2018. július 10., kedd

Kedd este

1) Amióta kutyánk van, általában az az első dolgom, hogy reggel gyönyörködöm benne egy kicsit.... Ezt már biztos írtam. Újabban meg az az első, hogy megkeressem őkelmét, ugyanis hiába fekszik a közvetlen közelemben éjjel (nem az ágyban), reggel bevackol hol Zalán ágyába, hol Rékáéba. Kivétel, ha az ágyak üresek. Olyankor a helyén marad az eb. Ezt teszteltük a múltkor, mikor a fiúk lenn aludtak a nappaliban, mert késő éjjelbe torkollón játszottak valami repülőgépes halál unalmas játékkal…..nagyokat kurjongatva és nyilvánvaló volt, hogy még életükben ilyen jól nem érezték magukat

2) Hihetetlenül tökéletes kutya. Azok a bársonyos fülek, hűséges, okos szemek...egyre hosszabb lábak….Tényleg van olyan gondolatom, hogy tökéletes lények a vizslák, bár ebben jó sok elfogultság van. A kedvenc testrésze az a rózsaszínű rész a szája és az orra körül….Tibinek már szóltam, hogy csináljon róla egy makro fotót és az lesz a képernyővédőm a laptopon. Van ebben valami perverz, de az annyira szép….


3) Tibi rendelt a szülinapomra valami kütyüt a Távol-Keletről. Ja, hogy a szülinapom már elmúlt? Hát igen, egy cseppet. A DHL nyomkövetéséből az derült ki, hogy a csomag most hagyta el Hong-Kong-ot és állítólag valami hajóra tették. Budapestre érkezik majd valahogy és onnan Szolnokra...Remélem, nem átverés, de hát a DHL elég nagy ahhoz, hogy átverjen, ebben reménykedem, mert a cucc ki van fizetve az extressz szállítási felárral együtt...

3) Az új takarítónőnk nagyon jól bevált (nem itthon ,hahaha, bárcsak…..hanem a munkahelyemen). Nagyon alapos, lelkiismeretes, még a fiúk után is elmossa kávéscsészéket, amiket egy héten át halmoznak.  Egy idegesítő tulajdonsága van, folyton mesél valami rémséget, miközben suvickol. Hol a traumatológián eltöltött éveiről nosztalgiázik, motoros-balesetek, bácsi, akinek csak a bőr tartotta a bokáját, srác leszakadt szervekkel….haldokló balesetesek, mert nincs vér.....Hol az alkoholizmusról mesél (Ő nem az), most legutóbb pedig a volt főnöknőjéről tartott kiselőadást, akit két hét alatt elvitt a rák, pedig csak valahogy nem érezte jól magát, elment orvoshoz és tessék…..


4) Tegnap belenéztem abba a mappába, amelyben az a kb. 25 oldal szó van listázva, amit Rékáéknak őszre meg kell tanulni németből. Hát fájdalmasan kevés ismerős szó van benne, mit mondjak. Szerintem elkezdem buzdítani a lányt, hogy kezdje el tanulni, annál kevesebb szó jut egy napra. Mondjuk ha egy oldalt átnéz per nap, az nem lenne rossz. Akár hogy is fáj, már csak 7 hét van a szünetből.


5) Megy a belga-francia meccs a VB-n, itt van Macron is....A belgáknak szurkolunk, tesóm azt mondja, ő is, de a franciák nyernek. 

6) Tibi hozott haza grillcsirkét sült krumplival, úgyhogy nem volt gondom a főzéssel ma. A hűtött üdítőt, a piri-pirit és a savanyúságot kellett csak előkapni a hűtőből.

7) Zalán a minecrafton és egyéb játékokon keresztül nagyon sok angol szót szív magába, megkockáztatom, hogy többet, mint németből…főleg most, hogy biztos elfelejtette a német szavak felét….


8) Dió bőrén a bundája alatt csalánkiütés szerű dudorok vannak. Most találgathatunk, hogy mire allergiás, mert bár nem vagyok állatorvos (sajnos), ez a valószínű. A neten fellelhető szakirodalom szerint allergiás lehet ételre , pl. csirkére, pollenre, dudvára, gyomnövényekre, a samponra stb stb....Hát nem tudom, egy fajtatiszta, előkelő felmenőkkel rendelkező vadászkutya, aki allergiás teszem azt a pázsitfűfélékre??? Kiviszem vadászni és bedagad a pofája - szélsőséges esetben sokkot kap és antihisztamint kell neki adni? Vagy akár szájból szájba újra kell éleszteni....Hát hová lesz a világ? 


9) Holnap kell hívnom a fűtéses fószert, hogy mikor jön ki házhoz az utsó egyeztetésre...Idegesítem a hitetlenkedésemmel, miszerint nem leszünk készen a fűtési szezonra és valamelyik nagyszülőhöz kell költöznünk, az marha jó lenne....Biztos nem fizetem ki a munkadíjat, ami elég borsos, csak ha meleg víz van és a fűtés is beindítható. Grrr...

10) Reggelire tejbegrízt főztem a gyerekeknek, meghagytam,hogy ebédre készítsenek sonkás-sajtos melegszendvicset (persze nem készítettek). Használtam a főzőlap turbó funkcióját, de megtanultam, hogy tejnél nagyon nem szabad. Egy pillanat alatt felforrt az igaz, majd egy újabb pillanat múlva tejtengerben úszott a főzőlap is....

11) Hát...amúgy nem történik semmi különös. Lélegzetvisszafojtva várjuk, hogy mikor kezdik szétverni a fűtési rendszert. Most venni sincs kedvem semmit, így a karnisok beszerzésével is leálltam az első (nappali) után. 

12) Az Ifjú Sheldon-t szoktam nézni sorozat szinten, ez vicces. Nyomon követem a Szolgálólányt és a Viszonyt is. Hétvégén meg kellene nézni a moziban a Hotel Transylvania 3. részét, az első kettő is tetszett nekünk.

13) Mindjárt lefújják a meccset, még mindig vezetnek a franciák...

14) Napközbenre rendszeresen eldugom a gyerekek telefonját, ma fel sem hívtak, hogy megkérdezzék, hogy válthatnák ki. Este persze kikunyerálták. De legalább nem nyomogatják a távollétemben egész nap...

15) Kaptam anyósomtól egy nagy tál sárgabarackot. Minimál cukorral főztem belőle lekvárt vasárnap este. Nincs tartósítószer benne, csak fejjel lefelé fordítottam a befőttes üveget, amikor készen lett....Finom lett, én a savanykás lekvárokat kedvelem. Kedvencem a málna, de abból 3x10 dkg-ot ettem idén, ami aligha lett volna elég lekvárnak. Reggelire, piritóssal, vajjal, cikória tejeskávéval mennyei....

16) Nyertek a franciák....Azt mondja Réka, ha legközelebb kijutunk VB-re vagy EB-re, ő el akar menni. Mondtam neki, hogy addigra nagymama lesz, úgyhogy csak hajrá...

2018. július 9., hétfő

Mit főzzek?





Vasárnap azzal fogadott engem anyósom négyszemközt, hogy elgázolták Zalán macskáját, Kormit és immáron ott szaladgál Johnny és Avar kutya (felmenőket most hagyjuk) és Molly nyomában….az örök egérmezőkön. Egyből elszorult a szívem, nem mintha szoros barátság kötött volna a fekete cicushoz, de jó egerész volt és nyugodt, békés macska, Zalánt pedig nagyon szerette. Neki köszönheti Dió az első csikarást az orrán, ami még mindig haloványan látszik, hiszen a szőr nem szívesen nőtt ott valahogy egy ideig…Nem hibáztatom, macska a szentem. Azaz volt.

A fiúk nyomban focizni kezdtek érkezésünk után, Tibi és Zalán, csak úgy gyöngyözött a kacaja, gondoltam, majd elmondom neki máskor….Aztán ebédhez hívott bennünket mama és Zalán második kört is kért a lebbencs levesből, amikor berobbant a konyhába Réka. Épp a szomszédból jött és hozta a kegyetlen hírt, melyet szűretlenül öntött a nyakunkba, főleg Zalánéba. Az történt, hogy a hét folyamán mind a szomszéd 15 éves macskáját, mind az alig egy éves Kormit elütötte az autó, ahogy az egész forgalmas közeli "réginégyesen" átszaladt. És biztos, hogy ő volt, mert a szomszéd fiú találta meg az úttest mellett és rajta volt a piros nyakörv is. Azt is megtudtuk, hogy mindkét macska elég lapos volt. Leszűrtem gyorsan, miközben látszólag a lebbencsemet tanulmányoztam, hogy Rékát és az empátiát be kell majd mutatni egymásnak...Majd rögtön ezután a gyász öt fázisa jutott eszembe(anger-denial-depression-bargaining-acceptance - vagy valami ilyesmi , amit Zalán egyből a tagadással kezdett némi dühvel vegyítve. Persze így már a második tányér levest nem kérte….facsarodott érte a szívem nagyon, nem is tudtam mit mondani neki érdemben, főleg mert egyelőre nem akarta elhinni, hogy tényleg elpusztult a cica, vagy legalábbis úgy csinált, meg hát most mit mondjak, hogy lesz másik? Vagy hogy szép hosszú élete volt?? Egy évet alig érte meg. 

Később eltűnt Zalán és amikor a keresésére indultam , a nagykapuban találtam meg, ahogy az utcát kémleli, várja haza a macskát. Még tovább facsarodott a lelkem..... Kimentem hozzá, simogattam a hátát, mire olyan történt, amilyen még soha, megcsípett egy darázs. Nem is láttam, mikor és hogy marta meg az ujjam, csak amikor már elrepült, akkor villant valami sárga….Szerencsére nem Zalánt csípte meg, amiért hálás vagyok. Itt egy darabig elvoltam a saját nyomorommal, mert lepergett előttem egyfajta forgatókönyv, ami arról szólt, hogy allergiás vagyok a darázscsípésre.  Igaz, nem csípett még meg ilyesmi soha, de mégis ott motoszkált a gondolat, hogy mi van, ha allergiás vagyok rá…..A városban mindenhol útépítések és felújítások vannak, biztos kinyiffanok útban a kórház felé, ha mégis elkezdek dagadni. Az ujjam és a szomszédja tényleg frankón püffedni kezdett, maga a csípés környéke kifehéredett.

Mamának eszébe jutott egy házi praktika, ecetet kell önteni a csípésre és az ecetet nem lemosni. Nem nagyon hittem benne, de bevált a dolog, onnastól fogva nem úgy éreztem, hogy lángokban áll a kezem. Lassan el is múlt és egy órával később már hittem benne, hogy megérem az estét. Ekkor újra megkerestem Zalánt, aki a hátsó teraszon, a barackos ládák árnyékában guggolt és lehajtott fejjel sírdogált. Magamhoz öleltem és hagytam, hogy kisírja magát. Talán az első gyász megélése volt ez, túl azon, hogy három éve meghalt a nagypapája. Potyogott a forró könnye, bújt a nyakamba , simiztem a hátát. Aztán lassan megnyugodott, kapott egy nagy jégkrémet, majd a jégkrém hírére feltűnt Réka is és a cimbik, beszélgettünk egy kicsit, majd a gyerekek nekiláttak barackmagot törni….Úgy tűnt, hogy helyrebillent Zalán lelke. Van utánpótlás, két kiscica is van kinn a gyümölcsösben, egy hófehér és egy tarka, de még elvileg szopiznak. Amint erősebbek lesznek, Zalán kaphat egy cicát Tatától. Azt mondja, annak a neve is Kormi lesz, ami elég érdekes, ha a hófehéret választja, de mindegy…

 Este pizzát sütöttem, ami majdnem teljesen elfogyott, 50 dkg lisztből négy közepes pizza sült….Növekednek a kapacitások, de erről majd még írok külön. A kutyát nem tudtuk elvinni sétálni, mert 5 körül leszakadt az ég és akkora zivatar ömlött ránk, hogy csak lestünk. A pizza megvigasztalt mindenkit. Este korán lefeküdtem, bár Réka ragaszkodott hozzá, hogy HP-t olvasson fel nekem....Hát persze, hogy belealudtam. 

Heti menü:
- csirkenyársak sajtos rizzsel vagy rizibizivel
- lángos -  tejfölös sajtos
- a pizza maradékát ma megették
- fasírt golyók borsó illetve krumpli főzelékkel - Zalán nem eszi meg a borsó főzit. Pedig pont megtanultam nagyon finomat főzni...
- holnap reggelire hagyok nekik itthon tejbegrízt, eléggé megszaladt a grízkészletünk. Na nem mintha sok kellene a tejbegrízhez....Hacsak nem szobrászkodni akarok a végeredményel. 
- rántott tök vagy cukkíni vagy gomba (vagy mind)
- salátafőzelék főtt tojással - ezt csak én eszem meg...pedig annyira finom

Na ez kb. kitart péntek délutánig. Ha zavarba jövök, még mindig lehet melegszendvicset vagy palacsintát sütni. Egyébként főznék még lasagnét vagy rakott krumplit is, esetleg vadasat (egyszerűsítve)...gombapörköltet nokedlivel (kár hogy a gyerekek utálják a gombát....) Túrógombóc is szóba jöhet, ha veszek még tejfölt...

2018. július 5., csütörtök

Ezt is mondták, ezt is kinőtte


Múltkoriban anyukám tökéletes paradicsomlevest alkotott - véletlenül. Nem bántásból mondom, nála a paradicsomleves és még sok étel minden alkalommal más ízű. Részben , mert olykor tesz bele petrezselymet, máskor csak szárítottat. Olykor beledob a hagymát, megint máskor rizst vagy betűtésztát. Alkalmanként picit lisztes ízű, máskor árnyalatnyit savanyú. Gondolomra főz. Egyébként egyre inkább én is, főleg a már bevált recepteket, de most a történet szempontjából nem ez a lényeg.

Szóval anyukám tökéletes paradicsomlevest főzött és Zalánnak jajj, de nagyon ízlett! Annyi tányérral megevett belőle, hogy azt hittem, el fogja rontani a hasát. Másnap  megkért, hogy főzzek neki egy másik adagot, neki még mindig nem volt elég. Meg is történt, igyekeztem, hogy olyan legyen, mint anyué. Az, amit a hétvégén főzött. Betűtészta nem volt itthon, csak maci alakú. Finom, finom, isteni, dicsérte a fiú, de láttam, hogy nem nagyon fogy.... Másnap rakott brokkoli volt a vacsora, kérdeztem, hogy kér e előtte paradicsomlevest. Nem kért. Csodálkozásomra Zalán megtört.
- Anya, szerintem el kellene kérned mamától a receptet…..

Elkezdtem lementeni a blogot word formátumban. Egyik parám, hogy egyszer csak eltűnik a blog és sok - sok emlék vele. Egy év kb. 500 oldal 12-es betűmérettel....eddig 4 évet mentettem le, szóval az 2000 oldal. Hehehe. Miközben véres verítékkel mentegettem, bele-beleolvastam és rácsodálkoztam pár dologra. Pl. hogy Rékával is előfordult, hogy este hétig tanultunk, nem is ritkán, még elsőben, ez teljesen törlődött az agyamból. Ehhez képest a kéttanos Zalánnal kevesebbet tanultunk, mint kellett volna. Na nem mintha ez számítana, mert így volt jó, csak hogy milyen feledékeny vagyok...

A hajszárítót megtaláltam Réka játékos kosarában, a szobájában....No comment....Már nagyon elszánt voltam, hogy ha hétvégéig nem lesz meg, veszek egy másikat, úgy sem baj, ha van kettő is a háznál. Ettől biztos megijedt és megtaláltatta magát velem...

Átmenetileg másik irodában vagyunk a héten, mert felújítják a miénket. Ott is jó, a földszinten van, szerintem pár hétig biztos maradunk, mert fenn nálunk még az ablakcsere is hátra van és a Főni szabadságra megy jövő héten valamikor....Fura, mert nem látom, ha kamion érkezik. Apropó kamion, vannak kalandjaim a kerékpárral munkája járással....Van a bizonyos másfél méter, amit be kellene hogy tartsanak mellettem az autók, kamionok....az autókkal nincs is gond, de néha szórakoznak a kamionosok és rám húzzák a járgányt...Hátulról biztosan nem látszik annyira, hogy koros asszonyság vagyok és szórakoznak egy nővel, ráérnek. Elég félelmetes tud lenni, amikor ott húz el a közvetlen közelemben egy böhöm jármű, és ha még érzem is, ahogy beszippant (ilyen is volt egyszer), az aztán végképp para. De még élek. Igyekszem lehúzódni, sok helyen kerékpár úton karikázom, csak az a kb. egy km a kritikus, ahol kénytelen vagyok az autókkal osztozni az úttesten..

Dió nagyon cuki, imádjuk. Igyekszünk sokat tanítani, foglalkozni vele. Sajnos hajnaltájt be szokott bújni Réka ágyába, akár Réka fekszik ott, akár más. Ezt nem annyira fogadom kitörő örömmel, úgyhogy keresek neki kutya kanapét, amin aludhat. Már két házi barkácsolású kuckót kinőtt, ahogy a kosarát is. Kérdés, mekkora lesz felnőtt korában, ezügyben még kutatnom kell, mert felnőtt vizslám még nem volt...





2018. július 4., szerda

Kezdjük a hajszárítóval



Mikor még az előző lakásban laktunk, népszerűbb nevén a Hunyadin, elég sokszor előfordult, hogy nem találtunk valamit. Kerestük, nem találtuk. Gondolom, megesik ez mindenkivel, nem vagyunk kivételek. Még arra is emlékszem, hogy amikor Réka is mindössze 3 év körüli mozgott, a legnagyobb bosszúságom az volt heteken át, hogy sétára indulva nincs sehol a kulcsom. Ott szobrozik a két bundazsákos, kezeslábasos gyerek az előszobában, pereg rólam a veríték…a gyerekek nyüszítenek, pislognak rám várakozóan, én meg azzal bénázok, hogy izé…gyerekek, nem láttátok anya kulcsát??? De biztos, főleg a fél éves Zalán lehet minden titkok tudója.

Azóta megjavultam, a kulcs csakis az előszobai asztalkán, a táskámban vagy a zárban lehet, ami még elvileg mindig hagy lehetőséget bosszankodásra, de azért ez nagy fejlődés ahhoz képest, hogy valaha a vasalókosár mélyéről vagy valamelyik gyerkőc ágyából bukkant elő ama bizonyos kulcs. Rosszabb napokon.

Na, most nagyobb baj van, eltűnt a hajszárító. Szőrén szálán, Réka kedvenc kifejezésével élve (nem most, 3 éves korából), de se szőre-se szára. Kis fekete, a márkájára nem emlékszem, de tud hideget fújni, langyosat és forrót és mindezt többféle intenzitással.  Semmi különös. Nem gagyi, nem luxus, de hajat szárítani bevált.

Általában eme hajszárító cserépkályhán figyelt, az emeleten, összetekert vezetékekkel, főleg, amikor még a nappali nem volt kész (volt olyan is, ma már fura erre visszagondolni). Újabban a kanapén, a kanapé mellett bukkant fel, közvetlenül eltűnése előtt. Hétfő reggel más másodszor fordult elő, hogy magától kellett hogy megszáradjon a hajam, mert nem és nem és nem, nem került elő a hajszárító. Tibi felajánlotta azt a masináját, ami megolvaszt dolgokat és nem forrasztó pákának hívják, de ettől még csak dühösebb lettem,  úgyhogy nem forszírozta.

Egészen vasárnap estig nem nagyon panaszkodtam senkinek, mert azt gondoltam, hogy Tibi úgyis azt mondaná: „Azt bizony csak te tudhatod, hogy hol van…..” – az meg nem hiányzik, hogy ossza az észt , még ha igaza is lenne. Vasárnap este aztán mégis elnyüszítettem magam, hogy nem látta e valahol a hajszárítót, nincs e véletlenül az irodájában, mert reggel hatkor kell hajat mosnom és egyszerűbb , ha beszárítom a hajam…. Erre annyit mondott pasis felsőbbrendűséggel, hogy azt csak én tudhatom, hogy hová tettem a hajszárítót. Ahová tettem, ott van. Csikorgattam a fogam és forgattam a szemem, ó, a teremtés koronájának minden gondolatát ismerem...

Na most hol a fenében lehet az a hajszárító?? A gyerekek szobáit még nem tettem tűvé, de a nappalit igen, ahogy a fürdőszobákat is és a mi hálónkat is. Áttúrtam a vasaló kosarakat, bekukkantottam minden szekrénybe, a kanapé mögé...

Nincs happyend, mert ma már szerda van és sehol a hajszárító. Igaz, tegnap nem is igen kerestem, mert más dolgom volt. Magától meg, a fene se' érti, de nem tipeg elő. 

Este elvittük a kutyát sétálni. Olyan jól sikerült, hogy negyed 10-re értünk haza, vagyis pont 2 órát sétiztünk. Levittük a kutyát a Tiszára, ám ahol kulturáltan le is lehet jutni a folyóhoz és nincs 3 méter széles bozót, ott éppen egy német juhász pancsolt. Azt inkább elkerültük, fene tudja, mit szólnának egymáshoz. Kerültünk egyet a Rózsák terén, ahol alig volt már rózsa, mert mind elvirágzott. Összeakadt a pórázunk pár pudlival, westie-vel és yorkshire terrierrel, de valamennyi barátságos volt Dió irányában. Fotózkodtak a gyerekek a nagy SZOLNOK feliratnál, majd visszakanyarodtunk a Tiszához és találkoztunk egy másik vizslafiúval. Hát azt a játékot, amit ezek ketten csaptak…..Élmény volt nézni és nem lehetett letörölni a vigyort a képünkről. A végén a gyerekek már egy kicsit unták, főleg Réka, de a monotonitás tűrését úgyis fejleszteni kellene. 

Otthon a kutya felvágta magát a kanapéra (sssssssssz, nem volt éppen tiszta a nagy hancúr után) , majd rögtön elaludt. Összekaptam neki egy kis vacsorát, farhát, benne főtt zöldségekkel és szándékosan szétfőzött rizzsel….csak az egyik szemét nyitotta ki, hogy megnézze, mi a vacsi. Később, az angol 11-esek után megfürdettük és hát olyan fekete lé csorgott le a csatornába, hogy most egy árnyalattal világosabb a kutya.

Amúgy semmi különös, Réka gyúrja az atlétika tábort. Mivel a délutánokat a strandon töltik, hát ő éppenséggel egy árnyalattal sötétebb  lett, szinte minden napra igaz ez és rózsaszín az orcája. Csini. A haja is világosodik ilyenkor sokat, mire ősz lesz. Mármint évszakilag. Megfenyegettem, ha le mer égni, másnap nem megy táborba, úgyhogy remélem, kellő mértékben adagolja magára a naptejet.

Még nem tudjuk, mikor kezdenek a fűtésfelújítók. 

2018. július 2., hétfő

Mi mondtuk


Arról folytatunk eszmecserét, hogy ki kinek szurkol a foci VB- n. Általában nem vagyunk egy oldalon, de velem sem könnyű, sokszor meccs közben váltok szimpátiát, mint amikor az argentinok kiestek vagy éppen a portugálok...Zalán elunja az érveket és ellenérveket és felcsattan:
- Nem mindegy, ki nyer?! A magyar csapat nincs is ott.....
Végülis...De olyan jó drukkolni valamelyik csapatnak. Kicsit mintha mi is a részei lennénk a bajnokságnak. 

...

Réka mondta egyszer a szomszédokkal kapcsolatban:
"Vagy a szomszédok idióták vagy ha azok véletlenül rendesek, a gyerekük biztos, hogy idióta..."
Azért vannak kivételek szerencsére, de van benne valami sajnos. 

...

Én kezdem:
- Voltatok a Decathlonban?
- Nem. - Ez volt Réka. 
- Nem?
- Nem, de kellene. 
- Hogyhogy?
- Hát nincs strandpapucsom.
- Soha nem is hordtál.
- De nincs.
- És a Nike-s? 
- Kellene másik
- Hogyhogy, ellopták a strandon?
- Nem....
- Te jó ég, elvesztetted???  
- Nem....
- Biztos? Gyanús vagy nekem.....
- Dehogy, megvan.
- Akkor ott van a Nike, semmi baj vele.
- Az nagy.
- Arra, hogy ezen a héten kétszer beledugd a lábad, nagyon is jó.
- .....


...


Réka mondta:
"Azt hiszem, O.-ék nem a Fideszre szavaztak. Abból gondolom, hogy O. mindig azt mondja, hogy fel kellene kötni Orbán Viktort az első fára....." 
Én még soha nem mondtam politikusra, hogy ki kellene nyírni....

...


Zalán a Híradót nézi fél szemmel. Kérdése feladja a leckét. 
- Harmadik nem?? Az milyen?? 
- Fogalmam sincs, kisfiam...utána kell olvasnom.

...

- Anya, ugye, hogy Zolika nem jöhet be hozzánk játszani?
-.....Dehogyis....bejöhet....
- Mondjuk már azt neki, hogy te nem engeded be, nagyon utáljuk..... - Zalán.

...

Réka érdeklődik:
- Anya, hogy van ez a tizenegyesrúgás?
- ...
- Mindig ugyanabba a kapuba lövik?
- Persze, az érdekes lenne, ha szaladgálnának a két kapu között....
- De azért a kapusok váltják egymást, ugye?
- Naná.
- És rúghatja bárki? 
- A kapitány kijelöli, ki az az öt ember, aki lőhet tizenegyest...
- Akkor nem akárki.
- Nem.
- Hm.....érdekes. 

...

- Anya....
- Hm?
- Rend van a szobámban....
- Nem mondod?
- De. Éssss....meg is fésülködtem. Reggeliztem is.
- Ejha....
- Szóval....akkor telefonozhatok???
Tisztában van a feltételekkel.

...

Mi a legbosszantóbb kérdés este fél 11-kor?
- Anya, lesz mese????

...

- Miért nem csináltad ez még mindig meg (kiadott feladat, most mindegy, hogy mi, de általában rendrakásról van szó ilyenkor). Hányszor kell még elmondani???  Mikor érem meg, hogy egyszer elmondok valamit és lőn csoda, úgy is csináltok?? 
- Persze, már a kutyát is jobban szereted nálunk, brühühü... - ez volt Réka.
Ezen mindig nevetnem kell. 

...

Még mindig itt tartunk:
Jobb volt a Hunyadin lakni, mert ott csepp alakú volt a kád és ha megnyitottam a meleg vizes csapot, akkor meleg víz jött a csapból. Itt meg mindenféle.... - Zalán.

...

Mogyorós csokit találok a konyhaszekrényben. Felcsillan a szemem, feltépem a csomagolást.
- Anya, mit eszel? - szól ki Réka a nappaliból, ami egy egészen másik helyiség. 

...

Réka:
- Be kellett írni a szomszéd országokat és aláhúzni, ha valamelyikben jártam már...
- Szupi, és mit húztál alá?
- Hát nagyon akartam Olaszországot és Görögországot, de azok nem szomszédok.
- Az igaz...
- Szlovéniát és Romániát aláhúztam, de odaírtam, hogy Erdélyben és Partiumban voltunk valójában....
- ...

...


Aktuálpolitika:
....Zoli apukája azt mondta, hogy hibát követett el, amikor Zolit és a úugát ebbe a suliba íratta (német tagozatra illetve kéttanra), mert a németeknek már annyi. Hogyhogy annyi nekik, anya???  - Réka.


...

Zalán: - Miért kérdezi kb. mindenki, hogy visszük e  majd Diót kutyaiskolába???? Annyira azért nem rossz kutya....
Fogalmam sincs, kisfiam, talán mert vadászkutya és egy halom vizsgát letehetne elvileg...

...

Még egy kicsit a szomszédokról:
- ....mert az ő anyukájuk nagyon szigorú.
- Szigorú? Szigorúbb, mint én??
- Pf... - legyint Réka. - Sokkal szigorúbb. Te nem is vagy az. 
Én azt hittem, igen. Bár olykor anyukám elbizonytalanít.

Egy másik:

- Anya, a szomszéd bácsin ma megint volt rövidnadrág, nem alsógatyában engedte ki a kutyát....