Hatodik napon

Tegnap este majdnem elsírtam magam, ahogy azt figyeltem, hogyan készítenek lázasan uzsonnát a gyerekek a Mikulásnak. Annyira szép volt, ritkán érkezik csoda a lakásba, de ötödikén este még rendszeresen. Már tavaly is megemlítettem, idén is eszembe jutott, hogy vajh meddig még? A Télapó tejet kapott, méghozzá házit, mogyorós csokit és pisztáciát...Csak reggel vettem észre, hogy az erkélyajtóba készítették ki egy kisszékre. Nem lehet elmondani, milyen érzés ez....Este alig tudtak elaludni az izgalomtól és éjszaka is felkelt Zalán, hogy zörgést hall, biztosan a Mikulás volt az. Visszaküldtük szundítani. Azt gondolom, ez az előkészület a legszebb az egész Miki ünnepségben, minden más már csak körítés....még a csizmatakarítás is, bár az sem semmi.

Reggel megkapták a megérdemelt csomagokat. Réka meg is jegyezte, hogy nahát, ez a Mikulás pontosan tudja, hogy mi mindent szeret, mert a csomagja minden egyes elemét imádja. Szegénykém ma már ment iskolába, bár olyan, mintha az orra reménytelenül és véglegesen el lenne dugulva. Remélem, nem lesz nagyon baja. Nem akar itthon maradni, mert annyi minden forgatag van a suliban is, a kis életében is....Holnap pl. első két órában próbálják a karácsonyi műsort. Biztos klassz lesz, olyan ügyesek, kár, hogy nem kukucskálhatok be és nézhetem végig. 

Ma szólt a furulya tanárnéni, hogy 20-án lesz a karácsonyi koncert a zeneiskolában. Ez az a dátum, amit hetek óta próbálok kiszedni Rékából, de ő csak a vállát vonogatta. A koncert ütközik a keddi vívó órával. Még nem tudom, hogy mi lesz, gondolom, elmegy a koncertre, elfújja, amit kell, aztán rohanás át a vívóterembe a város másik részébe....Ha a vívók is aznapra tették a karácsonyi meglepetést, amit hetek óta gyakorolnak, akkor gáz van. Osztódni még ő sem tud. Remélem, az csütörtökön lesz, a legutolsó edzésen. 

Egyébként legszívesebben kivenném az iskolából már a jövő héttől is, ne tudjanak vele semmilyen TZ-t íratni. Matekból várható még egy ilyesmi dolgozat, de az idei matek anyag olyannyira megfoghatatlan nekem szemben a tavalyival, ahol mindig tudtam, hol tartanak és éppen mit tanultak....hogy csak nem lesz nagy gond venni az akadályokat. 

Ma megint rendeltem némi ajándékot, nagyon várom, hogy a könyvek is megérkezzenek a héten, amiket ide és oda rendelgettem ajándékba. Kicsit csalódott vagyok a Rékának vett Rummikub (sima, számos) társasjátékkal, mert bár mindenki ódát zeng róla, a szabályai alapján nekem nem tűnik túl vonzónak. Azért remélem,Réka fog neki örülni. Vagy ha nem fog örülni, legalább előbb vagy utóbb bekövetkezik az, hogy jókat játszunk vele...

Este (pont fél öt lehetett) hazafelé friss mandarin szállítmány érkezett a zöldségesbe, úgyhogy hoztam is bő két kilót a gyerekeknek, ha már annyira szeretik. 

Még 8 nap a munkából, 11 nap a suliból és oviból. Kisebbfajta infarktus ért az egyik beszállítónk e-mail-je alapján, de aztán rendeződtek a dolgok, illetve remélem, legkésőbb jövő pénteken nagy nyugalommal állhatok fel az asztaltól 4 óra körül, hogy ennek az évnek is vége munkailag, hurrá, hurrá, hurráá!

Ötödik nap

Nem is meséltem, szombaton nagy horroromra, észrevettem, hogy Zalán szájában újabb maradandó fog virít. Mégpedig közvetlenül a tej mögött, némileg elfordulva. ÁÁÁÁÁ! Most jöttünk a fogorvostól (némi túlzás, múlt héten volt annak a napja), ahol Zé persze nem volt hajlandó kinyitni a száját. Én meg ráhagytam, itthon nem bámulom folyton a fogsorát.....úgyhogy akkortájt még azt gondoltam, nincs kérdésem, minden rendben, csak a huncut pasas nem akar fogorvosi székbe ülni. Hát most fog, mert muszá lesz megmutatni egy doktornéninek/bácsinak, lehetőleg gyerekfogorvosnak, ahol nincs 1-2 hónap várólista az időpontokért....Már csak megmutatjuk orvosnak. Egyébként a tejfog látszólag rosszul viseli a maradandó fog előretörését, de nem vagyok biztos, hogy magától ki fog pottyanni...egész jól elvannak azok együtt is. Ugye emlékezetes, hogy pont a névnapomon Réka rántotta ki az első tejfogat is, azóta is ott a spriccelt vér a falon, nem jön le csak festékkel együtt a nyavalyás...Már szóltam neki, hogy elintézhetné a másikat is, de hát Zalánnak ettől kigúvadt a szeme, úgyhogy nem szóltam semmit. Mindegy, idén már nem kavarok vele, olyan zsúfolt ez a két hét, ami hátra van suliból, munkából, de majd januárban kérünk egy szakvéleményt. Hogy kihúzzuk vagy ne húzzuk. Alapvetően inkább az a kérdés, ugyan hogyan fogjuk elérni, hogy Zalán fogorvosi székben találja magát. Hiába jár velünk oda vagy 4-5 éve....Passzívan.

Vacsora: grízes tészta, házi baracklekvárral, lencsegulyás maradt tegnapról.

Réka ma nem ment suliba, állítólag kúrálta a megfázását. Tegnap eléggé oda volt, fájt a feje és képtelenség volt vele tanulni. Belementem, hogy leigazolom neki ezt a napot. Ette a vitamint, itt a teát és fújta/sprézte az orrát, ez volt a terv. Hogy ebből mennyi teljesült, nem tudom, de remélem, hogy meggyógyul, hisz holnap jön a Mikulás a suliba is, illetve próbálják ezerrel a karácsonyi műsort, amit minden évben a harmadik osztály szervez. Réka valami mesélő, amiből van két lány és két fiú. Furulyázik is, olyasmit, ami még nem megy neki kristálytisztán....de ez őt egyáltalán nem zavarja. 

Még 9 nap a melóban. Még 12 nap a suliban. 

Hétvégére 3 cimbora jön át játszani, remélem mindenki el tudja fogadni a meghívást, Réka szülinapja lesz hamarosan. Ha kettő eljön és már akkor is nagyon boldog leszek, akkor biztosan jól fogják magukat érezni. Terveztem egy kis barátnős fotózást (Tibi kontójára) és persze lesz torta, süti és egy kis hamburger, egyebek, illetve játék vég nélkül. Bízom benne, hogy jól fogják magukat érezni a csajok.

Zalánék ma voltak játszóházban. Minden évben oda mennek, hogy elkészítsék az aktuális ünnepre (anyák napja, karácsony) az ajándékot, meglepit. Én nem tudom, ez csak engem zavar?? Ezért 500 Ft-ot fizetek az ingyenes ovinak, ahová minden rajzeszközt én egyébként behordok....Na jó, mondjuk, filcet, gyöngyöket, cérnát, flittert nem  kértek. Egyúttal az óvónőnek is milyen jó dolga van, nem neki kell kínlódni a gyerekekkel. 

Holnap jön a Mikulás az oviba, illetve színházba is mennek a csoporttal, úgyhogy  kiváló napjuk lesz megint. Ezen érzésemet meg is osztottam az óvónénivel, aki picit forgatta a szemét az üregében...hát igen, elnézek neki 30 év után némi fásultságot, bárcsak ne az én gyerekem mellett lenne a fák ilyen formájuk barátja. Mindegy.  Hogy hányós-fosós járvány hogy áll, azt nem kérdeztem, elfelejtettem. Remélem, nem is tudjuk meg az éjszaka közepén.......

Megcsináltam a táblázatot tegnap, amit terveztem, vagyis leosztottam az ajándékokat a rokonokra. Már csak valahogy haza kellene csempészni őket és becsomagolni. Régebben, hatalmas dobozokban várakoztak, amíg nem volt időm a papírbatekerésre, de már nem bízom bennük, biztosan belekukucskálnának. Következő programpont, hogy összeírjam, mit fogok sütni és ahhoz, milyen hozzávalók szükségeltetnek. De...majd. Most Réka szülinapján van a fókusz, majd dec. 13-án tovább gondolkodom. Csak lépésben, an-dan-te....

Harmadik és negyedik nap

Szombat reggel nekiestem zsírtalanítani a konyhát. Fentről lefelé, kíméletlenül mindent. Beleértve az edényeket is. Három óra múlva jöttem ki onnan először, de nagyon boldog vagyok, mert csillog-villog minden, csempe, bútor, edények, csillár, köcsögök a szekrény tetején, az alig használt süteménybúrák és a gyümölcscentrifuga. Mintha új konyhám lenne. Jó napja lehetett a JóIstennek, amikor a zsíroldót megteremtette. :)  

Ezután gondoltam, majd jól elmegyünk a csokiboltba, hogy vegyünk még néhány finomságot, de Tiborom elfelejtett megállni - elmaradt a kellő időzítés parkolásilag - úgyhogy inkább tovább robogtunk az Aldiba. Én nagyon szeretem az Aldit, ahogy van, mert egyszerűen kedvelem a termékeiket, amiket forgalmaznak, megbízható minőségűek. Illetve nem kell tövig lejárni a lábam, mire minden szükségeset bedobálok a kosárba. Rendben, kicsit lehetne olcsóbb a húsféle, azt leginkább máshol szoktam megvenni, de egyébként elégedett vagyok vele, főleg amióta friss, helyben sütött pékáruja is van. Nahát....ott hagytunk egy kisebb vagyont. Itthon derült ki, hogy nem vettük kukazsákot, alufóliát és még valamit....amit kellett volna. Na mindegy. Találkoztunk a főnökömmel is, példálózott is Tiborom, hogy nézzem meg, bezzeg ők alig fizettek valamit. Úgy könnyű, ha csak a bor hiányzott otthonról....

Nem is írtam, az oviban megszüntették a karácsonyi műsort. Gyertyagyújtó ünnepnek is hívták egy időben. Csini ruhába öltöztek a gyerekek és előadtak sok klassz verset és mesét. Nem sokat, mert  20 percben kifújt a buli, de legalább volt. Na most már nem lesz. Még jó, hogy negyedéves egyetemista óvodás a fiam, így annyira már nem akadok ki rajta. Nem tudom, mi jöhet még, talán kitalálják, hogy átkeresztelik óvodából gyerekmegőrzőnek.....Helyette be lehet kukucskálni a csoport életébe, vagyis két délelőtt kreatív foglalkozásokat szerveznek együtt a szülőknek és gyerekeknek. Persze munkaidőben, nem kell mondanom. Gondoltam rá, hogy na majd jövőre el ne felejtsek még több szabit hagyni decemberre, de aztán észbe kaptam, hogy addigra iskolában pislog mindkettő csemete. :) 

A gyerekek tegnap megkapták a Mikulás csomagot L. mamától, úgyhogy megindult a zizegés mindenféle piros zacskókkal, általában vízkeresztig ez ki fog tartani, hiszen most veszi kezdetét a nagy süti projekt is, ami újévig folyamatos lesz. 

Karácsonyi vásárba is csöppentünk a Kossuth téren, spontánul - mindig az a legjobb ugyebár. Már a parkolóban megcsapta az orrom mindenféle finom illat. Ittunk egy forralt bort, a gyerekek pedig gyerekforraltbort (teát) és felmértük a karácsonyi fényeket. Elég hideg volt. Zalán azt játszotta, hogy teaivás után gőzt hány....Valami lehetett a teájában, mert futási kényszere volt, akár egy sarokba szorított kiskecske, szökellt mindenfelé.  Én úgy tudtam, hogy a forraltborban nem igen van alkohol, vagy legalábbis minimális, hiszen elforr.....de ez nem olyan volt. Mire mindet lecsorgattam a torkomon, rájöttem, hogy megártott. Kicsit olyan billegárisan láttam a világot. Más szemszögből virágosnak és idillinek az életet. Jó volt. Azért szerencsém volt, hogy nem találkoztunk ismerősökkel. Most kürtős kalácsot nem vettünk, azt hoztak a fiúk pénteken, amikor villámkukucskát már tettek a téren.

Egyébként beteg a banda, nekem fáj a torkom, fejem, nincs kedvem semmihez, csak a kanapén tehénkedni, forró teát szürcsölni és valami jó filmet nézni. Ehelyett mindjárt nekiesünk Rékával a leckének. A konyhában - a zsírmentesben -  lencsegulyás fortyog Réka kívánságára. Sütit nem fogok sütni, bár terveztem. A mézeskalács begyúrását is elhalasztottam egyelőre, nem volt rá még idő. Hajajj, már látom, hogy nagyon gyorsan le fog ránk csapni a karácsony. :) A mai nap feladata, hogy táblázatba foglaljam az ajándékok tengerét: mit, kitől, mikor kapnak a gyerekek? A héten meg kell majd szervezni az ajándékok hazaszállítását az irodából. Valamelyik éjjel pedig, ha a gyerekek már alszanak, belecsapok a nagy csomagolási akcióba. Muszáj, mert a lakás nem elég nagy ahhoz, hogy elrejtsek ennyi holmit (ugye Réka szülinapi, karácsonyi ajándéka gyakorlatilag az egész családtól) 

A legjobb mégis az lenne, ha mindenki egészséges lenne, nem lenne itthon fájós buksi, vég nélkül folyó orr és rossz közérzet....

Második nap

Az vajon mennyit mond el a hétköznapokról, ha azt mesélem, ma hazaértem fél háromra Zalán ovis fogadóórájáról, vettem egy forró fürdőt, magamra öltöttem a kedvenc, szőrös, macis fürdőköpenyemet, majd a finom meleg nappaliban elterültem a kanapén és olyan jóleső nyugalom lett rajtam erőt. El tudtam volna aludni. De nem mertem, mert 5 órára mennem kellett Rékáért a suliba és attól féltem, az iskola telefonja ébreszt nem sokkal öt után. Mindegy, fincsi volt, több ilyen relaxos 1-2 órácska kellene, persze nincs...

Ma nagyon fura időjárás volt,  különösen, hogy immár decembert írunk. Egyszer csak beborult az ég, de egészen sötétre ám, feltámadt a szél, majd el kezdett szakadni az eső, de mintha dézsából öntötték volna. Dél tájban ugyan kisütött a nap,de a szél megmaradt, ami elvette a kedvem minden délutáni szabadidős tevékenységtől, pedig terveztem, hogy fogadóóra után bemegyek a városba, veszek még szaloncukrot, nézek magamnak valami rucit, blúzokat. Ebből végül az lett, hogy fogadóóra előtt vettem magamnak bérletet, friss kenyeret, mandarint és kelbimbót, na meg egy kis karamellát elszórtan a régi adventi napárakba, hátha megtalálják a gyerekek véletlenül és akkor lesz öröm. Fogadóóra (félóra) után pedig vágtattam haza, mint akit kergetnek, hogy legyen egy kis nyugalmam. El is fáradtam péntekre, nem is tudom....Pedig még két hét és jön a szabadság. 

Maga a fogadóóra egész jó volt. Kinn ültünk le az öltözőben, de szerencsére egyáltalán nem volt átjáróház, mert aki hazavitte a csemetéjét ebéd után, az már azóta hazaért, három óra, fél négy viszont még messze volt a következő szülői rohamhoz. Megmutatták, hogy a Difer teszt  keretein belül az írásképe mennyi változott Zalánnak. Mindenféle izéket kellett neki húznia kb. 5 vonal közé. Tavaly 9 pontot kapott rá, most 14-et. A teszt többi részét nem ismételték meg (gondolom) ami kár, mert érdekelt volna. Igaz, hogy tavaly is meglepődtem a jó eredményeken. 

Előttem Zalán egyik cimborája volt benn, utánam a másik. Hallottam korábban, hogy nincs túl jó véleményük a R.suliról, mert versenyistállónak tartják, minek a kéttannyelvű és egyáltalán. M. apukájával lefolytatott párbeszédből nem hallottam sokat - pár szót csupán - de a versenyistálló szót egyértelműen kivettem a szövegkörnyezetből. Majd M. apuka szabadkozását, hogy nem akar ő olyat, ilyen korán blablabla.... 

Erre jöttem én. Zalán elsősorban a két cimbora (Máté és MIlán) társaságában forog, úgy is mondhatnánk, hogy kizárólagosan. Ott van még Gréti, akit szintén kedvel (egy csöndesebb, okos kislányt), de mással nem igen foglalkozik. A csoportos munkában nem vesz részt, pár a projekthét végére, azaz péntekre általában alkot valamit és vált a megfigyelő státuszból aktívba. Okos, értelmes fiú szerintük, jó érzékkel a matekhoz, remek szókincse van. 

Megkérdezték, hogy melyik iskolát néztük ki számára, döntöttünk e már. Nem hullámoztak az örömtől, hogy az R. hangzott el, nem sokkal később viszont rákérdeztem, hogy szerintük jó választás e ez a suli, mire meglepetésemre azt felelték, hogy igen. Na most lehet, hogy mindenkinek úgy nyilatkoznak, ahogy azt a szülő szeretné, de szeretném, hinni, hogy nem. 

Szóval jót beszélgettünk és hazafelé megint azon morfondíroztam, amin már nem egyszer, hogy talán jobban kellene bíznom Zalán képességeiben? Ami Réka esetében annyira megvan. Olykor azt gondolom, túl is értékelem őt. Zalánt meg folyamatosan alul? Vagy hogy is van ez? Nem szándékosan művelem mindezt, csak valahogy ez jön belőlem. Nem akarok rá semmilyen nyomást, tőle nem várok semmit, illetve...nem annyit, mint Rékától.
Hm....Szerintem lesz témánk E.-vel, aki a pszichológus. :) 

E. egyébként kérdezte tegnap este, hogy esetleg NEKEM tudna-e segíteni. Meglepődtem a kérdésen, mert nem emlékeztem már, hogy ilyen is szóba jött. Egy hatékony stresszkezelési terápia lehet, hogy jól jönne, de nem gondolnám, hogy ilyenben ő otthon van. Azért megkérdezem. :) Jöhetne házhoz is, mert amilyen szinten be van táblázva minden napunk, csak úgy látom esélyét, hogy találkozzunk. Azért karácsony hetében szakítok rá időt és elmesélem neki, mi történt Zalánnal és velünk március óta. Adok a véleményére. Tibi nem érti már azt sem, hogy miért hívtam fel, hiszen szerinte tavaly sem tudott segíteni. Meglátjuk. Érdekes beszélgetéseink voltak, azt hiszem ez húz vissza hozzá.

Ésss éljen a hétvége! Ha hazatérnek a fiúk (Zalán mamánál aludt), megnézzük a Nagyon vadon 3. részét és lazítunk. Mint négy tök a fűben. 

Első nap

A Lego Friends adventi naptár kezdetben (amikor tegnap este megmutattam, a nulladik napon) nagy sikert aratott, bár szerintem nagyobb legókat, több elemből állókat vártak a kis dobozkákba. Hát ez van. Az lenne a legjobb, ha Tibi tudna legót gyártani, dehát nem ez a helyzet. Legóból soha nem elég valahogy. Azért örültek neki nagyon és ami még jobb, reggel Zalán teljesen spontán kibotorkált az ágyából és még a szeme sem volt nyitva, de már a naptárát kereste. 

A mikulás csomagok ugye már a konyhaszekrény tetején figyelnek, úgyhogy keddig nincs teendőm azzal kapcsolatban. Tiboromnak, igaz, nem vettem semmit....de régen volt ő már Tibike. Arra gondoltam, hogy hétvégén megsütjük az első adag mézeskalácsot, Limara receptje alapján. A megrendelt kiszúró formákra már egy hete várok, mire ma végre megvilágosodtam, hogy el kellett volna utalnom az árukat. A fenébe! Azért néhány szivecske és csillag forma akad valahol.

Miután az ajándékok 90%-a az íróasztalom alatt villog az irodában, ma Tibi behozta Zalánt egy órára hozzám. Há!!! Nem tudtam pánikomban, hogy mit rejtsek el legelőször és mi mögé. Végül Zalános ajándék nem volt a felszínen, belátható közelségben, de Réka jópár ajándékát meglátta. Mondtam, neki, hogy ha kikotyogja, kitekerem a nyakát, hogy ha nem kotyog, kap egy extra ajándékot. Huncutul csillogott a szeme. Rajzolgatott, papírrepülőt hajtogatott, aztán unatkozott, úgyhogy írtam neki egy pár sort, hogy olvassa el. Már egész ügyesen olvasgat. Könyvet persze nem és a dupla mássalhangzók misztériumok, de élvezi

Találtam karácsonyi kreatívkodásokat is, csak zöld papír kell hozzá és egy fél kiló vacak, amivel a papír karácsonyfákat fel lehet díszíteni. Sajnos, ha valamire nincs idő itthon, az a kreatívkodás. Ja és olyan szódabikarbónás díszeket is szeretnék készíteni a fára vagy az ajtókra, nem is tudom. 

Zalán vívó mini háziversenye (ami igazából nem verseny, mert mind nyerni fog valahogy) egybe esik a céges vacsival. Marhára örültem, mivel már ez a negyedik időpont, amit kitűztünk, valakinek soha nem volt jó. Most úgy néz ki, hogy mindkét helyre eljutok, csak a vacsit toljuk hat óráról hétre. A vívó bulira lehet vinni sütit, Zalán már rendelt is egy tepsi boci sütit. Még jó, hogy több különbözú közösségbe sütöm mindig ugyanazt, még azt hinnék, hogy mást nem is tudok összeütni.

Juj, nagyon hideg van. Reggel pánikhangulatban indultam dolgozni, nem találtam a sapkám. Végül előkerestem az új fekete-szürke helyett a tavalyi szürkét (pomponos, 41 évesen nem gáz???) , addigra ugyan meglett a fekete-szürke is, de mindegy volt. Szét fagynék sapka nélkül. Brrrr....Azért legalább egy kicsit eshetne a hó, ha már itt az advent. Tőlem el is olvashat, de egy kis szállingózás jól esne....

Nem elfelejteni: hétvégi feladat: leosztani az ajándékok tengerét rokonokra, ünnepekre és gyerekekre. Réka szülinapja után könnyebb lesz a dolgom, de most totál nem látok át semmit. Sosem szoktam. Nagyon fontos, hogy a cserépkályha tetején van egy csomó apró ajándék. Kár lenne húsvétkor megtalálni őket. Ott már takarítottam, úgyhogy húsvétig nem igen mászok fel oda.

Jut eszembe, felhívtam E.-t, aki a pszichológus. Azt, akihez valamikor a nevtanba jártunk, de már magánban nyomja. Majd találkozunk valamelyik héten, még idén. 8 után kell hívnom, hogy pontosan mikor.  Jó lesz beszélgetni vele Zalánról. Vagy nem is tudom....:))

Advent van. Hát én nagyon igyekszem lassítani, de...hát nem tudom Azt látom, hogy egyelőre csak felpörögni fogok. Majd karácsony hete lesz - talán - leengedős...ebb....azt hiszem.