Dió nyomában

Tegnap szembejött a Facebookon egy helyi vizslatulajdonos bejegyzése, miszerint a legutóbbi alomból még egy kiskutyája gazdát keres, hét végén már el is hozható. A róla szóló képeket (a kutyáról beszélek) böngészve totál elolvadtam, mint hóember a kánikulában. Mondjuk, hogy hiper-szuper szülőktől valók a kiskutyák, vadászvizsga is van a szülőknek, gyújtott némi vészfényt, hogy ez nem lesz egy olcsó kutyus….de teljesen megbolondultam pár percre, komolyan, mint egy gyerek. Én sem növök már fel soha…

Tibi megjegyezte, hogy nem kellene, mert mi nem szobakutyát szeretnénk, ebből pedig 8 hetesen, márciusban és áprilisban igencsak az lenne. Mi még a gyerekeket sem tudjuk kitenni olykor az ágyunkból, hogy lennénk akkor képesek ezt majd a kutyánkkal megtenni? Naugye. ..- mondta ezt az uram, közben láttam, hogy már hárman érdeklődnek a kiskutya iránt..de azért írtam üzenetet a tulajnak. 

Summa summárum, ez a kutyus nem lesz a miénk, egyrészt mert már van rá komoly érdeklődő, másrészt bár konkrét árat nem írt a pasas, 150 000 Ft-ra taksálta az ilyen kaliberű kiskutyák árát, tehát ha valaki fog ennyit kínálni, akkor annak adja oda, ha egyébként is szimpi neki az illető. Mi alapvetően családtagot keresünk, nem is adnék ki ennyi pénzt egy kutyuskért, mint meg is írtam neki, vadászvizsgás egyed nekünk nem szükséges, bár tény, hogy törzskönyvezettet szeretnénk, és ha lehet, nem szaporítótól, hanem jámbor tenyésztőtől, mint amilyen az úr is volt, egy évben csak egyszer van nála új alom. Tibi szeme fel is csillant, hogy akkor jövő tavasszal lefoglalunk egy kutyát és az milyen jó lesz….ámde nagyon úgy néz ki, hogy én már nem tudok várni addig, elvesztettem a józan eszem és már az sem érdekel, hogy a kerítés őszig biztos nem készül el, lehet, hogy tavaszig sem, amilyen terhekkel jár ez a felújítás projekt of ours….

Azért este, amikor összebújtam Rékával annak ágyikójában, beleképzeltük magunkat friss kutyatulaj helyébe, akinek hétvégén már egy 8 hetes kis csodája lesz otthon….Boldog ember. De én sem panaszkodom, nem én! Lesz még nekünk Diócskánk! 

Olvadunk

Megvan, miről akartam még írni tegnap, pl. hogy Jamie Oliver pert nyert a Mekivel szemben , merthogy bizonyítást nyert, hogy mindenféle vegyszerbe áztatják Mekiék a húst….Én túl naív vagyok (amúgy nem) hogy átlássam, miért fontos az, hogy méregbe legyenek gyömöszölve az alapanyagok…. Amúgy nem vennék meg? Alapból nem elég finom? Nem elég tartós? Vagy drágábban kellene adni? Lépjünk túl azon, hogy itthon mennyire borsos a Mekis kaja ára. Szóval nem értem, haragszom a Mekire (én naív), pedig sajnos imádom a kajájukat….Most erre lehet mondani azt, hogy tök egyszerű egy hamburgert összeütni házilag is, főleg, ha zsömit pékségben vesz az ember, ámde mi földi halandók általában akkor eszünk gyrost/hambit/kfc-t ha valamilyen oknál fogva nincs idő vagy lehetőség arra, hogy főzzek ebédet vagy vacsit. 

Múltkor mesélte Tibi, illetve rá jellemző módon könnyedén elejtette, hogy valami gomba támadta meg a banán termést x és y országban és hogy baromi drága lesz mifelénk a banán. Erre rá egy hétre, pont amikor rászoktattuk a gyerekeket a banán turmixra, rádöbbentem, hogy 500 Ft körül van a banán kilója….Gyorsan váltottunk eper turmixra, ami egészen zseniális ötlet, mert annak 800 Ft kilója a fagyasztópultban. Ám talán, mondom talán több turmix kijön belőle, ha ügyes vagyok. Gondolom, ezt is megszokjuk majd valahogy, mármint az 500 Ft-os banánt, az is elfogadtam, hogy nem 160 Ft a Milka csoki, igaz, azóta a fizum sem ugyanannyi, mint a 160 Ft-os csoki idején. Illetve már nem is annyira csípjük a Milka csokit.

Ha már fizu, még az emelés előtt kiderült, hogy ezen túl kapunk minden hónapban Wellness vitamint, mi kedélyes munkavállalók. Először gyanakodtam egy kicsit (fel kellett volna venni videóra milyen képet vágtam), hogy ez lesz maga a fizu emelés…de aztán gyorsan kiderült, hogy nem. Nem akarom reklámozni, de egész praktikus. Annyi macera van vele, hogy 21 napi adag van egy dobozban, vagyis Főninek észben kell tartania, mikor fogy el nálunk a doppingszer. Van benne multivitamin + valami cucc, amitől szépnek kellene lennem és omega 3, minden napra kis mini zacsiban. Nem szupi? 

Egyébként ahogy öregszem, úgy lesz nálam és a fiókomban otthon egyre több vitamin és mindenféle táplálékkieg. Mindig van a táskámban két szem algopyrin, amióta begörcsölt a múltkor a hasam és azt hittem, meghalok. Aztán szedek olykor, ha eszembe jut haj+köröm+bőr vitamint, általában 2 hónapos kúrát szoktam tartani, épp zajlik egy ilyen. Ehhez jön a Wellness vitamin lassan egy hónapja. Otthon van C-vitamin rágótabletta, 500 mg, 1000 mg, némelyik büdös, másik egész elviselhető. Tibi szed magnéziumot, főleg, ha edzésre is elmegy. Plusz a vagyont érő gyógyszerek takonykór idején, orrcseppek, torokfertőtlenítő sprék, cukorkák, coldrex tabletták, a gyerekeknek C-vitamin cseppek, D vitamin….jujjjj…..

Egyébként nincs semmi új, számolunk vissza. Egyrészt a tavaszig, ami hétfőn már tuti beköszönt, másrészt a tavaszi szünetig, ami a jövő szerdai DÖK nappal veszi majd kezdetét a gyerekek számára, nekem meg másnap. Máskor már ilyenkor régen tudtam, mit fogok sütni húsvétra, most meg csak a nagy hómező….agyilag és ténylegesen is….Azt hiszem, répatorta mindenképpen lesz, mascarpones, narancsos krémmel, aztán sajtos rúd, rákóczi túrós és persze sok finom sonka még több finom zöldségekkel, újhagymával, medvehagymával, hagyma hagymával. Anyu remélem, főz egy jó adag kocsonyát finom sonka darabokkal, mert attól megőrülök, úgy szeretem friss kenyérrel és rengeteg lila hagymával. Hogy a hagymát le ne hagyjam a palettáról...

Zalán névnapja rendszeresen ütközik Húsvéttal, de már múlt héten kapott egy focilabdát és egy világító sárga (Tibi szerint zöld) cipőt, úgyhogy én már csak egy Fogatlan figurát vettem neki ma és egy pasis könyvet, ami arról szól, hogy működik az ótó. Ezzel majd jól ellesznek az apjával. Gondolom én. Aztán lehet, bevágja a polcra, ahogy a többi könyvét és csak portörléskor kerül le onnan.

A büdös kölkök megtalálták a piros Vodafonos papírtáskába rejtett fél kiló húsvéti csokit, baromi mérges voltam rájuk. Amikor eltűntek az emeleten, elrejtettem a csokikat a cipőtartóban. Nyugi, ott még nincs cipő, tehát lábszag sincs. Bár az én gyerekeimet szerintem az sem zavarná igazán….

Délután telefonáltak a Home-Maxból, hogy pénteken jön a bútor....Úgyhogy jól felgyorsulnak az események. Legalábbis nagyon remélem. 

Január 20.....Ja, nem.

Na most Tibi robbant le, fél éjszakát egy kamillás bödön fölé hajolva töltött és hársfateát vedelt. Közben olyan rondán köhögött, hogy már azt gyanítottam, biztos tüdőgyulladása lesz és egész héten feküdni fog itthon…Ehhez képest reggelre jobban lett, csak hangja nem nagyon maradt. Mindebből – mármint Tibi éjszakai kálváriájából nem sokat vettem észre, mert Tibi Réka szobájában aludt….Mostanában Rékának gondjai vannak a saját ágyban alvással, mi pedig nem vagyunk elég következetesek abban, hogy ketten egyszerre két gyereket a saját ágyában tudjunk. Azonban ideje lesz összeszednem magam magunk és valahogy a saját kuckójába szoktatni a kisasszonyt. 

Múlt héten ukrán vendégeink voltak, nem is meséltem, fiatalok voltak, kedvesek és az egyik törte a magyart. Mivel hajlandó volt oroszul is tárgyalni, rám nem volt szükség az angollal, inkább a háttérben maradtam. Az érdekesség az volt, mármint az egyik, hogy délután 1-2 óra körülre jelentkeztek be, hogy akkor fognak hozzánk érni. Erre 15:45-kor be is fordult az autójuk a parkolónkba….Eszembe jutottak a finnek, akik valahogy 9-10 órára taksálták annak idején az érkezésüket, akkor még nem tudtuk, hogy a reptérről jönnek. Majd a reptérről felhívtak engem, hogy 45 perc múlva, azaz 10:05-re Szolnokra érnek….És pontosan így is lett. Mindezt úgy, hogy olyanok vagyunk nekik, mint bálnának a plankton, bár ez némileg képzavar, hisze nem akarnak bennünket megenni, csak az az x+1 kamion, amit mi évente behozunk az csepp a tengerben ahhoz képest, mi mindent szállítanak hajókkal a Távol-Keletre…Ennyi, csak elmeséltem.

Kiolvastam a 13 percet, hosszú idők után az első könyvet, évek óta tartó olvasási válságomban. Baromira nincs időm, de muszáj olvasni, különben hogyan akarnék én olvasó gyerekeket nevelni?? Röhej. Szóval kiolvastam és tényleg nehéz volt letenni , ám összességében nem tetszett. Ennyi hulla és halott nekem egy kicsit sok volt a jóból, túl sok fordulat, rossz emberből jó, jóból rossz…de mindenképpen értékelem, hogy legalább befejeztem.... 

Réka egyébként kínlódik az olvasónaplóval, szerintem tök nehéz két fejezetet 8-10 mondatban összefoglalni, de hát teher alatt nő a pálma, azt mondják…Zalán pedig egyelőre a passzív olvasók közé tartozik, azok közé, aki csak azért olvas, mert muszáj és fujj…de talán majd ez is változik egyszer. Viszont állítólag egy 90% feletti matek felmérővel a tarsolyban slattyogott tegnap haza….hm, majd ha az üzenőben lesz, akkor lehiszem, de remélem, tényleg ennyi lett.

Elhangzott otthon a négy napos hosszú hétvégén, hogy 15-e után valamikor írnak majd felmérőt irodalomból a „Haza minden előtt” fejezetből . Akinek negyedikes gyerkőce van és ebből a könyvből tanul, biztos ismeri. Réka ismerte az olvasmányokat, úgyhogy csak össze kellett őket fűzni egy kicsit, hogy az évszámokat megjegyezze. Pl. hogy a Himnuszt 1823-ban írta Kölcsey (25 évvel 1848 előtt) , hozzá a zenét Erkel Ferenc írta, aki Gyulán született (ahol már nyaraltunk) és ő pont 200 évvel Zalán előtt született, vagyis 1810-ben, Kölcsey pedig pont 20 évvel korábban, 1790-ben. Volt még szó Világosról, Aradi vértanúkról, Haza Bölcséről, Széchenyiről, Kossuthról, két világháborúról és 56-ról. Végül úgy hagytuk abba, hogy majd még átnézzük a témát dolgozat előtt. Erre nem megírták tegnap első órába a felmérőt? Szóval volt némi kommunikációs zavar, mert egyikőnk sem gondolta, hogy rögtön szünet után aktuális ez a dolgozat. Úgyhogy kíváncsi leszek, mit és hogy írt, de elvileg jól sikerült. Aztán ma nyelvtan tz számnevekből. Szerencsére olyan jó a nyelvtan tanár, aki ugyanaz, mit az irodalom, hogy mi már második éve nem tanulunk otthon sok nyelvtant, mert az órán mindent lead úgy, hogy tudják is a gyerekek.

Osztályfőnökről egyelőre semmi hír, hogy ki vinné őket tovább felső tagozatban...persze még korai is lenne egy picit. Remélem, azért mielőbb kiszivárog vagy bejelentésre kerül vagy ilyesmi. Kezd egy kicsit izgi lenni....

Felújításról ma nem tudok mit mesélni, illetve egész héten, mert álllllllunk……és várunk. Most hogy Tibi beteg, még az sem merült fel bennünk komolyan, hogy csiszolja fel a nappali padlót... Úgy tűnik, a csiszolás és lakkozás lesz utolsó mozzanat, mielőtt készre jelentenénk a kéglit. Mert addigra tutira megérkezik a bejárati ajtó is, amin ugyan sajnos nem lesznek tulipánok, de legalább nem juttat koldusbotra bennünket az ablakos cég. Talán. Most várjuk az enyhülést, a jövő hetet, hogy végre készen legyenek a szépséges ablakaink. 

Írhatnék még a választásokról is.....nagyon ott van a mindennapjainkban, jó lenne már túl lenni rajta. Vagy nem is tudom....Ami biztos: Egy a tábor, egy a zászló, hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Ami lemaradt, (a lényeg ugye)

Picit megint azt érzem, hogy fogy a türelmem, de igyekszem kiemelni a fejem a hullámokból. …Mármint – természetesen – a felújításról beszélek. 

Mivel nem jött meg az ablak múlt héten, most pedig szakad a hó és egész héten mínuszok várhatóak, gyanús, hogy nem is jön a héten. Még nem hívott az ablakos leányzó….Ezért minden munka áll a nappaliban- étkezőben, főleg emiatt fogy megint a türelmem. 

A hétvégén az irodára fókuszáltunk, már amennyire megengedte az időjárás. A régi irodában szombaton megtöltöttünk három nagyon dobozt, azokat és a többit Tibi vasárnap este áthordta állítólag kocsival. Három zsák szemetet is kiürítettünk, ilyenek, hogy 2002-es számlatömbök, ezer floppy….Mivel a nyomdagépek nem tűrik a mínuszokat, ott is áll a költözés…látom Tibin, hogy emiatt neki is nagyon fogytán van az amúgy birka türelme….

Viszont, hogy valami jóról is írjak, a héten felszereltük a konyhában a polcot, úgyhogy lassan maxos lesz a konyha. Ezúttal hasznos dolgokat tettem a polcsomra, kuglóf forma, teás kancsó, egy cserép petrezselyem (amíg nem lesz saját kis mini veteményesem….) de jutott egy kerámia nyúl is, ha már – bármily hihetetlen - közeledik a húsvét. Illetve anyu ezer éves teáskannája, szép bordó, harmonizál a szomszédos orchidea színével. 

Volt egy régi fenyő fali fogasunk is, amiről sorra letörtek a hosszabb akasztók (fenyő) , de nem most, már vagy 10 éve szépen apránként, egyik a másik után…. Most kitaláltuk, hogy veszünk új, fém fogasokat, ha lehet valami igényesebb kerámia berakásosat….Az üzletben szembesültünk, hogy ezek nem olcsók ám, kerámia berakást gyorsan el is felejtettük, így is a négy fogas majdnem 8000,- Ft-ba fájt. Vagy hát nem fájt, mert Tibi nagyon klasszul felszerelte ezeket a fogasokat és lett egy régi új fali fogasunk, hurrá. 

Tesóm kérdezte múltkor, hogy sok bútort kell e lecserélni, mert nem illik a többihez…Az az igazság, hogy nem, mert ugye az eddigi 63 m2 eleve nem sok bútort engedett meg. A pácolt, Ikeás fenyő bútor ment Zalánhoz, a sima fenyő Rékához, a nappali szekrény pedig nem fért ki az ajtón és szétszerelni sem lehetett, ezért azt d arabokban hoztuk ki és ment fűtőanyagnak. Nagyon sajnáltam, mert ha kopott is volt és az ötvenes évek stílusa, hozzám nőtt a 12 év alatt…A nappali-étkezőbe új bútor érkezik, illetve úgy rendeljük őket, ahogy lesz pénzünk. Ami esetleg maradt bútor, azt is szétdobtuk ide vagy oda. 

Azért én még bízom benne, hogy a héten lesz ablak, úgy számítottam rá, hogy Húsvétra már teljes lesz a kégli….Főleg, hogy otthon leszek a gyerekekkel a tavaszi szünetre. Hát meglátjuk.

Ui: Nem lesz a héten ablak. Felhívott egy manus az ablakos cégtől, hogy háttt...hozná az ablakokat holnap, készen is vannak, meg minden,  de ha az ő lakásáról lenne szó, ő  bizony nem építené be őket a mínusz fokokban....De én döntök. Ha akarom, holnap lesz ablak a vityillón. Mármint új. Forgattam egyet a szemeimen tengelyileg, váltottunk még pár mondatot, aztán abban maradtunk, hogy 13. hét, azaz jövő hétfő. Az a miénk. Mondom én, hogy május egyre lesz kész a kégli....2019-ben. 

Az ez vagy valami más?

Réka egyre inkább szeszélyesebb kezd lenni. Nem írom, hogy kamaszodik, mert ez még nem lehet az.

Múltkor elvágtattunk tavaszi cipőt vásárolni neki, mert a téli vastag, féllábszárig érő kalucsnin kívül nem volt neki lábbelije (az őszit kinőtte) én meg pánikba estem, hogy hirtelen kitavaszodik és szívemből szakadt magzatkámnak nem lesz mit a lábára húzni. Én marha! Most is szállingózik a hó.

Szóval nagy duzzogva sikerült becaflatni vele egy Deichmann üzletbe, dokumentálom az eseményeket:

- Pf….itt nincs egy normális cipő sem….

- Nézz szét nyugodtan, rengeteg időnk van. – ez voltam én. Leánykám el is foglalt egy székecskét, mely a méretének megfelelő cipőhalmok mellett ácsorgott. Én rögtön kiszúrtam egy szép kis bordó, virágokkal díszített cipőt, de rámpuffogott, hogy az ronda, hát habozás nélkül visszatettem a dobozba, dobozt a polcra.

Felpróbált egy rózsaszín edzőcipőt, rájött, hogy az beázik.

Kizárt minden beázós cipőt. Nagyjából a kínálat felét.

Felpróbált egy fehér cipőt, de annak gumis volt a fűzője, amit ő elmondása szerint utál.

Felpróbált egy sötétebb cipőt, ami nyomta a lábfejét elöl.

Egy újabb fehér jött volna, de az nem jó, kényes szín.

Rózsaszín csíkos? Nincs a méretben.

Ez fiús? Fiús. Nem jó.

Itt elvesztettem egy kicsit a fonalat, mert találkoztam kollegával, plusz Tibi is előbotorkált , lábán egy új cipővel, Zalánról nem is beszélve, úgyhogy legközelebb ott csatlakoztam be Rékához, hogy sóhajtozik, semmi nem jó. Egyszer csak csodák csodája, a kezébe akadt a legelső cipő, amit én ajánlottam neki. Most, hogy ő vette le a polcról, bejött neki. Próbált 35-öset , 36-osat, 35-öset megint és újra 36-osat….Egy szót nem szóltam, hagytam, hogy megszülje a saját döntését (de a 35-öset nem vettem volna meg…egykönnyen). Végül csillogó szemmel és fülig érő szájjal a 36-os mellett döntött a leányka és a dobozt apukája dobozára tette, nagylelkűen jelezvén, hogy kifizetheti….

Tanulság: Hallgatni arany!

Egy Zalán mondta, ha már erre járok és még eszembe is jut.

Este Zalán eképpen invitálja apukáját, hogy látogassa meg őt a szobájában.

- Hé, Vater, átjössz a szobámba? Sakkozunk?

Jót vihogtunk rajta, de nem hangzott valami biztatóan….