Ez is kitört

Egész héten úgy jöttem haza a munkahelyemről, hogy itthon bosszankodhattam a suliban történtek miatt. Mikor fogom én ezt levedleni....szerintem soha. Megjegyzem, nem is egyszerű. 

Réka töri felmérője 4-es lett, pedig kikérdeztem és egyszerűen mindent, de mindent tudott. Nem is értem, hogy lett négyes. Az egyiptomi istenek közül többet tudott, mint a tananyag. Állítólag pontot von le a helyesírási hibákért. Erre mit lehet mondani? 

Zalánék ma matek TZ-t írtak mindenféle bejelentés nélkül. Úgy, hogy felsőben "betiltottak" mára minden felmérőt (Tökjó Nap) így Rékáéknak szünet utánra maradt a matek és termism is. Nehogy azt higgyék, hogy jót tettek a gyerekekkel!...Jobb lett volna túlesni rajta. Így szünet után, hétfőn rögtön 3 felmérőt írnak, irodalom, matek, termism. Ebből kettő TZ. Így jobb? Komolyan, néha nem értem a tanárokat és egyre inkább utálom őket. Pontosabban, egyre kevesebbet tudok becsülni és szeretni, ahogy halad előre az idő. Ráadásul ami vonatkozott a felsősökre, nem vonatkozott az alsósokra, így duplán cumiztunk. Zalán felmérője tuti nem lesz ötös, még a hármas réme is fenyeget, de le van tojva. Itt az őszi szünet és kész!

Közben küzdök egy gyomorfájásos, fosós, émelygős vírussal (hacsak nem valami komolyabb bajom van, már átolvastam a hasnyálmirigy daganat, a gyomorrák, a lép megbetegedéseit oda-vissza és félig legalább rám is illik néhány tünet. Jaj. 

Ma reggel elkéstem a munkahelyemről. Az volt, hogy éppen Réka fülbevalóját tettem be Réka fülébe (ma tini diszkó, erről még majd mesélek) amikor a kutya, aki allergiás arra, ha bárki bárkivel összebújik, mert féltékeny, kiverte a kezemből a fülbevalót és teljesen olybá tűnt, hogy meg is ette. Na azt a pánikot! Én ordítottam a kutyával, majd kergettük, hátha még a szájában van. Tibi szétfeszítette a pofáját, de nem akart együttműködni. Réka keserves könnyeket hullajtott a pillangós cucért (arany egyébként), Zalán kereste a fülbevalót, hátha mégis a földre esett. Már éppen leizzadtam, amikor egyszer csak koppant a fülbevaló az előszoba kövén. Aztamegkönnyebbülést....

Lekéstem, mindkét buszom és végül Tibinek kellett kivinnie az irodába, 20 perc késéssel. Égés a köbön! Persze ezt a főnökömnek nem meséltem el. Úgy sem hitte volna el.

Van Rékáéknál ez a Tök Jó nap, ami afféle Halloween. Nálunk ugye nincs Halloween, Mindenszentek van, de mindegy, hagy bohóckodjanak. Idén a lányok boszorkánynak, a fiú szellemnek öltöztek be és a tantermet is kidekorálták. Végül megnyerték a versenyt mindkét számban, nagy volt a boldogság. 

Amikor hazaértem, azt találtam, hogy az összes sminkcuccom, beleértve a soha nem használt vérvörös rúzsom is ki van pakolva, úgyhogy a csöpp lány készült a suli diszkóra. Úr...isten....11 lesz decemberben. Mi lesz még itt! Aztán átbillegtek az osztálytársékhoz és ott tovább pingálták magukat, ezt már az osztálytárs anyukájától tudom. Majd elejtették, hogy nem sietnek, mert a menci csajok mindig késnek....Kíváncsi vagyok mikor támolyog elő (gondolom, 8-ig tart a buli) és milyen állapotban...

Őszi séta

Ma olyan szépen csábítóan sütött a nap, hogy délidőben tanulás helyett elhatároztuk, hogy elvisszük a kutyát sétálni egyet. A mancsa még nem tökéletes, de a mély seb megszűnt, úgyhogy gondoltuk, nem fog neki ártani. A napsütés átvert, mert közben fújt a szél, ami nem a barátom, de végülis nagyon jó kis séta volt, Dió nagyon élvezte és mi is. Volt benne, őz, hattyúk, kacsák, kutyusok, ami kell. Csaknem 2 órát voltuk oda. A gyerekek itthon maradtak és nagyon élvezték. :) 

Easy

Egyszerűen imádok itthon lenni, még akkor is, ha takarítással telt az első szabadnap. Az eredmény mindenért kárpótol. Pedig még messze nincs kész a kecó. Kisuvickoltam a konyhát, fürdőszobát, mostam 3 adagot (ágyneműt is). Előtte még mini angol reggelivel vártam a kis családom, akik annyira nem voltak lelkesek (hálátlan kutyák), de azért csipegettek, ennyivel most beértem. Szóval most nagyjából csillog-villog a kégli, Réka kiporszívózott a saját szobájában, az ágynemű tiszta, a fenti fürdőszoba is ragyog, mindkét wc kipucolva, a hűtő és a kamra teli, szóval meg vagyok elégedve. 

Réka velünk szeretett volna jönni az Aldis bevásárlásra, aminek pár ezressel több kiadás lett az eredménye. Jövő héten itthon marad. Holnapra babgulyást kért a család, sütünk még palacsintát vagy valami gyors finomságot, akár lángost. Hétfőn lekváros és túrós buktát sütök, mert az anyu kedvence és hétfőn megyünk látogatóba. Szerettem volna valami finom krémes- csokis sütit is összeütni, de most elég lesz a bukta. A buktám majdnem olyan tökéletes, mint a kakaós csigám. :) Krémes, csokis sütit meg még ki is kellett volna találni. Vacsira milánói lesz. Az jó gyors. 

Délután összeszedtem a leveleket a kertben, amiket a mogyorófa potyogtat, tele lett a kuka, úgyhogy félúton abbahagytam. Közben jött a szomszéd - nem közvetlen, de majdnem - és megkérdezte, hogy tud e ugatni ez a kutya. Merthogy az ő 3 hónapos kutyájuk, pont, mint Dió, nem ugat. Újabb kutyaszakértő a láthatáron. Azzal Dióra mutatott, aki vidáman rágcsálta éppen a műcsontját. Azt feleltem, hogy hogyne tudna, bár nem egy ugatós fajta, barátságos, a légynek sem árt. (Ami egyébként nem igaz, mert mindenre ugrik, ami mozog, így a legyet is simán bekapja. Fúúúj....) Erre a szomszéd elmarasztóan nyilatkozott, hogy akkor mégis mire jó ez a kutya. Komolyan, egyeseket nem lehet boldoggá tenni. Ha ugat a kutya, az a baj, ha nem ugat, az a baj. :) :)   

Dió mancsa jobban van. Ha rajtam múlik, biztos elviszem péntek este állatorvoshoz, de Dr. Tibor úgy vélte, nem szükséges, úgysem fog beletenni varratot. Pedig hát ugye kb. 1 cm-es volt a seb, szóval elég mély...Azóta nem voltunk vele sétálni, már két napja, hagy gyógyuljon és hát ez nem egyszerű, mert egy meg nem mozgatott vizsla elég rémálom tud lenni, kell hozzá türelem egy konténernyi. Folyton elszalad a díszpárnákkal (bár már mind a szekrény tetején van), előhozza valamelyik cipőmet, ugrál, rosszalkodik...jobb az mindenkinek, ha a vizsla fáradt, de hát most ugye mancskímélet van. Próbáltam neki elmondani, magyarul, hogy MOST  NEM TUDUNK ELMENNI SÉTÁLNI , DIÓ, MERT A MANCSOD BIBIS. TUDOD, A MANCSOD. Ám nem tud magyarul, csak forgatta a fejét, hegyezte a fülét, igyekezett felfogni, mit akarok, de csak az lett, hogy elnevettem magam, mert annyire übercuki fejet vágott.


 Negatívum, hogy Tibi egész nap dolgozott szinte, csak az Aldiba szaladt el velünk és együtt reggeliztünk. Dió viszont nem moccan mellőlem, most is itt durmol a kanapén a plédjén. És hát nem tanultunk ma egy szót sem, sőt, a holnapi nap is lájtos lesz, szövegértés és matek Zalánnak, pici emlékeztető némettel, Rékának meg termism és matek, az a hagyma és káposzta nem tudom megy e neki vagy nem. Szerintem a matekkal nem lesz gond, most hogy normális matek tanárja van. Felejtsük is el gyorsan a sulit!

Volt a múltkoriban mezei futóverseny. Zalán egész jó helyet érte el. Elsőre azt mondta, hogy hatodik lett, majd hetedik. Rékától tudom, hogy kilencedik lett. Hantaboy.  Viszont az is nagyon jó, mert állítólag vagy ötvenen voltak, vagy még többen és az élen a sportiskolások végeztek vagy a focisták, Zazóka pedig csak tesi órán fut vagy ha valaki kergeti, mondjuk Réka  vagy én. 

Megérkeztek a karácsonyi fotók is a suliból, mármint a változatok. Rékáé szokatlanul jó lett, Zaláné most nem annyira, elfojtja a mosolyt, ami nem annyira előnyös neki, jobb lett volna, ha teli szájjal vigyorog. Nem baj, Tibi akármikor lő róla jó fotót. Tényleg, keresek pár fotót, nem tudom, mikor raktam. 

Cimborázás egy német juhásszal

Kompromittttálóóóó - kakazsák mindig van nálunk

figyel

Cím nem jut eszembe semmi....

Hát tegnap nem volt semmi kedvem tanulni. Állítólag Réka felkészült a pénteki napra, mire hazaértem, Zalán nem nagyon volt képben a német ellentétpárok kapcsán (nagy-kicsi, kövér-sovány), kikérdeztem, nyugtáztam , mit nem tud, befejeztük a házit, aztán ennyi. Lefeküdtem a kanapéra és pihentem egy órát .Mindig így kellene. Fájt a gyomrom, pontosabban émelyegtem, és még nem volt biztos, hogy merre billen a mérleg, rosszabb lesz vagy elfelejthetem. 

Hat körül beszéltem anyuval, aki rosszallását fejezte ki, hogy még hozzá sem fogtam a főzéshez a vacsorát illetően. Ahhoz képest, hogy világéletemben hideg vacsorához voltam szokva otthon, mert az ebédet hordtuk a közeli bisztróból évtizedeken át és meg menzás volt am érettségig. Csak mondom. Fél hétkor láttam végül neki és pont fél nyolcra végeztem. Addigra Dió már kenguruként pattant minden mozdulatomra. Sétálunk már, sétálunk már? Nem akartam mélyebben a szemébe nézni, hogy ma tolódnak a dolgok. Réka hatkor bealudt egy youtube videón és nem tudtam felébreszteni a vacsorára sem, sőt később sem, úgyhogy este hattól reggel fél hétig szunyókált. Nincs is kimerülve, ugye? Még jó, hogy itt lesz ez a négy nap. 

Készítettem füstölt sajtos tarját, burgonyapürét, pirítottam gombát és pároltam brokkolit. Végül ebből az lett, hogy ugye Réka le sem jött enni, Zalán fintorogva, undorral az arcán lecsipegette a tányérjáról a brokkolit, de semmi mást, a kutyát folyton a hónom alatt találtam, úgy izgatták az illatok, mi meg Tibivel megettük a saját és a gyerekek adagját is. 

Negyed kilenc lett, mire elindultunk sétálni, bár mindegy, mert fél hét után úgyis sötét van. Kellemes volt a levegő, Tibi szerint 20 fok, szerintem kevesebb. Ahog y leértünk a Tiszához, a kutya egyből lekuporodott kakálni, majd tett egy kört, de már akkor sántított. Behívtuk , tapogattuk, Tibi hamar megnyugtatott, hogy nincs gáz, nem spriccel a vér a kutya mancsából (járt már úgy egy korábbi kutyájával, majdnem elvérzett a műtőasztalon….) ….Ja, de vérzik. És mire kettő pislogtam, tiszta vér volt a zsebkendő, amit rászorítottunk. A k…va életbe! Már bocs, de ezt gondoltam. Negyed kilenckor már állatorvos sincs sehol, ügyeletről meg fogalmam sincs. Emelte a lábát, de közben vitte volna az orra, édes pofa! Kicsit vártunk, hogy mi lesz, szorítottuk a vérzésre a zsepit, ami csökkent, úgyhogy Tibi meg is könnyebbült, hogy az elvérző kutya réme nem fog megismétlődni. Én azért még paráztam, a sötétben nem sok mindent láttunk, még a vérnyomokat is csak később a sétány kövein. Itt és ott. 

Otthon aztán, fél óra múlva kiderült, hogy az üvegszilánk még a sebben van. Egy nagyjából 1 cm-es. Ez úgy derült ki, hogy Zalán hozta a mobilom, aminek van erős zseblámpája és belevilágítottak a sebbe. Én öleltem a lefektetett kutyát, Zalán világított, Tibi a szemöldökcsipeszemmel műtött, Réka aludt, de azt már tudjátok. Lefogtam a másik 3 lábát, a buksiját az arcomhoz szorítottam és így Tibi ki tudta húzni a sebből a szilánkot. Olyan cuki volt a kutya, nem tiltakozott egyáltalán, behunyt szemmel tűrt. El is sütöttem a viccet, hogy „gyerekek, ez megdöglött”… de szerencsére nem.

A művelet után nem sokkal a kutya kidőlt, a foteljába húzódott az emeleten az ágyunk mellet és bealudt. Persze Réka ágyában ébredt, ahol összevérezte a lepedőt, de nem érdekes, úgyis most akartam mosni.

Este tök véletlenül jutott eszembe, hogy reggel ünneplőbe kell menni a gyerekeknek. Hiába, még túl messze az ünnep számomra. Viszont büszke voltam magamra, hogy eszembe jutott. Csak addig szervezkedtem, hogy a fekete „aljakat” megkeressem, kettő nadrágot, a többi lényegtelen, a nyakkendőkről tudtam, hogy az egyik Zalán szobája falán lóg, a másik meg Réka bugyijai között.

Reggel Rékának pontban fél nyolckor ugrott be, amit egy órával hamarabb én már elejtettem neki – a rózsaszín rózsás zoknija nem fog jól mutatni a kis pántos lakkcipőjéhez a kopogós sarokkal. Feltépett a szobájába és egy örökkévalóság múlva jött elő, harisnyában és szoknyában. Már az úton kérdeztem, hogy lesz e tesi és hozott e zoknit , ehhh…nem vagyok elég gondos anya, mert nadrágot is, zoknit is, cipőt is kellett volna neki csomagolni. Csak hát 7:40-kor nekem már nagyon meleg a talpam alatt a talaj, vagy elkések vagy nem és csak arra koncentrálok, hogy végre elinduljunk…

Néztem függönyt a konyha ablakra – 140x140. Ami tetszik az kb. 25-35 000 Ft. Valami roló. Svéd vagy római vagy dán, nem tudom. Hát még átgondolom….mi más lehetne.

Ami lemaradt ezen bejegyzésből: aki sétányon, bármilyen nyilvános helyen, ahol gyerekek sétálnak, kutyák galoppoznak szétdobálja, szándékosan összetöri a piás üvegét, annak azt kívánom, hogy saját maga sétáljon végig egy ilyen szilánk akna tengeren. Cipő nélkül! Soha többé nem dobna el egy PET palackot sem. Hogy otthon nincs sem gyermeke, sem sétára vágyó kutyája az biztos. Hogy lehet ilyen valaki? Miért jó széttörni egy whiskys üveget? A sétányra vezető lépcső hemzseg az üvegszilánktól, valószínűleg nem a mi kutyánk volt az első, akinek a lábát szétvágta egy ilyen szilánk…

Hosszú hétvége indul. 

Fogadóóra is volt

Nem szeretem a fogadóórákat azokon a napokon, amikor maga a fogadóóra van. Utána és előtte oké. Olykor szupi, mert remek érzés, ha dicsérik a gyerekeit az embernek. Egyben fárasztó. Eleve munka után megy oda az ember és még órákat ülhet sorban…

Zalánnál kezdtem, ültem sorba kb. 45 percet, előttem is belibbent egy tyúk anyuka soron kívül, de nem morogtam, nem számít. Odabenn a matek+német tanárnővel (egy személy) jól elbeszélgettünk. Helyenként vihogtunk Zalán kontójára, én főleg kínomban. Nyilvánvaló, hogy Zalánnál vannak jobb képességű gyerekek, nem is kevesen. Nem baj, nekem is van olyan „fajta” gyerekem is, bár talán pont ezért, olykor nem egyszerű ezt elfogadni. Jó képességű, de nem kiemelkedő. A figyelme katasztrofális. Egyelőre 90%-körül van matekból és németből is, de nem a 100% felőli oldalon, mint annó Réka. Gyereket ugyan össze nem hasonlítunk, de ettől ez még tény. 

Zalán nem nagyon van ott az órákon, nem igazán köti le egyik óra sem. Ez azért gond, mert nem figyelemzavaros, ha valami érdekli, az akár órákra le tudja kötni. De az órák többnyire nem érdeklik. Később bejött a terembe a magyar tanár is, aki nekem nem szimpi, mert kiégettnek érzem valahogy, türelmetlennek….Most is megjegyezte, hogy csatlakozik hozzánk, de haladjunk, mert kinn sokan várnak. Na most nem miattam álltak kinn sokan, hanem mert egyszerűen nagy az érdeklődés, kíváncsiak a szülők. Mindenki benn volt vagy negyed órát. El is intézte azzal, hogy nagy gond nincs, olykor hiányzik felszerelés, nem tudja, hogy az írás lehetne e még szebb (már miért ne lehetne). Megjegyzésemre, hogy otthon szépen ír, bár lassan, nem reagált, mintha meg sem hallotta volna. Közhelyek is jöttek, minthogy nem jelentkezik. Mondtam neki, hogy nincs ilyen elvárásom, hogy kiessen a padból, soha nem is fog, mert nem az a karakter. Mindegy, van az, amikor érzi az ember, hogy a falnak beszél…Mutattak füzetet, matek felmérőt, láttam már mindet, nem volt új infó. Ahogy kijöttem, azt gondoltam, hogy ide sem jövök többet, de persze nem gondolom már ennyire komolyan. Valójában ennek a fogadóórának nem volt semmi értelme. Ja, már álltam, mikor megjegyezték, hogy mostanában korábban ér be a suliba Zalán, ami javulást jelent…mire azt vágtam rá, hogy az az apuka érdeme. Utólag gondoltam arra, hogy nem volt e ennek némi „csonkacsalád” vagy „elváltszülőkgyereke” szaga…De mindegy.

Ezután következett Réka ofője és magyar tanára és kb. 2 óra várakozás kinn a padon. Mondjuk jókat beszélgettünk a többi szülővel. Volt pl. egy párbeszéd, amit követtem. Egy egy gyermekes anyuka panasza a négygyermekesnek, miszerint nincs élete mert folyton tanul az egy szem fiával. …Ez érdekes volt. Igaz, négygyermekes anyuka nem dolgozik még, viszont két iskolása van.

A magyar tanár szimpinek tűnt, szimpibbnek, mint gondoltam, hogy lesz. Réka azt mesélte, hogy bizonyos szögből úgy néz ki, mint egy csontváz. Ő csak tudja, első padban ül. A tanárnőből dőlt a szó és csak helyenként bólogatnom kellett. Elég felsős „szaga” volt a mondandójának, én visszasírom az alsó tagozatot. Nem mintha attól visszajönne.

A tanerő követel rendesen, tanulni kell keményen, többször kiejtette az érettségi szót, ami azért még viszonylag távoli. A nyelvtan anyagról már számomra is kiderült, hogy nehezebb, mint a negyedikes….nem is lehet egy lapon említeni. Egész negyedikben nem tanultunk egy jóízűt nyelvtanból, most meg azon kapom magam, hogy definiciókat kérdezek ki Rékától….Remélem, nem ez lesz egész évben.

Hervasztó hír volt, hogy mindig minden leckét tudni kell, mégpedig azért, mert vagy felelnek vagy írnak. Szupi , nem? Kérdeztem még a kötelező olvasmány feldolgozásáról, nehogy rosszul csinálja Réka, elég tanácstalannak tűnt. Mármint Réka. Azzal kapcsolatban is képben vagyok most már , neki lehet esni.

Az osztályfőnökről pedig….huh, hát ő nagyon sokat követel…szerintem túl sokat is. Gimiben is irreális lenne, amit ő szeretne. Még mindig nagyon szimpatikus és remek tanárnak tartom, de mindig mindent mindenkinek tudni kell. De szó szerint. Mert ha nem, akkor felmérőt írnak ott nyomban az órán….Biztos van olyan csoport (14 fő), ahol ez kivitelezhető, de alapvetően soha nem gondoltam, hogy a sulink egy versenyistálló. Most meg nagyon úgy néz ki, hogy az. Ha ezt megszokják és mindig minden tudni fognak, nagyon fogok csodálkozni, hogy jéééé…van ilyen csoport?? De szerintem nincs.

Elmondta, hogy nagy ugrás az ötödik, nagyobbak és komolyabbak az anyagrészek minden tantárgyból és emelt németen mindenkinek erőfeszítéseket kell már tenni. Középfok nyolcadikban....vagy alapfok a gyengébbeknek. Lassan kialakul, kinek mi az érdeklődési területe, legalábbis a tantárgyak terén. Szerinte ha megvannak ezek a tantárgyak, a többit el kell engedni versenyek terén. Gondolom, a matek Bolyai járhatott a fejében. Elregélte a szokásos dicsérő rigmusokat is, de hozzátette, hogy a szorgalom és a tanulás most fog előtérbe kerülni. Érdekes volt, no. Kíváncsian várom, hogyan alakulnak a jegyek a Kréta naplóban ebben a tanévben.

Ezt kedden írtam, bemásolom.

A mi pörgésünk

Elég bolondokháza ez a hét (is). Hétfőn 4 órát ültem a suliban, várva a fogadóórákra. Ez volt a kiindulás. A matek tanárral nem is tudtam beszélni, őszintén szólva elfelejtettem átmenni abba a terembe, ahol ő rendelt…de nem is baj, mert ismerem évek óta és Messangeren érdeklődtem nála Réka után. Nagyon jó fej, imádom, mert írt vissza, nem is keveset. Elmesélte pl. hogy pont aznap megnevetette Réka a csoportot, mert tévedésből a 60. oldal helyett a 112. oldalon dolgozott egy feladaton. Nem annyira az volt a házi. Nem nagyon tűnt fel neki, hogy ott a törtek vannak porondon a műveleti sorrend helyett, nem érdekes.
Kapott ötöst a Bolyaiért, elég elhanyagolható helyen szerepeltek, de hát nem a matek Réka világa, csak a potya ötös lebegett a szeme előtt. Hétfőn este az ofő meglebegtette, hogy Tz termismből szerdán….ami eléggé sokkolt, mert nem számítottam rá. Ott figyelt még a töri is és ugye mindig mindenből készülni kell….Jaj. Még hétfő- kedden foglaltak össze, szerdán nincs is órarend szerint órájuk és elég sok anyag füzet + TK….
Tegnap volt kamara fuvola, vagy ahelyett futás kinn a világ végén, valami terepfutás vagy mi, ahová mindkét gyerkőcömet benevezték. Hazaestek háromnegyed ötre, de Réka már fordulhatott vissza a suliba, fuvolára. A rohanásban nem tudtam odaadni Rékának a pontos tandíjat fuvolára, ami esedékes volt már a múlt héten, úgyhogy elment pénz nélkül. Ekkor már tudtam, hogy nagy gáz nincs, mert a termism TZ-t mégis áttették a hosszú hétvége utánra, ami jó hír és csak a töri kisdogát írják meg első órában, szerdán, majd a Tankerületes 2 órás felmérőt, amiről az osztályban gyorsan elterjedt, hogy IQ teszt és mindenki húzzon bele, ha nem akar hülye maradni. No komment. Később fotózás, ami Zalánnak kedden megvolt a szép téglaszínű, kockás ingében, ami még soha nem volt rajta (majd karácsonykor lesz). De ne szaladjunk előre.

Szóval kedden tanultunk Zalánnal (matek + szövért) amikor szólt a fuvolatanár, hogy be ne menjünk a suliba, ő befizette helyettünk a tandíjat, majd neki pengessük ki a lóvét ,de nem sürgős, kifizette több gyereknek, volt nála pénz. Szóval ma akkor rohanvást ki kell neki fizetni a tandíjat, ne tartozzunk már neki, elég durva ez így is.

Tegnap hétkor jók voltunk, átnéztük Rékával a törit, vacsora az asztalon (rántott hal, rizibizi, kukoricasaláta – ebből a hal FROSTA, nem én vettem a halásztól, bontottam, paníroztam, de tény, hogy én sütöttem) és mehettünk Dióval sétálni a Tiszához. Ez pont egy óra volt, nyolcra, mire hazajöttünk a gyerekek már vacsoráztak, megfürödtek és nem akartak bepakolni a táskába….

Holnap fogászat Rékának, pénteken ünnepség, úgyhogy ünneplőbe kell menni. Közben Zalán elkoptatta a fekete cipője talpát, amit 2 hónapja vettünk. Persze a blokk sehol, reklamálni nem tudok. Nem tudom, hogy van, de Zalán igazi cipő pusztító….Most már mindegy, téli cipőt fogunk neki keresni mindenképpen plusz egy fekete mindenképpen kell ünneplőnek.
Hát ilyen a mi kis cuki mókuskerekünk.
Hogy hosszú hétvége jön, én még fel sem fogtam. Lesz jövő héten matek TZ, termism TZ, helyesírás hó végi felmérő, németből tuti írnak, olyan nincs, hogy nem….huh.
Zalánnal nyúzzuk a szövegértőket, szerintem ügyes (a maga szintjén), de elég lassan olvas és szerintem ezzel megy el idő. És hát ha figyelne, mint ahogy nem, érdekelné, hogy hány %-ot ír, mint ahogy nem nagyon, akkor más lenne a helyzet.

Lakásprojekttel semmi új, vettem szőnyeget az étkezőbe (rendeltem online, de szebb, mint a fotón), ide szintén neten rendeltem karnist, de még Tibi nem fúrta fel. Talán majd a négy nap alatt. Vagy az őszi szünetben, meglátjuk. A nyomorult nyomásszabályzó sem érkezett meg a kazánhoz…de ne legyünk pesszimisták, meleg víz van, max zuhanyozni nem érdemes…