A helyzet az, hogy....

....szerencsésen megnyertük az ötös lottót a hétvégén, szóval Svájcba költözünk és a jövőben magyar vizsla tenyésztéssel fogunk foglalkozni, valamint szabadidőmet gyerekkönyvek írásának fogom szentelni. Naná, hogy április elseje van.....

Múlt héten beugrottunk 5 percre a C&A-ba Zalánnak sapkáért, mert már az első héten elhagyta az újat. Mivel Tibi elment egy körre a kutyával az áruház mögötti füves területre, hát vettem a bátorságot és megtorpantam a farmerek előtt. Mármint már benn az C&A-ban, nyilván, nem a bokrokban. Nem terveztem előre, mint általában sok minden, ez is spontán ért. Hogy milyen galád, szemét tükröket vesznek ezek a C&A-sok, döbbenet. Iszonyú kövér voltam minden nadrágban, a 38-as combban ugyan jó, de akkora pukli halmozódik fel a dereka fölött hastájon, hogy azon még én is elröhögtem magam, pedig nem volt vicces. Oké, maradtak a negyvenes gatyák, ami szintén nem bő sajnos derékban, de amúgy nagyon kényelmes és látszólag (vagy tényleg, nem tudom) jó az anyaga is. Végül egy világosabb kék mellett döntöttem és miközben lerángattam magamról sietve, az jutott eszembe, amikor nagyon picik voltak a gyerekek, vagy legalábbis még nem önjárók és úgy mentünk vásárolni. Kapkodtam, mint az állat, izzadtam a fülkében, mindegy volt, hogy kánikula vagy -10 fok….

A másik, ami feltűnt, hogy nem volt bennem semmi öröm az új nadrág beszerzése után (lassan fásultabb vagyok, mint egy rakat borovifenyő), csak masíroztam a pénztár felé, tükörtörő elszántsággal. Persze otthon nekem sokkal kedvesebb tükreim vannak és nem is áll rajtam olyan tragikusan a gatyó…..Hát túlsúlyom az van, az tény. Ezt jelzi az is, hogy bejelentésemre, miszerint fogyókúrázom a céges berkeken belül senkinek nem jutott eszébe, hogy azt meg minek, tök vékony vagyok. Mindenki csak részvétteljesen, némán bólogatott….Pasik! Nem tudják, mit akar egy nő. Többnyire nem tudják.

Szóval fogyókúrázom. Mától. Reggel ittam egy üres teát az irodában, ebédre ettem a szokásos reggeli zabkását. Amikor hazaértem, kopogott a szemem és azt hittem, meghalok az éhségtől. Gyorsan sütöttem két tükörtojást 3 csepp olivaolajjal és salátaágyon befaltam egy szelet kenyérrel. Most szerény céljaim vannak, 3-4 kg-val beérném mínuszban. Persze ha már lehetne kerékpárral járni és minden este elvinnénk sétálni a kuttyot, könnyebb dolgom lenne, többet zabálhatnék, de egyik sem igaz. Illetve a zabálás nyomokban igaz.

Zalán zseniális. Szombat reggel teljesen önállóan bekavarta a palacsintát és a ki is sütötte. Amerikait, szóval az picit könnyebb, de teljesen le voltam nyűgözve. Csak dörzsöltem a szemeimet. Gyerekbarát a konyha, hála az indukciós sütőnek. Mondjuk, kuplerájt az csinált, de vastagon. Réka, a konyha iránt totál érdektelen, rögtön elkezdett nyafogni, hogy tanítsam meg őt is palacsintát sütni (minő meglepi!) és még piskótát is!Persze. Aztán ha ismeretlen eredetű barna krém kerül a kezére, rögtön öklendezni kezd…mindegy, mi van rajta.

Hétvégén Tibi lefestette Zalánnal a garázskaput. Már kezdéskor éreztem, hogy a Zalánon található fehér pólót be kell áldoznom, de már így is majdnem kicsi volt derékban, elengedtem. Tibi esküszik, hogy a zománcfesték kijön a pólóból, hát száradás után, szerelem, nem táplálnék túl hiú reményeket.

Nekem most van egy csomó szép és illatos virágom cserépben, imádom őket. Van árvácskám, olyan cuki illatos szegfű, meg még pár dolog, aminek szégyen, nem szégyen, nem is tudom a nevét. Bezzeg anyukám, fújta a virágneveket, amikor a hét közepén betoppant hozzánk. De már azokat is elfelejtettem.

Vettem paradicsommagot, eperpalántákat, hogy majd milyen klasszul fognak kinézni a nyugati fekvésű erkélyen…..Egyelőre a paradicsommagok nem hajlandóak előbújni a talajból, ami egyszerre bosszant és megdöbbent, de mindegy. Az eprek lassan eldobják szirmaikat, úgyhogy a gyerekek már élesítik a tejszínhabot, talán egy parányit korán.

Kicsit feladtam ezt a főzős dolgot, néhány alap kajára koncentrálok, amit szeretnek a kölkök. Tegnap egy nagy vajling brassóit készítettem, az az első számú kedvenc. Persze mára elfogyott. Itt biztos van még legalább 3 kosztos, aki nem családtag és még soha nem találkoztam vele. Ma este nyolckor nekiálltam rántott húst sütni, holnap az lesz kukoricás rizzsel. Biztos nem vagyok normális. A következő kaja még nem tudom, mi lesz, de van egy félig fagyott comb (szerencsére disznó) a hűtőben, holnap, ha kiolvad, majd átváltozik valami mássá. Pörkölt, tokány vagy valami ilyesmi. Az igaz, hogy tarhonyát elfelejtettem venni, de az most nem baj, mert én úgy sem ehetek tarhonyát.

Idén is lesz suli gála, nem tudom, meséltem e, erre bajor tánccal készülnek a gyerekek. Mármint Rékáék. A lányoknak ruhát és blúzt varratunk, ezt találták ki fentebb, a fiúknak rövidnadrágot, kantárosat.  A lányok cucca 8000 Ft lesz, cserébe 10 percig lesznek színpadon. Teljesen kiakadtam, amikor megírta a SZK-s anyuka (már nem SZMK, bár ez semmin nem változtat), éreztem, hogy emelkedik a vérnyomásom. Volt ellenállás a szülők körében, de nyíltan senki nem merte megmondani, hogy márpedig NEM, NEM és NEM, ennyit nem költünk egy iskolai fellépésre. Köztük én sem, az igaz, én én vállalom. Nem állt volna be mögém senki úgysem, ismerem a bandát, minek vágjam a fát Réka alatt. Mindegy, lenyeljük most már a békát, lógni fog a szekrényben egy ruha és egy buggyos ujjú blúz, amit Réka soha többé nem fog felvenni...

Azt megvan, hogy amikor fogyókúráztok (és ez csak az első nap), folyton azon jár az eszetek, mit kellene sütni??? ÁÁÁÁÁÁ!

Füstjeleim

Ezt már nem tudom, mikor írtam, de nem most. Elvileg hétfőn.

Reggel csúnyán lefröccsentettem magam reggeli közben (már az íróasztalnál) egy paradicsommal. Ez megadta az alaphangulatomat. 4 folt a blúzomon, 5 a nadrágon, ezeket még kisuvickoltam. Ám ami a kis gombos szürke kardigánomon volt, azokat nem vettem észre. Jártam is lenn az irodában, ahol megfordulnak emberek, mármint nem itt dolgozók, de ezek szerint nem volt feltűnő...remélem.

Tök jó hétvégénk volt. Mindkét nap sétáltunk a kuttyal, szombaton a Tisza ártéren, pontosabban a gáton, vasárnap a Zagyvaparton. Nagyon élveztük. A szokásos házimunkákat is letudtuk, ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy milyen szélmalom harcot vívok, ha mindent ki is vasalok, üres is a szennyeskosár, akkor meg tele a szárító és másnapra legkésőbb lesz vasalnivaló. Mire meg ezt is kivasalom, addigra biztosan lesz még több szennyes...és így tovább, és így tovább. Elvagyok. :) :) 

Zalán táskájából hazatévedt egy dolgozat a minap, nyelvtan .Egyik oldalon ötös, másik oldalon hármas. Hármas?? Gúvadt ki a szemem finoman, mival?? Böngészem a dolgozatot, hát az utolsó feladat az egyik oldalon nem volt kész. Bele sem fogott. Kérdőre vonom a fiúcskát, hogy mi történhetett itt, mire  legyintett, hogy erről én már tudok. Okés, de mégis hogy volt ez? Készségesen elmagyarázta, hogy ó, hát nem volt idő az utolsó feladatra.  Merthogy izé....neki kakálnia kellett. Kiderült, hogy a dolgozat közepén rájött a szükség. Fogta magát, kikéreckedett. Szinte láttam magam előtt, hogy haláli nyugalommal kibattyog a vécébe, fütyül rá, hogy nyelvtan felmérő......Nem emlékszem, hogy hosszú diák pályafutásom alatt, ami kb. 20 év valaha jártam volna így, Zalánnak ez rögtön a második évben sikerült....Most, hogy a tantónéni nem engedte, hogy szünetbe befejezze, nem kapott extra 5 percet, hát no comment. 

Réka vadul gyakorol a fuvolán, teljesen el van szédülve. Sok darabja van egyszerre, két duó is, és még vizsgadarabról szó sem volt. Irgalom a szomszédoknak, de javára legyen mondva, egyre szebben és jobban játszik, lassan koncert minőségben (ja nem. de ajdne). :)

Ma már szerda van, elkészültek az új ablakok, ó jeeeee.....Még nyitogatni, húzogatni nem lehet, csak holnap, de gyönyörűnek gyönyörű. 

A héten Pro Patria napok vannak a suliban, ma himnusz éneklő verseny volt, állítólag Rékáék beégtek, mert két fiú összekeverte a 3. és a 2. versszakot. Hogy mennyire direkt, nem tudni. Holnap is lesz vetélkedő, régi tanítók mesélnek a régi időkről, pénteken Munkácsy kiállítás és Utazás kiállítás. Lesz itt minden. 

Endlich Freitag.....

Tegnap felhívott az asztalos, akit valamikor az ősszel, október magasságában ajánlott a faiparban igen jártas főnököm. Akkoriban terveztünk egy ajtót a tetőtérbe. Megbeszéltem vele (a menő asztalossal), hogy majd jön és felméri a helyzetet, ajánlatot ad…de előre figyelmeztetett, hogy csak karácsonyra tudja vállalni. Az nekem tökéletesen meg is felelt. Ámde nem jött, felmérni sem, a tájunkra sem, mi meg – ahogy a hetek peregtek - átgondoltuk azt az emeleti ajtót és rájöttünk, hogy a fűtéskorszerűsítés indokolatlanná teszi azt egyelőre, szóval le is mondtunk róla. De hogy fél év múlva hív vissza az azért kemény. Előrelapozott a spirálfüzetében vagy mi történt? Megköszöntem neki kedvesen, hogy eszébe jutottam…

Már összerezzenek, ha a mesterembert kell hívni. Most pl. a kerti csappal kellene valamit kezdeni, de ilyen csipp-csupp munkáért senki normális ki nem jön….eszünk is jutott a szomszéd, a víz-gázos, aki annó kétszer leesett józanul a létráról és 2 órájába telt, mire fél méter gázcsövet le tudott vágni. Még nem kell locsolni semmit a kertben, bár a fűmagot már megvettük...

Két héten belül elvileg jönnek az új ablakok az emeletre. Ezzel párhuzamosan új függönytartó és függöny is kell ezekre az ablakokra, bár a mi hálónkban maradhat minden a régiben. A gyerekeknek semmiképpen. Egyelőre még nem tudom, milyen függönyt fogok oda választani, mármint milyen típusút, de Réka nem szeretne vitrázspálcásat, hanem rendes függönyre vágyik... A konyhába  sem tudom eldönteni, milyen függöny illene, oda elvileg egy függönytartóról picit belógó és egy vitrázspálcás megy, de még ilyen szettet nem találtam (amit tetszik is). 

Most leállunk a felújítással, össze kell szedni a gondolatainkat, hogy mi legyen a következő lépés. Szeretném felújítani a hintaágyat is a kertben, új párnákat venni bele, egy csomó virágot is szeretnék, sokat-sokat. Olyat is, amit lógatni lehet a lépcső mellől, a virágládákat megtömöm muskátlival, a tavalyi begóniáim közül is élnek páran. Úgy néz ki, a levendula elpusztult....vehetek másikat. Nagy okosság, hogy a virágok sokkal szebbek és jobban fejlődnek, ha olykor meglocsolom őket. Ez, tudom, olykor elmaradt. MInden orchidea virágzik, nem győzök gyönyörködni bennük. Kettő nem, ami a cégnél az ablakban vannak, ott valami bibi van, vagy túl száraz a levegő vagy túl melegük van, fogalmam sincs, de nem nevelik meg a virágaikat sem, még bimbó formában elhervadnak. Iyen sem volt még. Szóval most nem nagyon gondolok előre sokat, őszre legyenek meg Réka új bútorai, egy komód, egy könyvszekrény, esetleg egy új íróasztal és egy éjjeliszekrény, ez utóbbi kettő zárójelben. Aztán ott van az új étkezőasztal, plusz még két szék, két étkezőszekrény. Ezt önmagában kb. a havi fizetésem....Őszre nagyon szeretném, ha bútorilag rendben lennénk. Az előszobába is szeretnék még egy komódot, ami elnyelné a sapkákat, esernyőket, sálakat, kesztyűket, esetleg cipőket. Lehet, hogy ezt majd inkább csináltatom, elvégre nagyon jó asztalost azt aztán ismerek többet is. 

Pihentető hétvégét mindenkinek! :) 

A fényképezőgép

Tudtátok, hogy Petőfi 6 nap és 6 éjjel alatt írta  a János vitézt? Holnap tz belőle, kikérdeztem Rékát, úgyhogy toppon vagyok a témában.

Ütemhangsúlyos, négyütemű tizenkettes a verselése, Rékától megtanultam, hol vannak a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok, meg hogy minden versszakban 12 szótag van...bár ezt biztos  tudtam, csak már elfelejtettem. Na hagyjuk a János vitézt!

A gyerekek ma megtalálták a régi fényképezőgépünket, ami még filmmel működött. Illetve még a múlt héten került elő, de csak most beszéltünk róla többet. Teljesen lefagytak, amikor elmondtam, hogy a képet rögtön nem lehet megnézni, amit azzal készítenek, el kell vinni előhívatni. Mondjuk, nincs is itthon film legalább 10 éve. Hitték is, nem is. Vicces volt. Néha olyan, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. Vagy éppenséggel, mi születtünk volna valahová egészen máshová. 

Valamit még akartam írni, de teljesen elfelejtettem, hogy mit....De hogy a fenébe írta meg 6 nap alatt?? Zseni volt ez a Petőfi. 

A fogyókúrám nem jól alakul. Ahogy hazaértem farkaséhesen, bezabbantottam egy giga szendvicset medvehagymával és paradicsommal. Utána Rékával még egy tábla Milka csoki is eltűnt. De hát az olyan kicsike....

Este Zalán rojtozta az idegeimet a német szavakkal...én nem tudom, miért nem fogom fel, hogy 7 óra után reménytelen a német, csak magamat tekerem az agyvérzés szélére. 

Égetett tésztát tanulmányozom a gasztronómiában, Zalánt meg akarom lepni a névnapján egy kis képviselőfánkkal. Égetett tésztát még soha nem csináltam, öt éve talán még azt sem tudtam, hogy így hívják. A múltkor karamellás krémes, tejszínhabos mini képviselő fánkot ettem, cukrászdásat...hát az valami mámor volt. 

Jó éjt! 

Az olvasónapló és én

Milyen király lenne minden hétfőn szabin lenni! Így sokkal gyorsabban telik el a munkahét, nem fáradok le már kedd estére….

Amióta felsős a Réka, divat, hogy szülői értekezleten némely tanár ír egy kis értékelést az osztályról, a teendőkről, amit aztán az osztályfőnök felolvas a kedves szülői gárdának. Ezek inkább pozitív hangulatúak szoktak lenni, bár nyilván tanárfüggő is ez. Legutóbb a magyartanár a kis írása végére beszúrta, hogy „az olvasónapló beadási határideje…….az irodalom füzet első oldalára fel van írva”. Hát köszi, hervadtak le a buzgó szülők, akik szívesen felvésték volna a határidőt naplójukba, vagy ha oda nem is, de a noteszükbe eme fontos céldátumot. Mivel egy baromi nagy elégtelen járt a határidő túllépéséért.

Általában amióta minden vagy csaknem minden gyerkőcnek van telefonja az osztályban (erről nincs hivatalos adatom) elszaporodtak a mindenfajta messenger/viber stb csoportok a gyerekek között. Olykor akár 10 csoportnak is tagjai, az egyikben benne van Annácska, a másikban nincs….a harmadikban mindenki benne van, a negyediktől a tizedikigben csak egyesek vagy mások. Ez kiforrott mostanra odáig, hogy Réka mindegyikből kilépett, csak az maradt, amit legelőször hoztak létre az osztály lány tagjai számára. Sokszor forgattam már a szemem emiatt a csoport miatt, bár kevés fogalmam van, mi folyik ezekben a csopikban, leginkább, hogy „mi volt a házi” témakör szerintem.

Hogy hogy függ össze ez a két mese? Úgy, hogy kedd este 9 órakor Réka rápillantott a telefonjára és nagy horrorjára ott azt írták a lányok, hogy az olvasónapló leadási határideje március 20, szerda. Legkésőbb. Ugyanis a János vitéz TZ-t csak pénteken írják, de a határidő az határidő, még szeptemberben lett kiadva, úgyhogy kőbe van vésve. Ezzel kapcsolatban felmerült néhány probléma.
1) nem volt kész az olvasónapló
2) ideje volt nyugovóra térni
3) fogalma sem volt, hol van az irodalom füzet, hogy megnézné , nem viccelnek e a lányok
4) fogalma sem volt arról sem, hol lehet az olvasónapló

Egy darabig fásultan néztem a hisztériát , amit a kiscsaj csapott, aztán elunva ezt is, magam is rikácsoltam egy sort vele, még a végén minta anya leszek, nehogy már….! Majd mivel így sem lett kész az olvasónapló, hát megnyugodtak a kedélyek. Nagy nehezen Réka előkapta a szobájából a füzetet, én meg a szakirodalmat. Ekkorra kb. fél 10 lett. Kiderült, hogy az utolsó fejezet hiányzik, Nemecsek haláláról szóló, amitől egyenesen irtózom egyébként és mindig továbbgondolom, hogy igazából nem is halt meg, sőt , még legalább két másik tesója volt….Na mindegy. Most maradtam Molnár Ferenc verziójánál. Viszonylag gyorsan együtt befejeztük, majd elküldtem aludni Rékut, én meg felcuccoltam a füzettel és sok-sok színes ceruzával és bevackoltam színezni az ágyamba. Tibi Rékánál aludt. A rajzok szerencsére készen voltak, minden fejezethez egy, de színezés az sehol. Nagyra értékeltem, hogy 3 fejezetnél is ott virított a masszív fa kerítés a grundon, amit élvezet volt színezni. A barna ceruzám biztos oda volt meg vissza. Persze át is olvastam és a helyesírási hibákat nagyrészt kijavítottam. Már késő volt azon elmélkedni, hogy nem írt elég szépen a kiscsaj, de legalább készen lett.

Másnap reggel friss voltam és üde…..de délután Réka vigyorogva perdült elém, hogy köszöni és hogy a színezés, anya, nagyon szép lett. Hehe....nagyon vicces....