2018. augusztus 31., péntek

7. napon

7. nap a nemtomhányból

Hát hetedik napon sem történt csoda, sem semmi áttörést jelentő. Ma lenn dolgoztak a Mestörök, nagyjából azon, hogy az iroda/műhely kombó is fűthető legyen. Csőcsere, miegymás. Amikor hazaértem, nem volt itthon senki, úgyhogy kicsit csalódott voltam, mert nem láttam valami marha nagy haladást. Legyintettem, hogy biztos péntek volt, fél napot dolgoztak, esetleg csak ketten jöttek a híres "dupla csapat" helyett. 

Mivel úgy ítéltem meg, hogy a gyerekszobák majdnem készen vannak, elszántan nekivágtam, hogy kitakarítsam és rendbe rakjam őket. Kétségbeesve gondolva a hétfői iskolakezdésre ugyebár. Na nem mintha hétköznap alváson kívül sok mindent csinálnának ott, mert nem. Szerintem csak az anyai ösztön vezetett. Két órámba telt, minden moshatót kidobáltam a szennyesbe, kiráztam a szőnyegeket, friss ágyneműt húztam stb stb.....Egyedül ablakpucolásra és tiszta függönyre nem volt már kapacitás. Szét lett, Zalán ágyát kérésének megfelelően máshová húztam. 

Holnap reggel most már muszáj lesz összeszedni a torna- és úszócuccokat. Mindig így járok. Tök hamar megveszem a tanszereket, aztán kapkodás a vége.  Most speciel fogalmam sincs, hová tettem Réka új körzőjét, azt a narancssárgát.

Nem bírok a véremmel, úgyhogy vacsoratervet is készítettem a jövő hétre. Nem vagyok normális. Az én anyukám otthon dolgozott azután hogy én megszülettem, de nem emlékszem, hogy otthon meleg vacsora várt volna. Hétköznap nap. Nagyon sokáig hordtuk az ebédet egy közeli  bisztróból, a vacsora pedig mindig szendvics volt. Vagy valami egyszerű. Lecsó, rántotta, ilyesmi. Én meg nem tudom ezt a főzés dolgot elengedni. Pedig nem gondolom azt, hogy aki nem főz hétköznap vacsit, az bármilyen atomnyi méretben elítélhető lenne. Dehogy. Csak magammal szemben követelem ezt meg....Na mindegy, ne menjünk bele. A lényeg az, hogy kitaláltam, hogy vasárnap főzök egy kis paprikás csirkét nokedlival, ubi salival, az elég hétfőre is. Kedden jön a borsófőzi halrudacskával, szerdán mozzarellás-paradicsomos csirkemell gombás/kukorciás rizzsel (annyira szeretem a jázmin rizst, meg vagyok őrülve érte), csütörtökön mondjuk hamburger, pénteken túrós csusza bacon chipsszel. Holnap jó lenne sütni még egy kis kakóscsigát....


2018. augusztus 30., csütörtök

Bezárok


Fura aktivitás van a blogon, úgyhogy kis időre bezárok, hátha ettől elmúlik....

Ezer kattintás rövid időn belül, sokszor az éjszaka közepén....Hát biztos nem lelkes, jámbor olvasók, akik tövig rágják a körmüket izgalmukban a blog olvasatán....

6. nap a nemtomhányból


A gyerekek terv szerint maradnak mamánál ma is, péntek este jönnek haza, ha kitakarítottunk fenn. Tegnap Tibi felmosott fenn, de azért ül a por mindenütt és még ma is fúrtak. Gondolom, ha már nem,, akkor sok kosz nem lesz. Persze a lőréseket is el kell majd tüntetni.  Tibi elkeseredésében (mestörembörhiány) megtanult glettelni. 

A kivitelező kéri a fűtésfelújítással kapcsolatos anyagköltséget, majd holnap jön megbeszélni a részleteket. Nem mondok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy Milka felett van….Kicsi aggódom, mert inkább fizetnék teljesítés után, amikor már van melegvíz és fűtés is…

Odafenn jól állnak a dolgok, bár a kazán még sehol, de szerintem a gyerekszobák okésak, legalábbis csövek és fűtőtest vannak. Kis malőr, hogy elfúrták a villanyvezetéket, így Zalán szobájában nincs áram. Jó nem?  Ma jöttek újabb alkatrészek és a lenti fürdőszobába is befutott a törölközőszárítós fűtőtest. Hatalmas...Pénteken délután szerintem kitakarítom Zalán szobáját és végleges helyükre tolom a bútorokat. Ablakot is kell pucolni, redőnyt súrolni, tiszta illatos függönyt felaggatni. Másnap jöhet ugyanez Rékánál. Ha valaki mondja előre, mondjuk februárban, hogy iskolakezdésre nem lesz még kész a fűtésreform, biztos elsírom magam, de ezt már elengedtem (kénytelen voltam), csak az lebeg a szemem előtt, hogy 2 héten belül meleg víz folyjon a csapokból. 

Ehhez képest az, hogy hétfőn kezdődik az iskola, felfoghatatlan és még nem is fogtam fel, az az igazság. Nagyon fogok pislogni az évnyitón jobbra-balra, hogy hogy kerülhettem én oda ilyen hamar az évzáró után. 

Már hidegek az éjszakák, lassan elővesszük a paplanokat, amiket kánikula idején szekrénybe zártunk. Reggel pulcsit húzok magamra, úgy tekerek el dolgozni, majd mire letelik a pont négy km, számos könnyet elmorzsolok. A szemem nem nagyon bírja a hűvösebb időt. Előttünk a gesztenyefa lassan meztelenre vetkőzik, csak a nagy zöld gesztenyék virítanak még a fán. A platán még ragaszkodik a leveleihez, ami kedves tőle. 

Holnap péntek, szeretjük a pénteket. Még ha az utolsó vakációs is. 



2018. augusztus 29., szerda

5. nap a nemtomhányból

5. nap a nemtomhányból

Reggel találkoztam a kapuban a két szerelővel, már az autóban kávéztak fél nyolckor. Váltottunk pár szót, állítólag ma már látványosabb eredmények lesznek. A gyerekek ma is mamánál lesznek ,azzal a különbséggel, hogy haza sem jönnek éjszakára. Bár Zalánnál rezeg a léc, ő a mi - legalább 5-10 méteres - közelünkben szeret aludni. Réka éjszaka is átjött, úgyhogy érdekes lesz.

Nem volt vészes a fürdés tegnap, gyorsan felforrt a víz, a legnagyobb veszély, hogy hasra esek a forró vizes lábassal, az emeletre menet, úgyhogy fenn kellene forralni a vizet a kis mobil indukcióson….Ha már olyan is van. 

Tibi szerint nincs akkora por, de azért több van, mint ami még nem tűnik fel. Majd pénteken, ha elmennek, kitakarítunk, addig nem érdemes, hétvégén meg úgyis pihi, ne dagonyázzuk már a mocsokban. Úgy lenne jó, ha egy-egy szobát befejeznének és ott el lehetne pakolni, mármint vissza., kitakarítani. Egyelőre ilyen helyiségünk nincs. 
Mondtam a gyerekeknek, hogy ne keressenek pár napig semmit, a tanszerek külön dobozokban vannak, a ruháik a szekrényekben (minden este vasalok), más meg nem kell egyelőre. Vagy hát mondom, ne keressenek mást. 

Tegnap még beugrottunk a Müllerbe, vettem körzőt, egy új tollat Rékának (bár van ezer otthon….) és két hibajavítót…ha már tollal írnak, úgy érzem szüksége lesz rá. Hogy minek vettem neki is bőven ceruzát, nem tudom, lányosat is, hát majd elkopnak. Végülis Réka legjobban grafittal szeret rajzolni valamiért.

Állítólag a héten készen lesz az emelet. Kivéve talán a kazán, mert ahhoz várnak valami könyökcsőre...Fáradt vagyok, de holnap már csütörtök. Ma volt benn Dió az irodában, nem sok vizet zavart, de nagyon cuki volt. Tibi hozott nekem belga krémest...ez most az aktuális kedvencünk. Szolnokon csak egy helyen sütik és ahol mégis, annak a tulaja Tibinél járt...Nem, persze, hogy ez nem fér bele a diétámba, de ma 50 percet kerékpároztam és két órát sétáltunk Dióval. 

2018. augusztus 28., kedd

4. nap a nemtomhányból


4. nap a nemtomhányból

Ebédszünet után vagyunk és áramszünet van, szóval nem tudok magammal mit kezdeni az irodában. Akármihez nyúlnék, minden netfüggő. 

Reggel elvitték a gázórát (mármint otthon), úgyhogy itt a fekete leves (vagy hát legalábbis szürke), mert mostantól nincs meleg vizünk. Este melegíthetek vizet, ha fürödni akarunk. Kíváncsi leszek, hány 10 l-es lábassal kell forralnom az indukciós menő kis főzőlapomon, mire mindenki megfürdik. Mondjuk sanszos, hogy én és Tibi is megfürdünk a gyerekek vízében. Bocs.  Persze csak ha nem túl koszosak. Hát nagy pancsi nem lesz. Jó lesz, ha a kutya is vigyáz a bundájára most két hétig, mert nem egyszerű a tisztálkodás. Amilyen szerencsém van, most botlunk majd emberi/állati ürülékbe sétánk során és frankón meghempereg benne, bár nem akarom az ördögöt a falra festeni.

Na van áram, folytköv. otthonról.

Tibi szólt ebéd után valamikor, hogy a gyerekek Mamánál, a kutya maradt otthon. 4 pasas dolgozik, szóval fogjuk rá, hogy meg van a dupla csapat, amiről szó volt. Itthon szemléztem a kéglit, nagyjából fél nap dolgoztak és talán 1-2 méter cső van, viszont a régi csövek és a vízmelegítő is végképp eltűnt. Némi izébizék is vannak a fűtőtesteken...


A fogyókúrám megrekedt -2 kg-nál…már egy hete. Egyszerűen nem moccan tovább, pedig ….na jó, lehet, hogy párszor átléptem az 1350 kalóriát, de nem sokkal. Tegnap bűn lett volna nem enni a kakaóscsigából….és nem is vacsoráztam, csak két falatot a gyerekek vacsijából…de nyilvánvalóan ez is sok. Mindig ez a legszomorúbb tanulsága a fogyókúráknak számomra és veszi el a kedvem, hogy csak úgy lehetnék vékony vagy akár csini, ha közbe leszokom az evésről…