Fogadós

Mármint nem a csárdára vagy vendég fogadóra gondolok, bár ott még vidámabb lenne az élet, bizonyára, hanem Réka fogadóórájára. Áprilisban szokott lenni kb. az utolsó a tanévben, első félévben van kettő és másodikban is kettő. Ahogy telik az idő éven belül és évfolyamonként is, úgy fogyatkoznak az érdeklődő szülők. Emlékszem, elsőben még akár 2 órát is várakoztam, ha nem hármat, mire bejutottam a két tanítónénihez. Első félévben hat órára bevágtattam a suliba és rögtön sorra kerültem.

Most más volt a felállás, mert gondoltam, megkeresem a némettanárt, M.-et és érdeklődőm, mi újság Rékával. Mivel ebben a félévben még csak ötöse van, ezért nagyon nem voltam ideges, de mégis, kíváncsi voltam, mert még soha nem beszéltem M-el (túl az elsős szülői értekezleten - Zalánén -, amikor megállított, hogy ő nem is tudta, hogy Rékának van öccse is.) Pedig M. jelentős átalakuláson esett át, amióta elsőben tanította a gyerekeket heti egy órában, bár már akkor is arról volt híres, hogy ha a "gelb" szó magyar megfelelőjét kérdezte, nem adott pontot a sárgára, csak a "c. sárga" vagy "citromsárga változatokra". Ugyanez ment másodikban, csak cifrábban. Engem annyira nem izgatott, mert jegy nem múlt rajta és egyébként szerintem nagyon jól tanulják a németet a gyerekek (ez az, amit hógolyó módszernek hívok, hangsúlyozom, hogy ÉN, semmi köze a pedagógiához), folyamatosan görgetik maguk előtt az egész anyagot, vagy legalábbis annak minél nagyobb részét. Van olyan szülő, egyben tanár, aki nem egészen ért egyet ezzel, mármint hogy nagyon jól tanulják, úgyhogy ezt inkább lebegtetem. Annyi bizonyos, hogy profibb az nyelvoktatás, mint amikor én gimiben úgy tanultam az angolt, hogy az éppen átképzés alatt álló orosz tanár még az angol szakot koptatta, de erősen. Leckéről vettük leckére a Headway aktuális köteteit, csak megszólalni nem szerettünk, ha bármi olyan jött szóba, ami nem volt benne egyik párbeszédben sem. :) De elkanyarodtam.

M. osztályfőnök, úgyhogy előttem várakozott kb. 5-6 5B-s felmenő, akik- hogy bonyolultabb legyen - két matektanárra is sorba álltak egyszerre, akik szintén a teremben ücsörögtek. Na mindegy, fél óra- 45 perc múlva sorra kerültem.  M. rögtön azzal kezdte, hogy Rékácska órán gyurmázik, matat a padon vagy pad alatt, a kis figuráit birizgálja, feláll, nem úgy ül, ahogy kellene...szóval teljesen olyan, mint aki nem figyel. A megdöbbentő az, hogy számtalanszor tesztelte már és tökéletesen képben van. Szóval mondaná, hogy egészen máshol van órán, de nem lenne igaz. Szerinte valószínűleg valami egészen kiváló képességekkel van megáldva. Egyébként ügyes, okos, van érzéke a nyelvhez, ráérez dolgokra, kilogikáz bizonyos megoldásokat, úgyhogy nem tud róla rosszat mondani. (Még jó.) Csak hát az még jobb lenne, ha szépen is viselkedne. Ezek után már nem volt értelme megemlíteni, hogy miért veszi le Réka magatartását rendszeresen, nem tartom igazságosnak....

Innen vágtattam le a földszintre, ki az udvarra, merthogy Rékáék terme ugye külön van, nem a főépületben. Előttem csak egy anyuka várakozott, de az is előjött egy negyed órán belül. Igazából sok érdemlegest nem említettek az osztályfőnökék sem. Elismételték ugyanazt, amit M., mintha összebeszéltek volna. Nem igazán úgy mondták, hogy unatkozik órán, de a lényege ez volt és én tudom Rékától, hogy bizony tényleg unatkozik. Annak idején előrevetítették, hogy ez lesz, csak én nem igazán foglalkoztam vele, mert elsőben-másodikban valahogy a tanítónénik nem panaszkodtak, hogy nem figyelne órán, pedig akkor még új anyagot sem vettek. Valahogy ők le tudták kötni. A mostaniak meg nem. Hiába tagozatos osztály, válogatott gyerekek (hellyel-közzel....). 

Az ofő aggodalma az - amit egyébként én nem osztok - hogy eljön majd az idő, amikor figyelni kell ennél intenzívebben is és akkor mi lesz Rékával? Szerintem semmi, rá fog jönni magától, hogy hegyeznie kell a fülét, különben nem érti az anyagot. Ennyi. 

Elmeséltem nekik, hogy márciusban megverték Rékát a drága barátnői (egyik), meglepetésemre egyáltalán nem lepődtek meg vagy kapták fel a fejüket, semmi. Sőt, az ofő még arra a hétre is emlékezett, hogy milyen feszültségekkel teli is volt. Nem fenyegetett az a veszély, hogy te jó ég, azonnal igazgatói megrovó a két lánynak, dehogy! Az a véleményük, hogy ezt a gyerekek egymás között úgyis lejátszák, és készüljek fel, mert a klikkesedés már elkezdődik ilyen korban és csak egyre erősebb lesz....Hát nem tudom.  Azért azt gondolom, hogy a verés nem szabadna hogy ennek része legyen...Szerencsére a dolgok elsimultak a csajok között. 

7 hét van még hátra az év végéig....Elég nagy mennyiségű ötös van Réka MOZANAPLÓjában, úgyhogy akár nyugis is lehetne az év vége...remélem, az lesz. 

A suliból még nem jött levél, hogy Zalán melyik osztályba nyert felvételt. Jövő hétre már azért várom....És hogy vidám legyen a vége, egy Zalán mondta:

Zalán: - Nem szeretem Cs. nénit, de I. nénit nagyon szeretem. (szerk.: a két óvónéni)
Én: - Tényleg? Én is kedvelem I. nénit. És mit tud I. néni, amit Cs. nem?
Zalán: - Cs. néni mindig olyat kérdez, amit nem tudok. Mindig.
Én: - Hogyhogy? Miket?
Zalán: - Hát például tegnap megkérdezte, hogy hol van a sapkám. Honnan tudjam én azt??? Meg hogy hol a kabátom? Fogalmam sincs.

Hallani kellett volna, ahogy mesélte. Olyat jót rötyögtem rajta. :) 

A palánta

Még 14 nap

Már csak 14 nap - legfeljebb - és elválik, melyik osztályba kerül Zalán. Azért remélem, hogy annál hamarabb kapunk értesítést, egyébként, de hát na....A törvényi max az 15 nap. 

Tegnap akartam mesélni a pókunkról, aki az irodánkban tanyázik. Múlt héten vettem észre, ahogy - nem meglepő módon - kipillantottam az ablakon, egészen közel kerülve az ablaküveghez. Baromi hosszú lába van, szóval valami kaszás vagy álkaszás, én nem tudom. Oda is súgtam neki, hogy húzódjon valami kevésbé feltűnő helyre, mert 1) itt nem fog levadászni semmit 2) jön Zs. a takarítónéni és kampec lesz neki. Eltelt egy röpke hét kb., Zs.-t túlélte a céges pók és mit láttam tegnap? Hát nem fogott magának egy poloskát? Éppen jóízűen szopogatta. Vagy hát nem biztos, hogy finom volt, talán csak iszonyú éhes volt. Ma meg azt láttam, hogy poloska ejtve, kiszáradt és új vadra szomjazik. Hát...remélem, az a poloska akár hetekig elég volt neki. 

Ma elfogyott a sonka és a húsvéti sütemények is. A mézes béles egész sokáig bírta....Maradt még midig pár kiló csokoládé. Sajnos rajtam is maradt  1-2 kiló húsvét után, úgyhogy most már nem is öt kiót kellene leadnom, hanem rögtön hetet...Na szép. Hogy jövő hétre mit főzök, még sejtelmem sincs, de az biztos, hogy vagy gyors kaját lesznek vagy olyasmi, amit a sütő magától elkészít. SZerintem én párolt zöldségen fogok tengődni, hétfőtől indul az új diétám....Vagy valami olyasmi.

A Virtuózok második adása pedig most ért véget. Ezen is jót bőgtem, de ahogy látom, a következőt sem úszom meg száraz szemmel. Hogy lehet egy műsoron ennyit bőgni, én nem tudom, pedig nem hal meg benne senki. Végigkövettem A Sebész (The Knick)  második évadát is, szerintem egészen kiváló, a vért is hamar meg lehet szokni. Egyébként nem szoktunk tévét nézni, pedig régebben híres háttértévéző voltam. Na ja, amikor még sokat tartózkodtam itthon. Reggel be szoktam nyomni a tévét, az igaz, az egyik első tevékenységeim egyike, utálom a csöndet reggel, ám csak olyan csatornát tudok elviselni, ahol a hírek nem arról szólnak, hogy kit öltek meg, szúrtek le, robbantottak fel, erőszakoltak meg és egyebek....Az ilyesmitől már rosszul vagyok. Szóval tévét nem igazán, viszont filmeket szoktunk nézni. Hétköznap a nagy fekete képernyő általában fekete és néma is marad. Kivéve pénteken.

Közben elkezdtem vadászni Zalánnak íróasztalra, ha már hamarosan sulis lesz. Az asztal ugyan nem igazán fér el Rékáé mellett, de majd valamit kitalálunk, hogy klassz tanulókuckójuk legyen. Réka szökőévente tanul az asztalánál, az igaz és ez pláne igaz volt elsőben....de azért íróasztal az egy kötelező elem. A tanszereket is kell valahol tárolni. Na szóval úgy néz ki, hogy egy fenyő (északi, ha már van némi közöm a fakereskedelemhez) asztala lesz, nem natúr, hanem amolyan Ikeásra pácolva. Persze ez a szín mostanság már nem igen kapható az Ikeáéknál, ám nekünk a legtöbb bútorunk ilyen színű és szeretnénk ezt a jövőben is fenntartani. Legalábbis ami a gyerekszobát illeti. Legalábbis az egyiket...már ha egyszer lesz kettő is. 

Azonban egy ilyen asztal viszonylag drága (legalábbis az én léptékemmel) úgyhogy elbizonytalanodtam, hogy áldozzunk e ennyi pénzt egy ötfiókos, klassz asztalra, vagy jó lesz a bútorlapos is (egész szépeket lehet kapni), bár Tiboromat kirázza a hideg a bútorlaptól....Na mondjuk a konyhánk sem fa, mégis együtt választottuk ki annak idején....Egyelőre beszéltem a ceglédi Home Max-szal, azt mondták 16 pácszín közül választhatok. Hinnye. El kell tolnunk az egyik szekrényt, hogy színben stimmeljen minden. :) Ja és akkor még egy szék is kellene az asztal mellé, hajajj....

Suliból még 8 hét van hátra. Pontosabban 7 hét és 4 nap. Nagyon kevésnek tűnik....Lassan ideje lesz szervezni a táborokat. Réka végül lefelelt a Dióverés című remek Nagy László versből, ötöst kapott. Ilyenkor nyugtázom, hogy sokkal okosabb nálam. Szerda este felolvastam neki kb. háromszor és tudta. Persze kedden is elolvastam párszor, de akkor nem akart róla hallani, úgyhogy nem is ment a fejébe. Még azért zökkenősen ment neki szerdán, ám nem volt hajlandó többet gyakorolni, úgyhogy ráhagytam. Van annyi rutinom, hogy nagy valószínűséggel bízhattam benne, hogy már övé a vers. Kedden bemutatkozik az új furulya tanár, aki valami katonazenekar vezetője?? Úgy képzelem, hogy legalább 50 éves, nagy pocakja van és 190 centi. Réka szerintem tanszakot fog váltani, úgyhogy még 2 hónapig vagyunk a furulya-harsona-baritonkürt bandával. R. néni nélkül semmi nem olyan. Na nem mintha azt tudnánk, hogy mi lesz a fuvolásoknál, mert ott meg nyugdíjba megy B. néni....Na majd látjuk. Egyelőre kitört a hétvége. 

Beírattatva

Úristen, én még mindig szerelmes vagyok abba a bébi fotóba, amit az előző posztban Zalánról kitettem....Jajjj, annyire bennem van és előttem van a csecsemőkori valója. Szinte az illatát is érzem...Na ma meg ezt a kis csomagot beírattuk az iskolába. Egy órát ücsörögtünk igazgató bácsi irodájára előtt, közben beszélgettünk egyik vagy másik anyukával. Az egyik kislány azt játszotta, hogy Istenes és Jézusos felkiáltásokkal bombázta az anyukáját, aki ennek annyira nem örült. Te jó Isten! Édes Istenem! Jézus Krisztus! Jézus Mária! Szerintem még jó is, hogy nem egyházi suliba ültek sorba, hiszen az Úr nevét hiába szánkra nem szabad venni, ahogy ezt egykoron vallásos barátnőmtől megtanultam 19 éves koromban. Egy másik apuka településneves játékot művelt a kislányával, a Nyékládházára és a Faddomborira azért felkaptam a fejem...szerintem a kislány is. És ott ültünk mi is, Zalánnal, aki 5 percenként a telefonomat akarta elkérni, de nem adtam neki oda, úgyhogy kijelentette, hogy ő unatkozik. Egyébként jól viselkedett, nem volt vele semmi gond.

Odabenn nem történt sok említése méltó. Igazgató bácsi szinte automatikusan a németes osztályba írta be. Próbálta volna kicsit szóra bírni Zalánt, de az ellenállt. Kérdezte pl. hogy a Tibort vagy a Zalánt használja és hogy honnan is jött a Tibor név, de persze mi válaszoltunk helyette is, egyelőre még ez belefér....legalábbis amíg mi ott vagyunk....

Hát aztán hogy tényleg fel van e véve vagy a túljelentkezés miatt lesz e olyan, akit nem tudnak felvenni, nem tudom, nem is kérdeztem. 15 napon belül kiderül. Mindenesetre befizettük az 1300 Ft-os iskolai nyakkendő árát és megmutatták nekünk, hogy néz ki a leendő elsősök tornafelszerelése. Később a titkárnőnél aláírtunk egy halom papírt és már készen is voltunk. Fél 10-re visszaértem dolgozni. Tibi tök nyugodt, mint Buddha, hogy úgyis felveszik, minek a rinya, bennem szokás szerint van drukk....Majd meglátjuk.

Egyébként úszni fog - első évben biztos - illetve etikát választottuk, ahogy Rékának. Mivel mélyvíz biztosan nem tud úszni  a drága, ezért augusztusban, illetve a nyár során Tibinek lesz ezzel feladata. Ám ha nem sajátítja el az úszás csínját-bínját, az sem dráma, fix 10 000 Ft az úszásoktatás díja. Ha belegondolok, hogy mennyi pénzt otthagytunk már úszásra és még mindig nem mélyvíz biztos....hm....

Akartam még mesélni az irodában tanyázó kaszáspókról....de a téma nem nagyon vág ide, úgyhogy elbizonytalanodtam, majd máskor.

Úristen, Dobogókőn mekkora a hó!!! Itt csak a szél süvít nagyon erősen illetve esett az eső is. Most klassz lenne, ha nem esne, mert Rékáért kell mennem edzésre. 

Vidító hír, hogy holnap péntek. :)

Hiszi a piszi!

Ennyit erről, hogy lecsengett bennem a nosztalgia. De nem tehetek róla, ma ezt dobta fel nekem a Facebook és totálisan elolvadtam....Egészen addig, amíg Zalán össze nem verekedett Rékával, amíg nem figyelmeztettem Zalánt, hogy nem adom kölcsön a telefonomat, még véletlenül sem és nem, nem izgat, ha nem szereti az ananászos pulykamellet rizzsel, attól még az a vacsora. Újabban ő mindent utál és minden fúúúj....

Hihetetlen, de Réka ma 146-os gatyában ment iskolába, Zalán pedig 140-es felsőben slattyogott volna oviba, ha lett volna ovi. Erről később. Hogy lehet, hogy már ekkorák? vettem egy halom ruhát akciósan őszre, a suliba, a kis - nagy elsősnek, erre a holmik java majdnem vagy teljesen jó rá. Egyhe idegrohamot kaptam. Zalán gyakorlatilag átnőtte a 128-at.....

Délután bebattyogtam a fogcsikorgató hidegben az oviba, Zalánért, mire négy foghíjas dadus pislogott rám a kisasztalok mögül (egyetlen kislányra vigyáztak mind a négyen,biztos szokott gázzá válni). - Ki az a Zalán? - kérdezte a legértelmesebb bambán. Nem gondoltam hogy magyarázatra szorul a kisfiam kiléte, de már mindent tudtam és totális idiótának éreztem magam... Azért még bevágtam a szöveget, hogy a helyettes dugulás elhárító a Zalán, az én hites uram és nem jött haza ebédre, gondoltam, megkeresem....Nem látták valahol? A csőgörényével együtt. Mert azt mindenhová magával viszi. .... Áh, nem mondtam én semmit, megköszöntem, elköszöntem, kihúztam magam, fő a méltóság és kibillegtem az oviból. 

Este kiderült, hogy az ovi a szomszédságában levő K. sulihoz igazodik, nem a mi sulinkhoz, vagyis ma még nem volt ovi, csak összevont csoportban. Tiborom húzta ki és be az óvónéninél, hogy és mint megy oviba a csemete, ám rögtön el is felejtette, rá maximálisan jellemző módon. Én meg maradtam a csávában.  Na mindegy, nagyobb bajom sosem legyen!

Holnap megyünk iratkozni a suliba. Összcsaládi szinten. Mondjuk, Rékának órája lesz, őt nem rángatjuk fel csak azért az igazgatói irodába, de Zalán velünk jön. Ha már külön kérték, hogy a gyerekeket is vigyük iratkozni, már csak nem hagyjuk otthon. Úszni fog a tornatermi tesi mellett és erkölcstant fog tanulni. Más azt hiszem nincs, amiről nyilatkozni kell....

Egyébként álló nap szakadt az eső, talán csak az én tiszteletemre hagyta abba, amikor lejárt a munkaidő és hazafelé somfordáltam a busszal együtt.Remélem, holnap szebb idő lesz. Estére bekapcsoltam a fűtést. Tibi élénken tiltakozott, de olyan fincsi ez a meleg, hogy meg tudtam győzni. Nekem olyan februári érzésem van, félévi bizonyítvány után, de még a tavasz előtt....erre két hét múlva május...hát hiszi a piszi! :) 

UI: Egyébként a HSG-m hiteles története elveszett az emlékirataim között, nem találom a lementett anyagok között. De nem baj, nem nagy veszteség. A lényeg: 3 nap kórház papíron, 1,5 ténylegesen, abortuszos szobatársak, fél éjszaka CTG babaszívhangok. Fél órás beavatkozás fájdalomcsillapítás nélkül, Doktorúr első húzása velem és rajtam, pokoli kínok és két szép tiszta petevezeték... Kell ennél több? Talán egy kisbaba. De ő jött is, úgy hívják lánykori nevén, hogy Réka. :) Ezt a történetet egyelőre nem írom újra, majd esetleg a 20. évfordulón. Kizárt dolog, hogy elfelejtem. Jobban az emlékeimbe vésődött, mint bármelyik szülésem...hehe. :)