Pünkösd Hétfő

Biztos rám szakadt az unalom a tanév végéhez közeledvén, mert tegnap nekiestem Zalán szobájában a tapétának. Két falról leszaggattam, még egy hátra van és az ablak alatti beurgóban. Ott, ahol közös a fal a cserépkályhával (mármint a túloldalon van a cserépkályha), ott kicsit lekapta a ragasztó a glettet, de nem vészes. Réka sikítófrászt kapott, ezért az ő szobája még csaknem érintetlen. Pont azért sikított, mert az ajtó körül leszedtem ott is a tapétát. Egész klassz dolog tapétát tépkedni. Valahogy nem tudja megállni az ember. Vagy csak megbolondultam a 2018-19-es tanévben. Amit sajnálnék, mert még egyik gyerekem sem járta ki a 8 osztályt sem...

Munkámban persze segített Zalán és Tibi is, úgyhogy remekül haladtunk. Ma reggel, rögtön ébredés után rögtön nekiestünk a lépcsőház tapétájának. 3-4 bazinagy zsák lett tele vele. Egész klasszul lejött, most fehér a fal. Eddig olyan ronda sárgás-szürkés volt. Dió nem tudta, hogy mi lelt bennünket, folyton belefeküdt a tapéta halomba. 

Most folynak a tárgyalások a falak színét illetően. Zalán vadul ragaszkodik a kékhez a saját szobájában, Rékának mindegy, ő új bútorokra hajt. Ami azt illeti, a gyerekek szobájában tényleg lehetne színes a fal, úgyis szinte csak aludni járnak oda. Habár Réka egyre több időt tölt a szobájában, hm....Tiborom azonban ragaszkodik a fehérhez, merthogy a gyerekek folyton összefogdossák  a falat, vagy éppen összelépkedik, elég meglepő módon nálunk ez is probléma és hát nem győzi bejavítani az ujjlenyomatocskákat és foltokat. A kutyáról még nem is beszéltem, aki olykor egy-egy légy után felugrik a falra. 

A hajtvány jól sikerült, de Réka szerint kétszer akkora, mint lennie kellene. Azért csak elfogy....

Hogy mikor jönnek a festők, még nem tudjuk, de legalább készen állunk. Vagy hát még nem egészen, Réka szobáját ki kell még rámolni. 

Mámorban izzadva

Pénteken este hazaért Réka a 3 napos kirándulásról és ezzel arányosan legalább 3 órát mesélt egyfolytában róla. Hogy ne unjuk el, versenykaratyoltak Zalánnal, majd pillanatokon belül össze is vesztek, hogy melyikük kapjon szót. Ezt a kellemes szópárbajt még szombat reggel a reggelinél is élvezhettük, klasszul csökkentette az étvágyam, ami mondjuk nem baj egyébként. 

A sajtos rúdból madárlátta rúd lett (ennyit az anyai igyekezetem értelméről), szinte maradéktalanul hazajött. A zsebpénzen cuki kis ajándékokat hozott, a többi kajára ment el, mert persze az erdei iskolás kaja nem ízlett neki. Sem a rántotta, sem a virsli, sem a bolognai. Még jó, hogy a rántott hús igen, pont aznap, amikorra én is rántott húst csomagoltam. 

Az azért egy emlékezetes pillanat volt, amikor megláttam a vidám, ragyogó kis pofiját a RepTár előtt (merthogy oda érkeztek, a parkolóba) és arra gondoltam, hogy te jó ég, de jó, hogy még mostanában nem költözik sehová! 

Szombaton este hét órakor, amikor bevásároltam anyunak, akkor döbbentem rá, hogy vasárnap-hétfőn minden zárva lesz Pünkösd miatt. Pedig tudtam, hogy Pünkösd jön, tudtam, csak a bolt várva tartásokkal nem kapcsoltam össze. Amikor délután a 30 fokban 3 cipővel a karomban sorba álltam a Deichmannban és én voltam kb. a huszadik, akkor sem értettem, hogy mi van. Gondoltam, mindenki kifogyott a cipőkből, mint mi. Haragudtam magamra eléggé, hogy lehetek ennyire hülye, de mindegy, ez nem segített az ügyön.

Szóval úgy jött el a vasárnap, hogy nem voltunk bevásárolni. Valahogy csak túléljük. Pékségek vannak és azért tartalékok is. Múltkor emlegette Réka, hogy az egyik osztálytársa anyukája hajtoványt sütött és vitt be az osztálynak és hogy az milyen isteni finom volt, úgyhogy most azt kell sütnöm. Persze nyilván nem lesz olyan finom...de azért igyekezni fogok. 

És hát hogy nem kell tanulni, az valami máááámor! Mámor a köbön. Ennyire még soha nem örültem nyári szünetnek. 

Csütörtök

Délelőtt hívott Réka és érzelemmentes, hanyag hangon beszámolt arról, hogy minden oké, pont mennek a cseppkőbarlangba és tegnap egész nap túráztak. Vicces volt, mert olyan volt a hangszíne, mintha valami önkormányzati dolgozó lenne és ő kapcsolná a hívásokat a különböző osztályokra...talán hülyeség, de ez ugrott be. Nehogy már kedves és cuki legyen nyilvánosan az osztálytársai előtt. Wecome! I am a parent to a teenager now.(Mostanában túl sok angol nyelvű műsort nézek, ezt hozza ki belőlem. A hülyeséget, mert Réka nem is teen, az még odébb van szerencsére)

Aztán felhívta az apját és elmesélte neki, hogy már 3 gyerekből szedtek ki kullancsot. De csak mert rákérdezett Tibi, hogy van e már háziállat, mármint kullancs (marha vicces...). 

Munka szempontjából most jó a helyzet, izgalmas időket élünk, új termékkörök, felfutó termékek, sok meló, de nem baj, mert a "másodállásom", ami a tanítónőség, most szünetel szeptemberig. Cikket kell írni, statisztikát készíteni, fordítani, sok rétű és pont ez a jó benne. Mondjuk, a légkondi még nincs beizzítva, így 27-28 fok van, de nem baj, holnap indul a hosszú hétvége.

A festő gyerek még nem tudta kinyögni árajánlatát a festésre, ha az ajánlatra kell várni heteket, akkor vajon magára a festésre mennyi kell? Végülis szeptemberig ráér a dolog, de már jó lenne túlesni rajta. 

Zalánék Jászberényben jártak ma, nagyon jól érezték magukat, viszont hét órakor bealudt mini pasi a kanapén, amíg Tibihez lementem az irodába, úgyhogy eléggé kipurcant. Holnap már könnyebb napjuk lesz - sajnos - hálaIstennek - tízóraival nyitnak, ebéddel zárnak és kész.

Jó lesz azért a holnap este, ha Réka hazatér. Délután azon kaptam magam, hogy rendet raktam a ruhás szekrényében, tettem-vettem a szobájában. 

Heti krónika

Csütörtöktől vasárnapig, múlt hét

Lemaradtam a szerdánál múlt héten…Hát bevallom, már nem emlékszem, mi történt utána csütörtökön, de a péntek az nagy megkönnyebbülés volt, az biztos. Olyan érzés volt, mintha máris kitört volna a vakáció. Pénteken amikor hazaestem, rögtön elkezdtem romeltakarítani, katasztrófát elhárítani vég nélkül mosni, teregetni, rendet rakni, mert a nagy tanulásban voltak erős lemaradásaim. Estére olyan jó volt a méretében optikailag jelentősen megnövekedett méretű nappaliban leülni és pihenni. Ilyenkor mindig elgondolkodom, milyen klassz lenne, ha havonta egyszer legalább valaki kitakarítana helyettem...

Szombaton délelőtt a szokásos programtól eltérően – tanulás – nekifogtam nyugisan, ráérősen ebédet főzni, Tibi szundikált (ő a szőnyegen, a kutya a kanapén), a gyerekek pedig játszottak. Egész idilli volt. Folytattam a mosás- teregetés végtelen folyamatát, kertészkedtünk, tettünk –vettünk, vásároltunk, mamát meglátogattuk, szóval semmi különöset nem műveltünk. Vasárnap kiderült, hogy Zalán szórakozott velem és még nem írták meg a nyelvtan TZ-t. A kis huncut. Réka pedig kibökte, hogy egy A4-es oldal német szöveget kell megtanulnia másnapra. Úgyhogy segítettem neki egy kicsit, persze szenvedett, mint aki az utolsókat rúgja.

Délután belefogtam egy kis maratoni vasalásba, nagyjából 4 rész Csernobil ment le és nem is végeztem. Miért nem találnak már ki valamit a vasalás forradalmasítására?? (A Csernobil nem rossz, de úgy vagyok vele, mint a Titanic-kal annak idején, hogy sajnos tudom a végét, nem rágom le a körmöm izgalmamban….)

Este elvittük a kutyát sétálni, nagyon boldog volt. Fenn van a Tisza, árad, ezért részben a sétányon sétáltattuk, ami nem annyira jó, mert ott kerékpárosok, futók is előfordulnak, de igyekeztünk minél többet lenn lenni a parton. Itthon felavattam a zuhanykabint…mámor volt. Aztán meg hirtelen éjfél lett és beparáztam azon, hogy fogom magam kialudni reggel hatig…Hát sehogy.

Zalán szomorkodik, mert nem hívták meg a NEFAG-ra szülinapra. Nagyjából ott volt az osztályból minden fiú, neki pedig külön mondta az egyik ünnepelt, hogy ő nem lehet ott, nem mehet oda....Hamar túl lesz rajta, de nekem sokkal rosszabbul esett. Fáj a szívem érte. Később kiderült, hogy 3-4 gyerkőc is ünnepelte a szülinapját, lányok is, fiúk is, ezért volt az össznépi szülinap. Őt pedig nem hívták meg. Tudom, hogy nem szabad lenne komolyan venni, de valahogy nem nagyon barátkoznak vele a fiúk mostanában. Focizni nem szokott velük, mert egy harmadikos beszólt neki, hogy ő nem játszhat és ő nem ellenkezett. Azóta nem is próbálkozik focizni. Egyedül van és valahogy azt érzem, hogy kilóg a sorból vagy nem is tudom. Ilyen szempontból is klassz , hogy vége a tanévnek. Nem szorongok ezen, hogy rosszul érzi magát a suliban vagy nem....Már arra is gondoltam, hogy valamelyik fiús anyukát megkérdezem, vagy az ünnepelt fiú anyukáját, aki egyébként szimpi, hogy miért nem hívták meg Zalánt...De nem akartam, hogy szemrehányásnak tűnjön, hiszen nem annak szánom, csak szeretném látni, hogy hol van a gond. Ha van. 

hétfő-kedd

Ami pedig ezt a hetet illeti – Rékának még középkori kisasszony süveget kellett barkácsolni töri órára és a töri felmérőt is megírták  kedden. De már agónia volt ez a két nap neki. Este összepakoltunk, véglegesítettük a kisbőrönd tartalmát. Szerda korán reggel indulnak. Remélem, egyben hazajön, nem ismeri meg a miskolci kórházat, sem másikat és nagyon jól fogja magát érezni.

Sütöttem nekik dupla adag sajtosrudat, hogy legyen min nassolni, legyen egy kis hazai és rántott hús is lesz a finom zsömikbe. Reggelire téliszalámis – vajas kiflit kértek. Nem mondom, van ízlésük.

Hát szóval ennek a tanévnek itt a vége, holnap kirándulni indul a csipet csapat. Jövő kedden le kell adni a tartós könyveket, így már egy sor tantárgyat nehéz lenne tanulni. Bár utolsó héten ki az a barbár, aki tanít valamit? Szerintem a tanárok is elfáradtak éppen eléggé, a legjobbak is. 

Durva, de Rékáék kapnak pendrive-on idén nyáron is szóanyagot, amit őszre meg kell tanulni, vagy legalábbis ajánlott. Állítólag 50 A4-es oldalnyi szóanyag. Még nem mertem megnézni. Természetismeretből pedig összeírják minden fejezetből, hogy mi a lényeg és azt szeptemberben vágni kell, máskülönben baj lesz. Felmérőt is írnak belőle. Csak azért nem voltam felháborodva, mert most még nagyon messze van a szeptember és nem fogom engedni, hogy augusztus közepe előtt bármit is tanuljon a lány, hacsak nem fog veszettül unatkozni. Nem fog. 

Ebből egyébként kitalálható, hogy az ofő milyen szakos.---

Szerda

Hirtelen beköszöntött a fülledt nyár, a nyakunkba szakadt és én újfent érthetetlenül állok az előtt, hogy tavaly nyáron milyen rongyokat húztam magamra ruha gyanánk. Nincs egy darab nyári göncöm sem. Gyorsan rendeltem 3 pólót (már vagy 2 he te amúgy, csak most érkezett meg) és két blúzt, de nyári nadrágom nagyjából három van, ebből egy fehér, tehát a hónap mind a 30 napján nem is hordható.Szoknya egy sem.... Hétvégén azt hiszem, vásárolnom kell. Nadrágot nem szoktam rendelni online, általában nem szoktam eltalálni a méretet.

A másik, ami miatt vinnyogok, az az időjárás. Reggel 5 perccel kerültem el egy marha nagy zivatart, délután 4 percet áztam. 

Feltették a facebookra ama Nefagos szülinap fotóit, amire Zalánt nem hívták meg kb. egyedüliként....Hát még most is fáj. Zalánnak nem mutattam persze. Sem a vergődésem, sem a fotókat. 

Felháborodásom viszont kifejeztem, hogy a rántott húsos szendvicseket érintetlenül hazahozta Szentendréről....Tilos volt enni a buszon, amivel utaztak. Majdnem mondtam valamit. Kétszer is. Mondjuk Tibi azonnal befalta a szendvicset, az nem veszett kárba, de akkor is. Szerencsére Zalán itthon reggelizett az út előtt, így nem halt éhen. 

Rékáról nincs hír, állítólag az erdő közepén az erdei iskolában nincs térerő, sem net. 

Én meg még mindig köhögök, valahogy nem tudok meggyógyulni, állapotom stagnál. ACC600-al lövök a kórra, remélem, jobb lesz.

Szerda

Úgy tervezem ma tanultunk utoljára maratont ebben a tanévben. Volt környezet, német és nyelvtan....Hogy Zalán agyhalott, onnan tudom, hogy képes volt leírni "víz ben" és nem tűnt fel neki. 

Réka feltűnően nem tanul, szerintem itt már nagy ZH TZ tömeg nem lesz...remélem. Ezek az éves összefoglaló dolgozatok azért elég gyilkosak, Zalánra visszatérve, írtak ma matekból, holnap környezet és valamikor nyelvtan. Rékával továbbra is várakozó állásponton vagyok, várom, hogy mikor jön az a rész, hogy "holnap háromból írunk, anya...."

Réka ofője lefújta a szombati családi napot, Tibi nagyon boldog volt, én nem annyira, tudom mennyire várták a gyerekek a Nefagos szombatot. Az ofő az időjárásra hivatkozott, és való igaz, tegnap is haza zavart a zivatar és ma is elkezdett pötyörögni, ahogy kikanyarodtam a cég udvaráról...de szerencsére nem erősített rá, így nem áztam agyon. Viszont szerintem ofő hamar mondta még le a bulit, hol van még a szombat, de hát mindegy. 

Tejszínes - -borsós-gombás csirkét sütöttem makarónival vacsorára. Ennek az az érdekessége, hogy amikor a csirkedarabkákat elkezdtem lepirítani, még fogalmam sem volt, mit fogunk enni, csak az volt biztos, hogy nem kijevi csirke, amivel mostanában kacérkodom. 

Rékát már hetvenhétszer megkérdeztem, mikor lesz a fuvola vizsga, de még mindig nem tudom. Illetve ma már egyik lába kinn volt az ajtón, amikor megkértem, hogy kapja már elő az ellenőrzőjét. Csak arra emlékszem, hogy lesz még két zongorás próba és valamikor utsó héten lesz a vizsga. Azt mondtam, hogy szolfiból ötösre vizsgázott? Nagyon boldog volt, de nem azért, mert ötöst kapott, hanem mert most őszig nem látja a szolfi tanárt és ősztől már az utolsó évét kezdi szolfézsból és hatodik évvégén záróvizsgát tesz és végez. Szolfiilag, mert a kamara marad. Azt nem tudom, hogy jön e  be új tantárgy, elvileg igen....

Réka roppant cuki egyébként, de pontosan tudja, hogy milyen gombot kell megnyomni rajtam, ha irritálni akar. Az egyik, amikor lovat játszik, négykézláb ereszkedik nyerít, ágaskodik és olykor még horkant is, patájával a szőnyegbe túr..... Ettől - szégyen, nem szégyen - megőrülök. A másik, amikor megkérem, hogy csinálja leckéjét, tanulja a német szöveget, a verset, stb és ő mit csinál? Na mit? Nekikezd vég nélkül fuvolázni. Nagyjából a teljes repertoárját, ami egyre bővebb....Hát ilyen ez a popszakma.