Füstölgök

Eléggé válságban vagyok a bloggal kapcsolatban. Igazából fel sem szoktam nyitni otthon a laptopot, vagy ha igen, akkor filmet nézünk rajta vagy rajta keresztül. Úgyhogy most ebédszünetben van kb. 20 percem írni, mert nincs ebédem, almát eszem, de durván ám - ebédre. Tegnap is azt nyammogtam a fogyókúra jegyében, majd hazamentem és rávetettem magam anyósom tökéletesre főzött kocsonyájára, ami még a gyerekeknek is ízlett és az már valami. Sonka is volt benne, szeleteltem rá lilahagymát…mennyei lakoma!


1) Igazából nagyon szégyelltem magam, mert rájöttem, hogy nálunk tök béna a Húsvét. Mégis milyen hagyományt örökítek én át a gyerekeimnek a Húsvétból? A zabálás hagyományát esetleg. A „Boldog Nyulat!” felkiáltástól egyenesen kiráz a hideg, úgyhogy azt nyilván nem tűztük zászlónkra, de valahogy semmi lelki töltet nem övezi a mi Húsvétunkat, ami olyan nagy kár, mert az egyik legszebb ünnep LENNE. Persze, ha belegondolok, ezt hoztam magammal otthonról, így nőttem fel, azzal a különbséggel, hogy gyerekkoromban minden rokon és ismerős megfordult nálunk húsvét hétfő reggelén. Volt szendvics, süti és pogácsa, apu előkapta meggyborát és sima borát, mikor mi volt, és volt egy közösségi élmény valahogy. Persze anyukám húsvétra kisuvickolta a lakást és csinos ruhába öltöztem és délután, amikor már minden rokon távozott, jót játszottunk a szomszéd gyerekekkel, ha szép volt az idő.
2) Hogy nézett ki nálunk az idei Húsvét? Elmesélem. Örültünk, hogy van négy szabadnapunk zsinórban. Örültünk, hogy egyáltalán volt szabadidőnk és együtt tölthettük. Ami nem volt, az a ör is nagytakarítás nem volt. Igaz, minden ágyneműt lehúztam, kimostam, kivasaltam, elpakoltam, húztam frisset. Kivéve Zalánnak, aki nem volt hajlandó megválni Star Wars-os ágyneműjétől, én meg ráhagytam. Nekem ez volt a tavaszi szünet, nem ordibálni a gyerekekkel, nem rimánkodni, nem utasítani. Nem mondom, hogy ez végig sikerült… Ablakpucolás – bármily hihetetlen még számomra is – nem volt. Viszont találtam egy tök cuki kis vitrázsos függönyt a konyhába, rögtön meg is vettem. Kipucoltam a vitrint egy helyes romantikus film nagy része alatt (Boldogító talán). A végét már nem láttam, mert kimentünk bringázni, virágot locsoltam. Hát abból is látszik, hogy nem vagyok mai csirke, már nem nézem végig a romantikus filmeket, amikor egyérteműnek látszik a végkimenetel. 
3) Megfőztem a sonkát már pénteken. Nagypénteken. Utólag emiatt lett némi bűntudatom. Gombóclevest kellett volna enni és diós tésztát. Vagy grízes tésztát, de azt utálja Zalán. Bár ha belegondolok, a diósat is. 
4) Szombaton klassz bringatúrára mentünk négyesben, illetve ötösben, mert ott volt a kutya is, loholt velünk a Tisza partján, mi meg lestük, hogy miből van ennyi energiája. Amikor hazaértünk a túráról a csodás időben, megterítettem az ünnepi asztalt és elfogyasztottuk első húsvéti vacsoránkat. Volt retek, medvehagyma, csemegeuborka, lilahagyma, több féle torma, paprikakrém, főtt tojás, sonka, vaj, friss kenyér….Hamar kiderült, hogy ebből a gyerekek csak a sonka-kenyér kombóra nyitottak, ami elég hervasztóan nézett ki, de mindegy. Mi az urammal jót ettünk. 
5) Hétvégén megvolt az első fűnyírás is. Körülbelül 5 percig tartott, mert nincs 10 m2 sem a füves terület, de a lényeg, hogy nagyon szép. Vettem még jópár cserép virágot is, ilyen és olyan árvácskát és meleg tűrő izébizét…nem jut eszembe.
6) Locsolóverset nem tanítottunk Zalánnak és a suliban sem tanultak. Így a netről okosodtunk, de végül mindenkinek a Zölderdőbenjártam kezdetű klasszikus jutott…Ciki….
7) Volt viszont húsvét hétfőn tojáskeresés anyukámnál, ami a gyerekek számára egyelőre a húsvét fénypontja. A tojáskeresés 3. percében Réka összeütközött a gyerekek izgalmán kellőképpen felpörgő kutyával és felkente magát a szomszédos almafa törzsére. Akkora ordítás támadt, hogy csoda, a szomszédok nem hívtak mentőt. Egy féltenyérnyi horzsolás keletkezett a hátát, így a keresés további részében ne m tudott lehajolni, nekem kellett felszedni a tojásokat, ha valamit talált. Élmény volt. 
8) Anyukám újfent felvetette, hogy hülyék voltunk, amikor megvettük ezt a kutyát….mintha az ő hibája lett volna. Fogalma sincs, milyen az, ha az embernek vizslája van, hagyjuk is. 
9) Hazafelé az autóban azon elmélkedtünk, mennyi lenne az a pénz, amiért a kutyától megválnánk, kvázi eladnánk. Úgy döntöttünk, hogy 100 000 000 Ft-ért már megfontolnánk, ha jó gazdihoz kerülne. Egyelőre a vadidegeneket is szájon csókolja kapun belül, úgyhogy lehet, észre sem venné a hiányunkat. Én nem vagyok biztos ebben a 100 milkában sem, mert az ember nem adja el a családtagjait, de mindegy is ,mert mindez csak puszta teória…
10) Egész szünetben nem tanult RékaCica semmit. Zalánnal matekoztunk, mert jön a TZ és ráfért a gyakorlás, de minden nap csak egy picit. Szerintem látszik is most rajta, gyorsan lett és rutinosabb. Nógathattam volna Rékát, talán finoman meg is tettem, de hamarabb abbahagytam, mint szoktam. Mint mondtam, nekem ez is pihi volt, hogy nem kell őket hajcsárként kergetni csak azért ,hogy a könyvet kinyissák….Réka cica jelenleg túl jól áll, várható is, hogy jön most pár négyeske, mert olyan nincs, hogy az év vége semmiből soha nem izgalmas az utsó TZ-ket nézve. Még 5 hétig kellene kitartani….Biztos lesz izgalom, juj, nem akaroooom! 
11) Jön a megyei német verseny és az országos termism is….Két egymást követő napon lesz, az egyik Miskolcon…hát élmény lesz a gyerekeknek. Ez május közepe, remélem, ettől nem nyiffannak ki a hajtás hátralevő két hetére…
12) Beindult a Trónok Harca (Game of Thrones) utolsó évada, amire nagyjából másfél éve várok. Tibivel újra nézzük az első hét évadot…ő nem olyan lelkes mint én, mert ő nem egy” filmes fiú”, de azért követi, ha elakad , kérdez. Mondjuk, mindent én sem értek, nem vagyok egy szakértő, nem is látom át az egész 7 évadot egészen pontosan, pláne nem tudnám elmesélni, de azért nagyon nagy a lelkesedés. Imádom! Imádom! Nem tudom, mi lesz, ha vége lesz, mármint biztos űrt hagy maga után, de valahogy majd kibírom. Hogy mi lesz a vége a 9. évadnak? Én azok közé tartozom, akik hisznek a jó győzelmében, magyarán, hogy a Mások nem aratnak végső győzelmet. A most következő (3. rész) csatát még valószínűleg el fogják veszteni Havas Jonék, biztos lesznek veszteségek is, de talán fő karaktert még nem hajítanak ki az ablakon a forgatókönyv írók, hiszen lesz még utána pár rész…Viszont felkeltette az érdeklődésem a könyv maga….Valószínűleg még sokkal jobb is, mint a könyv, akkor pedig hűűű…
13) A húsvéti sütik jól sikerültek, szerintem a sajtos rúd egy kicsit sótlan lett és az aranygaluskára a múlt heti premier után már nem volt akkora kereslet (tettem is el a fagyóba egy adagot). A répatorta viszont mennyei lett, mint mindig és a marcarpones-tejszínhabos-narancsos krém is fenomenális lett, szóval meg voltam elégedve. 
14) A tiramisu elmaradt, nem is kereste senki tegnapig
15) Közben már tervezem Zalán tortáját, de még semmi ötlet…sem ízre, sem formára. 
16) Mi történt még mostanában? Nem is tudom….
17) Ma szóltam a festő fiúnak, hogy nyáron lesz nálunk egy kis melója. Már nagyon várom, beköltözésünk óta az emeleti falakhoz nem nyúltunk, hiszen fúrtunk-faragtunk a fűtésszerelés miatt, arról nem is beszélve, hogy pénzünk sem volt….Az meg hagyján, hogy mi nem ragadtunk pemzlit beköltözéskor, de a volt tulaj sem kiköltözéskor festetett utoljára. Messze nem. Erről persze Tibinek eszébe jutott, hogy az összes beltéri ajtót ki kellene cserélni fenn (3), mert ha kifestetünk, a fürdőszoba ajtó még rondábban fog kinézni, mint most…de én már leszoktam az ilyen „előreszaladásokról”, mindig csak egy lépést látok előre. Ha lehet. Úgyhogy az ajtókeretet lecsiszoljuk, lefestjük és szép lesz, mint új korában. Vagy nem annyira, csak ne legyen bűn ronda.
18) Beszóltam az egyik kedvenc tanáromnak a suliban, mert május elseje szerinte nemzeti ünnep.Annyit tettem, hogy szóltam neki, hogy az nem az.  Megbántam. Ki a fenét érdekel, hogy elírta a honlapon?  De újra szólnék. Ez vagyok én, ilyen hülye. Kiállok dolgok mellett ,aztán megbánom, de mégsem.
19) Tiszta nyári meleg van, talán a gyerekek ezért rühellnek ennyire tanulni . Annyira velük érzek....
20) Már elfelejtettem miket írtam, felét még ebédszünetben, úgyhogy be is fejezem. Ha sokat mellépötyögtem, ezer bocsánat! 

Azt akartam mondani....

Az azért vicces, amikor az ugyancsak két gyereket nevelő (felsősek),  de nem dolgozó ismerősöd elszáguld melletted, hogy bocs, de rohan, soha semmire nincs ideje, szét van esve...Csak legalább ne nekem mondaná! Jó, hát biztos neki sem könnyű, nem tudhatom. Biztos felmondott a legújabb bejárónője...

Egyébként jól indult a napom, mert az utca elején lakó vörös cica elém szalad egy kis simisimire és ettől rögtön szebb lett a napom. A macska fiú, de ennek ellenére Szofinak hívják a gazdái csóri macskát. A gyerekek elnevezték Jürgennek és így is nevezik fennhangon...valami youtuber macskája Jürgen, most meg nem mondom melyik, asszem a szegedi srácé, Uborka vagy Sajt...valamelyik.

Sehogy sem állok a nagytakarítással egyelőre, rájöttem, hogy nálunk olyan nincs, nem is lesz, apránként végzem, úgyhogy valami mindig koszos, de kit érdekel? Senkit. 

Tegnap megtakarítottam a külső bejárati ajtó hatalmas üveg felületét, mert már szégyelltem, milyen koszos. Pontosabban nem koszos, maszatos, mert a kutya mindig neki nyomja az orrát, amikor még nem engedtük ki és csak bámészkodik kifelé….. Most csillog-villog az ajtó, szuper. Később még befejeztük a házit Zalánnal, majd rögtön vettem a táskám és mentem is fogadóórára , kezdésképpen Réka tanáraihoz.  

Klassz volt, mindig érdekes, hogy hogyan látják a lányom / fiam mások, a tanárok, az ofő, akivel elég sok órájuk van. Az ofő úgy véli, hogy hajtani kell, követelni sokat, mert másképp nem csinál semmit. Ha valamit nem kér rajta számon, nem tanulja meg önszorgalomból, vagy mert érdekli. Még nem. Tisztában vagyok vele, hogy ez így van. Természetből és németből is továbbjutottak a versenyek  világában, a termism-re készülnek, országos, a németre tesztekkel készülnek, majd lesz valahogy. Most a tavaszi szünetben elő nem veszünk semmit. Max a törit. 

A magyar és töri tanár is csupa jót mondott róla, ami nem nehéz, mert a félévben csak németből van négyese, csupa-csupa ötös tenger. És még mindig csak félgőzzel, félkézzel csinálja a sulit. Egyre kevesebbet segítek, ennek nagyon örülök, hogy önállóbb.

Aztán mentem a matekhoz, az egyik kedvencemhez, na attól meg kaptam, hogy magasak az elvárásaim, szegény gyerek izgul matek doga közben..... Pislogtam párat és közöltem vele, hogy én is mindig izgultam matek doga közben és még sokszor nem is sikerült ötösre. Ennek nincs köze a magas elvárásokhoz. Az volt, hogy Réka pont behúzott egy váratlan (állítólag nem volt az) TZ ötöst, amire egyáltalán nem is tanult túl a házikon....persze,hogy izgult, amikor úgy volt, hogy hétfőn írnak, erre megírták már pénteken. Na mindegy, hazabattyogtam a szülőiről,  hogy hülye tanárok, de persze nincs így, dehogy is, mert pont mind a három tök jófej és jó tanárok is, csak nem értek velük mindig egyet.  Az mindenképpen hasznos, hogy elmondják a véleményüket, úgyis tudom, hogy abból mi igaz, mi nem, helyére tudom tenni a dolgokat. Nekem nem elvárásom, hogy csakis ötöse legyen, amióta meg látom, hogy milyen könnyűszerrel abszolvál nehéz feladatokat is, pláne nem. De mindegy, hagyjuk. Túl spiláztam az egészet. 

Visszatérve az ablakokra. Réka és Zalán ablaka hogy mikor lesz tiszta, az rejtély. Ott van még a vitrin is, ahol mindent át kellene öblíteni langyos vízben. Megvilágítós a vitrin, de hetek óta nem merem bekapcsolni, hogy ne lássam a port…Az az igazság, hogy én már akkor boldog vagyok a mindennapokban házimunkailag, ha üres a szennyeskosár és a vasalókosár, tiszta a konyha és nincs kupleráj. Illetve van főtt étel az asztalon, hűtőben. Viszont azért húsvétra, tavaszra csak illik alaposan kisuvickolni mindent, hát nem? 

Hétvégén hirtelen indíttatásból és mert kaptam anyósomtól darált diót, készítettem aranygaluskát Tibi névnapjára. Gabicsek receptje, leszámítva a sodót (de az is jó, csak dupla adag kell belőle és én pici fehérborral szeretem, úgy a tökéletes). Próbáljátok ki, ha még nincs tökéletes aranygaluska receptetek, mert ez az. Hihetetlen módon még aznap elfogyott, pedig azt hittem , ránk fog száradni. Jó, voltak vendégek is, de tényleg hatalmas mennyiségnek tűnt. Az régi szabály, hogy az igazán finom dolgok mindig elfogynak így vagy úgy...

Nem is tudom, ez a húsvét most valahogy fura nekem, túl későn van így április végén, nehéz ráhangolódni. Kínlódok azzal is, hogy mit süssek, még mindig nem végleges a lista. Erőlködöm, hogy ne gondoljam túl, tiramisu, sajtos rúd, répatorta....sok csoki. 

Ma Zalinak volt szülői értekezlete, majd fogadóórája. Kiírták, hogy igény szerint. Erre szülői után mindenki fogta magát és hazament. Érdekes, hogy nincs érdeklődés a fogadóóra iránt, annak idején Rékáéknál pedig tömegnyomor volt és este fél 8-kor támolyogtam haza. A szülőire Tibi ment, mert én még nem értem volna oda. Volt szó kirándulásról, gáláról, harmadik osztályról, stb. Morcos volt, hogy neki kellett mennie (mármint Tibi), pedig hát 45 perces volt a szülői, nem a Rékánál szokásos 2-3 órás.

Zalán múlt pénteken megsütötte élete első piskótáját. Én csak lesek, milyen ügyes. A következő „Naked Chef”, a sármja mindenképpen meg lesz hozzá, hehe….Azóta többször is felmondta a nem túl nehéz receptet, szóval képben van. A dolog iróniája, hogy nyitott sütőben sütöttük, először, mert azt hallottam, hogy a piskótát úgy kell és hát majdnem babapiskóta lett belőle. Kicsit ciki volt, morzsolódik az imázsom rendesen a gyerek előtt, még akkor is, ha nagyot kaszáltam hétvégén azzal az aranygaluskával….Nézegettem, nézegettem a sütőt, benne a piskótát, de féltem, hogy még nyers lesz, úgyhogy, mint sokszor, túlsütöttem a tésztát. Nem is tudtam feltekerni piskótatekercsnek, összetörtek a lapok. Mindegy. Ja, a porcukrot is ledobta magáról. Nem baj, tejszínhabot nyomtunk rá és pillanatok alatt elfogyott.

A múlt hét eseménye még, hogy először ültem elektromos autóban életemben. Okés, hibrid, de nem fantasztikus, hogy egyre több elektromos autó van? Fura élmény volt, mert nem hallani a motort, csak a gumik surrognak, plusz váltani sem kell csak induláskor...Hát szóval nagyon tetszett. Nekünk még nem lesz mostanában ilyen, de azzal is beérem, ha a Tojó még 5 évig szerény szervizigényt fog mutatni, ahogy eddig.

A hétfő eseménye, hogy két év várakozás után újra van Trónok harca sorozat, nekem máris nagyon tetszett az első rész, pedig még nem is történt szinte semmi.  

Más nem jut eszembe. Ja, ma az új bringámmal mentem dolgozni, úgyhogy évadot nyitottam. Napközben nem a raktárban van, mert félek, hogy fellökik a targoncával vagy valami baja lesz, arról nem is szólva, hogy még lakatot sem vettem rá, valami magasabb kategóriájút....Főnivel megegyezve a női vécében lakik a biciklim 8 és 16 óra között, amiben az a kellemetlen, hogy nő vagyok és azt a vécét használnám, ha tudnám. Mivel a kerékpár pont lehetetlenné teszi a vécé használatát, így pisiléskor ki kell tolnom a toalett elé. Amilyen az én formám , pont akkor fog arra járni majd egy kósza targi és fellöki, de majd az imáimba foglalom a bicót. Kicsit óvatosabb vagyok az új bringával, hímes tojásként kezelem, nem hajtom úgy, vigyázok rá....meg magamra is, nehogy elessek....Aztán majd összeszokunk. Már nagyon jó úton járok, mert a klassz dolgokat könnyű megszokni.

Ésss ma kitört a tavaszi szünet, hurrá, pont egy hét! Holnap még van suli, de DÖK nap, szóval full buli és móka és kacagás. Én persze dolgozom, simán, még két napot. 

Esik, zuhog, szakad, de ez most jó....

Szerda van, holnap csütörtök, ilyenkor mindenkinek jobb már a kedve, mint hétfőn. Szerencsére. 

Ma nyílt nap volt a zenesuliban, szóval beültem Réka fuvola órájára. Korábban érkeztünk, így még az előző tanítvány órájából is elcsíptünk negyed órát....Hát tiszta szerencse, hogy nem lettem tanár, mert biztos masnit hajtogatok kínomban a fuvolából annak hatására, amit az a harmadikos fiú művelt. Gondolkodtam is, hogy valami nálunk ritka madár SNI-s lehet, valami meg nem értett zseni, de állítólag nem. Mármint nem SNI-s és nem is zseni, egy teljesen átlagos kisfiú, csak iszonyúan elfáradt az egész napos suli és a mai Májusfa futás után, amit ebéd után rendeztek a városban. Végül eredménytelenül zárult az óra, majd jövő héten folytatják, nem gond. 

Ez a fél óra hangszeres óra nem sokra elég, elfújta Réka a két darabját egy párszor, aztán már jöhettünk is haza. Itthon párszor, mert holnap nyelvtan dolgozatot írnak, de úgy láttam hiába, úgyhogy inkább sütögettem a csirkémet a sütőben, főztem hozzá bulgurt és pirítottam hozzá gombát, répát, cukkínit és hagymát. 

Az új bringám még avattam fel, bár elvittem egy körre tegnap, reggel nem mertem nyeregben munkába menni. Pedig lehet, jobban tettem volna, mert lekéstem az első buszom, a második pedig csak 8 után ér be velem....Ami nem lenne gond annyira, de ma reggel vendégei voltak a Főninek Ausztriából hajnali 8 óra előtt. Hát remélem, nem érezte cikinek,hogy a közvetlen kolleginája késve ér be az irodába, mindenesetre elejtettem nekik, hogy lenn a fiúkkal egyeztettem valami ügyben, azért késtem. Azért késtem 5 perccel még többet. 

Délben sütiztünk is a három legkedvesebb kollegával, Főni anyukája lekváros tekercset küldött be, cukormenteset. Ahhoz képest is finom volt, meg hát amúgy is, csak éppen négy szeletet be tudtam volna törölni az egy helyett. Mindig tervezgetem, hogy viszek be egy nagy tálca sütit, valami finomat, mondjuk rákóczi túrósat vagy kakós csigát, de ha sütök is, az általában még aznap vagy legkésőbb másnap elfogy. 

Közben kitaláltam, milyen desszerteket készítek húsvétra. Lesz répatorta sok-sok narancsos-mascarponés-tejsíznhabos krémmel. Aztán lesz sajtos rúd, jó sok és jó sok sajttal, mondjuk cheddarral vagy edamival. Tiramisu kis tálkákba adagolva és epres pohárkrém kekszmorzsával. Szerintem ennyi elég lesz. Persze sonka és sok finom zöldség lesz főtt tojással, mint főétel és mellé, amiről még nem találtam ki, hogy mi legyen. Ha a gyerekeken múlik, akkor brassói lesz vagy rántott hús. Nem is rossz ötlet! Rántott hús! 

Esik az eső, de akkora az aszály, hogy most ez nem számít. A fűnek úgyis jót tesz az eső. Még nem nevezném gyepnek, de remélem, pár héten belül az lesz. 

Ja, és Réka bámulatos módon felgyógyult a fejfájós-hasfájós nyavalyából egy nap alatt, úgyhogy ment ma suliba. Bár délután is mondta,hogy fáj a feje. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban ismertem volna a fejfájás fogalmát....Jó lesz ez a kis szünet a jövő héten....

Hogy vásárolunk cipőt és kerékpárt?

Mármint egy 11 évessel.

A cipővásárlás eddig nem volt egy nagy projekt. Általában bekocogtunk a Deichmannba, oda be hátra. Ott lefagytak a gyerekek a mese előtt és míg tátott szájjal bámulták Miki egeret, aki egyébként otthon tiltó listás, mert megőrülök a hangjától, addig bármit a lábukra lehetett próbálni. Háromból választhattak és kész. Ja, hogy ennek már vagy 3-4-5 éve??? Bámulatos, hogy szalad az idő!

Réka vasárnap délután 2-3 között közölte, hogy tönkrement a cipője. Elromlott a cipzárja és bár a tépőzár így is fogja, hát nem az igazi. Állítólag mondta korábban is, én nem emlékszem rá, ha mondta is, nem volt eléggé hangsúlyozva a tény, hogy hétfő reggel nincs mibe mennie iskolába. Eszembe jutott, amiket apu mesélt, mint világháborús gyerek cipő témában (12 éves volt a felszabaduláskor, majdnem mint most Réka) meg hogy milyen lenne már, ha Réka a fekete bundacsizmájában menni hétfőn suliba….Na szóval volt egy körünk a bevásárló központban.

Kezdtük a Deichmannban, ahol pillanatok alatt végeztünk és nem azért ,mert most nem volt Miki egér mese. Egyszerűen nem volt 36-os méretben lányka cipő. Vagy ha volt, az tutira nem tetszett neki. Nosza, át a CCC-be, ahol szintén nem jött be neki semmi, bár sok minden nekem sem. Elég sok időbe telt, mire rájöttünk, hogy nem is 36-os, hanem 37-es cipő kell neki, ami miatt kapott egy enyhe pánikrohamot a gyermek (később, este, már otthon), hogy neki mekkora lába lesz felnőtt korában és hogy fog kinézni. Szerintem ez kifejezetten kamaszos szorongás!! Megnyugtattam, hogy nekem volt már 40-es lábam is két gyerek után, aztán visszazsugorodott 39-re az alapból 38-as lábikóm, de akár 40-es láb sem nagy, szóval no para. Úgy tűnt, megnyugodott. Főleg, hogy nem egészen 37-es az a láb, inkább 36, de mivel már tavaly is 36-ot vettünk, hát inkább nagyobbat szereztünk be.

Szóval egész soká jutott eszembe, hogy a 37-es méretek a túloldalon vannak…végül talált egy tornacipőszerűséget, feketét, helyeset, kb. a boltban tartózkodás 45. percében. Ámde ragaszkodtam hozzá, hogy valami vízállót is vegyen, végül egy fehér PUMA sportcipő jött haza még velünk. Nagyon lefáradtam ebben az egy órában…..kb. mint 8 óra meló után, úgy éreztem magam a pénztárnál. Ott sorba kellett állni, mert a másik pénztárban reklamációt kezeltek. Előttem hallottam felcsattanni egy idősebb hölgyet, hogy „persze, hogy felpróbáltam, nem vagyok bolond!!”, majd jöttünk mi és az első kérdés, amit nekünk szegeztek, hogy felpróbáltuk e cipőt, jó e a méret. Ez valami standard CCC-s kör lehet, amit kötelező megkérdezni, része a munkaköri leírásnak. Én csak bólintottam, hogy persze.

A fiúk odakinn a parkolóban felháborodva fogadtak, hogy mit műveltünk egy órán keresztül, már a kutya is belefáradt a sétába a környéken. Felajánlottam, hogy szívesen sétáltatok kutyát, ha legközelebb Tibi vesz Rékának cipőket, amibe bele is ment. Nem tudja, mire vállalkozik….Habár, hamarosan itt a szandál szezon, lehet próbálkozni. Ezúttal már két gyerkőccel.

Később kaptam anyutól is, akit meglátogattunk vasárnap délután. Levágtuk a füvet, csináltam egy kis estebédet, kimentünk a temetőbe, kutya, gyerek hancúrozhatott a kertben….Anyunak az volt a baja, hogy hogy vehettem Rékának fehér cipőt, amikor az egy hét múlva ronda lesz és mocskos….Hát persze, kínáltam én neki kéket is, naná, de az ötvenedik perc után nekem már mindegy volt, csak esőbiztos cipővel távozzunk. Egy kék még tetszett is volna neki, de 23 000 volt , ezért nem jöhetett szóba komolyabban….

Másik téma: 

Hogyan vegyünk kerékpárt?

Nahát ez sem egy egyszerű történet, szerintem már több mint egy hónapja vadászunk egy meghatározott kategóriára, márkától függetlenül és végül nem tudtuk beszerezni azt, amire igazából vágytam. Az üzletekben két kategória van, az olcsóbb, mondjuk 40-50 000 vagy ennél olcsóbb és a 150-170-200 körüli árcsoport, sokszor erős kételyekkel az ár-érték arány tekintetében. 

Sokáig abban sem voltam biztos, hogy nekem egy mtb kell megint, mint a mostani (ez Rékára száll) és abban sem, hogy kell lépnem szintet, majdnem annak dupláját fizetni, mint a régi bringám jelenlegi kategória ára. Ám aztán meggyőztem magam, hogy kerékpárt 10-20 évre vesz az ember , jó esetben, vele járok minden nap, emelkedőn, földúton, úttesten, felüljárón, mindenféle vadregényes helyen, hát jó lesz az, ha klassz bicajom lesz. A felszereltségről egyébként Tibi döntött, most hogy milyen a váltója illetve V-fék vagy hidraulikus fék vagy mechanikus fék, nekem majdnem mindegy volt. A V fékkel kapcsolatban van tapasztalatom, ott az a gond, hogy eső után, nedves gumikkal nem biztos, hogy működik, illetve ott áll meg, ahol az ember akarja.

Az országban számos kerékpárboltot megkerestünk Győr-Miskolc-Budapest is játszott, általában a honlapokon található ajánlatok nem álltak köszönő viszonyban sem a valós készlettel, ami miatt egy idő után röviden és tömören fogalmazva elfogyott a türelmem. Jöhettek a helyi kerékpár boltok, végül a Hervis, majd a Decathlon. Nem akartam Decathlonos bicajt venni, bár a Főnököm erősen azt ajánlotta. Végül mégis ott vettük meg a legszebbet ,egy királykék csodát és hoztuk haza tegnap este. Pontosabban kitoltam a pénztártól, majd ráültem és hazatekertem. Szerencsére világítás az volt hozzá.

Zalán, ahogy hazaértem nagy boldogan, hogy megvan a kerékpárom, előbb csöndes, majd hangosabb sírásba, később vádaskodásba tört ki. Hogy neki bezzeg nincs bringája, neki egyedül. Ez nekem nagyon rosszul esett. Van kerékpárja, ami tény, hogy abroncs cserére szorul illetve olykor leesik a lánc, ha vadul tekeri, de egyébként klassz kis bringa. Illetve megígértük neki, hogy szülinapjára kap egy kerékpárt, azt amit kinézett. Május közepére. Azonban az neki nagyon későn van és olyan szélsőségekbe ment az egész, én meg olyan fáradt voltam, hogy amikor Zalán felháborodottan az emeletre trappolt és még pár keresetlen szót hátra hagyott nekem, akkor én bizony elsírtam magam. Mert azok a szavak bizony ott maradtak lógva a levegőben és nagyon fájtak. Az apja utána ment, visszahívta, bocsánatot kért és láttam is rajta, hogy tényleg sajnálja, de ilyenkor ez nem olyan sokat ér.

Este aztán sokáig nem tudtam elaludni, ami nálam nagy szó, mert alszom, mint egy medve egyébként. Forgolódtam, mindenféle gondolataim támadtak, olyasmi is, ami nappal nem annyira.Valamikor éjfél után sikerült elaludni. Egyébként Dió is zaklatottan aludt, volt, hogy vakkantott, nyüszített, morgott, horkolt, volt ott minden. Lemászott a helyéről, vakarózott, megrázta magát, visszamászott, odajött egy kis simiért, visszamászott. Hát szóval nem volt egyszerű éjszaka.

Reggel pedig Réka közölte, hogy neki fáj a hasa, a feje és a torka, úgyhogy otthon maradt. Tibi elsőre kinevette, hogy ilyen nincs, mind a három fáj neki egyszerre. Szerintem unja a banánt és kivesz egy kis táppénzt. Kár, hogy pótolni azért nem egyszerű lesz, főleg töriből, ahol az órai jegyzetelés is tananyag, de mindegy. Legalább pihen egy kicsit .Igaz, hogy hétvégén sem tanult szinte semmit, de nem lényeg. Még 8 hét a kemény tanévből….

UI: Csütörtökön nyelvtan írásbeli felelet, pénteken meg lehet, hogy matek felmérő. Jajdejó....

Fogorvosnál

Tudtam, tudtam! Lehagytam a fogorvosos kontrollt.

Nahát a fogorvos az a terület, ahol nem lehet engem boldoggá tenni. Bár kit lehet? 
Van ugye a fogorvos, ahová járunk Tibivel 15 éve. Ő egy kitűnő doktornő, már csak privi rendel, viszont egy kihívás elérni. A mobilt, amin lehet időpontot kérni, soha nem veszi fel, úgyhogy én nem is értem, hogy lehet az, hogy 2-3 hónap a várólista. Kvázi jósnak kell lenni, hogy az ember tudja, 2-3 hónap múlva, fájni a fog a foga, ki fog esni a tömése, be fog gyulladni, meg ilyenek. Tiszta mázli és hát az ő érdeme is, hogy már vagy 13 - 14 éve csak kontrollra, töméscserére és fogkő leszedésre járunk. 

Tavaly átpártoltam egy másik dokihoz, mert nem tudtam kivárni, hogy legyen időpont , berágtam nagyon, hogy hat héten keresztül nem tudtam elérni a doktornőt. Eme másik egy héten belül pótolta a kipottyant tömést és minden heppi volt. Hamarosan a gyerekeket is elvittem hozzá, persze kedves volt velük is. 

Hopp, eltelt egy év, szült egy gyereket, pár hónapja visszatért heti két alkalommal és megint abba a csapdába estünk, hogy hat hétre kaptam időpontot a gyerekek számára. Egy fura férfihang megosztotta velem, hogy a konzultáció (tehát nem fog csinálni semmit) várhatóan 6000 Ft-be fog kerülni. Hát jó. Én is úgy gondoltam, hogy nem lesz tennivalója, bár eddig a régi dokinál nem fizettünk semmit a konziért. Egy feketepont ide...

Kiderült eme konzultáció során, hogy egyik gyerkőcnek sem kell fogszabályzó, várhatóan később sem, nem hogy most. Megkérdezte, melyik suliba járunk, gondolom, hogy beazonosítsa a fogdokit, de végül nem mondott semmit. Rékának lenn már a hetesei bújnak ki, nem őrület. Van négy erősen mozgó fogacskája és annyi lesz a tejfogaknak. AMi azt illeti, már nagyon várja a csaj. 

Zalánnak van egy ici-pici lyuk az egyik tejfogon és mivel még akár 2-3 évbe is telhet, mire az kipottyan,hát úgy döntöttünk, hogy betömetjük. Aztán vagy kiesik a tömés , vagy nem. Majd meglátjuk. Zalán nem nagyon boldog emiatt, de elvileg nem fog fájni a tömés. 

Kifelé menet Tibi hosszú és fájdalmas kalkulációkat végzett, hogy mennyi pénzt is fogunk otthagyni a rendelőben legközelebb, amikor két kiesett tömést pótol majd, nálam és Tibinél és ellátja Zalánt is. Nekem meg azon járt az eszem, hogy mégis inkább hat héten át telefonálok minden nap a régi dokinak időpontért, mint járok ide, mert itt is hónapokat kell várni (május végére kaptunk időpontot) és  talán még drágább is. A recepción ráadásul a pasas azt közölte az urammal, hogy mivel ő még soha nem járt a doktornőnél, hát először konzi lesz és csak utána tömés. Na, ne nevettessen már ,hogy két hónapot várok egy időpontra, felméri a viszonyokat, majd újabb két hónap várakozás után jöhet a tömés Ez valami vicc? Hármónkra másfél óra időt számolt, ami szintén humoros, mert mindkét tömés kb. negyed óra, nem először esnek ki, és kétlem, hogy Zaláné egy órát fog igénybe venni, de nem akartam okoskodni. Igazából akkorra már eléggé elegem volt és inkább lettem volna rendelőn kívül. 

Irány vissza a régi doki. 

Persze felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a körzeti fogdokival, teljesen jogosan. Kinyomoztam, hogy hová kell menni és ki is a doki, eddig fogalmam sem volt róla. Állítólag egy ezer éves matróna, akiről semmi jót nem hallottam, tehát nem pálya a körzetes. Talán rimánkodhatnék másnak, hogy lásson el, de inkább nem. Infó nélkül nekem semmi bizodalmam a tb-s rendelésben. 

Na hát ennyit a fogorvosról egyelőre.