Ajándék vadászat

 

Reggel volt egy mini pánikrohamom, ahogy beértem az irodába (ugyan Zalán még mindig lázas, ma már jönnöm kellett dolgozni. Mama tartja otthon a frontot. ). Ugyanis jövő kedden már Réka névnapja köszönt be és bár van egy hatalmas Ikeás doboz fenn az általunk nem használt cserépkályha tetején, apró kezeknek és szemeknek nem elérhető magasságokban, amely ajándékokat rejt...hirtelen rádöbbentem, hogy minden irányból (mama1, mama2 illetve mi) azért még mindig nem gondoskodtam elegendő mennyiségű ajándékról. Vagy mégis??? Sakkoztam jobbra és balra, aztán végül valamelyest megnyugodtam, hogy előttünk még a hétvége is, előre meg nem köszöntünk fel a névnapján senkit, majd csak lesz valahogy.

 

Elvileg anyósom ajándéka régen beszerezve és ha jobban belegondolok, anyunak is lesz majd mit adnia neki, de akkor mi is marad nekünk?? Ja, igen, a kerékpár és annak új tartozékai. Amiket viszont még nem vettünk meg. Illetve úton van egy téli csizma és néhány hosszú ujjú felső is dukál a kisasszonynak, mert megint ugrásszerűen nőtt őfelsége (de persze a ruhafélék soha nem számítanak ajándéknak. Bezzeg az én időmben ez nem így volt!) Vésztartalék néhány könyv és más semmi!!! Komolyan mondom, ez az ünnepdömping, hogy névnap, szülinap és karácsony Réka szempontjából 6 héten belül levonul, megöl, elbutít és nyomorba dönt. Főleg ez utóbbi.

 

Van egy halom ötletem karácsonyra és szülinapra, plusz ő is kért pár dolgot.

 

- intelligens gyurma

- Meska honlapról rendelt egyedi táska a vicikvacakoknak

- Monopoly társasjáték

- Addictaball "okosjáték"

- legó - egy doboz pipa, már beszerezve

- digi papagáj (ezt kérte, de nem kéne erőltetni)

- könyvek

- Adventi apróságok kb. minden 2. napra

- kreatív rajzos doboz kilőve

- My little pony ilyenolyan vacak a raklapnyi mellé még....

- őőőőőőő

- őőőő

- legó esetleg?

- több ötletem egyelőre nincs.....remélem, nem felejtettem el semmit.

 

Nagyon durva, azt vettem észre, hogy az okosjáték-os honlap kínálatból CSAKNEM MINDEN  vagy annak egy változata már készletünkön van, ami 6 éven aluliaknak való. Oké, 8 lesz Réka, szóval van hová fejlődni.

 

Esetleg még szóba jöhet:

 

- Smart Games - Cannibal Monsters

- Qwirkle és nagyon más már nem...

- Dixit esetleg....

 

Tavaly elhatároztam, hogy négyszer is meghányom és vetem magamban, mit veszek nekik ajándékba, hogy elkerüljem a felesleges beszerzéseket, lásd dínós puzzle Zalánnak, amihez hozzá sem nyúlt. Maximum, ha félre kellett tennie, hogy hozzáférjen egy másik játékhoz. Amiről a lelki szemeim előtt megjelenik, hogy karácsony másnapján elhajítva hever szerencsétlen ajándék valahol, na azt máris törlöm a képzeletbeli listámról. Ilyen szempontból Zalán keményebb dió, még jó, hogy nem neki van ünnephalmozása mostanság. Egyben a meglepetések embere, mert a tavaly kapott versenyautópályát, azt amit pont 11. hónapja hanyagol és többet poroltam a szekrény tetején,mint amennyit ő játszott vele...na az most előkerült, a figyelem középpontjába helyezte Zalánom. Huh, de jó! Ezt sem vettem hiába!

 

Most a legjobban annak örülnék, ha meggyógyulna Zalán és járna foci edzésre boldogan. Minden más másodlagos.

Zalán mondta

Én: - Aztán, Zalán....Miért nem nyitottad ki a szádat a doktornéninek?
Zalán: - Azért nem nyitottam ki, mert nem beszéltük meg apával....
Én: - Nekem azt mondta, megbeszéltétek...(én csodálkozva)
Zalán: ...Hazudós.....


***


Én: - Holnap jön Móni látogatóba! 
Réka: - Hurrá, hurrá, imádom Mónit, olyan kedves, aranyos.
A két gyermek egy pillanatra magába mélyet, már tudom, mi járhat a fejükben. Zalán végül meg is fogalmazza, amire bizonyára mindketten gondolnak. 
Zalán álmodozva: - ....és szokott hozni ajándékba legót.....


***

Zalán mesét mesél nekem, azt amiről a mosogatás miatt lemaradtam. 
- És akkor a hangyák átkeltek a folyón, a Tisza folyón.
- Tisza volt tényleg?
- Hát persze, ki volt írva, hogy Tiszaföldvár. 


***

- Hát Zalán....sajnos beteg vagy, a héten nincs ovi.
- Hurrrráááááááá! 


***

- Találkoztam Milán barátoddal, kérdezte, hogy hol vagy.
- Hol lennél, hol lennék, BETEG vagyok. Mondtad neki??

Összebújik

Mivel Tiborom hajnal öt óta Szekszárdon (vagyis pontosabban akkor indult útnak a sűrű, tejszerű ködben,) alig aludtam valamit, úgy aggódtam, hogy mi lesz, odaér e egészben.  Két álmom is volt, az egyik, hogy a főnököm elszólja magát, miszerint a kollégám 10x annyit keres, mint én. Technikusi végzettséggel. Alkalmasnak véltem az időpontot, hogy azon nyomban fizetésemelést kérjek. Sajnos reggel arra ébredtem, hogy csak álmodtam. Az igaz, hogy tízszeres szorzó nincs a fizunk között a valóságban...

A másik álmom cseppet sem volt vicces, csöngetett a rendőrség, mint a filmekben....hogy mit akartak volna mondani, de úgy nézett ki, hogy semmi jót....

Reggel én ébresztettem Rékát és vittem suliba, hát ilyen is csak szökőévente van. Reggel már túl volt a mosdáson, a táskája is katonásan össze volt készítve,  némi gúnya is volt rajta, iskolába való....de még maradt kb. 20 percünk az indulásig. Összebújtunk a kanapén, arcom az arcához ért, úgy szuszogott a fülembe, hogy attól féltem, elalszik. Aztán éreztem a szempilláit az arcomon hébe-hóba, ebből tudtam, hogy mégis félig ébren van. Az jutott eszembe, hogy minden majdnem ugyanolyan, mint amikor icipici korában szopi után elaludt a karomban. Közben bőven duplájára nőtt,  és még 20 centi legalább, oda a babaillata, Réka illata van. Arra gondoltam, milyen jó is volt akkor, mennyire ittam magamba azokat az élményeket és iszom egyébként ma is, mert nem állnak meg a növésben és pár év múlva már ez is csak nosztalgia lesz, milyen is volt az élet, amikor még egyikük ovis volt, a másik pedig a alsós....

Hát szóval volt egy mini időutazásom a múltba. Fincsi volt, be' jó is volt! Fél órával később a tanteremben megszólított az egyik anyuka, hogy úszás pénzt kéri hamarosan, legkésőbb hétfőn. Közben Réka az ajtóban állt kezében a tornafelszerelése, hisz első órája torna volt. Intett nekem, hogy "Szia, anya!"...A betyár mindenit, már olyan naaaagy! :) 

Keh

 

Első gyanús jel: a gyermek feladatlapot kér, amíg Rékával tanulok (NyelvÉsz feladatlap - nélkülem hozzá sem nyúl)

 

Második gyanús jel: a gyermek édösanyja legmelegebb fehér pulcsijába, a"jegesmedve bundájába" csavarja magát, merthogy fázik.

 

Harmadik gyanús jel: a gyermek édösanyja ágyába vackol be eme bundával együtt.

 

Ha ezt mind összeadjuk na mi jön ki? Ha már matek versenyre (is) készülünk?

 

Igen, a helyes tipp az, hogy a gyermek, nevén nevezve Zalán lebetegedett. Rövid volt ez az őszi szünet, no, ráfér egy kis hosszabbítás. Gondolta ő. Én meg azt, hogy holnapra minimum szabit kell kivennem.....Este 39 fokról húzta le a lázát a lázcsillapító, utána kutya baja nem volt, evett-ivott, virgonckodott, egyetlen tünet még, hogy krákog és férfiasam mély a hangja. Még mélyebb, mint szokott. Éjszaka közöttünk aludt újra, folyton taperoltam, hogy nem ment e fel neki a láza.

 

Egyébként úton hazafelé be nem állt a szája, annyira élvezte tegnap az úszást. Akkor még nyoma sem volt rajta annak, hogy lecsapna rá bármilyen kórság. Réka nagyon jól adta a hipochondert, egyfolytában azt kárálta, hogy ő nem akarja elkapni, nehogy elkapja, nem akar beteg lenni. Növeltük a C vitamin dózist családszerte.

 

Közben felhívtam az óvodát, hogy szóljak, nem megy a fiúcska a héten. Valamit félre nyomhattam, mert Zalán régi óvónénije vette fel egy egészen másik óvodában. Ezer bocsánatot kértem, mégis kvázi kikérte magának, hogy honnan szereztem meg a privát számát az a banya. Na, hát ehhez képest én nem is vagyok idegbeteg!!! Aztán persze elértem az ovit is, majd Tibit, éppen a dokinál dekkolnak, mert ugyan nem lázas, de randán köhög.

 

Ma csakis pozitív gondolatokat eresszetek meg, csajok, mert valami idióta százmilliószoros nap van (vagy ezer??). Nem mintha hinnék benne, de nehogy már ezen múljon....! Szóval kicsattanunk az egészségtől, szép vagyok és karcsú, pöffeszkedem a kertes házamban a tökéletes férjemmel és gyerekeimmel, és közben pénz eső esik a nagy ragacsos hepiségben!

Ó, csodás sárga levél!

 

Ó, be szép volt ez a hétvége, sokáig kellene hozzá gyűjtenem a jelzőket, hogy igaz képet adjak róla....A legjobb az volt, amikor vasárnap dél körül biciklire pattantunk mind a négyen és kószáltunk egyet a városban. Olyan büszke voltam a gyerekekre, hogy már ilyen nagyok (mintha lenne más választások, nőnek, ha kell, ha nem) és ügyesek és fegyelmezetten tekertünk libasorban. Elől a vezérgúnár Tibi, akinek furán az égben van az ülése, én fel sem tudnék arra a bringára ülni, úgyhogy végig nézhettem a fenekét. Már ha a két, közénk óvón, féltőn berakott gyerkőctől rálátásom nyílt. Én bringáztam leghátul, Tibi után a kisebbik kisliba, előttem RékaLiba.

 

Csodálatos volt az ősz a hétvégén, azok a színek, azok a fények! Tényleg lenyűgöző, nem véletlenül az egyik kedvenc évszakom.... a másik három mellett. Először a Rózsa kert volt a cél a Verseghy parkban, idáig majdnem végig kerékpárúton tudtunk haladni. Itt körbe karikáztunk a parkban, rózsákat szimatoltuk, mielőtt végképp lefagynának szegények, majd át a Tisza hídon. Ettől picit paráztam, de végül nem volt gond, jöttek ugyan szembe autók, de korlát választja el a mi sávunkat az autósoktól. Hídon túl egy durva 360 fokos kanyar, mert picit lentebb, visszább lehet a híd alatt átjutni a túloldalra, ami már a Tiszaliget. A Ligetben pedig hát miénk volt a világ. :) Eljutottunk a főiskola campus-án túl, a szabadidő központ kapujáig, na ott fordultunk vissza.

 

Zalán úgy tekert, mint az állat akit megbabonáztak. Nagyon igyekezett, hogy az apjától egy méterre se távolodjon el, hiába figyelmeztettük, hogy egy hirtelen fékezés és jön a BÁMMMM! Nem igazán talált intelmünk nyitott fülekre. Mire hazaértünk, az én kis edzetlen izmaim és nem is annyira pici popsim sikítani tudott volna, kissé mereven szálltam le a bicómról, de jól esett a mozgás. Kár, hogy így az ősz végén világosodtunk meg, hogy hohó, mi ilyesmire is képesek vagyunk már. Ha szép idő lenne, mamához még kikerekeznénk valamelyik hétvégén, de attól tartok, már nem igen lesz erre alkalmunk. De majd tavasszal!!

 

Sütöttem fahéjas kalácsot, kanyarítottam finom vacsorát  (Zalán annyi görög salátát benyomott, hogy benéztem az asztal alá, nem e oda pakolja, de nem), úgyhogy a nap kellemesen zárult. Tanulni nem tanultunk Rékával szinte semmit. Nem csak a hétvégén, egész héten. Nyaggathattam volna, de nem tettem. Ahhoz túl szép volt ez a hétvége. Egyébként megcsináltunk néhány Kengurus feladatlapot és NyelvÉsz feladatsort is, nem is beszélve az általuk imádott vetélkedős játékot (quiz)....de úgy láttam, az iskolás feladatokhoz nem fűlik a foga. Hát jó, majd hétközben meglátjuk, kell e valamit ismételni vagy átnézni.

Ma tehát újra iskola és óvoda. Zalán ma kezdi a nagycsoportosoknál szokásos úszást, mely mostantól egészen áprilisig fog tartani, heti egy alkalommal.  Külön busszal szállítják majd ki őket a ligetbe és vissza. Kicsit aggódom, mi lesz a sorsa a frissiben beszerzett úszósapkának és köntösnek....de remélem, még ma délután is hiánytalan lesz az úszó táskája.  Mostanára már lubickolnak a tanmedencében.....

Sajnos veszélyben a foci edzés, ami Zalánt illeti.  Nem akar járni. Brühühü. Pedig már boldogan vinném vasárnap hajnalban is edzésre, csak legyen meg az ő öröme és sikerélménye.  Azt nyilatkozta szombaton, hogy ő a legbénább és nem folytatja. Aztán célzott rá, hogy egy BBURAGO kisautó az Aldiból, és meg tudja gondolni magát....Persze megkapta. Tibi szerdán, az edzés napján Szekszárdon lesz, talán csak este ér haza, úgyhogy nem tudom, mi lesz a focival. Múlt héten sem volt edzésen, Tibinek nem volt kedve/ideje az őszi szünetben kínlódni a rábeszéléssel. Pedig csinálni kellene és nem ráhagyni, mert egyrészt focizni igenis jó, mozogni, sportolni meg pláne, ráadásul Zalán egyáltalán nem ügyetlen. Nem adom fel, még nem. Nagyon sajnálnám, ha abbahagyná idejekorán...