Befejezetlen bejegyzés

Nagyon vegyes napom volt tegnap, igazi hullámvasút. Először is reggel, amikor a madárcsicsergéses, zöldövezeti kis zsákutcánkban kerékpárra pattantam, egy pillanatra lefagytam, mert elég ijesztő sötét fellegek gyülekeztek úgy déli irányban….viszont még sütött a nap. Gondoltam, az a 15 perc nem olyan sok…..Egy km-rel arrébb már sehol nem volt a nap, illetve valahol a felhők mögött és csepergett az eső. Persze nem volt nálam esernyő, semmi, úgyhogy két választásom volt, vagy meghúzom magam valahol vagy tekerek maxon és imádkozom, hogy leellőzzem a felhőket. Az utóbbit választottam és megdöntve saját sebességi rekordomat estem be a munkahelyemre egy őrült hajrával….Persze eg y csepp sem esett és negyed óra múlva is csak egy könnyű, nyári zápor verte el a port az utakon….De legalább friss voltam.

A munka oké volt, most minden rendben ezen a téren. Az irodánk elkészült, de még nem egészen, épül hozzá egy konyha, étkező, reggeli meeting hely, nem tudom. Már várom, mert akkor Tibi régi mini hűtőjét behozom és lesz saját hűtőm. Lenn új női mosdó épült, ami ismét ki van kiáltva ERIKA vécéjének….de még a hivatalos átadás, szalagvágás nem történt meg. Mondjuk, ebben sem lesz fűtés, úgy rémlik , úgyhogy lehet, hogy a fiú vécéjébe fogok járni télen? Hát sanszos.

Hazafelé menet egy mini szökőkutat találtam az utcánkban az úttesten….csőtörés…ááááá….remek. 5 óra még nem volt, amikor az ügyfélszolgálatnak szóltunk, fél hat előtt kiértek, minden lakót értesítettek, hogy 6 után nem lesz víz, majd jött zápor, zivatar, fúrtak és faragtak, végül 9-re újra lett víz. Meg voltam elégedve a bandával. Habár este, amikor sétálni vittük Diót, az meg nem tudta, hogy féljen vagy nyaljon (képen valakit), megijedt tőle az egyik pasas….de hát nem mindenki vizsla barát, kutya barát, megértem. Amúgy nem, de mindegy, elnézést kértem, van egy kis túlmozgása a kutyának.

Közben Réka kitalálta, hogy süssünk kakaós csigát. Nem tegnap, már hétfőn is szeretett volna. Mert amit én sütök ,az sokkal finomabb, mint a bolti. Hát nem drága? Újabban szeret segíteni, kis lelkes, választott magának gyerekszakácskönyvet is. Mindezt amit azzal fojtottam le, én barom, hogy leordítottam a haját, amiért összeöntötte a lisztet és az élesztőt….Utólag nagyon megbántam, mindig megbánom, szégyellem magam, ha felemelem a hangom vele. Erre nincs mentség. Ezt ezért is írom le, hátha ez volt az utolsó ilyen. Szegény drágám! Mindent ő akar csinálni és azt hiszi, hogy minden süti összeöntős … Aztán próbálkoztam én „megetetjük a kis élesztőgombákat cukorral, langyos tej…jajdejónekik” –típusú dumával, tűzoltásképpen, de hát ilyenkor már mindegy.

A kakaós csiga végül valami zseniális lett, maga a tökély. Először szórakozott velem a tészta, mert a meleg vajban felolvadt a kakaópor és a cukor, folyadékot pedig elég nehéz benntartani egy csigában. Vissza kellett hajtani, szét, közben már régen nem volt víz kezet mosni a csőtörés miatt, úgyhogy elég maszatos történet volt. Szórtam a tésztára még kakaóport, ami megfogta a folyadékot és így extra csokisak lettek a csigák. Sajnos nem fotóztam. Hétvégére megint sütök, muszáj lesz  Dupla adag lesz, mert másnap is puha.

Este levittük az ebet sétálni, kb. 45 perc volt a séta, ami persze nem elég neki, úgyhogy utána még játszottunk vele eldugós játékot (megszimagoltatunk vele eg y tárgyat, eldugjuk a lakásban és neki meg kell keresnie, imádja) .

Készítettem neki kis bilétát a nyakörvére a nevével és Tibi telefonszámával. Ennek ellenére remélem, hogy soha többet nem fog elveszni….Már hatalmas űrt hagyna maga után…Egyszerűen imádnivaló, mellette senki nem lehet szomorú, mert olyan egyszerűen nincs. Hol gyönyörködik benne az ember, hogy milyen szép, hol azon hitetlenkedi, hogy hogy lehet egy kutya ilyen édesdrágaaranyosésokos…valami mindig van. 

Még akartam írni az egyre súlyosodó habtestemről vagyis a nem kívánt súlygyarapodásról, de már késő van és leragad a szemem. Majd máskor folytatom.

Helyzet

Most már minden hétvége mini nyaralásnak számít, egy kincs, amíg nincs iskola. És még nincs iskola. Nagyjából megvan minden, ami az új tanévre kelleni fog, bár a Pál utcai fiúk még mindig nem került elő a lányszobámból, az Auchan-ban pedig nem volt kapható csak az olvasónaplója. A héten már fehér harisnyát is vettem az évnyitóra, igaz, a kutya picit megnyalta, tetszett neki az anyaga, de egyébként ép. Ami hiányzik: fekete cipő mindkét gyermeknek az évnyitóra. Tornacipő még nem tudom, hány gyermeknek. Ennyi. Persze A4-es füzetborítóból soha nem lehet elég és gyanítom, hogy az ötödikes tanári gárdából nem egy tanár mond majd újat, olyasmit, ami nincs beszerezve. Pedig felfegyverkeztem körzővel, vonalzókkal, szögmérővel…és mivel ötödikben már tollak írnak, tollal hibajavítóval….Rögtön vettem hármat is. Még a Suli box foglalás van folyamatban, mert felsőben Rékáék már vándorolnak és nincs egy olyan kis zug, fiók vagy zárt szekrény, amiben a holmija biztonságban lehet, csak ha bérel az ember lányafia egy ilyen boxot….

Szóval volt két egész nap, egy hétvége, amikor bármit megtehetett az ember (a mosáson , teregetésen, terítésen, leszedésen, mosogatógépbe pakolások, kisebb takarításon, nagyobb takarításon, ágyazáson, főzésen, sütésen kívül)….Pénteken délután hirtelen felindulásból nekiestem Zalán szobájának, hogy a fűtéskorszerűsítéshez kompatibilissé tegyem, vagyis bizonyos falakat szabaddá tegyek. Az ágya alatt találtam egy félig megrágott húsvéti nyúl fület, két jégkrémes csomagolást, egy üres joghurtos dobozt. Piszok meleg volt a szobában, folyt rólam a víz. Közben felkavartam az állóvizet, mert rendet raktam a játékok között is. Összeöntöttem az összes legót, ami van a háznál 3 nagy piros Ikeás dobozba, az autókat két ilyen piros dobozba. A távirányítós robotot kiemeltem a polcra, a fakockákat és Duplo-t kiselejteztem és a padlásra száműztem, ahogy a 6 éven aluliaknak szóló könyveket is. A bútorokat is átrendeztem némileg, bár Zalán rögtön közölte, hogy az úgy nem lesz jó, ahogy én csináltam, az ágyát az ajtóval szemben szeretné, vízszintesen, a szekrényt meg amoda. Hát jó. 

Másnap Tibi kiporszívózott fenn, elpakoltam a kinőtt ruhák egy részét meg egy csomó dolgot, ami csak úgy spontán az utamba került. Felraktam két mosást, aztán nekiálltam, hogy a három doboz legóból helyre állítsak valamit.  Csináltam is addig, amíg az összes csontom és izületem el nem gémberedett a szőnyegen görnyedéstől , vagyis összeraktam Zalán kompját és űrrepülőjét. Réka valami hotdogos kocsit eszkábált össze, Zalán soha nem volt hajlandó útmutatóból legózni. Ő most is saját járgányt rakott össze, valami 10 kerekű csodát, ami egyébként meglepően klassz lett. Közben Tibi egyfolytában a fejét fogta, hogy ebből az egészből mi lesz a szőnyeget beborító őskáoszon kívül…

Este elvittük egy könnyű egészségügyi sétára Diót a Zagyva partjára (egy óra szaladgálás), amitől olyan boldog volt, hogy öröm volt nézni. Este, sötétedés után kifeküdtünk hulló csillagokat nézni egy plédre. Szerencsére nem voltak szúnyogok, csak a kutya nem értette, mit művelünk a sötétben, úgyhogy rendre hozta a labdáját, nyomta a kezünkbe, hogy valami értelmeset is műveljünk az ő felfogásában. Azon gondolkodtam, hogy ezt miért nem csináljuk sűrűbben, mert olyan gyönyörű a csillagos és, hogy azt akkor is érdemes pásztázni, ha semmi nem hullik. Egy óra sötétbe meredés után a szemünk nem volt hálás a nappaliban tapasztalt világításért, de nem is nagyon kínoztuk magunkat, ágyba bújtunk és aludtunk egy jót....

Elvesztettük, meglett

Mostanában esténként szoktuk sétáltatni a kutyát, talán már írtam is, hogy a viszonylag sötét utcákon nem valami bátor. Pénteken, amikor éppen a női magasugrás döntőjét néztem illetve vártam Baji Balázs futamát, Tibiék nem nagyon akartak hazajönni a sétából. Tibi és Réka. Egyszer nem megyek velük sétálni és egyből elveszítik a kutyát. Ezt a pedigrés, gyönyörű, fiatal ebet. 

Az történt, hogy az egyik utcában, ahol jártunk már nem is egyszer, az egyik barna kapunál nekiugrott a kerítésnek az ott található bordeaux-i dog. Nem nagyon, csak a kerítés dörgött egy nagyot, a kutya nem is vakkantott szinte. Dió azonban pánikba esett, kitépte magát a nyakörvből és pillanatokon belül eltűnt a sötét utcában. Mint utólag kiderült, legalább egy kilométert sprintelt, a közeli benzinkútig. 

Még hallották -Tibi és Réka - , ahogy az aljnövényzetet felveri a szemközti házak előtt, úgyhogy ott keresték és kutatták, egy idő után egyre több fej jelent meg az ablakokban, hogy mi a bánatot keresnek ott, de ők nem tágítottak. 

Az elmondásuk szerint az ábra úgy nézett ki, hogy Réka jól adta a siratóasszonyt, Tibi pedig egyre csak azt hajtogatta, hogy "eztnemhiszemel......eztnemhiszemel....azelőbbmégittvolt......" és egyre csak keresgéltek a bozótban, az eltűnés helyszínéről nem mozdultak. Nagyjából 10 perccel később megállt mellettük egy fehér Seat és kiszólt belőle két srác a Tibi kezében fityegő bánatos pórázra célozva, hogy nem keresünk e egy vizslát. Dehogynem. - vágta rá Tibi. A srácok elmondták röviden, hogy befogták a kutyát a benzinkútnál, nagyon cuki és most ott ül a kocsiban. Tibi egyik sokkból a másikba esett. 

Némi szépséghibája a történetnek, hogy a kutya nem repült megkönnyebbülve, vonyítva Tibi karjaiba, sőt, alig lehetett előrángatni a Seat egyik ülése alól, de visszakapták a kutyát, gyorsan megköszönték a csodát és már ott sem volt a megmentő.

Hát most mennyi a valószínűsége, hogy egy elveszett kutyát, egy magyar vizsla kölyköt, miután elveszítjük, és az elszalad az utca végére, majd onnan jobbra, jópárszáz méterre, valaki elcsípje, mielőtt elüti valami és pont abba az utcába kamillázik, ahol az eb elveszett, hogy visszaadja??? Kb. egy lottó ötös.

Iszonyú mázli van, hogy előkerült.....Most szorosabb lesz a nyakörve és készül egy kis biléta a telefonszámunkkal. Ha megint lelépne és a fehér Seat nem lenne a közelben.

Hogy ki nyerte a magasugrást, fogalmam  sincs, csak másnap jutott eszembe. 

Rövid leszek

Megint eltelt egy nyári szabadság, kérem, 7 nap, öt munkanap…..és olyan fájdalmasan kevés volt, hogy azt zongorázni tudnám (gyászinduló), csak nem tudok zongorázni. De félre ború, félre bú, azért még a tanév nem kezdődött meg, vagyis félig így is szabin vagyok. Az egyik állásomból, a stresszesebbikből….

Réka kakaós csigát kért a hétre, amiből egyből a pokol egyik mély bugyra jutott eszembe, vagyis a 35 fokban bekapcsolt sütő….Ámde legyen, végülis az az egy óra, amíg megsül és kihűl a sütő…mi az? Hétvégén, hajnalban majd megjátszott. Amúgy a Lidliben egész finom a kakaós csiga, majd lobbizok Rékánál, hogy az is milyen jól tud esni egy pohár hideg tej mellett….

A jövő héten elvileg rendelt ebéd jön a csipet csapatnak itthonra, ámde ahogy tudom, Tiborom még nem emelte fel a telefont, hogy igényét bejelentse ama konyhán is, úgyhogy van egy olyan sátáni gyanúm, hogy a jövő héten is főzhetek a 40 fokban , este, meló után. Asszonysors.

Terveztem,
- sörös csirkét burgonyapürével, zöldsalátával
- hideg gyümölcslevest sajtos-paradicsomos csirkével
- fokhagymás tokányt makarónitésztával
- krumplisalátát fasirttal vagy halrudacskákkal (fagyasztott bolti)
- farhátat és szárnyat a kutyának leveszöldséggekkel és rizzsel
- esetleg túrógombóc, madártej, jégkrém (bolti)

Azt nem tudom mennyire írtam, hogy Diót totál rászoktattuk a mindennapos sétára és hát most, hogy jövő héten már fél éves lesz, erre igénye is van. Jaj, Diókáról külön posztot kellene írnom, mert megérdemelné, annyira cukorfalat.
Mivel már korábban sötétedik , mint egy hónapja, kb. fél 8 körül illik elindulni és másfél óra a túra. Hogy erre hogy lesz idő, ha már négykor sötét lesz, zimankós tél és tanulni kell a kölkökkel, én nem tudom, de valahogy majd csak kialakulnak a dolgok.

A reggeli átmozgatást nem igényli, 9-10 között ébred, dob egy pisit , majd visszafekszik aludni. 11 után már aktívabb, eszik pár falatot , iszik, vagy kifekszik napozni az iroda elé vagy ágakat rágcsál, vagy a gyerekek szórakoztatják. Nagyjából így megy el az egész nap, közben durmol sűrűn, elég sokat alszik. Este 6 után jön izgalomba, akkor már érzi, hogy lassan megyünk valahová és ha elhangzik a bűvös elmenjünk sétálni? – akkor nagyon boldog. 

Kézenfekvő volna a Tiszához vinni, mert az 10 perc sétára van, de inkább a Zagyvához szoktuk vinni, mert az rendezettebb, nincs szemét (mert ember sem sok), szabadon futkározhat. Mert az az igazi mozgás, amikor póráz nélkül, önfeledten cikázhat. Ez kb. 10 perc autóval és mivel pont egy LIDL mögött lehet (is) lemenni a partra, hát ilyenkor én bevásárolok – egyszer-kétszer egy héten – addig pedig Dió lohol és szimatol. Eddig még nem vetette be magát a Zagyvába, de jobb is, nehogy elvágja valami éles kő a talpát….
Ha Tibi nem ér rá, én is el tudom vinni egy körre a környező utcákban, de akkor edzőcipőt kell húznom és futnom vele, mert amúgy meg sem kottyan neki a séta. Egyébként még így sem. A Zagyva part a tuti.

Két pitbull, egy vizsla

Múltkoriban kinn teregettem, a szomszédasszony pedig éppen a napernyő alatt olvasgatott. Együtt hallgattuk, ahogy odabenn Zalán őrjöng. Ha nyitva vannak az ablakok és még üvölt is a gyermek, nem sok titok marad a házból. Az volt a baja (Zalánnak), hogy nem találta a tabletet és követelte, hogy én keressem meg. Nem érdekes, hogy ő van kb. 2 méterre a tablettől, én dobjak el nedves ruhát és ruhás kosarat és keressem meg a tabletet. Hm...

Szomszédasszony nevetve megjegyezte, hogy olyan jó az ilyet hallani, mert ez azt jelenti, hogy ő sincs egyedül. Röviden panaszkodott, hogy az ő gyerekei mennyit marakodnak, folyton ölik egymást és hogy ez neki mennyire rosszul esik...Együttérzően igazgattam a ruhákat a szárítón és nem mondtam ki, amit igazából gondoltam - az én gyerekeim legfőbb hibája, hogy nem fogadnak szót. Egymással nagyon is jól kijönnek....Erre eltelik egy hét, itthon vagyok szabadságon, 24 órában együtt vagyunk és rá kell hogy jöjjek, a gyerekeim valójában jobban marják egymást, mint két vad pitbull. Olykor órákon keresztül nincs egymáshoz egy jó szavuk, megy az adok-kapok vég nélkül, ami egy idő után nagyon fárasztó. Én ezt eddig nem tapasztaltam. Az egy dolog, hogy elmondok valamit és nem csinálják elsőre, sem másodjára, sem harmadjára....de a testvér marakodás talán még annál is rosszabb.

Mikor 11 óráig már ötször vesztek össze és válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, Zalán levonult az apjához autóversenyezni, Réka pedig úgy döntött, hogy átnézi a tanszer készletet az emeleten. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, mert talán sok már nekik ez az "összezártság", amit a nyári szünet jelent. Jönnek ugyan cimborák, játszanak másokkal is, de azért a legtöbb időt így is egymással töltik...Lehet, hogy jóból is megárt a sok. 

Csatlakoztam  Rékához, hozzá hasonlóan én is imádom a tanszereket, papírárut, de egyébként is ideje volt  szétszortírozni a holmikat két nagy műanyag dobozba, kitalálni, hogy mi hiányzik még. Nos készleteink jelentősek, jelentem, főleg ceruzából, bár igyekeztem visszafogni magam. Matek füzetből is van 9 db csak Zalánnak,A5 méret. Elég félelmetes Réka füzetállománya is, A4 matek és vonalas....Van fánkos (nyálcsorgató), levendulás (ami a kedvence), virágos (dekoratív). Radír terén visszafogtam magam, mert mindkettő gyerkőcnek egy hatos csomag kis radírt vettem, kíváncsi leszek, hogy meddig tart majd...Valaki kitalálhatná már a tolltartóba zsinegen rögzíthető radírt, mert ha 20 darabot nem vesztett el Zalán, akkor egyet sem. Tavalyról maradt két - két érintetlen csomag színes. Zalán a vastagabb, 12 színűt szereti, Réka vékonyabb 24 színűt. Nahát színest sem kell venni mostanában, ahogy festéket sem, mert abból is van 2, szinte vadonatúj doboz. Rajzlap és írólap Zalánnak nem kell, mert a tantónéni veszi meg az ilyesmit. A körzőt még keresi Réka, valahol megvan, szögmérőt kapott újat. 

Később Zalán is csatlakozott hozzánk, de egy futó pillantás nem sok, annyit sem vetett a saját dobozára, amit én dédelgettem. Jellemző. Vicces látni, hogy eddigi iskolás pályafutásában sikerült neki 4 rózsaszín ceruzát felhalmoznia és újszerű állapotban, hegyezetlenül készleten tartania. Bravó, Zalán, pasiból vagy!