Fogorvosnál

Tudtam, tudtam! Lehagytam a fogorvosos kontrollt.

Nahát a fogorvos az a terület, ahol nem lehet engem boldoggá tenni. Bár kit lehet? 
Van ugye a fogorvos, ahová járunk Tibivel 15 éve. Ő egy kitűnő doktornő, már csak privi rendel, viszont egy kihívás elérni. A mobilt, amin lehet időpontot kérni, soha nem veszi fel, úgyhogy én nem is értem, hogy lehet az, hogy 2-3 hónap a várólista. Kvázi jósnak kell lenni, hogy az ember tudja, 2-3 hónap múlva, fájni a fog a foga, ki fog esni a tömése, be fog gyulladni, meg ilyenek. Tiszta mázli és hát az ő érdeme is, hogy már vagy 13 - 14 éve csak kontrollra, töméscserére és fogkő leszedésre járunk. 

Tavaly átpártoltam egy másik dokihoz, mert nem tudtam kivárni, hogy legyen időpont , berágtam nagyon, hogy hat héten keresztül nem tudtam elérni a doktornőt. Eme másik egy héten belül pótolta a kipottyant tömést és minden heppi volt. Hamarosan a gyerekeket is elvittem hozzá, persze kedves volt velük is. 

Hopp, eltelt egy év, szült egy gyereket, pár hónapja visszatért heti két alkalommal és megint abba a csapdába estünk, hogy hat hétre kaptam időpontot a gyerekek számára. Egy fura férfihang megosztotta velem, hogy a konzultáció (tehát nem fog csinálni semmit) várhatóan 6000 Ft-be fog kerülni. Hát jó. Én is úgy gondoltam, hogy nem lesz tennivalója, bár eddig a régi dokinál nem fizettünk semmit a konziért. Egy feketepont ide...

Kiderült eme konzultáció során, hogy egyik gyerkőcnek sem kell fogszabályzó, várhatóan később sem, nem hogy most. Megkérdezte, melyik suliba járunk, gondolom, hogy beazonosítsa a fogdokit, de végül nem mondott semmit. Rékának lenn már a hetesei bújnak ki, nem őrület. Van négy erősen mozgó fogacskája és annyi lesz a tejfogaknak. AMi azt illeti, már nagyon várja a csaj. 

Zalánnak van egy ici-pici lyuk az egyik tejfogon és mivel még akár 2-3 évbe is telhet, mire az kipottyan,hát úgy döntöttünk, hogy betömetjük. Aztán vagy kiesik a tömés , vagy nem. Majd meglátjuk. Zalán nem nagyon boldog emiatt, de elvileg nem fog fájni a tömés. 

Kifelé menet Tibi hosszú és fájdalmas kalkulációkat végzett, hogy mennyi pénzt is fogunk otthagyni a rendelőben legközelebb, amikor két kiesett tömést pótol majd, nálam és Tibinél és ellátja Zalánt is. Nekem meg azon járt az eszem, hogy mégis inkább hat héten át telefonálok minden nap a régi dokinak időpontért, mint járok ide, mert itt is hónapokat kell várni (május végére kaptunk időpontot) és  talán még drágább is. A recepción ráadásul a pasas azt közölte az urammal, hogy mivel ő még soha nem járt a doktornőnél, hát először konzi lesz és csak utána tömés. Na, ne nevettessen már ,hogy két hónapot várok egy időpontra, felméri a viszonyokat, majd újabb két hónap várakozás után jöhet a tömés Ez valami vicc? Hármónkra másfél óra időt számolt, ami szintén humoros, mert mindkét tömés kb. negyed óra, nem először esnek ki, és kétlem, hogy Zaláné egy órát fog igénybe venni, de nem akartam okoskodni. Igazából akkorra már eléggé elegem volt és inkább lettem volna rendelőn kívül. 

Irány vissza a régi doki. 

Persze felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a körzeti fogdokival, teljesen jogosan. Kinyomoztam, hogy hová kell menni és ki is a doki, eddig fogalmam sem volt róla. Állítólag egy ezer éves matróna, akiről semmi jót nem hallottam, tehát nem pálya a körzetes. Talán rimánkodhatnék másnak, hogy lásson el, de inkább nem. Infó nélkül nekem semmi bizodalmam a tb-s rendelésben. 

Na hát ennyit a fogorvosról egyelőre. 

04.05, péntek

Mostanában állandóan úgy írok bejegyzést, hogy fogalmam sincs, mit írtam már le, mi az, amit csak szerettem volna....Nagyon jó!

Akárhogyis, végre péntek van és most tényleg elfáradtam. Pedig 2 hete nem tanulok Rékával negyed óránál többet alkalmanként. Úgy néz ki, bár nem akarom elkiabálni, hogy egyedül is egész jól boldogul. Mondjuk, hétvégén termism Tz-re kell tanulni, azzal biztos elleszünk pár órát vasárnap, de mindegy.

Persze Zalánnal tanulni szoktam, ő egy hangot nem tanul, egy betűt le nem ír nélkülem, leszámítva azt, ami napköziben házi írás címén művel. Mostanában a szorzótáblát nyúzzuk, ha éppen nem német szavakat püföljük. Nyelvtanból, már minden oszlopot tudni kell a nyelvtan függelékből. Hozzáteszem, hogy egyre jobban megy, múltkor ötöst írt, igaz, ez volt az első és egyetlen tollbamondás ötös. Olvasásból olvasunk, semmi különös.  Ott  van még a környezet, amit szintén elő kell venni majd a hétvégén, hullámzok és örvendezek....

Zalán mostanában állandóan palacsintát süt, minden áldott nap. Meglepően finomat. Mondjuk, némileg aggódom, hogy le tudja e égetni a házat, mert akkor földönfutók leszünk szó szerint, de nagyon figyelünk rá. Legközelebb piskótát, lekváros tekercset vesszük, kíváncsi vagyok, az hogy fog menni neki, amikor még én is elrontom. Tavaly ilyenkor pl. nem tudtam elküldeni a lekváros tekercset az osztálybulira, mert lisztcsomók voltak a piskótában, ez a csúfság történt velem. Azért a lekváros tekercset nehéz másképp elrontani....

Rékáék ma megnézték a Munkácsy kiállítást, ami innen Pécsre költözik. volt hozzá tárlatvezetés is, Réka szerint minden kép előtt 10 percet töltöttek el, úgyhogy a sokadik képnél már eléggé unatkoztak. Kár, mert maguk a képek csodálatosak. 

Zalánéknak két hét múlva keddre kifújt tojást kell vinni a suliba. Imádom, mikor nekem adnak fel házit a tantónénik.  Mert fogalmam sincs, hogy fogjuk kiszedni a tojásból mindazt, amit az Isten beletett ebbe a hatalmas sejtbe, de hát mindig tanul az ember, biztos megoldjuk. Ők, gondolom, majd dekorálják húsvét alkalmából. 

Jövő héten indítom a kerékpáros szezont. Igaz, az új kerékpárom nincs még meg, de alapból is úgy terveztem, hogy májusban veszem meg, csak már nagyon türelmetlen vagyok, amióta látom, milyen szépségeket lehet kapni. 

Ma Mekis ebédünk volt, ennyi a fogyókúrámról. Amúgy lement másfél kg a héten, úgyhogy nem esem kétségbe, csak ma már nem ehetek semmit, hehe...

Most pedig, szerintem alszom egyet. Mostanában Ludovico Einaudit szoktam hallgatni este, olyan csodás zenéi vannak, hogy teljesen belefacsarodik az ember lelke. Különös tekintettel az Una Mattinára. Tibi mondta, hogy ő már évek óta hallgatja az irodájában. Na tessék, le vagyok maradva! 

Írtam, eltűnt....

Írtam egy egész hosszú bejegyzést, majd valahogy hopppá...eltüntettem. Na mindegy. Most viszont kénytelen vagyok saját kútfőből írni. 

Szokott lenni olyan érzésetek, hogy találkoztok valakivel, akit mondjuk érettségi vagy diplomaosztó óta, vagyis 10-20 éve nem láttatok? Vagy valami izgalmast tudtok meg valakiről? Vagy valami ilyesmi. Majd szomorúan rádöbbentek, hogy már nincs kivel ezt megosztani, nincs senki, akinek elmesélhetnétek az újdonságot, mert az adott ismeretségi körben már senkivel nem tartjátok a kapcsolatot olyan szorosan? Én egyre többször szembesülök ezzel. Főleg volt munkahelyekkel kapcsolatban.

 Múltkor pl. mentem át az út túloldalára, mert a túloldalon villogott a munkahelyem. Várakoztam, mikor lesz olyan helyzet, hogy senki nem üt el palacsintává, egyszer csak az egyik elsuhanó autóból kiinteget egy régi kedves kollegám, pont akkor, amikor én is felismertem őt. Nem nagy dolog, de már vagy 3-4 éve nem láttam. Mégsincs senki, akinek ezt elmondhatnám, hogy aszongya, láttam a Sanyit....vajon, mi lehet vele? Már biztos nagyon a gyerkőcei stb....mert már egyik kollegámmal sem tartom szorosan a kapcsolatot. Mármint olyan szorosan, hogy ezzel a hírrel megkereshetném. Nem tudom, mennyire megy át, amire gondolok. 

Igazából mondhatom azt, hogy teljesen a jelenben élek és a közel- vagy távoli múltból nincs szoros kapcsolatom senkivel. Valahol ez olyan szomorú, legalábbis én szoktam kornyadozni rajta, még ha a mindennapok pörgése és mókuskereke nem is nagyon tehetné lehetővé, hogy akár szűk társadalmi életet éljek a többiekkel, régi és újabb ismerősökkel, barátokkal. Na mindegy.

Mára virradóra nőtt az orromon egy furunkulus. Nem nagyon izgatott, mert úgy volt, hogy ma nem lesz Főni, szóval egész nap nem találkozom idegennel, délután meg kollegákkal robogok haza, itthon meg majd lesz valami, csoda történik és eltűnik a giga pattanás. Erre kiderült, hogy Főni csütörtökön nem lesz, elnéztem a naptárt, szóval velem szemben ül valaki mégiscsak, és premier plánban láthatja a furunkulusomat. Majd kitalálta eme Főni, hogy menjünk el együtt a Papír-Írószer nagykerbe és vegyük meg, amit kell! Na, nesze neked négyfal és csendes elfordulás a világtól, amíg a kellemetlen folyamatok lezajlanak! Belépve a papírboltba, mit ad Isten, összehozott a sors azzal az évfolyamtársammal, akit 15 éve nem láttam kb. Hát persze, mikor is máskor, ha nem akkor, amikor furunkulus nőtt az orromra, világos! Amikor régebben melegítőben osontam be pelenkáért a DM-be, csapzottan és nyúzottan, biztos akkor futottam bele régi tanárba, főnökbe, ezer éve nem látott rokonba vagy ismibe. Ilyen az én formám! Végül nem beszélgettünk a fősulis ismivel, mert hátra mentünk mappákat halmozni Főnistül, addigra pedig ők fizettek és távoztak. Itthon Tibi háromrét görnyedt a röhögéstől, amikor meglátta a pattanást az orromon, úgyhogy elegem lett, sarkon fordultam és - nem részletezem - de végeztem vele.....Mármint a furunkulussal!!!! 

Délután írt Réka ofője, hogy bejutottak a termism verseny országos döntőjébe a gyerekek. Az volt az első gondolatom, mert besavanyodott, öregedő némber vagyok, hogy te jó ég, mennyit kell majd tanulni a májusi fordulóra! Nem tévedtem nagyot, mert rögtön jött új üzenet, hogy kell majd egy powerpoint prezentáció kell bizonyos témában.....és hogy majd küldi, mit kell átolvasni, megtanulni. Jaj de jó! 

Na még írnék, de nyúz a banda. Folytköv máskor.

A helyzet az, hogy....

....szerencsésen megnyertük az ötös lottót a hétvégén, szóval Svájcba költözünk és a jövőben magyar vizsla tenyésztéssel fogunk foglalkozni, valamint szabadidőmet gyerekkönyvek írásának fogom szentelni. Naná, hogy április elseje van.....

Múlt héten beugrottunk 5 percre a C&A-ba Zalánnak sapkáért, mert már az első héten elhagyta az újat. Mivel Tibi elment egy körre a kutyával az áruház mögötti füves területre, hát vettem a bátorságot és megtorpantam a farmerek előtt. Mármint már benn az C&A-ban, nyilván, nem a bokrokban. Nem terveztem előre, mint általában sok minden, ez is spontán ért. Hogy milyen galád, szemét tükröket vesznek ezek a C&A-sok, döbbenet. Iszonyú kövér voltam minden nadrágban, a 38-as combban ugyan jó, de akkora pukli halmozódik fel a dereka fölött hastájon, hogy azon még én is elröhögtem magam, pedig nem volt vicces. Oké, maradtak a negyvenes gatyák, ami szintén nem bő sajnos derékban, de amúgy nagyon kényelmes és látszólag (vagy tényleg, nem tudom) jó az anyaga is. Végül egy világosabb kék mellett döntöttem és miközben lerángattam magamról sietve, az jutott eszembe, amikor nagyon picik voltak a gyerekek, vagy legalábbis még nem önjárók és úgy mentünk vásárolni. Kapkodtam, mint az állat, izzadtam a fülkében, mindegy volt, hogy kánikula vagy -10 fok….

A másik, ami feltűnt, hogy nem volt bennem semmi öröm az új nadrág beszerzése után (lassan fásultabb vagyok, mint egy rakat borovifenyő), csak masíroztam a pénztár felé, tükörtörő elszántsággal. Persze otthon nekem sokkal kedvesebb tükreim vannak és nem is áll rajtam olyan tragikusan a gatyó…..Hát túlsúlyom az van, az tény. Ezt jelzi az is, hogy bejelentésemre, miszerint fogyókúrázom a céges berkeken belül senkinek nem jutott eszébe, hogy azt meg minek, tök vékony vagyok. Mindenki csak részvétteljesen, némán bólogatott….Pasik! Nem tudják, mit akar egy nő. Többnyire nem tudják.

Szóval fogyókúrázom. Mától. Reggel ittam egy üres teát az irodában, ebédre ettem a szokásos reggeli zabkását. Amikor hazaértem, kopogott a szemem és azt hittem, meghalok az éhségtől. Gyorsan sütöttem két tükörtojást 3 csepp olivaolajjal és salátaágyon befaltam egy szelet kenyérrel. Most szerény céljaim vannak, 3-4 kg-val beérném mínuszban. Persze ha már lehetne kerékpárral járni és minden este elvinnénk sétálni a kuttyot, könnyebb dolgom lenne, többet zabálhatnék, de egyik sem igaz. Illetve a zabálás nyomokban igaz.

Zalán zseniális. Szombat reggel teljesen önállóan bekavarta a palacsintát és a ki is sütötte. Amerikait, szóval az picit könnyebb, de teljesen le voltam nyűgözve. Csak dörzsöltem a szemeimet. Gyerekbarát a konyha, hála az indukciós sütőnek. Mondjuk, kuplerájt az csinált, de vastagon. Réka, a konyha iránt totál érdektelen, rögtön elkezdett nyafogni, hogy tanítsam meg őt is palacsintát sütni (minő meglepi!) és még piskótát is!Persze. Aztán ha ismeretlen eredetű barna krém kerül a kezére, rögtön öklendezni kezd…mindegy, mi van rajta.

Hétvégén Tibi lefestette Zalánnal a garázskaput. Már kezdéskor éreztem, hogy a Zalánon található fehér pólót be kell áldoznom, de már így is majdnem kicsi volt derékban, elengedtem. Tibi esküszik, hogy a zománcfesték kijön a pólóból, hát száradás után, szerelem, nem táplálnék túl hiú reményeket.

Nekem most van egy csomó szép és illatos virágom cserépben, imádom őket. Van árvácskám, olyan cuki illatos szegfű, meg még pár dolog, aminek szégyen, nem szégyen, nem is tudom a nevét. Bezzeg anyukám, fújta a virágneveket, amikor a hét közepén betoppant hozzánk. De már azokat is elfelejtettem.

Vettem paradicsommagot, eperpalántákat, hogy majd milyen klasszul fognak kinézni a nyugati fekvésű erkélyen…..Egyelőre a paradicsommagok nem hajlandóak előbújni a talajból, ami egyszerre bosszant és megdöbbent, de mindegy. Az eprek lassan eldobják szirmaikat, úgyhogy a gyerekek már élesítik a tejszínhabot, talán egy parányit korán.

Kicsit feladtam ezt a főzős dolgot, néhány alap kajára koncentrálok, amit szeretnek a kölkök. Tegnap egy nagy vajling brassóit készítettem, az az első számú kedvenc. Persze mára elfogyott. Itt biztos van még legalább 3 kosztos, aki nem családtag és még soha nem találkoztam vele. Ma este nyolckor nekiálltam rántott húst sütni, holnap az lesz kukoricás rizzsel. Biztos nem vagyok normális. A következő kaja még nem tudom, mi lesz, de van egy félig fagyott comb (szerencsére disznó) a hűtőben, holnap, ha kiolvad, majd átváltozik valami mássá. Pörkölt, tokány vagy valami ilyesmi. Az igaz, hogy tarhonyát elfelejtettem venni, de az most nem baj, mert én úgy sem ehetek tarhonyát.

Idén is lesz suli gála, nem tudom, meséltem e, erre bajor tánccal készülnek a gyerekek. Mármint Rékáék. A lányoknak ruhát és blúzt varratunk, ezt találták ki fentebb, a fiúknak rövidnadrágot, kantárosat.  A lányok cucca 8000 Ft lesz, cserébe 10 percig lesznek színpadon. Teljesen kiakadtam, amikor megírta a SZK-s anyuka (már nem SZMK, bár ez semmin nem változtat), éreztem, hogy emelkedik a vérnyomásom. Volt ellenállás a szülők körében, de nyíltan senki nem merte megmondani, hogy márpedig NEM, NEM és NEM, ennyit nem költünk egy iskolai fellépésre. Köztük én sem, az igaz, én én vállalom. Nem állt volna be mögém senki úgysem, ismerem a bandát, minek vágjam a fát Réka alatt. Mindegy, lenyeljük most már a békát, lógni fog a szekrényben egy ruha és egy buggyos ujjú blúz, amit Réka soha többé nem fog felvenni...

Azt megvan, hogy amikor fogyókúráztok (és ez csak az első nap), folyton azon jár az eszetek, mit kellene sütni??? ÁÁÁÁÁÁ!

Füstjeleim

Ezt már nem tudom, mikor írtam, de nem most. Elvileg hétfőn.

Reggel csúnyán lefröccsentettem magam reggeli közben (már az íróasztalnál) egy paradicsommal. Ez megadta az alaphangulatomat. 4 folt a blúzomon, 5 a nadrágon, ezeket még kisuvickoltam. Ám ami a kis gombos szürke kardigánomon volt, azokat nem vettem észre. Jártam is lenn az irodában, ahol megfordulnak emberek, mármint nem itt dolgozók, de ezek szerint nem volt feltűnő...remélem.

Tök jó hétvégénk volt. Mindkét nap sétáltunk a kuttyal, szombaton a Tisza ártéren, pontosabban a gáton, vasárnap a Zagyvaparton. Nagyon élveztük. A szokásos házimunkákat is letudtuk, ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy milyen szélmalom harcot vívok, ha mindent ki is vasalok, üres is a szennyeskosár, akkor meg tele a szárító és másnapra legkésőbb lesz vasalnivaló. Mire meg ezt is kivasalom, addigra biztosan lesz még több szennyes...és így tovább, és így tovább. Elvagyok. :) :) 

Zalán táskájából hazatévedt egy dolgozat a minap, nyelvtan .Egyik oldalon ötös, másik oldalon hármas. Hármas?? Gúvadt ki a szemem finoman, mival?? Böngészem a dolgozatot, hát az utolsó feladat az egyik oldalon nem volt kész. Bele sem fogott. Kérdőre vonom a fiúcskát, hogy mi történhetett itt, mire  legyintett, hogy erről én már tudok. Okés, de mégis hogy volt ez? Készségesen elmagyarázta, hogy ó, hát nem volt idő az utolsó feladatra.  Merthogy izé....neki kakálnia kellett. Kiderült, hogy a dolgozat közepén rájött a szükség. Fogta magát, kikéreckedett. Szinte láttam magam előtt, hogy haláli nyugalommal kibattyog a vécébe, fütyül rá, hogy nyelvtan felmérő......Nem emlékszem, hogy hosszú diák pályafutásom alatt, ami kb. 20 év valaha jártam volna így, Zalánnak ez rögtön a második évben sikerült....Most, hogy a tantónéni nem engedte, hogy szünetbe befejezze, nem kapott extra 5 percet, hát no comment. 

Réka vadul gyakorol a fuvolán, teljesen el van szédülve. Sok darabja van egyszerre, két duó is, és még vizsgadarabról szó sem volt. Irgalom a szomszédoknak, de javára legyen mondva, egyre szebben és jobban játszik, lassan koncert minőségben (ja nem. de ajdne). :)

Ma már szerda van, elkészültek az új ablakok, ó jeeeee.....Még nyitogatni, húzogatni nem lehet, csak holnap, de gyönyörűnek gyönyörű. 

A héten Pro Patria napok vannak a suliban, ma himnusz éneklő verseny volt, állítólag Rékáék beégtek, mert két fiú összekeverte a 3. és a 2. versszakot. Hogy mennyire direkt, nem tudni. Holnap is lesz vetélkedő, régi tanítók mesélnek a régi időkről, pénteken Munkácsy kiállítás és Utazás kiállítás. Lesz itt minden.