Írok, tehát vagyok

Péntek este van, vagyis még egy hétvége és egy egész hét van a vakációból. Sajnos. A fiúk "pasis" pizzás buliba mentek, Réka fenn szöszöl a szobájában, úgyhogy pont ráérek írni egy kicsit.  

Szóval nem, ez még nem a blog legvége, bár tény, hogy eléggé az utolsókat rúgta ezen a nyáron. 

Minden idők talán leggyorsabban elröppenő nyara áll lassan mögöttünk. Mondanám, hogy köszönhető mindez az ingerszegény heteknek, de nem lenne egészen igaz. Kicsit szégyenkezve vallom be, hogy nem voltunk idén (sem) nyaralni (tavaly ugye nem munkában voltunk, komplett fűtéscsere volt, ami elszippantyúzta a pénzünket. Ez IS.) Az sem vigasztal, hogy gyerekkoromban egyetlen egyszer vittek anyuék nyaralni, augusztus legvégén, a jéghideg Balatonhoz, amiről a legfőbb emlékem, hogy lila a szám és önkéntelenül összekoccan alsó és felső állkapcsom, mert bele készültem fagyni abba a csodás tóba…Hiányzik a nyaralás gondtalansága, még ha a hatása pár héten belül úgyis tovaszáll...

A nyár legmeghatározóbb élménye a – kapaszkodjatok meg – a cserépkályha eltüntetése  volt a hálónkból. Ha tudtam volna, hogy mivel jár, biztosan nem fogunk neki. Ha belegondolok, többek között ezért hasznos, ha az ember nincs tisztában vele, mit tartogat számára a jövő.  Én gyakran hallgatok a vágyaimra és ilyenkor nem számít a hozzá vezető út, csak a cél és hát ez gyakran eredményez sok vért, kínt  és verejtéket. Sokszor több, mint amennyi indokolt volna.

A  legmelegebb kánikulában vágtunk neki, azon a hétvégén, amikor 38 fokot mondtak árnyékban. Ésss volt is annyi, simán. Következő héten várhatóak voltak a festők, szóval nem volt választásunk. Így is halasztottuk, ameddig csak lehetett. Emlékszem, hogy cserépkályhánk (az egykori) a teteje, a felső 6-8 cseréplap milyen könnyen feljött…..nem is kellett szinte vésni. Majd jött 20 cm-es homok kilapátolása, majd a komoly vésés, feszítés, kalapálás , kopácsolás. A cserép alatt legalább annyi tégla volt, az tartotta az egész szerkezetet, mire is számítottam? Hogy az imádság tartja össze a kályhát? 

Az első nap végén a szomszéd bácsi megkérdezte Rékát, hogy vajon diót törünk e. Persze. Ráfanyalodtunk a diós tésztára. Rögtön aranygaluskával. Egy idő után néma csöndben dolgoztunk, maximum tőmondatok hangoztak el. Szegény Tibi nem tudom hány vödör sittet lehordott, legalább százat. Minden cserék falazóanyaggal együtt több kiló volt. Jómagam igyekeztem segíteni neki, inkább a cseréplapokat hordtam le, de a munkamegosztás úgy nézett ki inkább, hogy én véstem, vertem, ő lehordta az udvarra. Ha túl sok halmozódott fel, én is segítettem. Izzadtunk, lihegtünk, vedeltük az ásványvizet vég nélkül, majd egy idő után már fogunkat csikorgatva szenvedtünk. Szombaton délután kettő és este 8 között dolgoztunk, majd másnap 10 és 16 óra között. Főleg a vasárnap volt kegyetlenebb. Minden szint , minden sor eltűnését ünnepeltük. Egy ideig. A vicsorgó fázisban, amikor más sírhatnékom volt, már semmi sem számított, csak hogy eltűnjön minden. Persze volt por és folyamatos takarítás is, hogy ne hordjuk szét a sódert, homokot, amit a cserépkályha magában rejtett…..

Végül csak egy sima beton maradt a cserépkályha helyén, aminek nagyon megörültem, nem tudom miért, de valahogy rendezetlenebb viszonyokra számítottam. Valószínűleg betonozás után épülhetett annak idején a cserépkályha és csak utána a parketta, így a beton alap az ugye alap volt.

Akkor azt mondtam, hetek, hónapok kellenek, mire én ezt kipihenem, feldolgozom. Másnap jött a hétfő és a munka, eszembe is jutott, hogy nincs más esélyem, mint ahogy Geszti énekelte, kipihenem mindezt a munkahelyem...Ámde következő héten szerdán jöttek a festők, árajánlatostul (rendesek voltak, hogy egy nappal a meló megkezdése előtt adtak árat is….), úgyhogy nem volt pihenés. 

Tibi sok mindent lehordott a garázsba, az autó addig az autóbejárón állt. A gyerekszobákban csak az ágyak és a ruhásszekrény maradt, minden mást áthelyeztünk. Minden játék és cucc dobozokban figyelt, a könyvek is, így átmenetileg nem volt gond, ha neteztek és tévéztek a gyerekek. Azt ígérték a festő rácok, hogy két nap alatt végeznek. Hittem is, nem is, gondoltam, max. szombaton befejezik, ha mégsem. Végül hárman jöttek és valóban, mire pénteken hazaértem az irodából, már mindenhol vadonatúj festés ragyogott, félig száradtan, a levegő pedig jellegzetesen páradús és festékszagú volt. 

Konstatáltam, hogy a karton borítás a padlón elmaradt az emelet teljes területén…itt lefolyt bennem egy mini agyvérzés, hiszen már tudtam, hogy a takarítás felér majd egy büntetéssel. Igaz, a festők elvégezték az első takarítást, de az igazi az volt, amikor négyzetméterenként feltöröltük a parkettát, majd nyomás a csaphoz kiöblíteni a felmosószivacsot....és mindezt vég nélkül. Majdnem. Tibi is segített, így péntek estére már az emeleten aludhattunk, mindenki a helyén.

Némileg átrendeztük a hálónkat és most így sokkal praktikusabb, szebb. Az ágyat beszuszakoltuk részben a cserépkályha helyére. Az éjjeliszekrények is befértek, kaptak új lámpákat. Réka szekrénye szintén kikerült a szobájából a cserépkályha egy másik részének a helyére. Szóval most fenn egész más minden, sokkal több a hely, hangulatosabb, otthonosabb. Baromira sokat számít a friss festés, új konnektorok, kapcsolók…tisztára mintha új lakásba költöztünk volna. Habár még a gyerekek szobáinak ajtajait le kellene mázolni....sosem lesz kész....

Pünkösdkor kezdtük el leszedni a tapétát a falakról, csak mondom. Azóta éltünk részben tapétamentes, foltos falak között….hát most nagyon jó a falakra nézni. Egyáltalán, isteni itthon lenni, imádok ITTHON lenni. Réka vanília színű, Zalán kékes-türkiszes testéket kapott (nem ők választották, hanem mi, de nem panaszkodtak.)

A gyerekek nyarának legmeghatározóbb vonása az volt, hogy milyen fogásokkal korlátozzam a net, laptop, telefon és egyéb kütyük használatát. Legjobb fogás a net kikapcsolása, de ez igazából csak hétvégén működik, egyrészt mert akkor vagyok otthon ,másrészt ,mert akkor a net nem kell az uram, Tibor munkájához….Másik a telefon beszedése munkaidő tartamára, laptok elrejtése. Hát mindegy, nem olyan sokára nem lesz már erre idejük szegényeknek. 

Következik lassan az új tanév, bár még egy hetecske van hátra a szünetből. Olyan félelmetesen gyorsan eltelt, én nem is értem. Miért van az, hogy egyik pillanatban új év van, aztán évzáró és megint karácsony. Újra és újra. A tanszereket kb már akkor megvettük, amikor szabin voltam júliusban. Kicsit túllendültem a füzetek tekintetében, de az Auchanban olyan gyönyörűek voltak, hogy nem tudtam kevesebbel hazajönni. Korábban az volt a taktika, hogy 2-3 féle füzetet vettünk, most mindegyik más. Ráadásul találtam csodás, a szokásosnál vastagabb füzeteket (persze drágább is, naná). Bizonyos tantárgyakból 2-3 füzetet is megeszik Réka, pl. matekból és németből. Kell az utánpótlás. De egyébként is gyengém a tanszer, papír-írószer, ez az egy jó oldala van a tanévkezdésnek, hogy ilyenkor a legnagyobb a választék mindenből. 

Nem tanultunk, ismételtünk semmit. Illetve Zalánnal átvettük a szorzótáblát, mert egy ismerősöm mesélte, hogy az ő fia elfelejtette másodikról harmadikra virradó tanév elején….amin picit bemajréztam. Szerencsére nincs gond, kicsit rozsdás, olykor csikorognak a kerekek, de majd belejön. Kötelező olvasmány a Tom Sawyer...nehéz neki, úgyhogy egyelőre hanyagoljuk, inkább a Sirály a királyt fogjuk forgatni, mert az a másik és szerintem azzal többet fognak foglalkozni. Rékáéknál másodikos anyag volt a Sirály a király és minden Ly/J betűs anyag, nem érdekes. Nem reklamálok, hogy tavaly ez elmaradt.

Réka cicának ott van a német szószedet, mint tavaly is a nyelvtani összefoglalóval. Kinyomtattam a 32 oldalt, lefűztem, de nem vette még elő, úgy érzem. Nekem meg nincs kedvem, erőm nyaggatni. Olyan jó lenne, ha a lelkiismeretem leszokna a gyerekek nyaggatásáról!  Sajnos nem tetszik neki az Egri csillagok ,pedig az első 50 oldalt maga olvasta, aztán és is felolvastam neki még legalább 50 oldalt. Közben nagyon érdekes volt, mert bevillant, megelevenedett bennem a csaknem 35 évvel ezelőtti érzés, hogy milyen  volt, amikor ÉN olvastam az Egri csillagokat. Nagyon fura volt, különleges érzés, kevés ilyen ér már így vénségemre.

És hát igen, volt szabi is, két hét egyben. Egyből egy héten át vadásztam az egyik német beszállítóra, mert nem tudtam elérni és fontos lett volna. Persze nem vagyok bolond, nem ültem egész nap a telefon mellett.....Végül sikerült és rendeztük az ügyeket. A szabi jellemzője volt egyébként, hogy azt csináltam, amihez kedvem volt. Ez fontos, mert általában nem úgy élem az életem, hogy azt csinálnám, amihez kedvem szottyan. Nem mondom, hogy két héten át nem mosogattam, de ellenálltam a kísértésnek, hogy nagytakarításokat csapjak. A közelgő festés miatt nem is nagyon lett volna ennek értelme. 

Volt IKEA látogatás, több is, mindkettőben jártunk, azt hiszem, a Soroksári szimpibb lesz ezek után. Végül nem sikerült még berendezni az előszobát, az Ikeában nem találtam semmit, ami máshol tetszene, az a szett 300 000.... na neeeee. Majd kiforrja magát a dolog, még nézelődök, nem sürgős. 

Nagy Budapesten is jártunk többször, benn a belváros szívében, az Operaháznál, a Klinikák környékén, imádom, ahogy lüktet a város. Ha újra egyetemista lennék, könnyen el tudnám képzelni az életem ott pár évig. Pont a Gucci bolt előtt parkoltunk egyszer, de nem álltunk sorba, mint állítólag tavaly Arnoldunk. Na jó, valahogy megleszek  Gucci és Vuitton nélkül.  Aztán persze pár órával később jó itthon, főleg a kis utcácskánkban, ahol nincs átmenő forgalom és reggel nem suhan el autó percenként vagy másodpercenként az ablak alatt, madárcsicsergés van és susogó fák. Budapest akkor is csodás!

Lehet,hogy ennyi volt?

Lehet,hogy ennyi volt.

Sárgabarack

Bele vagyunk fulladva átmenetileg. Nem kértek? Majd jövök, ha a krízist elhárítottam. Egyelőre q.... sok van....Szerintem azt fogom álmodni, hogy kiárad a barackfolyó, jön a barack cunami és mi úszunk benne, úszunk, de inkább fuldoklunk.... Amúgy minden oks. 🤣

Alvás előtt

Nincsenek izgalmas híreim, úgymond uborka szezon van. A festő fiúk hallgatnak, mint a sült hal, de most ez nem izgat még. A cserépkályha is a helyén van, kár izgulni. Olykor arról álmodozom, hogy az ölembe esik egy bizonyos összeg az égből és akkor végre be tudom bútorozni a kéglit, ahogy szeretném. Nem mintha már csak ilyen hiányosságaink lennének, de ez a következő lépés és mindig csak addig nézek. 

Hétvégén nagyon viszketett a fenekem, robogtam volna Ikeáékhoz az új étkezőasztalért és két székért (hogy hat legyen négy helyett) , végül ez elmaradt, de már nagyon érik a látogatás. 

Hétvégén megint ugrottunk egyet előre a felújítás világában, mert újra van világítás az étkezőben. Amikor elújságoltam ezt örömmel anyukámnak, döbbent csönd volt a vonal túlsó felén, majd megszólalt óvatosan: - Miért, eddig nem volt??? - Nos nem, döbbenet, de nem volt. Merthogy az étkező és a nappali tulajdonképpen egy helyiséget alkot nálunk, a kettő egy ménkű nagy boltívvel összekötve, így csorgott oda némi fény eddig is, illetve ugye…létezik olvasólámba, állólámpa is a világon. De már ez sem gond, mert Tibi, az Ezermester, megoldotta hogy a csillártól (az volt eddig is, csak passzív állapotban) a kapcsolóig valahogy eljusson az áram. 

Ide egy kis kitérő. Bementünk a barkácsáruházba, Tibi magabiztosan nyúlt a kék és piros vezeték tekercsek után és ezzel le volt tudva számára a dolog. Kérdeztem, hogy miért kék és miért nem fekete? Miért nem két piros? És egyáltalán? Mire nevetett, hogy fekete nem volt. Hol tanítják ezt a pasiknak, hogy ilyenhez értenek, én nem tudom. Na persze nem mind ért hozzá, meg kell hagyni, de az ilyet mindig csodálom az uramban, az ilyen mindenhezhozzáértést. Azt mondjuk nem tudja megmondani, hogy olykor a firelét mi csapja le és ilyenkor miért megy el az áram a fél házban, vajon hol van zárlat, ha van, de ne legyünk telhetetlenek! 

Vettünk továbbá kispolcot a zuhanykabin mellé, így már nem a földön sodródnak a samponok, szivacsok és tusfürdők, újabb fejlődés! Sokat vergődünk a leendő festés színein is, most ott tartunk, hogy Tibi belement, hogy a gyerekszobák színesek legyenek, ha az a festék lemosható felületet eredményez. Utánaolvastam, a Héra nem olyan jól tisztítható, mint ahogy állítják, de a DULUX easynemtommi igen. Viszont azt nehezebb felvinni. Mindegy, a festő fest, nem mi. Majd elgaloppozunk a festékboltba és jól kifaggatjuk ott a nénit ,az csak tudja, milyen festék illik a falfogdosó gyerekeinkhez. Zalán szobája kékes lesz, Réka meg majd választ valamit, ha már tudjuk hogy Héra vagy Dulux a befutó. A „lépcsőház”, a fenti folyosó, ami háló szekciónk mind fehér lesz. Jövőre fenn 3 ajtót kicserélünk, így másra nem érdemes festeni ott a falakat. A lépcsőházban két kisebb ablakot fogunk lecserélni és azzal majd megvalósul az az álom, hogy minden ablak a házon ki lesz cserélve, ami a miénk…..Hurrá….! De ez nem most lesz. Tovább most ne nézzünk, bár még lenne mit sorolnom. Szerintem nyugdíjba megyek, mire minden kész lesz és azzal a lendülettel rendelhetem is az új konyhabútort (annak idején az volt az első projekt kb.) 

De félre uncsi lakásfelújítás biznisz! A gyerekek jól vannak, megvannak, Réka nyomja az atlétika tábort, amit a suli szervez, egy négy csillagos szállodában ebédelnek, főfogás és desszert plusz limcsi, majd a strandon végződik a buli. Nagyon nem volt túl lelkes tegnap fél ötkor, amikor találkoztunk, fájlalta a fejét, a fülébe ment a víz, az új papucs feltört a lábujja közét (mert másmilyen papucs egyszerűen nem volt jó), úgyhogy minden baja volt. 

Jövő héten is megy táborba pedig, kreatívba és jó drágába, de mivel nyaralni nem megyünk így nem sajnáltam rá a pénzt annyira. Mindenféle technikákat fognak tanulni, amiről nem nagyon tudom, hogy mik, de bízom benne, hogy szép holmikat hoz majd haza (nagy fadoboz, vintage napló stb)
Írtam róla már korábban, hogy a keresztlányom, D. , még a tavasszal felvételt nyert a Cambridge-i Egyetemre, a Homerton College-ba. Az érettségi volt az utolsó állomás, ahol az egyetem feltételeket szabott, de ott is mindig úgy sikerült, ahogy azt Cambridge-ben elvárják, szóval van egy Cambridge-i egyetemista a családban. Elég durván hangzik. De tényleg durva is. Nekem vannak Cambridge-is nyelvvizsgáim angolból, az összes meg van, amit le lehet tenni a First Certificate felett, de nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer egy igazi egyetemista is a családban. Na, mondjuk ezt kinéztem D-ből, az az igazság, már 2 évesen is látszott rajta, hogy sokra hivatott. 

Az egyetemnek sok érdekessége van, ezek egy részét tudtam, mások az újdonság erejével hatottak. Trimeszterek vannak, nem félévek, ezek kb. 2 hónaposak, köztük van egy hónap vagy még több szünet, amikor pihenni lehet vagy éppen a hosszabb beadandókat megírni. Szombaton is van tanítás, ami nem tudom mennyire rossz hír. Kevesebb tárgy van, mint itthon és ha minden igaz, talán 2-3 előadás van egy nap átlagban. Viszont a tantárgyak fixebbek, mint az itthoni egyetemeken, nagyon nem lehet variálni, mit vesz fel az ember. Dolgozni az egyetem mellett tilos. Elég borsos tandíja van, khm….Ami elsőnek ijesztően hangzik, az az, hogy nincs pótvizsga, az év végi vizsgán, amely az egész év anyagát tartalmazza nem illik elbukni. Viszont nagy lemorzsolódás nincs az egyetemen, talán pár %. Hogy milyen tantárgyakat vesz majd fel D és egyáltalán milyen ott az élet, még fogalmam sincs, a tanév majd októberben kezdődik. Biztosan őrült izgalmas lehet egy ilyen egyetemre járni…hűűűű és haaaaa…..

Este fél nyolckor új süti alkotásába fogtam, azt a meggyes - diós sütit néztem ki magamnak, amit valamikor a szomszéd néni alkotott húsvét tájt vagy karácsonykor, macskaszem/pávaszem. Finom lett. Meglepően könnyű a tésztája, anyu meggye isteni benne és a dió is ízletes. Fogok még ilyet sütni, mert ráadásul meglepően gyorsan készen lett. A legtöbb időt az igényelte, hogy fél órát keljen a tészta. 

Még valamit akartam mesélni, de már mindegy, mert mindjárt éjfél és jobb lenne aludni már...

Ízelítő Rékából

Kamaszodik, na, ez az élet rendje

Igazából egy komplett bejegyzést akartam írni a jelenségről, de valahogy nem jön össze. 

Túl egysíkú lett, pedig Réka nem mindig olyan, mint amilyennek leírtam....szóval kitöröltem. Inkább csak két példát hozok, az pont elég kóstolónak, hehe...szerintem fogjátok érteni. 

1) Folyamatos konfliktus a szobájába szánt új bútor témaknöre . Anna idején, amikor beköltöztünk ide, azt ígértem, hogy akié a kisebb szoba lesz, az kap új bútort, a másik gyerekszobába kerülnek a meglevő, szintén nagyon jó állapotú bútorok. Réka rögtön kiválasztotta a kisebb szobát, nem is volt rajta vita. Aztán a felújítások küzdelmében kiderült, hogy nem futja rögtön új bútorra. Idén mégis elkezdtem tervezni, hogy mi minden illene abba a szobába, hogy lehetne praktikusan berendezni azt a kb. 10 m2-t. Megmutattam neki a terveimet, nagyon örült, tetszett neki minden. Meg is egyeztünk, hogy festés után jöhetnek az új bútorok, kb ősszel. Abban is megállapodtunk, hogy a ruhás szekrény kijön onnan, úgy sokkal több helye lesz, stb….. Na hogy rövidre fogjam, innestől fogva valahogyszor szóba jött a bútor kérdése, mindig hiszti lett a vége. Mikor miért. Pár példa.

1- Nem akarja, hogy a szekrény ezen túl a szobáján kívül legyen. Pont az ajtó előtt lesz a folyosón egy beugróban, de mindegy.
2- Megígértük a bútorokat és nem kapta meg
3- A kis szar szobát ő csak azért kérte, mert bútorokról volt szó és átvertük
4- Soha nem fog új bútort kapni
5- Az új bútorok nem fognak illeni a régiekhez
6- Miért nem kap csupa új bútort? A régiből semmi nem kell
7- Miért kap csak részben új bútort?
8- Miért kap Zalán is falvédőt? Miért kap Zalán bármit is? Mikor övé a nagyobb szoba
9- Ő soha nem akarta a kisebb szobát, csak ráerőltettük….Na persze, Hófehérke!
Úgyhogy már ott tartok, hogy a tervezésbe nem is vonom be Rékát, maradunk annál, ahol régebben, hogy festés után kap új bútort, aztán majd meglátjuk, hogy pontosan mennyit és miket. Olyan ez, mint mikor kisebb korában megkérdeztem, hogy milyen tortát szeretne szülinapjára, abból is csak a nyűglődés, önmarcangolás és hiszti volt.
Múltkor egy babzsák fotellel tereltem el a figyelmét, akkor meg Zalánnal marakodtak össze, mert persze annak is kellett volna 20 000-ért babzsák fotel….

2) Amikor reggelihez hívom őket hétvégén vagy ebédhez , vacsorához bármikor, valami gikszer biztos lesz. Mi minden fordulhat elő Rékával?

1) Egy bugyiban jön elő vagy pizsamában. Esetleg bugyi nélkül
2) Elő sem jön, meg sem jelenik asztalbontásig
3) Aztán mégis, de megsértődik ,mert nem vártuk meg
4) Felméri az étkezőasztal tartalmát, majd első szava az, hogy „fúúúúj….”
5) Duzzog, mert ő mindent utál az asztalon
6) Duzzog, mert neki nem jutott friss zsömle
7) Duzzog, mert nem a kedvenc bögréjében van a habos kávé
8) Mérges, mert elfogyott a szalámi, Zalán bezabálta  biztosan
9) Mérges, mert tudhatnám, hogy utálja a tükörtojást

10) Igenis szereti a rántottát, Zalán nem szereti. Rémes, hogy keverem a két db gyerekemet. Még jó, hogy nincs 3-4. (Ebben lehet, hogy igaza van)
11) Ja, hogy múlt héten még szerette a tükörtojást is, hát istenem….biztos rosszul emlékszem
12) Fel van háborodva, mert a tányérját ki kell vinni e a konyhába
13) Ki van bukva, mert neki kell bemenni e a konyhába cukorért.
14) Sír, mert cukor helyett a sót hozta ki és már rakott is a kakaóba
15) Sír, mert szerintünk ez vicces

16) Nyavalyog, mert Diónak adunk enni, neki meg nem (????)

17) Nagy kegyesen eszik 3 falatot, állítja, hogy tele van és angolosan távozik

Jajnekem, mi lesz még itt….