Kötél

Zalánra reggel óta rá kellett már szólni párszor, volt hiszti is, minden.

Reggelizünk, gazdag a kínálat,még tejeskávét is készítek cikóriából, tejszínhabbal,kakaópor.

Zalán a második korty után felborítja a 4 dl-es poharat, annak tartalma mind a parkettát köt ki...Szelíden megkérem, hogy hozza a felmosó cuccot és intézze el....

Szeretem,amikor ilyen jól az idegeim....

Hírek házunk tájáról

Szerdán elvittük Diót az állatorvoshoz. Egyrészt, mert a veszettség elleni oltás úgyis esedékes volt, másfelől mert Tibit elkezdte nyugtalanítani ez a bőrprobléma Diónál…Némely kis göb (pontosan 1 db) kivérzett és ez úgy tűnt, túlment Tibi tűréshatárán. 17:47-kor esett haza aznap a gyerekekkel és 18 óráig van rendelés. Pont akkor fordítottam el gázt (hahaha, nem is gázos a főzőlapom) a salátafőzelék alatt, bár a csirkenyársak még pácolódtak, elhajítottam a konyharuhát és rohantunk az állatorvoshoz. Annyira jellemző a kapkodás.... 

Odabenn a rendelőben a váróban nem volt hely a sok blökitől, úgyhogy rögtön sarkon fordultunk és kinn a kapualjban várakoztunk a szitáló esőben. Így arra is alkalmam nyílt, akár akartam, akár nem, hogy végre felmérjem Zalán ruházatát, majd megkérdezzem, hogy a nadrágját a szennyesből szedte ki vagy aznap sikerült annyira összekoszolnia…Csemetén büszkén vigyorgott, hogy aznapi termés, amit látok…. Réka óvatosan tűrte be, kurta, némileg kinőtt – nem érdekes, hogy hat szekérderéknyi ruhája van – szoknyájába a pólóját….Nem akartam tudni, milyen foltokat rejt.

A dokira vártunk másfél órát majdnem, de közben láttunk néhány helyes kutyust, majd végül mindent elintéztünk. Amióta a gyerekek Zállatorvost néznek a youtube-on, bámulatosan megszaporodott itthon „a büdös p….csába” felkiáltás kíváncsi kérdések száma szívférgesség, rüh és veszettség témájában. Persze csípőből lőjjük a válaszokat....Legtöbbször meg nem. Kérdéseiket szerencsére nem zúdították a gyerekek a dokira, bár neki is van 3 lurkó legalább, biztos nem harapta volna ketté őket. Kapott szurit a kutya veszettség ellen, ezt majd a télen, november táján ösmételni kell. A védekezés mellett döntöttünk szívférgesség ügyben is, kapott valami tablettát, amit kb. addig kell szedni, amíg szúnyog őgyeleg a levegőben idén, 6 hetente egyet.

Ami Dió göcsörtössé váló bőrét illeti, ugyanazt mondta, amit én kiolvastam a Google-ból, hogy valamire allergiás, de hát, hogy mire, azt nem nagyon lehet tudni, talán a samponra, amivel megfürdettük, talán csípésre, talán másra. Valami „olajat” adott rá, amit a szőrére csepegtetett apránként . Ugyanezt jövő héten ismételni kell. Egyébként száraz is a bőre. Ha nem múlik, akkor szteroid, de hát várjunk még 10 napot….Azóta elmúltak a göbök, csak pár maradt. Mivel a csirkét nem vontuk meg tőle illetve kaja szinten semmit, ezért úgy néz ki, nem valami olyasmire allergia, amit evett, inkább csípésre.

Csütörtökön fogalmam sincs, mi volt, egybefolynak a napok. Pénteken vettem a kisboltban nagy lelkesen citromos sört és burgonyaszirmot (chipset), majd 6 óra után rájöttem, hogy nem is lesz meccs aznap, az elődöntő és a döntő is hétvégén zajlott. Még jó, hogy nem kacsintottam a boltos fiúra cinkosan, hogy „a ma esti meccshez kell a ropogtatnivaló”, biztos hülyének néz, ha focikövető ember. Vacsorára lángossal tömtük tele magunkat, de nagyon….Huh, azt hittem, sosem távozik az az öklömnyi kő a gyomromból. 

Este elkezdtem nézni egy új sorozatot, az Aranyéletet….Hát abba lehet hagyni. Ez is olyasmi sorozat, amiben semmi jó nem történik, még véletlenül sem, az ilyenek láttán gyorsan lelohadok....A Viszony megy tovább, de nem olyan már, mint az első évad, a SZolgálólánynál pedig zárult a második. Hát nem tudom, mit is gondoljak. Valahogy egyszerre vonz és taszít az egész, de nem tudom megállni, hogy ne izguljak végig újabb és újabb részeket. Összességében tetszett az záróepizód, egyetlen mozzanatot leszámítva, a végét...

Szombaton mamánál néztük az elődöntőt (foci)…Nem nagyon szurkoltam senkinek, egy kicsit az angoloknak, de hát persze, hogy kikaptak. Aznap töltött paprikával tömtük magunkat , a gyerekek pancsoltak a mini medencében, nekem meg nehéz napom volt, mert fájt mindenem, legszívesebben aludtam volna a hűs szobában, de a gyerekek felkeltettek, hogy vigyek meleg vizet a medencébe….Nyűgös voltam, valami volt a levegőben. Este a junior kézilabdás csajok aranyozták be a napunkat, mert világbajnokok lettek és ezzel akkora örömöt okoztak nekünk, hogy csuda. Tényleg élmény volt nézni őket. Remélem sikeres felnőtt csapat lesz belőlük és akkor lesz utánpótlás.  

Vasárnap megtaláltuk a garázs padlásán a Jókai összest, amiről a volt tulaj beszélt ,de először nem hittem el, aztán elhittem, de nem találták a fiúk, most meg előkerült mégis. Hintaágy is lekerült a padlásról, éppen időben, csak 2 hónapok csúsztunk. Hétvégén veszünk bele puha párnákat és egy kockázati tényezővel kevesebb lesz, hogy a gyerekek kinyiffanjanak idő előtt. Eddig ugyanis folyton a hintaágy vázáról lógtak fejjel lefelé és bár magam is sokat műveltem ezt alsós koromban, semmi más nem jutott eszembe erről, csak hogy mindjárt kitörik a nyakukat….Hát most már nem lesz miről lógni. Vasárnap cimborázni is voltunk, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, Dió is , majd még mamához is kirobogtunk, úgyhogy nagyon későn, 11-kor kerültünk ágyba. Nekem szó szerint ki esett a kezemből az estimese könyve….

Ja, a lényeget nem is mondtam. Szombat reggel fél nyolckor (!!!) jött a fűtéskorszerűsítő fószer és elhajította a munkálatok kezdését augusztus 27-re. Agyon tudtam volna ütni egy péklapáttal, az egy jó dolog, hogy nincs itthon. Július elejéről volt szó, még az augusztus elejét is lenyeltem volna. Vagy hát…így is lenyeltem, kénytelen voltam. Csak előtte még jól kisírtam magam. Azt ígérte a tervező és kivitelező, hogy két brigád jön és egy hét alatt végeznek. De hát…láttam én már karón varjút. Végül augusztus 21 a kezdés időpontja. Hogy mire eljő a névnapom, aug 31, lesz e meleg víz vagy nem…hát az még a Jó Isten sem tudja szerintem. Az biztos, hogy nagyon érdekes tanévkezdés lesz a 2018/2019-es. Nem feltétlenül azért, mert az igazgató bácsi beszéde izgalmasabb lesz, mint tavaly vagy azelőtt..

Kedd este

1) Amióta kutyánk van, általában az az első dolgom, hogy reggel gyönyörködöm benne egy kicsit.... Ezt már biztos írtam. Újabban meg az az első, hogy megkeressem őkelmét, ugyanis hiába fekszik a közvetlen közelemben éjjel (nem az ágyban), reggel bevackol hol Zalán ágyába, hol Rékáéba. Kivétel, ha az ágyak üresek. Olyankor a helyén marad az eb. Ezt teszteltük a múltkor, mikor a fiúk lenn aludtak a nappaliban, mert késő éjjelbe torkollón játszottak valami repülőgépes halál unalmas játékkal…..nagyokat kurjongatva és nyilvánvaló volt, hogy még életükben ilyen jól nem érezték magukat

2) Hihetetlenül tökéletes kutya. Azok a bársonyos fülek, hűséges, okos szemek...egyre hosszabb lábak….Tényleg van olyan gondolatom, hogy tökéletes lények a vizslák, bár ebben jó sok elfogultság van. A kedvenc testrésze az a rózsaszínű rész a szája és az orra körül….Tibinek már szóltam, hogy csináljon róla egy makro fotót és az lesz a képernyővédőm a laptopon. Van ebben valami perverz, de az annyira szép….

3) Tibi rendelt a szülinapomra valami kütyüt a Távol-Keletről. Ja, hogy a szülinapom már elmúlt? Hát igen, egy cseppet. A DHL nyomkövetéséből az derült ki, hogy a csomag most hagyta el Hong-Kong-ot és állítólag valami hajóra tették. Budapestre érkezik majd valahogy és onnan Szolnokra...Remélem, nem átverés, de hát a DHL elég nagy ahhoz, hogy átverjen, ebben reménykedem, mert a cucc ki van fizetve az extressz szállítási felárral együtt...

3) Az új takarítónőnk nagyon jól bevált (nem itthon ,hahaha, bárcsak…..hanem a munkahelyemen). Nagyon alapos, lelkiismeretes, még a fiúk után is elmossa kávéscsészéket, amiket egy héten át halmoznak.  Egy idegesítő tulajdonsága van, folyton mesél valami rémséget, miközben suvickol. Hol a traumatológián eltöltött éveiről nosztalgiázik, motoros-balesetek, bácsi, akinek csak a bőr tartotta a bokáját, srác leszakadt szervekkel….haldokló balesetesek, mert nincs vér.....Hol az alkoholizmusról mesél (Ő nem az), most legutóbb pedig a volt főnöknőjéről tartott kiselőadást, akit két hét alatt elvitt a rák, pedig csak valahogy nem érezte jól magát, elment orvoshoz és tessék…..

4) Tegnap belenéztem abba a mappába, amelyben az a kb. 25 oldal szó van listázva, amit Rékáéknak őszre meg kell tanulni németből. Hát fájdalmasan kevés ismerős szó van benne, mit mondjak. Szerintem elkezdem buzdítani a lányt, hogy kezdje el tanulni, annál kevesebb szó jut egy napra. Mondjuk ha egy oldalt átnéz per nap, az nem lenne rossz. Akár hogy is fáj, már csak 7 hét van a szünetből.

5) Megy a belga-francia meccs a VB-n, itt van Macron is....A belgáknak szurkolunk, tesóm azt mondja, ő is, de a franciák nyernek. 

6) Tibi hozott haza grillcsirkét sült krumplival, úgyhogy nem volt gondom a főzéssel ma. A hűtött üdítőt, a piri-pirit és a savanyúságot kellett csak előkapni a hűtőből.

7) Zalán a minecrafton és egyéb játékokon keresztül nagyon sok angol szót szív magába, megkockáztatom, hogy többet, mint németből…főleg most, hogy biztos elfelejtette a német szavak felét….

8) Dió bőrén a bundája alatt csalánkiütés szerű dudorok vannak. Most találgathatunk, hogy mire allergiás, mert bár nem vagyok állatorvos (sajnos), ez a valószínű. A neten fellelhető szakirodalom szerint allergiás lehet ételre , pl. csirkére, pollenre, dudvára, gyomnövényekre, a samponra stb stb....Hát nem tudom, egy fajtatiszta, előkelő felmenőkkel rendelkező vadászkutya, aki allergiás teszem azt a pázsitfűfélékre??? Kiviszem vadászni és bedagad a pofája - szélsőséges esetben sokkot kap és antihisztamint kell neki adni? Vagy akár szájból szájba újra kell éleszteni....Hát hová lesz a világ? 

9) Holnap kell hívnom a fűtéses fószert, hogy mikor jön ki házhoz az utsó egyeztetésre...Idegesítem a hitetlenkedésemmel, miszerint nem leszünk készen a fűtési szezonra és valamelyik nagyszülőhöz kell költöznünk, az marha jó lenne....Biztos nem fizetem ki a munkadíjat, ami elég borsos, csak ha meleg víz van és a fűtés is beindítható. Grrr...

10) Reggelire tejbegrízt főztem a gyerekeknek, meghagytam,hogy ebédre készítsenek sonkás-sajtos melegszendvicset (persze nem készítettek). Használtam a főzőlap turbó funkcióját, de megtanultam, hogy tejnél nagyon nem szabad. Egy pillanat alatt felforrt az igaz, majd egy újabb pillanat múlva tejtengerben úszott a főzőlap is....

11) Hát...amúgy nem történik semmi különös. Lélegzetvisszafojtva várjuk, hogy mikor kezdik szétverni a fűtési rendszert. Most venni sincs kedvem semmit, így a karnisok beszerzésével is leálltam az első (nappali) után. 

12) Az Ifjú Sheldon-t szoktam nézni sorozat szinten, ez vicces. Nyomon követem a Szolgálólányt és a Viszonyt is. Hétvégén meg kellene nézni a moziban a Hotel Transylvania 3. részét, az első kettő is tetszett nekünk.

13) Mindjárt lefújják a meccset, még mindig vezetnek a franciák...

14) Napközbenre rendszeresen eldugom a gyerekek telefonját, ma fel sem hívtak, hogy megkérdezzék, hogy válthatnák ki. Este persze kikunyerálták. De legalább nem nyomogatják a távollétemben egész nap...

15) Kaptam anyósomtól egy nagy tál sárgabarackot. Minimál cukorral főztem belőle lekvárt vasárnap este. Nincs tartósítószer benne, csak fejjel lefelé fordítottam a befőttes üveget, amikor készen lett....Finom lett, én a savanykás lekvárokat kedvelem. Kedvencem a málna, de abból 3x10 dkg-ot ettem idén, ami aligha lett volna elég lekvárnak. Reggelire, piritóssal, vajjal, cikória tejeskávéval mennyei....

16) Nyertek a franciák....Azt mondja Réka, ha legközelebb kijutunk VB-re vagy EB-re, ő el akar menni. Mondtam neki, hogy addigra nagymama lesz, úgyhogy csak hajrá...

Mit főzzek?

Vasárnap azzal fogadott engem anyósom négyszemközt, hogy elgázolták Zalán macskáját, Kormit és immáron ott szaladgál Johnny és Avar kutya (felmenőket most hagyjuk) és Molly nyomában….az örök egérmezőkön. Egyből elszorult a szívem, nem mintha szoros barátság kötött volna a fekete cicushoz, de jó egerész volt és nyugodt, békés macska, Zalánt pedig nagyon szerette. Neki köszönheti Dió az első csikarást az orrán, ami még mindig haloványan látszik, hiszen a szőr nem szívesen nőtt ott valahogy egy ideig…Nem hibáztatom, macska a szentem. Azaz volt.

A fiúk nyomban focizni kezdtek érkezésünk után, Tibi és Zalán, csak úgy gyöngyözött a kacaja, gondoltam, majd elmondom neki máskor….Aztán ebédhez hívott bennünket mama és Zalán második kört is kért a lebbencs levesből, amikor berobbant a konyhába Réka. Épp a szomszédból jött és hozta a kegyetlen hírt, melyet szűretlenül öntött a nyakunkba, főleg Zalánéba. Az történt, hogy a hét folyamán mind a szomszéd 15 éves macskáját, mind az alig egy éves Kormit elütötte az autó, ahogy az egész forgalmas közeli "réginégyesen" átszaladt. És biztos, hogy ő volt, mert a szomszéd fiú találta meg az úttest mellett és rajta volt a piros nyakörv is. Azt is megtudtuk, hogy mindkét macska elég lapos volt. Leszűrtem gyorsan, miközben látszólag a lebbencsemet tanulmányoztam, hogy Rékát és az empátiát be kell majd mutatni egymásnak...Majd rögtön ezután a gyász öt fázisa jutott eszembe(anger-denial-depression-bargaining-acceptance - vagy valami ilyesmi , amit Zalán egyből a tagadással kezdett némi dühvel vegyítve. Persze így már a második tányér levest nem kérte….facsarodott érte a szívem nagyon, nem is tudtam mit mondani neki érdemben, főleg mert egyelőre nem akarta elhinni, hogy tényleg elpusztult a cica, vagy legalábbis úgy csinált, meg hát most mit mondjak, hogy lesz másik? Vagy hogy szép hosszú élete volt?? Egy évet alig érte meg. 

Később eltűnt Zalán és amikor a keresésére indultam , a nagykapuban találtam meg, ahogy az utcát kémleli, várja haza a macskát. Még tovább facsarodott a lelkem..... Kimentem hozzá, simogattam a hátát, mire olyan történt, amilyen még soha, megcsípett egy darázs. Nem is láttam, mikor és hogy marta meg az ujjam, csak amikor már elrepült, akkor villant valami sárga….Szerencsére nem Zalánt csípte meg, amiért hálás vagyok. Itt egy darabig elvoltam a saját nyomorommal, mert lepergett előttem egyfajta forgatókönyv, ami arról szólt, hogy allergiás vagyok a darázscsípésre.  Igaz, nem csípett még meg ilyesmi soha, de mégis ott motoszkált a gondolat, hogy mi van, ha allergiás vagyok rá…..A városban mindenhol útépítések és felújítások vannak, biztos kinyiffanok útban a kórház felé, ha mégis elkezdek dagadni. Az ujjam és a szomszédja tényleg frankón püffedni kezdett, maga a csípés környéke kifehéredett.

Mamának eszébe jutott egy házi praktika, ecetet kell önteni a csípésre és az ecetet nem lemosni. Nem nagyon hittem benne, de bevált a dolog, onnastól fogva nem úgy éreztem, hogy lángokban áll a kezem. Lassan el is múlt és egy órával később már hittem benne, hogy megérem az estét. Ekkor újra megkerestem Zalánt, aki a hátsó teraszon, a barackos ládák árnyékában guggolt és lehajtott fejjel sírdogált. Magamhoz öleltem és hagytam, hogy kisírja magát. Talán az első gyász megélése volt ez, túl azon, hogy három éve meghalt a nagypapája. Potyogott a forró könnye, bújt a nyakamba , simiztem a hátát. Aztán lassan megnyugodott, kapott egy nagy jégkrémet, majd a jégkrém hírére feltűnt Réka is és a cimbik, beszélgettünk egy kicsit, majd a gyerekek nekiláttak barackmagot törni….Úgy tűnt, hogy helyrebillent Zalán lelke. Van utánpótlás, két kiscica is van kinn a gyümölcsösben, egy hófehér és egy tarka, de még elvileg szopiznak. Amint erősebbek lesznek, Zalán kaphat egy cicát Tatától. Azt mondja, annak a neve is Kormi lesz, ami elég érdekes, ha a hófehéret választja, de mindegy…

 Este pizzát sütöttem, ami majdnem teljesen elfogyott, 50 dkg lisztből négy közepes pizza sült….Növekednek a kapacitások, de erről majd még írok külön. A kutyát nem tudtuk elvinni sétálni, mert 5 körül leszakadt az ég és akkora zivatar ömlött ránk, hogy csak lestünk. A pizza megvigasztalt mindenkit. Este korán lefeküdtem, bár Réka ragaszkodott hozzá, hogy HP-t olvasson fel nekem....Hát persze, hogy belealudtam. 

Heti menü:

- csirkenyársak sajtos rizzsel vagy rizibizivel

- lángos -  tejfölös sajtos

- a pizza maradékát ma megették

- fasírt golyók borsó illetve krumpli főzelékkel - Zalán nem eszi meg a borsó főzit. Pedig pont megtanultam nagyon finomat főzni...

- holnap reggelire hagyok nekik itthon tejbegrízt, eléggé megszaladt a grízkészletünk. Na nem mintha sok kellene a tejbegrízhez....Hacsak nem szobrászkodni akarok a végeredményel. 

- rántott tök vagy cukkíni vagy gomba (vagy mind)

- salátafőzelék főtt tojással - ezt csak én eszem meg...pedig annyira finom

Na ez kb. kitart péntek délutánig. Ha zavarba jövök, még mindig lehet melegszendvicset vagy palacsintát sütni. Egyébként főznék még lasagnét vagy rakott krumplit is, esetleg vadasat (egyszerűsítve)...gombapörköltet nokedlivel (kár hogy a gyerekek utálják a gombát....) Túrógombóc is szóba jöhet, ha veszek még tejfölt...

Ezt is mondták, ezt is kinőtte

Múltkoriban anyukám tökéletes paradicsomlevest alkotott - véletlenül. Nem bántásból mondom, nála a paradicsomleves és még sok étel minden alkalommal más ízű. Részben , mert olykor tesz bele petrezselymet, máskor csak szárítottat. Olykor beledob a hagymát, megint máskor rizst vagy betűtésztát. Alkalmanként picit lisztes ízű, máskor árnyalatnyit savanyú. Gondolomra főz. Egyébként egyre inkább én is, főleg a már bevált recepteket, de most a történet szempontjából nem ez a lényeg.

Szóval anyukám tökéletes paradicsomlevest főzött és Zalánnak jajj, de nagyon ízlett! Annyi tányérral megevett belőle, hogy azt hittem, el fogja rontani a hasát. Másnap  megkért, hogy főzzek neki egy másik adagot, neki még mindig nem volt elég. Meg is történt, igyekeztem, hogy olyan legyen, mint anyué. Az, amit a hétvégén főzött. Betűtészta nem volt itthon, csak maci alakú. Finom, finom, isteni, dicsérte a fiú, de láttam, hogy nem nagyon fogy.... Másnap rakott brokkoli volt a vacsora, kérdeztem, hogy kér e előtte paradicsomlevest. Nem kért. Csodálkozásomra Zalán megtört.
- Anya, szerintem el kellene kérned mamától a receptet…..

Elkezdtem lementeni a blogot word formátumban. Egyik parám, hogy egyszer csak eltűnik a blog és sok - sok emlék vele. Egy év kb. 500 oldal 12-es betűmérettel....eddig 4 évet mentettem le, szóval az 2000 oldal. Hehehe. Miközben véres verítékkel mentegettem, bele-beleolvastam és rácsodálkoztam pár dologra. Pl. hogy Rékával is előfordult, hogy este hétig tanultunk, nem is ritkán, még elsőben, ez teljesen törlődött az agyamból. Ehhez képest a kéttanos Zalánnal kevesebbet tanultunk, mint kellett volna. Na nem mintha ez számítana, mert így volt jó, csak hogy milyen feledékeny vagyok...

A hajszárítót megtaláltam Réka játékos kosarában, a szobájában....No comment....Már nagyon elszánt voltam, hogy ha hétvégéig nem lesz meg, veszek egy másikat, úgy sem baj, ha van kettő is a háznál. Ettől biztos megijedt és megtaláltatta magát velem...

Átmenetileg másik irodában vagyunk a héten, mert felújítják a miénket. Ott is jó, a földszinten van, szerintem pár hétig biztos maradunk, mert fenn nálunk még az ablakcsere is hátra van és a Főni szabadságra megy jövő héten valamikor....Fura, mert nem látom, ha kamion érkezik. Apropó kamion, vannak kalandjaim a kerékpárral munkája járással....Van a bizonyos másfél méter, amit be kellene hogy tartsanak mellettem az autók, kamionok....az autókkal nincs is gond, de néha szórakoznak a kamionosok és rám húzzák a járgányt...Hátulról biztosan nem látszik annyira, hogy koros asszonyság vagyok és szórakoznak egy nővel, ráérnek. Elég félelmetes tud lenni, amikor ott húz el a közvetlen közelemben egy böhöm jármű, és ha még érzem is, ahogy beszippant (ilyen is volt egyszer), az aztán végképp para. De még élek. Igyekszem lehúzódni, sok helyen kerékpár úton karikázom, csak az a kb. egy km a kritikus, ahol kénytelen vagyok az autókkal osztozni az úttesten..

Dió nagyon cuki, imádjuk. Igyekszünk sokat tanítani, foglalkozni vele. Sajnos hajnaltájt be szokott bújni Réka ágyába, akár Réka fekszik ott, akár más. Ezt nem annyira fogadom kitörő örömmel, úgyhogy keresek neki kutya kanapét, amin aludhat. Már két házi barkácsolású kuckót kinőtt, ahogy a kosarát is. Kérdés, mekkora lesz felnőtt korában, ezügyben még kutatnom kell, mert felnőtt vizslám még nem volt...