Réka ma újra visszatért a suliba. Gondolom, nem éri nagy megrázkódtatás....Egyeztettünk a héten É. tantónénivel az ovisoknak Mikuláskor eljátszandó mesejáték témájában. Azt említette Réka, hogy kapott benne szerepet, de hogy pontosan mit és mennyit, azt nem volt ideje neki sem megtudni, addigra lerobbant. Végül péntek helyett a következő kedd este jutott el hozzánk a szerep szövege. Kérdezte É. (hajnalonként trécseltünk valamikor 6 óra előtt nem sokkal), hogy akkor Szélikét sem tudja eljátszani a leányka? Némi tétovázás után vállaltam, hogy péntekre nagyjából betanítom neki a rá eső szöveget. Akkor az még olyan sok időnek tűnt.... A héten, kolleganőm felmondása, távozása miatt teljes időzavarban voltam, halovány fogalmam volt csak, hogy mikor melyik nap van.
É. először csak annyit írt, hogy majd átgondolja, hogy legyen és visszaszól. Este pittyegett is a telefonom, É. volt az, hogy tanuljuk a szöveget, eltette a mesejáték "premierjét" későbbre. Szóval Rékáé maradt a szerep, hurrá! Na nem mintha őt ez felvillanyozta volna, csodálkoztam is, teljesen passzívan fogadta a hírt. Aztán rájöttem miért. Mert neki kellett feküdni annak a kb. 22 gépelt sornyi szövegnek, tanulni meg utál. Én nem tudom, mi lesz ebből a leányzóból...És egyáltalán kire ütött ez a gyerek, amikor mi Tibivel világéletünkben szorgalmasak voltunk. Kevésbé okosak, de legalább igyekvőek.
Szerdán este átolvastuk néhányszor az egész mesét, egész jól ment, tegnap tovább csiszolgattuk, a végszókat próbáltam rögzíteni Réka buksijában...Nem mondom, hogy 100%, de úgyis próbálnak még eleget. É. amúgy is megjegyezte, hogy lassan haladnak a próbák...Gondolom, kevés magyar órát tud a darabnak szentelni, igazából el sem tudom képzelni, mikor próbálnak. Esetleg tesi órán?
Visszatérve még a keddhez, aznap aztán jó sokat bőgtem. Ami szokatlan tőlem, mert ahogy öregszem érek, szinte egyáltalán nem szoktam sírni, inkább könnyezni vagy meghatódni, szomorkodni, orrot lógatni..... esetleg örömömben pityeregni. Na ilyen mondjuk sajnos jó régen volt....Aznap búcsúztattuk a kolleganőmet. Igazából a márciusban távozó T. kolleganőm még közelebb állt a szívemhez, akkor még sem bőgtem...Biztos ez a kialakult helyzet és hogy az egész jó kis bandánknak vége, feloszlik örökre. Hát annak muszáj volt szentelni pár könnycseppet....
Zalánt is érte egy kisebb sokkk tegnap, amikor 9 óra körül végre bevánszorogtak az oviba (egyébként 8ra járnak, ez egy kivétel volt). Csoport sehol, tornaterem üres....Kiderült, hogy könyvtárba vonult a banda, csak elfelejtettek szólni a renitens - alkalmanként - később érkezőknek. Mit volt mit tenni, a szomszéd csoportban hagyta Tibi Zalánt, sietett JÁszberénybe....Persze sírt és tiltakozott Zalán. Elmondása szerint utálja a Kistücsköket...Meg mindent, ami kibillenti a megszokott kis életéből. MIndegy, túlélte, mivel rejtett kamerám nincs abban a csoportban sem, hát nem tudom, milyen kellemes volt az a pár óra a szomszédoknál. :) A mulasztást elkövetett óvónéni később bocsánatot kért.
Advent első vasárnapja lesz a héten. Egyre többet agyalok a karácsonyi ajándékokon....A gyerekek szerintem "készen vannak", várom még Réka listáját, mit szeretne, azt tavaly is nagy segítség volt. Zalán túlkészült, a márciusi névnapjára is megvan az ajándék, azt hiszem. Attól még becsúszhat neki ez és az, a rokonságtól, pl. valami Star Wars-os...ez most a menő az oviban (Egyáltalán látták már a filmeket?? Nem is ovisoknak való.) Távirányítós dínót is kért, de én nem is találtam a neten, ez egy, kettő, nem látom értelmét egy ilyen játéknak, már látom is, ahogy sokadik játéktároló ládából pislog a nem olcsó rémség...Szóval nem kell.
Jövő héten a Mikulás csomagba valókat is össze kell szedegetnem, azzal viszont majdnem el vagyok maradva, magamhoz képest. :) Majd úgy csinálom, hogy egészséges cuccok is akadjanak a zsákban bőven, aszalt gyümölcsok, mandarin, mogyoró és némi csoki. Egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom még, nekem nem is szokott megjönni csak akkor, amikor belecsapunk az adventi sütik megalkotásába...Hókifli, zserbó, linzer....hmmm....Alig várom, hogy nekik essek. Sütni, persze.....
