2018. szeptember 4., kedd

8-9. nap a nemtomhányból


Miután Zalán szobája sötétbe borult egy átvágott villanyvezeték miatt múlt héten, tegnap vidáman újságolta az egyik szerelő fiú, hogy az előszobában a bejárati ajtó felett is elfúrtak egy villanyvezetéket. Ekkor már tudtam, hogy az egész házban nincs a csillárokból villany illetve sem a mosogatógép, sem a konyhagépek a főzőlapot leszámítva nem működnek. Ezzel gyorsan szembesítettem is, mire biztos ijesztően festhettem, mert kihátrált a bejárati ajtón, hogy sürgősséggel hívja a villanyszerelőket. Helyem, morogtam és vissza kellett fogni magam, hogy ne vágjam rájuk az ajtót. Most ennyit tudok írni mérgemben erről a napról. Sírhatnékom volt. Nem elég, hogy melegítjük a vizet (nem nagy dráma amúgy indukciós főzőlap mellett) most már sötét is borul a házra…. 

Később:
Amíg világos volt, addig a Mentalista néhány részére könyveket csomagoltam. Az nem jutott eszembe, hogy a füzeken sincs mindenhol fólia. Csak másnap reggel. Szabtam is bőven, ehhez Tibi legélesebb ollóját (egy van) kértem el. Este 9-kor hívott a főnököm, akinek elsős a lurkója, hogy hogy lesz A4-es borító egy nem A4-es könyvön. Hát totál egyenes és tökéletes szerintem sehogy. A legélesebb ollóval is kell trükközni. Dió itt közbelépett, mert hol Zalán táskájét kezdte el alattomosan és sokat mondóan rágcsálni, hol Tibi övét….úgyhogy elérkezettnek láttam az időt arra, hogy elvigyük sétálni, még mielőtt kihúzza a gyufát. A Tiszánál megharapta egy kis mocsok tacskó, aki a vele tartózkodó keverék szukát védte Dió sármjától….Szimpatikus volt a tacskó tulaj, annyit mondott, hogy nem tud vele mit csinálni, aztán sétált tovább. Mondjuk valahol igaza van, de ha az én kutyám harapja meg az övét, biztos nem söpri le így a témát a válláról. Mire haza értünk , besötétedett és rájöttem, hogy a mosogatógép is konyhagép, vagyis nem tudom beindítani. Itt szerettem volna meginni egy tata féle barackpálinkát, fél deci elég lett volna, de még hátra volt pár nyomtatvány kitöltése olvasólámpa fénynél. Mindenki megfürdött, de mi Tibivel voltunk csak fáradtak. Mire mindent kitöltöttem, átmásoltam az órarendeket a noteszembe, addigra hulla lettem. Egyébként a kazán a helyén. Még nem bekötve, de a helyén. Hogy ne vinnyogjak és vernyákoljak annyit….

9. nap a nemtomhányból

Reggel 7 órakor jött a villanyszerelő és iszonyúan leb….ta a gázszerelő fiúkat. Ennek eredményeképpen az alacsonyabbik, amelyik izzad, mint a ló, háromnegyed nyolckor már a második cigijénél tartott kinn a garázs előtt. Egyébként hétkor még bugyiban ácsorogtam a konyhában és vajas zsömléket kentem, de nem érdekes, oda nem nyitottak be. Szerencsére lett délutánra áram. Igaz, egy hiba marad, erről majd mesélek később, már túl késő van.

Mit ne mondjak, katasztrófa volt az egész reggel, (első nap) hat órától háromnegyed nyolcig. A gyerekek viszonylag könnyen felkeltek, miután a ruhát rájuk rángattam. Réka nem találta a tolltartóját, én pánikba estem, mert egyetlen zárt cipőt hagytunk a házban per családtag és Rékáét nem találtam. Tibi két perc múlva megtalálta Zalán cipőjét a kuka tetején odakinn. Szakadt az eső egész éjjel és még abban a pillanatban is. Szerencsére Zalán ünnepi cipője lehetővé tette, hogy Zalán mégis iskolába jusson el. Rájöttem, hogy a füzetekre nem írtam még neveket…gyorsan pótoltam azt a párat, de ez is rontott a stressz szintemen. Negyed nyolckor még abban a pólóban cikáztam, amiben aludtam. Melltartót sem találtam és ezt közöltem is az egyik szerelő fiúval, akit összetévesztettem Tibivel. Jól van, na, eltakarta a szekrény és ugyanúgy szöttyögött, ahogy Tibi szokott. Végül céges pólót húztam, úgyis abban van mindenki benn, legalább átitat a csapatszellem. 

Zalán reggeli tevékenysége kimerült a kutya simogatásába, akit egyébként megint Réka karjaiból téptem ki hajnali hatkor . Nem értette , mi a bajom. Réka figyelmeztetett, hogy a magyar cuccát nem pakoltam be a táskába. Amíg káosz van a felújítás miatt, minden tanszert én kezelek az utsó radírig. Különben semmi nem lenne meg a sok nejlonfólia alatt. Közöltem Rékával, hogy B hét van, vagyis ma nincs egy árva magyar órája sem. Rábökte az ujját az órarend kérdéses pontjára, ahol igenis van magyar megjelölve. Fásultan emlékeztettem, hogy kedd van , nem hétfő. Réka ekkor még mindig nem találta a tolltartóját, és már az iroda/műhely kombót is fésülte Tibi. Réka ötödik figyelmeztetésre valahogy véletlenül megfésülködött , copfot, fonatot nem kért. Zalánnak hatszor szóltam, mire észrevettem, hogy valahogy van cipő a lábán. Az esőkabátot az istennek nem akarta felvenni, végül kiderült, hogy legalább két éve kinőhette. Nagyszerű. Réka zárt cipője köddé vált, diffundált, lebomlott, ellopták, nem tudom, de nem lett meg. Szerencsére Tibi előásta a tanszerek közül a tornacipőjét, így abban ment iskolába. Ezen a ponton kezdett a stressz szintem csökkenni. Kritikus szint alá akkor ment, amikor a tolltartó is előbukkant Réka táskájából, egy rekeszből, amibe egyébként már négyszer belenézett. Én is egyszer.

Bizonyítványokat, kitöltött nyomtatványokat, nemkérünkkülönbiztosítástpapírt eltettem. Mindkét gyereknek . Tízórai : vajas szalámis zsömle, paprikával, szőlővel, Zalánnal több szőlő, Rékának kevesebb. Itóka ma baracklé, holnaptól víz. Elfogyott a szörp. Fél nyolc után 3 perccel indultunk, szakadt az eső. Mi ketten egy esernyő alatt a gyerekek a nyomunkban. Tibi két percenként megkérdezte, hogy jönnek e még a gyerekek utánunk. Talán attól félt ,egy utcával hamarabb lekanyarodnak. Ebben a rémes időben? Élmény volt a suliba beérni. 

Tibi mellettem szandálban és térdgatyában cuppogott a pocsolyák között nagy lelkesen. Megjegyeztem, hogy bezzeg az egész nyarat végigtolta farmerben és zárt sportcipőben. Ránézése öngyulladást hajtottam végre….mire ezt végiggondoltam, rejtélyes okból olyan nevetőgörcs tört rám, ami bizonyára az idegösszeroppanás egyik jele lehet. Tibi szégyellősen közölte, hogy nem is igaz, a nagy kánikulára már váltott rövid gatyára. Aha, addigra augusztust írtunk.

A küszöbön még üdvözöltem egy több év után Németországból hazaköltöző kedves ismerősömet, majd szinte meg sem állhattunk, robogtunk tovább, mint a futószalagon. Zalánt betoltuk a tanterembe, a bizonyítványt és a papírokat leadtam személyesen én a tanítónőnek. Elvileg osztályba szülő nem léphet be, de talán első tanítási napon vagy másodikon még elnézhető. Mondjuk elég érdekesen nézett, de nem szólt semmit. Zalánt háromszor megcsókoltam és meghatottan meresztettem rá szemeimet, de nem mozdult, végül csöndesen annyit bökött ki, hogy adjam már oda végre a tornacuccát. Ja, tényleg. Mire Zalánt száraz helyen tudtuk , a helyén és szétnéztünk a folyosón, Réka már sehol nem volt, pedig el sem köszöntünk. Tanácstalanul néztem Tibire , mire intett, hogy menjünk haza, végeztünk. 

Huh, nagy menet volt. Jó volt hazaérni….azaz csak jó lett volna, mert nem lehetett elterülni a kanapén (amúgy is le van takarva), sem ágyba bújni egy jó könyvel, irány a melóhely. Hajajaj….pörög ezerrel a mókuskerék.

Egyébként totál készek vagyunk, Tibi is, én is és úgy érezzük, több bonyodalmat már nem tudunk elviselni. Az élet egyik területérő sem, pedig jönnek a pofonok bőven. Az ígéretekkel ellentétben nem lesz ez kész még a héten, pedig csütörtökön már két hete lesz, hogy itt dolgoznak. El vagyok keseredve, folyton elfúrnak hogy egy villany-, hol egy vízvezetéket. Elegem van, elegem van, elegem van.....Holnap új nap lesz, de most ez van. Azt hiszem, ma dobok egy barackot....

2018. augusztus 31., péntek

7. napon

7. nap a nemtomhányból

Hát hetedik napon sem történt csoda, sem semmi áttörést jelentő. Ma lenn dolgoztak a Mestörök, nagyjából azon, hogy az iroda/műhely kombó is fűthető legyen. Csőcsere, miegymás. Amikor hazaértem, nem volt itthon senki, úgyhogy kicsit csalódott voltam, mert nem láttam valami marha nagy haladást. Legyintettem, hogy biztos péntek volt, fél napot dolgoztak, esetleg csak ketten jöttek a híres "dupla csapat" helyett. 

Mivel úgy ítéltem meg, hogy a gyerekszobák majdnem készen vannak, elszántan nekivágtam, hogy kitakarítsam és rendbe rakjam őket. Kétségbeesve gondolva a hétfői iskolakezdésre ugyebár. Na nem mintha hétköznap alváson kívül sok mindent csinálnának ott, mert nem. Szerintem csak az anyai ösztön vezetett. Két órámba telt, minden moshatót kidobáltam a szennyesbe, kiráztam a szőnyegeket, friss ágyneműt húztam stb stb.....Egyedül ablakpucolásra és tiszta függönyre nem volt már kapacitás. Szét lett, Zalán ágyát kérésének megfelelően máshová húztam. 

Holnap reggel most már muszáj lesz összeszedni a torna- és úszócuccokat. Mindig így járok. Tök hamar megveszem a tanszereket, aztán kapkodás a vége.  Most speciel fogalmam sincs, hová tettem Réka új körzőjét, azt a narancssárgát.

Nem bírok a véremmel, úgyhogy vacsoratervet is készítettem a jövő hétre. Nem vagyok normális. Az én anyukám otthon dolgozott azután hogy én megszülettem, de nem emlékszem, hogy otthon meleg vacsora várt volna. Hétköznap nap. Nagyon sokáig hordtuk az ebédet egy közeli  bisztróból, a vacsora pedig mindig szendvics volt. Vagy valami egyszerű. Lecsó, rántotta, ilyesmi. Én meg nem tudom ezt a főzés dolgot elengedni. Pedig nem gondolom azt, hogy aki nem főz hétköznap vacsit, az bármilyen atomnyi méretben elítélhető lenne. Dehogy. Csak magammal szemben követelem ezt meg....Na mindegy, ne menjünk bele. A lényeg az, hogy kitaláltam, hogy vasárnap főzök egy kis paprikás csirkét nokedlival, ubi salival, az elég hétfőre is. Kedden jön a borsófőzi halrudacskával, szerdán mozzarellás-paradicsomos csirkemell gombás/kukorciás rizzsel (annyira szeretem a jázmin rizst, meg vagyok őrülve érte), csütörtökön mondjuk hamburger, pénteken túrós csusza bacon chipsszel. Holnap jó lenne sütni még egy kis kakóscsigát....


2018. augusztus 30., csütörtök

Bezárok


Fura aktivitás van a blogon, úgyhogy kis időre bezárok, hátha ettől elmúlik....

Ezer kattintás rövid időn belül, sokszor az éjszaka közepén....Hát biztos nem lelkes, jámbor olvasók, akik tövig rágják a körmüket izgalmukban a blog olvasatán....

6. nap a nemtomhányból


A gyerekek terv szerint maradnak mamánál ma is, péntek este jönnek haza, ha kitakarítottunk fenn. Tegnap Tibi felmosott fenn, de azért ül a por mindenütt és még ma is fúrtak. Gondolom, ha már nem,, akkor sok kosz nem lesz. Persze a lőréseket is el kell majd tüntetni.  Tibi elkeseredésében (mestörembörhiány) megtanult glettelni. 

A kivitelező kéri a fűtésfelújítással kapcsolatos anyagköltséget, majd holnap jön megbeszélni a részleteket. Nem mondok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy Milka felett van….Kicsi aggódom, mert inkább fizetnék teljesítés után, amikor már van melegvíz és fűtés is…

Odafenn jól állnak a dolgok, bár a kazán még sehol, de szerintem a gyerekszobák okésak, legalábbis csövek és fűtőtest vannak. Kis malőr, hogy elfúrták a villanyvezetéket, így Zalán szobájában nincs áram. Jó nem?  Ma jöttek újabb alkatrészek és a lenti fürdőszobába is befutott a törölközőszárítós fűtőtest. Hatalmas...Pénteken délután szerintem kitakarítom Zalán szobáját és végleges helyükre tolom a bútorokat. Ablakot is kell pucolni, redőnyt súrolni, tiszta illatos függönyt felaggatni. Másnap jöhet ugyanez Rékánál. Ha valaki mondja előre, mondjuk februárban, hogy iskolakezdésre nem lesz még kész a fűtésreform, biztos elsírom magam, de ezt már elengedtem (kénytelen voltam), csak az lebeg a szemem előtt, hogy 2 héten belül meleg víz folyjon a csapokból. 

Ehhez képest az, hogy hétfőn kezdődik az iskola, felfoghatatlan és még nem is fogtam fel, az az igazság. Nagyon fogok pislogni az évnyitón jobbra-balra, hogy hogy kerülhettem én oda ilyen hamar az évzáró után. 

Már hidegek az éjszakák, lassan elővesszük a paplanokat, amiket kánikula idején szekrénybe zártunk. Reggel pulcsit húzok magamra, úgy tekerek el dolgozni, majd mire letelik a pont négy km, számos könnyet elmorzsolok. A szemem nem nagyon bírja a hűvösebb időt. Előttünk a gesztenyefa lassan meztelenre vetkőzik, csak a nagy zöld gesztenyék virítanak még a fán. A platán még ragaszkodik a leveleihez, ami kedves tőle. 

Holnap péntek, szeretjük a pénteket. Még ha az utolsó vakációs is. 



2018. augusztus 29., szerda

5. nap a nemtomhányból

5. nap a nemtomhányból

Reggel találkoztam a kapuban a két szerelővel, már az autóban kávéztak fél nyolckor. Váltottunk pár szót, állítólag ma már látványosabb eredmények lesznek. A gyerekek ma is mamánál lesznek ,azzal a különbséggel, hogy haza sem jönnek éjszakára. Bár Zalánnál rezeg a léc, ő a mi - legalább 5-10 méteres - közelünkben szeret aludni. Réka éjszaka is átjött, úgyhogy érdekes lesz.

Nem volt vészes a fürdés tegnap, gyorsan felforrt a víz, a legnagyobb veszély, hogy hasra esek a forró vizes lábassal, az emeletre menet, úgyhogy fenn kellene forralni a vizet a kis mobil indukcióson….Ha már olyan is van. 

Tibi szerint nincs akkora por, de azért több van, mint ami még nem tűnik fel. Majd pénteken, ha elmennek, kitakarítunk, addig nem érdemes, hétvégén meg úgyis pihi, ne dagonyázzuk már a mocsokban. Úgy lenne jó, ha egy-egy szobát befejeznének és ott el lehetne pakolni, mármint vissza., kitakarítani. Egyelőre ilyen helyiségünk nincs. 
Mondtam a gyerekeknek, hogy ne keressenek pár napig semmit, a tanszerek külön dobozokban vannak, a ruháik a szekrényekben (minden este vasalok), más meg nem kell egyelőre. Vagy hát mondom, ne keressenek mást. 

Tegnap még beugrottunk a Müllerbe, vettem körzőt, egy új tollat Rékának (bár van ezer otthon….) és két hibajavítót…ha már tollal írnak, úgy érzem szüksége lesz rá. Hogy minek vettem neki is bőven ceruzát, nem tudom, lányosat is, hát majd elkopnak. Végülis Réka legjobban grafittal szeret rajzolni valamiért.

Állítólag a héten készen lesz az emelet. Kivéve talán a kazán, mert ahhoz várnak valami könyökcsőre...Fáradt vagyok, de holnap már csütörtök. Ma volt benn Dió az irodában, nem sok vizet zavart, de nagyon cuki volt. Tibi hozott nekem belga krémest...ez most az aktuális kedvencünk. Szolnokon csak egy helyen sütik és ahol mégis, annak a tulaja Tibinél járt...Nem, persze, hogy ez nem fér bele a diétámba, de ma 50 percet kerékpároztam és két órát sétáltunk Dióval.