Az ötödik családtag feltűnik

Szombaton reggel pillangókkal a gyomromban ébredtem és legszívesebben máris téptem volna kiskutya nézőbe, mint hős szupervumen…Lobogó köpenyben, előre nyújtott jobb karral, menő szempillaspirállal, amely menetszélnek és felhőknek ellen tud állni.... Ez azért olyan nagy dolog a kutyások életében. Új eb kerül a házhoz. Ritkán kerül rá sor, jó esetben számunkra 10-15 évente egyszer . Végül fél 10-kor kanyarodtunk ki itthonról. Illetve a városszéli benzinkútról, miután beszereztük napi betevőnket a kis kedvenc pékségünkből és inni adtunk az autónak is. 

A végcél Siófok volt, onnan származik a mázlista eb. Az gondoltam, hogy ez még az a távolság, amit bevállalhatunk. Első hallásra messzinek tűnik, de két óra alatt nagyjából letudható az út odavezető része. Mint valami teljesen átlagos dramaturgiájú katasztrófafilmben, természetesen a végcél előtt 15 km-rel, még az M7-en egyszer csak motorhibát jelzett a Toyo és leszabályozott. Ez általában azt szokta jelenteni, hogy eltömődött az EGR szelep (vagymi) és 100 km/h fölött nem enged száguldozni. Ez nem lehet akkora gond azért, nem? Csakhogy most nem az Alföldön cikáztunk, így felfelé a dombokon bemackósodtunk akár 40 km/h-ra. Én nem is tudtam, hogy Siófok környékén is vannak dombok, soha nem tűnt fel eddig. 

Hogy senki jámbor közeledő belénk ne szálljon hátulról, kikacsáztunk a leálló sávba, vészindex bekapcs és úgy gurultunk el a 105-ös lejáratig, ahol aztán hiába követtük az utasításokat, a googlemaps visszavezetett bennünket az autópályára 300 m-en belül... Megint. ÁÁÁ! Enyhén sírhatnékom volt. Újabb kb. 10 km vészindex és leállósáv után valahogy visszabotorkáltunk a vonatsínek mellett Siófokra. 

Nem sokszor fordult elő velem, hogy eszembe sem jutott a Balaton ilyen kartávolságnyi közelségre a tótól, de most így volt . Főleg, amikor eltévedtünk és a helyi kórház parkolójába kellett behúzódni, hogy kitaláljuk, melyik utca rejti a kutyusokat. Már csak pár utcácskára voltunk, végül két és fél óra kamillázás után megpillanthattunk a három kis lurkót és a mamáját. Eufórikus érzés volt, olyasmi, amire az ember mindig emlékszik. Mint a pillanat, ami után Réka belefordult biciklistül a Holt-Tiszába…bár ez rossz példa, de ez ugrott be elsőre. Milyen volt az a pad, amin az oviban ücsörögtünk Pistikével, amíg nem jöttek értünk a szüleink….amikor először megláttam az uh-n Rékát, majd aztán élőben is....ilyenekre gondolok. 

Fotók alapján foglaltam le egy kiskutyát, Jogart a J betűs alomból, akiről már előző este kiderült, hogy egy német kisfiú szintén kinézte magának és sír utána...Jött a kérdés a tenyésztőtől, hogy ragaszkodunk e hozzá? Mondtam, hogy nem, de szeretnék háromból választani, ahogy megbeszéltük. Először a három kutyus számomra egyformának tűnt, mintha ikertestvérek lettek volna (ha-ha-ha…..) , aztán hamar kiokosodtunk rajtuk, hogy van két egyforma méretű és megint másik kettő egyforma színű, viszont mind cukorfalat. Végül Tibire bíztam a választást, mégis kb. 20-30 év vizslás élet van mögötte. Tibi a legkisebbet választotta, sötétebb színűt és a legnyugodtabbat. Olyan okos szemei voltak, hogy szerelmes lettem ott helyben.

Járt vele egy kis csomag, termékminták, adagolópohár, itatótál, aláírtuk, kitöltöttük a papírokat és már búcsúztunk is. Teljesen meghatódtam a boldogságtól. Öt percig, mert aztán már azon járt az eszem, hogy a bánatba jutunk haza autópályától távol maradva, kertek alatt, a melegben, egy kutyával, aki még soha nem ült kocsiban, légkondi csak szolidan. Szegény négy csaknem vadidegen ember között…Én ültem be hátra Réka helyére a kutyussal, ő pedig előre. Nem kell mondanom talán ennyi év blog után, hogy mennyire ordított. Mármint Réka. Én nem álltam le veszekedni vele, nehogy a kutya levegye a szitut. Tibi adta azért neki az ívet, így Rékának egy idő után már csak a könnyei potyogtak….

Aggodalmam, hogy a kennelből kiszakítva majd pánikrohamot kap, vonyít, sír, bepisil, bekakál, behány…mind felesleges volt. Zalán ölébe hajtotta a kutty a fejét – még egyszer megforgatva a tőrt Réka szívében – és szundikált, szunyókált. Nem mondom, hogy eleinte nem nyüszített egy picit, de a „Jóóól van” vezényszavakkal és folyamatos simisimivel meg lehetett nyugtatni.

A boldogult lánykoromból régi , még gyerektelen időkből ismert Dunaújváros-Kecskemét- Szolnok utat jártuk be, szépen gurultunk haza a kertek alatt, átlag 50-80 km/h körül, mikor hogy sikerült. Amolyan tatásan. Kecskemét után valahol Ásványvízeseknél Szentkirálynál megálltunk egy pihenőhelynél. Pont utánunk begördült egy másik autó is, egy ordító kisbabával pattant ki belőle egy apukának látszó egyén, de többet nem láttam belőle, mert a kutyával voltunk elfoglalva.

Megkínáltuk a vizsibabánkat hűs vízzel, ami nem igazán érdekelte, viszont a kennelből kapott tápocska felkeltette az érdeklődést és úgy habzsolt, mint aki aznap nem kapott enni. Habár, lehet, tényleg nem kapott, mert azt ígérték, nem adnak neki. Innen még a nap is kisütött volna, ha nem tűzött volna már amúgy is ezer ágra, mert hirtelen eltűnt a motor hibakód és újra szárnyalhattunk haza, ahogy azt megszoktuk. 

Az régóta eldöntött dolog, hogy a neve Dió lesz a leendő kutyánknak, ebben konszenzusra jutottunk a családban. Van mindenféle „nemesi” neve is, de alapvetően Dió ő és kész. A fészke egy nagy fonott kosárban van, melyet heteken belül ki fog nőni, ám egyelőre istenien érzi magát benne. Az első perctől tudta, ahogy megmutattuk neki, hogy az az ő HELYE, két remek pléd van benne és egy foltos kispárna , hogy puha is legyen. A plédeket Réka és Zalán ajánlotta fel, 1-1 db-ot, Réka a Dórás plédjét (na így múlik el a világ dicsősége), Zalán pedig az ovis takaróját, amit egyébként soha nem használt igazán, mert az ovis csoportnak volt saját takarója ,csak huzatra volt igény. 

Itt tartunk most, szokjuk egymást, főleg ő minket. Egyelőre nincs nagy étvágya, biztos sokkos állapotban van még, bár egyre másra kibontakozik. Hosszú és nagyon boldog életet neked, Dió! Remélem, boldoggá tudunk tenni téged! 

Egyszer élünk?

Megfogadtam, hogy nem írok semmi nyafogósat. Ha mégis, az vagy új keletű nyafogás (mármint a témaköre új) vagy nekem fel sem tűnt, hogy éppen nyafogok. Mindenesetre ígérem, türtőztetem magam.

Továbbá nem írok többet a lakásfelújításról sem.

Ezek után viszont egyáltalán nem tudom , miről írhatok még. Na persze, a gyerekekről....Egyébként újabban sűrűn eszembe jut, hogy befejezem a blogot, merthogy a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy olyan emlékeik legyenek, amelyek megmaradnak tartósan. Szóval miért is ez a blog? Máskor egyszerűen unom a saját történeteim illetve azon túl, hogy át vagyok kénytelen élni egyes eseményeket, még le is írom őket utána, sót szórván a sebbe…Na mindegy, úgyis szólok, ha egyszer elég volt, de az még nem ma lesz. Mondjuk, hogy Zalán érettségi eredményeiről lesz módomban beszámolni, azt nem tudom elképzelni….Lehet, nem is fog érettségizni, vízvezeték szerelő lesz Dubaiban és boldog tevetulajdonos, fene tudja.

Hétvégén összeszereltük a nappali bútor majdnem 2/3-át. Nahát HomeMax-éktól ne vegyetek bútort egy lapra szerelt asztalos mellékelése nélkül, mert cumi lesz a vége. Tibi szerintem elég ügyes, de vért izzadtunk, mire a bútorok elfoglalták helyüket (nem, nincs glettelve, festve, de erről nem akarok beszélni) . Az egyik bútorlapból hiányzott egy furat, illetve a másik oldalra nyomták be….A másik szekrénynek meg lóg az egyik ajtaja kb. fél centit, de hát kicsire nem adunk. A legnagyobb szekrényt még nem mertük volt időnk összeszerelni….

Ebédidőben: Ma jön a légkondis srác, nem leszek otthon, remélem, Tibivel kitalálnak valamit, hogy elviselhető klíma legyen fenn  nyáron is…most, hogy 28 fokok vannak tartósan, már elég melegecske van, de összenyitott ablakokkal ki lehet bírni. 40 fokban erre nem lesz esély. Újfennt elkezdtem vágyakozni Finnországba, pedig azt csak később szoktam mantrázni....

Tegnap volt Réka zongorás próbája. Majdnem hibátlanul fújja a darabot, amiről nem tudom, hogy vizsga darab vagy bemutató darab vagy mindkettő, egyre jobban vesztem el az irányítást a sulis dolgok felett. Azt sem tudom, mikor lesz ez a fellépés / vizsga/ nemtommi ... Zalán padlóra küldött hétvégén tollbamondásilag, amikor is hosszas nyaggatás után hajlandó volt leülni tanulni (3. nap sikerült csak), majd minden szót ly-vel írt le. Én azt hittem, egyszerű szabály, hogy a szó elején a j mindig j…kivéve lyuk és társai, de hát nyilván nem mindenkinek. Lyó, Lyáték, Lyutalom…..Hát nem tudom. Egyébként ügyes, az órai tollbamondásban csak egy hiba volt .A LYUT….. VÁÁÁÁÁÁÁ! 

Repkedtek haza tegnap mindenféle levelek mindenféle táborokról…egyik 18000, a másik egy híján 21 17000….Réka nagyon szeretne menni az atlétika táborba, hát legyen, de ezzel lezárjuk a táborok sorát a nyárra, azt gondolom. Augusztusra talán laposra unják magukat a gyerekek, hát majd fejlesztik a kreativitásukat. Rékával elkezdjük majd az angolt a nyáron, már nagyon várja (minecraft….), úgyhogy ha tudtok nagyon jó angol könyvet kezdőknek, szóljatok, lécci! Én a Cambridge-i könyveket ismerem, onnan , hogy First Certificate….Nem hiszem, hogy odáig eljutunk szeptemberig. :)

Réka holnap német TZ-t ír a félév nagy részének anyagából. Mivel a 4 napos hétvégén csak nyávogott, ha a tanulás szóba jött, egyedül a szótárt tudtam kikérdezni....nagyon remélem, hogy az órai munka/gyakorlás elég lesz az ötöshöz. Matekból ma írnak, de az simább ügy elvileg, múltkor is 100% lett gyakorlás nélkül szinte. Zalánék a 19-et gyepálják, úgyhogy itt is várható tz, amit soha nem jelentenek be, de attól még felmérő a felmérő. Gondolják , így kevésbé fáj? Hát nem jobb megijedni, mint félni. Mondjuk, Zalánnak egy ellensége van, a közönye,….Tegnap hazajött egy papírfecnivel, amit gyanítom, nem tegnap kapott, hogy kiveszik az anyák napi műsorból, ha nem tanulja meg a szövegét másnapra. Mivel nekem nem akarta elárulni a versét, lecsoszogott az apjához tanulni, de még előtte azt vicsorogtam, hogy ha kiveszik az anyák napi műsorból, semmi gond, de akkor mi nem leszünk ott, anya-fia szinten, mert sajnos ilyen görény vagyok, hogy más gyereke nem érdekel anyák napja szempontjából…. Remélem, nem veszik el tőle a szerepét és nem ő lesz a bioháttér…. Elegem van erre a tanévre a tanárokból, az biztos. MInden tiszteletem némelyiknek, de olyan sem sok van....

16.40: Hát nagyjából ez a helyzet. Ja, szombaton elhozzuk a kiskutyánkat, bár nem akarok inni a medve bőrére, mert pont nem tudom elérni a tenyésztőt, hogy erről ő is tudjon. A gyerekek már alig tudnak aludni az izgalomtól, legalábbis Réka….és én. Anyámnak sem mertem még elmondani , sőt senkinek igazából, nehogy azt higgyék/gondolják/mondják, hogy nem vagyok normális….Lehet, de csak egyszer élünk.

Ebédtől vacsoráig

Ebédszünetben gyorsan írok, később nem biztos, hogy felnyitom a laptopot.

Reggel eljöttem zokni nélkül és most meg akar fagyni a lábam. Amúgy nem panaszkodom, mert nem hiányzik a 30 fok (ami várható amúgy ) , sokkal jobban kedvelem a hűvösebb időjárást..

Betámadta a szemem az allergia, úgy néz ki, most is az lesz a középpontban, mehetek szemcseppért és gyógyszerért a patikába. Hiába van allergiám kb. 20 éve (ha nem 30) , minden évben a meglepetés erejével ér az április közepe- május eleje, amikor elkezdek tüsszögni illetve ki akarom nyomni a szemem, úgy viszket….

Tegnap szentségeltem egy jót, mert kiderült, hogy itt van ugyan a hosszú hétvége, de utána csütörtökön Rékának matek TZ, majd másnap német TZ. Azért próbáljuk kihozni a legtöbbet ebből a négy napból, Réka legutóbbi matekja is 100% lett. Zalánék a 19-nél járnak, vagyis heteken belül befejezik az elsős anyagot…nem tudom, utána mit fognak csinálni, remélem, semmit.

Felhívtam ma a fűtéses pasast, mert Tibi a nagy nyugalmával nem volt rá képes. Jól tettem, mert tényleg megnyugodtam, átmenetileg. Júliusban jönnek és szétkapják a rendszert. Szerinte aggodalmam, hogy a fűtési szezonra ott leszünk meleg víz és fűtés nélkül, alaptalan. Végülis, legrosszabb esetben anyunál, 20 km-re egy másik városban, ki tudjuk húzni , ha gond is lenne, de remélem, nem lesz. Elegem van már. Vagy ezt már írtam? 

Hajnali fél egykor pittyegett a telefonom, hogy üzenetet kaptam az egyik vizsla kennelből. Nem hiszitek el, de a tenyésztők bizonyára összebeszéltek , mert mindenki kereken 150- ért árulja a kiskutyákat. 150 000-ért. Én nem tudom megszokni ezt az árat, pedig igyekszem. Most keresek olyan kutyust, amelyik „mintahibás” vagy lövésfélős, már mindenféle szakszót megtanulok….hátha az lenne olcsóbban. Olyan rendesek az ismijeim, mindenki nekem keres vizsi babát. A főnököm este küldött át helyi vadász elérhetőséget, hátha ott van, egy volt kollegám is keres…Meglátjuk. Előbb utóbb csak lesz ebből kiskutya. Pest környékén van egy gyönyörű alom, ott nagyon kedves a kan tulaja és a szuka is szimpatikus (ők a szülők), a kiskutyák két hetesek és eszméletlenül szépen. Főnököm egyik ismerősével beszéltem, azt mondta, mindenképpen szép kutyát vegyek, nehogy már egy ronda ebet lessek 15 évig....Ez nem jutott eddig eszembe, nekem az fontosabb, hogy kicsattanjon az egészségtől. 

Nem zabálnivaló??

Na ennyi volt. Back to work. Éljen a GDPR! Ja, nem….

Később: most jut eszembe, egész régen raktam fel fotókat a gyerekekről, nem? Merthogy nem is készülnek új fotók a gyerekekről. Mindjárt megnézem, mi a legutóbbi termés. 

Majdnemnyolc

Szétizzadt buksis

Réka a fuvola

Khm...telefonnal a kézben, ejnye...Mamánál készült, ahol egyébként nem engedem, hogy játszanak a telókon, ez egy kivétel.

Hát ennyi februárból és márciusból. 

Mi történt eddig a héten

Hétfő

Hétvégén elnyaltuk az első fagyinkat, mennyei volt. 

Sok a szúnyog, szúnyoghálónk meg csak egy.

Emeleten 25 fok volt hétvégén, ebből egyenesen látszik, hogy a kánikulában nem fogjuk tudni nélkülözni a légkondit. Újabb százezrek….

A gyerekeket egyre nagyobb kihívás tanulásra bírni. Sajnos ismerem az érzést. De még muszáj kitartani legalább 4 hétig. Tegnap Réka konkrétan 31-ből nem tudott kivonni 17-et, igaz volt két – két nulla a végeken, de akkor is. 

Még mindig nincs pecsét a fűtési terven. Már nagyon tűkön ülök. Még nem hívtam fel a pasast, de ha megígéri, hogy vállalja a kivitelezést, nekem már az is jó lenne. 

Harmadik kör lakk készen van a nappalin, miután péntek délután úgy nyilatkozott a Mestör, hogy a hétvégén biztos nem jön, szorgoskodjunk más területeken. Készen lett, úgyhogy glett és festés és készen lesz a földszint. Azaz az alsó szint. 

Úgy tűnik, mostanában sok kis vizsla kerül elválasztásra, de még egyet sem néztünk meg. Van egy Bács-Kiskunban valahol a határ mentén….több is a Dunántúlon. Tibi egyre többet emlegeti a kutyát tényként, mintha már családtag lenne. Ez olyasmi, mint amikor szokta a gondolatot, hogy két gyerek lesz és aztán tényleg lett Ketteske….

Ma fogadóóra Rékának…ha nem lesz senki beköszönök, de lehet, hogy azt sem. 6 óra körül megyek elé szolfézsra. Holnap reggel a fogorvosnál kezdek, majd szólok, ha túléltem. Idegen fogorvossal az ember soha nem mehet biztosra. Holnap délután Zalános fogadóóra. Egyik jobb, mint a másik.

Kedd

Élménydús napom volt, nem mondom. Kezdem azzal, hogy 8-ra volt időpontom a fogorvoshoz, úgyhogy már eleve virágos jókedvvel ébredtem. Ébrenlétem 6. percében kb. beleléptem egy olyan tűzőkapocs izébe, ami a füzetekben is található….Egyszerűen beleállt a talpamba. Először azt hittem, üvegszilánk, bár semmit nem törtem el tudtommal, másodszor, hogy a parkettából egy szálka, bár annyira nem gáz a parketta egyáltalán. Tibi vette szemügyre a cuccot és húzta ki a mélyre fúródott tűzőkapcsot. Várakozásaimmal ellentétben nem spriccelt a vér, sőt, alig vérzett, úgyhogy biztos olyan a talpam (is), mint egy elefántnak ….

Rékát elkísértem a suliba, a bejárati kapu közelében megkérdeztem, hogy elég, ha a kapuig kísérem vagy bentebb is menjek? Mire nagyon fura hangszínnel, amit egyelőre nem tudok hová tenni, szavakkal leírni annyit mondott, hogy elég lesz a kapuig…Ami persze természetes, meg rendben van már negyedikben, csak megjegyzem. Még kézen fogva bandukolunk mindenhová, főleg a suliba, hazafelé már nem annyira.

Utána átcaplattam a városközpontba, a fogorvoshoz. Én rettegek az állami egészségügytől, mindig azt érzem, hogy baromira ki vagyok szolgáltatva, örüljek, hogy ellátnak , örüljek, ha senki nem törli belém a lábát és főleg, örüljek, ha szakszerűen ellátnal és életben maradok. Éppen ezért a háziorvost leszámítva és még pár kivitel akad, magán dokikhoz járunk. Na ez a mai is ilyen volt, ugyanabban az irodaházban rendel, ahol annó E., aki a pszichológus, sőt, mint kiderült, egymással szemben van az irodájuk és negyed óra híján kerültük csak el egymást.

Nahát ez a doktornő már a telefonban is szimpi volt. Asszisztense nincs, ami picit fura volt, de nem kérte, hogy bármi eszközt is fogjak meg neki. Mindig mondta mit fog csinálni és mit fogok érezni, lefektetett, amihez szintén nem vagyok hozzászokva, majd beadott egy akkora szurit, hogy még 4 óra múlva is éreztem és majdnem bealudtam tőle ott fektemben. lehet, hogy ezek a helyi érzéstelenítők furán hatnak rám, mert kb. úgy hatott, mint akit leszedáltak. 20 perc alatt végeztem kb. , fizettem majd megkérdeztem, hogy gyerekeket fogad e, mert van Rékának több foga , amihez az iskolafogász hozzányúlna, a mi dokink nem….szóval megmutatnám neki is, mert ő pluszban gyermek fogász is….aztán kezdjen vele valamit, ha lehet. Jövő héten szerdán már mehetünk is.

Hazasétáltam, otthon Tibivel beszélgettünk egy kicsit. Tegnap fordulat állt be a kutya ügyben, azt mondja, nem akar még idén….Egyébként igaza van, túl sok volt ez az utóbbi fél év és még nincs vége, most még egy kutyát is a nyakunkba venni. Értem az érveit. Azonban egyre többször felhozza a kutya témát teljesen magától, szóval valamilyen szinten ő is vágyik rá, csak benne jobban pislákol a felelősség, amit nálam elnyom a vágyakozás. Jobban mondva, ő az eszére hallgat, én meg megyek a szívem után. Az sem egyértelmű már, hogy kan legyen, a szuka mellett, ha ivartalanítjuk, márpedig ivartalanítanánk, több minden szól.

Bakker, leettem a felsőm és délután szülői….én nem tudom, mi jöhet még. Ez az én formám.

Szerda

Tegnap zajlottak a fogadóórák iskolánkban, a második nap, így 3 helyszínen 4 tanárral beszélgettem és ebben nem voltak benne Réka tanárai. Ők mindig azt mondják, hogy nagyon-nagyon ügyes, kiemelkedő, mindenben jó, sokoldalú, de szétszórt blablabla….Hétfőn egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy átmenjen a suliba, bár egyébként sem terveztem ezt a fogadóórát. Igazából átmehettem volna, mert egyáltalán nem volt sorbanállás vagy nagy várakozás…na mindegy. Nem maradtam le semmiről, azt hiszem, bár továbbra sem tudom, mikor kell leadni azt a nyüves olvasónaplót.
Meglepődtem egy kicsit, amikor elsős volt Réka, 20-an is részt vettünk a fogadórákon, ott ücsörögtünk fix nyolcas csoportokban, valaki mindig jött és ment….külön lehetett beszélgetni a tantónénikkel. Most 3-as volt ez a fix csoport, ami azért volt kellemes, mert nem sokat kellett várni. 

Igazából jobban ment a fogadóóra, mint gondoltam, minden második féléves teszt 100% közelében van (na jó, az egyik matek 92%) úgyhogy minden szép és jó. Odafigyelnek rá, hogy van egy tendenciája Zalánnak, hogy elfelejti bejelölni, mi a HF. Amiatt panaszkodtak csak, hogy a napköziben mennyit kínlódik, nem halad, nem csinálja, pedig kész lehetne vele. Átéreztem a problémáikat, amik ugye egyben az enyémek is, órákat tudtam volna mesélni arról, mit kínlódunk otthon. Nem ódákat, órákat.  Nem panaszkodtak rá, meg vannak vele elégedve, úgyhogy neke m ez bőven elég a boldogsághoz. 

Ahogy végeztem, felugrottam az emeletre, ahol a felsősök laknak, kibogarásztam a kitűzött papírokból, hogy hol állomásozik Réka némettanára, majd szerencsém volt, mert 5 percet sem kellett rá várnom. Hát ez egy tündér! Teljesen meg voltam hatódva (én marha), mert olyan szépeket mondott Rékáról. Nem nagyon írom le, nem akarom, hogy dicsekvősnek tűnjek. Aki régóta olvas, úgyis ismeri Réka kaliberét. Megkérdeztem tőle, hogy lehetséges lenne e, hogy ő legyen a leendő 5b ofője (ómájgáááád), de rögtön rávágta, hogy fogalma sincs és nem tud semmit. Nem is tudja, ez mikor dől el stb, hiszen új tanár, ez az első tanéve itt. Mikor tovább ütöttem a vasat, hogy ha lenne ilyen felkérés, mi lenne, csak annyit mondott, hogy neki mindig szokott lenni osztálya....

Úgyhogy most bizakodó vagyok, hogy hátha ő lesz az ofő, mert benne látok lelkesedést, szeretetet, nem az a kiégett, idegbeteg , szétstresszelt pedagógus, amit el szeretnénk kerülni. Úgy nyilatkozott, hogy ez a 14 fős kis csapatot nagyon szereti, nagyon ügyesek, nagyon sokat fejlődtek ősz óta, klasszul alkotnak mondatot ösztönből , pedig még semmilyen KATi vagy más szórendet nem tanultak….De a lényeg, hogy annyira azt éreztem, hogy szereti őket és hát mi a fontos egy anyának? Hát ez. Azt eddig is tudtam, hogy jó tanár.

Mivel Zalán némettanára is ott ült ugyanabban a teremben, nem volt képem lelépni, kivártam őt is. Ő egy idősebb tanárnő, pici, törékeny, de olyan nyugodt típus, el sem tudom képzelni, hogy valaha rikácsolna….szóval nekem nagyon szimpatikus. Most van nyolcadik osztálya, az, ahol mindenki olyan marha jó tanuló….Jobb az átlaguk, mint Rékáéknak negyedikben. Na mindegy, szóval nála mindig röhöghetnékem van, mert arra szokott panaszkodni, hogy Zalán milyen nehezen motiválható és úgy néz ki, mint aki nagyon unja magát. Ezt annyira el tudtam képzelni, hogy el kellett fojtanom a mosolyomat. Zalán nem élvezi a körjátékokat, a közös énekléseket sem, szenvedő arccal átvitorlázik a német órán és ennyi. Még tartozik a tavasz szavainak felmondásából és ugyanígy az időjárásból is. Azt nem mertem neki megmondani, hogy az időjárásból még csak ott tartunk, hogy nap és eső….pedig van ott köd meg minden egyéb is. Egyébként minden oké vele, jó képességű, ügyes, blablabla.

Fél hétkor távoztam a suliból, ahol lassan lehúztam négy évet plusz egy év törpsulit (ovi) és még hátra van 4 két gyerekkel, 7 Zalánnal. Ha most lenne egy 1-2 évesem, akkor ez kitolódna, de tudjuk, hogy nincs. 

Még 50 nap van a tanév végéig. A suli honlapján van egy számláló.

Nagyon vegyes

Jövő héten fogadóóra. Rékáéra nem megyek, bár két kérdésem lenne M. nénihez és R. nénihez is, nevezetesen, hogy meddig kell eladni az idei második olvasónaplót, illetve – és ez inkább költői – hogy lehet egy lényegében hibátlan matek dolgozat végül négyes? Erre magam is tudom a választ, képletírás és mértékegység nélkül nagyon könnyen kivitelezhető ez a mutatvány. Én egyébként soha nem voltam ötös matekból – bár voltak ötös felmérőim, főleg gimiben – ezt igen gyakran elfelejtem már csak empátia szempontból is, hogy egyrészt marha könnyű matekból (vagy bármiből) ötöst szeretni (egyeseknek) és marha nehéz ötöst szerezni (másoknak).

Az utóbbi két napban vettem 10 begóniát és két közepes muskátlit. A gyerekek segítettek átültetni a virágokat, nagyon ügyesek voltak. A kis zöld kertészkedős lapátomat ugyan egymás kezéből tépkedték ki ,de ennél már magasabban van az ingerküszöböm, hogy ez zavart volna. Pillanatok alatt szétkapták a virágokat és cserépbe vágták őket, csak lestem. Úgyhogy szépül a kert. Igaz, ha a virágládáktól 4 méterre balra nézek, helyezkedik ott némi leselejtezett parapet és fűtőtest, mint a felújítás utózöngéje, de hát ne nézelődjek annyit, hát nem?

Jah, visszatérve a fogadóórára. Tegnap átlapoztam Zalán füzeteit és legnagyobb horroromra, megint tele van piros javításokkal. Persze Zs. néni azt is átírja, ha nem elég kerek az O betű, de ezek most konkrét hibák is voltak. Sajnos ilyenkor felmegy a vérnyomásom és számon kérem Zalánt, hogy mi ez, hogy volt ez és főleg hol volt ő, amikor a feladatokat megoldották? Mérgemben lediktáltam neki az egész szószedetet, amit mostanság tudniuk kellene (hanyaganya definicióját kimerítem: csak a héten derült ki számomra, hogy létezik ilyen szószedet….hiába no, Réka szülőijén ücsörögtem, nem Zalánén). Nem mondom, hogy hibátlanra megírta otthon a  listán szereplő szavakat, de majdnem és ez nem az első eset. Nem tudom, hogy hol jár órán, de tutira nem figyel oda. A j és ly betűkhöz kifejezetten jó érzéke van, kivéve az osztájt….Még Réka tantónénijétől tanultuk, hogy szajkó-héja-papagáj-varjú-fürj ….ezen kívül minden madár ly-s, már ezt is tudja. Hát na, gyakorlat teszi a mestert!

Felhívtam egy másik fogorvos doktornőt és keddre már kaptam is időpontot. Üdítő újdonság, hogy második hívásra elértem a dokit, és egy héten belül tud adni időpontot...Aztán remélem, hogy fogat tömni is tud és nem lesz katasztrófa a számban (még nagyobb). 

Holnap grill buli Főniéknél. Kérdezte ma átmenetileg külföldön tartózkodó főnököm, hogy milyen itallal készülhet nekem, mire kicsúszott a számon, hogy egy finom hűtött fehérbornak örülnék. Csak később jutott eszembe, hogy talán a gyümölcslé, kóla, Fanta, Apenta, ásványvíz ötszögben mozgott, én meg rávágtam, hogy piálnék, de hát péntek van és hosszú volt ez a hét....

Rékáék ma "felléptek" a városházán a polgármester bácsi előtt (más is volt ott, de arról Réka nem számolt be). Az egész fuvolás banda jelen volt, nekik ma nem volt tanítás. Jól érezték magukat, kaptak egy doboz csokit és a tantónéni fagyizni is elvitte őket. Voltak kételyeim, hogy mennyire lesznek profik, mert a kottákat még csak két napja kapta meg Réka, de már van az a jótulajdonsága, hogy kottából hamar elsajátít egyszerűbb műveket, népdalokat. Az egyik mű a Figaro házasságából volt, amit Réka nemes egyszerűséggel Faragó házasságának olvasott, na ja, hát annak legalább van értelme...Na szóval, kár, hogy lemaradtam erről a buliról, szívesen megnéztem volna őket, de sebaj, majd a tanszakin mindenképpen ott leszek. Bár ott mást játszanak majd. 

Nem is meséltem, az előző tulaj hagyott itt egy polcot a lenti kamrában, amelybe beleszerettem. Először leszedtem róla a papírt, amelyen valaha befőttek sorakoztak, aztán a rajzszögeket, szögeket, majd elkezdtem csiszolni. Faiparban dolgozom és nagyon szeretem a fa illatát. Még a raktárnak is nálunk más illata van, mint egy közönséges raktárnak, mindig szagolgatni szoktam a friss fűrészárut, főleg a finnt, mert az nagyon messziről jön...Na szóval lecsiszoltam ezt a kis szekrénykét, amely négy polcból áll és kb. 150 cm magas, ma pedig be is lazúroztam. Hogy hol fog állni, még nem tudom pontosan, egy ideig az étkezőben lesz.

Hétfőn matek dolgozat Rékának, nnna, marha jó, már olyan régen írtak, kb. két hete?? 

Beszéltem ma a Mestörrel, még nem tudja, mikor jön festeniglettelni, de az biztos, hogy nem most a hétvégén. Remélem, a jövő hétbe belefér majd azért...

Megy a Virtuózok, hurrá, hurrá! :)