Második nap

Az vajon mennyit mond el a hétköznapokról, ha azt mesélem, ma hazaértem fél háromra Zalán ovis fogadóórájáról, vettem egy forró fürdőt, magamra öltöttem a kedvenc, szőrös, macis fürdőköpenyemet, majd a finom meleg nappaliban elterültem a kanapén és olyan jóleső nyugalom lett rajtam erőt. El tudtam volna aludni. De nem mertem, mert 5 órára mennem kellett Rékáért a suliba és attól féltem, az iskola telefonja ébreszt nem sokkal öt után. Mindegy, fincsi volt, több ilyen relaxos 1-2 órácska kellene, persze nincs...

Ma nagyon fura időjárás volt,  különösen, hogy immár decembert írunk. Egyszer csak beborult az ég, de egészen sötétre ám, feltámadt a szél, majd el kezdett szakadni az eső, de mintha dézsából öntötték volna. Dél tájban ugyan kisütött a nap,de a szél megmaradt, ami elvette a kedvem minden délutáni szabadidős tevékenységtől, pedig terveztem, hogy fogadóóra után bemegyek a városba, veszek még szaloncukrot, nézek magamnak valami rucit, blúzokat. Ebből végül az lett, hogy fogadóóra előtt vettem magamnak bérletet, friss kenyeret, mandarint és kelbimbót, na meg egy kis karamellát elszórtan a régi adventi napárakba, hátha megtalálják a gyerekek véletlenül és akkor lesz öröm. Fogadóóra (félóra) után pedig vágtattam haza, mint akit kergetnek, hogy legyen egy kis nyugalmam. El is fáradtam péntekre, nem is tudom....Pedig még két hét és jön a szabadság. 

Maga a fogadóóra egész jó volt. Kinn ültünk le az öltözőben, de szerencsére egyáltalán nem volt átjáróház, mert aki hazavitte a csemetéjét ebéd után, az már azóta hazaért, három óra, fél négy viszont még messze volt a következő szülői rohamhoz. Megmutatták, hogy a Difer teszt  keretein belül az írásképe mennyi változott Zalánnak. Mindenféle izéket kellett neki húznia kb. 5 vonal közé. Tavaly 9 pontot kapott rá, most 14-et. A teszt többi részét nem ismételték meg (gondolom) ami kár, mert érdekelt volna. Igaz, hogy tavaly is meglepődtem a jó eredményeken. 

Előttem Zalán egyik cimborája volt benn, utánam a másik. Hallottam korábban, hogy nincs túl jó véleményük a R.suliról, mert versenyistállónak tartják, minek a kéttannyelvű és egyáltalán. M. apukájával lefolytatott párbeszédből nem hallottam sokat - pár szót csupán - de a versenyistálló szót egyértelműen kivettem a szövegkörnyezetből. Majd M. apuka szabadkozását, hogy nem akar ő olyat, ilyen korán blablabla.... 

Erre jöttem én. Zalán elsősorban a két cimbora (Máté és MIlán) társaságában forog, úgy is mondhatnánk, hogy kizárólagosan. Ott van még Gréti, akit szintén kedvel (egy csöndesebb, okos kislányt), de mással nem igen foglalkozik. A csoportos munkában nem vesz részt, pár a projekthét végére, azaz péntekre általában alkot valamit és vált a megfigyelő státuszból aktívba. Okos, értelmes fiú szerintük, jó érzékkel a matekhoz, remek szókincse van. 

Megkérdezték, hogy melyik iskolát néztük ki számára, döntöttünk e már. Nem hullámoztak az örömtől, hogy az R. hangzott el, nem sokkal később viszont rákérdeztem, hogy szerintük jó választás e ez a suli, mire meglepetésemre azt felelték, hogy igen. Na most lehet, hogy mindenkinek úgy nyilatkoznak, ahogy azt a szülő szeretné, de szeretném, hinni, hogy nem. 

Szóval jót beszélgettünk és hazafelé megint azon morfondíroztam, amin már nem egyszer, hogy talán jobban kellene bíznom Zalán képességeiben? Ami Réka esetében annyira megvan. Olykor azt gondolom, túl is értékelem őt. Zalánt meg folyamatosan alul? Vagy hogy is van ez? Nem szándékosan művelem mindezt, csak valahogy ez jön belőlem. Nem akarok rá semmilyen nyomást, tőle nem várok semmit, illetve...nem annyit, mint Rékától.
Hm....Szerintem lesz témánk E.-vel, aki a pszichológus. :) 

E. egyébként kérdezte tegnap este, hogy esetleg NEKEM tudna-e segíteni. Meglepődtem a kérdésen, mert nem emlékeztem már, hogy ilyen is szóba jött. Egy hatékony stresszkezelési terápia lehet, hogy jól jönne, de nem gondolnám, hogy ilyenben ő otthon van. Azért megkérdezem. :) Jöhetne házhoz is, mert amilyen szinten be van táblázva minden napunk, csak úgy látom esélyét, hogy találkozzunk. Azért karácsony hetében szakítok rá időt és elmesélem neki, mi történt Zalánnal és velünk március óta. Adok a véleményére. Tibi nem érti már azt sem, hogy miért hívtam fel, hiszen szerinte tavaly sem tudott segíteni. Meglátjuk. Érdekes beszélgetéseink voltak, azt hiszem ez húz vissza hozzá.

Ésss éljen a hétvége! Ha hazatérnek a fiúk (Zalán mamánál aludt), megnézzük a Nagyon vadon 3. részét és lazítunk. Mint négy tök a fűben. 

Első nap

A Lego Friends adventi naptár kezdetben (amikor tegnap este megmutattam, a nulladik napon) nagy sikert aratott, bár szerintem nagyobb legókat, több elemből állókat vártak a kis dobozkákba. Hát ez van. Az lenne a legjobb, ha Tibi tudna legót gyártani, dehát nem ez a helyzet. Legóból soha nem elég valahogy. Azért örültek neki nagyon és ami még jobb, reggel Zalán teljesen spontán kibotorkált az ágyából és még a szeme sem volt nyitva, de már a naptárát kereste. 

A mikulás csomagok ugye már a konyhaszekrény tetején figyelnek, úgyhogy keddig nincs teendőm azzal kapcsolatban. Tiboromnak, igaz, nem vettem semmit....de régen volt ő már Tibike. Arra gondoltam, hogy hétvégén megsütjük az első adag mézeskalácsot, Limara receptje alapján. A megrendelt kiszúró formákra már egy hete várok, mire ma végre megvilágosodtam, hogy el kellett volna utalnom az árukat. A fenébe! Azért néhány szivecske és csillag forma akad valahol.

Miután az ajándékok 90%-a az íróasztalom alatt villog az irodában, ma Tibi behozta Zalánt egy órára hozzám. Há!!! Nem tudtam pánikomban, hogy mit rejtsek el legelőször és mi mögé. Végül Zalános ajándék nem volt a felszínen, belátható közelségben, de Réka jópár ajándékát meglátta. Mondtam, neki, hogy ha kikotyogja, kitekerem a nyakát, hogy ha nem kotyog, kap egy extra ajándékot. Huncutul csillogott a szeme. Rajzolgatott, papírrepülőt hajtogatott, aztán unatkozott, úgyhogy írtam neki egy pár sort, hogy olvassa el. Már egész ügyesen olvasgat. Könyvet persze nem és a dupla mássalhangzók misztériumok, de élvezi

Találtam karácsonyi kreatívkodásokat is, csak zöld papír kell hozzá és egy fél kiló vacak, amivel a papír karácsonyfákat fel lehet díszíteni. Sajnos, ha valamire nincs idő itthon, az a kreatívkodás. Ja és olyan szódabikarbónás díszeket is szeretnék készíteni a fára vagy az ajtókra, nem is tudom. 

Zalán vívó mini háziversenye (ami igazából nem verseny, mert mind nyerni fog valahogy) egybe esik a céges vacsival. Marhára örültem, mivel már ez a negyedik időpont, amit kitűztünk, valakinek soha nem volt jó. Most úgy néz ki, hogy mindkét helyre eljutok, csak a vacsit toljuk hat óráról hétre. A vívó bulira lehet vinni sütit, Zalán már rendelt is egy tepsi boci sütit. Még jó, hogy több különbözú közösségbe sütöm mindig ugyanazt, még azt hinnék, hogy mást nem is tudok összeütni.

Juj, nagyon hideg van. Reggel pánikhangulatban indultam dolgozni, nem találtam a sapkám. Végül előkerestem az új fekete-szürke helyett a tavalyi szürkét (pomponos, 41 évesen nem gáz???) , addigra ugyan meglett a fekete-szürke is, de mindegy volt. Szét fagynék sapka nélkül. Brrrr....Azért legalább egy kicsit eshetne a hó, ha már itt az advent. Tőlem el is olvashat, de egy kis szállingózás jól esne....

Nem elfelejteni: hétvégi feladat: leosztani az ajándékok tengerét rokonokra, ünnepekre és gyerekekre. Réka szülinapja után könnyebb lesz a dolgom, de most totál nem látok át semmit. Sosem szoktam. Nagyon fontos, hogy a cserépkályha tetején van egy csomó apró ajándék. Kár lenne húsvétkor megtalálni őket. Ott már takarítottam, úgyhogy húsvétig nem igen mászok fel oda.

Jut eszembe, felhívtam E.-t, aki a pszichológus. Azt, akihez valamikor a nevtanba jártunk, de már magánban nyomja. Majd találkozunk valamelyik héten, még idén. 8 után kell hívnom, hogy pontosan mikor.  Jó lesz beszélgetni vele Zalánról. Vagy nem is tudom....:))

Advent van. Hát én nagyon igyekszem lassítani, de...hát nem tudom Azt látom, hogy egyelőre csak felpörögni fogok. Majd karácsony hete lesz - talán - leengedős...ebb....azt hiszem. 

Rókák még nem költöztek be

Nem kaptuk el a vírust, még nem, csak van egy kis időm pötyögni. Zalán a héten nem megy oviba. Persze ettől még a jövő héten valami kispajtás simán megfertőzheti, de legalább nem mondhatjuk azt, hogy fertőbe küldtük a gyereket önként és dalolva. Tök boldog, hogy az apjával lehet. 

Réka cica fogalmazás munkafüzete megérkezett a hétfői futárral (MPL). Szeretem a futárokat, mert mind tegez, ezt csak zárójelben írom. Azt az illúziót kelti, hogy nem is vagyok olyan vén, hehe. Hétfőn este szépen becsomagoltam az új könyvet, amikor is Réka kibökte, hogy most meg az olvasás mf nincs meg....De izé, biztosan a padban maradt. Mit mondjak, a fogalmazás mf is így kezdte. Végül meg lett a padból, tényleg, de ma este ismét a homlokára csapott Réka, hogy a német házija a padban maradt. Én nem tudom, be kéne betonozni azt a padot, vagy valami drasztikus módszer kell. A bünti elégséges volt, újra kellett írni a házit....

Ma délután megvettem a Mikulás csomagba valók java részét. Bevágtattam a legközelebbi Coop-ba, amiről már tavaly konstatáltam, hogy alacsonyabbak az árai, mint az Insterspar-nak (amúgy oda vitorláztam volna be) és egy fél kosárnyi édességet szedtem össze. Mindenből kettőt és egy külön csomagot a mamának is (Anyu), mert ő is hisz még mindig a Mikulásban. :) Főleg abban, amelyik Raffaellot és mogyorós csokit is rejt a zsákba. Itthon szortíroztam a csomagokat és a konyhabútor legtetejére, a sarokba barrikádoztam el őket. Ha ott kiszúrják a gyerekek, hát megérdemlem. Majd azt mondom, hogy ejnye az a Mikulás, ilyen korán jött???? És a konyhabútor tetején hagyta a cuccost???

Lesz benne pisztácia és mandarin, de azért javarészt csoki és csoki és még egy kis csoki. Ha már az adventi naptár édességmentes....nem bírtam ki. Izgi, már úgy várom a jövő keddet. Az a misztikum, ami ilyenkor ötödikén este belengi a lakást....az olyan jóó! 

Aztán amikor végeztem a csomagokkal, nekiálltam csirkemellcsíkokat panírozni. Fél óra múlva hívott az uram, hogy elfelejtett elmenni Rékáért a suliba, teljesen kiment a fejéből, hogy ma edzésre kell vinnie. Természetesen én égtem a suliban, mint a rongy, hogy sem engem, sem az uram nem lehet elérni, meg miféle anya megy fél hatra a suliba a gyerekéért....Szerencsére Réka kiegyensúlyozott volt és boldog, amikor átadta nekem a tantónéni....Kicsit szomorú volt, hogy lemaradt a vívásról, valami karácsonyi meglepit próbálnak, de annak meg örült, hogy együtt lehettünk. 

Hát ennyi történt hirtelen. Készültünk még Rékával környezet TZ-re (mező növény- és állatvilága kb. a téma), nagyon ügyes, úgyhogy holnap még a kenyérsütés folyamatát kell átnézni annó és most, egyébként nem tudtam megfogni. Na jó, azt nem tudta, hogy májproblémára jó a pitypang és hogy szemgyulladásra mit kell nyomni, de az nem is volt törzsanyag. 

Tibi mesélte, hogy jártak ma Nevtanban Zalánnal logopédián és iskola előkészítőn egyszerre. Zalán teljesen felpörögve, nagyon boldogan jött ki az óráról. Valószínű valami nagy sikerélmény érhette. Nem derült ki, hogy mi. Most kettő kisfiú volt benn I. néninél, Zalán volt az egyik. Mindenesetre valami nagyon jól mehetett neki. 

Nagyjából ennyire futotta. Este kilenc óra van és Réka most csapott bele a vizsga darabjának a gyakorlásába (furulya). Bámulatos, de már 6 likat le tud fogni a hétből. Tisztán. Számomra ez olyan izgalmas. Ez nem is olyan egyszerű ám, mármint ha ragaszkodunk a tiszta hangokhoz. Igazából még Rékának sem megy hibátlanul, de majd magévá teszi a darabokat (Kis karácsony, nagy karácsony, illetve az Árgyélus kismadár....) és olvadozhatok az élvezettől, ahogy hallgatom a játékát. 

Jó a régi....

Megint elröppent egy hét, hurrá! Egyáltalán nem volt időm a blognak még a közelébe sem jutni, legalábbis írói szándékkal. Mi is történt ezen a héten?? Bizony, bizony, ez volt az a hét, amikor táblázatot kellett kreálnom, hogy el ne felejtsem minden kötelezettségeinket. 

Az első, ami eszembe jut, hogy megint rendeltem egy rakat karácsonyi ajándékot. Ezúttal már a rokonoknak. Erre áldoztam minden ebédszünetemet és megnyomtam az order gombot egy rakás .... na nem mondom meg, hogy mire, hátha olvassák az illetők. Aztán telefonált anyatársam a 3.B-ből, hogy akkor amit megbeszéltünk, - ugyanabból a rakásból való ajándékról van szó - MOST rendelte meg. Én meg totálisan elfelejtettem már azt, de semmi gond. Hát igen, bele szoktam egy kicsit zavarodni az ajándékok tömkelegébe....

Szerdán voltak a nyílt órák a suliban. Tejóég, arról sem írtam? Igazából klassz volt, olyan okosak a gyerekek! És akkor még nem ez a legokosabb osztály a suliban, van, ahol 4,85 az osztályátlag.  Persze ennek nincs semmi jelentősége, hogy mennyire értelmesek, vagy kevésbé azok. Az sokkal fontosabb, ami egyébként igaz, hogy milyen remek kis közösség. Ha itt tartunk, elmesélem, mert aztán úgyis el fogom felejteni, hogy ők a szünetben együtt szoktak játszani osztályszinten. Dobják magukat és kidobósat vagy röplabdásat vagy fogócskát nyomnak le együtt. Hát nem szívmelengető? Tényleg szeretik egymást és összetartanak, amit már tavaly is mesélt az akkori ofő, de csak amolyan tanári pufogtatásnak tartottam, ami marha jól hangzik egy szülői értekezleten. 

Egyébként a bemutató órának semmi köze nem volt egy átlagos matek órához vagy éppen magyarhoz, inkább azt volt célja prezentálni, hogy mi mindent tudnak a gyerekek és hol tartanak. Nem is a saját osztályukban adtak helyet a nyílt napnak, egészen más ültetési renddel. Réka ennek megfelelően számomra a lehető legrosszabb helyen ült, az első padban a jobbszélen....De mindegy, úgy ültem le hátul, hogy legyen némi rálátásom. 

Aktív volt persze és ügyes is, ahogy egyébként az osztály 90%-a.....Élmény volt őket együtt látni. Réka szomorú volt, amiért a második óra végén el kellett rohannom, nem maradhattam a becsengetésig, így is rohannom kellett a buszomhoz. Egyébként....maguk a tantónénik annyira nem tetszettek. Hihetetlen, hogy 2016-ban még mindig ott tartunk, hogy elhangzik az órán többször: ki ül a legszebben, kit dicsérhetek meg? Fegyelem, csend és mozdulatlanság. Azokon a székeken?? Ha valaki kéretlenül megszólalt, arra könyörtelenül lecsaptak. Nem katonai oskola ez. Persze biztos én nem tudhatom, hiszen 31 gyereket irányítani, a figyelmüket lekötni nem könnyű. A tempó, ahogy arra számítani lehetett, pörgős volt, számomra szédítő is, de a gyerekeken látszott ,hogy ez nem új nekik, mindig ez van. A padon rendnek kell lenni, csak ahhoz lehet nyúlni, ami az adott feladathoz fontos.....És hát....voltak gyerekek, akik szereplését én túlzottnak találtam, de ez legyen a legkevesebb.

Csütörtökön szintén később mentem dolgozni, mert 8 órára hivatalosak voltunk a fogorvoshoz az éves szűrésre. Természetesen 5 percet késtünk. Zalán idén sem volt hajlandó beülni a fogorvosi székbe, pedig még liftezhetett volna is benne. Nem erőltettem. Bezzeg Réka bemutatta a szokásos fetrengést, eh.....ez a lány! Van neki két barázdazárásra ítélt tejfoga, amit az iskolai doktornéni haladéktalan kezelésre ítélt....hát a mi doktornénink nem nyúlt hozzá, szerinte az a maradó fogakra nem veszélyes, úgyhogy ha akarom ő ugyan betömi, de tejfogat ő nem szokott, vállalja érte a felelősséget, meg minden.....

Nekem ki kellett sajnos cserélni egy tömést az egyik bölcsességfogamba, úgyhogy kissé zsibbadtka állkapoccsal ballagtam vissza a munkahelyemre. A gyerekek kihagyták a napot, egész napra kaptak igazolást a doktornénitől. A napot Tiborommal töltötték, este Réka ment viszont vívó edzésre.

Ha már vívás, Tibi mesélte, most már nem is első alkalommal, hogy Zalán nagyon ügyes a vívó edzéseken, 6-9 éves korosztályban. Könnyedén szétveri minden ellenfelét a küzdelmeknél. Általában 4:0-ra szokott győzni. Ez azért jó hír, mert növeli az önbizalmát és az én bizodalmamat abban, hogy kitartóan nyomja a vívóedzéseket még sok-sok éven át. Mindig nagyon örülök az ilyen híreknek.

Szombaton elhoztam a JYSK-ből a Zalánnak karácsonyra rendelt dínós ágyneműt, amit még együtt néztünk ki a neten. Nem tudom, hogyan gondoltam, hogy majd eldugom Zalán elől, persze nem sikerült, de hazaérvén elrejtettem, hátha karácsonyig elfelejti. Sok esély van rá, tudom. :) Vásárolgattunk még egy kicsit, karácsonyra néhány hangulatnövelő elemet, pl. ezüstös kis karácsonyfát LED világítással és egy kis Jagermeister-t, azt már az Intersparból. :) Most úgy vásároltam, hogy nem gondoltam bele, mit fogok főzni a héten, valahogy nem volt hozzá agykapacitásom, összeszedni a menüt, úgyhogy vettem két kg csirkemellet, van friss disznótoros is a fagyóban, vettem hozzá sok zöldséget, gyümölcsöt, aztán majd lesz valahogy!  

Délután a sógornőm születésnapját ünnepeltük, jókat ettünk és ittunk, együtt volt a banda. Későn indultunk haza, talán 10 óra lehetett, az X Faktor kb. a félidejénél tartott. Elköszöntünk, kiosztottuk a puszikat, aztán levonultunk a hideg és sötét utcára, ahol füstszagú volt a levegő. Réka 30 méter után visszaszaladt, hogy ott maradt a vadiúj ezüstös karácsonyfácskája. Beültünk az autóba,már azon voltunk, hogy kikanyarodunk a parkolóból (helyieknek: ez a RepTár parkolója) amikor egy autó ahelyett, hogy szépen elsuhant volna előttünk, először felrohant a padkára és bőven a bicikliúton állt meg....Csak arra emlékszem, milyen borzasztó volt a bizonytalanság, az a pár másodperc, az örökkévalóság, hogy most akkor belénk fog rohanni és ha igen, hol kapja el az autót. Merthogy indított újra. Csatak részeg lehetett a sofőr. Amikor végül visszakanyarodott az útra, ismét a padkának csapódott, de immár kis sebességnél és miránk veszélytelenül, akkor könnyebbültünk meg nagyon. Emlékszem, amikor újra gázt adott sikítottam egyet és azt latolgattam, mi lesz, ha Zalánnak ütközik, mi lesz, ha Tibinek. Sajnos, a függönylégzsák abban a pillanatban nem jutott eszembe. Borzasztó volt. Ahogy elértük a mi utcánkat két perccel később, nekem remegett a lábam és bőgtem egy picit. Oké, nem történt semmi, de éppenséggel nem olyan sokon múlott. Annyira nem volt ura a kocsinak és én annyira éreztem a kiszolgáltatottságot, még ha másodpercekre is.

Hát ez volt. Itthon forró fürdő után azokra a családokra gondoltam, akik így vesztik el szeretteiket. Ártatlanul, vétlenül az utakon....

Vasárnap a tanulásé volt, környezet, magyar, matek, német....Eh, utálok ennyit tanulni egy nap alatt, de így jár az, aki pénteken és szombaton nem csinál semmit. Még 3 egész hét van a suliból. Utálom a sulit minden szünet előtt, mondtam már? Bár igazából mindegy, az utóbbi hetekben folyton írtak valamiből, a rekord négy doga volt per hét....Jön majd mindenféle karácsonyi buli, suliban, vívóknál, zenesuliban, oviban, csak győzzük lekövetni. 

Ja egyébként hányós-szaporás vírus van az oviban, az óvónéni szólt, hogy ne csodálkozzunk, ha a csemete éjjel összehányja az ágyat, nem is egyszer....Cs. Anna már rögtön kórházban van. Én nem vinném Zalán a héten oviba, ha nem muszáj, jobb az egészség. A legutolsó, ami hiányzik, az egyik ilyen vírus......Na majd jelentkezem, ha lerobbanunk, abban az esetben lesz időm írni. :)

Vírusmentes hetet mindenkinek és jó egészséget! 

Ja, végül nem vettem új adventi koszorút, jó lesz nekünk a tavalyi is. Ami a tavalyelőtti. :) 

  

A tanár áll, a főzelék fő

Úristen, úristen, úristen, ez a Stühmer szaloncukor annyira finom, hogy az már bűn. Muszáj lesz vennem még belőle.....Ma meggyanúsítottam Tibit, hogy "rájár" az elzárt finomságra (a kamrában van egy karácsonyi bádog dobozban), merthogy az vészesen fogy. Az igazság az, hogy én koptatom apránként, de biztosan. De nem bírom ki, hogy ne egyek belőle. 

Réka tesicucca meglett, a terem előtti kis "előszobában" lógott a fogason, mintha mindig is ott lett volna. Szerintem a takarítónéni biggyesztette oda, valószínűleg megtalálta valami olyan helyen, ahol nem kellett volna lennie. Ha már az osztályban jártam, megakadt a szemem egy melegítőfelsőn is, ami egészen máshol lógott, mint ahová való volt, úgyhogy hazahoztuk azt is. A fogalmazás mf, amit negyedik napja keresünk viszont eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Ha a héten nem lesz meg, újat kell rendelnem. Valaki bizonyára hazavitte, mert pénteken még megvolt, aztán meg nem. Megeresztettem egy üzenetet a 3.b zárt csoportjában (facebook), de még senki nem írt rám erős izgalmi állapotban, hogy megvan. :( 

Egyik kollegám felmondott ma (legvadabb számítások szerint is heten vagyunk), úgyhogy megint embert keresünk. Meg kell hogy mondjam, nem egyszerű munkát találni, de épkézláb munkaerőt sem leányálom bizonyos munkakörökbe....Na mindegy, remélem, találunk valakit , aki illik a srácok közé. Nekem majdnem mindegy. Utolsó munkanap idén december 16, péntek. (legalábbis azt hiszem, az 16) Már egész közelinek tűnik. Pikk-pakk a nyakunkon a karácsony. Még a hétvégén megünnepeljük a sógornőm szülinapját, aztán lehet élesben készülni Rékáéra. 

Gyakoroltunk ma is németet. Emlékeztek erre a jelenetre a Brian életéből?



Ez valahogy paródiája annak, ahogy mi gyakorlunk. Egy példa:

- A tanár áll. - így szól a mondatom. 
- Der Lehrer stehen.
- Miért stehen??
- Hát mert áll.
- Az azt jelenti, állni.
- ....
- Áll. Ő áll. 
- ...
- Mi lesz a stehen-ből, ha a tanár áll....ő....hnM
- Hát...-t lesz a vége.
- Úgy van. Vagyis?
- Stet. (leírva)
- És a h-val mi lett? 
- Steht. 
- Nagyon jó. Szóval?
- Der Lehrer steht. 
- Következő: Főzeléket főzöl?

És így tovább, és így tovább. Persze van, hogy sima liba, nincs galiba. De még erősen csikorognak azok a kis fogaskerekek. :) Szerintem kemény lesz ötösnek lenni németből, de megpróbáljuk. Ha már német tagozatra adtuk a lányunk....