Megünnepeltük

Banános dobozok legnagyobb imádója

Ez vagyok én.

Pénteken arra ébredtem négy körül, hogy Tibi ébren van és a telefonját nyomogatja. Ugyanez megismétlődött szombat reggel is. Ez jelezte a feszültséget.....ami nem gyenge szintre emelkedett. Én sem tudtam szombat reggel enni, csak egy pohár víz ment le....Tíz órakor oldódott a feszültség, délre aláírtuk a szerződést és megvettük a lakást, amit két éve kinéztünk. 

Ezt írtam akkoriban a kis zsurnálomba.

Találtunk egy "álom házat" a közelben ebben a hónapban. Végre! Pont a szomszédos zsákutcában található és hatalmas iroda+műhely figyel az udvarában. A lakás maga két szintes, az egyik szinten egy nappali van + egy háló (nekünk), konyha, fürdőszoba, illetve az emeleten még két szoba, egy játszószoba cserépkályhával és fürdőszoba. Maga a tökély nekünk. Igaz, legalább 4 millió felújítást láttam a lakásban....Pl. új cirkó kialakítása...Az ár pedig nem alacsony, a vevők nagyon ráérnek. Mivel a mi lakásunkra még csak vevőjelölt sincs egyáltalán az utóbbi egy évben, nem valószínű, hogy ezt a lakást meg tudjuk venni. Persze soha nem lehet tudni, talán engednünk kell majd tovább az árból. Kénytelenek leszünk, azt hiszem. 

Ahogy az ügyvédnő irodájából kiléptünk, illetve még odabenn, amikor sok boldogságot kívánt a beszerzéshez, pislogtam sűrűket, meg voltam hatva. A liftnél pedig ki is csordultak a könnyeim és vissza kellett fognak a könnyeimet, nem adhattam át magam a örömsírásnak, mert a földszinten vártak az eladók. Pedig jól esett volna. Este, Réka szülinapjának megünneplése után pezsgőt bontottunk és koccintottunk... Ennek is vége. Kezdődik egy másik, a NagyFelújítás projekt, de azt először a Nagy Költözés Projekt előz meg. Tudtátok, milyen zseniálisak a banános dobozok? Én eddig nem. 

Mínusz egyedik napon

Hinnye, nem írtam már egy hete? Mármint aktualitásokat.

Múlt szombaton aláírtuk a szerződést végre, eladtuk a lakást végképp. Az az ügylet le is zárult, már költöznének be. December 31-ig kötelesek is vagyunk átadni a kulcsokat és úgy egyáltalán. Úgy számoltuk, hogy dec 30-án átcuccolunk, másnap a szolgáltatókat is átíratjuk és ennyi.

Ez megint egy stresszes hét volt. Illetve még az. Kértem az ügyvédnőt, hogy amilyen hamar csak lehet, írjuk már alá a mi adásvételinket is, mármint a beszerző oldalt, mert fontos lenne. Nem fejtem ki miért, de sürgetne az idő. Ígérte, hogy megpróbálja erre a hétre (hétköznapra) valamikorra betenni, de végül ez nem sikerült, szombaton 10 órakor írjuk alá, úgyhogy a héten megint nem kapunk kulcsot. Hm….Mérgelődtem egy sort, mert az ügyvéd nagyon nincs ingyen és akkor még nem is nagyon alkalmazkodik, de lenyeltem a békát, kénytelen vagyok, szóval szombat. Aznap tartjuk Réka szülinapját családi szinten és lesz a Kossuth téri fellépése a 4b-nek. Más egyéb semmi, laposra fogjuk magunkat unni…az biztos.

Tibi hétfőn nem tudta aláírni az adásvételit (ez a 2. a háromból), mert valami nem volt okés a széljegyzettel, amit nem nagyon értettünk, mindegy. Végül szerdán aláírták a szerződést is, széljegyzet is helyreállt, úgyhogy ahhoz az ügylethez is pipa. Érdeklődtünk CSOK ügyben, arra is alkalmasak vagyunk, ami elég vidám hír. Szóval van még ez a szombati program és ha minden oké lesz, akkor vége a lakásprojektnek. Még bele sem merek gondolni. Soha többet nem költözöm onnan sehová.

A suliból még van egy hét, az utolsó tanítási nap csütörtök lesz, igaz, akkor már délig vannak csak. Gondolkodtam, hogy otthon tartom őket, hagy legyen egy kicsit hosszabb a szünet, mert bizony lehetne hosszabb is, ha rajtam múlik, már szerdán sem mentek volna….akkor van meg szűken a két hét, ami nagyon rájuk fér. Ámde Réka menni akar. A kis sztahanovista. Igazából azt nem mondanám, hogy elfáradtak, inkább a tanulásból van elegük, ahogy nekem is…..

Közben dobozolunk szorgosan, mindazt, amire már biztosan nem lesz szükség mostanában. Vettünk olyan buborékos fóliát a törékeny dolgoknak, ezeket majd vasárnap vagy jövő héten dobozoljuk el. Csak a szomszéd utcába megyünk, a konyhaablakból rálátni a lépcsőfordulónkra, a fél házra, de attól még csomagolni kell.

Közben itt van Réka bulija szombaton, amire összeröffen a család….szóval nem ártana kitakarítani és előkészíteni a menüt is péntek este, ha már a fél délelőttöt az ügyvédnél fogjuk tölteni. A tortával elvileg minden rendben, a pasas bevállalta a macskát is, amit csak akartam. Fontolgattam, hogy megírom neki, hogy igazi tejszínhabot használjon a tortához, legyen olyan jó, inkább extrát fizetek, de végül nem akartam felbosszantani vagy megbántani….Max többet nem rendelek tőle tortát. Az lenne az igazi, ha lenne időm a mesébe illő ízű dobostortámra, de hát nincs , ezt el kell fogadni. Azt meg nem tudom megtenni hogy éjjel nekiálljak tortát sütni, munka, házimunka, lecketanulás és minden után, ahhoz nem vagyok eléggé hős.

A gyerekek hazahozták tegnap a karácsonyi fotókat, amiket az iskolában készített a fotós. Zalán hozta az ügyeletes szívtiprót a kis kockás ingében…Rékáé meg szokás szerint nem lett tökély, de bánja kánya, emléknek jó. A cimborás fotó remek lett és az osztályképeken is csak álmélkodtam. Zalánén, hogy milyen nagyok, pedig elsősök, Rékáén meg hogy milyen nagyok, már negyedikesek. Tudom én ezt cifrázni!

Holnap már péntek, hurrá, hurrá, utolsó munkanap idén. Ma igen szakmába vágó dolgokat műveltem, pálinkát szereltem ki fél literes üvegekbe. :)) Kell az ajándék a kedves partnereknek. Írtam egy listát, hogy ki mindenkinek kell még ajándékot venni a hétvégén...hát van még hiányosság bőven. Felhívott a GLS futár, hogy hozott nekem csomagot. A könyvcsomagos csomagot, amit keddre ígértek, szóval már az otthoni címre kértem, nem az irodába. Mérges volt, mert már másodszor csöngetett be...nem tudom, nekem most telefonált először.  Megbeszéltük, hogy majd hétfőn beadja. Okés. A H&M-es csomagomra lehet, hogy keresztet vethetek, pedig abban vannak azok a felsők, amikre Tibi matrickákat nyomott volna....Küldtek egy kuponkódot és ingyen szállítást, szóval lehet, hogy már nem is próbálkoznak? 

Szóval még egy munkanap és következik az év leghosszabb szabadsága, amely két hét és 4 nap hosszúúúú. Imádom! :) 

A első X

10 éves lett a tündér! 

Nem nagyon tudok mit írni.

Természetesen meg vagyok hatva. Csak úgy spontán a ténytől, hogy már 10 éves....Közben lelkifurim is van, mert nem nagyon érek rá elmerengeni és a babakorára emlékezni. Pedig kellene. Ilyenek cikáznak a fejemben, hogy ügyvéd és CSOK, vételár, utalás, költözés, dobozok, dobozok és még dobozok. Német röpdoga és írás felmérő. Karácsonyi programok és szülinapi buli. Lufi, torta és egyebek. 

Döbbenet, hogy újabb 10 év múlva már valószínűleg valamelyik egyetemen csücsül, ha szerencsém van, akkor Magyarországon. Pont annyi idő múlva, mint amennyi ideje ő van nekünk, sőt még annyi sem. Ezért van az, hogy minden napot és hetet illene megbecsülni, amit a gyerkőceinkkel eltölthetünk, hiszen ugye kölcsönkaptuk őket, átmeneti ajándékai az életünknek. 

Mit mondjak, gyorsan elrepült a 10 év, pedig annyi minden belefért. 3 évig nevelkedett a szárnyaim alatt, aztán oviba került, fél napra. Nem szerette, berzenkedett ellene, úgyhogy váltottunk is óvodát, ami ugyan sokkal jobban nem tetszett az anyukának (nekem), neki viszont bejött. Összesen 3,5 év óvoda után iskolába került, ahol aztán végképp kinyílt és jól érzi magát. Emiatt hálás vagyok az iskolának és a tanárainak is, főleg az első két osztályos tantónéniknek. Mindent szeret kipróbálni és átélni, ezért táncolt, járt drámára, most rajziskolába, vívni, fuvolára. Szereti, ha sok barát veszi körül, fel meri vállalni azt, amit szeret, akkor is, ha csúfolják érte (LPS állatkák). Éles az esze, tiszta a szíve, és erre az utóbbira vagyok különösen nagyon büszke. Nincs benne gonoszságnak és rosszindulatnak a csírája sem. Lórajongó és cicaimádó és van egy rakás csontfoga, bevallom, már nem tudom, pontosan mennyi, de sok. 

Ő az én első szülöttem, a gyermek, akire annyira nagyon vágytam, hogy megszülessen. Nekem ő talán már mindig kisbaba marad, mint ahogy örökre az agyamba égett a legelső kép, amit életemben láttam róla ott a szülőágyon. Ma már persze nem emlékeztet arra magzatmázas kis lényre, de fantasztikus érzés, mikor egy -egy gesztusában vagy mosolyában anyukám egy-egy leánykori fotója villan be vagy akár az enyém. 

Nagyon boldog születésnapot, Réka! Még mindig hihetetlen, hogy már 10 éves vagy...csak pislogok bambán és próbálom megemészteni. :)  

Ki a gyerek?

Én: - Na és tényleg elromlott az új fénykardod? - kérdezem Zalánt egy nappal a RepTáros Star Wars buli után.
Zalán: - Igen, sajnos...de szerencsére Sanyi bácsi meg tudja javítani....
- Milyen Sanyi bácsi??
- Hát Bogi apukája.
- Ja, értem...Hogyhogy? Sanyi jedi?
- (két döbbent gyerek) Nem....neki van forrasztópákája....