Vagy vagy

Hát ennyire nehéz és idegőrlő napom régen volt, huh......Ha alaposan átgondolom, talán ilyen vacak napom nem is volt még soha ezen a munkahelyen (egyébként máshol volt, ennél jóval rosszabb is, de azt hagyjuk) .... Mindez persze egyetlen ember miatt, akivel németül kommunikálok és nem tudom eldönteni, hogy értetlen, túl elfoglalt vagy egyszerűen hülye. Komolyan elkeserítő....A Főni azt tanácsolta nagy megértően, hogy gurítsak le itthon egy kis bort, de sajnos azt megittuk a vízilabda döntő közben.

Öt órakor indultam haza, egy óra spéttel, de totál leamortizálva. Tekertem haza, igyekeztem nem maxi gázzal. Rettenetes volt a meleg, konkrétan a levegő is forró, amit belélegeztem, nagyon fura élmény volt, tiszta sivatagi....élvezhetetlen a vízparton és légkondin kívül. 

Itthon még a lépcsőházban betoltam néhány kocka ajándékba kapott csokit (ezúton is köszönöm), majd egy gyors hideg zuhany, légkondi bekapcs és kezdődhetett a nap kellemesebb része. Ja, fél hat után. Tudok élni. Még 3 nap Főni nélkül. 

Hogy a gyerekekről se feledkezzem meg, ha már vannak és léteznek, vacsorára carbonárát készítettem nekik, ami Zalán egyik kedvence. Erre közölte velem, hogy életében nem evett ilyet és izé.....mitől olyan sárga a cucc??? Csak kotorászott és piszmogott az ételben. Grrr....Pedig finom volt. Amin pirított bacon van, hogy is lehetne rossz? Réka jól érezte magát a táborban, állítólag a légkondit most sem kapcsolták be abban a csupa üveg, első emeleti helyiségben....viszont a ventilátort igen és állítólag nem volt égető forróság. Hát jó. Főleg, hogy még az ebéd is ehető volt. Fa kitűzőt készítettek, amit nem hozott haza, mert Apa irodájában szárad. Szárad. Jó vicc, nem? Ebben az ötven fokban.

Hogy a súlyom hol tart, nem tudom, ebből a carbonaraból toltam egy picit...de ha Tibi hozott volna fagyit (mint ahogy nem hozott), azt is befaltam volna szemrebbenés nélkül, mert valami tuning kell ebben az istentelen időben.... 

Tibi ma is hozott egy szép csíkos dinnét, de ez nem díjnyertes édességben. Mindegy, el fog fogyni, mert hideg lesz és lédús holnapra. Többet nem tudok írni, totál kipurcantam és még most, 10 óra után mesét olvasok a bandának....Jó éjt! Kitartás a meleghez, már csak egy hét és vége...Vagy túléljük, vagy nem. 

A bűnbeesett

Asztamindenit, micsoda finom dinnyék teremnek idén! Abbahagyhatatlanul toljuk magunkba... pukkadásig.....Jaaajj, épp most vagyok túl egy adagon....Csodálatos a nyárban ez a gyümölcs bőség, cseresznye tenger után jött a barackáradat....és most, immáron nem saját kertből, de mindig van a hűtőben sárgadinnye és/vagy görögdinnye. Imádom ezt a korszakot. Még akkor is, ha kemény hét következik, 40 fokos kánikula, főnök meg sehol. Illetve az túlzás, de irodaközelben nem...

Valami olyasmit írtam múltkor, hogy nem fogytam semmit a héten. Meglepetésemre egyszer csak megadta magát a mérleg alattam és  már -3,5 kg-nál találtam magam, mindössze 2 kilónyira a minimális célomtól. Tehát ez a fél kiló/hét működik. Juhúú....Ez annyi erőt ad a folytatáshoz. Persze el kell mesélnem azt is, hogy újabban néha elfog az édesség utáni vágy, ami korábban is magával ragadott. Édesség pedig nincs itthon semmi (bocs, gyerekek), leszámítva néhány csokis áfonyát....de ilyenkor általában gyümölcsbe fojtom a kínjaim, mostanság ugye főleg dinnyébe....

Klassz volt ez a hétvége, bár ma pl. Zalán egyik hisztiből esett a másikba, nem jöttünk rá, hogy mi orvosolhatná a kínjait. Végül most este elvitte őket Tibi kerékpározni, én meg főzöm a kukoricát illetve kaptam szomszédasszonytól friss sóskát, azzal is kezdeni kell valamit, mielőtt végképp elfonnyad. Réka jövő héten táborban...szegénykém, remélem, van ott légkondi, ahol a kreatív tábor lesz. Bár ő jól bírja a meleget, inkább fázós. Inkább az a kérdés, én mit fogok főzni ebben negyven fokban...Mert terveztem

- lasagnét (sütő tehát be lesz kapcsolva), 

- carbonara spagettit (gyors és finom, vagyis ide pipa), 

- valami tokányt tésztával vagy tarhonyával....

- ....és gyümölcsmártást csirkemellel főtt krumplival....

De meglátjuk, Főni nélkül nehéz hetem lesz és még ez a meleg is....

Csoda és Kósza nagyon bejött a gyerekeknek, jókat rötyögnek a vicces jeleneteken. Nem minden poént ismernek fel, olykor befigyel némi spét, de élvezik. Réka követeli a Harry Potter 4-et, de magától bele nem olvasna. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy mennyire jó ez, hogy én estimesézek (napszaktól függetlenül), magától viszont nem nyúl könyvhöz....de egyelőre nem tudok eszközt rá, annak is örülök, mennyire bele tud feledkezni egy-egy felolvasott történetbe és mennyire leköti őt minden, de minden.....És bízom  benne, hogy megjön az olvasó kedve is....Én már nem tudok visszaemlékezni, anyukám meddig olvasott nekem. Ugye első meghatározó olvasmányom a Tüskevár volt, amit biztosan nem harmadikban olvastam, hanem később....Segítene, ha a kezemben sokszor látna könyvet és most olvasok is egyet. Majd meglátjuk. 

Na ezt írtam tegnap. Már nem küldtem el, mert hívott a főnök, hogy áll egy kamion a határnál és a sofőr valami egészen ismeretlen számlát tol a vámos orra alá....Emlékezzek már, hogy mi is jön most és hová?? Na ebben tudtam éppen neki segíteni, de hogy mi történt az eredeti számlával....az rejtély volt ma reggelig. Sajnos a kollegina a "túloldalon" nem egy lángelme....persze én sem vagyok az, de én legalább igyekszem. A munkaidőm x százaléka azzal telik, hogy vajon most mit ront el és hogy fogom kijavítani. Na MOST szabira vágyom. 

Diétával bűnbe estem, mert a fokhagymás diétás gombám mellé ettem egy falatka cigánypecsenyét egy egy marék sültkrumplit.  Viszont bringával mentem ma dolgozni (hazafelém majdnem meghaltam a 38 fokban, ahogy a forró szél olykor szájbavágott....)úgyhogy pár száz kalóriát ledolgoztam. Viszont vacsora után ölni tudtam volna egy kis csokiért, micsoda szerencse, hogy nincs itthon! Úgyhogy ettem egy kis kanál nutellát és jobban lettem.....Még 4 kiló mínusz kellene. Októberre bombanő leszek. Hogy aztán Advent idején megint sütit zabáljak....

Mostanában lelkifurim van, amiért a gyerekeket nem halmozom el minden finomsággal a diétám miatt. Nem is tudom, mikor sütöttem valami süteményt. Na jó, a barackos-mandulás Limarás süti nem számít. Lángost szeretnék, pizzát, lekváros batyut, túrós batyut vagy fánkot friss lekvárral. Zalán úgyis megjegyezte egyszer, hogy a hozzámbújáson és a meseolvasáson túl csak arra vagyok jó, hogy finomakat főzzek. Erre már lassan arra sem....Mindenesetre ebben a 40 fokban pihenőt szavazok a sütőnek, majd utána belehúzok....

UI: A cicám jól van, szombaton úgy dorombolt, hogy muszáj volt 3 órán át simogatni....:) :) Imádom! 

Mi mondtuk

Tibi: - Ó, Eszter állandóan fotózza magát, olyan mint egy páva. Tele van vele facebook...
Én: - Hát mert szép és kihasználja, hogy 40 évesen MÉG szép és fiatalos....
Tibi: - Nem is szép....
Én: - Ezt mondta Kati férje is....csodálkoztam is. Azt hittem, minden pasi el van ájulva....
Tibi: - Te viccelsz. Eszter teljesen átlagos nő...semmi különös. Csak magasan hordja az orrát és azt hiszi különb mindenkinél, amiért ilyen menő a férje és egyáltalán....
Én: - Nem tudom, szerintem szép nő. Jól is tartja magát....
Tibi: - Ugyan már....Egyébként a Kati is ronda.
Én: - Ronda????
Tibi - Hát műköröm, drága ruha, egy kiló smink, de ennyi...
Én: - Akkor sem ronda....
Tibi: - Ugyan már....Néztél már te rá?
Én: - Figyu, 6 éve ismerem....
Tibi: - Ronda tyúk, ahogy Eszter is....csak teszik-veszik magukat....
Én: ......

Nem ismeritek sem Esztert, sem Katit, de csak megsúgom, hogy igenig csinos és klassz csajok 40 körül. Ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy hogy a fenébe állt szóba velem Tibi egyáltalán? Az meg megint rejtély, hogy hogy jutottunk odáig, hogy el is vett feleségül.....Persze nem faggatom, mert még úgy jár, mint egyik barátnőm, aki addig addig faggatta az urát, hogy miért választotta őt feleségének, hogy az kibökte: tudtam, hogy jó háziasszony leszel.

...

Réka egyik ruciját kölcsönadtam, Réka pont tanúja az átadás-átvételnek. Mivel nem szóltam előtte neki az ügyletről, féltem, hogy félreérti. 
- Csak kölcsönadtam ...  
Réka nem szól semmit.
- Réka, nem adtam el, csak kölcsönadtam.
- Jó, jó, gondoltam....
- Miből gondoltad, nem értem....
- Az az egy normális rucim van, sejtettem, hogy nem adhatod csak úgy el....

...

- Zalán, kértem időpontot a doktornénihez, meg fogja nézni a szemedet.
- Oké...
- Deeee, tudod, cseppenteni is fog majd a szemedbe, hogy meg tudjon vizsgálni....
- AZT MÁR NEM. KI VAN ZÁRVA!!!!
- Utána bekukkanthatunk a játékboltba egy pici apróságért..... - teszem hozzá gyorsan (mert magam vagyok a mintaanya)
- Akkor jó, hurráááá! - azzal elszalad nagy boldogan, hogy elmondta Rékának, mit fog választani a Müllerből. Erre Réka is szemvizsgálatot követel, de Zalán leinti, majd neki is vesz valamit, no problémó...

...

Ha mérlegre állok, általában reggel merészkedem a közelébe. 
Tibi a kanapén ülve szemtanúja.
- 70 kiló? - néz rám vigyorogva.
Hogy már 3 kilót fogytam, fel sem tűnik neki....Pedig én már érzem. Olyan nagyon jó!

.....

Felhívom Tibit a melóból.
- Mit csinálsz? 
- Krumplis tésztát reggelizek....Miért nem vitted el mama krumplis tésztáját ebédre?
- Már elmondtam ezerszer, hogy én nem eszek ilyesmit...
- Hogyhogy nem eszel?
- Krumpli és tészta....ez nem fér bele a diétámba. 
- Hm....
- Zöldséget eszem zöldséggel, pici hús, fehérje, zabkása, tudod....
Öt héten vagyok túl a diétával, de neki még nem esett le....Na igen, mert hétvégente vagyunk együtt, amikor általában mindig picit bűnözök....Hogy kihagyok egy ebédet adott esetben, az nem feltűnő...

....

Egyik este:
- Na megyek, lezuhanyozom, hátha felfrissülök... - állok fel a kanapéról és én balra el.
Még hallom, ahogy utánam szól.
- Jó, persze.
Egy óra múlva Tibi megáll előttem:
- A gyerekek pizsamában, te nem akarsz végre lezuhanyozni??? 

...

Ülünk az autóban négyesben, a rádióban a WellHello egyik dala szól, az Odaút. Egyszer csak Réka felháborodottan felcsattan a refrén hallatán (elfelejtünk hazamenni)
- Hogy lehet az, hogy valaki elfelejt hazamenni? Mekkora butaság ez! Hogy lehet azt elfelejteni?? Olyan nincs is.
Hát reméljük, nem lesz

Na csók!

Feszült nap volt a mai az irodában, nem hiányzik az ilyesmi. Reggel a bankköltségről próbáltunk egyezkedni az egyik partnerrel, nem én fordítottam, mert németből szóban (sem) vagyok tárgyalóképes, de füleltem és figyeltem, láttam, hogy Főninek nincs jó kedve....és hát ilyenkor az van, hogy mindenkire ráragad ez a feszültség és para, főleg, hogy a telefon után attól függetlenül mindenkit rapportra hívott (kivéve engem, úgyhogy ez csak utólag tudatosult bennem.) Később ötig benn ücsörögtünk Főnivel és beszélgettünk arról, hogy felmondott az egyik raktárosnak és hogy ez hogy és mint volt....Na mindegy, erről ennyit. Remélem, a holnapi egy lazább nap lesz, bár nem nagyon hiszem....mert Főni jövő héten megen nyaral és addig, gondolom, rendezni fogja zűrös ügyeinket...

Ebben felmondós, ideges hangulatban el is felejtettem telefonálni a szemész doktornőnek. Történt ugyanis, hogy Zalánnak még hiányzik az iskolakezdéshez a szemészeti kontroll. Nem kötelező, mert semmi tünete, csak én lennék nyugodtabb, ha tudnám, hogy Zalán szeme sas. Mivel a gyerekek szeme baromi sokat kompenzál, ajánlott minden gyerkőcnek az ilyen vizsgálat, még ha nem is fincsi, mert tágítják a pupillát előtte.....Na most a rendelőintézetben fél év az ilyen tünetmenteses esetekre a "várólista", úgyhogy erről lecsúsztam már márciusban (hanyaganya), pedig eddig tb-s szemészetre jártunk, mert a doktornő ugyanaz és tbsen is rendes. Szóval tárcsáztam (megérintőképeztem az okoskámat) és meghökkenve tapasztaltam, hogy szeptember 5-re kaptunk időpontot, keddre, 2 órára....Ezt közölte a vonal végén a hölgy. Az már javában benne van a tanévben...hápogtam. Csak két munkanappal korábbi is remek lett volna, de neeem, olyan nincs. Úgyhogy majd vissza kell hívnom őket, hogy ugyan keressünk már egy másik időpontot, ami iskolabarátabb...mert annyi eszem nem volt, hogy ....

És világbajnoki döntőőőőős a magyar vízilabda válogatott, emberek!!!!!!!!!!!! Fantasztikus csodálatos....!!! 

Szóval akkor a telefonban hirtelen nem jöttem rá, hogy kereshetnénk jobb időpontot is, mondjuk egy pénteket, vagy akár az őszi szünetet belőhetném...biztos megtalálnám a neten, hogy az új tanévben ez mikorra esik...

Rékának jövő héten Borka tábor, valami divattervezős, remélem, élvezni fogja. Ma találtam neki egy másikat is, az én szabim utáni hétre. Megnéztem mennyi szobrász és festő lesz velük és egyből felcsillant a szemem. Azt megkérdeztem, hogy van e hely, elvileg van, úgyhogy okés. Kicsit gyanúsan olcsó, mert ebéddel együtt 7000 Ft...de majd még nyomozok, nem is én lennék.

Múltkor olvasgattam a jegyzeteimet, amiket az elsős szülőin írogattam. A német  A4-es sima füzetnél ott állt, hogy aszonygya: "az első 10 oldalt háromba bevonalazni". Úgy pislogtam erre a hat szóra, mint aki életében először olvassa. Akkor és ott a szülőin pontosan tudtam, hogy ez mit jelent, csak azóta egy az egyben kiesett az egész. Nosza, írtam facebookon az egyik anyatársamra, aki fellapozta a jegyzeteit, ám ő nem hogy nem írt semmi ilyesmit , nem is emlékezett, hogy elhangzott volna ilyen....Később eszembe jutott, hogy hohohohóóó, van nekem egy elsős anyuka ismerősöm, aki 2 perc alatt felhomályosított, hogy igen, két határozott függőleges vonallal fel kell osztani a lapokat a der, die és a das miatt.....Hja igen, buta én, akkor már beugrott, amit Mónika néni a szánkba rágott a szülőin.....

Meg kell mondanom, hogy rémes szokásokat vettem fel. Ahelyett, hogy hazaérkezve, hideg italt vennék magamhoz illetve egy jó könyvet vagy egy klassz filmet, tegnap Zalán ruháit válogattam, néztem át, ma meg Rékáét. Ez már biztos, hogy a kor...normális embernek ilyen nem okoz örömet, hogy a pólók és felsők rendezettek, gatyák, zoknik nem őrült káoszban, hanem csini glédában....Hát van baj....Viszont azt már tudom, hogy semmiféle ruhaneműben nem szenvednek hiányt. 

Megérkezett a könyvcsomagom, amit a gyerekeknek rendeltem. 

- Egy ropi naplója - igen szerethető könyvnek tűnik. Ezt Réka maga fogja kiolvasni, legalábbis én így tervezem. 

- Harry Potter 4, - ezt egyelőre eltesszük

- Laura Dockrill - Dilis Darcy 

- Czigány Zoltán - Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai (két lóról szól)

- Timothée De Fombelle - Ágról szakadt Tóbiás 

Ugyanazt érzem, mint kamaszkoromban, amikor beszabadítottak egy nagyobb könyvesboltba és onnan 10 könyvvel távoztam...Akkoriban még olcsóbb volt. 

Kár, hogy Rékát nem járta át ugyanaz az izgalom, bár legalább örült a könyveknek és nem mondta, hogy "anya, nekem ne vegyél könyveket...." -mint Zalán.  Persze kapott ő is, el nem szaladhatott. 

Na befejezem, mert közben megy a horvát-szerb meccs, álmos vagyok és úgy érzem, hogy sok baromságot locsogok össze, tele gépelési hibákkal...merthogy sajnos nincs erőm visszaolvasni, miről számoltam be, úgyhogy zuhany, ágy és holnap megint péntek....Ó, jeee....

UI: Réka szombatra meghívást kapott az egyik barátnőjéhez, valami családi buli lesz és a végén a Rep-Tárba is átruccannak...Lesz eszem-iszom is. El ne felejtem megkérdezni meghívónkat, hogy 1) hol laknak 2) mikor kezdődik a buli. Egyébként semmi terv nincs a hétvégére. Ha nagyon meleg lenne, kiruccanunk Martfűre úszni (múltkor a BVSC-Zugló vízilabdás palántái 11-13 évesei edzőtáboroztak Martfűn), ha nem, más program után nézünk. Majd meglátjuk. 

A  héten nem fogytam semmit. Mama küldött szilvásgombócot, fél kiló fahéjas porcukorral (a fehér méreg....) Örültem, hogy csak egyet ettem belőle, igazából négyig nehéz megállni. Alapból répa volt a vacsorám és pár csoffand barack...No de visszakaptam ma a bringám, úgyhogy égettem pár száz kalóriát. 30 km/h felett száguldottam ma a Tesco mögött, nagyon állat!!!! Na csók, éljen a péntek! 

Válság van

Már kapható Vadadi Adrienn új könyve, a Leszel a padtársam? Ennek nagyon- nagyon örülök, mert nekünk (a gyerekeknek és nekem) ő az egyik kedvenc írónőnk. Persze Berg Judit sem kutya, Rowlingról nem is  beszélve, ugye.... A könyv ráadásul aktuális is nekünk idén, leendő elsősöknek szól, az én ici-pici, hatalmas fiam pedig elsőős lesz hamarosan. Szépséghiba, hogy pont ma rendeltem könyveket a Pagonytól - általában onnan szoktam és ott még nem is kapható, de sebaj, majd lecsapok rá valahol. 

Szerintem már írtam róla, hogy V.A. stílusa nagyon a kedvemre való, ha könyvet írnék (talán megteszem, ha a gyerekek kirepülnek, én meg unom magam) valószínűleg ilyet írnék. Ilyesmi lenne a cél.  Nem azért, mert másolom, utánzom (ahogy Réka mondaná, kopizom (blá..) hanem mert közel áll hozzám a stílus. Szerintem egészen remek. Ő az, aki le tudja kötni Zalánt is, ami a mindenevő Réka mellett nagy szó. Zalán könnyen feladja, bár érdekes, hogy mostanában a Kincskereső kisködmönt olvasom fel nekik és olykor Zalán is fülel. Réka nagyon szereti, amit picit furcsállok, mert bár gyönyörűen megírta Móra, kétség sem férhet hozzá, de a történet maga...

Némileg lehűlt a levegő, az éjjel légkondi nélkül aludtunk. Egyből tiszta ágyneműt húztam a hűvösebb tiszteletére. Hajnalban arra ébredtem, hogy fázom. A gyerekek a napot mamánál töltötték, én meg még mindig kínlódom, hogy hogy is jöjjek szabira....De holnap letárgyalom a főnivel. 

Mamánál  immáron három cica is van, aki körül lehet sündörögni. A legkisebbe, egy fekete, nagyszemű szépségbe vasárnap este beleszerettem, miután az jót aludt az ölemben, amíg simogattam. Hatalmas volt a vágy bennem, hogy hazahozzam. Nem akartam elhinni saját magamnak, hogy így érzek. Tibi jelentőségteljesen anyósomra nézett és megjegyezte, hogy neki 3 gyereke van..... Ha...ha...ha. Aztán győzött bennem a felnőtt, - mit is kezdene a cica egész nap egyedül... a munkahelyemre csak nem vihetem be, bár egér ott is van, bőven.....- elnyomtam a gyermeki vágyat és otthagytuk a cicát, de még másnap, a zivatar alatt is rá gondoltam, hogy vajon mit csinál és nem fél e nagyon, hiszen vasárnap érkezett anyósomékhoz, távol a szobacica anyukájától, kinn a kert szabadságában és annak minden veszélyének kitéve....Ma a gyerekek meggyőződtek róla, hogy a macskosz egyenesen virul, semmi gondja, baja, nyűgje. Majd hétvégén megint meglátogatom.

Nagyon más nem történt. 

A diétámmal elég nagy válságban vagyok, a hétvégén elvesztettem egy kicsit a fejem, ettem hot dogot, pici rántott husit, fagyit, péksütit, jajjj.....azóta nem is mertem mérlegre állni. Valahogy elkezdtem szenvedni. Talán mert nem elég gyors és látványos a dolog és az agyam azt gondolja, hogy 2,5 kg fogyás nem ér meg semmilyen szenvedést....Reggel betoltam egy kis sajtot és paradicsomot (kiflivel....), majd vittem zabkását, mert tudtam, hogy délig nem bírom ki. Bébi adag csirkenyárs (konkréten a gyerekek adagjának a fele) kukoricás rizzsel, banán....Hazajöttem, kinyitottam a hűtőt és betoltam 3 grillezett virslit egy hot dog kiflivel és mustárral. Ez kb. 500 kalória, amivel horror volt szembesülni. A baj az, hogy ez sem érdekelt. Úgyhogy nem tudom, mi lesz, de remélem, hogy kitartok és nem gyengülök el. Az biztos, hogy reggelire marad a zabkása (zsírszegény tej + zabpehely és semmi, de semmi más, már áfonya sem), ebédre a 400-500 kalóriás kis porcióm....és vacsorára főtt tojás zöldsalátával (öntet nélkül) valamint egy kis dinnye, mert annak úgy sem tudok ellenállni....Mindig csak egy nappal nézek előre, ha többre is néznék, rendelnék egy pizzát dupla tiramisuval és kólával, nehogy depresszióba essek....:)  Hát ez van. Majd csak kimászok a gödörből és nem kezdek vacsorára kolozsvári szalonnát enni lilahagymával, mint főiskolás fénykoromban. Nehogy azt higgyétek, hogy híztam tőle! Egy fenét. Pedig milyen felemelő is, mennyi boldogsághormon is szabadul fel egy jóízű vacsorától....Főtt tojás és zöldsaláta, öntet nélkül. Ez lesz holnap a vacsora és semmi, de semmi más. Remélem, lesz hozzá erőm. A gyerekek lencsefőzeléket kapnak virslipolipokkal. Az talán nem olyan nagy kísértés lesz a belemnek. Anyósom küldött krumplistésztát....Hát hallottatok már ilyen kegyetlenségről? :)