Kehkeh és dögvész

Ami végigment Rékán, Zalánon majd Tibin, engem sem hagyhatott nyom nélkül - péntekre lerobbantam. No, nem annyira, hogy ne tudtam volna dolgozni, csak olyan közepesen nyomorultul éreztem magam. Rögtön jött a pánik, hogy influenza hullámzik bennem, az meg nekem legalább két hét az ágyban…
Végül szombatra virradóra mégsem nyiffantam ki teljesen. Zalán szombat reggel szülinapra volt hivatalos, távollétében Rékával átvettük a pun háborúkat. Nem volt kedve többet tanulni, mármint hogy mást is és bár biztos voltam benne, hogy kellene, ráhagytam. Kezdek belefáradni a dupla gyerekes tanulásba…Vagy ami még inkább igaz lehet, most annyira stabil ötös mindenből, hogy picit hátrébb dőltem. Csak nehogy hanyatt is essek. Németből egyre inkább veszítem el a fonalat, tényleg csak a Tz-kre kapom fel a fejem.

Zalánnal sok házija volt a hétvégére, úgyhogy vasárnap is vele tanultam. Vagy 15 mondatot kellett megtanulni, ami nekik még szerintem elég nehéz. Plusz még vagy 30 szót helyesírásostól, derdiedasostól….Réka önállóan működött volna elvileg. Ez egyelőre nem nagyon akar sikerülni, de muszáj próbálkozni. 3 órát kotlott a természetismeret könyv fölött, amikor annyi idő bőven elégnek kellett volna lennie MINDEN házira. Szóval amikor abbahagytuk Zalánnal vasárnap kettőkor a leckeírást, Réka visított és rohamot kapott, hogy neki még sok a házija. De miért? Mert amikor tanulnia kellett volna, akkor lógott. Ezzel egyelőre valahogy nem tudom szembesíteni.
Szombat este palacsintát kavartam be és amíg a A DAL ment, Zalán kisütötte. Meg voltam döbbenve, milyen ügyes. Aggódtam, hogy a forró serpenyő, meg minden, de olyan ügyes volt, hogy teljesen leesett az állam. A Dalban Pápai Joci a kedvencem, bár nekem tetszett a NOMÁD dala is, amelyik tök utolsó lett, a többi dal is, picit. Joci dalát megkönnyeztem, mert eszembe jutott, hogy apu nem is láthatta az új otthonunk, Réka legelső sulis bizonyítványát sem és még mennyi mindent…na jöttek a könnyek. Már 4. éve lesz márciusban, hogy elment, de olykor végtelenül hiányzik. Magával ragad az érzés és az borzasztó….

Vasárnap elvittük a szülinapos kutyát a Zagyva partra. Hatalmasat sétált, futott, annyira boldog volt, ahogy lógott a nyelve a szélben. Csodaszép idő volt, teljes szélcsend, így a gyerekek pulcsiban rohangáltak jobbról balra és balról jobbra. A kutya végül nem kapott egész grillcsirkét kicsontozva a szülinapjára, bár ilyesmiről álmodtak a gyerekek. Egy csontot kapott, amit azóta is szívesen rágcsál , ha éppen nem történik semmi vagy mással vagyunk elfoglalva. Kap majd foresto bolhanyakörvet és tápot, plusz egy bőr nyakörvet is, de ezt már a névnapjára. Á, viccelek, a névnapját nem tartjuk, nem toljuk túl a dolgokat körülötte. Habár a szülinapján én százszor biztos elmondtam neki, hogy boooooldog szülinapot, Dió és eszembe jutott, milyen boldogság volt annak idején a karunkba venni és hazahozni. Milyen könnyen belesimult az életünkbe, mintha mindig is velünk lett volna, amióta világ a világ. Hogy már az első nap, amikor a gyerekek iskolába mentek, tudta hol a helye, hol van a biztonság (a kosarában, amit régen kinőtt). Annyira okos, annyira annyira minden….hogy elmondani nem tudom. Bárcsak mindenki tudná, milyen az, ha az embernek van egy vizslája (vagy kutyája,egyáltalán) Hát szóval ment a nosztalgia, nem is én lennék, hehe…

Visszatérve a sétára:

Találkoztunk Mandulával, a négy éves vizsla lánnyal….ő egyenesen félt Diótól, valahogy látja benne a kan kutyát, gondolom, vagy hogy már milyen nagy. Érdekes, minden esetre. A gyerekek egész hétvégén vinnyogtak, hogy nem akarják elveszteni Diót, mint kölyökkutyát…pedig Dió nem sokáig volt kölyökkutya méretű. Eleve ugye nem 8 hetesen hoztuk el a tenyésztőtől (nagyon helyesen) hanem kemény 11 hetes volt már. Igazán picinek nem láttuk. Fél éves korára már elég nagyobbacska lett, mostantól fogva pedig szerintem már csak izmosodni , okosodni és komolyodni fog. Nem kell mondani, hogy mérhetetlenül imádjuk....

Szerda, az alagút közepe

Tegnap, azaz szerdán Zalán otthon maradt, súlyos hasfájásra hivatkozva. Szerintem egyszerűen fáradt volt és nem akart suliba menni,….Tibi leigazolta neki a napot, hát jó. Egész nap virgonc volt a fiú, csak este lett rosszabbul, amikor megkaptuk e-mailen a matek házit. És a környezetet. No meg a németet. Végül nem is tudom, hogy minden hiányosságát pótolta e, egy ideig noszogattam, aztán elvesztettem a fonalat, hogy befejezett e mindent. Végül is , ő baja. Most egyébként a kétjegyű számok összeadását, kivonását gyakorolják matekból, közben a háttérben ismételgetni kell a szorzótáblát – ajánlották szülőin – hogy rögzüljön, amit eddig tanultak. Már csak a 7-8-9 van hátra, abból is pár művelet. 7x7,7x8,7x9, 8x8, 8x9, 9x9, ennyi. Nyelvtanból folyamatosan írnak a tk hátuljában levő 3 oldalas szószedetből, imádom. (Amúgy nem.) Zalán gyenge pontja a köjök, bólya, májva és ilyenek…(rosszul írtam mindet, direkt, csak mondom.) A másolás viszont jobban megy már és ha akar, olyan szépen ír. (De nem akar) Németből elkezdték a memoriterek tanulását, most éppen az elsőt, ami a télről szól és hétfőre be kell vágni. Az első mondat már megy: a téli hónapok a január, február, március. Valami lapot is kaptak szavakkal, szóval gyanús, hogy jövő szerdára azt is be kell biflázni. Hurrá….még jó, hogy Rékáéknál pillanatnyi szélcsend van, mivel nem sokkal félév után megírtak minden TZ-t…

Réka megírt a töri TZ-t, ókori görögök, egy hét spéttel írta ugye, a betegsége miatt. Állítom, hogy mindent tudott, a jegy mégis kérdéses számomra, mivel az egyik az volt, hogy hasonlítsa össze az egyiptomi és az athéni társadalmi berendezkedést. Én erre nem voltam felkészülve, remélem, ő igen.

Este folytattam ebéd dobozolásos őrületemet, összedobtam gyorsan egy kis ragulevest és egy kis indiai curryt…..Amikor jelezték a srácok ,hogy éhesek, tálaltam is a vacsorát nagy lelkesen. A gyerekek kanalaztak némi levest, bár jelezték, hogy ők tulajdonképpen nem is éhesek….egyébként is hiányolták fájón a levesből a petrezselymes burgonyagombócot. Az tényleg nem volt benne. Egy órával később az apjuktól hideg kajáért sipákoltak. Lehetőség szerint téliszalámis kenyeret. Pff…… ezért aztán főzhetek. A tegnap esti zsákbamacska alapján, amit a fagyasztóból húztam ki, ma csirkepörkölt lesz tarhonyával vagy tésztával. Az indiait megeszem én. Kár beléjük!

Tervem egyébként, hogy még veszek dobozokat (csak nehogy úgy járjak a végén, mint Tóték) és elkezdek adagokat fagyasztani. Próba szinten, mert fene tudja, hogy egy csikós tokány tésztával ugyanolyan e olvadás után, mint frissen. Szerintem nem és a gyerekek elég finnyásak, úgyhogy kell még a kutatómunka. És sok doboooz…..

Híreket mondok

VASÁRNAP

Egy emberként untuk a tanulást, úgyhogy vasárnap ebéd után Tibi elvitte a gyerekeket a jégpályára korcsolyázni, mondván, hogy majd jól lefáradnak és bedőlnek este az ágyba….Na persze, királyfi! Este 10 után is rájuk kellett szólni sokszor, hogy most aztán csönd és csendkirály! Valahogy pörögtek és pörögtek. Igazából én is, pedig én is elvittem egy körre a kutyát még sötétedés előtt. Neki mondjuk az semmi nem volt, nekem viszont izomlázam lesz, az biztos. 

Az a gond Dióval, hogy őt nem lehet „elvinni sétálni”. Ilyet nem tud. Vagy fut vele az ember, de akkor legalább megyei bajnok legyen 2000-5000 méter síkfutásban….vagy leviszi a Tisza partra és ott elengedi, mert a szabad futkározás az, ami kell neki igazán. Pórázon nem kocog, poroszkál, döcög, hanem akár egy agár (vagy inkább öt bivaly) ,száguld az esetek nagy részében. Helyenként elengedtem csöndes utcákban, de hol jött autó, hol másik kutya, szóval maradt a sprint-megállszimatolni-sprint – megállszimatolni-spring őrült váltakozása. Én vagyok az alfa, na persze…..

Visszaérve várt két nagy kosár vasalnivaló, csináltam túrógombócot, ami olyan finom lett ,hogy amint hazajöttek a népek, rögtön elfogyott. Na, mondjuk csak fél kg túróból ütöttem össze. Csinálhatok megint, mert Rékának csak 1 jutott és nyomban benyomta a szirénát, hogy felzabálták a többiek a vacsoráját.

Néztünk még délután „State of the Nation”-t is, nagy beszéd volt. Mi több, a SOTU-t is terveztem, hogy megnézem (Trump), de még nem volt időm az egészet végigkövetni. Majd egyszer egy éjjel, ha már mindenki alszik. Amióta Trump váratlanul megnyerte a választásokat (nem tegnap) , mohó érdeklődés ég bennem az amerikai történések iránt (is). Valamikor amerikai civilizációból tanultunk alapokat, de már eléggé a homályba veszett az akkori tudományom....

Hétfő

A hétfő reggelben az az egy jó van, hogy jönnek értem és bevisznek a munkahelyemre. 6:50-re. Illetve, hogy a gyerekek nagyjából akkor ébrednek, amikor én távozom, így nem kell hallgatnom kínjaikat, amit a hétfő okoz a kis lelküknek. Elég a sajátom, hehe.

Ma reggel még találkoztam a bolygóként a lakásban némileg tanácstalanul köröző Tibivel, aki Zalán úszócuccát próbálta levadászni. Mire kiléptem volna a bejárati ajtón, meg is lett minden. A tornacuccot összeraktam még vasárnap este. Vannak ilyen kimondatlan munkamegosztások közöttünk – úszócucc Tibié, tornacucc enyém. Uzsonna az enyém, innivaló, Tibié.

Tegnap panaszkodtam a "kamasz" Rékára. Ehhez képest tegnap este nagyon jót hancúroztunk hármasban, akkorákat kacagtak a gyerekek, hogy meg is nyugodott a lelkem, nincs itt gond. Mondjuk, gond nem is volt eddig sem igazán…csak valahogy furcsa, mert a változás folyamata Rékával kapcsolatban új szakaszba lépett. Biztos változott 7-8-9-10 évesen is évről évre, de ez most más. Úgy mondanám, meglegyintette a felnőttség legelső, legtávolabbi szellőcskéje. Nem tudom pontosabban leírni. Olyan más, mint akár tavaly is. Másképp beszél, gesztikulál, akkor is, ha nem éppen azon van felháborodva, amit én mondtam neki 5 perce. Persze részben olyan jó ezt átélni, figyelni, hogy már milyen naaagy, milyen széééép, milyen okoooos…mekkora pofája van…..ja azt nem annyira!

Délután, hazafelé menet már az utcánkban találkoztam a meglepett családfővel. Illetve akkor vált meglepetté, amikor közöltem, hogy fél öttől szülői értekezletre hivatalos. Se toll nála, se papír…végül a suliban kifosztotta Zalán tolltartóját és az üzenője hátuljára jegyzetelt. Hogy benevezett 30 fák sütésére az alsós farsangra, azt már írtam. Azóta lehiggadtam. Egyelőre nem válunk el, majd dupla adag fánkot sütök jövő pénteken, felét meg jól megesszük. Jut is, marad is. Tibi jegyzeteit még nem másoltam át, de az megmaradt, hogy kell venni leckefüzetet, mappát németre a sok-sok német segédanyagnak és hogy Szentendrére és Jászberénybe lesz az osztálykirándulás két külön napon. Ottalvós buli tehát nem lesz idén sem, ami nem baj.

Este Tibinek fotózhatnékja volt a kutyát, amihez mindig szükség volt rám is, csak a spontenaitás kedvéért. Tibi feküdt a hátán, a szőnyegen, fényképező a kezében, kutya bevilágítva, háttér a nappali ajtó, én meg próbáltam a figyelmét felkelteni némi sült hús segítségével. Édes pofa. Jó fotók készültek. Szerintem lejön a képekről a kutya értetlensége, hogy miért repül a falatnyi hús zavarbaejtő közelségben a kamera lencséjéhez, akörül és én miért akarom minden áron, hogy legalább egy méterre üljön le tőlünk, de mindegy. Jól szórakoztunk.

KEDD

Ma reggel még a wc-n ültem, amikor megkérdezte Tibi az ajtó túlsó oldaláról, hogy mit csinálok? Merthogy folyton sóhajtozom. Észre sem vettem, ebben az a súlyos….

A buszon, mielőtt leültem volna, úgy bevágtam a térdem valami korlátba, hogy legszívesebben ordítottam volna, mint a sakál ...ehelyett lefagytam egy tizedmásodpercre, majd némileg szögletes mozdulatokkal leültem és vártam, hogy elmúljon a kín.....De jó is, amikor az embernek nem fáj semmije! :) 

Napközben vörösfenyő gyalult fűrészárut vadásztam, de az osztrákok nem nagyon álltak velem szóba, állítólag 2méter még mindig sok helyen a hó, a fűrészüzemek zárva, sokan szabadságon...Hát jó, csak azért lassan már összekaphatnák magukat. A vjörösfenyő nagyon jó cucc, tudtátok? 

Délután Réka szülői értekezletén ücsörögtem fél öttől hatig, szóval egész hamar vége lett. Aggtelekre mennek majd kirándulni, 3 napra, a részletek még nem tiszták, csak, hogy nagyjából mibe fog kerülni. Igazából nem volt semmi különös, feliratkoztam, hogy viszünk 3 liter üdítőt a most pénteki farsangra. Nem, fánkot nem sütök, de nem is kérte senki. 

Közben tegnap megállapodtunk Rékával, hogy márciustól itthon ebédel, lemondom az ebédjét......utánam az özönvíz! Érezhettem a vesztem hétvégén előre, mert vettem egy halom fajintos, jól záródó műanyag dobozt, amibe az ebédet fogom porciózni a bandának.  Egy adag kaja a dobozba, be a hűtőbe, ahonnan bármikor 2 napon belül leemelhető. Tetszik ez a dobozos rendszer. Jelen pillanatban van a hűtőben két adag (doboz) zöldségleves finom paradicsomlével felturbózva, egy adag grízestészta és két adag paprikás krumpli. Na jó, jó, elég gyenge kaja menza szinten, viszont ezek finomak és....finomak, na. Holnap curry lesz rizzsel, csirkehússal.  Legalább két dobozt meg kell tölteni kajával. Imádom a dobozaimat, olyan jó benézni a hűtőbe...

Egyéb terveim a közeljövőre

brokkolileves reszelt sajttal piritóssal

csikós tokány nokedlivel , salátával

borsófőzelék roston csirkével

rakott krumpli kolbásszal

halpaprikás túrós csuszával

Aztán majd főzök valami tök mást....

Mit érdemel az a férj?

Hogy melyik? Az, amelyik elballag ártatlanul szülői értekezletre, beül az utolsó padba, majd amikor a farsang kerül szóba, ő  nagylelkűen jelentkezik. 30 fánkot kész szállítani.. Amit egyébként, mellesleg majd én sütök meg, ki más?? Szerinte ez gyerekjáték.... semmiség. 

Egy héttel később

Vagy még több, mert múlt pénteken írtam. Sok minden, mondjuk, nem is történt. 

Réka már pénteken is sokat köszörülte a torkát, végül hétfő reggel ki is dőlt. Nála ez mindig úgy jelentkezik, hogy nem tud felkelni, hogy iskolába menjen. Annyira nem volt beteg, ha rajtam múlt volna, szerdán ott virít volna a töri TZ-n. Ámde nem rajtam múlt, azt mondta, nagyon fáj a feje, hát ráhagytam. Voltak kételyeim, mert semmi más tünete nem volt, ennek ellenére a doki kiírta egész hétre. Egyébként napról napra kamaszabb, kétségbe is vagyok esve, mert lassan ott tartunk, hogy normális hangszínű mondat nem nagyon hagyja el a száját...De nem panaszkodom, biztos lesz még rosszabb is. Helyenként elkapom a grabancát, amikor már a foghegyes dumát nem  veszi be a gyomrom, de látom a szemén, hogy felesleges, nem ért engem. Illetve én vagyok a probléma, nem ő. 

Nem nagyon tanult a héten látványosan, vagyis szerinte igen, szerintem nem, hát jó. Majd meglátjuk, milyen jegyek érkeznek haza. Ilyen szempont nem bánom, hogy Kata néni rövid pórázon fogja őket németből , meg egyáltalán mindenből, Réka máshogy nem is tanulna. 

Jövő héten sítábor, ami sajnos nem jelent azt, hogy síszünet is van, mert nincs. Csak aki sítáboros, annak van felmentése a suli alól. Mi nem hiszem, hogy valaha eljutunk a sítáborba, pedig biztos klassz lenne és mindig jó hangulatúak szoktak lenni. Az árából biztos kijönne az a kerékpár, amire vágyom és nem veszem meg, mert étkezőasztalra és étkező szekrényekre még jobban vágyom. Ha belegondolok, két ilyen kerékpárra is futná a tábor árából...

Bizonyítványokról keveset írtam, valahogy most akkora figyelem nem övezte őket. A suliban sem volt semmi hókusz-pókusz, névsor szerint kiosztották és kész. Rékáéknál 10 kitűnő van, ami állítólag elmarad a tagozatos osztályoknál elvártaktól....de nem kell erre odafigyelni, mert ez egy nagyon jó kis osztály és az átlag nem minden.

Zalánéknál újdonság, hogy kapnak osztályzatokat, eddig könnyebb volt a százalékokat nem figyelembe venni, ha valami nem úgy sikerült, most más a Krétában a jegyeket lekövetni. Egyelőre tök jó jegyei vannak, most a legutóbbi szövegértése is ötös lett, matek TZ ötös...jó lenne, ha így maradna. Vele alacsonyabbak az én követelményeim is, igazából az alsó limit, hogy ne legyen hármasa, a felső meg a csillagos ég.....ahogy sikerül. Múltkor négyes lett a tollbamondás, ami miatt csak akkor ment fel vérnyomásom, amikor megláttam a füzetet is...Pitiáner hibák, dupla betűk, oda nem figyelés...Na mindegy, ő ilyen, majd alakul. Most már jegyet kapnak olvasásra és tollbamondásra is, hurrá....hát nem vagyok lelkes. Kibírtam volna, ha még év végén sem kapnak jegyeket. Egyébként sincs semmi jelentősége a jegyeknek alsóban. Viszont, az ötösök talán inspirálóan hatnak Zalánra, hátha szorgalmasabban követi a házikat.

Jövő héten is bőven lesz tennivaló, hétfőn Tibit delegáltam Zalánék szülői értekezletére, kedden megyek a Rékáéra. Réka kedden-szerdán írja elvileg a pót TZ-ket, amikről lemaradt a héten. Pénteken farsang a felsősöknek, Réka ősasszony lesz, valami időgép projekt lesz a koreográfia. Jelmez még sehol, jelzem, egész hétvégén azt hittem, hogy egy héttel eltolták, ahogy az alsós farsangot, de nem. Na mindegy. Vasárnap Zalán focis szülinapra hivatalos. 

Megint egy hétvége, amikor nem festettem be a hajam...mindig halogatom, tiszta idióta vagyok.