Szerda is kipipálva

Reggel negyed héttől negyed nyolcig szendvicseket gyártottam. Csak azért nem hattól, mert volt egy kis dolgom a mellékhelyiségben is, ezt kihagytam az előzetes számításból. Azt fel kell írnom valahová, hogy el ne felejtsem - egy óra nem elég 25 baglyos szendvics legyártására. Illetve igen, de akkor stressz van. Az meg kinek jó? 

Mindegy, végül készen lett a két nagy doboz szendvics. Kenyér, vaj, sonka, sajt, uborka, tojás, olajbogyó és répa. A szokásos kreatúrám. Idén nem Piros Arany vagy ketchup került a tojások tetejére, hanem olajbogyó...Hát látványra jobb az olajbogyó, de ízre ütősebb a Piros Arany. Bár a gyerekek nem szokták díjazni, szóval jobb volt így bizonyára, mert több is fogyott. 

Benn maradtunk a suliban egy másik anya társammal és pletyóztunk a folyosón, közben párszor körbe néztünk, sütiztünk, szendvicseztünk,élveztük a gyerekek kavalkádját. Engem felvidít a sok gyerek, olyan kis cukik. Nyilván a nyolcadikosok már kevésbé, némelyik egy fejjel magasabb nálam. A gyerekek bumerángként fel-felkerestek, hol egy puszira, hol némi kp-ért...de végül 10 óra lett és vége lett a karácsonyi vásárnak, szépen hazapakoltam. Talán 5 szendvics maradt és szert tettünk egy sor kreatív dologra. A másik, amit meg kell jegyeznem, hogy vigyek üres dobozt a sok finom sütinek, amit a gyerekek iskolaszerte árulnak. Volt nagyon sok ínycsiklandó falat, gyakorlatilag forintokért.

Itthon nekiálltam a linzer elkészítésének. Addig - addig pletyóztunk telefonon anyuval, hogy végül fél csomag sütőpor helyett egy egészet nyomtam 60 dkg liszthez és ez csak akkor esett le, amikor a legelső tepsi linzerkéi félelmetes magasságokba törtek a sütőben. Innentől munkás volt a tészta nyújtása, mert mindent még vékonyabbra kellett simítani, mint addig...de végül kész lett a cucc. Finom is, bár nem illik gasztro magazin címlapjára, az biztos. Leheveredtem a kanapéra, ment egy film a tévében, Dió az emeleten durmolt a foteljában...minden olyan idilli és békés volt. El is aludtam. Arra ébredtem, hogy Réka hazaért a suliból. Több mint 51 000 Ft-ot árultak a kari vásárban, ami új rekord. Nagy volt a nyüzsgés az osztályteremben, érezhető volt, hogy lesz valami. Megtöltöttem mama féle lekvárral a linzerkéket, úgyhogy jöhet a következő kihívás. Holnap a mézeskalács és a kókusz tekercs. 

Tibi gépe is szerencsésen landolt Szolnokon, remélem, hamarosan gőzerővel működni fog.

Ezt írtam tegnap

Utolsó nap

A kollégák irigykedtek finoman, mert már csak ma dolgoztam. Mondtam nekik, hogy ha tudnák, még mennyi nyűgöm van, biztosan egy szó nélkül a melót választanák. Már akkor éreztem, hogy ez nem egészen igaz, de legalább megvigasztaltam őket.  Először is – bár ez az én hibám – még mindig hiányzik egy csomó ajándék. Valahogy olyan hirtelen eljött ez a karácsony, elfelejtettem, amit annak idején az egyetemen még tudtam, hogy hétvégékben kell gondolkodni, nem hetekben, mert csak akkor lehet tanulni. Tehát pl. 3 hétvége van hátra…az marha kevés, ahogy 3 hétvége is kevés volt megtanulni egy bazi vastag könyvet….

Ma fogadóóra volt az osztályfőnökkel, magyar tanárral, matek tanárral. Erről majd írok külön. Vagy ha elfelejteném, akkor legyen elég annyi, hogy ilyenkor mindig megnyugszom egy kicsit...

KEDD – ezt a napot jelöltem ki az ajándékok beszerzésére, remélem, elég lesz (sportbolt, Csupor, Interspar stb) Szerdán Tibi elhozza a gépét Pestről, utána lehet, többet nem látom karácsonyig. Délután nem tudom, kell e tanulni németet Zalánnal, de az biztos, hogy fél öttől főpróba a Zeneiskolában, karácsonyi koncert, majd fél hattól maga a karácsonyi koncert. Púp a hátunkon, még soha nem léptünk fel, de hát ez van. Azt csak remélni tudom, hogy szerdán nem lesz semmilyen számonkérés már ,vagy ha igen, Rékát nem találja meg. Este megfőzni a tojásokat a szendvicsekhez! 

SZERDA – karácsonyi vásár a suliban. Erre bevállaltam szendvics gyártást, mint mindig. Cuki baglyos szendvicsek fognak készülni, kb. 30….. Ezen a napon sütöm a linzert és jön Tibi gépe….Jaj. Izgi lesz, hogy minden sikerüljön. Vajon meg lehet kenni 30 szendvicset egy óra alatt??

CSÜTÖRTÖK - ekkorra tervezem a mézeskalács sütést a gyerekekkel. Már péntekre csak nem kell készülni semmit….hehe. Kókusztekercs is belefér a napba. Ha még hiányzik ajándék, akkor lehet egy ostromot indítani. Este Réka kaját megmosni, befonni, hogy reggel szép hullámos legyen az angyal szerepéhez a karácsonyi műsorra.

 PÉNTEK - a céges buli napja, egyébként otthon nagytakarítás. A gyerekek ebéd után már otthon lesznek. Legkésőbb pénteken meg kell venni a fát, mert az a hagyomány, hogy amíg én céges bulizok, a gyerekek feldíszítik a fát. Felrakom főni a töltött kápit , jól ellesz, amíg portalanítok és sikálok. 

SZOMBAT - hm, még nem tudom, hogy a bejglit süssem e vagy a kókuszost, de inkább a bejglit, az jobban eláll…Rántott hús és krumplisaláta. 

VASÁRNAP – és még mindig nem lesz karácsony – jöhet a kókuszos. Minden ajándék megvan? Mivel karácsony első napjára tesóméknál leszünk, így fontos, hogy legyen konzerv a kutyának, amit fel tudunk neki vinni ennivalónak.  A tápot csak az éhhalál szélén eszi meg. 

HÉTFŐ – szenteste – kacsa és társai, béke és nyugalom.
Még azt nem tudom, mikorra rendelje ma sajtos rolót a cukrászdából….a lehető legutolsó időpontban, ha lehet.

Ehhez képest ma reggel kivasaltam annyi ruhát, amit két Vészhelyzet epizód alatt ki lehet és még befigyelt egy rész Vacsoracsata is 2010-ből. Mostam 3 adagot. Kisikáltam a konyhát úgy félig, nem a szekrény tetejét vagy ilyesmi, az nem érdekel. Főztem ebédet, lecsós hús rizzsel, majd elvittem sétálni a kutyát. Nagyon drukkoltam, hogy nehogy a suli előtt jöjjön rá a kakálhatnék, mert nem volt nálam fekete zsák, de végül visszaértünk a házunk elé és ott kuporodott le. Okos kutya. Tibi végül nem ért rá vásárolni menni mindenféle ajándékot, minek az, dolgozott, viszont mégis kipipáltunk két családtagot is ajándékkal a közeli ajándékboltból. Ja, igaz is, ajándékot is csomagoltam főzés után. Elfogott egy kis pánik, hogy Zalán több ajándékot kap, mint Réka, talán túl ajándékot elpufogtattam a szülinapra...de jó lesz ez. Legfeljebb tartok vissza ajándékot Zalán irányába, úgyis márciusban névnap. El ne felejtsem, hogy a távirányítós Lamborghini még a garázsban van és be kell csomagolni. 

Este fél öt a zeneiskolában talált minket, Réka gyorsan eltűnt a főpróba irányában az emeletre. Rájöttünk, hogy ami az aulában zajlik, az sajnos még nem maga az előadás, hanem a főpróba, szóval hosszú estének néztünk elébe. Fél óra csengő hangú kórus hallgatás után leléptünk. Nem volt egy darab ülőhely sem és a fellépők csak érkeztek vég nélkül....Gondoltam, innen nem szabadulunk 8 előtt. Most hét óra és még Réka nincs itthon. Tibi persze visszament érte, miután megvettük a karácsonyfát. Idén egy ezüstfenyőt választottunk, 1,6 magas és duci. Szépséges. A pasas, aki segített választani nagyon fázhatott, mert finom piaszag áradt róla. Na mindegy, nem őt kellett hazahozni, hanem a fát. Még szerencse. A pasas kb. 60 volt, 185 centi és elég ösztövér. Enyhén sántított is. Úgy hallom, beállt a kocsi a kert felől, úgyhogy folytköv holnap. Drukkoljatok a linzeremnek és a szendvicseimnek is! Köszi! 

2. és 3. gyertya között

Réka nagyon örült az ajándékainak, amiket a szülinapjára kapott. Érdekes volt számomra, hogy míg korábban a válla fölött lezser mozdulattal hajította hátra az ajándékba kapott ruhaneműket, most annak örült talán a legjobban. Egyből felvette mindet, egyiket a másik után és a szobájában a tükör előtt illegett- billegett bennük. Kapott még LED-es lufit, ennek inkább Zalán örült, mert neki is jutott egy. Egy új kottaállvány is dukált neki nagymamától, szóval csaknem csupa hasznos ajándékot kapott. A sötétbordó Oriflames körömlakk nem ilyen, de azt majd úgyis én használom. Remélem. 

Rékáék megírták a matek TZ-t, megírták a törit is, de nem firtattam, milyen eredménye lesz, rájöttem, hogy ezentúl így lesz jó, a Kréta rendszer úgyis dobja az eredményt, általában hamarabb, mint hogy Réka elmondhatná a jegyet itthon. Egyébként is túlságosan foglalkozom minden egyes jeggyel…le kéne tojnom magasról. 

A születésnapot a görög étteremből rendelt vacsival koronáztuk meg, annyira finom volt, hogy még másnap is arról ábrándoztak a gyerekek, hogy minden este onnan kellene vacsorát rendelni. Szép lenne, bár pár hét alatt stabilan beleunnának,ha én nem is. Tegnap viszont roppanós virsli volt szerény vacsoránk, így megértettem a nosztalgiát. 

Tegnap letudtuk a karácsonyi koncertet is, ami hagyomány a suliban minden évben. Nem szép, hogy ezt mondom, letudtuk, de ahogy kiléptünk a templomból és baktattam reszketve a kocsi felé, nem tudtam másra gondolni. Iszonyat hideg volt a templomban, és bár dupla pulcsi volt rajtam, a lábam hamar bemondta az unalmast. Az ülések alatt - mint kiderült - futott egy langyos cső, úgyhogy nem mondhattam, hogy nem is próbálkoztak a 

fűtéssel.

Eredetileg úgy volt, hogy Réka fellép a fuvolával és a nagykórusban is, ámde a sors úgy alakította, hogy szerdán Réka elvonszolt magával fuvola órára és utána egy órát trécseltünk még a fuvola tanárnővel. Itt kiderült, hogy a kb. 5 fokos (max 10) templomot illetve a hideget egyáltalán nem szereti a fuvola és nem tesz jót neki. Ő pl. nem vállal fellépést csak 20 fok körüli helyiségben. Igaz, neki 2 milliós fuvolája van, nekünk ennek a töredéke, de ez is nagyon fájna, ha tönkre menne. Úgyhogy végül úgy döntöttünk, (-tem) hogy fuvolázzon, akinek kedve van, Rékát nem engedjük!  Illetve a fuvolát nem. Jövő év első felében így is szervizbe kell vinni, valahová az Operával szemben….marha jó. Valami van az F hanggal, amit még meg tud fújni Réka (a tanárnő meg aztán pláne), de nem minden oké vele. Kenegették ,csavarozták, de csak nem tökéletes. Januárban meg vizsga. Még szerencse, hogy nem decemberben, az betenné a kaput mindenkinek, azt hiszem….

Szóval klassz volt ez a karácsonyi koncert, így utólag, élmény volt. Természetesen minden műsorszámon picsogtam szinte, nem is én lennék. Körbenéztem, lopva, mindenki tök közönyösen pislogott, nekem meg folyton belement valami a szemembe. Igaz, az alsós kiskóruson száraz maradt a szemem, inkább gúvadt kifelé,  mert az olyan hamis volt, hogy alig vártam, hogy végre befejezzék. Bocs, de az tényleg kellemetlen volt. 

Egy ponton, kb. félidőnél elkezdett fészkelődni mellettem az egyik ezer éves matróna, majd meg is szólított, hogy akkor most elmarad a mise?? Pislogtam rá párat bambán, mint gyaur református  a katolikus templomban és azt hebegtem, hogy úgy néz ki, igen.  Szegény, nem értesült a műsor változásról. Azt vártam, hogy majd bosszúsan távozik, de nem, inkább beszundikált és széles kilengésekkel imbolygott a helyén. Reméltem,hogy nem kell majd kicibálnom a padok alól, ha lefordul a padból.

Szóval piszok hideg volt, említettem már? Először reszkettem, majd ez abba maradt, és csak a lábamat éreztem egy jégtömbnek. Szerintem nem megyünk többet erre a koncertre. Illetve Rékát ismerve igen, a kórusban ott fog virítani még hetedikben is (a nyolcadikosok már olyan szinten készülnek a felvételire, hogy ezt kihagyták) ,de nem tudok felülemelkedni azon, hogy olyan, mintha egy hűtőházban lennénk. Volt hangulata, gyönyörű a templom, de legalább 10 fok lenne....

Este 7 órára értünk haza, én hulla fáradtan. Bekaptuk virslis vacsoránkat, majd eszembe jutott, amit Zalán a templomban vigyorogva a fülembe súgott, hogy nincs kész a házija….A nap fénypontja kétség kívül ez a párbeszéd volt:

- Anya, írtunk környezetből….
- Micsoda??? Mikor?
- De ne izgulj, már ki is osztották, 90 % lett
- …..
(pitypity….üzenet messangeren, ismerős anyuka
- Nem tudod, milyen feladatokból írnak holnap matek felmérőt?

Én meg AAAAAAAAAAAAAAAAAÁÁtÁÁÁ! 

Tibi újabb gépet vesz a jövő héten, úgyhogy van egy tippem, mivel lesz elfoglalva az év hátralevő részében….és utána…..De legalább itthon lesz és pár órára elrángathatom vásárolni, karácsonyfát venni vagy hasonlók. Remélem. 

Már csak hétfőn dolgozom. Addig még jön egy kemény, pörgős kis hétvége, ha minden igaz, némi hohohoóóóóval!!!

Nem tudom, más hogy csinálja

Mármint ezt a mókuskereket. Ne is mondjátok! Vagy nem tanulnak a kedves szülők a gyerekeikkel, és azokat nagyon irigylem, vagy legalább 8 nagyszülő segít, ahol tud vagy az anyuka főállású anya. Esetleg ezek optimális kombinációi. 

Nekem borzasztó ez a pörgés,  már nagyon várjuk a végét. Egyik TZ, felmérő és felelés a másik után a suliban, se hétvége, se sok szabadidő nincs. Rengetek az egyéb tennivaló is, volt már Mikulás, folyik az Advent, az elcsendesedés időszaka (na persze, egy ideális világban talán), nyakunkon Réka szülinapja és a többi és a többi.....Hétvégén csak 2 TZ-re készült Réka plusz egy maximalista tanár által összeállított töri röpdogára. Mindent tud, de így sem biztos, hogy ötöst fog írni. Rémes!  Zalán nyelvtan TZ-jére is készültünk…úgyhogy hétvégén nem is voltunk sehol, otthon tanultunk. Ennyit a romantikus adventi mézeskalács sütögetésről. Még nem került rá sor, talán majd a hétvégén. 

Tegnap iskolai program, az 5.b kilátogatott szülőstül az adventi faluba a Kossuth térre. Egy kis forralt bor, egy kis langalló, egy kis forró csoki és kürtős kalács. Minden isteni finom volt, bár a forralt bort és a pálinkát kihagytuk, viszont egy idő után (elég hamar) elkezdett fázni a lábunk és onnastól kezdve nem volt jó buli. Főleg, amikor megtudtuk, hogy másnap felelés lesz a WINTER című szövegből, németből, amit én még nem is láttam. Van benne múlt idő, amit még nem is vettek, egy rakás téli betegség az influenzától a mandulagyulladásig. Nem volt őszinte a mosolyom. Nem tudom, Adventi közös bulizás….közben meg másnap felelés németből? Csak nekem nem fér össze?? 

Közben próbálnak az ötödikesek a karácsonyi műsorra, amiben Réka valami legkisebb angyal, egyfajta főszereplő, bár az egész évfolyam részt vesz a műsorban. Emiatt a János vitézt most félretették. Na legalább irodalmat nem kell tanulni. Csütörtökön lesz a templomban a karácsonyi koncert, a hagyományos, amit eddig mindig megúsztunk az extrem feszített menetrendre hivatkozva, ám idén a fuvolások is fellépnek, úgyhogy ezt benéztük. És hát persze, hogy hideg az időjárás ezen a héten, nem is gondoltam mást, szét fogunk fagyni. Pénteken próba a zeneiskolában a jövő heti zeneiskolás koncertre. Az megint egy másik koncert. Megunjuk a karácsonyt, mire tényleg eljön (na azt azért nem)

Zalán behúzott egy 96%-os nyelvtan Tz-t. Eme dolgozat kiosztása napján az ofő megállította Tibit délután, hogy most már aztán csináljunk valamit Zalánnal, mert hiányos a házija, nincs kész a házija, nincs felszerelése. Szerencse, hogy nem engem állított meg, mert 1) elmondtam volna neki, hogy jövő héten fogadóóra, beszéljük meg akkor, ne a folyosó zsivajában 100 másik szülő között. 2) Én pakolok a táskájába, tehát hiányosság nem lehet, max. órarend változás, rendkívüli, amiről nem tudok vagy Zalán lusta megkeresni a füzetet/tankönyvet a táska alján. 3) Várom szeretettel kreatív ötleteit, hogy mégis mit csináljunk vele. Mégis mire gondol? 

Juj, már nagyon várom a sütögetést. Előkotortam a rozmaringos sült kacsa receptemet az almás-hagymás párolt káposztával. Lesz töltött kápi is, mert a múltkor olyan jól sikerült és mert arra úgy rá lehet járni több napon keresztül, egyre finomabb lesz. Süti ügyben még nem tudom, mi legyen, de szenteste biztos sütök mákos bejglit, még előtte mézeskalácsot a gyerekekkel, linzert mamás lekvárból, és még valami diós, csokis tetejű csoda kellene, valami krémes süti. De ilyet még nem találtam. Ha nagyon formában leszek, zserbót is sütök, majd meglátjuk.  Jó lesz! :) 

Miák feltűnik

Tegnap este hazajött Réka negyed hétkor szolfézsról, éppen a milánóit kavargattam a tűzhelyen Zalán asszisztenciájával. Kiderült, hogy megírta a német TZ-t, de természetismeret órán, amikor a többiek termism TZ-t írtak. Német órán előre be nem jelentett német dogát írt az új anyagból (ezek állandóan írnak vagy felelnek, heti 2x kb.) amire persze egy szót sem tanult, hiszen a múlt héten beteg volt, a tz-re összpontosított. Hirtelen nagyon pipa lettem az ofőre, mert miért nem tudta elviselni, ha nem két dogát írat meg a múlt héten beteg gyerekemmel, aki egyébként most sincs full egészségénél, mert még náthás. Aztán kiderült, hogy nem írja be a jegyet, hogy neki e vagy senkinek, nem tudom. Viszont tegnap este már ott virított a TZ ötös a német jegyeknél a "Krétában". Közben tanulni kellene a szerepét a karácsonyi műsorra, de engem ez nem érdekel, majd megtanulja a próbákon. Kapott német lapokat a versenyre, matek házit megírta, de még ott volt a termism tz, amiről haladékot kapott hétfő helyett keddre…Nem szupi? Úgyhogy este valamikor fél 9-kor hagytuk abba a tanulást. Ma kiderült, hogy nem is írja meg a héten, majd jövő héten...Hát jó. 

Zalánnal fél öt és hat óra között nyomtuk, meg vagyok vele elégedve, hátha még lenne egy mákszemnyi szorgalma is! Azért imádom, jaj, túlságosan is. Ma együtt alszunk, kialkudta és megígértette velem. Az a kedvence, amikor a köntösömbe bújva (az anyaszagban , gondolom) töltheti az éjszakát. 

Tanulás közben fecserésztünk a Mikulásról is, már nagyon várják. Azért kibújt a szög a zsákból, idén először vallották be, hogy tudják, a zsákot nem a Mikulás hagyja az ablakban. Nem mondták így ki, de kihallottam a szavaikból. Gyorsan bizonygatta is Réka, hogy van IGAZI Mikulás, fenn északon, de hozzánk az soha el nem ér…Nem szóltam semmit ,csak mosolyogtam. Zalán vicceskedett egy sort, hogy majd lenn alszik a nappaliban, mert a tetőtéri ablakok nem alkalmasak a Mikulás leszállására. Láttam a szemén, hogy ebből már nem hisz el semmit. Hát köszönet a sok év varázslatért, amikor még ebben hittek vagy hinni akartak. Kaptunk egy kis csillámport az életünkre, olyan szép volt,ha nagyon belelovallom magam, még most is meg tudok az emlékeken hatódni.

Rékácskának egy nem egészen új vonása kezd megerősödni, nevezetesen, hogy a kortársai előtt adja a nyeglét. Múltkor pl. magához rendelt a konyhába, hogy a mosogatógép nem rendesen mosta el a poharakat, csináljak vele valamit. Ott ácsorogtam a csajok haptákban a konyhában, várták, hogy jelentsek. Csak lestem. Igenis, anyám! Utólag megjegyeztem neki, hogy nem attól lesz nagylány, hogy adja a nagymenőt és a szemtelent. Élettani mindez, biztos...

A kutya nem akar sétálni a hidegben, Tibi próbálkozott vele tegnap, futottak egy kört a házunk előtti szabad területen, de csak a mancsait emelgette (esett előtte az eső) és az első adandó alkalommal felszaladt hozzánk a lakásba. 

A vörös-fehér cicát Miáknak nevezték el a gyerekek, kutyakaját kap tejjel és nagyon úgy néz ki, hogy a mi macskánk marad. Intézkedett a hétvégén a szomszéd, befogadót keresett, ahol szoba cica lehet és úgy tűnt, talált is, ám már vasárnap este megjelent a portánkon miákolva. Nem a szomszéd, hanem a macska. Hát ezért Miák. Az jó hír, hogy állítólag fiú. Fáj érte a szívem, de nem engedjük be a lakásba. A kutyára be nem látható hatással lenne és még szétverné a vitrint. Lenn, a lépcső alatt, ahol a kerékpárok laknak, ott alakított ki neki Réka egy kis kuckót, de igazából csak egy bála szalma segítene azon, akkor meleg fészek lehetne a tároló.