Váááágyom egy ....

Itt van végre valahára a tavasz! Minden évben van egy nap, amikor átállok fejben, lélekben, szerintem ez a tegnapi nap volt vagy a mai. Akárhogy is, itt már télnek esélye sincs. Tavasz illat van a levegőben és nagyon aktívak lettek a cinkék. Így hát a kedve is jobb az embernek,  minden sokkal egyszerűbbnek tűnhet. 

Volt múlt héten minálunk egy kis fizetésemelés, ami csoportos volt és valahogy nem úgy sült el, ahogy kellett volna. Több rossz kedvet hozott (nekem), mint jót, de már mindegy, azt hiszem túl vagyok rajta. Kellett hozzá majdnem egy egész munkahét, hogy megemésszem. Végülis örüljek, hogy kaptam emelést, több pénz áll a házhoz minden évben. Kollegát is búcsúztattunk tegnap, sajnálom, kellett volna nagyon ez a pasi, mint munkaerő...

 

Elkészítettem a túrós sütit, amit említettem, nagyon finom lett, bár egy picit gyanakodtam, mert élesztős tésztát én még így soha nem sütöttem….de nagy sikert aratott. Finom is, gyors is, úgyhogy gyakori vendég e lesz a konyhámnak, az biztos.

http://www.andi1976.gportal.hu/gindex.php?pg=35072244

Meglepő módon Tibitől nem kaptam virágot nőnapra sem évfordulóra, hazaesett egy dobz mascarponével viszont és egy kis Raffaelloval, aminek a felét a gyerekek már be is falták. A mascarpone azóta tiramisuvá alakult, alig várjuk, hogy holnap magunkba toljuk. A céges fiúktól viszont kaptam két szép cserép virágot, az egyik liliom a Főnitől, a másik egy halom nárcisz, pont ilyet terveztem venni otthonra húsvétra, úgyhogy ez nagyon szép, remélem, majd egyszer kiültethetem a kertünkbe.

Ami a felújítást illeti, jövő szerdán jönnek az ablakok redőnyöstül, szúnyoghálóstul. Remélem, nem lesz gond a kivitelezéssel, szépen megcsinálják és egy nap befejezik, mert ugye másnap ünnep. Ha félbemarad, egész hétre úgymarad. Sajnos március 15-re már biztos, hogy nem tudunk leköltözni. Tibi még vacillál, mi legyen a parketta felcsiszolásával és ugye az ablakcsere utáni utómunka sem lesz kész a négy napban, az tuti. Az biztos, hogy a hétvégén valahogy fel kell hozni még a régi ablakokon keresztül a kanapékat, amik nem férnek be a nappali ajtón….a többit majd meglátjuk. Lehet, hogy húsvétra sem leszünk kész, de már ezen nem is bosszankodom, vagy idegeskedem, nem is morgok, már mindegy. Mi mostanában a leggyakoribb mondatunk otthon?

„Ha kész lesz, gyönyörű lesz….” vagy a másik

„Majdnem kész…..”

Tibi irodája, ha minden jól megy , készen lehet (mondom LEHET) a hét végén, de hogy ez azt jelenti e, hogy be is költözik a hosszú hétvégén, nem tudni, egyelőre kunyerál tőlem banános dobozokat , amelyekben még mindig ott figyel a garázsban rengeteg holmink. A nappali bútor is jövő héten érkezik meg a boltba, ahonnan rendeltük, a kiszállítás jövő héten vagy az azt követő héten várható.....Ha legalább húsvétra ide ér, az teljesen jó, lesz mit összerakosgatni a tavaszi szünet alatt, hehe...

És hát teljesen meg vagyok őrülve, hogy már lehetne kutyánk, nézegethetnénk kiskutyákat, kiskutya, kiskutya , kiskutyaaaa…..Akárhányszor azt ejti ki valaki a száján, hogy van egy meglepetése, egyből azt kérdezem mohón:

- Kiskutya, kiskutya, kiskutya???? - de még Tibi egyelőre bír velem. 

Azt is számolgattam már, hogy ha augusztusban csak fél napokat dolgoznék, otthon lehetnék a kutyával akár 3 héten át is, szabi nem számít….na nem mintha Tibi nem lenne amúgy otthon. Egy kölyökkutya olyan rövid ideig kölyök, nőnek, mint a gomba, a vizslák meg pláne és milyen jó lenne vele lenni non –stop vagy majdnem non stop…. Tibi egyelőre könyörög, hogy tartsak ki erre az évre, majd jövőre kutya....igaza van, az idei évben még nem lenne praktikus....de attól én még nagyon vágyhatom rá...

Pehelykönnyű túrós pite - Andi konyhája - Sütemény és ételreceptek képekkel

Pehelykönnyű túrós pite Hozzávalók a tésztához : 30 dkg liszt, 15 dkg margarin, 4 tojássárgája, 3 dkg élesztő, 0.5 dl tej, 1 kiskanál cukor, csipet só Töltelékhez : 60…

ANDI1976.GPORTAL.HU

Újszülőttnek minden vicc.....

Szóval 15 évesek lettünk. Lehúztunk egymás mellett 15 kemény évet. Éééés még mindig imádom. Persze megvannak a mi kis dolgaink, de ott  van a varázs, ott a szikra, ami olyan fontos, hogy meglegyen..... Jó vele, boldogak lehetnek a gyerekeink is, hogy ő az apukájuk.

Az elmúlt évek terméseiből itt van egy kis BEST OF...Mi pedig kitekertük a nyakát egy fehér bortnak és egy vörösnek is. Nem mondom, hogy mind megittuk, de megkóstoltuk az ünnepre tekintettel. Még sok boldog évben reménykedem és bízom....

Tibivel bálba készülünk. Hogy teszteljem, nem kentem e magamra túl sok pirosítót és szemfestéket, egészen közel az arcába dugom a képem, elfeledve némiképp, hogy velem ellentétben ő nem rövidlátó. 

- Na? - kérdezem. 

- Igen? - hallom, ahogy tanulmányoz, némileg bizonytalanul.

- Milyen?

- Hát....púderes.

- A szemem, te!

- Ja....az olyan kékes, lilás, szürkés....

- Lilát fel sem kentem!

- Hát....pedig ott van.

---

Fél három, vasárnap hajnal. Hazaérünk a bálból. Ledobálom a ruhám, majd fáradtan megjegyzem.

- De jó egy kicsit egyedül, néha jó a gyerekek nélkül lenni! Érzem, hogy lélegzethez jutok.

Negyed órával később ágyba bújunk és sötétség borul a szobára.

- Apa....

- Hm,,,?

- ....hiányoznak a gyerekek.....

---

Tibi: (bosszús) - Megint híztam 2kg-ot....Ez a te hibád, egész nap nem eszem, hazajövök, van valami finom vacsora és bezabálok. Pedig nagyközben olyan jól csináltam mindent....
Én: - Az én hibám??.....
Tibi: - Abszolút a tiéd. Különben nem ennék....
Én: - Hm, értem, mit mondasz. Csak az a baj, hogy én szeretek RÁD főzni. - motyogom szomorúan. 
Megbeszéltük, hogy salátán fog tengődni némi natúr csirkemellel. Persze nem így lett.


---

Nagybevásárolni indulunk.
- Hová is megyünk? - alattunk már dorombol az autó, hátsó ülésen a gyerekek...
- Hová szeretnél? - ez voltam én.
- Én? Legszívesebben sehová.
És ez - eme három mondat - MINDIG így hangzik el, ha előzetesen nincs konkrét célunk boltilag. Tibi a Tesco-t utálja legjobban. Aldi, Lidl a faborit, mert ott gyorsan végzünk....

Ez azóta nem így van, már itthon mindig tudom, hol fogunk vásárolni.
---

Készülődnöm kellene egy esti programhoz, vár a zuhanyzás és egyéb generál javítás, ám a csirke még a sütőben. Legalább 10 perc kell a ropogós bőr állagig. A zuhany mellett döntök, majd mielőtt még magamra csuknám az ajtót, kikiáltok Tibinek.
- Kikapcsolnád a sütőt 10 perc múlva?
- Miért??
- Mert elmentem tusolni.
- Dehát 10 perc múlva úgyis végzel, nem???
Hááááát....

---

Valami újat főzök vagy sütök, amit még soha. Legutóbbiak egyike volt a stroganoff, amit már nagyon régen alkottam, talán ebben a konyhában még soha...Megkóstolja, aztán így szól félig meglepetten, félig élvezkedve. MINDIG.
- Hisz ez FINOM!
- Miért vagy mindig úgy meglepve???

---

Én: - ........Tibi, és a hígítót tovább kell hígítani valamivel?
Tibi: - Nem, hiszen az a HÍGÍTÓ.
Én: - Értem én, de az nem túl tömény?
Tibi: - Benne van a nevében, HÍGÍTÓ, tudod....
Én: ....
Tibi: ....úgyhogy a hígítót már nem hígítják. - vigyorog. 
Én: - Ez akkora hatalmas baromság volt megkérdezni?
Tibi: - .........
Én: - Bocsi.

---

Telefonál, majd leteszi a telefont, én a konyhában teszek-veszek.
- Akkor elszaladok a J. telephelyre, majd jövök.....
- ....
- Talán egy fél óra az egész meló.
- ....
- Vagy negyed óra....
- Fél óra akkor, ha csak oda gurulsz, majd rögtön vissza.... - jegyezte meg bennem a tapasztalat.
- Jó, hát akkor fél óra és öt perc. 
Két és fél óra múlva itthon volt, de a szemem sem rebbent.

---


Egyik üzletben egy szép szombati napon összefutunk egyik ismerősömmel, E.-vel és annak családjával. Váltunk pár mondatot. Kedves ismerősömnek minden hajszála a helyén, csinos, jól öltözött, sminket visel, egyszóval JÓL NÉZ KI. Szinte szégyellem magam, mert bár én sem mackóban és makkos cipőben slattyogok portékától portékáig, azért lenne még mit tatarozni magamon. Valamit morgok is a bajszom alatt, hogy egy kis szempilla spirál és szájfény, esetleg egy világosabb hajszín, csinos ruha....
- Ugyan már, te így is sokkal jobb nő vagy, mint E...százszor jobb! 
Nem igaz, de nem aranyos?

___


- Lefelé levinnéd a szemetet? - kérem életem párját.
- Micsoda? Már megint van egy zsáknyi?
- Hát igen...
- Ezt nem hiszem el. Tegnap is levittem egyet!
- ....
- Hogy termelődik ez? Muszáj mindent kidobni?
- ....

vagy egy másik

- Megint teregetsz??
- Aha....
- De hát most is megy a mosógép...
- Már ki is mosott. Azt teregetem.
- Ez a ruhaszárító állvány soha nem tűnik innen el?
- Ez ilyen, ez nem tűnik el...


---


- Nem láttad a fekete nadrágomat?
- Ott van a szekrényben.
- Melyikben?
- Melyikben? Hát ott...az alsó polcon.
- Ott nincs.
- De ott van. 
- Niiiincs....
- Szennyesben nincs, mosásban nincs, nem szárad, úgyhogy ott kell hogy legyen.....
- Nincs.
- Majd én megkeresem.
- Oké, de itt tuti nincs.
- Ez az?
- .....Hol volt? Az alsó polcon....


Vagy egy hasonló:

- Ez a te nadrágod vagy az enyém? - tanulmányoz Tibi egy kord nadrágot elmélyülten.
- ???? 
- A tiéd?
- Viccelsz, ugye? Nehogy már egy méretünk legyen!
- Hát....lassan....
- Grrrrr....

---

- Ez a Zalán borzasztóan el van kényeztetve... - sóhajtom egyik este.
- Igen, elkényezteted.
- ÉN???? 
- Te.
- Nem esetleg te??
- Nem, szivem, én kényeztetem, te ELkényezteted!

___


Már több hete nem jártam az oviban betegségem miatt.
- Faliújságot olvastad?
- Faliújságot?? Hol van ott faliújság?
- Hhhhhhh... (sóhaj)

....


Ovi előtt az utcán.
- Ott van T.....B anyukája.
- Az ki?
- Hát B anyukája.
- Nem ismerem.
- Dehogynem....B Zalán csoporttársa.
- Akkor sem. Soha nem láttam.
- A kislányt? Egy szekrényük van az öltözőben. Idestova 3 éve.
- Igen? 
- Ott laknak velünk átelemben....
- Jaaaa....az a cuki kislány? Őt T.nek hívják??? Nem tudtam.


----


Este van, a gyerekeknek már ágyban lenne a helyük.
- Apaaaa...játszunk még azzal a repülős játékkaaaal! - kéri Zalán utalva arra a számítógépes játékra, amit Apa hétvégére hozott haza. 
- Dehogyis, fogmosás és mese!
- Hallod, anya nem engedi. - szól a bölcs apa.
- Tessék? Én nem engedem? Nem arról van szó, hogy késő van és ideje lefeküdniük? 
- Ja, de, de....Akkor mondok mesét, jó, Zalánka? Látod, anya azt mondta, hogy nem lehet repülőzni....
Jellemző...

---


Egyik nap támadást indítok itthon a kosz ellen. Mosok, teregetek, súrolok és sikálok, rendet rakok, szelektálok, csempét suvickolok. Másnapra csak a porszívózás marad szinte, a lakás csillogó és illatos. Következő nap reggel Tibi előrángatja a porszívót a gardróbból.
- Hát te? Tán takarításba fogsz? - kérdezem érdeklődve.
- Igen....muszáj....akkora a kosz és a szutyok....
- Köszi.... végül is ez még csak a második nap, hogy takarítok...

....


Nálunk a telefon időről időre eltűnik. Az a nyavalyás vezetékes. Mondjuk, a mobilom sem gyenge eltűnésben, ha már itt tartunk.
- Mik keresel? - kérdezi Tibi, ahogy cikázom a nappaliban.
- A telefonom...
- Sosem találsz semmit. Tudod miért? Mert nincs semmi a helyén.
- Ühüm...jaja....
- Mégis kit akarsz felhívni?
- Senkit.
- Hogyhogy?
- Hát izé, a vezetékes telefont, mert az sem találom.
- ..... - 
Ott volt az orrom előtt a telefon, a dohányzóasztalon.


...


- Miyen jó, hogy pont aznap találkoztunk először! Így nem felejtjük el az évfordulót. Nehéz is lenne....
- Miért? Mikor van az évfordulónk?
Azt oda sem írom, melyik mondat kihez tartozik. Egyértelmű. 

Vagy egy másik változat ugyanerre a témára (csak archív)

- Érdekes, pont nőnapon találkoztunk....Erről eszedbe jut majd mindig az évfordulónk. - vigyorgok, mint a vadalma sugárzón.
- .....Miért? Mikor van NŐNAP?? Egyáltalán, azt ünnepeljük???   - felel Tibi némi csönd után....

Majdnem 15

Tegnap újabb mérföldkőhöz érkeztünk el, távozott 3 hónap után a konténer az udvarunkból 4 köbméternyi építési hulladékkal együtt. Jellemző, hogy én nem is vettem észre, amikor hazaértünk, nem tűnt fel a hiánya. Simán felrobogtam a hűlt helye mellett a lépcsőn, közben a táskámban kotorásztam a kulcsok után….már annyira belesimult a környezetbe, hogy a gyerekek hívták fel rá a figyelmet. Este aztán rendkívüli reflektorfényekre lettem figyelmes, ahogy kipillantottam a konyha ablakán, a kapu irányából vetültek az úttestre és azon túlra…egyből összeraktam a kettőt kettővel és kijött, hogy Tibi beállt az udvarra a Toyóval. Újabb mérföldkőőő!

Réka tegnap hazajött egy halom környezet versenyfeladattal, amit a német tanárnőtől kaptak….azokat oldogattuk, amíg el nem viharzott kamarára. Töltögettük, töltögettük, aztán fennakadtunk egy feladatnál, melyen híres magyar embereket kellett fotóról felismerni és megadni a születési városukat. Kossuth, Petőfi, Kodály…sima ügy…Szabó Lőrinc, az már nem biztos, hogy alsós tudásszint, de nekem még ment. Hanem az utolsóra nem tudtam rájönni. Író, költő, zeneszerző, feltaláló, politikus….valahogy mind sántított. Átküldtem a fotót tesómnak, az úgyis mindent tud, de rögtön visszadobta, hogy sosem látta az illetőt. Unokahugomnak is átküldtem, ő mégiscsak elit gimibe jár, okosabb nálam, de neki sem volt ötlete, Tibi unokahugának, ő mégiscsak elit egyetemre jár, okosabb nálam, de neki sem volt ötlete. Hm….Végül feladtam, csak este fél 11-kor egészen véletlenül bukkantam a megoldásra a többi kérdés kapcsán, Lóczy Lajos volt az, a geológus, akiről egyből emlékeztem, hogy jártunk a balatonfüredi Lóczy barlangban. Milyen jót is hűsöltünk ott a nagy kánikulában! Mondjuk, negyedikesek földrajz versenyébe hogy kerülhetett be, nem tudom. Petőfi vagy Kodály sem oda való volt, de őket legalább nem okozott gondot felösmerni…

Érezhetően egyre kevesebbet tanulok Rékával (remélem, nem lesz meg a  böjtje. Most pl. úgy ír a számnevekből tollbamondást, hogy fogalmam sincs, mit tanultak, mit nem), áttettem a hangsúlyom Zalánra, mert ő még jelentős kézi irányítást igényel. Minden este minden könyvét és füzetét át kell bogarászni, mert nem tudni, hol bújik meg egy sunyi házi, ami nincs készen neki és akkor jön a feketepont, a beírás, hogy figyeljek oda rá jobban , mert sok a hiányosság. A rendszer az, hogy ha feketepontot hoz haza egy héten, azon a hétvégén nem kaphat telefont és így nem tud játszani. Azért látom benne a pislákoló igyekezetet, olykor már készen van a házi jelentős része vagy mind és ha nincs ,akkor is tudja mi az, amit művelni kellene.

Zalán hazahozta az új olvasókönyvét (a tankönyv), amit ezen túl forgatni fognak, miután befejezték a betűk tanulását. Valamiért én úgy emlékszem, Rékáék év végig tanulgatták a betűket, szépen beosztva az egész tanévet és csak második elején kaptak olvasókönyvet, sőt, a nagy betűket is akkor tanulták….de ebben nem vagyok biztos. Lehet, majd visszaolvasok a blogban, hehe. Az biztos, hogy felgyorsultak , mire a kettős mássalhangzókhoz értek, előfordult, hogy egy héten kettőt is vettek. Hát oké, végülis megy neki.

Na szóval 15 évesek lettünk. 15 éve találkoztunk azon a bizonyos esküvőn, Tibi és én….Ilyenkor ÉN azt ünnepelem, hogy milyen hálás lehetek a Jóistennek, hogy rátalálhattam a páromra….Nagy dolog ez, nem mindenkinek adatik meg. Persze most ez egy kicsit falsul hangzik, hiszen talán soha nem volt ennyi konfliktusunk, mint a felújítások idején. Soha ennyi felhő fejünk felett. Nehezen viseltük ezt az egész ingatlan csomagot, amibe belevágtunk minden szempontból., főleg türelmileg és idegrendszerileg…Bár még a cirkós átalakítás előttünk van és továbbra is repkednek a fejük felett a százezrek (többnyire nem befelé), talán már valamennyire megnyugodtam én és így mindenkinek könnyebb. Látom Tibiben a feszültséget azért, hiszen még nem költözött be az irodájába. Eddig ő volt nyugodtabb, most én, jól váltogatjuk egymást…

15 év…..Olyan, mintha 30 lenne. De jó értelemben ám!

Két pillanat múlva

Komolyan mondom, kettőt pislogok és vége a hétvégének. Hihetetlen. 

Szerencsére sokat nem kellett tanulni a  gyerekeknek a hétvégén, nem szenvedtünk sokat. Szombaton korán keltem, valami felébresztett és már nem tudtam visszaaludni. Tele voltam energiával. Kitakarítottam Réka szobáját, pakolásztam, pakolásztam, pakolásztam és pakolásztam. A szokásos időzabáló tevékenységek a rend érdekében. Teregettem, mostam, teregettem, a szennyes meg nem nagyon fogyott. Ilyen izgalmak voltak. Dél körül vágtattunk el bevásárolni új aktuális kedvencembe, a Lidl-be. Amióta egy utcával arrébb költöztünk, valahogy ebbe a szép nagy Lidl-be járunk, főleg a széles zöldségféle választék és kedvező általános árak miatt. A Tesco túl nagy, az Aldi túl messze van, az Interspar pedig túl drága. Alaposan bevásároltunk, aztán hazaérve kipucoltam a hűtőt, ami immáron elfoglalta méltó helyét a kamrában. A gázóra miatt (a kamrában piszeg) és hogy a hűtő ajtót ki lehessen nyitni , úgy helyezkedik el a hűtő kamrán belül, hogy semmi más nem fér el mellette, pl. polcok az edényeknek, de mindegy, engem nem zavar, a konyhabútor pedig elnyel mindent, ami szükséges. 

Délután elkezdtem „érezni” az arcüregem illetve hogy a általános állapotom rohamosan romlik, úgyhogy bepakoltam egy nagy zsák holmit a konyhába Tibi leendő irodájából, ami még addig nem volt benn, segítettem Tibinek a parkettás irodát kiüríteni az oda nem illő dolgoktól , majd kidőltem. Százas zsepi, 2 liter tea, vitamin, coldrex és Válótársak 2. évad, ezzel telt az este, míg a többiek (mindenki más) kirobogott anyósomékhoz disznóvágásra illetve macskát simogatni. Ahhoz képest, milyen nyomorultul kezdem érezni magam, ez kiváló programnak tűnt. Késő este értek haza a többiek, 10 óra után és lelkesen mesélték a gyerekek, hogy újszülőtt kisbárányok vannak nagypapánál. Nekem erről rögtön a birkapörkölt jutott eszembe – eléggé el nem ítélhető módon – pedig akkor még nem is láttam a Testről és Lélekről című alkotást…Tény, hogy így végzik nálunk a bárányok, juhok, nem dísznek tartja őket nagypapa. Sajnos. 

Vasárnapra összekapartam magam egy kicsit, úgyhogy készítettem reggelit, amit jó étvággyal elfogyasztottunk, majd tanulni zavartam a gyerekeket, de ellenálltak, Zalán csak akkor fogott neki, amikor konkrétan leültem vele. Aktuális probléma, hogy tök jól számol, csak azok a fránya műveleti jelek…Abból van + is, - is….Nagyon sok figyelmetlenséggel dolgozik. És én még sokalltam az ilyen hibákat Rékánál....Mea culpa! Mea cupla!

Délután kirándultunk egyet az Obi-ba, mert a korábban lelazúrozott nappali ajtó színe – hosszas rágódás után – nem nyerte el végül a tetszésemet. Valahogy az árnyalata nem megy a bútorokhoz , meg úgy egyáltalán, ami hülyén hangzik, mert minden helyiségben más színek lesznek bútorilag…de igyekszem legalább az árnyalatot követni…Szóval nekem az túl SÁRGA lett, vettünk hát világos DIÓT és a többi ajtót (fürdőszoba, kamra, konyha) már azzal kezeltük le egy soron. Illetve a nappali is kapott belőle egy kicsit. Fél nyolckor kaptunk észbe, hogy fel kell pörögni, fürdővizet engedni, tornacucc, táska, tolltartó, ilyenek, mert másnap sajnos munka és suli. Szerencsére pont végeztünk a négy ajtóval. Lehívtuk a gyerekeket, hogy meglepetéééés, készen vannak az ajtók, de a lépcső aljára érve sokkot kaptak a látványtól, majd elkeseredetten legyintettek, hogy nagyon ronda lett és eltűntek a konyhában. Csak lestem. Nekem tetszik. Lehet, hogy még abból a „sárga” lazúrból adunk a másik három ajtónak, már csak azért, hogy legalább megközelítően egyforma színük legyen. 

Hajszárítás közben rajtakaptam Rékát, hogy a blogot olvassa. Hm….elég vegyes érzéseim támadtak, úgyhogy végül a kezébe nyomtam a második félévben kötelező olvasónapló kipécézett alanyát, azaz egy könyvet és elküldtem aludni. Úgyis késő volt már.

Amikor elcsendesedett a szint, beindítottam a Testről és Lélekről című filmet, melyet az egyik csatorna már le is adott illetve folyamatosan megnézhető hbogo-n is. Színészi alakításilag nem nyújt sokat (szerintem), viszont Tenki Réka, mint mellékszereplő nagyon ott van. Talán még jobb, mint a főhős, akinek kb. két fajta arcmimikája volt az egész filmben, de lehet, hogy egy. A vágóhídi jelenetek szerintem túl erősek és biztos van valami értelme, hogy miért van benne ennyire a filmben, túl azon, hogy egy vágóhídon játszódik, valahogy nem értem, mi a köze a fő cselekményhez. Az egészből az maradt meg, hogy hát tök rendben van, hogy nem nagyon eszünk marhahúst…bár ettől még a marhákat ugyanúgy levágják. A szarvasos jelenetek szépek. Aztán ahogy vége lett betakargattam Rékát, aki egyedül aludt a saját ágyában, miután szombaton levadászta Tibi a pókot az ágya mögül. Villanyoltás, ennyi volt a hétvége.

Ablakról, bútorról semmi hír, úgyhogy a héten szerintem parkettacsiszolás lesz és lakkozás. Vagy az sem. Attól függ, Tibinek mennyi ideje lesz erre. Fázisfotókat elfelejtettem készíteni, plusz Réka letörölte valami okból az összeset a telefonomról…de majd hozok, ha kíváncsiak vagytok.  

Ja, vasárnap felavattam a sütőmet. Rakott krumpli készült. A héten túrós pitére gyúrok, de lehet, hogy csak keksztekercs lesz belőle, majd a teendők függvénye lesz ez is. 

Végigfutottam a márciusi teendőkön....Hűha, már látom, hogy pillanatokon belül április lesz....

Várjuk a csodát

Most, hogy van konyhám, új lendületet kaptam a gyerekek tízóraija kapcsán is. (Amíg nem volt, kenyeret kaptak kolbásszal. Nem röhögni, tényleg. ) Mini szendvicseket gyártok, vajjal szalámival, sonkával, sajttal, zöldsalátával (És megeszik, és megeszik!! A titok, hogy apróra kell vágni a salátát és legyen benne zsülienre vágott répa is. Készen vettem, nem vagdostam répát hajnalban.... Egy fél marék maci formájú chipszet is szoktam mellé tenni, de nem minden nap és valami nasit, mondjuk egy-két pilóta kekszet. Sajnos a nasit nem tudom lehagyni, nagyon béna vagyok. Majd sütök csokis zabkekszet és azt könnyebb szívvel rakom be nekik. Vagy valami reform kókuszosat, majd még keresek egészséges nasikat kevés cukorral. Szeletelt alma, kisebb banán, bio répa is szokott a dobozban landolni. Inni gyümölcsteát visznek a zimankóban, olykor kis dobozos 100% gyümilevet is, sűrűn váltogatom, különben nem isszák meg a büdös kölkök.

Ma volt a hét fénypontja, mert találtam a fagyóban panírozott husit és reggel kisütöttem. Friss kenyérrel, salátával, pici majonézzal készültek a szendvicsek. A gyerekek egyből felébredtek az illatokra és Zalán közölte negyed nyolckor, hogy éhes. Kapott hát egy kis kóstolót.

Az új konyha hátránya és előnye egyben, hogy egyszerűen nem lehet ott hagyni , amíg nem tökéletesen tiszta minden és Lakáskultúra fotózásra kész állapotban nincs….Úgyhogy amit megspórolok a fantasztikusan működő mosogatóképpel, azt elvesztem a főzőlap sika-mikálásával és a pakolászással. Tudom, másnak megy ez új konyha nélkül is, de hát na, nem vagyunk egyformák.

A tegnapi nap híre, hogy Réka némettanára megjegyezte Rékának, hogy ha így folytatja, kettest fog adni neki év végi füzet külalakra. Német órán….füzet…. külalak…hagyom , hogy emésszétek. Én erre: ??????????????????????? De ez nem volt elég, mert ezen túl német órán a legjobban szereplő pirospontot fog kapni , a legrosszabb pedig feketepontot, öt feketepont meg tudjátok hogy mi….igen, egy nagy Mozás egyes. Nem zseniális? Azt nem tudom, mi van, ha mindenki ügyes. Gondolom, akkor nem kap senki feketepontot. Illetve remélem. Ha eddig nem gyomorideggel ment be órára a csoport gyengécskébb fele, hát most úgy fog…Réka nem így fogta fel, azt csicseregte, hogy nagyon jónak kell lennie németből és akkor pirospontot fog kapni. Egyem is meg. 

Zalán is kapott az orrára, megjegyezte neki az ofő, az a drága magyar tanár, hogy milyen rondán rajzol. … Igazi biztató, lelkesítő pedagógus, csupa pozitívum. Nem tudom, ebben a tanévben megdicsérte e már a gyerekem. Nem tudom, mi volt tegnap a levegőben, hogy ilyen jó formában voltak nálunk a tanárok….Mindenesetre, Zalánnak) elég rosszul esett ez a megjegyzés, főleg, hogy rajziskolás és ott dicséri a tantónéni (oké, az fizetős). Megsimogattam a buksiját, megölelgettem és megmutattam neki, hogy kell asztalnál ülő nénit rajzolni, mert azt kellett volna. Hát nem egyszerű….

Mintha egyre ridegebb-hidegebb, embertelenebb lenne az iskolai közeg, nem tudom, hogy csak én vagyok erre ilyen érzékeny vagy tényleg így van…

No de a nap híre, hogy kész a kamra és az előszoba is, mármint burkolásilag. Hohohohóóó, a világ szeme (vagy legalábbis a miénk) az ablakosokon. Remélem, jövő héten benyomják az új ablakokat. Addig is beltéri ajtókat fogunk csiszolni és lazúrozni, lakkozni, ez a hétvége feladata, plusz a gyerekek szobája vastagon poros, ágyneműt is kell cserélni, holnap rendbe rakom legalább az egyiket. 

Közben cégileg is jól alakulnak a dolgok. Klassz volt ma bejárni a raktárakat, elköltözött alólunk egy másik cég és most csak a miénk a terület....fura, még szokni kell, de sokkal jobb így. Jöhetne már a tavasz, az igazi, így még soha nem vártam. Nekem, mint pollenallergiásnak....egy púp a hátamra a tavasz alapból, de most maga a csoda lenne.