2016. április 18., hétfő

A vázlatotok között bóklásztam



Az első új, többi régebbi.

Mese megy a tévében.
- Hurrá, Popgolyó!!! - örvendeznek a gyerekek.
- Popgolyó?? - furcsállom én. 
Sosem hallottam róla. Pedig azért követem a meséket rendesen. 
- Pedig van ilyen. - bólogatnak magabiztosan a gyerekek.
- Hát jó... - vonok vállat.
Kezdődik a következő epizód. Hát mi volt a mese valódi címe? Pocoyo. Persze a Popgolyónak legalább értelme van. :)


...


- Finom a szalámi, Zalán?
- Az....mint a karikacsapás....

....


- Ja, bocsánat, félre értettelek.... - szólok én bűnbánóan. 
- Nem baj, anya, azért még szeretlek......

...


Zalán megint olyan kihágást követ el, mely a legalapvetőbb szabályainkat húzza át. Elszomorodom. Látványosan. Mert már nem tudok mit kitalálni, hogy Zalánt jobb belátásra bírjam. Látja, hogy lógatom az orrom, hát megközelít és megsimogatja a hajam.
- Ne is ránts rá, anya!

***

Zalán büntetése végül tablet megvonás lett, ami nagyon érzékenyen érintette. Próbál alkudozni.
- És ha nem kapcsolom be a tabot, hozzá sem nyúlok, csak nézem?
- Úgy hogy ki van kapcsolva?
Persze nem úgy gondolta.


...


- Nagyon szeretlek, amikor a kedvenc sálad és cipőd van rajtad. - hízeleg Zalán.
- Igazán? - kezdek cseppfolyósodni.
- Igen.
- És ha nem a kedvenc sálam van rajtam?
- Hááát, egy kicsit akkor is szeretlek....

---

Réka: Analizáljuk már a helyzetet, hagy nézhessek még mesét...

...

Réka: - Mi az ebéd? Káposztás tészta? Azt szeretem. Soha nem ettem még, de egyébként szeretem...

***


Réka (archív) : Anya, mi az, hogy szexel? Grrrr....ez? Amikor valaki nagyon gyorsan rágcsálja a kekszet?

- Hátttöööö...

***


Zalán:


- Köszönöm a vacsorát!

- Szívesen...Deee tudod, ez most az ebéd volt.
- Ja, igen, köszönöm az ebédet. 
- Mikor fogunk vacsorázni, tudod e? - okoskodom.
- Hát...majd szombaton.

***







2016. április 17., vasárnap

20 dolog rólam



Lii-nél láttam, megihletett, kedvet kaptam. :) 


1) Nem szeretem a szoknyát, mert nincs igazán formás lábam. Az egyik icipicit görbébb is, mint a másik. Apámnak tökéletes lába volt, az igazi 100 pontos. Erre mindketten anyukám virgácsait örököltük tesómmal. Ilyen az élet! 

2)Imádom a csípős ételeket, nagyon rájuk vagyok zizzenve. Legszívesebben mindenbe raknék piri-pirit vagy egyéb hasonló hatású cuccot. Réka szerint nekem semmi sem ELÉG csípős. Hát azért van az a zöldpaprika, ami kifog rajtam....

3) Minden nap másik pizsamát vagy hálóinget veszek fel (mármint úgy értem, este...) Reggel az adott darab megy a mosásba. Nem bírom elviselni a "másnapos", gyűrött hálórucit.

4) Amióta gyerekeim vannak, nem tudok érdemben hintázni. Furán liftezik a gyomrom, mintha ezer hangya csiklandozná belülről. Az igaz, hogy a fenekem nem is fér bele akármelyik hinta ülésébe. Ehhez kapcsolódik, hogy nálam vidámpark kizárva. Szerintem a durvább járgányokon elájulnék.

5) Képtelenségnek tartom, hogy olyan ember legyen a férjem, akivel más a politikai nézetem. Szerintem az ilyen kapcsolatok nem működhetnek. Igazán jól egészen biztosan nem.

6)) Nagyon szeretek aludni. Jajj, nagyon. Egy selymes lepedő, egy meleg takaró télen, mindez a kiváló matracon....plusz egy kis langyos eső vagy romantikus hóesés....Hmmmm...

7)) Álmodni is szoktam. Ritkán emlékszem rájuk és sokszor van olyan érzésem, hogy az álmok folytatódnak. Hogy van előélete az adott álomnak. Valahol olvastam, hogy ez nem normális, mármint nem egészen egészséges dolog...Hát egyelőre viszonylag normális vagyok. Vagy minden bolond így véli?

8) Újabban nem megy az olvasás...Nincs türelmem, elkalandozik a figyelmem, megzavar valami...egyik könyv sem tetszik....Nem tudom, mi ütött belém, remélem, ez amolyan múlandó dolog. 

9) Általában minden kihívás addig izgat, amíg azt nem látom, hogy közel a cél, elérhető.Akkor már nem érdekel tovább. Mint egy hegymászó, aki 20 méterre a csúcstól kedvét veszti és inkább elindul visszafelé. Ez ott van a hétköznapokban és döntéseim javában.

10) Nem szoktam sózni a sült krumplit, annyi más fűszer van. Nem is olajban sütöm, amikor ott a sütő.

11) Az újságokat, magazinokat mindig hátulról előre olvasom. A lényeg mindig hátrább van. 

12) Szerintem a legjobb ital a világon az almafröccs és a friss, hűtött limonádé. Persze, ha szomjas az ember, a sima ásványvíz is tud mennyei lenni. 

13) Nem bírom a monotonitást, megőrülök tőle. Ha ugyanazt kell csinálnom egy héten át, depressziót kapok. A bútorok tologatása is ehhez kapcsolódik, bár a mi lakásunkból már kihoztam a maximumot...

14) Feledékeny vagyok és szórakozott. Ez nem újdonság, a kor előrehaladtával egyre rosszabb lesz. Azt gondoltam, ha kicsit nagyobbacskák leszne a gyerekek, megjön az eszem - valami csoda folytán, nem tudom, miben bíztam igazán....de nem! Múltkor fél napon át hittem, hogy péntek van. Direkt fél ötre mentem Rékáért suliba, gondoltam, addigra biztosan vége lesz a rajziskolának....Máskor Technocol ragasztót találtam a frigóban és PirosAranyat Réka kreatív dobozában. Na mondjuk miért csomagolják ezeket a megszólalásig ugyanúgy??? Meg kellene őket bűntetni, komolyan....

15) Általánosban egyszer azt mondta nekem egy tanár, hogy nagyon jó érzékem van a történelemhez, ezzel kellene foglalkoznom. Átlátom azt is, amit kortársaim nem. Helyettesítő tanár volt, a sajátomtól soha nem hallottam ilyet. Nem is vittem vele semmire (mármint a tantárggyal, nem a tanárommal....), bár nagyon szerettem gimiben is és kiemelkedő eredménnyel érettségiztem belőle. Ennyi.

16) ParaAnyu vagyok még mindig. Ha a gyerekek fejjel lefelé lógnak a szőnyegporolón, egyből azt látom, hogy leesnek, nyakuk törik és éber kómában tengetik életüket, míg meg nem halnak.....

17) Rák a csillagjegyem és kb. meg is felelek neki.

18) Fura élmény látni embereket megöregedni. Már bőven abban a korban vagyok, hogy érnek ilyesfajta élmények. Tehát aki kb. 20 éves volt, amikor én 10, most 50...és még tudnék rá példát. Ez megrettent és olykor elszomorít. A saját öregedésemet valahogy könnyebb elfogadni, egyelőre....

19) Az igazán gusztustalan szagoktól öklendezem....de durván ám. És azonnal, reflexszerűen.

20) Imádom a Kereszapa trilógiát és benne Al Pacino-t. A második részt meg tudnám nézni újra és újra és újra....

21) Utálok késni, utálok késni, utálok késni....általában mégis szoktunk, de csak ha nem rajtam  múlik a dolog....

22) Kedvenc ételem a frissensültek, sültek - fűszeresek, csípősek, ízletesek - mindenféle körettel és friss salátával, öntettel. Ilyesmiből betegre tudom enni magam, csak falok, csak csipegetek, amíg meg sem tudok moccanni....

23) Állítólag szoktam horkolni. Szerintem csak hangosan szuszogom éjjel. Az ki van zárva, hogy ÉN horkoljak!!!

24) Nem hordok soha "lógós" fülbevalót. Nagyon tetszik máson, de én nem tudom elképzelni, hogy valami ott külön életet éljen a fülemben...

25) Könnyen megorrolok emberekre. Azok aztán tiszta laposak soha többé nem lesznek. Megbocsátok én, meg minden, de nem felejtek. Ugyanakkor sokat kell tenni azért, hogy valakit elítéljek mélyen, sok mindent megértek, talán mert magamból indulok ki. :)


2016. április 15., péntek

Nem éreztem semmit....



Persze, mert igazából nem is írattam be. Fura is lett volna, ha meghatódom. 

A héten, tegnap és ma kell mifelénk a leendő elsősöket beíratni az iskolába. Két kategória van, az egyik, amikor tényleg iskolába megy ősztől a csemete. Ilyen volt annó Réka. Ilyenkor az ember lánya (vagy inkább anyja vagy/és apja) besétál a VÁLASZTOTT suliba a szükséges okmányokkal, aztán ha az egybeesik a körzetessel, akkor hátradőlhet, ha nem, nem annyira. Főleg, ha felkapott iskola. A beíratkozás során Réka sulijában pl. eldől, hogy úszós lesz e vagy nem, hittanos vagy erkölcstanos, egyennyakkendő rendelés, biztosítás, diákigazolvány rendelés....aztán kész, cső, viszlát!

A másik eset, ha a pasi/csajszi óvodában marad még egy évet. Ilyenkor a körzetes iskolában mindenképpen le kell adni azt a papírt, amit az ovi kiadott a gyerekekről,  ez az óvodai szakvélemény. Általában ez soron kívül megtehető jobb helyeken . Itt véget is ér a teendők listája. Még csak le sem kell ülni, bár én megtettem.

Szóval bementem, kiküldtek, vártam, bementem, leadtam a papírt, rájöttek, hogy  oviban maradó gyerekem van, elnézést kértek háromszor, semmi gond, de tényleg, hazajöttem. 

Hát igen, úgy könnyű nem érezni semmit, hogy nem is megy oskolába a csemete! Majd jövőre lesek nagyokat, mit keres az én hatalmas legényem az évnyitón??? Most még egyelőre úgy érzem, hogy természetes lesz, hisz benne lesz a korban, addigra meg pláne. De feltételezem, magamat ismerve nem így lesz, mert én mindenen bőgök, nehezen engedek el dolgokat......meg ilyenek....

Addig még azt is ki kell találnom, hogy melyik iskolába megy Zalán. Erre mondaná E, aki a pszichológus, hogy ez álprobléma, mert valójában már úgyis eldöntöttem, hogy Rákóczis lesz Ketteske is. Pedig nem. Komolyan. De attól még E.-nek a lényeget tekintve igaza lehet.




2016. április 14., csütörtök

Vágatlan verzió



Létezik ez a StoryCubes nevű játék. Valaki ajánlotta, már nem is tudom, ki...Nekem nem jött be különösebben, halálra unom magam rajta, inkább csak mint kívülálló hallgatom, hogy a gyerekek mit ügyeskednek össze csillogó szemmel. Hanem Zalán...na ő imádja. Ma délután elblicceltük az úszást, helyette jó sokat játszottunk, hogy a lelkiismeretem is megnyugodjon (nem csak azért.....)

Addig addig, hogy végül - bár a kockáktól függetlenül - kitalált egy mesét. 

Leírtam, mert megkért rá, ezt kapja Apa ma névnapjára. Tényleg, jöhene is már haza....

Szóval a mese, ahogy Zalán diktálta.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbirka. Ez a kisbirka az olyan cuki volt, hogy a Nap is bámulta. Annak a birkának levágták a szőrét. Utána nagyon rövid lett a szőre. Egyszer a kisbirka felágaskodott, kinyitotta a lábával az ajtót és bement a házba. Amikor senki sem volt otthon.  A kisbirka evett egy kis zöldet, amit előző este kapott a gazdájától. Amikor megette, felkapta a távirányítót , lefeküdt a kanapéra és a híradóra kapcsolt.  Abban éppen az volt ,hogy egy ház felrobbant. A birka hamar megunta a tv-t, Dobble-t játszott magával. Amikor azt is megunta, a házat is megunta, kiment. Amikor hazaérkeztek az emberek a vásárlásból, akkor a birka a gazdájához futott, a gazda felemelte és megölelte. A gazda észrevette, hogy  a távirányító a kanapén volt, pedig nem ott hagyta és a zöld is elfogyott, úgyhogy megtudta , hogy a bárány benn volt. Kiment az udvarra a gazda és látta, hogy már este van.  A birkához ment, aki már aludt, úgyhogy a plüss birkát mellé tette. A gazda is lefeküdt aludni. Boldogan éltek, míg meg nem haltak! 

Hát nem egy irodalmi Nobel díj, de szerintem olyan aranyos! A ház az felrobbant mondjuk....még jó, hogy nem bárányostul....

Engem ne kérdezzetek!



Ha most azt kérdezné valaki tőlem, hogy mondjak egy példát arra, miben és mennyire különböznek a gyerekeim, hálás lennék Zalánnak. Ilyen szempontból tegnap nagyon a "kezem alá dolgozott". Történt ugyanis, hogy tegnap délután viszonylag későn estünk haza a suli-ovi állomáshelyeinkről. Begyűjtöttem a gyerekeket, plusz Réka vidáman csicseregte, hogy nincs házi, így hát elvoltam a kis világomban itthon. Szomszédnéni feljött, vele beszélgettem, elintéztem egy telefont...És már hat óra körül járt az idő, amikor ráébredtem, hogy se környezet házi, se tanulás, se német szavak, semmi. Úgyhogy amolyan kapkodósan láttunk neki a dolgoknak. Közben Zalán 10 percenként nyafogott, hogy éhes, éhes....brühühö éééheees....

Evett banánt, talált diót, de fél hétkor vacsorába csaptunk, nehogy éhen haljon . És mi történt? Mi szokott ilyenkor történni? Hogy végigdumálja a vacsorát, be nem áll a szája, levegőt alig kap, ám a paprikás csirke nem fogyott a tányérjáról. Céklát kért hozzá, azon nyammogott. Ilyenkor viszont nem jár desszert (aznap vanília puding, jóféle), még mit nem! Zalán ultimátumot kapott, hogy ha legalább a csirkét betermeli, elfelejtem a tésztát és kaphat nasit. Térültünk fordultunk, egyik kezemben a német lap, másikban a környezet házi, amikor Zalán közli, hogy kéri jussát, ama hűtött édességet a frigóból. Merthogy, igen, jelenti tisztelettel, elfogyott a husi. Az lehetetlen, alig tettem le a fenekem a kanapéra, a szája üres, kuka üres...Hopp, ott figyel a többi csirke között az övé is a tűzhelyen, a tálban. Hát nem visszakanalazta????? Persze tagadta, soha be nem ismerte volna, ám én sem most jöttem le a felvédőről.

Ilyesmi Rékának, a patyolattiszta lelkével soha elő nem fordulhatott volna. Semmi trükk, semmi kópéság. Persze nem mondom, hogy ezzel probléma lenne. A találékonyság, agyafurtság bizonyos szinten jó tulajdonság. Csak hát kicsit gáz, ha kis túlzással azt sem hihetem el, amit kérdez Zalánom. Mindig is bírtam Rékában, hogy 100%-ban támaszkodhatom a szavára. Hát na, egyik ilyen, másik olyan, így szép és kerek a világ.

Tegnap óta kerékpárral járunk oviba, ez egy nagy változás a kis életünkben. Én viszem suliba, oviba mindkettő gyerkőcöt. Tibit 3. napja nem láttam, tisztára olyan, mintha egyedül nevelném a gyerekeket. Akkor jön, amikor már alszunk (én is) és akkor megy, amikor még alszunk (én is). Reggel Réka már nyafizott, hogy hol van apa. Azok a fránya elvonási tünetek!  

Zalán életében először ma baseball sapkában ment oviba. Talán ebben része van annak, hogy cimboráján is ilyen sapka virított tegnap.

Elkészültek az anyák napi ovis fotók, Zalán egyiken sem mosolyog, azt nem lehet ráfogni, de mégsem rossz képek. És olyan szép a háttér (régi bőröndök és macik csinosan elrendezve) hogy nem tudtam nem rendelni. Csíkos hosszú ujjú felsőban van és farmer térdnadrágban. Fotózás után rákérdezett a dadus néni, hogy tényleg ezt szántam "csini ruhának"? Hát ezt. Valami gond van vele? Inge is van, nem mondom, de szerintem nagyon helyes a bőröndös, macis enteriőrben. Egyébként is, olyan gyönyörű, hogy egy kukás zsákban is cuki lenne. Mert elfogult vagyok, mint állat. 

A nap meglepetése, hogy jövő szerdán sztrájk lesz a suliban, úgyhogy nem lesz tanítás. Ügyelet van, tanítás nincs. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből. 

Jaj, annyira ciki, ezt még muszáj elmesélnem. Valahányszor megállít valaki, hogy útbaigazítást kérjen, komoly koncentrációra van szükségem, hogy tudjak segíteni érdemben. Mert az általában maguktól is tudják, hogy teszem azt a Meder utca vagy a Toldi itt van a környéken, node PONTOSAN hol? És ebben igen gyengécske vagyok. Tegnap kipattant egy úr az utcánkban a verdájából és megrohamozott, hogy hol a bánatban van a Vak Bottyán utca. Mire azt feleltem, hogy hát amerre ő tart, arról is meg lehet közelíteni, csak hát zsákutca, úgyhogy inkább menjen a másik irányba, szóval mi utcánk, sarkon balra, első utca balra. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Mint én.... De mire rájöttem, az úr már elporzott. A kegyelemdöfést Réka adta meg, aki odavetette lazán, hogy nem is az első utca, mert az a Toldi....a második, anya! Kész voltam, összeomlottam ott helyben. Azt kellene mondanom, amikor bárki megállít, bocs, nem tudom, nem vagyok idevalósi.....