Utolsó 4 hónap

Kezdem unni a saját visszaemlékezésemet, inkább már a tervekről írnék, de ha már belefogtam, befejezem (bár nem ez a jellemző rám, hehehe....)

Ősszel, pontosan szeptember elsején megkezdődött az iskola. Ott voltam az évnyitón, bár nagyon sajnáltam a gyerekeket és magamat is. Mennyivel jobb hangulata van az évzárónak! Ha jó a bizonyítvány. Azért az évnyitó is egy tiszta lap, új kezdet, gyerekkoromban kifejezetten szerettem őket. Réka sem szomorkodott, bár új osztályterem, új osztálytársak, új tantónéni, de ő jól vette az akadályokat. Idén heti 3 órában tanulják már a németet, jövőre ez ötre emelkedik és annyi is marad nyolcadikig. Egyelőre a 3 is sok, mert a tudásanyagot folyamatosan görgetik előre (ami egyébként jó) úgyhogy nem tudom, hogy lesz ebből jövőre öt, de biztos felvesszük a tempót.

Jártunk nyílt napon a Járműjavítóban (ahol a vonatokat szervizelik), Gulyásfesztiválon, Tiszaligeti Sportnapokon (ahol először vívtak találatjelző tőrrel). Főztünk a szülői bagázzsal a Tiszaligetben babgulyást szarvashússal , úgyhogy ez is egy pofás kis hónap volt. Egészen addig, amíg anyukám el nem esett kerékpárral és nem került kórházba combnyaktöréssel. Azóta jobban van, de még nem oszlott szét a protézis fekete felhőjének veszélye a fejünk fölül....

Szeptember végén beírattam a gyerekeket a vívó szakosztályba. Tök egyszerűnek hangzik, de egyáltalán nem az a helyzet, mert nem egy korosztályban vannak, gy eljuttatásuk az edzésre komoly összehangolást igényel (3 felnőttét). Sógornőm sokat segít, elviszi Rékát, utána haza is hozza, ha ráér. Ugyan tőlünk negyed óra a vívó csarnok, de nem a város legbiztonságosabb részén van és sötétségben....Egyelőre nincs róla szó, hogy bármelyikőjük abbahagyná eme sportot, bár hogy tehetség dolgában hogy állnak, fogalmam sincs. Csinálják csak csinálják egy pár évig még legalább. Hátha szerelem lesz belőle. Én egyébként azt várom nagyon, amikor egy korosztályban fognak vívni. De mire az eljön, Zalán másodikos lesz vagy harmadikos, Réka ötödik-hatodikos, vagyis nekem már nem kell őket hurcolásznom, elmennek és hazajönnek maguk is, ha még nem ábrándultak ki vagy vesztették kedvüket....

Szeptember végén sor került a leendő elsősök szülői értekezletére. Ebből annyi maradt meg, hogy Zalán csoportjából és az ismeretségi körből sok érdeklődő volt jelen. Hogy ebből konkrétan mennyi a lakcímkártyás vagy mennyi lesz az, illetve egyáltalán kinek célja ide hozni a gyerekét, az egyelőre rejtély. Réka osztályának volt szülői értekezlet, maratoni, valami 2,5 órás....Lényeg: tanulni, tanulni, tanulni.

Zalán órarendje is összeállt a szeptemberre, kedden logopédus, szerdán iskolaelőkészító és vívás, illetve reggel úszás a csoporttal. Egyelőre neki nagyon jó dolga van. Ha majd iskolás lesz, sajnos ez változik némiképp...A Gyuri féle úszást nem folytattuk és már erre nem is lesz mód. Nincs az a munkahely, ahonnan én fél ötre kiérek gyerekestül az uszodába, közben meg Réka eljut haza/edzésre és minden lecke meg is van tanulna. Na mindegy, amiatt is bizonytalan vagyok, hogy ússzon e a suliban tesi gyanánt egyáltalán (Rékánál nem volt kérdés,de az más, ő Egyeske).

Októberben voltunk Ausztriában, vevőket vittünk gyárat látogatni. Nagyon hosszú út volt kisbusszal és fapados is, de azért élmény volt. A házassági évfordulónk is októberre esik, nem volt semmi különös. Az év utolsó két hónapjáról semmi nem jut eszembe az égvilágon.....Novemberről csak az ugrik be, hogy már akkor vettem fél kiló szaloncukrot. :) :) Illetve hogy az ajándékok javát is beszereztem Réka szülinapjára és úgy egyáltalán. Ennek ellenére karácsony hetében került pont az I-re, vagyis néhány ajándék még akkor került beszerzésre.

Az Adventet nagyon szeretem, kedvenc hónapom a december. A suliban nem volt akkora hajtás, Zalán is többet volt szinte itthon mint az oviban. Volt itt hörghurutos, hányós-f...sós járvány, megspékelve némi himlővel, skarláttal, most pedig következik az influenza, hogy ne legyek túlontúl optimista. :) Nagyon szép békés Adventünk volt, igazán, klasszul készülődtünk és várakoztunk. 

Milyen év volt? Mindenképpen jobb, mint a 2015. Ahogy így végiggondoltam, egész jó kis év volt. Úgyhogy én most is azt kérem, mint tavaly, hogy legyen olyan évünk, mint a 2016 vagy annál egy hangyabokányival jobb és én elégedett leszek.  

Nyár 2016

A június az én hónapom (is) elvileg, hiszen akkor van a szülinapom. Sőt, a június egyenlő a nyári vakáció kitörésével is, úgyhogy minden adott, hogy  a június egy klassz hónap legyen, nem igaz?  

Réka rögtön a hónap elején elutazott erdei iskolába, ahonnan számos élménnyel és egy kullanccsal jött haza. Na volt itthon pánik hangulat a potyautas végett. Tibit nem is láttam mostanában ilyen idegesnek. Végül nem mentünk kórházba, késő este találtuk meg egyébként is, egyszerűen nem bírtam nézni, ahogy a lányom koponyájából kifelé kalimpál a lábaival ez a vérszívó. Hirtelen kikaptam az egyik szemöldökcsipeszemmel, azt meg a kukába  vágtam egyenesen....és vártunk, hogy lesz e folytatás. Láz, pirosodás, egyebek. Mindenféle rémséget olvastam a neten, a hajam is égnek állt. Szerencsére nem lett következmény - legalábbis eddig semmi - de elhatároztuk, hogy beadjuk a gyerekeknek a védőoltást, mert úgy jó az mindenkinek. Még a doktornénivel is beszéltem erről. Erre máig nem került sor, el is felejtettük. Jellemző...

Júniusban - a nyolcadikosok ballagása helyett - elutaztunk pár napra Gyulára, rögtön, ahogy elkezdődött a vakáció. Én nem vagyok a strandok nagy barátja, azon kapom magam az utóbbi években, hogy halálra unom magam mindegyiken, de azért az élmény fürdő még nekem is bejött egy órán keresztül. Jól éreztük magunkat, szerintem jövőre is megyünk, csak akkor már a 4 csillagos szárnyba, mert ott van légkondi. A 3 csillagosban a hatodikon a lapostető alatt....hát nem sokszor fáztunk....

Ha június, akkor foci EB, ami mennyi élményt nyújtott. Bebizonyította, mekkora ereje van a focinak, akárki akármit is mond. Szerintem soha nem felejtem el, amikor az évzárón felszólalt egy apuka a bizonyítványosztás kellős közepén, hogy bocsi, vezet a magyar válogatott a portugálok ellen. Utána rohantunk haza és még 5 gólt látunk. Azóta ha fociznak itthon a gyerekek, holt biztos, hogy Dzsudzsák vagy Szalai a sztár, esetleg Király a kapus és ez annyira jóóó! :)

Évzáró volt a nevtanban is Zalánnak, aki írt valami tesztet zárásaként és egész magas pontszámot kapott mindenből. Aktív szókincs, vizuo-motoros nemtommi....mindenféle rajz teszt, ez és az....A lényeg ebből, minden nagyon fajin vele, bőven átlagon felüli, épp csak néhány mássalhangzója még mindig hiányzott a mindennapi beszédéből.

Júliusban nem tudom, mi történt, de rémlik, hogy akkoriban pihentünk egy pár napot Zalakaroson. Egyébként meg valószínűleg elröppent az a négy hét is, mint egy szempillantás. Klassz volt az is. Augusztusban megint elutaztunk pár napra, Erdélybe. Sajnos akár háromszor annyi időt is el tudtam volna ott tölteni, mert szerelmes vagyok a hegyekbe, de azért értékeltem azt a pár napot is, amikor Tordaszentlászlón és környékén lehettünk. A kolozsvári Ákos koncert nem jött össze, de Torockó örök élmény marad és a Tordai hasadék is, mely elég nagy kihívás volt gyerekestül.

Augusztusra tevődött az első külföldi utunk céges szinten. Akkor volt a Riói Olimpia is, leginkább a vívó aranyak és ezüstök maradtak meg bennem, ahogy észrevettem, a gyerekekben is. Mennyire szurkoltunk Imre Gézának is ! Nyilván nem annyira, mint ő maga vagy a családja, de majdnem. Augusztusra már nem maradt tábor, legalábbis nem rémlik, túl voltunk két kézművesen és az atlétikán is, de egyébként is úgy elröppent az egész nyár, mint ahogy mostanában mindig. Remek volt, hogy augusztusban együtt, kettesben tölthettünk Tibivel néhány estét, amikor a gyerekek mamánál töltöttek pár napot. Nem igazán tudtunk vele mit kezdeni, nem rohantunk sem moziba, sem étterembe, de legalább lazultunk egyet. Ha legközelebb lesz ilyen, felkészültebbek leszünk. 

Mit kívánjak?

Boldog új évet!
Egészséget,békességet, kis örömöt,kirobbanót,égig érőt.
Nyugalmat, harmóniát, belső békét, lelki nyugalmat.
Türelmet, lassuló pörgést, elfogadást, előre tekintést, a pillanatokat megélni tudást.

Egyébként meg új otthont, kiskutyát,kicicát!! :-)

Nektek csak egyet kívánok, legyetek boldogok!!

Boldog új évet!

Április és Május

Áprilisban még mindig eléggé ráértem, bár sűrűsödtek az interjúk, lassan minden hétre jutott vagy kettő. Ha nem, akkor egy elutasító e-mail. Nem egyszer rögtön azután, hogy a fizetési igényemet is elküldtem. Pedig nem kértem ám sokat, az nem szokásom. Mindegy, Tibi örült, mert a gyerekekre neki nem volt gondja a hétköznapokban egyáltalán, reggel indulhatott korán, este érkezhetett későn és a kettő között nem kapott telefonokat, hogy jobbra vagy balra lenne dolga a gyerekekkel.

Áprilisban pl. bőrgyógyászhoz vittem Rékát, mert valami izé nőtt a könyökhajlatában. Mire észbe kaptunk, a doktornéni már le is fagyasztott neki vagy 6 uszodai szemölcsöt. Nagyon örültünk neki, ugyanis ezek klasszul terjednek. Akkor még úgy hittük, hogy megszabadultunk mindtől és még jó, hogy receptet is kaptunk a további jövevények elpusztítására, mert azok aztán jöttek sorra. Tibi már ott tartott, hogy kiíratja a csajt úszásról orvosi igazolással....Végül Réka maradt, bár már nem bánta volna, ha nem kell járnia úszni. Azóta nem úszik rendszeresen, viszont nagyon jó úszó, ami fontos.

Zalán ellenben nagyon is járt úszni és ügyes is volt, mint már hangoztattam. Viszont a mély vízben szétesett a mozgása, amiről Gyurinak az  volt a véleménye, hogy direkt csinálja és szórakozik vele. Voltak kételyeim és az idő végül is engem igazolt. Szerintem Zalán egyáltalán nem volt lusta és semmilyen taktikája nem volt, egyszerűen fázott  vagy félt (esetleg fázott és félt) a vízben, úgyhogy ezért nem volt versenyúszó stílusú az úszása. Akárhogy is, Zalán előtt Gyuri eljátszotta az esélyt a haverkodásra, a szigor Zalánnál mindig ide vezet. Kisfiam lehúzta a rolót és igazán a hátralevő hetekben, amíg még jártunk úszni, nem is volt hajlandó felengedni.

Mindez tantónéni szempontból lesz majd izgalmas, mert félő, hogy a tantónéninek csak egy igazságtalan húzása lesz és annyi lesz Zalán felé is bezárkózik, ami annyira nem lenne jó, de hátha az öt éves Zalán és a hét éves másképp reagálja le ugyanazt. Nem tartottuk jó ötletnek, hogy hat évesen iskolát kezdjen, se gyengébbet, se erőset, nem is igazán volt nagy dilemma bennem, hogy hogy döntsek, úgyhogy elballagtam a körzetes iskolába, majd bejelentettem, hogy mi kihagyunk egy évet.

Áprilisban kezdtünk az új logopédusnál, aki hetente tudott Zalánnal foglalkozni. Azóta tudom, hogy heti kettő még jobb lenne illetve itthon sok gyakorlás. I. hamar megnyerte magának és Zalán azóta is szívesen jár hozzá. Igazából minden "hangja" megvan már, kivéve az SZ, ami nem tiszta. Az más kérdés, hogy az S betűt pl. nem mindig használja. Valahogy mintha nem akarna felnőni. Nyilván ezen az sem segít, hogy nálunk ő a legkisebb...

Április végén már a harmadik tagozatos dolgozaton is túl voltak a Második osztályosok a suliban. Addigra valamelyen szinten rutinosak lettünk, minden dolgozatot egyre kisebb izgalom kísért. Már látszott, kik azok, akik nagyon leszakadtak vagy úgy döntöttek, az első dolgozat után nem is írnak meg többet. 

Május

Hát az nem az én hónapom volt....Májusban elaltattuk Mollykámat, 14 éves kutyámat. Minden könnyem elsírtam. Erről inkább nem is írnék többet....Azóta minden cocker spánielben (arany színű) őt látom....

Réke megírta az utolsó tagozatos dolgozatot is, megkönnyebbültem, már nem sikerült neki ez sem olyan jól, meglehetősen szigorúan volt pontozva...áh, mindegy. A lényeg, hogy túl voltunk rajta és a nem hivatalos eredmények szerint ott voltunk a tagozaton. Valamikor május végén minden cserkőc kapott egy borítékot, hogy melyik osztályban folytathatja harmadik osztályban a tanulmányait. Ekkor lett hivatalos, hogy Réka tényleg 3.B-s lesz, vagyis német speces. 

Zalán megkapta a 6 éves oltást, ahogy betöltötte a hatodik életévét. Nagyon rákészültek a rendelőben az ellenállásra Zalán részéről, végül egyetlen rezzenés vagy mukk nélkül be tudta adni neki a doktornéni, pedig összesen hárman voltak készek lefogni....Hány ennyi. Az oviban elballagott az a nyolc kisgyerkőc, aki iskolába készült. A többi 15 maradt. Rékának volt még szolfézs vizsgája, ami nagyon jó lett, majd valamikor később meg lett a furulya vizsga is, volt valami bonyodalom, de már nem is tudom, micsoda. Mindegy, levizsgázott. 

Májusban újra dolgozni kezdtem, úgyhogy újra alaposan megváltozott az életünk. Illetve visszarázódott a régi kerékvágásba, nem is tudom, hogy pontosabb. Meglepetésemre egy interjú után ajánlatot kaptam az ügyvezetőtől, amit némi gondolkodás után elfogadtam. Tulajdonképpen nem bántam meg, mert ilyen korrekt főnököm még nem is volt. Koppkoppkopp. Igazából rosszat nem is tudok mondani, bár milliókat nem keresek. Remélem, még sok évig dolgozunk együtt és a cég egyik sikerből a másikba esik. Nekem csak egy bajom van, hogy nem 30 óra egy nap...legalább. 

Karácsonyi MI

Idén volt némi bonyodalom a karácsonyi képekkel. Egyrészt nem is karácsonykor születtek, hiszen akkor javarészt nem voltunk itthon. Ma lőtte őket a kamera, az év utolsó előtti napján. Másrészt eltűnt Réka Két Lotti könyve, amiből az olvasónaplót írni kellene. Szőrén, szálán. Azon bosszankodtam, hogy hová a bánatos nyavalyába tűnhetett. Azóta sincs meg. Zalán nem volt hajlandó a terepmintás nadrágjától megválni, Réka pedig egy Star Wars-os felsőben virított. Rékát végül meggyőztem, a többit hagytam a csudába. Igazán jó kép nem született, inkább több "elmegy" szintű. Hát ilyenek voltunk 2016-ban.