Miák feltűnik

Tegnap este hazajött Réka negyed hétkor szolfézsról, éppen a milánóit kavargattam a tűzhelyen Zalán asszisztenciájával. Kiderült, hogy megírta a német TZ-t, de természetismeret órán, amikor a többiek termism TZ-t írtak. Német órán előre be nem jelentett német dogát írt az új anyagból (ezek állandóan írnak vagy felelnek, heti 2x kb.) amire persze egy szót sem tanult, hiszen a múlt héten beteg volt, a tz-re összpontosított. Hirtelen nagyon pipa lettem az ofőre, mert miért nem tudta elviselni, ha nem két dogát írat meg a múlt héten beteg gyerekemmel, aki egyébként most sincs full egészségénél, mert még náthás. Aztán kiderült, hogy nem írja be a jegyet, hogy neki e vagy senkinek, nem tudom. Viszont tegnap este már ott virított a TZ ötös a német jegyeknél a "Krétában". Közben tanulni kellene a szerepét a karácsonyi műsorra, de engem ez nem érdekel, majd megtanulja a próbákon. Kapott német lapokat a versenyre, matek házit megírta, de még ott volt a termism tz, amiről haladékot kapott hétfő helyett keddre…Nem szupi? Úgyhogy este valamikor fél 9-kor hagytuk abba a tanulást. Ma kiderült, hogy nem is írja meg a héten, majd jövő héten...Hát jó. 

Zalánnal fél öt és hat óra között nyomtuk, meg vagyok vele elégedve, hátha még lenne egy mákszemnyi szorgalma is! Azért imádom, jaj, túlságosan is. Ma együtt alszunk, kialkudta és megígértette velem. Az a kedvence, amikor a köntösömbe bújva (az anyaszagban , gondolom) töltheti az éjszakát. 

Tanulás közben fecserésztünk a Mikulásról is, már nagyon várják. Azért kibújt a szög a zsákból, idén először vallották be, hogy tudják, a zsákot nem a Mikulás hagyja az ablakban. Nem mondták így ki, de kihallottam a szavaikból. Gyorsan bizonygatta is Réka, hogy van IGAZI Mikulás, fenn északon, de hozzánk az soha el nem ér…Nem szóltam semmit ,csak mosolyogtam. Zalán vicceskedett egy sort, hogy majd lenn alszik a nappaliban, mert a tetőtéri ablakok nem alkalmasak a Mikulás leszállására. Láttam a szemén, hogy ebből már nem hisz el semmit. Hát köszönet a sok év varázslatért, amikor még ebben hittek vagy hinni akartak. Kaptunk egy kis csillámport az életünkre, olyan szép volt,ha nagyon belelovallom magam, még most is meg tudok az emlékeken hatódni.

Rékácskának egy nem egészen új vonása kezd megerősödni, nevezetesen, hogy a kortársai előtt adja a nyeglét. Múltkor pl. magához rendelt a konyhába, hogy a mosogatógép nem rendesen mosta el a poharakat, csináljak vele valamit. Ott ácsorogtam a csajok haptákban a konyhában, várták, hogy jelentsek. Csak lestem. Igenis, anyám! Utólag megjegyeztem neki, hogy nem attól lesz nagylány, hogy adja a nagymenőt és a szemtelent. Élettani mindez, biztos...

A kutya nem akar sétálni a hidegben, Tibi próbálkozott vele tegnap, futottak egy kört a házunk előtti szabad területen, de csak a mancsait emelgette (esett előtte az eső) és az első adandó alkalommal felszaladt hozzánk a lakásba. 

A vörös-fehér cicát Miáknak nevezték el a gyerekek, kutyakaját kap tejjel és nagyon úgy néz ki, hogy a mi macskánk marad. Intézkedett a hétvégén a szomszéd, befogadót keresett, ahol szoba cica lehet és úgy tűnt, talált is, ám már vasárnap este megjelent a portánkon miákolva. Nem a szomszéd, hanem a macska. Hát ezért Miák. Az jó hír, hogy állítólag fiú. Fáj érte a szívem, de nem engedjük be a lakásba. A kutyára be nem látható hatással lenne és még szétverné a vitrint. Lenn, a lépcső alatt, ahol a kerékpárok laknak, ott alakított ki neki Réka egy kis kuckót, de igazából csak egy bála szalma segítene azon, akkor meleg fészek lehetne a tároló. 

Ők mondták

Zalánnal testrészeket szótagolunk. Kérdezem:
- Boka?
- Ott leszek! – vágja rá vigyorogva.
Pál utcai fiúk – Mi vagyunk a grund! – után szabadon.

….

Kabátokat nézegetünk a Budmil honlapján. Rábökök az egyikre, mire Réka:
- Anya, az nem neked való, az inkább 20-30-asoknak jó…
- ???
- Az fiatalabbaknak való. – adja meg a kegyelemdöfést.
- Miért? Ilyen kabátom van, szinte pont ilyen….csak nincs rajta öv.
- Hát… - szóval nem győztem meg a nőt.

Hétköznapi nyafik

Nem is tudom, miről írjak. Nem mintha nem lenne témám, csak megint ott tartok, hogy unom a saját témáimat, ugyanazokat a nyűgöket, amikre nincs vagy szerintem nincs egyelőre megoldás… ugyanaz a nagy fordulatszámú mókuskerék.....Na mindegy.

Uff, most is csak nyavalygok.  

Hétvégéről:

Sütöttem egy zseniális kakaóscsigát a szokásos recept alapján, összeütöttem egy töltött káposztát, amit egyrészt az íze miatt imád mindenki náluk, másrészt mert olyan finom otthonos káposztaszag lesz a lakásban, hogy ihaj. Akkor pedig tél van, zimankó és jó behúzódni a meleg lakásba, a finom falatokat tartalmazó lábas mellé…A gyerekek szerint persze büdös volt, de nem kell rájuk hallgatni, mire megnőnek, majd rájönnek, hogy isteni illat volt ez. Az otthon egyik szaga. 

Vasárnap egy kis vörös-fehér, vastag farkincájú, jól táplált és gondozott cica nyávogott az ablakunk alatt, megsimogattuk, megszeretgettük. Olyan kis barátságok pofija volt. Közben Dió őrjöngött. Amíg nem nyúltunk a macskához, egész jól megvoltak, de utána elszabadult a pokol…. Pedig színben nagyon harmonizálnak. Öntöttem neki egy kis tejet enni, kutyakaját nem mertem.. Nagyon sokáig lefetyelte a tejet, nem tudom, hogy azért e ,mert nem ivott még tejet, vagy túl éhes volt. Mindenesetre innestől fogva nem nyávogott, ahogy Tibi mondta, a macskabarát, befogta a száját. Volt egy olyan gondolatom, hogy nem bánnám, ha a cica maradna, de nem úgy nézett ki, mint egy kóbor macska, majd szépen hazatalál idővel, remélem. Később betereltem a gyerekeket, a cica pedig a kutyamentes szomszéd teraszán tette-vette magát. Ma reggel korán eljöttem, szakadt is az eső, pedig volt eszemben, hogy megkeresem. (Azóta a cica eltűnt, remélhetőleg hazament.)

Tegnap (vasárnap) elég sokat tanultunk Rékával németet, bár estére kiderült, hogy mégsem megy suliba Tz-t írni, mert még fáj a feje és kínlódik. Hát jó, otthon marad, aztán meglátjuk. Zalán jobban megkapta a magáét, lázas is, köhög is, minden baja van. Őt egész héten kihúztam az ebédről a suliban. A gyerekek egyébként tök boldogok, itthon maradhatnak, pedig nincs is vakáció….Azért én nem szeretnék beteg lenni és ilyen áron itthon maradni…majd csak kibírom már azt a kis időt december közepéig. Akár kúszva-mászva is….

Közben halmozódnak a sulis kötelezettségek, nehéz hetek jönnek. .... Itt a megyei német  verseny is, amire nem készültünk még eleget, de azért van még pár nap. Réka érezhetően fáradt, megérett a téli szünetre. Vagy nem is fáradt, csak unja a banánt. Az ofő, aki a német tanár is, minden nap nyom egy-két adag feladatlapot, tegnap is küldött vagy hat oldalt és ma is. Kíváncsi leszek, mi lesz holnap, hehe. Zalánnak nyomni kell(ene) a szorzótáblát, a nyelvtan TZ-re felkészültünk, a német lapokat kellene még tanulni, de ő betegebb annál, most éppen vékony cérna hangja van a náthától. Nagyon vicces, vigyázni kell az arcizmaimra, amikor beszél. 

A kutya megint köhög (vagy még mindig, nem tudom). Nem bírja a hideget, másra nem tudok gondolni. Szegényke ma ment vissza az orvoshoz. Persze anyu rögtön mondta, hogy ezek a mai kutyák....Nem olyan immunrendszerűek ,mint a Molly kutya volt (béke poraira) …Hát lehetséges, de mondjuk ez rajtunk annyira most nem segít, Dión meg végképp nem. Rendelni kell neki kintre kabátot, hát betojok….Pedig nem jár sétálni most, mivel beteg, úgyhogy csak akkor fázhat meg, amikor kigaloppozik pisilni, kakálni, mert egyébként benn melegíti a fenekét a nappaliban a pihe-puha takaróján, amit imád. Ma kapott megint antibiotikumot....ami segít biztos, főleg ha csak meg van hűlve.  Ha nem hat, pénteken újabb adag. 

Jövő pénteket várom. Vagy nem mis tudom. Nem várok semmit.....ez a legkeményebb. Na jó. Egy kicsit a Mikulást. Aznap lesz a német verseny is, kijön anyu a kórházból és még a hétvége is közeledik...

15

1) Kicsit elvesztettem a blogot, nem nagyon tudom, hol tartok....Mit meséltem, mit akartam csak...Összefoglalok egy kicsit. 

2) Ma pezsgőt bontottunk, mert ma végre újra lehet zuhanyozni itthon. Január elsején zuhanyoztam utoljára egy jóízűt. Még az előző lakásban. Durva bonyodalmak voltak, mit mondjak, ilyen a mi formánk. A héten megjött Bécsből a nyomásszabályzó bizbaz, de hamar kiderült, hogy nem ott van az eb elhantolva, az csak egy következmény. A Bosch szervizes nagy nehezen ráébredt, hogy fordítva van bekötve a víz a kazánba. Így aztán a nyomásszabályzó 2 hónap helytelen használat után tönkre ment, bár garanciásan tette ezt. Ma reggel jöttek a szerelők, akik 2 hónapja beszerelték az egész rendszert, annyit mondtak, hogy bocsika és helyre tették a hibát.  Már nem bosszankodtunk, örülünk. Van meleg víz és lehet zuhanyozni. Az utóbbi 3 napban újra melegíteni kellett lábasokban a vizet, mert már egyáltalán nem melegített vizet a kazán, totál bekrepált a bizbaz....


3) Amúgy nem sok minden történt, a varázslatos ősz után most itt a tél, amit még szokni kell. A hideget, a ködöt, hogy fél ötkor sötét van....Brrr.  MÉg soha nem kínlódtam ennyit az óraállítás miatt, valahogy nem tudom megszokni. Biztos sikerült majd előbb vagy utóbb.

4) Réka itthon maradt ugyan pénteken, mert állítása szerint nem tudott felkelni, de valahogy estére meggyógyult. Vagy csak kialudta magát, nem tudom. MInden esetre, mire hazajöttem az irodából, itthon cseverészett a barátnőjével és valami filmet néztek. Hoztam pedig a betegnek 2 kiló mandarint és még egy kg narancsot is, amire rávetették magukat, mint ragadozók a frissen ejtett vadra. Aztán este sütöttem még nekik csokis-kókuszos sütit, ami ugyan nem sikerült úgy, ahogy terveztem. A pudingot nem főztem elég sűrűre, még a kókusz, amit bele tettem, az sem tudott segíteni...de végül elfogyott, egész jó lett.

5) Próbálom kitalálni, miket süssek karácsonyra, miket adventre, a sulis rendezvényekre, de még elég képlékeny a dolog. 

6) Réka ugyan meggyógyult, vagy nem is volt beteg, de Zalán lázas, egyelőre tünet nélkül, úgyhogy szerintem számára nem lesz iskola jövő héten.

7) Megjött mindkét gyerek fogászati "szakvéleménye" az iskolaorvostól, kérhetünk időpontot fogszabályzásra, bár nekem vannak kétségeim, hogy szükséges e. Idén már biztos nem kerül erre sor.

8) Rékának nagyon sok tanulnivalója van, Mikuláskor megyei  német verseny és bár csak most derült ki, hogy indul, megvan szórva tesztekkel és feladatlapokkal. Egyébként egy csoda figyelni az, ahogy a gyerekek egyre többet tudnak németül, erről külön posztot is tudnék írni, de hát az idő drága dolog, szóval itt csak annyit, hogy nagyon tetszik az, ahogyan nálunk tanulják a nyelvet, sokat beszélnek, kevés a nyelvtan és mégis valahogy tudnak ragozni. Vagy hát Réka érzi, tudja a végződéseket anélkül, hogy a száraz nyelvtan megjelenne a könyvekben. Lenyűgöző számomra ez....

9) Egyébként ijesztő, de egyáltalán nem biztos, hogy Réka kitűnő lesz. Valahogy az irodalom+nyelvtan+töri humán trió lehet, hogy kifog rajta. Nagyon magasak az elvárások és bár most irodalomból van egy halom ötöse, 100%felmérője, stabil a helyzet, ez a másik kettő tantárgyról az érdem.jegy szegény viszonyok között nem mondható el. Pedig tanul is és tud is mindent, elvileg....aztán valahogy mégis beesik egy négyes. Hogy ennek mennyi köze van ahhoz, hogy nem annyira humán érdeklődésű , nem tudom. Nekem azért is fura ez, mert mindig a töri volt a kedvencem, még az érettségin is "kitüntetéssel" végeztem. Aztán elmentem reál irányba full humánosként, ez már másik téma.

10) Volt fuvola óra is, nyitott. Az is nagy élmény volt, annyira büszke voltam rá. Voltak szolfézsos keresztkérdések, amiből én egy kukkot sem értettem a kottaböngészésből, de Réka képben volt többnyire. Kicsit megzavarta, hogy ott ülök benn az órán, tette vette magát egy kicsit, de mindegy, édes volt, aranyos volt.

11)  Dióka is járt orvosnál pénteken. Az történt, hogy elkezdett köhögni. Soha én még kutyát köhögni nem hallottam és Tibi sem, így először csak lestünk. Mivel közeledett a hétvége, péntek reggel Tibi elvitte az állatorvoshoz. Nem biztos, hogy kennel köhögés, de biztos ami biztos alapon kapott antibiotikumot és még hétfőn kap egy másik dózist. Lepisilte a doktorbácsi ajtaját, elég ciki volt, bár biztos nem az első jel volt az övé ama ajtón....Azóta tök jól van, sehol egy köhögés, úgyhogy ki van cserélve. Ma vettem neki a Pepco-ban egy olyan puha, finom,szürke plédet...Tibi fogta a fejét, de nem nagyon érdekelt. Az jobb, ha gyapjú takarót nyűvi? Naugye. És megérdemli. Mert imádnivaló.

12) X Faktor-t nézi még valaki rajtam kívül? Kedvenceim a rappelő fiúk és Gabi. Gabit várom győztesnek. 

13) Holnap vasárnap, mit csinálnánk más, mint tanulunk. Szabolcsi töltött kápit főzök és elvileg kakaós csigát is. Közben kitalálta Zalán, hogy át szeretné rendezni a szobáját, hát jó. 

14) Minap pánik hangulat fogott el, hogy hogy lesz idén az ajándékokkal. Elsősorban a gyerekekével....de azóta írtak listát és van sok ötletem. Hogy a rokonokkal mi lesz, még nem tudom, de ma majdnem vette egy fincsi meggypálinkát tesómnak, úgyis holnap szülinapja lesz. Azóta lehiggadtam, majd csak alakul valahogy. 

15) Ma pont 24-e van, vagyis egy hónap múlva szenteste. A gyerekek kacsát kértek, sütve, és lesz még sült hal krumplisalátával, vagy valami ilyesmi. A desszertek dolgában jól összevesztek a gyerekek, mert javasoltam az aranygaluskát, de az fúj...bejglit...az sem aratott nagy sikert, hanem mákos gubát kértek. El is gondolkodtam egy kelt tésztás , vanília sodós változaton, az már majdnem aranygaluska. Bejgli úgyis lesz, mert az alap és még zserbó is lenne, ha nem utálná nálunk mindenki. Hogy lehet azt utálni, én nem tudom, de ez van. 

Első rész

Minden évben eljön az a nap, amikor a nyílt órákat rendezik a suliban, általában november közepén. Ilyenkor kettő db óra megtekintésére van lehetőség. Idén igényelt némi szervezést a részvételünk, mert Zalánnak kedden volt nyílt órája és szerdán 10-től volt tanítás, szerdán meg fordítva. Tibi Zalánéra látogatott el, Rékáéra mentem én, mint tavaly. Sajnáltam, hogy lemaradtam Zalánéról, mert nagyon cuki osztály az övé is, úgyhogy jövőre megyek az övére is. 

Tibi beszámolójából annyi kiderült, hogy a nyelvtan órát átszunyókálta Zalán, közben a fél osztály majdnem kiesett a padból. Német órára viszont felélénkült és ügyes volt, sokat jelentkezett és jókat is mondott. 

Rékáéknak idén egy matek és egy német óra volt a bemutató óra, ami azért klassz, mert mindkét tárgyat csoportbontásban tanulják és így 14 fős csoportokat szemlélhettünk. Egyiknek sem volt bemutató óra szaga vagy íze, nagyon is el tudtam képzelni, hogy így zajlik egy német óra vagy a matek. Matekon a téglalapról, téglatestről, valami hálóról ismételtek és megtanulták kiszámítani a felszínét, ugyanígy a kockának is. Ügyesek voltak, felkészültek, nem kellett senkire rászólni, úgyhogy teljesen pozitív volt. A tanár bácsit ismerjük, szeretjük, fura még mindig, hogy ő taníthatja Rékát, pedig felsős tanár...de hát Réka is felsős, lassan megszokom.

 Német órán nem ért meglepetés, nagyon pörgős óra volt. Összefoglalt egy kicsit a banda a hétfői TZ-re. Egyik oldalt figyelt az okos tábla, másik oldalt régi jó öreg tábla és a kettő között a csapat (ugyanaz, mint matekból) . Sokat beszélnek órán és nagyon ügyesek , tényleg. Élmény volt benn lenni. Mindig van egy bevezető, milyen nap van, milyen az időjárás, amolyan kis csevegés, majd rátérnek az anyagra. Most a Wo és Wohin kérdésre adódó válaszok voltak a középpontban, a Futur a werden-nel, az 1-2 lecke olvasmánya Rebekkáról, bútorok, lakásberendezése. Nagyon pörgős óra volt, nekem, túl pörgős is és én nem is tudtam, hogy magyarul nem nagyon szólal meg a tanárnő. Utólag megkérdeztem Rékát, hogy egyébként sem szólal meg magyarul?? Azt felelte nem, de ha a tekintetükben látja az ürességet, akkor elmondja magyarul is a mondandóját.

Ennyi volt, baktathattam kifelé az iskolából, bár előtte még Réka kikunyizott egy 500-ast büfére és rohant tesi órára. Oda már nem kísértem el.

Na még folytatom majd.