Ezt is mondták, ezt is kinőtte

Múltkoriban anyukám tökéletes paradicsomlevest alkotott - véletlenül. Nem bántásból mondom, nála a paradicsomleves és még sok étel minden alkalommal más ízű. Részben , mert olykor tesz bele petrezselymet, máskor csak szárítottat. Olykor beledob a hagymát, megint máskor rizst vagy betűtésztát. Alkalmanként picit lisztes ízű, máskor árnyalatnyit savanyú. Gondolomra főz. Egyébként egyre inkább én is, főleg a már bevált recepteket, de most a történet szempontjából nem ez a lényeg.

Szóval anyukám tökéletes paradicsomlevest főzött és Zalánnak jajj, de nagyon ízlett! Annyi tányérral megevett belőle, hogy azt hittem, el fogja rontani a hasát. Másnap  megkért, hogy főzzek neki egy másik adagot, neki még mindig nem volt elég. Meg is történt, igyekeztem, hogy olyan legyen, mint anyué. Az, amit a hétvégén főzött. Betűtészta nem volt itthon, csak maci alakú. Finom, finom, isteni, dicsérte a fiú, de láttam, hogy nem nagyon fogy.... Másnap rakott brokkoli volt a vacsora, kérdeztem, hogy kér e előtte paradicsomlevest. Nem kért. Csodálkozásomra Zalán megtört.
- Anya, szerintem el kellene kérned mamától a receptet…..

Elkezdtem lementeni a blogot word formátumban. Egyik parám, hogy egyszer csak eltűnik a blog és sok - sok emlék vele. Egy év kb. 500 oldal 12-es betűmérettel....eddig 4 évet mentettem le, szóval az 2000 oldal. Hehehe. Miközben véres verítékkel mentegettem, bele-beleolvastam és rácsodálkoztam pár dologra. Pl. hogy Rékával is előfordult, hogy este hétig tanultunk, nem is ritkán, még elsőben, ez teljesen törlődött az agyamból. Ehhez képest a kéttanos Zalánnal kevesebbet tanultunk, mint kellett volna. Na nem mintha ez számítana, mert így volt jó, csak hogy milyen feledékeny vagyok...

A hajszárítót megtaláltam Réka játékos kosarában, a szobájában....No comment....Már nagyon elszánt voltam, hogy ha hétvégéig nem lesz meg, veszek egy másikat, úgy sem baj, ha van kettő is a háznál. Ettől biztos megijedt és megtaláltatta magát velem...

Átmenetileg másik irodában vagyunk a héten, mert felújítják a miénket. Ott is jó, a földszinten van, szerintem pár hétig biztos maradunk, mert fenn nálunk még az ablakcsere is hátra van és a Főni szabadságra megy jövő héten valamikor....Fura, mert nem látom, ha kamion érkezik. Apropó kamion, vannak kalandjaim a kerékpárral munkája járással....Van a bizonyos másfél méter, amit be kellene hogy tartsanak mellettem az autók, kamionok....az autókkal nincs is gond, de néha szórakoznak a kamionosok és rám húzzák a járgányt...Hátulról biztosan nem látszik annyira, hogy koros asszonyság vagyok és szórakoznak egy nővel, ráérnek. Elég félelmetes tud lenni, amikor ott húz el a közvetlen közelemben egy böhöm jármű, és ha még érzem is, ahogy beszippant (ilyen is volt egyszer), az aztán végképp para. De még élek. Igyekszem lehúzódni, sok helyen kerékpár úton karikázom, csak az a kb. egy km a kritikus, ahol kénytelen vagyok az autókkal osztozni az úttesten..

Dió nagyon cuki, imádjuk. Igyekszünk sokat tanítani, foglalkozni vele. Sajnos hajnaltájt be szokott bújni Réka ágyába, akár Réka fekszik ott, akár más. Ezt nem annyira fogadom kitörő örömmel, úgyhogy keresek neki kutya kanapét, amin aludhat. Már két házi barkácsolású kuckót kinőtt, ahogy a kosarát is. Kérdés, mekkora lesz felnőtt korában, ezügyben még kutatnom kell, mert felnőtt vizslám még nem volt...

Kezdjük a hajszárítóval

Mikor még az előző lakásban laktunk, népszerűbb nevén a Hunyadin, elég sokszor előfordult, hogy nem találtunk valamit. Kerestük, nem találtuk. Gondolom, megesik ez mindenkivel, nem vagyunk kivételek. Még arra is emlékszem, hogy amikor Réka is mindössze 3 év körüli mozgott, a legnagyobb bosszúságom az volt heteken át, hogy sétára indulva nincs sehol a kulcsom. Ott szobrozik a két bundazsákos, kezeslábasos gyerek az előszobában, pereg rólam a veríték…a gyerekek nyüszítenek, pislognak rám várakozóan, én meg azzal bénázok, hogy izé…gyerekek, nem láttátok anya kulcsát??? De biztos, főleg a fél éves Zalán lehet minden titkok tudója.

Azóta megjavultam, a kulcs csakis az előszobai asztalkán, a táskámban vagy a zárban lehet, ami még elvileg mindig hagy lehetőséget bosszankodásra, de azért ez nagy fejlődés ahhoz képest, hogy valaha a vasalókosár mélyéről vagy valamelyik gyerkőc ágyából bukkant elő ama bizonyos kulcs. Rosszabb napokon.

Na, most nagyobb baj van, eltűnt a hajszárító. Szőrén szálán, Réka kedvenc kifejezésével élve (nem most, 3 éves korából), de se szőre-se szára. Kis fekete, a márkájára nem emlékszem, de tud hideget fújni, langyosat és forrót és mindezt többféle intenzitással.  Semmi különös. Nem gagyi, nem luxus, de hajat szárítani bevált.

Általában eme hajszárító cserépkályhán figyelt, az emeleten, összetekert vezetékekkel, főleg, amikor még a nappali nem volt kész (volt olyan is, ma már fura erre visszagondolni). Újabban a kanapén, a kanapé mellett bukkant fel, közvetlenül eltűnése előtt. Hétfő reggel más másodszor fordult elő, hogy magától kellett hogy megszáradjon a hajam, mert nem és nem és nem, nem került elő a hajszárító. Tibi felajánlotta azt a masináját, ami megolvaszt dolgokat és nem forrasztó pákának hívják, de ettől még csak dühösebb lettem,  úgyhogy nem forszírozta.

Egészen vasárnap estig nem nagyon panaszkodtam senkinek, mert azt gondoltam, hogy Tibi úgyis azt mondaná: „Azt bizony csak te tudhatod, hogy hol van…..” – az meg nem hiányzik, hogy ossza az észt , még ha igaza is lenne. Vasárnap este aztán mégis elnyüszítettem magam, hogy nem látta e valahol a hajszárítót, nincs e véletlenül az irodájában, mert reggel hatkor kell hajat mosnom és egyszerűbb , ha beszárítom a hajam…. Erre annyit mondott pasis felsőbbrendűséggel, hogy azt csak én tudhatom, hogy hová tettem a hajszárítót. Ahová tettem, ott van. Csikorgattam a fogam és forgattam a szemem, ó, a teremtés koronájának minden gondolatát ismerem...

Na most hol a fenében lehet az a hajszárító?? A gyerekek szobáit még nem tettem tűvé, de a nappalit igen, ahogy a fürdőszobákat is és a mi hálónkat is. Áttúrtam a vasaló kosarakat, bekukkantottam minden szekrénybe, a kanapé mögé...

Nincs happyend, mert ma már szerda van és sehol a hajszárító. Igaz, tegnap nem is igen kerestem, mert más dolgom volt. Magától meg, a fene se' érti, de nem tipeg elő. 

Este elvittük a kutyát sétálni. Olyan jól sikerült, hogy negyed 10-re értünk haza, vagyis pont 2 órát sétiztünk. Levittük a kutyát a Tiszára, ám ahol kulturáltan le is lehet jutni a folyóhoz és nincs 3 méter széles bozót, ott éppen egy német juhász pancsolt. Azt inkább elkerültük, fene tudja, mit szólnának egymáshoz. Kerültünk egyet a Rózsák terén, ahol alig volt már rózsa, mert mind elvirágzott. Összeakadt a pórázunk pár pudlival, westie-vel és yorkshire terrierrel, de valamennyi barátságos volt Dió irányában. Fotózkodtak a gyerekek a nagy SZOLNOK feliratnál, majd visszakanyarodtunk a Tiszához és találkoztunk egy másik vizslafiúval. Hát azt a játékot, amit ezek ketten csaptak…..Élmény volt nézni és nem lehetett letörölni a vigyort a képünkről. A végén a gyerekek már egy kicsit unták, főleg Réka, de a monotonitás tűrését úgyis fejleszteni kellene. 

Otthon a kutya felvágta magát a kanapéra (sssssssssz, nem volt éppen tiszta a nagy hancúr után) , majd rögtön elaludt. Összekaptam neki egy kis vacsorát, farhát, benne főtt zöldségekkel és szándékosan szétfőzött rizzsel….csak az egyik szemét nyitotta ki, hogy megnézze, mi a vacsi. Később, az angol 11-esek után megfürdettük és hát olyan fekete lé csorgott le a csatornába, hogy most egy árnyalattal világosabb a kutya.

Amúgy semmi különös, Réka gyúrja az atlétika tábort. Mivel a délutánokat a strandon töltik, hát ő éppenséggel egy árnyalattal sötétebb  lett, szinte minden napra igaz ez és rózsaszín az orcája. Csini. A haja is világosodik ilyenkor sokat, mire ősz lesz. Mármint évszakilag. Megfenyegettem, ha le mer égni, másnap nem megy táborba, úgyhogy remélem, kellő mértékben adagolja magára a naptejet.

Még nem tudjuk, mikor kezdenek a fűtésfelújítók. 

Mi mondtuk

Arról folytatunk eszmecserét, hogy ki kinek szurkol a foci VB- n. Általában nem vagyunk egy oldalon, de velem sem könnyű, sokszor meccs közben váltok szimpátiát, mint amikor az argentinok kiestek vagy éppen a portugálok...Zalán elunja az érveket és ellenérveket és felcsattan:
- Nem mindegy, ki nyer?! A magyar csapat nincs is ott.....
Végülis...De olyan jó drukkolni valamelyik csapatnak. Kicsit mintha mi is a részei lennénk a bajnokságnak. 

...

Réka mondta egyszer a szomszédokkal kapcsolatban:
"Vagy a szomszédok idióták vagy ha azok véletlenül rendesek, a gyerekük biztos, hogy idióta..."
Azért vannak kivételek szerencsére, de van benne valami sajnos. 

...

Én kezdem:
- Voltatok a Decathlonban?
- Nem. - Ez volt Réka. 
- Nem?
- Nem, de kellene. 
- Hogyhogy?
- Hát nincs strandpapucsom.
- Soha nem is hordtál.
- De nincs.
- És a Nike-s? 
- Kellene másik
- Hogyhogy, ellopták a strandon?
- Nem....
- Te jó ég, elvesztetted???  
- Nem....
- Biztos? Gyanús vagy nekem.....
- Dehogy, megvan.
- Akkor ott van a Nike, semmi baj vele.
- Az nagy.
- Arra, hogy ezen a héten kétszer beledugd a lábad, nagyon is jó.
- .....


...


Réka mondta:
"Azt hiszem, O.-ék nem a Fideszre szavaztak. Abból gondolom, hogy O. mindig azt mondja, hogy fel kellene kötni Orbán Viktort az első fára....." 
Én még soha nem mondtam politikusra, hogy ki kellene nyírni....

...


Zalán a Híradót nézi fél szemmel. Kérdése feladja a leckét. 
- Harmadik nem?? Az milyen?? 
- Fogalmam sincs, kisfiam...utána kell olvasnom.

...

- Anya, ugye, hogy Zolika nem jöhet be hozzánk játszani?
-.....Dehogyis....bejöhet....
- Mondjuk már azt neki, hogy te nem engeded be, nagyon utáljuk..... - Zalán.

...

Réka érdeklődik:
- Anya, hogy van ez a tizenegyesrúgás?
- ...
- Mindig ugyanabba a kapuba lövik?
- Persze, az érdekes lenne, ha szaladgálnának a két kapu között....
- De azért a kapusok váltják egymást, ugye?
- Naná.
- És rúghatja bárki? 
- A kapitány kijelöli, ki az az öt ember, aki lőhet tizenegyest...
- Akkor nem akárki.
- Nem.
- Hm.....érdekes. 

...

- Anya....
- Hm?
- Rend van a szobámban....
- Nem mondod?
- De. Éssss....meg is fésülködtem. Reggeliztem is.
- Ejha....
- Szóval....akkor telefonozhatok???
Tisztában van a feltételekkel.

...

Mi a legbosszantóbb kérdés este fél 11-kor?
- Anya, lesz mese????

...

- Miért nem csináltad ez még mindig meg (kiadott feladat, most mindegy, hogy mi, de általában rendrakásról van szó ilyenkor). Hányszor kell még elmondani???  Mikor érem meg, hogy egyszer elmondok valamit és lőn csoda, úgy is csináltok?? 
- Persze, már a kutyát is jobban szereted nálunk, brühühü... - ez volt Réka.
Ezen mindig nevetnem kell. 

...

Még mindig itt tartunk:
Jobb volt a Hunyadin lakni, mert ott csepp alakú volt a kád és ha megnyitottam a meleg vizes csapot, akkor meleg víz jött a csapból. Itt meg mindenféle.... - Zalán.

...

Mogyorós csokit találok a konyhaszekrényben. Felcsillan a szemem, feltépem a csomagolást.
- Anya, mit eszel? - szól ki Réka a nappaliból, ami egy egészen másik helyiség. 

...

Réka:
- Be kellett írni a szomszéd országokat és aláhúzni, ha valamelyikben jártam már...
- Szupi, és mit húztál alá?
- Hát nagyon akartam Olaszországot és Görögországot, de azok nem szomszédok.
- Az igaz...
- Szlovéniát és Romániát aláhúztam, de odaírtam, hogy Erdélyben és Partiumban voltunk valójában....
- ...

...


Aktuálpolitika:
....Zoli apukája azt mondta, hogy hibát követett el, amikor Zolit és a úugát ebbe a suliba íratta (német tagozatra illetve kéttanra), mert a németeknek már annyi. Hogyhogy annyi nekik, anya???  - Réka.


...

Zalán: - Miért kérdezi kb. mindenki, hogy visszük e  majd Diót kutyaiskolába???? Annyira azért nem rossz kutya....
Fogalmam sincs, kisfiam, talán mert vadászkutya és egy halom vizsgát letehetne elvileg...

...

Még egy kicsit a szomszédokról:
- ....mert az ő anyukájuk nagyon szigorú.
- Szigorú? Szigorúbb, mint én??
- Pf... - legyint Réka. - Sokkal szigorúbb. Te nem is vagy az. 
Én azt hittem, igen. Bár olykor anyukám elbizonytalanít.

Egy másik:

- Anya, a szomszéd bácsin ma megint volt rövidnadrág, nem alsógatyában engedte ki a kutyát....

Ezt kaptam Zalántól

Szia Anya!

Ma van a szülinapod, nagyon sok boldog szülinapot kívánok neked és nagyon szeretlek. Igaz, hogy már sajnos 43 éves vagy de én még akkor is szeretlek. 
Aláírás szeretlek anya
2 aláírás Zalán
vége


Bruhhaahhhha! Volt benn néhány egybe írt szó, nem volt tökéletes, de nekem bearanyozta a napom!!!

Első nap

1) Döbbenettel láttam, hogy a németek kiestek a VB-ről....Fél napig nem figyelem a híreket és rögtön ez van. Úgyhogy hajrá angolok!!!! Ti vagytok az egyetlen reményeim.

2) Reggel 10-ig aludtunk, szundikáltunk, lustálkodtunk a szabi és a nyári szünet jegyében. A kutya is, mert ilyesmiben (is) hűséges....

3) Hallottam fél nyolckor, hogy csöng a céges telefonom....de átfordultam a másik oldalamra. 10 óra után olvastam a viber üzenetet is, valamit keresett a főni, de megoldotta. Na ugye. 

4) Dél tájban a családdokinál ültünk sorba receptért, mire a doki bejött a rendelőbe, a receptem ki volt nyomtatva, aláírta és már söpörtem is tovább.

5) Január óta van HBO csomagunk is. Én nagyon szeretem, de ami igazán jó, az a hbogo, azt többet nézem, mint magát a csatornákat, főleg év közben, amikor tévézni sincs idő....Egy hete feltűnt, hogy  eltűnt az összes HBO és csak egy maradt, amit még nézni tudunk. Szóltam az ügyfélszolgálaton, hogy mi van, nézzenek már utána, mert valami gubanc van. Kiderült, hogy fél évig ingyen kaptuk, de kösz, hogy szóltunk, mert most akkor kikapcsolják azt az egyet is, ami véletlenül mégis elérhető számunkra. Tibi azt mondta, lúzerek vagyunk, mert nem kellett volna szólni...A héten mehetünk sort ülni a UPC-nél, hogy kössék vissza a HBO-kat, immáron nem ingyen.  De hogy Tibinek nem tűnt fel a számlákon, hogy ingyen jön a HBO, nem is értem....

6) Rendeltem pár könyvet a gyerekeknek a nyárra, hátha olvasnának valamit. Zalán még nem olvas folyékonyan, úgyhogy sok reményem nem lehet, hogy falni fogja a könyveket, de azért igyekszem. 

7) Sütöttünk csokis muffint, isteni lett. Vanília fagyival tálaltam a forró muffint....hát mennyei volt. Vagy csak ki voltam éhezve csokira. 

8) Tibi most mondja, hogy nem jött meg a szülinapi ajándékom....Én nem nagyon bánom, nem kértem semmit, sem névnapra, sem szülinapra, csak a kutyát és hogy ne dörgölje az orrom alá, mennyibe került. Mondjuk, dörgöli...

9) Majdnem fenn a karnis, az egyik lik be lett gipszelve, mert túl nagyra sikeredett, de közel a cél...

10) Vegyetek vizslát, mondtam már? Csodálatosan. De csak tenyésztőtől vagy menhelyről, ez fontos!

11) Van egy babérmeggy bokrunk, örököltük a kerttel együtt. Múltkor mondta anyósom, hogy vigyázzunk vele, mert mérgező. Utánaolvastam és tényleg, termel a növény némi ciánt....Elhatároztuk, hogy kivágjuk, bár sajnálom, mert örökzöld és csinoska is, de félek, hogy kicsinálja a kutyát. Az összerág mindent, ha kell, na nem.

12) Csodás hideg idő van, elememben vagyok.