy "Nem igaz, hogy nem lehet megkötni ezt a kutyát!" - Hát na, az ő világa és a mi világunk között Marianna ároknyi a szakadék. Visszajelzéséből leszűrtem, hogy a kutya megint leszökött. Mert neki mindig tudni kell,hogy mi folyik a házban, olyan kíváncsi, neki mindenről tudnia kell.  Végül ötkor ment el a brigád és hát nagy öröm volt utána "átvenni" a melót, elérkeztünk oda két év 3 hónap után, hogy minden ablak és ajtó (külső) le lett cserélve és redőny, szúnyogháló is van mindenütt, új.  Van, aki költözéskor mindent lecseréli egyszerre, rögtön, nekünk ez kb. 4 fázisban sikerült összesen, lényegtelen, a fontos, hogy sikerült. Utána jött a takarítás, bár nem hagytak nagy koszt, meglepő módon, takarítottak is maguk után, szóval csak egy kis fertőtlenítő feltörlés, kilincsfertőtlenítés és minden ragyogott. Vacsorát rendeltünk, majd elvittük Diót sétálni. Klassz nap volt. 

Ja és ami a durva, hogy át kellett rendezni az előszobát, lépcsőfordulót, hogy az ablakos fiúk könnyebben tudjanak dolgozni. A pakolászás során megtaláltam azt az ékszerdobozt, amit még tavaly raktam el, ebben volt Tibi jegygyűrűje, amit - eléggé el nem ítélhető módon - nem hord, mert szerinte túl nagy lett és azóta sem vittük vissza korrekcióra. Viszont vasárnap óta hordja mégis és én úgy szeretem, ahogy megcsillan rajta a fény és megakad rajta a szemem, szerintem fantasztikusan áll neki. Remélem, nem az jön most, hogy a kezembe nyomja, tegyem el jól, jobb őneki gyűrű nélkül, de ha így lesz, persze az sem lesz a világ vége, az elmúlt 10 évet is eltengettük együtt valahogy...

Bosszantó, hogy egyetlen virághagymám nem kelt még ki a föld alól, nem vagyok egy nagy kertész, de azért ennél többre számítottam. 

Két hete én 3 napja nem jártam nagyobb boltban (egyszer jártam a kisboltban és Tibi jár pékségbe), de holnap muszáj lesz, mert üres a hűtő szinte. Szerintem átgondolom, mit főzök a következő két hétben és ezek alapján összeállítok egy listát. Aztán meg úgyis azt veszem, ami szembejön és hirtelen megtetszik. Maszkot eddig nem hordtam, nem is járok sehová, de ha holnap megyünk vásárolni, felveszek egyet, mert már azon is parázom, hogy az áruház levegőjében ott lebeg a vírus, mi meg klasszul megkajáljuk. Valamit csak ér a maszk, és legalább nem kell a sminkemmel bajlódnom. 

Egyébként iszonyú száraz a bőröm, nem tudom, mi van, egyelőre nem is hidratáló krémmel kenem, az most kevés, hanem "maszkot" viszek fel minden reggel (Bioderma), úgyis itthon vagyok, nem lát senki (szinte), aztán hagyom hatni pár órát, lemosom és így elérem, hogy estére ne feszüljön az arcbőröm. Éjszakára jön az éjszakai krém, bár többnyire elfelejtem (az Oriflame, és az is nagyon könnyű és finom) és másnap jöhet újra a maszk, amit sivatagi szomjazó módjára beszív a bőröm....

Ma megrendeltem az új kenyérpirítót, az elődje 15 év hű szolgálat után még mindig működik ugyan, de a műanyag borítást gyakorlatilag hamarosan levedli és nem tűnik valami biztonságosnak (mert szépnek már régen nem szép). Azt írták 6-12 munkanapon belül kihozzák. Általában 2-3 hét egy csomag a gyógyszertárból, Rossmanból vagy a kutyakajástól, ezen felbuzdulva rendeltem helyben az egyik kutyakaja boltból házhozszállítással és másnap már hozták is. Nem ugyanazt a kaját, de ha éhes, a kutya megeszi ezt is. Tibi ma este májkrémmel tette vonzóbbá...













2020. április 18., szombat

Anya mantrák


Avagy leggyakoribb mondataim itthon -

1. Ne ugrálj, most nincs is orvos, mit kezdjek veled, ha a fejedre esel?
2. Össze ne törd magad, most nincs orvos!
3. Mossál fogat alaposan, ha kilyukadna, most a föld alól sem kerítünk orvost....

1. Menjetek ki egy kicsit a kertbe, olyan szép idő van! De csak a kertbe!
2. Gyertek be, légyszi! (feltűntek a szomszéd gyerekek is, csoportosan)
3. Most nem lehettek ki, minden gyerek kinn zsivajog....bocsika!

1. Gyere leckét írni!
2. Kész van már a feladatod? 
3. Mégis mit gondolsz, mikor kell megírni a feladatot? 
4. Értem én, hogy éjfél a határidő, de nem kötelező 11 után hozzákezdeni, ugye?
5. Bocsi, én már túl fáradt vagyok...

1. Nem jöhetsz vásárolni velünk, ne haragudj, tudod, mi van most....
2. Na jó, mit hozzak neked?
3. Ne bőgj már, veszek gesztenyepürét és ivójoghurtot az öcsédnek...

1. Jó reggelt, ébresztő, hétalvóóóók!
2. Jó reggelt, már kicsöngettek az első óráról is...
3. Ébresztő, 9-kor Zoom!
4. Ha nem kelsz fel azonnal, nem tudom, mit csinálok....
.... kikapcsolom este a netet....

1. Nem, nem írom meg helyetted.
2. Nem, nem segítek....
3. Nem, nem súgok és nem puskázol...

1. Írt üzenetet a tanárnő, megnézed mi az?
2. Válaszoltál már - elküldted amit kért?
3. Hogy a fenébe nem lehet válaszolni neki? Hihetetlen, hogy mindent elolvasol,csak pont őt nem...
4. Azonnal leülsz és elküldöd neki, amit hiányol

1. Tanulás előtt telefonozás, ejnye....
2. Most tanulsz vagy nem?
3. Tedd le nekem a telefont és koncentrálj végre a feladatodra.
4. Ide a telefonnal......! Most!!

1. Segítsek? Most ráérek. 
2. Várj egy picit, most Zalánnal tanulok...
3. Nem tudok segíteni, most dolgozom! Picit később??
4. Hová mész? Nem kell segíteni? Megoldottad??

1. Tejbegrízt? Már megint? Nem lehet mindig azt reggelizni...
2. Brassói? Nem lehet mindig azt sütni....
3. Nincs kóla. Mi van, sátoros ünnep? Lemaradtam? 

1. Ne piszkáld a kutyát!
2. Ne ugorj a kutyára!
3. Ne rángasd a kutyát!
4. Már kértem, hogy adjál neki enni, nem? 
5. Nagy kérés lenne, ha adnál a kutyának tiszta vizet? Már kétszer szóltam!




Továbbá

Regisztráltál a redmentán? Minden tartárgyból? Felvetted a tesit is? Biztos nem kell az angolt felvenni? Működik a kódod? Hogyhogy nem enged be? Írtál neki? Bemásoltad? Kinyomtattad? Miért nem tanultad meg? Mire vársz? Nem lesz senki, aki elmagyarázza, magadnak kellene felfognod. Úgy nézek én ki, mint egy matek tanár? Nem, nem tudom 100 százalék hibátlanra és sem az Adjektivdeklinationt vagy mit....Ne röhögj! Hol a tankönyv, hol vázlat? Nem ez, a tanári vázlat. 10-kor szeretnéd írni a felmérőt vagy délután ötkor? Igen, lehet választani. Nem, nem írja meg helyetted apád sem. Vedd komolyan, a magyar felvételi tantárgy. A matek felvételi tantárgy. A német is lehet felvételi tantárgy, ha minden kötél szakad. 

Persze, fiam, elmegyünk a Balatonra, ha ennek vége lesz....Kezet mostál?


2020. április 14., kedd

...és szóban a húsvétról



Ugyanúgy megsütöttem azokat a süteményeket, amiket terveztem, csak éppen szabadabban bánhattam az idővel. Nem jöttek tesómék anyuhoz, nem kellett egyeztetni, hogy mikor érünk rá Tibi családjával randizni, hol legyen az ebéd, hol legyen a vacsora, ki mit süt és visz. Úgy alakíthattunk mindent, ahogy akartam. Szomorkás szabadság volt ez.

Anyu nem bízta a véletlenre, a kapu elé egy méterre tette ki a kosarunkat és kesztyűben, maszkban jött ki, pedig 5 méterre közelítettem meg csak kb. Kiadtuk a sütit, amit én sütöttem neki és már fordultunk is. Illetve a réten megfuttattuk a Diót, tiszta nyári idő volt. 

Aztán anyósomnál beszereztük egy nagy ibrik csodás, kincset érő húslevest,vittünk oda is sütit és már indultunk volna haza, ha nem lett volna egy mini dráma Réka mamáéknál élő cicájával, aki a terhessége utolsó hetét, heteit kinn a kertben, távolabb a város zajától tölti vasárnap óta és Réka zokogott szívszaggatóan, hogy ő soha többet nem látja a macskát, mert onnan meg fog szökni. Mondjuk, ez lehet, bár a cicáit csak nem hagyja faképnél. A kiskamasz, amikor mégis inkább még kislány című magánszámát láthattuk a lányunknak. Élmény volt...ja nem!

Az ünnep alatt egyébként rengeteget aludtunk, volt, hogy 10-11 tájban ébredtünk a hajnali 1 órai lefekvés után, majd ebéd után még szunyókáltunk is egyet, főleg Tibi. Olykor meg én aludtam el a filmen, volt olyan is. Tiszta álomkor a köbön. Biztos annak is betudható, hogy vendégség hiánya ide vagy oda, azért a szokásos mennyiségű kajánk megvolt. Töltött káposzta, rántott hús, kocsonya, leves, sok-sok sütemény, sonka, torma, tojás....szóval hétfőre már totálisan KO-ra zabáltam magam....Mától fogyókúra, de persze inkább majd akkor, ha elfogy a kaja, nehogy ránk romoljon valami.

A tojáskeresést hétfő helyett vasárnap rendeztük, a gyerekek egy kicsit morogtak, hogy idén kevesebb csokit kaptak, de nem komolyan. A mi betonos kevésbé füves kertünk kevésbé romantikus helyszín,mint anyu csupa gyepszőnyeges, fás, melléképületes kertje, de hát ez van. Itt készültek a fotók is elsősorban. Erre felkeltek a gyerekek 10 órára, mert egyébként nehéz a korai kelés őfelségééknek.

Ma, kedden ,visszahuppantunk a hétköznapokba, már megcsináltunk egy matekverseny feladatsort a hisztis Rékával (megőrjít olykor, komolyan), Zalánnal környezeteztünk és most éppen a Két Lottit olvassa a bajsza alatt (Réka fuvolázik a távolban,valami tavalyi darabbal szenved). Én is dolgoztam, de most valahogy jól is esett, itthonról sokkal klasszabb dolgozni, még ha ugyanazt is kell teljesíteni. Holnaptól a gyerekek is kapnak egy kis rendszert, nem az lesz, hogy laptopról tévébe, tabletről telefonra pottyannak, hanem jönnek a feladatok. Komolyan, szinte várom. Ez megint egy újabb szint a maradjotthonos lelkivilágomból. 

Amúgy nem nagyon gondolkodunk vagy elmélkedünk, tesszük a dolgunk, mint a droidok. Anyukám múltkor felhívott, mondta egyik rossz hírt a másik után, kb a negyedik az volt, hogy  valami ismerős ismerőse  az utcánkban súlyos beteg, mire felcsattantam, hogy ne haragudjon, de nem érdekel....Annak örülünk, megbecsüljük, ami van, hogy még a családban, ismerősök között mindenki tök egészséges, munka van, munkahely van, a sulit csináljuk, egyelőre ezzel beérjük. Aztán van, amikor pityergek persze, amikor senki nem látja, de mivel ezek olyan körülmények, amin nem nagyon tudok változtatni, hát kb. ez van....






2020. április 13., hétfő

Húsvét 2020 képekben







zárójelben: nagyon para, hogy megnőttek.....

2020. április 11., szombat

2020 húsvét



Hű, hát most aztán van idő mindenre....

Túl vagyunk a fonott kalácson, ami inkább hasonlított focilabdára mintáját tekintve (viszont finom volt), a sajtos pogácsán, ami tökéleset lett, kivéve, hogy megfeledkeztem a második tepsiről, ami egy picit túlsült és a répatortán, ami középen nyers maradt, bár ezt csak én vettem észre. A Dobos torta kifogástalan, azt Tibi hozta a cukrászdából, fele az anyukámé, ez a kedvence. Holnap jön még a rákóczi túrós, az gyors és egy kis gömbbukta, mert az is anyu kedvence. Lehet, hogy csak mini gömbbuktát sütöm meg holnap...kezd elegem lenni. 

Anyósom sonkája idén is tökéletes lett, azzal semmilyen bolti sonka nem veheti fel a versenyt. Én is főztem egy dió sonkát, még hűl a levében. A tojásfestésből nem lett semmi, ennek legfőbb oka, hogy elfelejtettem tojásfestéket venni. Ma reggel pucoltam lilahagymát és vöröshagymát, majd holnap annak a levével alkotunk valamit. Felvetettem a gyerekeknek, hogy gyűjtsenek apró terméseket,virágokat a kertben, kidobásra ítélt nejlon harisnya, termés a tojásra szorít, tojás kifő a hagymalében...de Réka csak forgatta a szemét és haragosan annyit mondott, hogy ez szánalmas és miért nem vettem normális festéket?! Tudom, kamaszodik. Ha a szobájában van, egész elviselhető. 

Anyu kertjében rendezzük minden évben a tojáskeresést, ami a húsvét csúcspontja. Idén nem kapnak semmilyen ajándékot, eszembe sem jutott és kb. fele annyi csokit vettem, mint szoktam. Ja és a tojáskeresés is áttevődik a mi kertünkbe, ahol igazából elhanyagolható a zöld terület anyu kertjével szemben, úgyhogy Réka itt megint kapott egy mini rohamot, amikor meg kellett mondanom neki, hogy mamának viszünk kaját, de a kertet hanyagoljuk. Nem nagyon értette meg, haragosan a szobájába masírozott a kutyával együtt....Mondjuk a kutya nem volt mérges, ő annyira jó természetű...

A HBO GO kínálatából már lassan mindent megnéztünk, talán Netflix-ezni kellene? Na nem. Most a THE OFFICE-t nézzük, párhuzamosan a Modern Család 3. évadával. Egyik sem az igazi, de elvagyunk vele. A tanulás még nem jött szóba, majd hétfőn. Ma reggeli után a kertet rendeztük Tibivel (nincs is kertünk igazából) , Tibi megnyitotta a kutat, meglocsoltuk a szétrepedt talajt, hátha sűrűbb lesz a fű. Kellemes eső illat lengedezett. Teregettem, söprögettünk, pakolásztunk, egész rend van a portán. Még mondjuk a mogyorófa alatt mindig ott figyel a tavaly szétrobbantott cserépkályha egy része, de mindegy. Úgy tűnik, minél többször megkérdezem Tibit, mikor rendel konténert, annál később fog intézkedni.

Olyan száraz a bőröm, hogy Zalán múltkor megkérdezte, hogy zsemlemorzsás e az alkarom (mert aznap este rántotthús volt a vacsora). Mondtam, hogy nem, csak szomjazik a bőröm. Minden este kenem, de ennek mindegy. A kezeim bőréről nem is érdemes beszélni, de most legalább nem piros és repedezett, nem is vérzik. 

Mától nem lehet csoportosulni 3 főnél több embernek a városban. Na mondjuk a gyerekek eddig sem tülekedtek, hogy kutyát akarnak sétáltatni. Azt viszont lefogadnám, hogy csoportosulások így is vannak a városban bőven itt és ott, a rendőrség meg tojik rá.

Ja, Tibi hozott két friss élesztőt a kisboltból. A kisboltban a jó, hogy bámulatosan sok mindent lehet kapni ahhoz képest, amilyen pici. Az élesztő nem budafoki, hanem Ukrajnából jött. Remélem, Kárpátaljáról...Holnap tesztelem, mit tud, remélem, gyorsan futni igen. Egyébként még pontosan 11 zacskó porélesztőm van, szerintem karácsony táján vettem vagy januárban, úgyhogy ez még kb. 3 hónapra biztosan elég, talán négyre is. 

Hát most kb ennyi jutott eszembe.  

Áldott, békés húsvétot mindenkinek!