A margóra

Mégpedig az idei farsangéra. 

Kaptunk egy kör e-mail-t az SZMK-s anyukától (ő az összekötő az iskola és a szülők között) mely többek között tartalmazta az iskola farsanggal kapcsolatos iránymutatását. Hát nem volt vicces, én mégis megmosolyogtam. Azt üzenték - kvázi, hogy a szülők legyenek szívesek a farsangi büfében vásárolt olcsó szendvicseket és süteményeket NEM dobozban hazavinni a család többi tagjának, hanem együtt a farsangon a gyerekekkel elfogyasztani. Esküszöm, nekem eszembe sem jutott dobozt vinni. Az más kérdés, hogy lesz nálam, mert vállaltam, hogy bedobok a közösbe egy kis szendvicset, olyan baglyosat, mint a múltkor, a karácsonyi vásárban. Hogy legyen mit árulni. 

A másik kérés, hogy ahogy lejönnek a gyerekek a színpadról, vége lesz a jelmezversenynek, öltözzenek rögtön vissza utcai ruhába. Ebben az a logika – el kellett magyarázni, mert nem értettem elsőre – hogy a verseny alatt a büfé zárva lesz, hogy ne kalandozzon el senki figyelme. Na most ha vége lesz a felvonulósdinak, akkor kinyit a büfé, osztják a tojásos, uborkás, vajas szendvicset, mintha ingyen lenne, ahogy a habos süteményt és a lekváros fánkot is. Igen ám, az öltözőnek kijelölt szobába szőnyegborítás van, amit tavaly csúnyán kikészítettek eme fenti eledelek. Réka simán átöltözik a színházteremben, ahogy ismerem, ott, ahol a farsang megrendezésre kerül, úgyhogy én biztos nem fogom róla lerángatni a farsangi jelmezét idejekorán…..Még mit nem! Ott kergetném egy fél óráig, ő meg óbégatna, hogy deanyaaaa, deanyaaaa….nemááááár….Szép kis jelenet lennénk. Mindig van kijelölt ember, aki a fotózásért felel a rendezvényeken, hát remek sztárfotó készülne rólunk, az biztos.

Lesz belépő is, 300 Ft/fő, a gyerekeknek nagylelkűen ingyenes. Szóval pénzt adtam ki a jelmezre (oké, nem mentem csődbe Réka fekete macska szerkója miatt, mindent pénzt megér az ő boldogsága), készítek szendvicset, amit az iskola pénzért árul majd a jámbor éhes bandának. Muszáj lesz tombolát is venni, mert nagy valószínűséggel mindenki visszanyeri kb. a befektetett pénzt, a gyerek meg örül.  Tavaly elkövettük azt a hibát, hogy nem vettünk tombolát és Rékának már minden baja volt, hogy az összes osztálytársa nyert valamit. Teljes lúzernek éreztük magunkat.

Lehetett továbbá beadni tombolára nyereményeket, na ezt passzoltam. Az biztos, hogy sok finom süti lesz, főleg fánk és szendvics, viszonylag olcsón. Szerintem én majd kimentek pár szendvicset a sajátomból, nehogy még meg is vetessék velem a szenyókat....Pár fánk viszont el fog férni a pocakunkban.

Na hát nem szerettem meg a farsangot a utóbbi években sem, pedig ez már a hatodik farsang, ha jól számolok, amit át kell vészelnem valahogy jelmezzel. Voltak évek, amikor én varrtam a jelmezt vagy összeeszkábáltam valamit legalábbis....de idén csak egy egyszerű macskaruhára futotta, amit fekete ruhákból raktam össze némi maszkkal és farokkal és cicafüllel. Majd Tibi fotóz. Azért mindent egybevetve az a legjobb az egészben, amikor kilépünk  hogy legkésőbb ebédidőben az Agórából (művház egy része), mert végre véget ért a buli.

Zalán farsangja is megér egy misét. Kiírták a faliújságra, hogy a farsang napján, délután mehetnek a szülők is a farsangra, jelmezben. Hát nem ilyen lovat akartunk, inkább csak gyönyörködni szerettünk volna a gyerekek örömében, nem bohócot csinálni magamból. Az nem biztos, hogy nagy ötlet, bár biztos jókat nevetnének a felnőtt Hófehérkén és Méhecskén, netán Pillangón.  A maximum, amit én fel tudok ajánlani az az, hogy Zalán anyukájának beöltözöm, de még azt sem, mert erre nem fogok kivenni fél nap szabit sajnos. Ráadásul 4 órától TörpSuli a Rákócziban, úgyhogy legkésőbb fél négykor le kell lépni mindenképpen. Hát na. Jó kis farsang lesz ez. Egyébként egészen véletlenül tegnap összefutottam egy ninja jelmezzel a neten és gyorsan meg is vettem, mielőtt meggondolhattam volna magam….Úgyhogy mindkét farsanghoz pipa. Zalánéra már nem is sütök semmit, mert az kiment a divatból, helyette mindenféle olcsó keksz és KUKI szokott lenni a menü, elsősorban azért, mert elvileg nem is lehet vinni az oviba házi süteményt. Ó, azok a boldog naív idők, amikor Réka kiscsoportos farsangjára kozák sapkát sütöttem!! Mennyire ráértem, édes Istenem!

Foghíjas

Tegnap leadtam a szabadságtervemet a 2017-es évre. Hagytam év végére 8 napot és így az utolsó két hetet már otthon tölthetném az évből. Nyáron kb. két hét szabi, vagy valami olyasmi, szeretnék többet is....Arra figyeltem, hogy a tavaszi szünetet kiírjam szabinak. Az őszi egy másik tanévben van, úgyhogy azt nem tudtam belevenni a terveimbe. Nekem 28+4 nap szabadság jár, de még ezt is nagyon könnyű volt leosztani. Ahogy elfogyott a 32 nap, nézegettem a szabis napokat ártatlan szemekkel és hiányérzetem volt. De tudom én, hogy az első félév valahogy szabiszegény, inkább nyáron és ősszel szaporodik meg az igény a távollétere. Most is kibírnék egy péntek-hétfő hosszú hétvégét persze, ki nem, de azért takarékoskodni kell a napocskákkal.

Rékáék tegnap környezet TZ-t írtak, holnap matekot fognak. Hétfőn nyelvtan, az is TZ, már a harmadik egy héten belül és még akkor németből nem számoltam semmit, igaz, ott minden órára nagyon készülünk, mert M. néni nagyon szigorú.  Mindig van valami. Tegnap szülői értekezleten voltam, ahol 3-4 híján minden szülő ott feszített. Csodálkoztam is. Aki hiányzott, az meg beteget ápolt. Igaz, volt két anyuka, aki a fél ötös szülőin 5 órakor felállt és elköszönt. Ha én lettem volna a tantónéni, biztos megkérdezem, hogy valami rosszat mondtam? 

Az első óra nagyjából azzal ment el, hogy mi a rossz, mit csinálnak rosszul a gyerekek....Forgattam a szemem, persze csak magamban. Végül egy anyuka, aki későn érkezett, váratlanul megkérdezte, hogy mikor hallunk már arról is, hogy mi a JÓ ebben az osztályban, miért csak mindig a rossz a téma. Később megtudtam, hogy ő pszichológus és az egyik helyi gimiben állomásozik. Az egyik apuka, aki mellkassebész (róla mindig az jut eszembe, hogy istenem, csak a kórházban ne találkozzak vele szemből szemben soha!) megvédte a tantónéniket, mondván, hogy a szülői elején volt szó jó dolgokról is, hogy micsoda összeszokott banda (igen, nagyjából ebben ki is merült a lista), jött volna az anyuka idejében. Én igazat adtam az anyukának, mert egyáltalán nem érdekel, hogy némelyik gyerek nem a kijelölt WC-be jár pisilni, emiatt késik az óráról, bontja az óra rendjét és még az ajtót is bevágja maga után. Ezek olyan lényegtelen nüanszok, amik messze az ingerküszöböm alatt vannak. 

Az sokkal jobban érdekelt volna, hogy pl. Zrinyire hogy készülnek a gyerekek, mert az, hogy kiosztja a tantónéni a feladatlapot, majd óra végén beszedi nem feltétlenül szolgálja a gyerekek fejlődését. De persze nem kérdeztem én semmit, nem szokásom. Volt szó az év végi kirándulásról, ami idén 3 napos és Poroszló a cél. Az jó, mert ott még pont nem voltunk. Illetve ott SEM. Ez már június eleje, úgyhogy jól előreszaladtam, de tisztában vagyok vele, hogy milyen gyorsan eltelik egy hónap, ez a január is husss....elrepült. Márciusban alapítványi bál, áprilisban tavaszi szünet, májusban iskola gála (Rékáék valószínűleg valamin németes produkcióval lépnek fel), júniusban bizonyítvány osztás.

10 kitűnő lett a 31-ből, amit nem tudtam értelmezni, hogy sok vagy kevés, önmagában úgy sem jelent semmit. Biztos vannak x+y-nyian, akiknek egy négyesük van vagy akár kettő...Szerintem tagozaton több szokott lenni (mármint csupaötös) bár a tantónéni nagyon szép eredménynek nevezte. Végül 2 óra ücsörgés után berekesztettük a társalgást. Végezetül a német tanárokat érte kritika, persze egyik sem volt jelen. Hogy túl szigorúak, nem használják eléggé a tankönyvet, három hiba a dolgozatban kettes és ilyen nyalánkságok. Én már ezen túl vagyok, M. néni és E. néni ilyenek, nagyon nem kell rajta fennakadni. Illetve fogadóórán velük lehet és kell megvitatni a felmerült problémákat. Alapvetően rendesek és nem csak a jegyek alapján osztályoznak, úgyhogy nagy gond nincs. 

Hazafelé leesett az ónos eső. Egyik anyatársam felajánlotta, hogy hazahoz (7 perc gyalog, ilyen közel lakunk, de úgy szeretünk beszélgetni, hogy inkább elkísértem). Levakartuk a szélvédőről a jeget (félig), majd közölte a barátosném, hogy nyári gumi van az autón. Mindegy, valahogy hazaértem és hála Istennek, I. hazahozta Rékát az edzésre, mert egy örökkévalóság lett volna, mire elvánszorgok a vívóteremig, meg vissza.....

Tényleg, nem is meséltem, a múltkor, egy keddi napon, amikor totálisan rosszul alakult minden és semmi nem akart összejönni, akkorát estem a jeges úton nagyjából féltávnál a vívóteremig, hogy csak na. Egy pillanat volt az egész. Mire észbe kaptam, csak azt éreztem, hogy a hátamon fekszem és ostobácskán pislogok fel a csillagos égre. Hirtelen abban sem voltam biztos, hogy fel tudok kelni. Végül akár egy vénséges vén öregasszony, talpra álltam, de éreztem, hogy a hátam legfelső részét ütöttem meg legjobban. Konkrétan majdnem fejre estem?? Felléphetnék ezzel a cirkuszban, nem nem lenne egyébként veszélyes.

Zalánnak a bal felső egyeskéje is az utolsókat rúgja, maholnap fogatlan lesz szegényke. Azok a gyönyörű kis gyöngy tejfogai....már a múltté mindkettő. Csak az emlékeimben és a fotókon él....Még szerencse, hogy jön helyettük a maradó fog, legalábbis őszintén remélem. 

Egy fotó. Béke a tejfogak poraira....hüpphüppp (Tiszta hülye vagyok, hogy emiatt picit is borúsabb tudok lenni....) 

Elvarázsol......Eurovision 2017

Gina egyébként szolnoki lány, úgyhogy külön büszkék lehetünk rá (Verseghys, úgyhogy emiatt még büszkébbek.) Régen imádtam egy dalt ennyire, mint ezt. Olvastam, hogy sokakat egyenesen idegesít és minden bajuk van vele, de aki meghallgatja a CD verziót....annak igazából sok kérdése nem lehet.

Tanulni, tanulni.....tanulni....

Szombaton nem volt kedvünk tanulni, úgyhogy igencsak hanyagoltuk a témát. Péntek ugye szabad, az az egyetlen délután az egész hétben. De vasárnap muszáj volt valamit fakítani. Volt matek házi, 2 feladat, de az jó összetett, kb. fél óra kellett, mire a sok kivonást és összeadást Réka elvégezte. Nem néztem át, nem húztuk vele az időt. Németből új szöveget vettek, ennek szavait meg kellett tanulni, rabló, távcső, meg ilyen finomságok. Kedden felelnek belőle, öt szó, ahányat tud, olyan jegyet kapnak. Gyerekbarát, nem? Fél óra itt is volt, mire megtanultuk a szavakat és kijavítottam, amit szótárfüzetbe firkantott. Minden keddre írni kell egy külön füzetbe egy oldal német szövetet. Ezt úgy szoktuk megoldani, hogy magyar mondatokat diktálok, ő meg leírja németül. Pl. Én főzök főzeléket, te sütsz tortát. Én és anyu a konyhában vagyunk. Apu a nappaliban olvas. A kutya kutyaházban húst eszik. Meg ilyenek. Utána átnézzük a helyesírási hibákat, ha vannak egyáltalán. Fogalmazást is kellett írni értelemszerűen magyarból, ami idén (még?) az olvasás jegy része LENNE, de még élesben nem írnak semmit. A héten 4 kép alapján kellett összeütni valamit egy balatoni családi horgászatról, ahol végül egyedül a kutya fogott valamit. Ezt már teljesen egyedül írja, amire büszke vagyok, mert azért fogalmazást írni nem egyszerű. Általában 3 oldalt kapar, aztán jót röhögünk azon, amit kitalált. Szeret fogalmazni, az én lányom. :) :) :)

Csináltunk egy kis Zrinyit is, megkérdeztem van e kedve, és volt. Ennyit. Kb. 10-15 könnyű és közepes feladat után eluntuk a dolgot, helyenként az én tudományom is megállt, úgyhogy felejtettük az ügyet. Kedden TZ-t írnak környezetből, úgyhogy átnéztük a főbb sarokpontokat. Időjárás elemei (vagymi), mire vagyunk büszkék lakóhelyünkön, domborzat elemei, égtájak....Kb. egy órában mindent átvettünk. Lehet, hogy nem is volt annyi. Nyelvtanból a főneveknél tartanak, csak a házit csináltuk volna meg, de kiderült. hogy készen van. Végre valami kész van. Olvasásból meg kellett tanulni a Vérszerződést kötő vezérek esküjét, a törzsek nevét és a főnökeikét is. Nyavalygott csütörtökön, hogy ő ezt nem tudja megtanulni, egyest fog kapni. Persze, amikor sosem hallom verset tanulni, egyszer csak tudja. Azt játszottuk, hogy én vagyok Álmos vezér udvari kikiáltója (némi képzavar, de teljesen bejött) és felolvastam vagy négyszer az eskü négy mondatát mély átéléssel. Meg is tanulta, úgyhogy hétvégén már csak egy-egy szótévesztést kellett csiszolgatni.   Ezzel hétvégén megtanultuk, amit lehetett előre, mert kedden és csütörtökön ugye edzés van. Hét közben meg pont elég lépést tartani a némettel és az aktuális házikkal.

Ja és ott van A Két Lotti, mármint a az olvasónapló, amit szintén csinálni kellene,. hogy mielőbb befejezzük még az év vége előtt, mert akkortájt nagyon nem azon lesz a hangsúly. Minden fejezetről 3-4 oldalt kell írni...hát baromi lassan halad a dolog. Ezen a hétvégén nulla fejezetet dolgoztunk fel, úgyhogy majd következő héten.....amikor is szombaton farsang lesz Rékáéknak, hétfőn meg matek és nyelvtan TZ-it is írnka....Jajjj, de jóóóóó....

Shape of you

Hát sok mindent akartam írni, mesélni, csavarokkal és fordulatokkal, hogy egy kicsit rágjátok a körmötök (már aki még olvas) de mára mindet túlhaladta az idő, úgyhogy csak annyit: némi agónia után Zalán jobb felső egyeskéje megadta magát az időnek és kipottyant. Ezt csak onnan tudjuk, hogy fekete űr tátong a szájának azok tájékán, mert a fog maga nincs meg. Sőt, mi több, Zalán nem is vette észre, hogy egy foggal kevesebbje van, Réka kiáltott fel egyszer csak, hogy hát fog az meg hol??? Zalán kutatta párnán és szőnyegen, ágytakarón és legós dobozban, ám eleddig nem kerül elő.

Istenem, olyan nagyfiú már! A kihullott fog alatt ott virít már a maradandó....Megöleltem, megpusziltam, beszippantottam a nyaka illatát, ahogy mindig szoktam, hehe....Aztán kapott egy kis doboz legót a Müllerben, mert arra gondoltam, hogy még két pillanat és már nem is vehetek játékot neki, olyan nagy lesz. Brühühü....Persze ez vicc, de mivel kétségbeesett könnyes szemmel nyugtázta, hogy a Fogtündér nem találja majd meg a fogát, ezért muszáj volt gyorsan megígérni, hogy most kivételesen ÉN leszek a fogtündér.

Tegnap volt a bizonyítványosztás, mutatnám a bizonyítványt, de sajnos Rékácska az iskolában felejtette a füzetecskét.  Eléggé meglepődtem, bár jellemző rá......no semmi gáz, mire való a Moza napló? Ott fehéren-feketén áll minden. Igazából mindenből ötöst kapott, kivéve erkölcsből, amiből kiválóan megfeleltet. Dicséretet énekből, rajzból és technikából....ami a tavalyi MINDEN tantárgyból dicséretes maximális teljesítménytől elmarad, ám nem történt dráma. Egyrészt mert ez nem második, hanem harmadik osztály, ami egy másik szint, másrészt a tantónénik változtak, ők pedig állítólag nem osztottak dicséretet főtantárgyakból egyáltalán. Állítólag. Majd év végén.

 Sok sok sok csupa ötös. Decemberben még úgy tűnt, hogy nagyon könnyedén, kirázza a kisujjából, ahogy egyébként ez elvárt tőle valamilyen szinten.....aztán jött egy csomó ilyen és olyan dolgozat és végül bizony felelnie kellett a német ötösért. Nem volt kétséges, hogy meglesz, de mégiscsak jelzés értékű, hogy nincs könnyű dolga senkinek, aki tagozatos. Ők nem úgy tanulnak németül, mint annak idején mi, hogy 1. Lektion, Ankunft an Budapest....leckét elolvas, szavakból dogát ír, kész, 2. Lektion, hanem itt mindig mindent tudni kell. Ami nem egyszerű. Ha új szó jön, annak egyből veszik a többes számát, ha főnév, a helyesírását tudni kell, leírni nagy betűvel kell, hisze főnév. Ha ige, ragozzák, helyeírás, jelentést sem árt tudni, úgyhogy hajajj...Mindezt úgy, hogy magyar nyelvtanból még nem tartanak csak a főnévnél, még az igét el sem kezdték, csak sejtették egy ideig, mint macska az esőt, hogy mi az. De Réka egyelőre szereti és élvezi, hogy egyre több mindent tud már.... Viszont látom, hogy ha itthon egyikőnk sem beszélne németül, hamarosan gondban lennénk. Minden nap így sem foglalkozunk a némettel egyébként, a péntek és az egyik hétvégi nap lemarad, de egyébként folyamatosan készülünk.

Na kicsit elkanyarodtam, mit is akartam még mondani? Fogalmam sincs.

Megvan, filmek. Elkezdtem nézni a Homeland második évadát. Nekem az első nem jött be igazán, bár fánkot jól lehet rá sütni. A pilot kifejezetten unalmas volt, és igazából csak a legvégére pörgött fel kellőképpen. Ahogy beállítja a CIA-t szerintem egy vicc, bár nyilván honnan tudnám én, hogy az milyen? Ott, amikor lenn a pincében a pasas az alelnökkel van összezárva és rá van tekerve egy bomba....na az nagyon jó alakítás volt Brody-tól. Úgy vélem, megnézem a másodikat is majd azért, ha minden igaz... Tegnap a Boychoir című filmre főztem vacsorát. Ez lényegében egy fiúkórusról szól Amerikában,  illetve egy fiúról, akit meg kell "szelídíteni". Ezt valamennyire Dustin Hoffman, mint tanár megteszi.  Hm, nem rossz film, de a végét meglepetősen összecsapták, hogy az ember csak pislog. Viszont végre láttam egy R. Gosling-os filmet végre valahára...azt, amiben az Antony Hopkins karaktere megkísérli megölni a feleségét. Hát tényleg van ebben a pasasban valami. Mármint R. G.-ben, merthogy azt régen tudom, hogy A. H. zseniális. Tetszett, no. A Szultánáról teljesen lejöttem, elvesztettem teljesen az érdeklődést, amióta Ahmed szultán visszaadta lelkét a teremtőjének. Fájdalmasan fiatalon, sajnos, ahogy az a történelemben valóban megesett.

Ennyit filmekről. Meg A DAL 2017....Elmondom, mely dalok az én kedvenceim.
- Mrs Colombo
- Kása Juli dala is megfogott-
-  Gina az esős dalával
- Kalandor - az nagyon jóóóó! - de azt csak a youtube-ról ismerem. :)
Most azt látom, hogy igazán átütő és Euroviziós dalunk idén sincs, de Bayer F. óta nekem egy dal sem tetszett igazán, úgyhogy nem tudni. Majd a döntő előtt még írok erről, hogy állunk addigra. Én nagy hibának tartom, hogy nem a közönség szavaz 100%-ban....

Most pedig Ed Sheeran-t hallgatunk Shape of You...Tibinek nagyon bejön. :)