A többit meglátjuk

Idén elmaradt az sulis anyák napja, mert a gyerekek gőzerővel készültek a Suli Gálára. Igazából nem nagyon értettem az egészet, hiszen tavaly június elejére tűzték a gálát,  akkor volt idő szép műsort kanyarítani és gyönyörködni az egyre hatalmasabb (másodikos, de ugye relatív) gyerkőcökben.....idén meg majdnem egy hónappal korábbra? Valamire ennyire kell a pénz?  Ennek semmi értelme. Nagyon nem morogtam,mert az anyák napja is teljesen tantónéni függő, egyeseknél már elsőben sincs, másoknál meg még felsőben is....szóval itt nem a szülők diktálnak valószínűleg. Szóval maradt a suli gála, aminek alá lett rendelve néhány tesi óra, etika óra (már így hívják, nem is tudtam) és ének óra. És még amiről nem tudok.

Nálunk ez egy baromi hosszú rendezvény szokott lenni a Művelődési Ház profin behangosított, bevilágított és mindenféle 21.századi kütyüjeivel ellátott termében, ami idén is zsúfolásig megtelt. Annak ellenére, hogy 2000 ill 2500 Ft volt egy jegy.  Munka után beesni oda nem feltétlenül az, amire az ember vágyik, de 2 éve sem panaszkodtam, idén sem volt gond. Légkondi megoldva (túlzottan is), ülőhely kényelmes, színpadra látás közel tökéletes.... Fél hatkor kezdődött pontban és negyed kilenckor csendült fel a finálé, amit kicsit csalódottan nyugtáztam, még elnéztem volna a bandát. Igazából a felsősök produkciói az érdekesebben, mondom ezt úgy, hogy van két elsős gyerekem, ebből az egyik még csak papíron az.  De hát ez a helyzet. A kéttanosok (1A)  tiroli népdalokkal indítottak, hát nem mondom, hogy reggelig tudtam volna élvezni. Zalán meg volt győződve, hogy ovisokat lát. Nem tudtam meggyőzni. Nem mindenki tölt el négy évet a az oviban és nő akkorára mint ő. Tényleg, pontosan nem is tudom, hány centi, de 128-as gatyókat hord és őszre 134-140-et veszek, ha látok valami jót. Sakkpalotások persze a sakkprogram egyik induló szerűjével arattak sikert.

Rékára összességében nagyon büszke voltam, mert két tánc koreográfiával is felléptek és mindkettőben ügyesebb volt, mint gondoltam. Pont most tiltottam le a jövő évre nézve a táncról, mert a tanárnő egy sárkány és fúria egyszerre. Most is úgy rángatta a gyerekeket a színpadon, hogy rossz volt nézni. Na ő legalább nem játsza meg magát, önmagát adja minden közönség előtt. :)  De ami a legmeghatóbb volt az én anyai szívemnek, az az önfeledt öröm, ami sugárzott róla. Izgalomnak, lámpaláznak semmi nyoma, lucikolt a reflektorfényben. Később, a Mekis Drive-in-nél sorunkra várva morfondíroztunk Tibivel, hogy te jó ég, ugye nem lesz színész??? De aztán megnyugtattam magam, hogy kiemelkedő tehetséggel azért nem mondta a verseket, szóval talán nem. Persze a színészettel sincs akkora gond.....csak valami normális pályát jobban szeretnék Rékának, már ha lehet választani. Nem lehet. :)

A 3 b műsorában volt pár mondatos szerepe, ami csak kevés gyerkőcnek adatott meg. Angyalként is nagyon helyes volt, imádtam, naná.  Ahogy lement az alsósok műsora, volt egy mini szünet, melyben Zalán a színpad előtti két széksor között futott sprinteket. Már vártam, hogy a helyi atlétikai szövetség embere könyörögni kezd nekem, hogy hagy szerződtesse, mint rövidtávfutót, de persze ilyen megkeresés nem érkezett. Ahogy visszacsüccsent mellém, elsötétült a nézőtér és felcsendült megint a zene, magyarán véget ért  a szünet, akkor kibökte, hogy ő nagyon-nagyon éhes. HÁHÁ, készültem ám! Lapult egy szelet maradék pizza a táskámban, semmi fokhagyma vagy kolbász, már amilyen gyorsan eltüntette, akár az is lehetett volna benne. Majdnem megveregettem a saját vállam, milyen szuper anyu vagyok, amikor kibökte a ded, hogy most meg szomjas....Mosolyom most kissé a képemre fagyott, ugyanis bár azzal is készültem, azt még az előadás előtti rohangálás során benyakalta. Odasúgtam neki, hogy tűrjön csöndben, nincs egy csepp folyadékom sem. Kibírta.

Legmeghatóbb - a saját gyerekemet leszámítva - mindig a nyolcadikos kis műsora, akik már olyan nagyok, hogy akár gimisnek is elmennének és hát tény, a java ott találja magát pár hónap múlva egy gimis évnyitón. Ez afféle búcsú is a ballagás előtt, hüüpphüpp..... pedig biztos előző nap még ők is elsősök voltak....nincs kétségem. Nekem most az ő műsoruk tetszett a legjobban, mert vicces volt és szórakoztató, habár a 7 B is kitett magáért, egy humoros műsor volt, melyben összehasonlították, hogy táboroztak a gyerekek 20-30 éve és hogy most. Volt kacagás bőven! Hát szóval negyed 9-kor vége lett  és nekem volt némi hiányérzetem, az A osztályok kevésbé voltak aktívak (azok a sima osztályok), onnan csak pár versmondó tűnt fel a színpadon olykor.

Szeretem ezeket a gálákat, mert olyan ilyenkor a suli, mint egy nagy család. Ez a kis iskola előnye, ahol csak két osztály van, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, összetartó és közösség formáló ereje van. Túl azon, hogy jó bevétel a sulinak.  Szóval jó volt, no. Másnap, ahelyett, hogy dolgoztam volna, sűrűn eszembe jutott a gála és nem feltétlenül az én gyerkőcöm produkciója, hanem úgy általában. Tény, hogy élmény volt. Rengetem munka pedagógusnak és gyereknek egyaránt, amiért elismerés jár nekik.

Lassan hagyománnyá válik, hogy gála után gyorsétterem a folytatás, 2 éve kínait ettünk, idén Mekit.  Hazaérve pont Pápai Joci Origo dala következett, ami nekem nem egy minden idők legnagyobb Eurovision kedvence, de ha már ő jutott ki, hát drukkoltunk neki szívből. Jól is sikerült a fellépés, az a hegedű nagyon ott volt minden szempontból. És hát aznap este nem nagyon kellett senkit biztatni az altatásra, bár a gála után Réka erősen túl volt pörögve, a téren cigánykereket hányt a fűben, hm....kíváncsi leszek, pár év múlva hogy vezeti le az adrenalint.

Ma ugye szombat van. Nekem takarítás, mosás, vasalás, ahogy mindig, Rékának szülinapi zsúr délután, a fiúk pedig Nyíregyen vannak a Sóstó Zoo-ban. Remélem, nem áztak el, mert itt szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna.....4-5 között indulnak vissza, különvonattal, amely nem áll meg csak az állatkert előtt - hiszen onnan indul vissza - és Szolnokon, a pályaudvaron. Nem szupi? Kellene egy ilyen fix járat és biztosan sűrű vendégei lennénk az állatkertnek.

Még 3 durva hét a suliból és Isten veled harmadik osztály. Jó gyorsan eltelt... Matekból írnak szerdán, egy utolsó TZ-t. De az nem a vége, mert még egy ÉVES dolgozat is vár rájuk. Nem szupi? Németbő még egy TZ, nyelvtanból még kettő....és nem is sorolom, mert még elmegy az életkedvem. Inkább váltsunk Zalánra, aki 3 hét múlva ilyenkor már képletesen búcsút vesz az ovinak. Ne is szaladjunk olyan előre, mert jövő héten szülinapozunk!!!! 7 éves lesz csütörtökön, te jó ég! Már 7 éven aluli gyerekem sem lesz többé.  Még szerencse, hogy ahogy nő, úgy szépül és okosodik, hehe. :)

Itt tartunk. Ajándékok megvannak, a tortát holnap rendelem. A többi meglátjuk. :)

Ja és néhány fotó a gáláról zárásnak. Naná, hogy Tibi készített őket. :)

                     

Szerintetek?

Múltkor békésen relaxáltam a zuhany alatt, élveztem a relatív csöndet és nyugalmat....a kádban ülve....zubogott a fincsi meleg víz...egy fárasztó nap végén...mi esne még ennél is jobban? A gondolataim egészen máshol jártak, szinte teljesen kikapcsoltam, bár már meg nem tudnám mondani, hogy merrefelé. Egyszer csak nagyjából egy méter távolságra tőlem, megpillantottam egy sötét alakot. A szemüveg ugye nem volt rajtam, úgyhogy csak ennyit láttam. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért, majdnem hitelesen hoztam a zuhanyos jelenetet Hitchcocktól....Leszámítva, hogy itt erőszak és vér nem volt. Csak a röhögéstől fuldokló és éppen ezért alig tántorgó Tiborom, aki kiszédült a gőzből a folyosóra. Van egy olyan tendenciája, hogy ha alkalma van rá, ad hoc jelleggel megijeszt. Szerintem egyáltalán nem vicces. Ahogy ő a hasát fogta, én még pityeregtem is, annyira megijedtem....Mire ő: kizárt dolog, hogy nem hallottam, ahogy behatolt a bejárati ajtón.

Grrrr........

Híreim

Ma már keddet írunk és lassan május közepe lesz. Én még mindig ott tartok, hogy Szilveszter köszöntött ránk és etetjük a kacsákat, hattyúkat a befagyott Zagyván. Valahogy olyan érzésem van átvitt értelemben, hogy állok a pályaudvaron és elrobog mellettem vagy velem (nem mindegy!) az élet. :) :)  Vagy mintha valaki egyre gyorsabban tekerné azt az időkereket. Onnan gondolom, hogy gimnazista koromban egy örökkévalóság volt egy félév, nem is beszélve a 45 perces kémia óráról Hajdu tanárúrral....Most meg egy villamás egy hét. Soha nem hittem el apámnak, hogy 80 év is egy villanásnak tűnik sokszor....Tudom, tudom, közhely, hogy az idő rohan, de az biztos, hogy egyre gyorsul....

Ma megérkezett a futárral Zalán ballagós inge. Megmutassam? Már késő, itt a fotó:

Hát nem lesz ördögien csinos ebben Zalán a ballagáson? Tisztára meghatódtam, amikor kibontottam ebédszünetben (még jó, hogy az asztaltársam nem volt ott), mert elképzeltem, milyen fess fiatalember benne az én fiam. Tuti, hogy szét fogom bőgni magam a ballagáson. Nem azért, mert sajnálom, hogy véget értek EZEK az óvodás évek, hanem mert véget értek az ovis évek, korszak lezárul, meg minden. Meg egyébként is olyan rohadt gyorsan tép az idő...ugye még sosem említettem?

Múltkor beszélgettem egy ismerősömmel a blogokról. Azt kérdezte tőlem, vajon ki kíváncsi a másik életére, mit főz, mit csinál, mi van a gyerekeivel? Vagy csak nézzük az alapokat: mit gondol a másik. Ki a fene olvas blogokat? Kérdezte ezt pont tőlem, akinek van egy, bár nem árultam el neki. :) Ezen tényleg elgondolkodtam, Mert hát felteszem, olvasója és írója válogatja. Ha hasonló korúak 

a gyerekek az érdekes lehet. Vagy ha az író más kultúrában tengeti napjait. Van olyan is, hogy homlokegyenes más a véleménye és beállítottsága az adott bloggernek és én mégis olvasom (bár egy idő után le szoktam kopni, az tény). Előfordul, hogy a szimpátia azonnali, a stílus mintha a sajátom lenne, a szavakat mintha én írtam volna. Ilyenkor a kapcsolódás azonnali. Általában igaz, hogy első látásra és olvasásra eldől a dolog, követek e egy blogot vagy nem. Én. Mert persze mindenki másképp csinálja, ahogy a dal is mondja. Az biztos, hogy van blog, aki 9 év olvasok, sok olyan is van, amelyik megszűnt vagy bezárt. Nem egyért nagyon kár. 

Ma nem volt túl virágos napom. Túl azon, hogy esett az eső reggel, szakadt, valahogy nem túl fényesen alakultak a dolgok sem. Délután jött egy német nyelvű e-mail, hogy ez és ez a kontakt már nem kontakt és hogy ő, mármint a németes lesz az új. Megírtam neki a nyöszörgésem, hogy olyan nincs közöttük, aki angolos, mert ugyan elvagyok a némettel, de meghalnék, ha telefonon kellene valamit elintéznem. Vagy méginkább igen szófukar lennék. Visszaírta, hogy nincs és hogy a felettese kérése, hogy ő vigye tovább a felmondott kollegina cégeit, mi is egy ilyen vagyunk. Afenébe! Most már tényleg muszáj lesz megtanulnom rendesen németül és hamarabb, mint ahogy Réka halad....De hogy mikor, fogalmam sincs. Aztán rá egy órára Viber-en rámírt a volt kontakt, Elena, hogy ő már nem dolgozik ott és ott, de sajnálja, hogy mi már többet együtt nem és elnézést kér, ha bármi gubanc volt....Én is sajnálom....Hát ez egy ilyen nap. Pedig vele lehetett chat-elni és erről meg arról beszélgetni...Hiányozni fog. Azért gyorsan bejelöltük egymást a facebook-on.

Vacsorára brokkoli krémlevest főztem. Reszeltem egy kupac sajtot, rá jött a forró leves, egy kis pirított kenyérkocka....azzal vackoltam be a kanapéra Rékával és a matekkal. Maga a mennyország. Ilyen idő van május elején-közepén, hogy fázik a lábam zokni nélkül és ilyen vacsora esik jól. A hideg tejszínhabos gyümölcsleves helyett. Nahát! Engem egyébként annyira nem zavar, ugye én a meleget nehezebben viselem. Ott nem lehet eléggé levetkőzni. Vagy ha lehet is, azt sem segít feltétlenül. :) 

Tegnap egyes helyeken fél áron adták a fagyit. Tavaly nagyon kellemeset lakomáztunk és ezt idén sem hagytuk ki. A legközelebbi cukrászdában az idei szezonban (1.o) 250 Ft lett egy gombóc fagyi, amin annyira felháborodtam, hogy mindenféle fagyi recepteket kezdtem el keresni a neten. Csokit már pl. találtam is. Nem szégyellem magam, hogy nem is ha+sználom a fagyigépem?!? Nem lesz ez így sokáig, ilyen fagyi árak mellett. No de tegnap felező nap volt, úgyhogy elvágtattunk Tibivel a cukrászdába, a gyerekeket meg jól itthon hagytuk. Hát mit mondjak, mangót és csokis kekszet kértem, hm.....úristen, de finom volt a csokis keksz!! Főleg, hogy most 150,- ért adták (no comment, félár, mit??)  Lehet, hogy ezek után is járok majd cukrászdába egy fagyit betolni, csak a gyerekeket elfelejtem meghívni. Zug fagyievő leszek. Mert nekik jó a jégkrém is, én meg azt nem igazán szeretem....A gyerekeknek vittünk csokis kekszet és málnát, mert úgy emlékeztem, hogy ez a kedvencük, málna Zaláné, csokiskeksz Rékáé. Tibi forszírozta volna, hogy több félét vigyünk, de nem, 2 fajtát kértem végül. Itthon nagy volt az öröm, hogy hurrá, hurrá honnan tudtuk, hogy pont ezekre éhesek??? Eltalálom néha én is....szarva közt a tőgyit. :))  

Nyaraláshoz még semmi terv és nincs is kedvem menni. Illetve lenne kedvem hegyek közé, erdőbe, de semmiképpen vízpartra. Talán mert a kis recegős hájaimat szégyellem tudat alatt.....nem tudom. Majd meglátjuk, itthon biztos nem maradunk, de szerintem idén (is) kimarad a Balaton. Egyetlen dologhoz lenne kedvem: költözni és rendezkedni az új lakásban. Ez azonban még várat magára....

Csütörtökön Suli Gála, ez a következő fontos programpont. Vívni nem ment a lány, mert velem akart lenni otthon kettesben. Hát jó. Furulya óra elmaradt, a tanár nem találta meg Rékát vagy Réka szalajtotta el a tanárt, ezt nem tudni. Zalánnak nevtanos napja volt, logopédia, iskola előkészítő buli. Jaj, jut eszembe, minap egészen lenyűgözött, milyen jól tud számolni. A tízes átlépés egyáltalán nem probléma számára: pl:  9+2= 11, 18+4=22. Meglepődtem, mert nem szoktunk számolni itthon egyáltalán. Az oké, hogy 3+2=5. de hogy tízest is átlép gond nélkül....az szerintem egész ügyes. Büszke voltam rá nagyon, hogy csak úgy vágja az eredményeket. Hűha! 

Réka fésüli a Barbie babáinak a haját. Mindig meg tud lepni....

Megint eggyel kevesebb

Zalánnak ma reggel kipottyant az a foga, amelyik amellett volt eddig, amelyiket Réka tavaly a névnapomon kiverte. Na értitek? De ez sem pontos, mert ez a fogacska egyáltalán nem volt a helyén már jó ideje. A két maradandó fog kiszorította és afféle banyafogként (Miss McAffy? Pont olyan!)  előrefelé állt. Amíg reggel bele nem akadt a pólójába és a kanapéra nem pottyant. Én úgy örültem, el nem tudtam mondani. Kb. mint amikor a válogatott gólt lő és az nem semmi. Zalán kevésbé lelkes mert a fognak maradt helye, ami miatt Zalán nem túl lelkes. Majd begyógyul!

Még két hét és elvileg érkezik az íróasztala Zalánnak. Múltkor azon veszekedtek, hogy kié a szebb és jobb...gondoltam én, hogy két egyformát kellett volna venni. Nem szóltam semmit, de elvileg a Zaláné 3x annyiba kerül, hiába kisebb hiszen új, még Rékáé egy Ikeás Leksvik színű használt volt, még ha teljesen újszerű is...Nagyon remélem, praktikus lesz és kellő hely áll majd rendelkezésre a sulihoz.

Egy hónap sincs már a ballagásig. Fiús anyukák, adnátok nekem tanácsot? Milyen cipő illik a pasiknál az ünneplő ruhához? Gondolok itt ovis ballagásira és iskolás évnyitósra. Nálunk suliban nincs megkötés, fehér ing, sötét alj, ez az egy előírás, plusz a sulis nyakkendő és kitűző. (Most eszembe jutott a piros nyakkendő és a síp, hehe....voltatok még úttörők, mint én? Nem nagyon hiszem. :)) Na szóval a lényeg: Mit adnátok / adtok a ballagó ovis lábára, ha fehér ing és sötét nadrág lesz rajta? Szandált? Ünneplő cipőt? Fekete sportcipőt? Tényleg tanácstalan vagyok, még sosem néztem ünnepségeken a kispasasok lábait, hogy mi van rajtuk. A csajoknál könnyű, fekete cipő, pánttal vagy pánt nélkül, masnival vagy csattal, avagy teljesen natúron, bőr, műbőr, lakk, kinek mi jön be.

Itt a hétvége, hurrá, hurrá és megy a Virtuózok is, tinik középdöntője. Még nem sírtam....és már pont egy órája tart. :) 

Felvették

Tegnap megérkezett a suliból a levél, hogy Zalánt felvették a kéttannyelvű osztályba Réka sulijába.  Van tehát két Rákóczis gyerekem, mert máris tanulói jogviszonyban van. Ezen biztos bőgök egyet, ha nem pont a munkahelyemen kapom a hírt. Valahogy, amikor a levelet bogarásztam (mert nem tértek ám rögtön a lényegre) nagyon kevés kétség volt bennem, hogy a nyelvi osztályba kerül, már éreztem, hogy nem lesz hidegzuhany.  Igen, az én picike fiacskám (akire immáron 128-as ruha illik átlagosan) ősztől az 1.a osztályba fog járni. Akadt egy csomó gondolatom is az öröm és a megkönnyebbülés mellett, de úgy döntöttem, hogy csak az örömnek adok helyet, minden más várhat.
Most intézhetjük a diákigazolványt, illetve június 2-án ballagás...

Ma volt az anyák napja az oviban, nyolcszemközt elmondott nekem Zalán egy verset....Illetve lesúgta neki a felét az óvó néni. Nem sírtam. Nagyon igyekeztem nem beleélni magam a vers tartalmába. Az óvónénik szerint ez a legbensőségesebb anyák napi buli....Biztos velem van a hiba, de túl azon, hogy Zalán nagyon cuki volt, az jutott eszembe, hogy egy verset igazán megtaníthattak volna neki egy félév alatt. Node ne legyek már gonosz, huss, csak megérintett a gondolat, már felülemelkedtem ezen. Mindjárt úgyis magunk mögött hagyjuk az óvodát. Hat év után először, szeptemberben semmi dolgom nem lesz ott. Annál több a suliban, pár utcával arrébb....

Lesz egy német kéttanos elsősöm, heti 5 német órával (plusz néhány óra még németül is lesz) és egy negyedikesem, aki szintén szintet ugrik és heti 5 német órája lesz. Idén felüdülés volt az a két nap, amikor nem volt német óra a 3b-ben..... na hát annak a szép világnak is vége lesz. :)

Node a lényeg, hurrá, hurrá, Zalánt felvették a kéttanos osztályba, szóval bizonyos szempontból folytatódik a családi hagyomány, tesóm két angolos csemetéje után Zalán is kéttanos lesz, csak éppen németes.

Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy megtanuljak németül......