Fogadóóra is volt

Nem szeretem a fogadóórákat azokon a napokon, amikor maga a fogadóóra van. Utána és előtte oké. Olykor szupi, mert remek érzés, ha dicsérik a gyerekeit az embernek. Egyben fárasztó. Eleve munka után megy oda az ember és még órákat ülhet sorban…

Zalánnál kezdtem, ültem sorba kb. 45 percet, előttem is belibbent egy tyúk anyuka soron kívül, de nem morogtam, nem számít. Odabenn a matek+német tanárnővel (egy személy) jól elbeszélgettünk. Helyenként vihogtunk Zalán kontójára, én főleg kínomban. Nyilvánvaló, hogy Zalánnál vannak jobb képességű gyerekek, nem is kevesen. Nem baj, nekem is van olyan „fajta” gyerekem is, bár talán pont ezért, olykor nem egyszerű ezt elfogadni. Jó képességű, de nem kiemelkedő. A figyelme katasztrofális. Egyelőre 90%-körül van matekból és németből is, de nem a 100% felőli oldalon, mint annó Réka. Gyereket ugyan össze nem hasonlítunk, de ettől ez még tény. 

Zalán nem nagyon van ott az órákon, nem igazán köti le egyik óra sem. Ez azért gond, mert nem figyelemzavaros, ha valami érdekli, az akár órákra le tudja kötni. De az órák többnyire nem érdeklik. Később bejött a terembe a magyar tanár is, aki nekem nem szimpi, mert kiégettnek érzem valahogy, türelmetlennek….Most is megjegyezte, hogy csatlakozik hozzánk, de haladjunk, mert kinn sokan várnak. Na most nem miattam álltak kinn sokan, hanem mert egyszerűen nagy az érdeklődés, kíváncsiak a szülők. Mindenki benn volt vagy negyed órát. El is intézte azzal, hogy nagy gond nincs, olykor hiányzik felszerelés, nem tudja, hogy az írás lehetne e még szebb (már miért ne lehetne). Megjegyzésemre, hogy otthon szépen ír, bár lassan, nem reagált, mintha meg sem hallotta volna. Közhelyek is jöttek, minthogy nem jelentkezik. Mondtam neki, hogy nincs ilyen elvárásom, hogy kiessen a padból, soha nem is fog, mert nem az a karakter. Mindegy, van az, amikor érzi az ember, hogy a falnak beszél…Mutattak füzetet, matek felmérőt, láttam már mindet, nem volt új infó. Ahogy kijöttem, azt gondoltam, hogy ide sem jövök többet, de persze nem gondolom már ennyire komolyan. Valójában ennek a fogadóórának nem volt semmi értelme. Ja, már álltam, mikor megjegyezték, hogy mostanában korábban ér be a suliba Zalán, ami javulást jelent…mire azt vágtam rá, hogy az az apuka érdeme. Utólag gondoltam arra, hogy nem volt e ennek némi „csonkacsalád” vagy „elváltszülőkgyereke” szaga…De mindegy.

Ezután következett Réka ofője és magyar tanára és kb. 2 óra várakozás kinn a padon. Mondjuk jókat beszélgettünk a többi szülővel. Volt pl. egy párbeszéd, amit követtem. Egy egy gyermekes anyuka panasza a négygyermekesnek, miszerint nincs élete mert folyton tanul az egy szem fiával. …Ez érdekes volt. Igaz, négygyermekes anyuka nem dolgozik még, viszont két iskolása van.

A magyar tanár szimpinek tűnt, szimpibbnek, mint gondoltam, hogy lesz. Réka azt mesélte, hogy bizonyos szögből úgy néz ki, mint egy csontváz. Ő csak tudja, első padban ül. A tanárnőből dőlt a szó és csak helyenként bólogatnom kellett. Elég felsős „szaga” volt a mondandójának, én visszasírom az alsó tagozatot. Nem mintha attól visszajönne.

A tanerő követel rendesen, tanulni kell keményen, többször kiejtette az érettségi szót, ami azért még viszonylag távoli. A nyelvtan anyagról már számomra is kiderült, hogy nehezebb, mint a negyedikes….nem is lehet egy lapon említeni. Egész negyedikben nem tanultunk egy jóízűt nyelvtanból, most meg azon kapom magam, hogy definiciókat kérdezek ki Rékától….Remélem, nem ez lesz egész évben.

Hervasztó hír volt, hogy mindig minden leckét tudni kell, mégpedig azért, mert vagy felelnek vagy írnak. Szupi , nem? Kérdeztem még a kötelező olvasmány feldolgozásáról, nehogy rosszul csinálja Réka, elég tanácstalannak tűnt. Mármint Réka. Azzal kapcsolatban is képben vagyok most már , neki lehet esni.

Az osztályfőnökről pedig….huh, hát ő nagyon sokat követel…szerintem túl sokat is. Gimiben is irreális lenne, amit ő szeretne. Még mindig nagyon szimpatikus és remek tanárnak tartom, de mindig mindent mindenkinek tudni kell. De szó szerint. Mert ha nem, akkor felmérőt írnak ott nyomban az órán….Biztos van olyan csoport (14 fő), ahol ez kivitelezhető, de alapvetően soha nem gondoltam, hogy a sulink egy versenyistálló. Most meg nagyon úgy néz ki, hogy az. Ha ezt megszokják és mindig minden tudni fognak, nagyon fogok csodálkozni, hogy jéééé…van ilyen csoport?? De szerintem nincs.

Elmondta, hogy nagy ugrás az ötödik, nagyobbak és komolyabbak az anyagrészek minden tantárgyból és emelt németen mindenkinek erőfeszítéseket kell már tenni. Középfok nyolcadikban....vagy alapfok a gyengébbeknek. Lassan kialakul, kinek mi az érdeklődési területe, legalábbis a tantárgyak terén. Szerinte ha megvannak ezek a tantárgyak, a többit el kell engedni versenyek terén. Gondolom, a matek Bolyai járhatott a fejében. Elregélte a szokásos dicsérő rigmusokat is, de hozzátette, hogy a szorgalom és a tanulás most fog előtérbe kerülni. Érdekes volt, no. Kíváncsian várom, hogyan alakulnak a jegyek a Kréta naplóban ebben a tanévben.

Ezt kedden írtam, bemásolom.

A mi pörgésünk

Elég bolondokháza ez a hét (is). Hétfőn 4 órát ültem a suliban, várva a fogadóórákra. Ez volt a kiindulás. A matek tanárral nem is tudtam beszélni, őszintén szólva elfelejtettem átmenni abba a terembe, ahol ő rendelt…de nem is baj, mert ismerem évek óta és Messangeren érdeklődtem nála Réka után. Nagyon jó fej, imádom, mert írt vissza, nem is keveset. Elmesélte pl. hogy pont aznap megnevetette Réka a csoportot, mert tévedésből a 60. oldal helyett a 112. oldalon dolgozott egy feladaton. Nem annyira az volt a házi. Nem nagyon tűnt fel neki, hogy ott a törtek vannak porondon a műveleti sorrend helyett, nem érdekes.
Kapott ötöst a Bolyaiért, elég elhanyagolható helyen szerepeltek, de hát nem a matek Réka világa, csak a potya ötös lebegett a szeme előtt. Hétfőn este az ofő meglebegtette, hogy Tz termismből szerdán….ami eléggé sokkolt, mert nem számítottam rá. Ott figyelt még a töri is és ugye mindig mindenből készülni kell….Jaj. Még hétfő- kedden foglaltak össze, szerdán nincs is órarend szerint órájuk és elég sok anyag füzet + TK….
Tegnap volt kamara fuvola, vagy ahelyett futás kinn a világ végén, valami terepfutás vagy mi, ahová mindkét gyerkőcömet benevezték. Hazaestek háromnegyed ötre, de Réka már fordulhatott vissza a suliba, fuvolára. A rohanásban nem tudtam odaadni Rékának a pontos tandíjat fuvolára, ami esedékes volt már a múlt héten, úgyhogy elment pénz nélkül. Ekkor már tudtam, hogy nagy gáz nincs, mert a termism TZ-t mégis áttették a hosszú hétvége utánra, ami jó hír és csak a töri kisdogát írják meg első órában, szerdán, majd a Tankerületes 2 órás felmérőt, amiről az osztályban gyorsan elterjedt, hogy IQ teszt és mindenki húzzon bele, ha nem akar hülye maradni. No komment. Később fotózás, ami Zalánnak kedden megvolt a szép téglaszínű, kockás ingében, ami még soha nem volt rajta (majd karácsonykor lesz). De ne szaladjunk előre.

Szóval kedden tanultunk Zalánnal (matek + szövért) amikor szólt a fuvolatanár, hogy be ne menjünk a suliba, ő befizette helyettünk a tandíjat, majd neki pengessük ki a lóvét ,de nem sürgős, kifizette több gyereknek, volt nála pénz. Szóval ma akkor rohanvást ki kell neki fizetni a tandíjat, ne tartozzunk már neki, elég durva ez így is.

Tegnap hétkor jók voltunk, átnéztük Rékával a törit, vacsora az asztalon (rántott hal, rizibizi, kukoricasaláta – ebből a hal FROSTA, nem én vettem a halásztól, bontottam, paníroztam, de tény, hogy én sütöttem) és mehettünk Dióval sétálni a Tiszához. Ez pont egy óra volt, nyolcra, mire hazajöttünk a gyerekek már vacsoráztak, megfürödtek és nem akartak bepakolni a táskába….

Holnap fogászat Rékának, pénteken ünnepség, úgyhogy ünneplőbe kell menni. Közben Zalán elkoptatta a fekete cipője talpát, amit 2 hónapja vettünk. Persze a blokk sehol, reklamálni nem tudok. Nem tudom, hogy van, de Zalán igazi cipő pusztító….Most már mindegy, téli cipőt fogunk neki keresni mindenképpen plusz egy fekete mindenképpen kell ünneplőnek.
Hát ilyen a mi kis cuki mókuskerekünk.
Hogy hosszú hétvége jön, én még fel sem fogtam. Lesz jövő héten matek TZ, termism TZ, helyesírás hó végi felmérő, németből tuti írnak, olyan nincs, hogy nem….huh.
Zalánnal nyúzzuk a szövegértőket, szerintem ügyes (a maga szintjén), de elég lassan olvas és szerintem ezzel megy el idő. És hát ha figyelne, mint ahogy nem, érdekelné, hogy hány %-ot ír, mint ahogy nem nagyon, akkor más lenne a helyzet.

Lakásprojekttel semmi új, vettem szőnyeget az étkezőbe (rendeltem online, de szebb, mint a fotón), ide szintén neten rendeltem karnist, de még Tibi nem fúrta fel. Talán majd a négy nap alatt. Vagy az őszi szünetben, meglátjuk. A nyomorult nyomásszabályzó sem érkezett meg a kazánhoz…de ne legyünk pesszimisták, meleg víz van, max zuhanyozni nem érdemes…

Mi hiányzik nekem?

Ezt írtam kedden a hétfői napról. 

Tegnap Zalán az osztályteremben felejtette az úszócuccát, úgyhogy a végtelen türelmű portás bácsit meg kellett kérnie, hogy nyissa ki a terem ajtaját (majd karácsony előtt ne felejtsek el neki egy kis jelképes ajándékot adni). Így tudtam meg, hogy ültetés volt a bandában, és most Zalán az ablak felőli padsorban ül, 3. pad. Szóval elültették leghátulról. Ezt már szeretem. Mondjuk egy rém a kiscsaj, aki mellett ül, de talán nem akasztja a körmeit Zalánba, vagy ha igen, akkor Zalán levagdossa apránként azokat a körmöket….Szóval egy gonddal kevesebb, maradt n-1..... 

Hazafelé arról csicsergett a kispasi, hogy volt két matek villámverseny az osztályban alapműveletekből (abból a kettőből, amit tanultak) és mindkettőt megnyerte. Vagyishát, nem nyerte meg, hanem tízedik lett. Ja nem is, mert nyolcadik…de hetedikként mondta tantónéni a nevét. Zalán egy totális kamugép, egy szavát sem lehet elhinni. Ez azzal a nehézséggel jár, hogy olykor mond igazat, amit viszont nem hiszek el neki.

A héten igazán főzni sem tudtam, szerintem ez egy vicc, hogy nincs kész Zalán házija a napköziben. Németből átlag 30 új szó van egy héten, plusz ismétlik a tavaly tanult szókincset. Minden héten felmérőt írnak, de két hetente biztosan. Eddig 90% felett nyomja.  A többi házi annyi lenne, mint bármely más suliban, matekből összeadnak kétjegyű számokat, magyarból nyomják a helyesírást, szó végén az ó, í, ű stb, a szokások másodikos dolgok. Közben megindulnak a számonkérések írásos formái környezetből, magyarból írnak szövegértést is, szóval van mit gyakorolni. Sőt, még a folyamatos olvasás sem holnapra fog kialakulni. 

Rékáék elképesztő mit művelnek, folyamatos a számonkérés németből és ugye hat órájuk van összesen egy héten....De nem csak németből, állandóan mindenből dolgozatot írnak. Jövő héten megint írnak németből, bár már 5 jegyük van, nyelvtanból is, cetlit és töriből is a második dolgozat következik. Majd rögtön utána lesz a TZ. Természetismeretből is TZ.....Ne is beszéljünk róla! Inkább írok a kutyából. 

Diót kutya, amióta csukva tartjuk a gyerekszoba ajtaját, ostromot indított az ágyunk ellen. Pontosabban az ágyunk a cél. Este zokszó nélkül összegömbölyödik a saját vackában az ágyunk mellett, olykor a kanapén marad, ott tölti az éjszakát. Ám az éjszaka közepén valahogy ágyra vágyik vagy én nem is tudom, de most már második éjszaka próbál bemászni az ágyunkba. Mindig arra ébredek fel, hogy Tibi a helyére zavarja. Ma hajnalban meg arra, hogy az ágy végében alszik összegömbölyödve, egyem is meg. Persze lezavarjuk, megy is a helyére….Tudom, ha engedném, napokon belül ő feküdne a nagypárnán és mi valahol máshol….Úgyhogy most keresek neki valami frankó kutyaágyat a lelkiismim megnyugtatására.

Hopp és péntek lett

Hát ez a hét is eltelt. Ma Bolyai csapat matek volt Rékának, ez is csak reggel derült ki számomra egy rutinkérdésből kifolyólag. 

Ha jól számoltam, lement 6 hét a suliból. Zalán lassan utoléri magát, felébred nyári szüneti CsipkerózsikaFérje álmából…. Volt múltkor egy 1 hibás tollbamondás (kapaszkodjatok meg, az volt a hibája, hogy hattyú helyett hattyúkat írt. Merthogy hat tyúk…annak van értelme. Értitek!?? Imádom ezt a fiút. Elég egyedi logikája van.) A tegnapi tollbamondásra is kapott csillagot, bár volt benne három hiba, igazából csak egy, a HATTYÚ. A nemszép betűformázás is hibának számít. 

Réka meg pislog ,mint béka a kocsonyában, mert amit órán magába szív, bizony nem elég, ott a füzet, ott a könyv, a kettőt össze kell fésülni. Heti öt német és a szakkörnek jámborul keresztelt verseny felkészítő kemény, mindig mindent tudni kell, mindig mindennel képben kell lenni. És azért ez nehéz még ötödikben. Szerintem később is, hehe. 

Tegnap első alkalommal készítettem sk hamburgert. Na jó a bucit még nem, de azon is rajta vagyok. Annyira ízlett a husi a gyerekeknek, hogy kettőt bevágtak belőle. Tényleg isteni illata volt, bele sajt, saláta, ketchup, mustár....Készítek még, az biztos, mert a fagyasztóba is került a megformázott húspogiból. 

Megy a görög-magyar meccs,úgyhogy abba is hagyom. Zalán most jelentette be, hogy foci edzésre akar járni. Na már csak ez hiányzott! :) 

Tanulós hétvége

Nem vagyok jó passzban, hangulatomon az elkészült fűtésreform sem....Nagyon sokáig tudnék nyavalyogni, hogy mi nem stimmel, ám inkább hagyjuk....Lehet, hogy midlife crisis, lehet sok minden.

Elég sokat tanultunk a hétvégén, Zalánnak verset kellett tanulni, 30 egynéhány állatot kellett bevágni németből, amiből kb. 5 nem is sikerült. Van pár, ami egyszerűen lepattan róla. Diszkó, kecske, kakas....Németről magyarra felismeri őket, de fordítva nem. Pedig könnyebben tanulja a szavakat, mint tavaly, beleszokott a mindennapos németbe. 

Rékáék töriből az ősemberről váltottak Babilonra, majd Egyiptomra. Hogy miért emlékszem én úgy, hogy egész ötödikben annak idején az ősemberről tanultunk, nem tudom, már elbizonytalanodtam, hogy így volt e. Környezetből a burgonyát kellett átvenni vele, hogy egy felépített feleletet tudjon előadni. Jelentkezéses alapon megy a felelés, úgy látom. Irodalomból a meséket nyomják, mesék fajtáit, amit már tavaly vettek, most bizonyára új értelmezésben veszik újra, fogalmam sincs. Nyelvtanból a kommunikációból fognak írni kedden.  Kötelező olvasmány a Pál utcai fiúk, amiből még egy betű olvasónaplót sem írt, naná, ha a net előtt ül, akkor sem Molnár Ferenc életrajzát bújja, hanem LPS-eket akar rendelni Kínából. Hát nem tornádóval söpör el bennünket a kiskamasz kor, az biztos, még mindig LPS-ekkel molyol...De nem baj az, így is csak lesek, hogy már mekkora...

Zalán szélsőséges felmérőket ír, egyelőre keresem az okokat. Egyik tényező nyilván, hogy nem egy lángelme, mint ahogy egyikőnk sem az. Na jó, Réka eléggé fenn van a szeren, de most kettőnkre, mint szülőkre gondolok. Valahogy azt gondoltam, hogy az, ami elsőben gond volt, hogy saját szájíze szerint oldotta meg a feladatokat, függetlenül attól, hogy ténylegesen mi volt a feladvány...szóval azt gondoltam, hogy ez másodikban magától megoldódik, megvilágosodik a fiú. Hát nem. Írattam ma vele egy nyelvtan felmérőt. Elolvassa mi a feladat, de nem fogja fel. Ki kellet írni a hosszú magánhangzókat a szavakból.Valahogy nem érti. Ha érti (de ugye nem), akkor már szinte hibátlanul végigtolja a feladatlapot, de mindenképpen 90% felett....Most az a rémálmom, hogy az egy hét múlva esedékes fogadóórán majd közli a tantónéni, a nem szimpi, hogy hát ide kevés Zalán, mint a mackósajtban a brummogás és hogy keressünk másik sulit. 

Múlt héten elültette  valamelyik tantónéni az utolsó padba, az ajtó mellé. Ez kb. a negyedik helye idén. Fel voltam háborodva. Van egy gyerek, aki nem nagyon figyel órán,  nem igazán jelentkezik órán és erre elültetik hátra? Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy azért ültették hátra, hogy ne legyen útban....Írtam e-mailt az ofőnek, hogy kérem szépen, ültesse előbbre, nincs ott jó helyen...de még csak nem is válaszolt. Majd fogadóórán újra előveszem a témát. Fáj érte a szívem, szerintem első padban kellene feszítenie....Nem is értem, mit keres leghátul. Valahogy nem oké ez, nem illenek a tanítók sem Zalánhoz, nincsenek egy hullámhosszon, nincs kommunikáció...

Na megyek, bepakolok a sulitáskákba. Tibi hortyog a kanapén, ahogy a kutya is....

Most ráérek

Úgyhogy írok. Pedig már kb. 2 hete azt hittem, hogy vége a blognak, befejeztem. 

Ma kifizettük a cirkós projektet, elvileg elfelejthetjük egymást a Tervező/Kivitelezővel. Ezt meg kell majd ünnepelni a hét végén. Persze a karbantartást más végzi (ami jó) és még a hiányzó alkatrészek sem jöttek meg, de mindegy.

Azt írtam, hogy befejeztük a lakásfelújítás projektet lelkesedés és anyagi forrás hiányában….azonban ez nem teljesen igaz, a falakon a csövek környékén jelentős javításokat kell végrehajtani. Gipsz, gipszkarton, ilyen glett, olyan glett és festés. Mivel szakembert és mekkmestert már látni sem bírunk és amúgy is lasszóval kell fogni még a félkegyelműt is, hát Tibi lesz a szakembör. 

Véglegesedtek a különórák és sulis órák időpontjai, talán írtam is erről. Réka egyedül jön és megy, ami teljesen természetes egyébként, csak néha torpanok meg egy pillanatra, amikor eszembe jut az első nap az oviban, amikor vidáman szökdécselt és csicsergett mellettem. De ez csak egy villanás, aztán minden megy tovább. 7 év csak, nem érdekes. 

Majd valamit ki kell találni, mert Dió is feltétlenül vonyító koncertet akar tartani, amikor Réka gyakorol fuvolán, ezért – többek között – elő sem veszi a hangszert. Szoktam neki mondani kedvességből, hogy nem gond, most még egész csinos summát kapnék érte, ha valahol meghirdetném. 1 éves, alig használt fuvola újszerű állapotban. … Most úgyis kell a pénz. Persze nem adom el, dehogy is…

Zalán a minap eltörte valahogy a kedvenc hűtőmágnesemet (a Lipicai lovasat, amit Szlovéniában vettem) . A csillagokat letagadta az égről, be nem vallotta volna, pedig valami csörömpölt. Tegnap megtaláltam a három felé tört mágnest, szerencsére pillanatragasztóval nyom nélkül gyógyul. Vagy pókerjátékos lesz a gyerek, vagy ügyvéd, vagy ellenzéki politikus…ez utóbbi remélem, nem, nagy törést jelentene a lelkemnek.
Zalánék egyébként szövegértésből írtak váratlan felmérőt, 4-es lett így első nekifutásra, pedig ügyes szerintem, gyakorlásként megcsináltunk egyet. A legelső otthonit. Voltak bizonyos kérdések, amire a válaszokat meg kellett keresni a szövegben. Néz rám nagy szemekkel:
- De anya, a válasz benne van a szövegben!
- Hát igen, de hol? Meg kell keresni.
- Nemáááár! Mühühühüüüü….Annyira unalmas! – csikorgatta a fogait. Lelkes a gyermek.

Nálunk Réka sem egy szövegértő zseni, többnyire azért az ötöst összekaparja belőle. Nála ott a hiba, hogy elolvassa a szöveget, majd emlékezetből próbál a kérdésekre válaszolni, vagyis ő is baromi lusta válaszokat keresni a szövegben. Szerintem Zalán elég rosszul olvas idegen szöveget, úgyhogy kellene minden nap egy kicsit olvasni….Hát igen, mindenből egy kicsi végül egész sokra jön ki…. 7 óra után viszont nem vagyok hajlandó tanulni Zalánnal. Rékával sem nagyon, de olykor muszáj. 

Múlt szombaton az egyik kollégámnak megszületett a kislánya, akiről aztán több fotót is láttam. Annyira édes, tökéletes csöppség, hogy pár éve egészen bizonyosan az jutott volna eszembe, hogy én is , én is , én is akarok egy hasonlóó pici lánykát! Hogy nem volt bennem vágyakozás,  ismét egy csalhatatlan jele annak, hogy öregszem….Az azért eszembe jutott egy nagy sóhaj kíséretében, hogy azok voltak a szép idők….amikor a gyerekek születtek, még a szárnyaim alatt cseperedtek. Most meg ilyeneket mondanak otthon.

Réka: (kinyitja a hűtőt) – Nincs semmilyen üdítő??? …. Bezzeg pálinka az van! – csattog felháborodottan.

Még jó, hogy nem volt itt vendég. Apósom fél liter pálinkája 2 éve dekkol nálunk, a kutya sem issza (jaj, a kutya ne is igya), sokáig a mosogató aljában figyelt. Amikor elmentek a fűtésszerelők és nem volt itthon Jager, akkor lenyomtunk egy-egy felest Tibivel, de most újabb 5 évig rá sem bírunk nézni. Bezzeg pálinka az van!

Vagy egy másik.

Valamit elismételek más szövegkörnyezetben, amit Réka már elmondott reggel. Ő ezt eképpen tálalja:
Réka: - Hát én is ezt pofázom éppen, nem??

Holnap péntek. Ójeee....

A kutyáról nem is meséltem

Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy nagyon jó fej. El sem tudjátok képzelni, mennyire....

Nyáron még sejtelmem sem volt, hogy és mikor fogunk sétálni, szaladgálni, ha egyszer ránk szakad az ősz. Hát ez is olyan feladat, amit az idő megoldott, mert 7, olykor 8 óra után járunk sétálni. Tibivel levisszük a Tisza partra, ha ő nem ér rá, én egyedül nem merek oda leslattyogni. Nem annyira azért ,mert félnék a közbiztonságban, bár akár félhetnék is, hanem mert attól tartok, hogy lelép a kutya (ott elengedjük) és soha nem jön vissza. Vagy széttépi egy nagy véreb ..és akkor hogy megyek haza kutya nélkül. Úgyhogy én csak a környező utcákban cikázom vele egy 45-60 percet egyedül. Olyankor is elengedem, ha üres az utca és sehol semmi forgalom, de ez csak pár száz méterre igaz és ebben is van rizikó. Mert ha macskát lát, jöhet autó, semmi meg nem állíthatja…

Jobb tehát a Tiszapart, ott a sétányon szerencsére van lámpafény, bár mi lenn a susnyásban baktatunk. Ez kb. 1-1,5 óra. Hol előre szalad a kutya, hol lemarad, ha barátságok kutya jön szembe, szimat és öröm körök, ha nem annyira és ez a ritkább, akkor póráz és tisztes távolság. Sok kedves emberrel megismerkedtünk már a kutyával kapcsolatban, váltunk pár mondatot, battyogunk tovább együtt vagy ellenkező irányban, majd elköszöntünk és az egészből a kutya neve marad meg. 

Diónak van egy cimborája, egy nála 3 hónappal idősebb vizsla fiú, Spakli. Vele jókat szoktak bandázni, bár utána garantált a fürdetés, annyit harapdálják, nyálazzák egymást. Nyáron a Tiszában is úsztak egy kört, Zalán dobált nekik husángokat. Nem találkozunk sűrűn, havonta egyszer azért jó lenne összefutni tavaszig is.

Vegyes koszton van, heti kb. 2 kg farhátat főzök neki zöldségekkel, rizzsel, tésztával, ami a kezem ügyébe kerül. Ezt eszi általában vacsorára. Reggelire  illetve úgy általában tápot kap, most Josera félét. Nem rajong érte, de ha rájön, hogy nem kap farhátat és éhes, akkor megeszi. Olykor egy kis májkrémmel, sonkakockák tápba rejtésével kap ösztönzést.

Általában ott szeret lenni, ahol mi vagyunk. Ha a gyerekek és mi külön vagyunk, akkor általában velünk szunyókál vagy a gyerekekkel játszik. A gyerekek nem szeretik, ha ott lábatlankodik, amikor ől a sok mütyűrrel játszanak, úgyhogy olykor inkább hozzánk csatlakozik az eb.  Főzés közben nagyon figyel, hátha lepottyan valami. Amikor a szekrényekben pakolászok, biztos, hogy közém és a szekrény közé fekszik. Mindig láb alatt van. Vele kell foglalkozni, semmi más nem olyan fontos, mint őkelme. 

Fáradhatatlan, szívós, villámgyorsan fut. 

Vannak az úgynevezett öröm körei. Olyankor maxi gázon fut egy kört és közben kisodródik, kanyarokban fékez, csúszik, elég mókás játék. Az örömkörös vizsla az igazán boldog és önfeledt vizsla. 

Barátságos, kedves, bújós, játékos, nagyon okos, nagy mozgásigényű fajta. Dió nagyon szeret aludni és egész sokat durmol, este 6 és 9 között a legaktívabb. Ilyenkor , ha nem visszük el sétálni, akkor módszeres rosszalkodásba fog, pl. kiszedi a vasalókosárból a zoknikat, előhozza az üres edényét , hogy rágcsálja, amit nem szabad. Nagyon szereti a gyerekeket.

Illetve gyakorlatilag bárkit, mert mindenkit megcsókol és farokcsóválva fogad, aki csak az útjába kerül. más a helyzet, ha idegen lép be a portára a kapun, azt mély , öblös ugatással fogadja, de ha kedves a hozzáállás az ember részéről, ő is vált.

Este ágyban szeret aludni. Ez egy nagy probléma, mert én nem engedem be az ágyba. Nálam ott a határ. Tudom, sokan együtt alszanak a kutyájukkal, nekem ez nem fér bele. Örülök, hogy már a gyerekek nem alszanak velünk. Ja, de, még olyan is szokott lenni !

Diónak van egy kis kuckója, este ott alszik el, de az éjszaka során megpróbál behatolni valamelyik ágyikóba. Ez általában valamelyik gyerkőc ágya szokott lenni, de már abból is 

elegem van, hogy a kutya a gyerekekkel alszik….Úgyhogy zárva tartjuk a gyerekszobák ajtaját. Erre mit csinál? Megpróbál bemászni a mi ágyunkba. Egyelőre a lábunkhoz. Hallatlan. Éjjel kétszer próbálkozott, kétszer lepattintottuk. Az biztos, hogy ha akar valamit, azzal rendszeresen és módszeresen fog próbálkozni. Gondolkodom, hogy beruházok csilli-villi kutya ágyba…de az okosok azt mondják, ha egyszer már aludt ágyban, abból nem fog engedni….Itt tartunk most.

Szokta nézni a természetfilmeket, főleg, ha farkas van a képernyőn. Érdeklik a rokonok. 

Nem szereti a sötét, kivilágítatlan utcákat. Olyankor nagyon szépen jön a lábam mellett.  

Nem tudjuk leszoktatni a felugrálásról. Nem és nem. 

A nem kutyabarátok, már félnek tőle, ha meglátnak bennünket a járdán. A kutyabarátok ismeretlenül is megsimogatják. 

Van a nyakában egy kis csont formájú bilétája a nevével és a telefonszámunkkal. Egyszer már megszökött és ugyan visszahozta két drága srác a csodával határos módon, remélem, ilyen soha többet nem lesz. Mármint, hogy ijedtében vagy más okból elszalad tőlünk. 

Csodálatos kutya, éljenek a vizslák, azon belül is a magyar vizslák!