Most ráérek

Úgyhogy írok. Pedig már kb. 2 hete azt hittem, hogy vége a blognak, befejeztem. 

Ma kifizettük a cirkós projektet, elvileg elfelejthetjük egymást a Tervező/Kivitelezővel. Ezt meg kell majd ünnepelni a hét végén. Persze a karbantartást más végzi (ami jó) és még a hiányzó alkatrészek sem jöttek meg, de mindegy.

Azt írtam, hogy befejeztük a lakásfelújítás projektet lelkesedés és anyagi forrás hiányában….azonban ez nem teljesen igaz, a falakon a csövek környékén jelentős javításokat kell végrehajtani. Gipsz, gipszkarton, ilyen glett, olyan glett és festés. Mivel szakembert és mekkmestert már látni sem bírunk és amúgy is lasszóval kell fogni még a félkegyelműt is, hát Tibi lesz a szakembör. 

Véglegesedtek a különórák és sulis órák időpontjai, talán írtam is erről. Réka egyedül jön és megy, ami teljesen természetes egyébként, csak néha torpanok meg egy pillanatra, amikor eszembe jut az első nap az oviban, amikor vidáman szökdécselt és csicsergett mellettem. De ez csak egy villanás, aztán minden megy tovább. 7 év csak, nem érdekes. 

Majd valamit ki kell találni, mert Dió is feltétlenül vonyító koncertet akar tartani, amikor Réka gyakorol fuvolán, ezért – többek között – elő sem veszi a hangszert. Szoktam neki mondani kedvességből, hogy nem gond, most még egész csinos summát kapnék érte, ha valahol meghirdetném. 1 éves, alig használt fuvola újszerű állapotban. … Most úgyis kell a pénz. Persze nem adom el, dehogy is…

Zalán a minap eltörte valahogy a kedvenc hűtőmágnesemet (a Lipicai lovasat, amit Szlovéniában vettem) . A csillagokat letagadta az égről, be nem vallotta volna, pedig valami csörömpölt. Tegnap megtaláltam a három felé tört mágnest, szerencsére pillanatragasztóval nyom nélkül gyógyul. Vagy pókerjátékos lesz a gyerek, vagy ügyvéd, vagy ellenzéki politikus…ez utóbbi remélem, nem, nagy törést jelentene a lelkemnek.
Zalánék egyébként szövegértésből írtak váratlan felmérőt, 4-es lett így első nekifutásra, pedig ügyes szerintem, gyakorlásként megcsináltunk egyet. A legelső otthonit. Voltak bizonyos kérdések, amire a válaszokat meg kellett keresni a szövegben. Néz rám nagy szemekkel:
- De anya, a válasz benne van a szövegben!
- Hát igen, de hol? Meg kell keresni.
- Nemáááár! Mühühühüüüü….Annyira unalmas! – csikorgatta a fogait. Lelkes a gyermek.

Nálunk Réka sem egy szövegértő zseni, többnyire azért az ötöst összekaparja belőle. Nála ott a hiba, hogy elolvassa a szöveget, majd emlékezetből próbál a kérdésekre válaszolni, vagyis ő is baromi lusta válaszokat keresni a szövegben. Szerintem Zalán elég rosszul olvas idegen szöveget, úgyhogy kellene minden nap egy kicsit olvasni….Hát igen, mindenből egy kicsi végül egész sokra jön ki…. 7 óra után viszont nem vagyok hajlandó tanulni Zalánnal. Rékával sem nagyon, de olykor muszáj. 

Múlt szombaton az egyik kollégámnak megszületett a kislánya, akiről aztán több fotót is láttam. Annyira édes, tökéletes csöppség, hogy pár éve egészen bizonyosan az jutott volna eszembe, hogy én is , én is , én is akarok egy hasonlóó pici lánykát! Hogy nem volt bennem vágyakozás,  ismét egy csalhatatlan jele annak, hogy öregszem….Az azért eszembe jutott egy nagy sóhaj kíséretében, hogy azok voltak a szép idők….amikor a gyerekek születtek, még a szárnyaim alatt cseperedtek. Most meg ilyeneket mondanak otthon.

Réka: (kinyitja a hűtőt) – Nincs semmilyen üdítő??? …. Bezzeg pálinka az van! – csattog felháborodottan.

Még jó, hogy nem volt itt vendég. Apósom fél liter pálinkája 2 éve dekkol nálunk, a kutya sem issza (jaj, a kutya ne is igya), sokáig a mosogató aljában figyelt. Amikor elmentek a fűtésszerelők és nem volt itthon Jager, akkor lenyomtunk egy-egy felest Tibivel, de most újabb 5 évig rá sem bírunk nézni. Bezzeg pálinka az van!

Vagy egy másik.

Valamit elismételek más szövegkörnyezetben, amit Réka már elmondott reggel. Ő ezt eképpen tálalja:
Réka: - Hát én is ezt pofázom éppen, nem??

Holnap péntek. Ójeee....

A kutyáról nem is meséltem

Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy nagyon jó fej. El sem tudjátok képzelni, mennyire....

Nyáron még sejtelmem sem volt, hogy és mikor fogunk sétálni, szaladgálni, ha egyszer ránk szakad az ősz. Hát ez is olyan feladat, amit az idő megoldott, mert 7, olykor 8 óra után járunk sétálni. Tibivel levisszük a Tisza partra, ha ő nem ér rá, én egyedül nem merek oda leslattyogni. Nem annyira azért ,mert félnék a közbiztonságban, bár akár félhetnék is, hanem mert attól tartok, hogy lelép a kutya (ott elengedjük) és soha nem jön vissza. Vagy széttépi egy nagy véreb ..és akkor hogy megyek haza kutya nélkül. Úgyhogy én csak a környező utcákban cikázom vele egy 45-60 percet egyedül. Olyankor is elengedem, ha üres az utca és sehol semmi forgalom, de ez csak pár száz méterre igaz és ebben is van rizikó. Mert ha macskát lát, jöhet autó, semmi meg nem állíthatja…

Jobb tehát a Tiszapart, ott a sétányon szerencsére van lámpafény, bár mi lenn a susnyásban baktatunk. Ez kb. 1-1,5 óra. Hol előre szalad a kutya, hol lemarad, ha barátságok kutya jön szembe, szimat és öröm körök, ha nem annyira és ez a ritkább, akkor póráz és tisztes távolság. Sok kedves emberrel megismerkedtünk már a kutyával kapcsolatban, váltunk pár mondatot, battyogunk tovább együtt vagy ellenkező irányban, majd elköszöntünk és az egészből a kutya neve marad meg. 

Diónak van egy cimborája, egy nála 3 hónappal idősebb vizsla fiú, Spakli. Vele jókat szoktak bandázni, bár utána garantált a fürdetés, annyit harapdálják, nyálazzák egymást. Nyáron a Tiszában is úsztak egy kört, Zalán dobált nekik husángokat. Nem találkozunk sűrűn, havonta egyszer azért jó lenne összefutni tavaszig is.

Vegyes koszton van, heti kb. 2 kg farhátat főzök neki zöldségekkel, rizzsel, tésztával, ami a kezem ügyébe kerül. Ezt eszi általában vacsorára. Reggelire  illetve úgy általában tápot kap, most Josera félét. Nem rajong érte, de ha rájön, hogy nem kap farhátat és éhes, akkor megeszi. Olykor egy kis májkrémmel, sonkakockák tápba rejtésével kap ösztönzést.

Általában ott szeret lenni, ahol mi vagyunk. Ha a gyerekek és mi külön vagyunk, akkor általában velünk szunyókál vagy a gyerekekkel játszik. A gyerekek nem szeretik, ha ott lábatlankodik, amikor ől a sok mütyűrrel játszanak, úgyhogy olykor inkább hozzánk csatlakozik az eb.  Főzés közben nagyon figyel, hátha lepottyan valami. Amikor a szekrényekben pakolászok, biztos, hogy közém és a szekrény közé fekszik. Mindig láb alatt van. Vele kell foglalkozni, semmi más nem olyan fontos, mint őkelme. 

Fáradhatatlan, szívós, villámgyorsan fut. 

Vannak az úgynevezett öröm körei. Olyankor maxi gázon fut egy kört és közben kisodródik, kanyarokban fékez, csúszik, elég mókás játék. Az örömkörös vizsla az igazán boldog és önfeledt vizsla. 

Barátságos, kedves, bújós, játékos, nagyon okos, nagy mozgásigényű fajta. Dió nagyon szeret aludni és egész sokat durmol, este 6 és 9 között a legaktívabb. Ilyenkor , ha nem visszük el sétálni, akkor módszeres rosszalkodásba fog, pl. kiszedi a vasalókosárból a zoknikat, előhozza az üres edényét , hogy rágcsálja, amit nem szabad. Nagyon szereti a gyerekeket.

Illetve gyakorlatilag bárkit, mert mindenkit megcsókol és farokcsóválva fogad, aki csak az útjába kerül. más a helyzet, ha idegen lép be a portára a kapun, azt mély , öblös ugatással fogadja, de ha kedves a hozzáállás az ember részéről, ő is vált.

Este ágyban szeret aludni. Ez egy nagy probléma, mert én nem engedem be az ágyba. Nálam ott a határ. Tudom, sokan együtt alszanak a kutyájukkal, nekem ez nem fér bele. Örülök, hogy már a gyerekek nem alszanak velünk. Ja, de, még olyan is szokott lenni !

Diónak van egy kis kuckója, este ott alszik el, de az éjszaka során megpróbál behatolni valamelyik ágyikóba. Ez általában valamelyik gyerkőc ágya szokott lenni, de már abból is 

elegem van, hogy a kutya a gyerekekkel alszik….Úgyhogy zárva tartjuk a gyerekszobák ajtaját. Erre mit csinál? Megpróbál bemászni a mi ágyunkba. Egyelőre a lábunkhoz. Hallatlan. Éjjel kétszer próbálkozott, kétszer lepattintottuk. Az biztos, hogy ha akar valamit, azzal rendszeresen és módszeresen fog próbálkozni. Gondolkodom, hogy beruházok csilli-villi kutya ágyba…de az okosok azt mondják, ha egyszer már aludt ágyban, abból nem fog engedni….Itt tartunk most.

Szokta nézni a természetfilmeket, főleg, ha farkas van a képernyőn. Érdeklik a rokonok. 

Nem szereti a sötét, kivilágítatlan utcákat. Olyankor nagyon szépen jön a lábam mellett.  

Nem tudjuk leszoktatni a felugrálásról. Nem és nem. 

A nem kutyabarátok, már félnek tőle, ha meglátnak bennünket a járdán. A kutyabarátok ismeretlenül is megsimogatják. 

Van a nyakában egy kis csont formájú bilétája a nevével és a telefonszámunkkal. Egyszer már megszökött és ugyan visszahozta két drága srác a csodával határos módon, remélem, ilyen soha többet nem lesz. Mármint, hogy ijedtében vagy más okból elszalad tőlünk. 

Csodálatos kutya, éljenek a vizslák, azon belül is a magyar vizslák! 

Le vagyok maradva

Ezt még múlt kedden írtam:

Tegnap voltak a szülői értekezletek. Négyre berohantam a suliba (elkértem magam korábban) így meg tudtam nézni a német dolgozatát Zalánnak (kritikán aluli, le sem írom, hány százalék). Ettől kellőképpen sokkot kapva, áttántorogtam a magyar felmérőhöz, amiről már tudtam, milyen lett (még jó, mert tán el is ájulok), csupa figyelmetlenségi hiba, vagy nem is tudom, már nem vagyok benne biztos. Aztán gyorsan visszaadtam és elköszöntem. Utánam szólt az ofő, hogy nem maradok e a szülőire, hát nem, mivel egyidőben van az 5b-vel, de majd jön az uram. Elnézően mosolygott. Az uram tényleg ment, egy szál papír vagy toll nélkül, így este büszkén villogtatta a telefonját, hogy mindent felvett….Eléggé égnek állt a hajam ettől, azt sziszegtem, hogy nekem nincs egy órám meghallgatni az ofő litániáját, a lényegre lettem volna kíváncsi, de akkor majd megkérdezek más anyukákat. Azzal védekezett, hogy nem tudta, hogy írni is kell a szülőin. No comment....

Innen átvágódtam a Réka szülőijére, ahol a szülők teljes létszámban felsorakoztak!!!! Nem semmi, látszik, hogy egy új korszak kezdete ez a felső tagozat illetve mindenki kíváncsi volt az új ofőre. Az ofőt továbbra is csodálom, szerintem nagyszerű tanár és ember, amolyan kotlós féle, mert látom, hogy imádja a csibéit, de egyben szigorú és következetes is. Sajnos fájdalmasan sok számonkérést fűz az óráiba, emiatt rendesen csikorgatom a fogam. 

2 órán át tartott az értekezlet, aláírtunk egy halom nyomtatványt. Na mindegy, túlléptünk ezen, rendeltem Rékának új sulis ünneplős kendőt, mert amit elsőben kapott ,már kicsi, alig lehet megkötni. (1800 Ft) Elmondta az ofő az ő benyomásait, felolvasta a szaktanárok véleményét és üzenetét az osztályról. Jó hangulatú szülői volt ez és nem is tűnt fel a két óra ücsörgés. Talán mert egész emberi méretű padokban ülnek már.

Új rendszer van , a KRÉTA, még sok jót nem olvastam róla, de megnyitottam ma reggel és annyi mosolygós ötös van benne, hogy nem tudtam utálni. Az előző (MOZA) is jó volt, semmi gondom nem volt vele, remélem, ebbe is belerázódunk. A kezelése nekem egyszerűnek tűnik….(Azóta frissítek – minden hiányosságot is belevezetnek a tanárok, tanszer hiány, lecke hiány. Százalékos értéket is tud kezelni, szóval egész okos. Viszont a számonkérések dátumáról semmi hír, naná. A tanároknak sem lehet üzenni, de egyelőre nem baj, az Ofő megadta a mobil számát és elérhető facebookon is, messangeren. Modern korokat élünk. Picit lassúbb, mint a MOZA volt, remélem, totális lefagyás azért nem lesz…

Az értekezlet végén még megvártam padtársamat, Réka barátnőjének anyukáját, ácsorogtam ott az ofő és még 2 szülő mellett, mire az ofő engem is megszólított, hogy mi újság Rékával. A Réka német csoportját ismeri már , mert tavaly is ő tanította őket. Hirtelen semmi kérdés nem jutott eszembe, valamit habogtam, amit azzal fojtott le, hogy német verseny, termism versenyekre várja Rékát, mert nagyon –nagyon ügyes (mondjuk nem ezt a jelzőt használta, elfelejtettem melyiket).

Kedd (azaz pont egy hete)

A nap híre, hogy beüzemelésre került a cirkó, újra van meleg vízünk. Fűtés még nincs, mert annyira még nincs kemény idő idebenn, de hétfő este már zuhanyoztunk. Még nem tökéletes a beállítás szerintem, mert én inkább langyosban fürödtem, de a lényeg, hogy működik. Ennek örömére és mert megint nehéz napom volt, megettünk egy tábla csokit. Egészmogyorósat.

Szerda

Délután Tibi bekapcsolta a fűtést is, hogy teszteljük. Pillanatokon, na jó, perceken belül forró lett az összes radiátor. Mennyország…..Közben folyik az előszobában egy fűtőtest, ahhoz kijöttek a szerelők és meghúzták a csavarokat rajta. Úgy tűnt 5 percig, hogy nem csöpög, de fél óra múlva mégis, szóval visszahívtuk őket. Azt mondták, hogy le kell engedni a rendszerből a vizet, kicserélni a fűtőtestet, újra feltölteni a rendszert. Erre leghamarabb a hétvégén kerülhet sor. Majdnem mondtam valamit....

Öt perc üzemidő után hibakódot jelzett a kazán és leállt. Gázt kap, kémény rendben, úgyhogy van rá esély, hogy hibás a kazán és azt is ki kell cserélni. Úgyhogy megint ott vagyunk, hogy se melegvíz, se fűtés. Leghamarabb jövő héten. Leghamarabb. Ma jön a beüzemelő mókus, az majd megmondja, remélem, hol a baj. Itt már nem mondtam semmit...Örök cumi, az a miénk.

Közben Tibinek megint elromlott a gépe és én megint este 8-ig tanultam a két gyerekkel összesen, úgyhogy nagyon elegem van, mondtam már valaha ilyet?? Pedig közben finom hagymás-baconos tarját sütöttem petrezselymes burgonyával, de annak sem emlékszem az ízére, mert pont akkor derült ki, hogy ismét melegíteni kell a vizet a fürdéshez.

És hát...felmérőtenger. Nagyon nehezen viselem. 

Rékáék hétfőn írtak német dogát (négy évszak leírása + szótár szavai), pénteken megint írnak (szótár összes szó – módbeli segédigék ragozása és még valami, amire nem emlékszem.Tegnap kikérdeztem fél 8 és 8 között a szavakat. Először azért vinnyogott, hogy kikérdezem, aztán meg azért, hogy nem. Töriből is írnak pénteken valamit (írásbeli felelet , vagy mi), azt ki sem kérdeztem, állítólag tudja.

Zalán olyan, mint egy időzített bomba, illetve inkább a suli, mert soha nem tudom, mikor van számonkérés, így egyelőre mindig mindenből készülünk pl. németből. Néha, mostanában először látom, hogy valamit hazahoz a suliból, ami tudomány, pl. hogy kell írni a mindiget, egy, egyszer, ilyesmi. Németből is fejlődünk, a feladott szavak egyre nagyobb százalékát tudja már. Most jutottunk el oda, hogy 1-2 szó nem ugrik be neki csak. De tegnap pl. simán rávágta a teherautóra, hogy ugrókötél. Pedig a két szó még csak nem is hasonlít.

Elég nagy a tempó, és akkor még a német versenyeket, természetismeret versenyeket – úgy tűnik, ezt a kettőt nyomni fogjuk – nem is számoltam. A heti hatodik németre, ami a fakt, még nem is készültünk. Szóval szédület. Hétfőn a szolfézzsal együtt 9 órája van Rékának, kedden a fuvolával és a fuvola kamarával együtt is 9, szerdán 6+1 fuvola öt után és innen fel lehet egy kicsit lélegezni. Már beszéltünk róla, hogy a hétvégén egy kicsit egész hétre kell tanulni, okosan, mert a hétfő-kedd nagyon gyilkos. Láttam rajta, hogy érti , miről beszélek, de azt is, hogy a hétvégéjét is félti….Én megértem, a külön sport nem férne bele a heti órarendben, külön angolról nem is beszélve. Én csak lesek, hogy mások még a fuvola mellett heti 3x vívnak vagy kajakoznak. És mindez csak romlani fog nyolcadikig…..Figyelmeztettek, hogy a tagozat nem való csakis nagyon jó képességű gyerekeknek, a többiek csak szenvednek és ez tényleg így van, bár lassan az egész oktatásról el lehet ezt mondani...

Csütörtökön-pénteken dunsztom sincs mi történt, mert még csak jegyzeteket sem írtam. Az biztos, hogy pénteken írtak töriből és németből, most hétfőn megint németből és természetismeretből. Valamikor nyelvtanból is ,asszem csütörtökön….Jajjj...

Hétvégén temetésen voltunk, este értünk csak haza, úgyhogy aznap mamával voltak itthon. Másnap, a vasárnap elég pokolszerű volt, mert minden tanulnivaló ránk szakadt és azzal nem nagyon lehet egy nap alatt végezni…. Kettőtől hatig Réka szülinapi buliban volt, este hétkor közölte, hogy őőő...másnap természetismeretből megint írnak. Tanulgattunk rá egy fél órát-órát… de hát nem így kellene…na mindegy. 

Szóval mi újság velünk? Állandóan felmérőkre készülünk egyelőre…tanulunk, gyűrjük a tanévet.

Közben elkészült a cirkó meg nem is, mert végülis működik, de még várunk két szelep garanciális cseréjére. A madárvédő golyókapkodó…ja nem, szóval az a leesésgátló a béléscsövezett kéménybe, na az is hiányzik, mert a szerelőnek tériszonya volt és nem mert felmászni a tetőre…Hátna. (Kedd este, október 2 - már madár távoltartó is van.)

Ezzel egyelőre le is zártuk a felújításos mókát, mert egyrészt elfogyott a pénzünk, de még inkább a kedvünk és az életerőnk, úgyhogy majd folytatjuk tavasszal. Most – erre a hétre mindenképpen igaz – még szőnyegeket sincs kedvem nézni és bútorokat sem. Az étkezőbe megrendeltem a karnist, de függönyt már nem, egyelőre akasztok rá régit. Pihi van és feltöltődés, mert nagyon belefáradtunk. Nem tudom elmondani, mennyire. Összesen ez a 2017. szeptembertől – 2018- októberig nagyon kemény év volt , az idegek játéka az előző ingatlanok eladásával, aztán a felújítással…most egy ideig nem akarok ezzel foglalkozni. Aztán majd úgyis megindul a vezérhangya, hogy ez és azt szeretném, nem is én lennék.

Heti krónika

Egyszerűen nem is volt a közelemben sem a laptop egész héten.... 

 Múltkor nyávogott nekem egy kisbabás anyuka kutyasétáltatás közben, hogy nincs ÉN-ideje, hajat mosni sem tud, csak kéthetente és nem  találkozik felnőtt emberrel csak sátoros ünnepeken...mármint a férjén kívül. Hirtelen nem az empatikus énem pattant elő, mert azt morogtam magamban, hogy szüljél még egyet, vagy kettőt, menjél vissza full tájmba dolgozni, járasd a gyereked tagozatos iskolába, aztán majd keresheted az Én idődet...nekem már fel sem tűnik, hogy nincs. Persze tudom én, hogy minden korszaknak meg van a maga nehéz időszaka, azért szorult belém megértés, ha nagyon erőlködöm, ne értsétek félre, csak számomra ez a mostani jóval keményebb élet, mint amikor Réka hét hónapos volt.Te jó ég, ég és föld....

Na szóval nem sok időm volt, de ebédszünetkékben írogattam jegyzeteket, ezek alapján össze tudom szedni, mi volt a héten.  Lelövöm a poént, még nincs meleg vízünk és fűteni sem tudnánk, de már egész közel állunk hozzá.

Hétfő

Tegnap egész jó hétfői napot zártunk. Lehet, azért érzem így, mert minimálisat tanultunk, hehe.  Zalánék tegnap megírták az év elejei matek felmérőt….gondolhattam volna, gondolhattam volna, de azért meglepett, mert kifejezetten nem jelentették be, hogy akkor hétfő , második óra, hanem hogy majd... majd írnak egyszer. Csak az az egy aggodalmam van, hogy rendesen elolvassa e a feladatot és azt oldja meg, amit kell….ha igen, akkor nem lesz gond. Meg hát az sem nagyon gond egyébként, ha négyes neki, csak olyan nem nagyon lesz az osztályban…

Rékáéknál is bekeményített a magyar tanár, a szövértés után jövő héten tollbamondás és nyelvtan felmérő is lesz. Szegénykének ma 3 némete lesz, kettő sima és egy fakt. Én meg leszidtam, mert a tudtom nélkül hagyta ott a matek faktot….ami hetedik órában van….Igaza van, majd ha valamit nem ért, megkérdezi a saját tanárát. Szerencsére olyan tanára van, akihez ilyen esetben fordulhat. Nem panaszkodhatom, egyelőre úgy néz ki, minden tantárgyból jófejek oktatják… ez hihetetlenül sokat jelent. Aztán persze majd  meglátjuk, mit mond a a gyakorlat. ….

Természetesen a két szülői értekezlet ütközik, fél óra csúszás van, Zalán osztálya hamarabb kezd, de mindkettő jövő kedd. Már meg sem lepődtem, szerintem hagyományt teremtünk belőle. Hát így legalább hamarabb letudjuk őket. Beneveztem Tibit a Zalánéra, remélem, ott tud lenni. 

Este hét körül levittük a kutyát a Tiszára, meglepetésemre a gyerekek nagyon akartak jönni sétálni, aztán rájöttem, hogy azért, mert a világító lámpát ki akarják próbálni a kutyán, amit a nyakába vettük, setí t iccakára. Az egyértelmű, hogy nem négylábúak nyakába tervezték a lámpácskát, mert sokat kellett állítani és a legjobb esetben is a kutya mellkasát vagy a heréit világította meg, amin azért lehetett volna vihogni egy sort, de nem éppen kocogtam volna. Azért arra jó volt a lámpa, hogy ha nagy sprintet is vágott le a kutya, akkor láttuk , merre cikázik.
Egyébként az eb hónapfordulós , ma 7 hónapos. Ennek örömére kapott pár teniszlabdát.

 KEDD

Ha jó volt a hétfő, nem sikerült olyan nyugisra a kedd. Először is Zalán matek dogája csak épphogy lett ötös, az is úgy, hogy a tanárnéni szólt neki, hogy a meg nem oldott feladatot utólag oldja már meg, legyen olyan jó. Így kapott még 4 pontot. Én nem tudom, hogy lehet valaki ilyen figyelmetlen...Mondjuk visszatekintve, egész jó lett az a matek...

Zalán elhagyta az ötödik radírját idén, azt, amelyiket tegnap adtam neki. Tudom, hatalmas problémák, de elég bosszantóak. Pontosabban nem elhagyta, hanem az előtte ülő maffiózó fiú belegyömöszölte a szék vázába….és most is ott van. Majd megkérem Tibit, ha megy szülőire, ugyan  bányássza már ki, amíg ott ücsörög.

Hogy Réka hol tart a tananyaggal, fogalmam sincs, mert egyáltalán nem tudok vele tanulni. Ennek ellenére csak ötösöket hoz haza. De még új anyagból TZ nyilván az idő rövidsége miatt nem volt.

Este hétkor derült ki, hogy szerdán német felmérő Zalánnak. Nagy show volt, mert megkérdezte az egyik anyuka az osztályból, hogy hogyan értelmezem a jelzéseket a füzetben a dogával kapcsolatban. Zalánnak nincs is német füzete. Mármint van, de teljesen olyan, mint amikor hazahoztuk az üzletből, tök üres. Kérdésemre, hogy hová írta fel a dolgozatban levő feladatokat, valami rémlett neki felmérőről….Hát persze hogy sehová sem írta fel. Szerintem nincs is ott az órákon, csak testben, ami elég baj. 

Rossz nap volt ez, na, rossz.....Talán a kegyelemdöfést Tibi adta meg, itt eléggé elszabadult a stessz szintem. Kár, hogy nem volt itthon egy kis Jager….Szerdán elvileg jön vissza a gázóra, 3000 Ft ellenében és aki üzembe helyezné az egész fűtési /meleg vizes rendszert még ismerős is szegről – végről. Ezért Tibi felhívta telefonon az üzembehelyezőt, aki megjegyezte, hogy reméli, hogy szerdán lesz gázóra , mert utána ő teli van foglalva munkával hetekre előre…Hát most nem remek? Mi van, ha fogja magát a gázművek és azt mondja, hogy csütörtökön tudja hozni a gázórát? Akkor hetekre leáll az élet? Szombaton jön a lehűlés és jövő héten már megszűnnek a 30 fok körüli értékek. Eléggé para. Mindegy, talán nem sokág esszük az ideget, mert még holnap délelőtt megjön a gázóra. 

Még volt valami katasztrófa, nem emlékszem mi. Ekkor elindultunk kutyát sétálni és kb. 2 órát oda is voltunk. Ágyba dőltem 10 óra körül és többre nem is emlékszem.
Anyu pénteken megy dokihoz, miatta is nagyon aggódom…olyan rossz előérzetem van. 

SZERDA

Felújítást tekintve a 21. nap. Ma visszatért a gázóra. Meg mondom őszintén, totál érdektelen vagyok már a fűtésfelújítás ügye iránt. Torkig vagyok. Nem tudtam hát örülni a gázórának úgy, ahogy illett volna, sőt, meg sem néztem. Ott van a kamrában, elvan. Visszatért, na és? Ez még nem hozta meg a nagy áttörést.  Volt papírmunka is, nem tudom miféle, Tibi intézte. 

Jött beüzemelő emberke is, az ösmerős, de hát nem volt mit beüzemelni, mert ugye víz az nem áll a kazán rendelkezésére. Nem tudom, hogy a kivitelező főnök ezen mit nem tudott. Az ismerős szerint a termosztátok is bénák, kérjünk programozhatót, ugyanannyiba kerül, mint az az alapdarab, amit kaptunk….Aztán hiányzik még a kéményről valami madártávoltartó, nehogy a kéménybe essen fióka (jövő tavasszal esélyes legközelebb). 

Az új forgatókönyv szerint szombaton kap vizet valahogy a kazán, majd jövő héten valamikor beüzemel az ösmerős a rendszert. Már ünnepelni sincs kedvem. Főleg, ha addig megfagyunk. 

Zalán ma hazajött egy kritikán aluli magyar felmérővel (hogy lesz azt senki nem tudta, bár mondjuk a cimborának 98% lett, úgyhogy nálunk van a hiba) Eléggé sokkolt….eddig el voltam kényeztetve 1-2 hibás , hibátlan tollbamondással…nyár végén is ismételtünk, erre most ez…Nem tudom, hová tenni. A felmérőt soha nem adják ki, így nem tudom, mi volt a gond. Írtam üzenetet a tantónéninek, válaszolt is, negyed ötig szinte bármikor megnézhetem. Milyen kár, hogy negyed ötkor ülök kb. a bringámra, hogy hazafelé karikázzak. Már megint ez a szemellenzős módi, hogy senki nem dolgozik vagy mindenki addig dolgozik, mint ő…..Na szóval az nekem nem jó időpont. Mindegy, majd szülői előtt beugrok, megnézem, elkéreckedek fél órával hamarabb.

 Kiderült, hogy anyu szemét műteni kell szürke hályoggal. Ez nem az a problémája, ami miatt aggódom, egy egészen másik. Elvileg rutinműtét, egy éjszakás kaland a kórházban, de hát na. Nem örülnék, ha matatnának a szememben…

Sétáltunk a kutyával is, naná, immáron a sötétben. Szerencsére a sétányon van világítás, de szokni kell a szemnek, hogy megtalálja az ember a kutyáját….Nem vittük túlzásba, most pajti sem volt, 8-ra hazaértünk. Vízmelegítés , közben vacsora, fürdés, ágy….megint nem kellett ringatni….Csak aztán fél négykor felébredtem és nem tudtam visszaaludni.  Zalán teljesítménye nyomokat hagyott bennem….csak forgolódtam, forgalódtam…Bezzeg, amikor hatkor ébresztett a telefonom, az nagyon fájt… 

CSÜTÖRTÖK 

Rékáék sportversenyen voltak a suli képviseletében, zsinórlabda versenyen (röplapda butítva). Hogy minek, nem tudom, mert állítólag a szabályokat sem ismerték. Hatodikok lettek. Kérdeztem, hogy hatból? Nem, tízből. Zseniális.  Szombaton  hivatalos csapat sakk versenyre….nem is tud szokott sakkozni, úgyhogy fényes sikerek várhatóak. Na mindegy, ha van kedve hagy menjen….!

Felújításilag semmi új, szombaton jönnek vizet vezetni a kazánhoz. Remélem, tényleg jönnek,  majré van és para....

Zalán borostyán leveleket tépkedett és a leveleket szétszórta a suli udvarán, részben a 4b-s lányokra, mert azok meg csúfolódtak….úgyhogy megrovást kapott. Még nem beszéltem az ofővel, hogy most akkor ez osztályfőnöki vagy milyen megrovás.... Na még ilyen sem  volt a családban, gratulálok. A másik gyerek anyukája jobban mellre szívta, én már lehúztam 4 évet ebben a suliban, tudom, hogy túl szoktak ezt és azt reagálni, úgyhogy hamar túlléptem rajta. A felmérők százalékos eredményeim jobban aggasztanak. 

PÉNTEK

Végre péntek....AKár egy falat kenyér.....

Reggel egy hisztériás Rékát hagytam otthon, aki nem találta a tornacipőjét a mai tesihez (tegnap abban jött haza a versenyről) . Sajnos mindez csak fél nyolckor jutott eszébe, hogy tesije is lesz...Később hazatelefonáltam, hárman keresték a cipőt, nem találták meg 10 percen belül, úgyhogy Récike az utcai cipőjében tornázott, ami még mindig jobb, mint mezítláb a tornateremben, mint tavaly történt....

Anyu nem kapott túl jó híreket, bár rosszakat sem egyelőre, további vizsgálatok írtak elő neki. 

Nem is meséltem, Tibi megnézte a magyar felmérőt, tele van figyelmetlenségi hibákkal. Pl. betűket kellett másolni , szavakat, mondatokat és abban is sorra volt hiba....Pedig ahhoz nem kell sok ész. Vagy hát biztos kell, a fene tudja, már nem tudom, mit gondoljak. Ez a fiúcska magától megtanulta a betűket és 20 alatt tök ügyesen számolt, anélkül, hogy tanítottuk volna a tízes átlépésre. Értem, nem kivételes képességekre utal ez, de olyan ügyes volt hat évesen. A számonkéréseken valahogy rendre kudarcot vall mostanában.  

Emlékszem, pont másodikos voltam és év eleje  volt, amikor anyukám egyszer hazajött egy fogadóóráról leforrázottan...."Anyuka, ez a gyerek ennyire képes. " Konkrétan nem tudom már, milyen eredmények voltak ezek, de szerintem "jó" kategória, szóval olyan 80% körüli lehetett. A mindig kitűnő tesóm után 10 évvel anyunak is rosszul eshetett....Aztán végül csak elvergődtem valahogy a felsőoktatásig...Nálunk annyival nehezített a terem, hogy kéttanra írattam.....én viszont sima általánosba jártam. 

SZOMBAT

Reggel tényleg jött a banda, a pocakos fiatal Mikulásom és a társa.  Mielőtt kezdtek volna, még elszívtak egy gyors cigit, láttam az étkező ablakból.  Pedig akkor még nem is tudták, hogy sárkány valóm várja őket benn. Vagy hát lehet, sejtették.  Rohanó kis világunk nem állt le, Tibi kirobogott Rékával a sakk versenyre a Tiszaligetbe, addig nekem pont döntenem kellett, hogy hol fussanak a vízvezetékek, hurrá. Felidegesített a gyerek, mert elkezdett vinnyogni, hogy nem hozta a porszívós fúróját, úgyhogy most nem tudja szétverni a csempét. Vagy hát szét tudja, de akkor por lesz. SZóval nem fogja. Inkább  majd visszajön a jövő héten. Nahát itt elgurult a gyógyszerem, azt hittem a fején verek szét egy csempét. Mondtam neki, itt két gyerek is lakik, olvasta a jövő heti időjárásjelentést???  Keressen megoldást, de olyat, amivel még ma vízhez jut a kazán. Csak lesett, hogy biztos megbuggyantam, nem érdekelt. Megegyezünk valamiben, Pontosan megbeszéljük, aztán ő kitalál egészen mást és visszajön a jövő héten? . Hát persze, bemutatkozom, én vagyok Balekné, aki hideg vízben zuhanyozik és -20 fokig nem igényel fűtést.

Közben a kivitelező forszírozza a fizetést, hahaha...egy fillért nem fizetek, ameddig nem működik kifogástalanul a rendszer. Egyelőre nincs beüzemelve, majd a jövő héten valamikor. Szerdára fagyzugos helyeken éjszaka már fagyot mondanak. Remélem,mi nem vagyunk fagyzugban....

VASÁRNAP

Ma két gyerekkel tanultam egyszerre....Annyit marakodnak, hogy az önmagában idegörlő volt. Hülye vagy, béna vagy, fogd be, fogd be te, Zalánnak miért lehet játszani, nekem miért kell tanulnom, Rékának miért lehet játszani, nekem miért kell tanulnom, most elmegyek inni, csinálok egy tejeskávét, almát ennék, van csoki.....

Zalánnak a matek a legegyszerűbb, a némettel simán cumiztat, a magyarral meg olyan,mintha idegen nyelv lenne neki. SImán leírja, hogy budapest és béla, neki tök mindegy. Ki kellett pótolni a szavakat, hát kipótolta nem? Képek alapján j betűs szavakat írni a ....a gally alá odaírta, hogy ág....az ibolya alá, hogy virág...Másolásban, mondatalkotásban és j/ly területen viszont fejlődik. 

Réka - Zalánnal ellentétben - nem megy le alfába minden órán, figyel, így sem törit, sem termismeretet nem kellett vele tanulni, mert mindent megjegyzett az órán. Megkönnyebbülés volt. 

Ebéd után már nem tanultunk , Réka elment a barátnőjéhez görkorizni pár utcával arrébb (még fura, hogy egyedül közlekedik, de szerintem ideje. Forgalmas úton mondjuk nem kellett átmennie egyáltalán.) Zalán legózott, telefonozott, lement bringázni, elvolt. Én rendbe tettem a hálónkat, elpakoltam a kánikula ruhákat mindkét gyereknél, tegnap már kivasaltam mindent....Végül pakolásztunk még a garázsban, mert lassan elfoglalhatja az autó a kuckóját, de csak lassan, még van ott egy gép és egy halom anyag a felújításhoz. 

Este jöttek a szokásos vasárnap esti előkészületek. 

Nem is mondtam, Zalánék aranyérmet nyertek tűzharcban (kidobós), mind a fiú, mind a lány csapat első lett az iskolák közötti versenyben.  Micsoda elit évfolyam ez!:) Nagy volt a boldogság, majd hozok fotókat. Persze én nem voltam ott, mert a Mestörökkel vérnyomásemelést hajtottam végre, de Tibi legalább fotózott. 

Ja, anyósom szülinapját is szombaton ünnepeltük. Nahát mamának baromi nehéz ajándékot venni, szinte lehetetlen. Főleg, hogy OUZO nem volt a boltban, sem diabetikus csoki vagy bombon....Izzadtam, mint utcalány a templomban. Vagy hogy van az a mondás??  Egyedül küzdöttem, mert a kutya határozottan velünk akart jönni, amikor ajándékért indultunk, úgyhogy végül az lett, hogy Tibi kinn maradt a kutyával, (egyelőre még vizsla sem mehet be) mi Rékával az Intersparban bolyongtunk jó hosszan. Végül valami alma likőrt vettem, diabetikus csoki nem volt, úgyhogy simát választottam, ami baromság, mert inkább diabetikusat eszik vagy semmilyet. Réka megmentette a helyzetet, mert valami kedves szöveges mamás tollat talált, ezt tőle kapta a mama. 

Hát ilyen hét volt ez. 

19. munkanap a felújítások hideg telében....

Hát ez is egy felejtős hétvége volt, mintha nem is létezett volna, ami a lelki feltöltődést illeti...Nem vagyok jó passzban mostanában. Egyszerűen nem tudok megújulni, lerázni a nyűgjeimet. Olyan vagyok, mint egy öreg tyúk, aki csak kárál és folyton sötéten látja a dolgokat. Az igaz, hogy mindig történik is valami, ami miatt lehet parázni, de arra még nem jöttem rá, hogy csak én érzek így vagy ez minden korombelivel így van e. Szerintem nem. 

Szombaton anyu nővérét látogattuk meg, mert nemrégiben kórházba került. Na hát ez is egy külön történet lenne, mert nem tudta mozgatni a karját, erre a sürgősségiről egy az egybe visszaküldték, egyetlen szuri vagy infúzió nélkül. Borzasztó.....Nem tudtam nem arra gondolni, hogy lemondtak róla, meghalni küldték vissza. Persze Anyu is velünk tartott. 

A nagynéném egy idősek otthonában él már évek óta, de most az állapota rosszabbra fordult….Bevallom, én kimenekültem a szobájából Rékával együtt, bár ő még maradt volna. Utána jót bőgtem a parkolóban….Megrázó volt látni őt úgy……. Amíg én az egereket itattam, közben a gyerekek az autó mellett ücsörögtek az árnyékban, nem értettek semmit, Fornettit eszegettek. Amikor elfogytak a könnyeim, sétáltunk egyet a környéken, aztán hamarosan anyu is kijött és ő persze erősebb, mint én, úgyhogy egész vidámnak tűnt vagy inkább tartotta magát…

Mekiset ebédeltünk, bár vettünk sült csirkét is, jól esett, pont tojtam a diétámra. Rájöttem, hogy ez a négy hét „önsanyargatás” azért elég fárasztó volt lelkileg is.... Azért remélem, nem kezdek most négy hét zabálásba, bár szerintem nem mozogva , nem zabálva is visszaszedném ezt az árva 4 kilót….

Ma (vasárnap) elmentünk vásárolni, aztán reggeliztünk, majd nekiültünk tanulni. Szombaton csak a németet néztük át Zalánnal , úgyhogy maradt a matek és a magyar vasárnapra….Voltak könnyek és hiszti, „ én nem csinálom”…..hát ez is baromira leszívja az energiámat. Tollbamondásból egy oldalt kellett diktálni a gyerekeknek gyakorlásként. Sokat szenvedtünk a testrészes szóanyaggal, nem akarásnak nyögés a vége, az tuti. 

Közben Réka kikéri magának, hogy nem tanulok vele…..meg van sértődve. Nem érzi szegényke a törődést. Egyelőre ez a csak kikérdezős módi nem működik, általában amikor kikérdezem a tananyagot, még nem tudja igazán. Na mindegy, majd alakul ez is. 

Főztem babgulyást és szilvásgombócot….közben a Magyar Vágtát néztük fél szemmel. Vagy inkább negyeddel. Egész jól sikerült a gombóc tésztája. Nem nagy wasistdas, szerintem az a titka, hogy a krumplit ne héjjába főzzük, hanem megpucolva és amikor a tésztát kidolgozzuk, a krumpli már hideg legyen. Illetve a tésztát nem érdemes / szabad újragyúrni, szóval a szabásnál észnél kell lenni. 

Este megnéztük a tévében a Hajnal Tímeás magyar filmet, egész jó volt, bár a végén már táskákat csomagoltam, pakolásztam…Este 10-kor pedig már ágyba zuhantunk.

Ja és akkor a 19. nap - felújítás, ha már ez a cím.

Ma volt itt a főmufni - tervező és kivitelező főni - valamit susmusoltak valami szakemberrel és ez utóbbi jóvá hagyta a rendszert. Szerdán jön vissza a gázóra, aztán még valaki hoz valami papírt, szombaton pedig a víz is eljut valahogy a kazánhoz.  Ezek a szép tervek, aztán meglátjuk. Picit azért megnyugodtam, hogy talán még a fagy beállta előtt is lesz itt fűtés forró zuhany. Amíg élünk, remélünk. Vagy valami ilyesmi.