2016. szeptember 19., hétfő

Kinek van jó élete?




Rékának vannak amolyan bakugrásai. Azokat hívom annak, amikor valamit csinálunk és valami teljesen oda nem illő jut eszébe, amit ki is rak rögtön az asztalra. Akár csizma, akár nem.  Mint pl. ma. Éppen békésen tanultunk (állítólag nem volt házi, aztán valahogy mégis összejött kb. másfél órára való csak otthon!!!) amikor a következő buggyant ki Rékából.
- Kata szerint nekem szar életem van.... - ez IGY, bele a levegőbe. Csönd is lett, lélegzetem is felületes lett, a szívem is meghasad egy picit.
- Miért van neked szar életed? Már ha felülemelkedünk azon, hogy ezt a szót nem használjuk....
- Hát...mert nekem nincs saját tabletem.
Megkönnyebbültem. Mert azt hittem, azt fogja mondani, hogy
- mert nektek a házatok nem négy szintes, mint a miénk
- mert a te anyukád biciklivel jár, az enyémnek meg saját autója van
- mert te legalább hetente egyszer utolsónak mégy haza a suliból, engem meg haza visz az anyukám fél négykor.....
- mert nincs saját szobád
A tablet üggyel azonban könnyű volt megbirkózni és látszott, hogy Rékát sem zavarja a téma. Merthogy van tablet a háztartásban, bár teljesen feleslegesnek tartom, ezért elzártam, amikor már nem volt mérték és Zalán hajlamos volt a nyári szünetben órákat rajta lógni. Azóta nincs. Nekem nem hiányzik, a gyerekek meg túl elfoglaltak és egy ideje nem is keresik.

Ez egy. A másik, hogy talán ez a barátnő csere a második év végén még sem sült el valami jól Réka szempontjából. Mert ha ez a kislány, nevezzük Katának, így beszél az állítólagos legjobb barátnőnek számító Rékához (és még ígyebbül, telik a pohár, de most nem menjünk bele), akkor talán előnyösebb lenne, ha nem barátkoznának.....Ám én ebbe nem szoktam beleszólni (bezzeg Rékát múlt héten kérdőre vonták, hogy ugyan miért nem játszik ezzel vagy azzal a kislánnyal....Megüzentem az anyukának, hogy azért, mert a drága kis bogárka leánykája bele akarta döfni az ecsetét a lányom szemébe...akinek ehhez valami okból nem fűlt a foga). Hallgatom Réka történeteit, aki egyre inkább sajnálni látszik, hogy barátnőt váltott (1). Hát ez van, majd kiforrják magukat a dolgok!

Szóval végül abban maradtunk hármasban (mert Zalán is bekapcsolódott), hogy nekik nagyon is jó életük van, meg kell becsülni ami van, sok-sok-sok szeretetben fürödhetnek. Négy szintes házunk sosem lesz és még pár apró vagy nem apró dolog, de hát az ember egyébként sem pusztán attól boldog van boldogtalan, hogy milyen anyagi javai vannak. Én pl. örülnék egy mosogatógépnek, de ide már minek, ha eladó a lakás. Szárítógép is tök jó lenne, de nem fér el a mosókonyha/kamra kombóban. Végül Réka is megkönnyebbült és vidáman nyúlt a furulyája után, mert holnap már sor kerül az első hangszeres órára is R. nénivel.

(1) Mert ezek a hárman nem tudtak együtt játszani, képtelenek voltak rá. A hajam égnek állt tőlük. Réka korábbi barátnője csakis és kizárólag egy barátnőt tart, de azt 100%-os használatra. Ezt egy idő után nem bírta Réka és faképnél hagyta a kisbarátnőjét.


2016. szeptember 17., szombat

Nem is meséltem



Ma hajnalban, ahogy az este kiteregetett ruháknál végeztem szemlét, beugrott, hogy még meg sem örökítettem Zalán első fogacskája kihullásának igaz történetét. Pedig megér ez is egy misét.

A dolog a névnapomon történt, illetve előtte egy nappal, amikor augusztus 30-án összeröffent a család (némi foghíjjal, de ez most mindegy). Volt süti, ajándékok, finomságok és ahogy a felnőttek kedélyes beszélgetésbe fogtak, a gyerekek szokás szerint egy idő után átcuccoltak a szomszéd szobába játszani. Játszottak, játszottak idillin, egyszer csak egy szokatlan hangra hegyeztük a fülük. Érdekes, hogy van, hogy az ember még nem is tudja, mit hall, de már ösztönösen felkapja a fejét, mintha érezné, hogy gáz van....

Én még ott tartottam, hogy analizáltam a zajokat, vajon nevetés vagy sírás, Réka vagy Zalán, amikor Tibi máris reagált és ugrott a szomszéd szoba irányában. Mire felemelkedtem a kanapéról jómagam is, már jeges rettegés volt bennem, mert egyértelműen sírás volt, mindkettejük részéről és vérfagyasztó....Amíg átértem, perceknek tűnt, pedig 5 másodpercre sem telt. Máris láttam törött lábat, kitört fogat, sebészetet, ügyeletet, aztán újra kitört fogat... (Rékáét, mert az maradós....) úgyhogy az első dolgom volt, hogy megnézzem a felső metszők megvannak e mindkét csemetének. Amikor azt találtam, hogy igen, akkor kissé zavarodottan pislogtam a velőtrázóan ordító, szinte sokkos gyerekeimre. Szellemet láttak? Mi a bánat folyik itt? Hamar válasz érkezett a kérdésemre, ugyanis Zalán szájából mini vámpír módjára némi nyállal kevert habos vér fordult ki és folyt végig az állán.

Újabb hullámnyi rémálom süvített végig rajtunk, újabb csekkolás Zalán szájába és ezúttal már meglett a forrás. A jobb alsó középső metsző hiányzott, helyén egy kisebbfajta kráter. Mivel továbbra sem csitult a közhangulat a gyerekek körében, Tibivel két felé oszlottunk, úgyhogy innen nem láttam, mi volt Zalánnal. 1-2 perc múlva csatakosra izzadva a fürdőkád fölé hajolva találtam, ahogy folyamatosan köpi a rózsaszín vizet és próbál szabadulni a vértől. Mama masszírozta hátulról, hogy megnyugtassa, Tibi meg addig Rékából próbálta kicsalogatni, hogy mi történt.

No hát Réka egy külön történet volt. Én csak néztem, de nem akartam elhinni, hogy kifordult magában. Ölelgettem, nyugtatgattam, de alig kapott levegőt. Mi van ezzel a gyerekkel??? Tízes skálán tízes erősséggel zokogott és közben azt hajtogatta, hogy minden az ő hibája, ez őmiatta van és csináljunk vele amit akarunk, mert ez az ő hibája, csakis a övé. Pislogtam rá és nem érettem az egészet. Mármint hogy mitől a pánik? Soha nem nyúltunk hozzá egy ujjal sem, büntetést sem szokott kapni, max. jutalom megvonást. Erre csináljak vele, amit akarok? Mégis mit?? Ha társaságban történik ilyen valaki mással, biztosan elgondolkodom némiképp, vajon otthon milyen bánásmódban részesül a szóban forgó gyerkőc? A gyermek, mint nevelésünk tükrei.....Ráadásul, amikor Zalánékkal egyesültünk a másik szobában, Réka Tibinek is elmantrázta ugyanazt, amit nekem, mire Tibi rá is kérdezett, hogy mire gondol??? Ő sem értette. Később sógornőm meg is jegyezte egy Facebook levelezésben, hogy beszélgessek vele minél többet, mert nagyon igényli Réka...Hát én nem tudom, sok mindent csinálok meg olyan is van, amit nem csinálok, de speciel Rékának be nem áll a szája itthon. Nem gondolnám, hogy keveset kapna belőlem vagy a figyelmemből. Ha már itt tartunk, akkor inkább Zalán az, aki ilyen szempontból háttérben van, mert Réka általában ledumálná a színről, ha nem figyelnék oda. Szóval nem tudtam hirtelen hová tenni ezt az egészet, valószínűleg mini sokkot kapott. Na mert aztán kiderült, hogy mi történt.


Pónisat játszottak. (Mi mást??) A lényeg az volt, hogy Zalán volt a ló. Egyik csuklóját az én pihepuha, méregdrága köntösöm övével Réka az ágyhoz kötözte. (?????) Mi ebből semmit nem vettünk észre, idillin beszélgettünk a nappaliban. Gondolom, Zalánnak elege lehetett a ló szerepből, mert szabadulni kívánt és ehhez a szájával próbálta eltávolítani a csuklójáról az egyébként vastag köteléket, talán 5 centi is van az az öv....Hogy aztán milyen erővel és milyen kitartóan, arról nincsenek pontos hírek, de Réka megrántotta ez az övet, amire éppen Zalán fogsora ráharapott, ezt mindenki elismeri. Az eredmény? Spriccelő vér a falon, szájból kifordult fogacska és két ordító gyerkőc.

Amikor a kedélyek megnyugodtak (nekem igazából aznap sem nagyon sikerült), elállt a vérzés, kiderült, hogy a tejfog mögött ott figyelt a kis csipkés maradó fogacska, talán a magassága elérte a 2 mm-t is. Zalán soha nem említette, hogy mozgott volna a fog, de amikor megtudta, hogy ott kandikál a maradó foga is, nagyon boldog lett és hiányos fogazattal vigyorgó. Igyekeztünk felvidítani, hogy nagyfiú lett, kipottyant az első foga, bizonyára mozgott is az már, igaz? Erre buzgón bólogatott, hogy igen, igen, mozgott, mozgott, biztosan mozgott. Innestől fogva láttam, hogy megkönnyebbül, fellélegzik és immáron örömmel várja a fogtündért, aki talán napokon belül hozzá is ellátogat, hurrá, hurrá!

A maradó fogacska egyébként nincs teljesen jó helyen, hiszen nem a tejfog helyén jelent meg, hanem mögötte, de biztosan még sokat fog igazodni, helyezkedni és talán magától ellavírozik a helyére. Rékának is rengeteget igazodtak a fogai, amíg teljes nagyságukban meg nem jelentek a felszínen. Másnap Fogtündért játszottam és kihasználva az utolsó vakációs napot, amikor még szabad a délutánom, az Interspar játék osztályára rohantam (az a legközelebbi), hogy valami apróságot vegyek. Nagy volt az öröm, amikor Zalán este előhúzta a párnája alól.

A fogacska egyébként előkerült, megcsodálta mindenki, aztán persze a fogtündér magával vitte.

Működik a helyesírás ellenőrzőm. Hurrá! Így talán kevesebb lesz az elütés miatti sok bosszantó hibám.

2016. szeptember 15., csütörtök

Sulis



Nem is meséltem, Tibi intézkedett iskolaelőkészítő ügyben a Nevtanban (ami már nem Nevtan, de számomra már csak az marad így blogilag.) Sokat nem tudok, mármint részletet, mert nem én intéztem, Tibihez meg harapófogó kell, de a hölgy, aki majd maga köré gyűjti a leendő elsősöket felvette a "kórisméjét" Zalánnak, illetve Tibi mesélt neki erről és arról. Jövő szerdán felméri személyesen, mi a helyzet, aztán az erősségeire építve megpróbálja a gyengeségeit is eltűntetni. Vagy valami ilyesmi. Remélem, jó lesz, ér majd valamit. Kiscsoportos lenne a legideálisabb, mert Zalán ugye a csoportban sem nagyon aktív és jó lenne, ha majd a Rákóczis Törpsuliban legalább felszólításra mondaná a választ. Mert hogy jelentkezni fog, az egyelőre távoli remény csak. De persze hátha. 

Közben délután olyan szépen sütött a nap és olyan üres volt a suli fél öt után 10 perccel, hogy készítettem néhány fotót.  


Ez itt (három ablak) Rékáék tanterme. Ugye meséltem, hogy kikerültek a főépületből és majd csak felsőben térnek vissza. Ennek van előnye, hátránya, télen pl. kabátot kell venni, hogy ha vécére akarnak menni...ez kimondottan hátrány.  Szerintem sötét is, bár oldalt is vannak ablakai, még nem számoltam ki, milyen fekvésűek. Mindegy, tiszta a levegője, vadiúj és hát ez van, meg kell szokni.

                                                  Látkép az ajtóból. Ott az első ajtó, na ott is figyel egy osztályterem, benne mosdó és toalett. Előny, hogy közel van az udvar. Ténylegesen egy karnyújtásnyira. A tornaterem és az ebédlő is másik épületben van, igaz, ez utóbbi minden osztálynak külön teremben van, mivel az udvarról nyílik. Ebben az a jó, hogy sosincs kaja szag a suliban, csak okosság szag....Hehe...
 
                                          Az osztályterem....Ott benn valahol hátul feszít Réka. Nem egészen az udvarról nyílik, van egy pici előszoba a tornafelszerelésnek, ennek-annak.

                                 Az emelet már a felsősök (majdnem azt írtam, felnőttek) birodalma. 

                                          
A főépületbe lépve ezt látják a gyerekek, ha a hátsó ajtón masíroznak be, pl a büfébe vagy tornázni.
                                      Az ott a főépület.


Majd Zalán ovijáról is kattintok, elvégre ez most már biztosan a legeslegutolsó ovis évünk az egész életben. 

2016. szeptember 14., szerda

Újfajta probléma


Szerintem én egy tök jófej, szolid kerékpáros vagyok. Nem száguldozok a városban, gyalogosok közvetlen közelében mindig lassítok, nem cikázom autók között, semmi hirtelen mozdulatot nem teszek, gondolok arra, hogy az autóst ne ijesszem meg, így nem vágok ki balra, ha egy álló kamion mögé érek...ilyenek. A vasút felett átívelő hídon viszont immáron másodszor ért attrocitás. 

Ez a híd elvileg az autósoké, biciklis sáv nincs kijelölve rajta, az úttesten négy sávon (2x2) tombolnak a kamionok, teherautók, cirkálnak az autók. Oda én még nem mertem betenni a kerekeim, bár egy piros lámpánál mondjuk, volt már, hogy elcsábultam volna, vagyis amikor az autók állnak a pirosnál, én a zebrán túl tolva a járgányom áttekerek a hídon, ami nagyjából 2-3 perc lehet bringával. Lehet, kevesebb, de mivel felfelé igen csikorognak a térdizületeim, soknak tűnik. 

Na szóval hajtok, mint a kerékpárosok java, a járdán. Két kerékpáros nem fér el rajta minden szakaszán, az elején és a végén, ilyenkor én mindig félreállok, különösen ha csemetével közelít egy szülő. Jobb az úgy mindenkinek, inkább, mint hogy összeakadjunk és essünk egy hatalmasat. A kerékpárosokkal tehát semmi gond, ha a túloldal nem áll le, akkor én megteszem azt. Középen meg, a csúcson ugye, elférünk ketten is ,de itt is lassítani szoktam. Vagyis ott már pihegek és vicsorgok szolidan, úgyhogy  nem is mennék ennél csigásabban....

Viszont. Ma másodjára szólt be nekem egy gyalogos. Ugyanis ahogy ketten egymás mellett sétálgattak, kényelmesen és ráérősen, megtette nekem az a szívességet a pasas, hogy beállt a másik háta mögé, ezáltal elengedve engem. Szerintem semmi különöset nem alakított, nem gondoltam, hogy hálát kellene éreznem, úgyhogy elrobogtam mellettük egy
szó nélkül. Erre utánam kiabáltak, hogy SZÍVESEN, MÁSKOR IS. Nem tudom, repülnöm kellene vagy hátra tolatva elengedni őket egész addig amíg le nem sétálnak a hídról? Mit gondoltak, hogyan oldhatnánk meg a közlekedést máshogy, mint hogy helyet ad nekem? Nem áll meg, nem kell lehúzódni, csak éppen nem hagyja magát elüttetni velem. Hiperérzékenyek az emberek.  Azt hiszem, legközelebb hálát rebegek, mert még valaki lekap a bringáról nagy indulatában.....



2016. szeptember 13., kedd

Mérlegen


Ha most össze kellene foglalni a múlt hét eseményeit, egy felsorolás jutna eszembe:

- még mindig nem adtuk el a lakást (minő meglepi!) Múltkor volt egy egész normális vevőjelölt, valami ügyvédnő. Úgy láttam a szeme csillogásán, hogy tetszik is neki a lakás és főleg a kert, lát benne fantáziát. Két nap múlva felhívott az ingatlanos csaj, hogy beszélt a hölggyel, szerinte FURCSA a lakás, nem tudja elképzelni, hogy itt lakjon.....Én ezt egyáltalán nem értem, de már feladtam, hogy rájöjjek az ellentmondások hátterére. Az biztos, hogy valami nem stimmel. Egyébként semmi furcsa nincs a lakásban. A plafonból nő ki a csillár és a padlón járunk, bútor is van benne, a falakon helyenként lyukak, amiket úgy hívnak, hogy ajtó és ablak.
 
- tanítónéniknek eddig a színét sem láttam, nem hogy beszéltem volna velük. Igaz, a többi szülővel ellentétben bennem nem merült fel eddig semmilyen kérdés...Nagyon a kezdetek még ezek.Viszont I. néni (ofő és matek) újabban köszön az utcán, gratulálok. M. néni (magyar és még pár ezaz) általában komoly képpel suhan az udvaron vagy a falak mentén. Szelíd, kedves embernek tűnik egybként ő is, csak eddig harsány és nagyhangú, meleg szívű tantónénijeink voltak, egyáltalán nem zárkózottak. 
 
- Réka egyik nap sem akart hazajönni a suliból az öt órás záróra előtt (addig van napközi, utána csak a pad marad a suli folyosóján és a takarítónéni ill. a portás néni felügyelete). Na ezt viszonylag hamar eluntam és immáron az a szabály, hogy iskolába érkeztem után öt percen belül el kell hagynunk az épületet, vagy ő olvassa az esti mesét. Szerencsére a mi sulinkba be lehet szabadon járni a szülőknek, nem kinn csoportosul a banda, mint nagyobb iskolák esetében. Reggelente én viszem Rékát biciklivel a suliba, suli előtt hátra arc nekem ő meg a biciklitároló felé veszi az útját, ahol lelakatolja a rózsaszín csodát. 

 
- g mindenből ismételnek, kivéve németből, ahol elkezdték megtanulni a szavak helyesírását. Réka elég rozsdás, mert a fejszámolás sokkal jobban ment tavaly év végén....na majd visszatér a tudás, remélem, sőt, biztosan. 

 - Zalán jól adta a beteget múlt szerda reggel, nagyon fájlalta torkát és ijedtemben hőemelkedést is diagnosztizáltam nála, úgyhogy a héten többet nem ment oviba (szerdától). Persze kutya baja, már délutánra sem volt. Ma sem tudom, hogy pszichésen fájt a torka vagy ténylegesen egy villám torokgyuszi támadta le és meg....Mindenesetre a héten már ő is hatalmas óvodás. Minden reggel rimánkodik az apjának, hogy ebéd után vigye el, mert nem akar aludni. Eddig csak kedden van olyan mázlija , hogy apja szót fogadna neki, akkor van a logopédia órája. Az úszást kell még valamikorra betenni és a Nevtan féle iskolaelőkészítőt, ami egészen bizonyosan reggelente lesz. Ja és akkor még ott van a vívás is....
 

- Sulis szülőértekezlet majd  26-án, hétfőn, előtte szombaton csapatépítő közös főzés a Ligetben, a Sport nap jegyében, ami egy baromság lesz, mert mindenki széjjel lesz a különböző sport programokon, csak éppen nem a bogrács körül....de hát majd barátkozunk a sporteseményeken, gondolom én. Ha Réka nem fér be az tűzharc (kidobós) csapatba, akkor nekünk jó lesz a bogrács mellett....

Szívesen mondanám, hogy a suli és ovi alaposan lefárasztja a dedeket és már 8 órakor ásítoznak, majd fél 9-kor mélyen álomba merülnek, de nem lenne igaz. Általában 10 körül van teljesen csönd odaát a szobában, Zalán dörmi hangját egész sokáig hallani, hiába minden tiltás vagy fenyegetés. Azért édesek, amikor Réka mesél és az olvasólámba alatt összdugják a buksijukat Réka ágyán hasalva...Óh....olvadok. Réka 10 körül elszunnyad, Zalán meg kimasírozik, hogy nem tud aludni, éhes, szomjas és ezek kombinációi....Ha nincs itthon az apja, akkor többnyire sikerül mégis ágyba parancsolni. Ha máshová nem, az enyémbe.....

Hétvégén Gulyásfesztiváloztunk. Végül is egész jó volt. Ettünk egy erősen közepes gulyást, melyen felbuzdulva másnap én magam is főztem otthon egy kondérral a családnak. Nagyon finom lett. Amíg a levest kavargattam, az jutott eszembe, amit anyu mesélt mindig a nagymamámról. Ha a szomszéd birkát vágott, neki is szereznie kellett birkahúst és pörköltet főznie. Ha esküvő volt a faluban, ő is tortát sütött.....Nem egészen ilyen megfontolás vezetett, mint a dédmamát, egyszerűen arra gondoltam, hogy hanyagoljuk valahogy ezt az isteni eledelt, miért is nem főzök én soha? Hát ezen túl fogok, az bizonyos. 

Kóstoltunk meg finom sajtokat, ettünk chip-szet 100% krumpliból, mindezt leöblítettük jéghideg limonádéval, ami jól esett, mert nagy volt a hőség. Végül átsétáltunk a Tiszavirág hídon vissza a belvárosba és a Kis Tiszában, ahol apám annak idején zóna pörköltet ebédelt az anyukájával (kb. 70 éve), nyaltunk egy fagyit. Ücsörögtem a napernyők alatt, élveztem a tökéletes időjárást, figyeltem a szőke Tiszát és arra gondoltam, mégiscsak szép ez a város és jó itt élni. Ugyan sosem gondoltam, hogy rossz, de viszonylag ritkán jut eszembe, hogy klassz és szupi és remek. Újabban egyre többet igen. Úgyhogy lehet, öregszem. 

Másnap, vasárnap letekertünk 10 km-t a városban, akkor ugyanazt éreztem. A Verseghy parkig cirkáltunk 4 biciklin, ami csupa virág, szín és illat. Itt a békás szökőkútra vettek a gyerekek egy tétova pillantást, majd áthajtottunk a Tisza hídon. Ez egy kicsit meredek része volt a túrának, mert nincs korlát az úttest és a bicikliút/járda között a hídon, úgyhogy viszonylag könnyű az autók kerekei alá kerülni....de túléltük. Szerintem a jövőben maradunk a Tiszavirág hídnál, ha a túlsó partra vágyunk. SZóval akkor is azt éreztem, ahogy suhantunk a fák alatt a virágillatban, hogy milyen jó itt, szép itt, minden milyen idilli....

Ma már kedd van és Rékának megszületett az első ötöse a MOZA naplóban, hurrá. Igazából ez a második ,mert egy Nemes Nagy Ágnes vers elszavalásáért kapott már egyet tegnap. Hálás voltam neki, mert a verseket mindig maga tanulja, legalább ezzel nekem nem kell kínlódnom.  Bezzeg a tegnapi nyelvtan házival finoman vért izzadtam volna, ha nincs az internet, valaki fekete kancsós találóskérdést kellett kitalálni, amiből folyik a tej, de mégsem...Na ez volt a tejút. A másiknál a megfejtés a len volt, ami egyaránt öltöztet koldust és királyt, magától ezt sem tudta volna Réka, igaz, a többire magától rájött. Eső, levegő és társai.

Na most mennem kell, hot dogot igértem  vacsira és még sehol semmi.