Fogadóóra

 

2 órára volt időpontom az oviban fogadóórára Zalán óvónénijeivel. Meglepetésemre, olyan állt elő, mint még soha, fél óra csúszással peregtek az események. Valakinek sok megbeszélnivalója akadt, esetleg nagyon le kellett beszélni a suliról az anyukát, vagy éppen rá, nem tudom. Valahogy óra húsz tájban került elő az egyik óvónéni az előttem sorra került párral. Pislogtam rá várakozón-gyanakodva, hogy majd azt mondja, hagy folytassuk már egy másik alkalommal, mert ez meg az közbejött....De nem, befelé invitált. Abba az irányba, ahol valamikor az ebédet kellett befizetni. Hellyel kínáltak, mire egy kis széket foglaltam el Cs. óvónénivel szemben. Volt egy "felnőtt" szék is, éppen Cs. mellett, nem tudom, miért nem azt foglaltam el, biztos ennek is van jelentősége. Szeretek szemtől szembe lenni az emberekkel valahogy. Ezt már annak idején a nőgyógyászom sem értette, miért nem mellé ülök, miért vele szemben....Na mindegy.

I. óvónéni olybá tűnt, átvette a jegyzőkönyv író szerepét, ült a sarokban egy asztalkánál és jegyzetelt. Kevésbé szólt bele a párbeszédbe. Rögtön az elején rákérdezett Cs., hogy mit gondolok, legyen e suli jövőre, hogy szeretnénk. Én már akkor éreztem, hogy merre tendál az óvónénik ítélete, azon csodálkoztam, hogy nem jött fel a Difer eredmény. Aztán utólag sejteni vélem, hogy miért, nehogy felbátorodjak. :)

Ahhoz képest, amit az ovis csoport ajtajában állva lekommunikáltak nekem az utóbbi időben (csupa jót), hogy milyen ügyes, egyre jobban nyit, jelentkezik,felszólítják, akkor válaszol...szemmel láthatóan jól érzi magát az oviban, "belakta" azt, az óvónőket - so-so - elfogadta.....szóval ehhez képest, nyilván, egy másik szemszöget nézve, most másféle húrokat is megpengettek.

Igazából új dolgokat, pontosabban meglepő dolgokat nem említettek, bár bizonyos pontokon volt, hogy úgy éreztem, hallottam már ennél bíztatóbb véleményeket is. A felnőttekkel szemben nagyon zárkózott, nem viseli el, ha figyelem középpontjába kerül. Ha felszólítják, van, hogy válaszol, de utána kellemetlenül érzi magát. Feladatot egyáltalán nem vállal (naposság, fogkrém felelős, ilyesmi.) Nincs általa kezdeményezett kommunikáció óvónő és közötte, ez a legnagyobb gond egyébként. Szerintem mindig is ez volt...Úgy gondolják, hogy rendkívül alacsony az önbizalma, szinte hihetetlen mélységekben van. Azt is mondta Cs, hogy számára talány Zalán (és még rímel is), igazi titok, olyan gyerkőc, akihez hasonlóval még nem találkozott. Pedig - gondoltam én tovább  - nem tegnap kezdte a pályát....

Ildi néni hozzá tette, hogy azért sokat javult kicsoport óta és lám, a Difer tesztet is szépen végigcsinálta vele, fegyelmezetten, koncentrálva, bár végig egy kicsit izgulva, szorongva. Az mindenképpen egy jó pont, hogy nem kell mindenféle felmérésekre cipelni, mert rendelkezünk Difer eredménnyel.

És akkor ugrott a majom a vízbe, vagyis tértünk át a Difer eredményére. Ahogy sorolta I. néni, mely területen milyen eredmények születtek, úgy szaladt egyre feljebb a szemöldököm. Várakozásaimon felül teljesített Zalán, konkrétan jobb Difer-t írt szinte, mint annak idején Réka. Ha nem jobbat!!!! A tapasztalati következtetés és a másik tapasztalati hókuszpókusz (tapasztalati összefüggés) egyaránt 90% feletti eredményt hozott, mindkettő jelzést ad bizonyos formából az IQ-ról. Nagyon meg is dícsérték ilyen szempontból az óvónénik.

Hazafelé sétálva azon gondolkodtam, hogy vajon milyen Difer-re számítottam én a lelkem mélyén? Valószínűleg túlságosan el voltam azzal foglalva, hogy mi lesz, ha szóba sem áll az óvónőkkel, akkor milyen következő lépéseket kell majd megtennem....mintsem várakozásaim lettek volna. Ügyes gyerek, okos gyerek és kész. Távol áll a túlfejlesztett és lestrapált gyereknek akár az árnyékától is. Töredéknyi feladatlapot és fejlesztő ezt és azt tudhat magáénak Rékával összehasonlításban. Viszont Réka a "személyi edzője", legalábbis a játékon keresztül mindenképpen!  Ez biztosan nem elhanyagolható körülmény. Teljesít, ahogy teljesít, tud, amit tud.

Januárban végleges döntést kell hozni az iskolakezdésről. Az már csak formaság lesz, az a fogadóóra. 

 

Nyavalyás - frissítve

Sokat agyaltam azon a múlt héten, hogyan sakkozzuk majd össze a hét eseményeit, hogy 1)semmit ne felejtsek el 2) mindenhol ott legyünk, ahol kell 3) senki ne forgassa a szemét = mindenkinek jó legyen. Számolgattam a szabikat, rakosgattam őket jobbra és balra,  merthogy a számuk fájóan kevés, de igazán sehogyan sem volt jó. Annyira feszítettnek tűnt, ha a munkaidőt is beleszámítjuk. Végül mély levegőt vettem és azt találtam ki, hogy keddre szabit veszek ki. Akkor nyílt nap is, fogadóóra is.....Persze az élet aztán előrukkolt egy olyan megoldással, amire nem annyira vágytam.  Ami péntek este még csak lebegett a fejem felett, az vasárnapra biztossá vált, lebetegedtem. Kapóra jött, nem mondom, de azért nem ilyen lovat akartam!!! Tegnap kaptam az orvostól antibiotikumot, így legalább 3 napig itthon leszek. 

Hétfőn nem sok mindent történt azon túl, hogy délután aludtam egyet, amíg nem kellett menni a gyerekekért oviba, suliba.  Ma azonban már a nyílt órákkal kezdtük a napot, egy magyar és egy matek órát nézhettünk meg. Este rossz előjeleket láttam Rékán, köhögött, ami nála mindig a lerobbanás első jele....késő éjjel, amikor a homlokát tapogattam picit mintha melegebb is lett volna, mint szokott....Reggel írtam neki egy felmentést az úszás alól (3 ilyet mívelhetek egy tanévben, még soha nem éltem vele) és életet vertem bele, úgyhogy lebattyogtunk a suliba kéz a kézben. Remélem, nem betegszik le, mert akkor megint újratervezés lesz. Én már lassan nem is tervezek előre semmit, mindig csak az előttünk álló két napot, mert mindig minden mozgásban van.

Az órák klasszak voltak. A legnagyobb előnye az volt a mateknak, hogy egy kicsit belepillanthattunk a Sakkpalota módszerébe (heti egy ilyen órájuk van mindkét tantárgyból.) Sajnos én csúnyán elvéreztem volna a feladatokon, hiszen sem a figurák értékét nem tudtam, az egész rendszer idegen volt számomra, de a gyerekek nagyon képben voltak és majd kiesett a padból a gyerekek többsége, amikor felszólításra várt. E. ofő összeszedett volt, jól levezette az órát, kedves a gyerekekkel (naná, majd 25 szülő előtt rikácsolásba fog....) 

A magyar óra ugyanolyan pörgős volt, mint a matek. A szülők kedvéért. Biztos vagyok benne, hogy egyébként nincs ekkora sebesség a feladatok között, mert ez nagyon fárasztó lehet a gyerekeknek és megterhelő is....Egy mesét dolgoztak fel, tehát olvasás óra volt. Réka egyik kedvence, az Ugorjunk árkot! - című mese. É. néni kicsit szigorúbbnak tűnt, mint amilyennek elképzeltem, illetve amilyen benyomást sugároz a személyisége. Rá-rászólt a gyerekekre, ha lecsúsztak a padban vagy olyasmit forgattak a kezükben, amire éppen nem volt szükség. Bezzeg ami engem legjobban zavart, az állva jelentkezőkre és ugrálókra egyikük sem szólt rá....

Édesek, drágák, gyönyörűek voltak a gyerekek és persze ügyesek. Réka az aktív csapatba tartozott, szinte mindig jelentkezett és sokszor felszólították. A csapatmunkában bátran vállalt feladatot, bár ha azt utólag kiragadták a kezéből, akkor inkább nem vitatkozott. Végig követte az óra folyamatát, bár a könnyebb feladatoknál, megfigyeltem, nem jelentkezett, hasonlóan az osztály legjobb képességű gyerekeihez. Inkább akkor villanyozódott fel, ha nehezebb kérdések következtek. 

10 óra után volt egy rövid szülői a Mikulás ünnepséggel kapcsolatban. Felmerült a kérdés, van e egyáltalán értelme Mikulást hívni a csomagok átadásához, van e még olyan gyerek, aki hisz a Mikulásban?? Mi az hogy! Pl. Réka szilárdan hiszi, hogy december 6-ra virradó  éjjel a Mikulás csempészi a csizmájába a finomságokat. Valahogy leszáll az erkélyre, az üvegablak vagy ajtó nem akadály számára....és ennyi. Ez nem jelenti azt, hogy az osztályba beeső Mikulásról elhiszi, hogy az tényleg az, mert nem. Magyarán nincs jelentősége, hogy Mikulásnak öltözött gimnazista vagy vállalkozó libben be a zsákjával. Ezt így nem fejtettem ki persze ott az ofőnek, mert minek, úgyhogy keresünk egyelőre önként jelentkező Mikulás jelöltet a nagy feladatra. Tavaly 5000 Ft-ért bérelt egyet nekünk M. apuka. Számomra csak most derült ki, hogy 1) tavaly is volt Télapó a suliban 2) nem osztálypénzből béreltük az ártatlant. Az látszott, hogy M. apuka idén már így szeretné....

Marad 1000 Ft a keret a csomagra, melyet osztálypénzből finanszírozunk. A notórius osztálypénzt nem fizetők (jelenti ez azt, aki már tavaly sem adott be egyetlen forintot sem) úgy tűnik nem kapnak csomagot egyáltalán. Talán 3-4 ilyen gyerek van. Az egyik apuka felszólalt, hogy ez meg már milyen dolog, gyerekekről beszélünk, minimál csomagot kaphatnának ezek a hátrányos helyzetűek is. Leszavazta (hallgatás beleegyezés alapon) őket a banda, tehát aki első osztály eleje óta nem fizet osztálypénzt, annak a gyereke nem kap csomagot.  Erre a minimál csomag támogatója reklamált, hogy ez már megint olyan "magyar" dolog, hogy kirekesztjük a szegény sorsúakat. Nem pont így mondta, ez volt a lényeg. Azt gondolom, hogy aki tényleg egyáltalán nem fizet osztálypénzt és külön kérésre sem adta be ezt az 1000 Ft-ot, vagy akár 500-at csomagra már tavaly sem és idén sem fogja, annak a közösség ne finanszírozza a csomagját. Nem 3-4 szegény sorsú osztálytársa van Rékának, sajnos. Ez a kirekesztéses, magyaros dolog felemelte egy kicsit a vérnyomásom, de mindegy. Végül aztán hogy lesz e minimál csomag nem e, nem tudni, abban maradtunk, hogy aki szeretne ezeknek a gyerekeknek csomagot adni, külön pénzt adományozhat a megsegítésükre. Szerintem ez jó ötlet. 

Holnap reggel 8-kor Zalánnak randija lesz E. vel a Nevtanban (alig várja). Közben Rékát csak 10-re kell suliba vinni, mert a nyílt tanítási órákat az ő tantermükben tartják egy másik osztály számára is. Délután 2 körül fogadóóra Zalán óvónénijeivel (ami úgy volt még tegnap, hogy ma lesz, de neeem) Zalánnak 5-től foci edzés a ligetben. Hát ezt hozza össze két dolgozó szülő! De tovább megyek, csütörtökön Rékát 1 óra után el kell hozni a suliból (na jó, ügyelet lesz, ahogy szerda reggel is) és ha így haladunk, holnap délután vagy csütörtök reggel Rékát meg kellene mutatni a doktornéninek is....Jájjj...Ma még az ingatlanos nőci is jön szerződést kötni, el ne felejtsem!! Minden egybevetve most a legfontosabb egyébként az lenne - önző módon - hogy meggyógyuljak. 

Ui. Könyvtárba is menni kell mielőbb. Az egyik könyvet nem hosszabbították meg. Legyek virágzó katicabogár, ha még egyszer 10 könyvet kiveszek! 

Sulis fotók

Amennyire meg tudom ítélni, idén is nagyon jó kis programot ütöttek össze a szervezők az Olvasás hete alkalmából a suliban. A mi É. tantónénink és az igazgatóhelyettes szervezte tavaly is, idén is, tényleg le a kalappal! Az eseménysorozatról készült fotók már péntek délben fenn voltak a honlapon, onnan értesültem, hogy Réka könyvjutalmat is kapott, az már itthon derült ki, hogy pontosan miért is.

Jöjjenek tehát a beszédes képek.

Első nap - a Hét nyitása. Tücsök Kázmér  mesejáték a tantónénik előadásában. Utána megtanultak E. ofőtől a gyerekek tücsköt rajzolni. :) 

É. tantónénink volt a Tavaszi szél. :))

Igazgató bácsi is mondott pár nyitó szót

Az elsősöknek már tavaly is volt olyan program, hogy az egyik tantóbácsi beült egy órára és mesélt valami jó kis mesét. Általában ugyanazok a tantóbácsik ezek, csak az elsősök változnak jellemzően. :)

Iskolánk támogatói és blablabla, nem tudom, kik még, is meg voltak hívva, hogy kedvenc könyvüket hozzák el és olvassanak fel belőle oldalnyit, fejezetnyit kedvcsinálóként. 

Ónodi Gábor, a Szigligeti Színház művésze idén a felsősöket szórakoztatta. 

Kiss József, a színház művészeti vezetője addig egy másik felsős osztályban tette ugyanezt. Mi lehetett vajon a téma?

Az biztos, hogy Ónodi Gáborral igen jól mulattak a gyerekek. 

Eligazítás a mese vetélkedő előtt a tornateremben. Rózsaszínben itt a kép jobb szélén Rékám. 

Itt már elfoglalta az asztalokat minden csapat. Egy darab tanuló képviselt minden évfolyamot az alsó tagozatból. 8 csapat indult (8 alsós osztály van). Egy igen jellemző testtartás Rékától az állva asztalra tehénkedős.....Itthon is így írja a házit. Egy ideig a székét hibáztattam, de látom, ártatlan. 

Felsőben Betűző verseny (vadiúj a parketta, hmm....)

A betűző verseny mezőnye

Hopp, van egy kép Réka csapatáról is, köszönjük, Laci bácsi! :)

Jutalmat mindenki kapott, eredményhirdetés másnap volt csak

Munka közben

Az alsósoknál Finy Petra írónő volt a vendég. 

Réka ide nem iratkozott fel, hát nem is lehetett itt.

Finy Petra akcióban

A gyerekek partnerek voltak, úgy látom. 

Mese író verseny ...

....mezőnye

Egyik másodikos meseíró. Réka nem írt mesét, nem foglalkoztatta a dolog. 

Na, a másik meseolvasó az elsősöknél, muhhahhaaaa.....

Felsőséknél Nógrádi Gergely érkezett író-olvasó találkozóra

Dedikált is, hát persze.

Egyik nap báb előadás is programon volt, a Csillagszemű juhász

K. tantónéni (felsőben tanít) mesét olvas a2 A-ban

Ez már a záróünnepség mezőnye.

Oklevél osztás. Réka csapata harmadik lett a mesés vetélkedőn. Gratulálunk! :)

Ennyi volt az Olvasás Hete programsorozata 2015-ben. De búsulni kár (Réka mondjuk nem is teszi) lesz jövőre is ilyesmi, programokban pedig nem szűkölködik még ez a félév, ó, távolról sem. 

Nyitom-zárom

Tegnap két méretes dobozt egyensúlyoztam fel a lakásba a kapualjból, megérkeztek a webáruházból az ajándék halmok.  Nem az első adag, jelzem, kb. a harmadik, ha mindent összeadunk. Este, amikor a kölkök áztak a habokban, nekiestem a dobozoknak egy nagykéssel. Tibi elsápadt a tartalmukat leltárba véve, kérdezte, kérek e pénzt....Azt nem, de azért vakargattam is fejem búbját képzeletben sűrűn, mert ami Zalánt illeti, nagyon jól állok. Ahhoz képest, hogy ötletem sem igen volt kezdetben, belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Inkább annak kell szurkolni, nehogy még valami megtetszen neki, hála neked mesék közötti reklámok!

Réka ellenben, az ünnep halmozó...Hát nem mondom, hogy el lesz hanyagolva, de határozottan kevesebb eredeti ötletem van vele kapcsolatban. Márpedig az sok kell, ha nekem kell kitalálni szinte minden meglepit. A szülinapja azért lassan le van fedve ajándékilag, a karácsony még foghíjas. Rendeltem neki olyan felsőket, amelyekre Tibi tud mindenféle matricát nyomni (nem igaz hát a "suszternak jó cipője..." című....) Konkrétan Rumini értendő a "mindenféle" alatt. Keresni kell a neten megfelelő minőségű képeket, aztán hajrá. Rendeltem neki a meska.hu-ról baglyos táskát a vackainak. Azt is elhatároztam, hogy valami klassz kis ezüst fülbevalóval is meglepem. Van a belvárosban egy kis bolt, ahol nagyon szép dolgokat lehet vásárolni.  

 

Zalán szerdán elvágtatott az apjával edzésre. Meg is lepődtem, hogy Zalán menni akart. A szülők már ki vannak zárva a buliról, az edző bácsi ugyanis kifakadt, hogy TESSÉK, KEDVES SZÜLŐK, MEGNEVELNI EZEKET A GYEREKEKET, MERT KEZELHETETLENEK. Persze ez nem vonatkozott Zalánra, de attól még Tibi sem ülhetett be az edzésre. Ez jelentősen rontott a lelkesedésén, mármint Tibién, hiszen ül kinn a folyosón, nem elég, hogy az értékes munkaideje ketyeg, még nem is élvezkedhet....Ráadásul ettől a héttől már heti kettő edzés figyel be, vasárnap reggel 9 órára kell vinni a Széchenyi ltp-re, valami Zöld Házba. Akármi legyen is az, gondolom tornaterme az van.

Tibi megjegyezte, hogy a vasárnap az enyém, ő hétvégén aludni szeretne. Na nem mintha lenne olyan hétvége, hogy ő 8 után még alszik, mert nincs....Egy pillanatra kivert a víz, mert hozzátette, hogy ott a kocsi, vigyem el én a fiacskánkat az edzésre. És hát, aki ismer, tudja, hogy én meg a vezetés....Finoman szólva is ketten ülünk a kormánynál, én és a majré, ahogy barátnőm apukája fogalmazta egykor....De 30 km/ órával biztos kiérnénk és vissza, nagyjából egyben. Azért remélem, hogy viccelt Tiborom. Ugye viccelt????

Tegnap, amikor végre fél hatkor a szívinfarktus szélén betántorogtam az oviba (futva érkeztünk), megakadt a szemem egy táblin. Fogadóórára fel lehet íratkozni, téma az iskolakezdés. KEMÉNY NEGYED ÓRA!!!! Ennyi a rendelkezésre álló keret. Egy ilyen baromi fontos témában. Hát majdnem mondtam valamit. Réka idejében ez még 45 perc volt vagy fél óra, vissza kellene olvasnom. Hogy lehet az ilyesmit negyed órával elintézni? Amikor már tavasszal is egy órát csevegtem az óvónőkkel, mert előttem és utánam is lemondták az időpontokat.  Engem nem érdekel, hogy 13 óra és 14 30 között érnek csak rá az óvónők, amikor a gyerekek alszanak. Húzzák szét 2-3 hétre a rendelkezésre álló időt. Tetszettek volna korábban elvégezni a Difer teszteket! Hát nem? Nem az én hibám, hogy erre pl. Zalán esetében TEGNAP került sor. Komolyan, miért nincs az ovikban olyan, hogy panaszkönyv? Az más kérdés, hogy Zalán nem megy jövőre még suliba, szerintem ez a jó döntés (Tibi szerint nem biztos), így aztán elanekdótázhatunk Zalánról édesen 15 percben, időn túl pedig majd én át szeretném nézni Zalán Difer eredményeit. Nem tudom, hogy a kezembe adják e, lehet, hogy ahhoz sincs jogom, hogy belenézzek. Kíváncsi vagyok azért, hogy hogy teljesített a kis mogyorós csokim....Biztosan ügyes volt. (1)

Hát akkor ezennel megnyitom a hétvégét! Ja, nem, nem telt még le a munkaidőm. De egy órán belül az is eljön, aztán mehetek haza rendet rakni abban a káoszban, ami hétfő és péntek között létrejött. Hétfőn, erre biztosan emlékszem, még marha nagy rend volt....

(1) Azon már fel sem akadok, hogy 13-14.30 között marhára ráérek, ki kell vennem egy fél nap szabit. Mivel kedden nyílt tanítási órák lesznek Réka sulijában és ott a helyem, mert a leánykám igényelte, hát élmény lesz megint elkéreckedni a főnökömtől.

Apró kis kommunikációs zavar

 

 

Tegnap délután fél ötre értem az iskolába Rékáért, aki kitörő örömmel üdvözölt eléggé kókadtan üdvözölt. Mint kiderült, azért, mert meg szerette volna nézni L. barátosnéje hegedűjét. Mit mond ilyenkor egy jófej és nagyvonalú anyuka? Nézd csak meg nyugodtan, édes drága kicsikém! Öt perc ide vagy oda! A lényeg, hogy 5 óra körül beessünk az oviba Zalánért.

 

Elkezdtek peregni a percek, odakinn besötétedett, egyre kevesebb gyerkőc állomásozott a napköziben, mígnem pontosan 17 órakor elfogyott az utolsó is. Takarítónéni elkezdte lemosni az ajtókat, portás néni hátra hordta a PET palackokat. Senki nem volt az épületben, csak mi hárman.  Ekkor már 25 perce várakoztam, kétszer körbejártam az iskolát belülről és kb. 200 volt a vérnyomásom.  Mivel hátul is van jónéhány terem, ezért a vaksötétben arrafelé is elmerészkedtem, ahol még égett a világ, de mivel konkrét hegedűszót sehonnan nem hallottam, féltem is, hogy esetleg kizárnak hátra az udvarba (bár ez hülyeség volt, hisz fúrtak faragtak és fűrészeltek az egyik felújítás alatt álló teremben, biztos ők sem hajnalig terveztek maradni.) Szóval visszahúzódtam a folyosóra, a tanterem elé a padra. Mindenféle válogatott kínzások jutottak eszembe, amivel bűntethetném Rékát, amiért orvul ezt tette velem.

 

Öt óra 10 perckor megállt előttem a gondnok néni, hogy mit keresek még az iskolában. Mire elvinnyogtam, hogy hegedű órája van a gyerekeknek. Erre megértően rögtön tovább sétált. Kérdésemre, hogy merre lehetnek a csemeték, a technika termet adta meg desztinációul, ami nekem semmit nem mondott. És már nem is láttam értelmét a felfedező útnak 45 perc várakozás után. Éreztem, hogy közeleg az óra vége. Pontosan negyed hatkor leánykám könnyedén belibbent az  egyik hátsó ajtón, mintha csak 2 másodpercre távozott volna. Nem tudtam neki mit mondani, a hátára adtam a táskát és elindultunk haza. Futva. Merthogy fél hatra érdemes lett volna az oviba érni. Persze bőgött, de nem érdekelt.

 

Az volt, hogy támadt közöttünk némi kommunikációs zavar. Amiről én azt hittem (mert azt mondta), hogy egy kettő perces (na jó, max 10 még elviselhető lett volna) hegedűre ránézés lesz, az nála azt jelentette, hogy végig üli az egész órát a pajtija mellett, hangulatosan. Hogy az édösanyja kinn ül a padon 45 kemény percen keresztül és lehet, hogy már füstöl az atya a méregtől, az meg sem fordult a fejében. Tudom, mert otthon aztán átbeszéltük a hálószoba magányában. Az sem, hogy Zalán pedig az oviban várja a zárórát. Hát nem aranyos??

 

Unalmamban lőttem néhány képet. A suli legszebb részére nem vánszorogtam el, szóval legyenek ezek inkább amolyan hangulatképek. Rákóczi suli, csütörtök délután, tök üresen.

 

 

Ez itt jobbra Rékáék tanterme második éve. Innen nem látszik, de a legjobb terem a suliban. Vele szemben ott a mosdó, ahol kezet lehet mosni.

 

 

A folyosó másik szárnya. Semmi különös. Ott hátra, ahol több a fény, ott a lépcsőház az emeletre.

 

Réka rajza az osztályterem ajtaján.

 

Nagyon szép rajzok születettek, ámultam-bámultam. Meg is álltak az ajtó előtt tegnap 5 órakor a nyugdíjasok polifómmal a kezükben (tornázni járnak a suliba), hogy ilyet még ők sem tudnának...ezeket a rajzokat pedig másodikosok készítették!

 

 

Ez már más tészta, de találtam pár képet még a mobilomon. Alszik a banda.

 

 

 

Van párnája, van bőven....Meg kupi is. Pakoltam vagy fél órát utánuk.

 

 

 

Réka kisálykisasszony pónis álma