Majális

Ez a hosszú hétvége egy kissé a meglepetés erejével ért engem. Két héttel ezelőtt még nem volt a látókörömben, ami nem csoda, hiszen nem régen volt Húsvét, a tavaszi szünet, amikor is szabin voltam. Szóval nem volt az a "mintegyfalatkenyér" feeling, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem esett jól, sőt. :) A tanulnivalót elosztottuk 3 napra, délelőttre és így a délutánok és az esték szabadok lettek. Nem volt az rettenet sok házi, de azért résen kell lenni, hiszen ha jobban belegondolunk, már csak a május van a sulira. Pünkösd június 5, utána kedden suli, és szerdától péntekig erdei iskola lesz Poroszlón. Hazaérnek, majd csütörtökön már utolsó tanítási nap és ballagás....szóval őszintén remélem, hogy nem gondolja senki tanerő, hogy júniusban lehet még érdemben mármint tanítani, illetve még inkább számon kérni. Ám még a május a nyakunkon van, bele sem gondolok egyelőre, hány TZ van ebben benne.....Mindig csak egy hetet nézek az utóbbi időben. :)

Ma május elsején pedig kerékpárra pattantunk és minden idők legtöbb kilométerét pakoltuk a bicókja és a saját izmainkba. A gyerekek minden áron át akartak tekerni Tószegre (tőlünk kb. 10 km-re fekvő település), úgy, hogy fogalmuk sem volt, hogy az milyen távolság. Nálunk a Tisza mentén végig kiépített kerékpárút van a természet lágy ölén és Tószeget is egészen jól megközelítettük, ám egyszer csak az út, legalábbis az aszfaltos elfogyott alattunk. Elszántan zötykölődtünk a kavicsos úton is, ám egy idő után az is az úttestbe torkollott....úgyhogy pont  9 km megtétele után visszafordultunk. A gyerekek egy kicsit csalódottak voltak, de még előttünk állt újabb 9 km, mobil telefon, vízhatlan ruházat és minden nélkül (mondjuk pénz és PZS volt a táskámban), úgyhogy picit felelőtlen volt ez a hirtelen projekt az én szememben, legalábbis gyerekekkel....Csudajó volt egyébként kerékpározni, a fenekem jelenleg nagyon fáj, de túlélem. Majd reggel meglátjuk hogy mi maradt az izmaimból.....

A Hetényi kórházat már láttuk a távolból, amikor engem megelőzött egy zöld pólós kerékpáros. A kerékpárúton mindenféle korlátokat emelnek helyenként, amelyek szűkítik az utat, hogy autó oda véletlenül se hajthasson be. Egy ilyent közelítettünk meg mi is, amikor azt láttam, hogy a zöld pólós nem lassít a korlátot megközelítvén. Már éppen szólni akartam neki, hogy vigyázzon, amikor késő volt, már repült a levegőben. Hatalmasat esett szegény, meg is ijedtünk, de szerencsére nem tört el semmije. A kerékpár mehet szervizbe, de  én jelen helyzetben megkönnyebbültem mégis, hogy nem kellett mentőt hívni, mert ugye telefon az nem volt nálunk.....Végül egy srác segített neki feltenni a leesett láncot, konstatáltuk, hogy az első fék kuka, a balesetes sérülései nem komolyak  és elköszöntünk. Reméljük, utóbb sem lesz agyrázkódása, eléggé nagyot esett, én meg ugye végignéztem, mint egy lassított felvételt.....

Mire visszagurultunk a házunk elég, pont 18 km-t tettünk meg, szép eredmény a gyerekektől. Én naponta 7 km-t tekerek (3,5-3,5)  (ráadásul nehezített terepen :)) , úgyhogy én még bírtam volna (bár a fenekem sikítva tiltakozott így is) Hát majd legközelebb. :) 

AranyMondatok

Csokit kérnek, de nem kaphatnak, miután gyalázatosan reggeliznek. És egyáltalán, reggeli után amúgy sincs csoki. Egyszer csak rajta kapom, hogy Zalán oson kifelé a nappaliból, kezében egy csokinak látszó tárggyal.
- Zalán.... - szólok utána, mire megperdül, jobb kezét a háta mögé rejti.
- Te csokit ettél.... - füstölgök, szó szerint, miután csokis szájú fiacskámra meredek.
- Dehogyis....
- Akkor mi van a kezedben?
- Semmi. - de a kezét továbbra sem látom.
- És mi az a kulimász a bajszodon? -villámgyorsan letörli.
- Az? Biztos filctoll.
- Te csokit ettél.....Nem kértelek rá, hogy felejtsd el a csokit?
- Nem ettem, Isten bizony nem ettem.
Háta mögött olykor látom megvillanni a csokinyulat.
Úgy hazudik a két szemembe, mintha könyvből olvasná. Már ezerszer lebukott és nyilvánvaló, ami nyilvánvaló, de ő csak köti az ebet a karóhoz. Kitart, mindörökre.
Zalán ilyen....





Rékával környezetet tanulunk. Néhány arany mondata:
- A gólya magához képest egy magas állat....
- A kócsag úgy udvarol, hogy hím a farkát villogtatja a tojónak....(akarta mondani farktollát)
- A gólyát piros csőrrel és lábakkal áldotta meg az anyatermészet
- Hogy a gólya hogy szerez táplálékot? Hát ...olykor csak áll egyhelyben, áll a vízben és sehová sem kell mennie a halért, békáért.
- Hány tojást tojik a kócsag? Halvány lila gőzöm sincs, anya. Miért, az ehető?
- A béka kétéltű állat, mint a szalamandra és a ....(gö....segíték én, mire kivágja) GÖRÉNY! És nevet, majd' megfullad.

- A szitakötő fejlődik, fejlődik éveken át, de még akkor nem igazi szitakötő....hanem eltelik pár év és akkor gondol egyet.....fogja magát...... kimászik a vízből és puff, feldobja a talpát. - Azzal a hátára gördül és négy végtagját az égnek mereszti. - persze közben remekül szórakozik.
- És akkor mikor lesz igazi szitakötő? Amelyik olyan jól repül?
- Ja, azt kihagytam.

- A tőkés réce pont olyan, mint egy közönséges kacsa.  A  kiskacsák amint kibújnak a tojásból, követik az anyjuk a vízbe és kezdődik a boldog kacsaélet  (ez a kacsaélet ismerős szó a könyvből)

Érdeklődöm tőle, hogy mit tud a pontyról. Mi rémlik neki úgy, hogy még a tankönyv szövegét nem olvasta el, csak az órai anyag mocorog benne.
- A ponty az a vízben él....mivel hogy egy hal.... - kezdi lassan. - A ponty kopoltyúval lélegzik, mert hal.....úgy vesz levegőt, hogy kitátja nagyra a száját, mire azon befolyik a víz.....átfolyik a kopoltyúján és az kiszedi belőle az oxigént.


Jó formában volt. :)

Helyzetünk

Telepítettem ezt a FeedJit-et (Live Traffic Feed) ...mert nem működött egyáltalán. Azóta minden olvasóm vagy Angliából érkezik az oldalra vagy Amerikából. :) Biztos úgy működik, mint a parancsolat....

A napom rosszul indult, belekukkantottam abba a videóba, ami rögzítette, hogyan szólalt fel tegnap Guy Verhofstadt az Európai Parlamentben és eléggé felidegesítettem magam rajta....A minimum, amit tudok írni, hogy meglehetősen megalázó és felháborító volt a helyzet...megbántam, hogy végignéztem.

Rékáék az elkövetkezendő héten minden német órán szódogát írnak. A feltételek roppant korrektek: 10 szó, egy hiba már négyes. Hát remélem, nem az ilyen idióta dolgokkal rontja le a sok ötösét, közöttük két TZ ötöst....Én nem tudom, ezt hogy találják ki a tanárok. Mi vezeti őket az ilyesmi kifundálásában?  Gonosz vagyok, hogy azt gondolom, nem pusztán annyi, hogy a gyerekek minél tökélesebben tudják a szavakat? Nem hiszem, hogy ezt pont májusban kellene elkezdeni, amikor már amúgy is fáradnak  a gyerekek, lelkesedésük egyre kókadtabb. Legalábbis Rékáé. Úgy kommentálta M. néni, hogy könnyű lesz ötöst szerezni. Nahiszen.....Meglátjuk, milyen jegyek születnek. Megtanultam Rékával a szavakat, de nem vennék rá mérget, hogy hibátlanra meg fogja írni. Vagy akár egy hibával. :) 

Jövő héten kedden tehát német dolgozat, szerdán nyelvtan TZ, minden, amit az igékről tanultak, csütörtökön környezet röpi, pénteken megint német dolgozat. De utálom ezt! 
Még pontosan 7 hét cumi! Ebből 5 durván cumi lesz, már érzem....A június már csak nem tartogat meglepetéseket. 

A suliból még nem jött papír, de csak felveszik Zalánomat, én azt mondom. Aztán meglátjuk, az tartogat e meglepetést. Zalánék tegnap elmentek edzésre Tiborommal, persze negyed órát késtek, szokás szerint, nem gond....Zalán azzal jött haza, hogy négy asszóból négyet vesztett, teljesen le volt döbbenve. Hát igen, előfordul ez a legjobbakkal is. :) Általában nyerni szokott, bár megfigyeltem, hogy mostanában mintha kevesebbet nyerne, mint korábban.......Mindegy, annyira kicsi még ő a víváshoz. Igazából még Réka is nagyon kezdőnek számít. 

Nem nagyon írtam a húsvétról sem, úgy rémlik. Volt tojáskeresés, a gyerekek kaptak színes ceruzát és gyurmát ajándékba, azt is meg kellett keresniük a kertben. Vicces volt, mert ahogy mindent begyűjtöttek, nekem volt egy gyanúm, hogy egy kis zöld csokitojás hiányzik. Hát tényleg, egy óra múlva, focizás közben azt is megtalálták. 

Múlt hétvégén megrendeltük Zalán íróasztalát, ezt talán már meséltem (???), még 3 hét és leszállítják. Na akkor megint át kell rendezni a kéglit, hogy legyen helye. Valahogy az ablak közelébe kellene tenni, de ugye csak egy ablak van és két íróasztal.....Valószínűleg kijön egy szekrény a gardróbba és akkor nagyobb lesz a tér....de hogy pontosan hogy lesz, majd csak akkor derül ki, ha az asztal is a saját valójában velünk lesz. Aztán majd lesz két íróasztal a szobában, ami egyébként erősen passzív szerepet tölt be, mert a lecke általában a nappali szőnyegén vagy kanapén, esetleg a mi ágyukban készül....hát hol máshol??? Csak akkor ül oda Réka, ha ÉN rendet rakok rajta...vagy még akkor sem.

Hát ennyi. Holnap Virtuózok. Kíváncsi vagyok, a műsor hányadik percében kezdek el először bőgni....:))) Aztán hosszú hétvége...szerintem jó sokat fogunk tanulni, jön a matek tz, nyelvtan tz, német szavak, környezetből is le vagyunk maradva. Majd valahogy beosztom, hogy ne legyen megterhelő. Állítólag az időjárás nem lesz kegyes hozzánk. Mindegy, a hosszú hétvége az hosszú hétvége, ki kell élvezni. Ha már élvezetek, fogyókúrán vagyok, de szerintem eddig egy dekát sem fogytam. Hétfő reggelig kellene 1 kg-ot felmutatnom. Illetve annyival kevesebbet kellene nyomjon. Háááát....Pedig lassan leszokom az evésről.....Nem biztos, hogy érdemes volt annyit zabálni húsvétkor. :)

A mi logisztikánk

Múltkor Réka úgy ment iskolába, hogy a vívó cucca véletlenül Tibinél maradt a kocsiban. Ez nem akkora baj, mert általában keddenként úgyis ő viszi el a vívóteremig. Kisakkoztuk, hogy tud edzeni a tornacuccával is, az a suliban van, csak el ne felejtse magával vinni, illetve majd később visszavinni a suliba, hogy tudjon tornázni. Később rámtelefonált Tibi, hogy a szervizbe úgy kapott időpontot, hogy rezeg a léc, nem fogja tudni Rékát ötig kidobni a vívókhoz. Újratervezés. Szóltam sógornőmnek, aki általában csütörtökönként soros, hogy lenne e olyan jó és elvinné Rékát, mert szerviz így meg úgy, csak tartsa már észben, hogy szólni kell Rékának tornacuccilag. Tibivel is beszéltem, egyeztettem. Hazahozni mindig én szoktam Rékust, szóval fél hétre ki is masíroztam a szakosztályhoz (pont 1 km). Meglepetés, öröm és bosszúság egyszerre hullámzott rajtam, amikor a parkolóban nekiütköztem Tibi autójának. Elég jól felismerem így 6 év után.

Kiderült, hogy a szerviz lemondta az időpontot, úgyhogy Tibi simán el tudta vinni Rékát az edzésre. Viszont a suli kapujában találkozott sógornőmmel, akit elfelejtett értesíteni, hogy ne fáradjon, minden oké, boldogul. Továbbá nekem sem szólt, hogy ott marad edzésen, fotózik, nézelődik, szóval én is inkább koncentráljak a lasagne elkészítésére, mint a szélviharban, hidegben a vívóterem felé baktatásra. De nem szólt. 

Hát ilyen minálunk a logisztika. Szépen együtt hazarobogtunk a kocsival.

Jah, és egy Rékamondta. Múltkor egy bútorboltban jártunk, szép nagy volt. Egyszer csak jött egy anyuka a három gyerekével, akik határozottan nem magyarul beszéltek. Az anyuka magyar volt és talán a gyerekek is tudtak magyarul, de valamiért olyan nyelven kommunikáltak, ami leginkább a hollandhoz (flamand) hasonlított. Réka fogta magát és megkérdezte tőlük:
- Spricht ihr deutsch? (Beszéltek németül?) 
Azt hittem leteperem és össze-vissza csókolom. :) Amúgy is hajlamos vagyok ilyesmire....:)

Fogadós

Mármint nem a csárdára vagy vendég fogadóra gondolok, bár ott még vidámabb lenne az élet, bizonyára, hanem Réka fogadóórájára. Áprilisban szokott lenni kb. az utolsó a tanévben, első félévben van kettő és másodikban is kettő. Ahogy telik az idő éven belül és évfolyamonként is, úgy fogyatkoznak az érdeklődő szülők. Emlékszem, elsőben még akár 2 órát is várakoztam, ha nem hármat, mire bejutottam a két tanítónénihez. Első félévben hat órára bevágtattam a suliba és rögtön sorra kerültem.

Most más volt a felállás, mert gondoltam, megkeresem a némettanárt, M.-et és érdeklődőm, mi újság Rékával. Mivel ebben a félévben még csak ötöse van, ezért nagyon nem voltam ideges, de mégis, kíváncsi voltam, mert még soha nem beszéltem M-el (túl az elsős szülői értekezleten - Zalánén -, amikor megállított, hogy ő nem is tudta, hogy Rékának van öccse is.) Pedig M. jelentős átalakuláson esett át, amióta elsőben tanította a gyerekeket heti egy órában, bár már akkor is arról volt híres, hogy ha a "gelb" szó magyar megfelelőjét kérdezte, nem adott pontot a sárgára, csak a "c. sárga" vagy "citromsárga változatokra". Ugyanez ment másodikban, csak cifrábban. Engem annyira nem izgatott, mert jegy nem múlt rajta és egyébként szerintem nagyon jól tanulják a németet a gyerekek (ez az, amit hógolyó módszernek hívok, hangsúlyozom, hogy ÉN, semmi köze a pedagógiához), folyamatosan görgetik maguk előtt az egész anyagot, vagy legalábbis annak minél nagyobb részét. Van olyan szülő, egyben tanár, aki nem egészen ért egyet ezzel, mármint hogy nagyon jól tanulják, úgyhogy ezt inkább lebegtetem. Annyi bizonyos, hogy profibb az nyelvoktatás, mint amikor én gimiben úgy tanultam az angolt, hogy az éppen átképzés alatt álló orosz tanár még az angol szakot koptatta, de erősen. Leckéről vettük leckére a Headway aktuális köteteit, csak megszólalni nem szerettünk, ha bármi olyan jött szóba, ami nem volt benne egyik párbeszédben sem. :) De elkanyarodtam.

M. osztályfőnök, úgyhogy előttem várakozott kb. 5-6 5B-s felmenő, akik- hogy bonyolultabb legyen - két matektanárra is sorba álltak egyszerre, akik szintén a teremben ücsörögtek. Na mindegy, fél óra- 45 perc múlva sorra kerültem.  M. rögtön azzal kezdte, hogy Rékácska órán gyurmázik, matat a padon vagy pad alatt, a kis figuráit birizgálja, feláll, nem úgy ül, ahogy kellene...szóval teljesen olyan, mint aki nem figyel. A megdöbbentő az, hogy számtalanszor tesztelte már és tökéletesen képben van. Szóval mondaná, hogy egészen máshol van órán, de nem lenne igaz. Szerinte valószínűleg valami egészen kiváló képességekkel van megáldva. Egyébként ügyes, okos, van érzéke a nyelvhez, ráérez dolgokra, kilogikáz bizonyos megoldásokat, úgyhogy nem tud róla rosszat mondani. (Még jó.) Csak hát az még jobb lenne, ha szépen is viselkedne. Ezek után már nem volt értelme megemlíteni, hogy miért veszi le Réka magatartását rendszeresen, nem tartom igazságosnak....

Innen vágtattam le a földszintre, ki az udvarra, merthogy Rékáék terme ugye külön van, nem a főépületben. Előttem csak egy anyuka várakozott, de az is előjött egy negyed órán belül. Igazából sok érdemlegest nem említettek az osztályfőnökék sem. Elismételték ugyanazt, amit M., mintha összebeszéltek volna. Nem igazán úgy mondták, hogy unatkozik órán, de a lényege ez volt és én tudom Rékától, hogy bizony tényleg unatkozik. Annak idején előrevetítették, hogy ez lesz, csak én nem igazán foglalkoztam vele, mert elsőben-másodikban valahogy a tanítónénik nem panaszkodtak, hogy nem figyelne órán, pedig akkor még új anyagot sem vettek. Valahogy ők le tudták kötni. A mostaniak meg nem. Hiába tagozatos osztály, válogatott gyerekek (hellyel-közzel....). 

Az ofő aggodalma az - amit egyébként én nem osztok - hogy eljön majd az idő, amikor figyelni kell ennél intenzívebben is és akkor mi lesz Rékával? Szerintem semmi, rá fog jönni magától, hogy hegyeznie kell a fülét, különben nem érti az anyagot. Ennyi. 

Elmeséltem nekik, hogy márciusban megverték Rékát a drága barátnői (egyik), meglepetésemre egyáltalán nem lepődtek meg vagy kapták fel a fejüket, semmi. Sőt, az ofő még arra a hétre is emlékezett, hogy milyen feszültségekkel teli is volt. Nem fenyegetett az a veszély, hogy te jó ég, azonnal igazgatói megrovó a két lánynak, dehogy! Az a véleményük, hogy ezt a gyerekek egymás között úgyis lejátszák, és készüljek fel, mert a klikkesedés már elkezdődik ilyen korban és csak egyre erősebb lesz....Hát nem tudom.  Azért azt gondolom, hogy a verés nem szabadna hogy ennek része legyen...Szerencsére a dolgok elsimultak a csajok között. 

7 hét van még hátra az év végéig....Elég nagy mennyiségű ötös van Réka MOZANAPLÓjában, úgyhogy akár nyugis is lehetne az év vége...remélem, az lesz. 

A suliból még nem jött levél, hogy Zalán melyik osztályba nyert felvételt. Jövő hétre már azért várom....És hogy vidám legyen a vége, egy Zalán mondta:

Zalán: - Nem szeretem Cs. nénit, de I. nénit nagyon szeretem. (szerk.: a két óvónéni)
Én: - Tényleg? Én is kedvelem I. nénit. És mit tud I. néni, amit Cs. nem?
Zalán: - Cs. néni mindig olyat kérdez, amit nem tudok. Mindig.
Én: - Hogyhogy? Miket?
Zalán: - Hát például tegnap megkérdezte, hogy hol van a sapkám. Honnan tudjam én azt??? Meg hogy hol a kabátom? Fogalmam sincs.

Hallani kellett volna, ahogy mesélte. Olyat jót rötyögtem rajta. :)