Tanévre készen

 

 

Éssss mától újra szabin vagyok egy héten át! Így azért ki lehet bírni az életet.

 

É. tantónéni megküldte e-mail-en a másodikos tanszerlistát. Igaz, hogy akkorra én már mindent megvettem szinte, de szerencsére nem ért meglepetés, a másodikban szokásos 16-32-es vonalas füzetet kéri ő is. Ezen túl tegnap a hétvégi bevásárlás során tényleg mindent megvettem már, ami csak kellhet, kivéve grafit ceruzákat. Egyrészt, mert abból eleve van annyi, amivel el lehet kezdeni egy tanévet, másrészt mert vadászok a Faber vastagabb, háromszög alakú ceruzáira, eddig még csak webáruházban láttam ilyet. Ha füzet, akkor újdonság a leckefüzet, melybe napi bontásban be lehet írni, mi a házi.

 

Az iskolatáskát még nem suvickoltam ki, eléggé el nem ítélhető módon, felvágtam felraktam olyan magasságokba rögtön a tanév végeztével, ahol nincs szem előtt és kb. 4 hete egyfolytában azon vagyok, hogy ki kellene már sikálni, de mindig elfelejtem. Szerencsére szinte újszerű az állapota, oldalt a fényvisszverő narancssárga izéken van néhány folt, ami nem fog szerintem kijönni, de ettől eltekintve hibátlan. Értékelném, ha a harmadik osztályt is kibírná. Szóval a Scout márkának egy pirospont.

 

Elvileg a kék és piros számolós pöttyök a kék dobókockában már nem kellenek, ahogy a pálcikák sem. Legalábbis nincsenek a listán. A logikai készlet és a műanyag óra viszont igen. A mérőszalag és a kis vonalzó is.  Újdonság a rotring ceruza, amit még év végén rebesgettek, hogy ősztől kelleni fog, úgyhogy én még azon melegében beszereztem egyet, hogy lássuk, tud e vele írni Réka. Tud, úgyhogy azóta elő sem vette......most viszont nem látom a tanszerlistán.

 

Rajzlapból vettem egy egész köteggel. 50 az előírt, ez általában el szokott fogyni félévre, nálunk szerintem 2 hónapig sem tartott. Mondtam Rékának, hogy érintetlen az írólag garnitúrája, annak is szenteljen már némi figyelmet....aztán beletörődtem a helyzetbe. Végül is nem olyan drága tétel a rajzlap.

 

Kottafüzethez odaírta a tantónéni, hogy nyugodtan folytathatjuk az elsősben, melyből nagyjából 3 oldalt írtak tele és akkor sokat mondtamm. Szerintem alsó tagozatben elég lesz az a füzet. Nekünk 2 tartalékunk is van, szóval az sem holnap lesz, hogy kottafüzetet kell venni. Habár, hohóóó, nem vagyok tisztában, szolfézsra kell e majd ilyesmi Rékának.

 

Technika-rajz doboza is hiánytalan Rékának, illetve fogyogatott ez és az, de mindenből van elegendő az új tanévre is. Festék, tempera, gyúrma, zsírkréta, ecset, festőpóló, víztartó edény, törlőkendő, rajztábla, műszaki rajzlap, színes papírok. Újdonság a hurkapálca és a filc, melyet persze otthon azonnal ki kellett próbálni, nem mintha nem lenne otthon egy szekérderéknyi filctolla , ilyen és olyan, szerencsétlen gyereknek. Hát igen, az új dolgok mindig zöldebbek! Vagy hogy is mondják?

 

Torna órára "egyenruhájuk" van, póló, piros, címeres rövidnadrág, fehér zokni és tornacipő. Ez utóbbiból nem volt jó a sima tornacipő, a textil, fűzős változat, muszáj volt beszerezni egy edzőcipőnek látszó cipellőt. Nem az iskola igénye ez, Réka királylányé. Vettünk végül egy olyan meghatározhatatlan színű mályvás-lilásat és boldog lett a lányka.

 

Tisztasági csomag, na igen, ez az, amit Réka vagy itthon felejt vagy az iskolatáskában, de legritkább esetben figyel a helyén a suliban. Erre előírás a folyékony szappan (egy egész flakonnyi?) és a kéztörlő. Érdekes, tavaly még fésű és mini szappan dukált hozzá, mára ezek lemorzsolódtak, modernizálódtak. Én kézfertőtlenítőt is szoktam tenni a csomagba a mini szappan mellé, azzal az intelemmel, hogy mossa azt is le, fene tudja, csak vegyi anyag, jobb nélküle, mint vele kézmosás után.

 

Uzsonnához kapott új kulacsot, mert a másik úgy néz ki, mint aki megjárt már legalább egy háborút. Egy év után....Textil szalvéta is dukál még a tízóraihoz, uzsonnához, ebből bőven van készletünk, csíkos, kutyás, baglyos, hófehér. Uzsi doboz marad a tavalyi. Volt kísértés bennem, hogy ebből is újat...de végül erős voltam és a boltban hagytam.

 

Nem vagyok megelégedve azzal a rendszerrel, ahogy az írószerek sorakoznak az asztalon. Erre még kitalálok valamit vagy beszerzek néhány új tárolót, még nem tudom. Az íróasztal védelmére választhatott Réka egy műanyag könyöklőt (laminált mindenféle térképek), egy Magyarország térképet választott végül, miután összetúrta az egészet, mert mindet meg kellett csodálnia.

 

Zalán is kapott szépséges színes ceruzákat. Még Rékánál is előnyben részesítem mindenből a vastag ceruzákat, így Zalán is ilyet kapott. Ő kevésbé volt lelkes, mint Réka. Ahogy az új feladatlapos füzet láttán sem ugrott a nyakamba. Viszont cserébe annyira édes volt. Meglátta mit vettem neki, mire roppant empatikus és együttérzően megpaskolta a karom.

- Anya.... - kezdte, mintha azt jelentené be, hogy elköltözik és összecuccol az aktuális barátnőjével.

- Nem csinálom most rögtön.... - azzal tartotta a szemkontaktust, amíg ki nem robbant belőlem a nevetés az arckifejezése láttán. Aztán megölelt. Én meg visszaöleltem, megszorongattam az imádnivaló fajtáját. :)


Ui: A csillaghullásról lemaradt a banda. Engem annyira nem izgatott, leszívta az erőm nagyon a meleg és még vasalnom is kellett.....A gyerekek Tibivel lementek ugyan a kertbe, de 10 perc múlva fel is trappoltak, hogy nem láttak semmit, túl sok a fény. Először én voltam a hibás, mert a konyhában égett a lámpa és az PONT a hátsó kertet világítja meg, aztán meg a közvilágítás, ahogy van. Úgyhogy marad az egy szem hulló csillag, amit tegnap állítólag elkaptak az erkélyen. Én kétlem, de nekik adom.

Ui2: Címkepapírból Excel segítségével előállítottam névcímkéket, amelyekt MINDEN iskolai holmira rá kell ragasztani. Loptak már el Rékától ceruzát, tanszert úgy, hogy a címke le volt tépve, ám nem maradéktalanul, úgyhogy maradok ennél a módszernél. Bizonyos anyagokról az alk. filc is lekopik idővel, az sem tart örökké, sem a tanév végéig....

Hurrá nyaralunk! - 6. rész - Heraklion

Knosszoszt letudván kipipálván az volt a terv, hogy Heraklion-ból kihozzuk, ami benne van. Első állomásként leparkoltuk az autót egy amolyan arra kialakított udvarban, melyből sok van Krétán (is, gondolom) és melyek olcsóbbak, mint a sima parkolók. Legalábbis az idegenvezető arra intett, hogy ezeket keressük parkolás céljából. A parkoló udvarok annyiban mások, mint a sima, jámbor parkolók, hogy a kapunál nagyjából átadod a kulcsot az ott ügyelőnek és ő beáll arra a szabad helyre, ami éppen van. Szezonban nem sok ilyen akad, így sokszor sakkozni kell az üres helyekkel. Ha a saját autónk lett volna, haboztunk volt, de mivel helyi járgány volt a miénk, hát magára hagytuk, hagy navigálja jobbról balra és balról jobbra az udvaron belül. A vizet a kocsiban hagytam, ez annyira nem volt jó ötlet. 

Elindultunk toronyiránt a tengerpart felé, illetve oda, ahol a kikötőt és a híres erődöt sejtettük. Közben vendégekkel tömött éttermek mellett haladtunk el (éppen ebédidő volt), amelyek közül az egyikből a pincér kissé rámenősen invitálta be leendő vendégeit. Mintha legalábbis ingyé' osztogatnák odabenn a finom falatokat. Végignézett Tiboromon eme krétai pincér és annyit mondott:
 - Russian menu, sir? - hát én jót nevettem, hogy oroszoknak néznek bennünket, vagy legalábbis Tibit. Pedig csini volt, kezében az elmaradhatatlan fotós masinája..... Biztos a kellemesen húsos ajka tévesztette meg a pincérkét. Engem annak idején nem egyszer franciának néztek, ha valaki hallotta, ahogy angolul beszélek, illetve kiderült, hogy nem vagyok angol (ami elég hamar bekövetkezett) volt, hogy franciára váltott az illető. Én meg lestem, mert a "je visit la ville"- n kívül egy mukkot nem tudok, a nyilvánvaló alap szavakon túl (igen, nem, köszönöm és társai). Itt volt tán később olyan étterem, amely a változatosság kedvéért francia menüt kínált láttunkra, de mi még nem voltunk éhesek. 

Rögtön a parton, ott a valószínűtlenül kék tenger partján belebotlottunk egy nyilvános vécébe, mely aluljárószerűen helyezkedett el. Tudom, ez nem annyira része Heraklion nevezetességeinek, de azért valahogy mi gondoltunk egyet és meglátogattuk. Kíváncsi voltam, milyen egy krétai nyilvános vécé és a szükség is hívott valamennyiünket. Tiszta volt, rendezett és viszonylag jó állapotú. Itt is mindenhol ott figyeltek a feliratok, hogy a vécébe papírt nem dobunk!! Ennek a vécének a lépcsőjén ücsörögve jelentette ki először Zalán, hogy neki elege van és haza akar menni. No nem haza haza, csak a szállásig. Mert kellőképpen fáradt és melege van. Valamint elege. Itt vettem az adást, hogy vagy szomjas, de még inkább éhes lehet. 

A Rocca del Mare erődöt azonban mindenképpen meg szerettük volna közelebbről is szemlélni, ami a kikötőnél található. Ez az egyetlen olyan építmény, ami megmaradt abból a korból, amikor a török ellen mindenféle védelmi vonalakat építettek ki a város védelmében. Mindenféle alatt azt a védműt értem, ami három km hosszú volt és hét bástyával volt megerősítve. A falak helyenként 40 (!) méter vastagok voltak. A kikötőt külön erőd védte, a Rocca del Mare erőd. Éppen felújítás alatt áll, ezért belülről nem látogatható mostanság (Zalán ennek nagyon örült, én kevésbé). Ezen a helyen már 4000 éve is kikötő állt. Hát nem csodálatos?

A kikötő egyébként tele van kisebb hajókkal (és óriási utasszállító és tengerjáró hajókat is láttunk kicsit arrébb, nem pont az erődnél), melyeken helyi halászok múlatják az időt. Talán már letudták aznapra a halászatot. Ottjártunkkor némelyik éppen halat sütött a fedélzeten, mások élénket társalogtak, közben szélesen gesztikulálva...zajlott hát a szokásos hétköznapi életük. Elnéztem őket, sötétbarna, napszítta bőrüket, a körülményeiket, lát ilyen egy görög halász.....eltűnődtem, milyen lehet az életük itt, milyen múlt áll mögöttük. Egyesek a parton árulták is a halat, de mivel helyben nem ajánlották fel, hogy meg is sütik nekünk, hát hanyagoltuk őket.

Innen elindultunk felfelé (Odosz 25 Avgusztu - wikipédia segített) a város főutcáján, mely ma sétálóutca, hajdan ünnepségek és felvonulások helyszíne volt. Egy darabon főleg üzletek, ajándékboltok sorakoznak, egyik a másik után. Itt látott meg Zalán egy árus kezében valami labdaszerűséget, mely a földhöz csapódva elterült, mintha folyadék lett volna, majd pár másodpercen belül visszanyerte kerek alakját. Na hát neki ilyen kellett. Most és azonnal. Amikor kiderült, hogy egyikőnk sem hajlandó megvenni neki ezt a csodát, Heraklion népe (főleg turisták) megtekinthetett egy nem annyira helyi látványosságot: Zalán hiszti közben. Potyogtak a könnyek, toporzékolás, ordítás és hőbörgés megspékelve némi csapkodással a szülők irányában, melyből olykor némely ütés be is talál. Gyönyörű és autentikus....

Itt elhatároztuk, hogy muszáj lenne találni valami éttermet, ahol megebédelhetnénk. Borzasztóan tűzött a nap az árnyékban szűkölködő sétálóutcán és ugye egy csepp vizünk sem volt....már megint a rosszullét kerülgetett. Azonban a forgalmas, főutcai éttermektől tarottunk, hogy ott hagynánk egy kisebb vagyont, hát elkezdtük a mellékutcákat átfésülni valami kisebb, olcsóbb, görögösebb, kockásabroszos vendéglátó egység után kutatva. Végül találtunk is egyet. A hely éppen akkor teljesen üres volt szinte, később azonban annyire benépesült, hogy odakinn minden asztalánál vendég virított.

No majd innen folytatom legközelebb.

Rekkenőben

Még mindig tombol a kánikula. Na MOST már elegem van belőle. Ha nem lenne légkondink, szerintem már bediliztem volna a forró lapostető alatt. A fürdőszobában padlófűtés van, az ám! A konyhában is. A kamránk fala forró. Belülről. Az irodában elvagyok, mert ott is van néminemű légkondi, ám tegnap pl. úgy értem be napsugaras nyolc órára a helyemre, hogy fújtatva berontottam az irodába, ledobtam magam az első székre a kolleganőmmel szemben és fel kellett polcolnom a lábam, amolyan Surda szerűen, mert azt éreztem, hogy annyi erőm sincs, mint egy beteg kanárinak. Aztán magamba nyomtam egy kis hideg ásványvizet és jobb lett.

 

No hát a hét közvetlen főnököm nélkül telik a melóhelyen. Nem sok vizet szokott zavarni, úgyhogy most kifejezetten zavar, hogy a másik ügyvezető viszont mindenbe belekotyog. Például kér továbbitani a saját e-mail címére minden befutó rendelést és aztán ahhoz teljesen felesleges iránymutatásokat ad. Mintha tegnap kezdtem volna. Tegnap délután pedig megjegyezte, hogy miért most kap meg egy bizonyos rendelést, amikor a dátum tegnapi. Visszaírtam neki, hogy nem értem, fél ötkör érkezett a rendelés, ma pedig már ki is megy az áru. Hol a problémó? Válaszolt, hogy bocsi, azt hitte HAJNAL fél ötkor futott be a rendelés. Így sem értem, de mindegy...

 

Réka virágzik a táborban. Tegnap hazajött egy olyan szép kis asztaldísszel, hogy csak pislogtam. Majd lefotózom mindenképpen. Meggymag a szegélye, tökmag virágok díszelegnek rajta, csillámpor és lakk....szerintem az enyém sem lett volna sokkal szebb. Ma táncos buli lesz, vagyis néptánc alkotja a program középpontját. Remélem, tetszeni fog neki. Nem mozdulnak ki az Agórából (az a Művház egy része, vadiúj), ami jó, mert a rekkenő hőségben aggódtam, amikor a szabadidő központ volt a tábor helyszíne, oda meg gyalog 20 perc az út...és hát ebben a melegben....

 

Réka egyébként rengeteget változott, nőtt ezen a nyáron. Folyton megakad rajta a szemem, olyan szép, egyre szebb, nem tudom, hogyan csinálja..... Mondtam is Tibinek, rendben, hogy tavaly volt a "nagy változás", oviból suliba került a csaj, de igazából ezen a nyáron lett  olyan nagy, olyan más, olyan...iskolás. Vagy nem is tudom, hogy mondjam. Szóval nagylány már, végképp oda a pici kor. Most jön a középkor. Hehe. Mármint gyerekkorilag.

 

Azt nem tudom, írtam e, hogy tantónéni írt nekem e-mail-t, hogy ugyan nem tanulnánk e meg az évnyitóra egy verset. Kettő közül választhatott Réka és ő amellett döntött, amelyikben kávéban fürdenek a gyerekek. Az volt a hosszabbik. Esténként el szoktuk olvasni egyszer-kétszer, már egész jól tudja. Tanulni, gyakorolni, ismételni...na az felejtős, de sajnos utolsó héten arra is sort kell majd keríteni, mert feltartóztathatatlanul itt a  második osztály és vele majd az év eleji felmérők, ha nem is az első héten, de a másodikon. Na hát túlzásba nem fogjuk vinni a tanulást, ahogy Rékát ösmerem, az biztos. Majd valami játékos, vidám formát kitalálok neki, hogy élvezze.

 

Zalán viszont imádja a Coop-ban talált feladatlapos füzetkét. Olyan kis ügyesen oldja meg őket. A múltkor akadt egy olyan feladat, hogy kacsacsőr jeleket kellett kitenni pl. 3 virág és 5 béka közé. Már nem számola meg a virágokat úgy, hogy egykettőhárom, hanem ránéz és azt mondja, három. Nem ügyes? Ha 40 kép közül kell megszámolni a nyolc hóembert, ott még akadnak kihagyások és duplán számlálás...de persze gyakorlat teszi a mestert. A legjobb az egészben, ahogy édesen koncentrál, dolgozik és kidugja a nyelvét és figyel és ésésés megzabálom.

 

Minap a Z betű kivételével leírta a nevét is. A, L, Á, N betűk. És tudta, hogy mi a következő betű. Első eset volt, imádtam a kis betűcskéit. El is gondolkodtam a ránézésre számolós és névleírós történet után, amely 5 perc különbséggel történt, hogy MÉG KÉT ÉV ÓVODÁBAN? Biztos? Persze nem is azért maradna extra évet oviban, mert értelmileg felzárkóztatásra szorul. Hej, mennyit fogunk még ezen vacillálni, aztamindenit!!!

 

Hát ha belegondolok, hogy milyen tanév áll előttünk. Réka második félévben egyik felmérőt írja a másik után és május végére eldől, tagozatos lesz é vagy nem. Az lesz, hát persze! Zalán esetében pedig ott lesz a dilemma, hogy iskola, óvoda, vagy valami köztes állapot.....Hát izgalmakban és fejtörésben nem lesz szegény ez a tanév sem. Hhhhhhhhhhhhh...

 

Dius után szabadon :)

 

 

Ha már Proust kérdőív, a neten rákeresve ezt találtam, nekem ez is jó. :)

 

• 1. Mikor nevetett utoljára úgy igazán, teljes szívből?
• Jaj, hát azon a vakondos viccen péntek este. Azóta is rötyögtem, könnyezve, meghatódva nevettem, vigyorogtam és somolyogtam, de az az igazi az akkor volt.
• 2. Mikor sírt utoljára?
• Amikor Katinka könnyezett a himnusz alatt, asszem akkor. Az sírásnak számít? Mert akkor én folyton bömbölök.

• 3. Min tud igazán felháborodni?
• Gonoszság, szemétség, ostobaság kombinációin

• 4. Minek tud leginkább örülni?
• Apró dolgoknak, nagyobb dolgoknak, igyekszem mindennek

• 5. Mi az, ami a legjobban elkeseríti?
• Általánosságban a tehetetlenségem.....Konkrétan most nem ugrik be semmi.

• 6. Mi a kedvenc színe?
• Kék, égkék, lagunakék, metálkék, ilyenek

• 7. Mi a kedvenc étele?
• Jáj, hát az sok van ám! Magyaros kaják, olasz, görög, kínai, indiai...jöhetnek!

• 8. Mi a kedvenc itala?
• Almafröccs, de most a kánikulában egy jó limonádé kincset ér (sok jéggel).

• 9. Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese?
• ÁKOOOOOS

• 10. Ki a kedvenc írója/költője?
• Sue Townsend-et nagyon szerettem, ő az aki az Adrian Mole könyveket írta

• 11. Ki a kedvenc festője?
• Csontváry-t kedvelem, de igazából nem vagyok egy nagy festészet iránt rajongó és érdeklődő....

• 12. Melyik a kedvenc filmje?
• Keresztapa 1-2 rész, mert abban baromi jó Al Pacino. Imádom.

• 13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni?

    Alapvetően én elnéző fajta vagyok, nem akadok ki mindenen. Legyintek, lapozok, kész.

• 14. Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani?
• Hát van ilyen, de annak nagyon kombináltnak és gonosznak kell lennie. Akkor is megbocsájtok azonban, csak nem felejtek. Nagyon nem.

• 15. Kivel nem szeretne találkozni a szaunában?
• Nem járok szaunába, szerintem elájulnék pikk-pakk.

• 16.  Kivel békülne ki a legszívesebben?
• Kivel vesztem össze?

• 17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál?
• Hát pl. Nagy Péter cár, Antall József, Churchill és még sokan mások

• 18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet?
• Nincs ilyen. Ha lenne sem számítana sokat....

• 19. Kit vagy kiket tart hősnek a mindennapi életben?
• Az ANYUKÁKAT! Minél több gyerkőccel, annál inkább.

• 20. Melyek Ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai?
• Türelem, értelem, lelki egyhullámhossz, humor....az sem baj, ha Simon Baker sármja van...ugye...

• 21. Melyek Ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai?
• Ugyanez, nem? Csak mondjuk.....nincs kihegyezve a dolog Simonomra....:)

• 22.. Mit tart Ön a legfontosabb erényének?
• Jófej vagyok. Többnyire.

• 23. Mit tart Ön a legnagyobb hiányosságának?
• TÜRELEM!

• 24. Mi az, amitől a legjobban fél?
• Hogy még tovább hízom, mint egy disznó....

• 25.  Hol élne a legszívesebben?
• Ó, hát lennének ötleteim. Pláne, ha pénz is járna hozzá. Szerintem valahol Provance-ban. Bár nem tudok franciául....:)

• 26. Hogyan képzeli el a földi boldogságot?

    Mindent ahogy most van, csak nem öregszem tovább, van egy családi házunk a belvárosban műhelyesül, irodástul, kutyástul, macskástul, medencéstül és minden nagyon idilli.

• 27. Történt-e az Ön életében igazi csoda?
• Persze, mindenkinek az élete tele van ilyesmikkel.

• 28. Miben vagy kiben hisz Ön?
• Hm...a családomban, a hitemben, önmagamban, az isteni gondviselésben....

• 29. Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén?
• Lényegtelen.

• 30.Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná?
• Nem mennék egy tapppodtat sem.

• 31. Ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná?
• Isten ments! Így is vénülök!

• 32. Mit kívánna magának egy jó tündértől?
• Lásd 26-os pont

• 33. Kinek a sorsára cserélné el az életét?
• Fene tudja, egyengetem a sajátomat, azt hiszem.

Ügyelek

Szombat van és virágos, napsugaras munkanap. Úgy döntöttem, belibbenek ma is dolgozni és kettő tájban meg majd jól hazalibbenek....így a szabim sem fogy és még dolgozom is. De komolyan, tényleg dolgozom, csak most kaptam negyed óra szünetet saját magamtól.Senki más nem dolgozik a cégnél, a főnököm már tegnap délután dobbantott nyaralni. A másik ügyvezető, mert nekünk kettő is van, megjegyezte tegnap, teljesen időben, hogy izzééé.... jó volna, ha kettőnk közül a kolleganőmmel legalább egyikünk benn lenne ügyeletben, hátha jön valami rendelés, arról tudjunk. Na most a kolleganőm esküvőre készül (nem a sajátjára, de majdnem akkora gonddal), így ma vásárlókörútra vetemedett, úgyhogy maradtam én, mint ügyelő. Az igaz, hogy bármilyen rendelés jön, arról a gyártás mindenképpen csak hétfő reggel fog tudni. De az a lényeg, hogy én már ma, azaz szombaton feszülök majd az információtól. Nem érkezett semmi rendelés eddig..... Nincs szezon, mondtam már. 

 

A héten a gyerekek javarészt a szomszédnénióvoda projekt jóvoltából otthon töltötték a napjaikat. Szomszédnéni valamikor óvónéni volt, de ami még fontosabb a héten nála nyaralt nagyjából Zalán korú onokája és annak leendő hetedikes onokatestvére....és hát invitálták a mi gyerkőceinket is, hogy maradjanak otthon, illetve a szomszédnéninél, ő majd vigyáz rájuk, amíg én haza nem érek. Ez nagyjából így is történt, nagyon jól érezték magukat egész héten. Kicsit én meg rosszul, mert olyan felemásan örültek nekem, amikor öt tájban rendre beestem közéjük...kínos volt, mert én meg örültem, hogy látom őket. Megkönnyebbültek, amikor kiderült, hogy nem, nem KELL még hazajönniük, amíg Zalán pajtiját haza nem vitte az apukája a rögtönzött oviból.

 

Marha meleg van továbbra is. Nem tudom mi van velem, idén valahogy nem zavar a kánikula. Most jelen esetben azért, mert a nyár az utolsókat rúgja, hát ki kell élvezni a meleget, még ha ezt már igen nehézkes is. Tegnap azért kicsit szerényebben élveztem a nyarat, amikor négy órakor a negyven fokban, a panelházak közötti betondzsungelben sasszéztam a posta felé és nem volt nálam semmi lónyál...ahogy Zalán mondaná...szóval nem volt nálam innivaló sem hűtött, sem felforrósodott.

 

A posta légkondis és rutinosan mindig leülök ott hátul valahol, várván a soromra....de még így is villogtak a vészfények, hogy átmenetileg feldobom a nyúlbakancsot. Ültem és pihegtem, szorongattam a napon felforrósodott táskámat és azt éreztem, hogy a fejem önálló életet él és le akar esni, hátrafelé. Na mondom, marhajó, menten elájulok, fel kell hívnom Tibit. Aztán valahogy vettem néhány levegőt, valamint ott benn azért nem volt meleg....valahogy elillant a rosszullétem. Egyre kritikusabb a helyzetem a kánikula idején, ha nem vigyázok, előbb-utóbb össze fogok esni valahol....

 

Itthon két talpig koszos, szurtos gyerkőc várt az udvaron. Réka ugyanabban a kék iskolai tornadresszébben nyomta az ipart, amiben tegnap este lefektettem. Újabban mindig tornadresszben alszik, nem igazán tudom és értem, hogy miért....Fésülködni aznap még egészen biztos nem volt ideje  és szerintem némi dinnyelét tartalmazott nem is annyira nyomokban a haja...Zalán pólója olyan mocskos volt, mint aki egy hete nem tudott átöltözni. Viszont, úgy tűnt remek napjuk volt, szóval sok kritikával nem jöttem elő.

 

Érik a szilva a kertben, abból falatoztak, hol megmosták a gyümiket, hol nem....Bicikliztek, bújócskáztak....én meg szomszédnénivel gyönyörködtem bennük figyeltem őket a bokrok hűvösében és beszélgettünk egyet. Elsősorban a gyerekekről, gyereknevelésről. Ahogy felmentünk a lakásba, az összes gyermekemet lecsutakoltam és bekapcsoltam a légkondit, mert egyébként folyt rólam a víz folyamatosan....Estére olyan fáradt voltam, hogy a feladatlapozás után (Zalánnak vettem párat és bámulatosan ügyes) képtelen voltam elmondani a mesét Rékának. Nagyon nem bánta, mert helyette vicceket azt nyomtam. Ez volt a kedvencünk.

 

A medve találkozik a nyuszikával.
- Mit csinálsz nyuszika?
- Elásom ezt az üveg pálinkát, 10 év múlva kiásom, akkor sokat fog érni!
Másnap ugyanitt a rókával találkozik, aki szintén egy gödröt ás.
- Mit csinálsz róka koma?
... - Elásom ezt az EDDA kazettát, 10 év múlva kiásom, akkor sokat fog érni!
Harmadnap a két betemetett kupac mögött egy harmadik kupacot lát a
medve, tetején a vakond énekel tök részegen:
- A köööör közepééén állok...

Ui: A suli honlapján már olvashatóak az infók az első tanítási nappal kapcsolatban. Szeptember 1-én fél nyolc és háromnegyed nyolc között a suliban kell lenni, évnyitó 8-tól. Hajajj, nagyon nem hiányzik a suli....olyan nyugis így az élet. Ráadásul pár napja üzent a tantónéni és küldött két verset, hogy az egyiket nem tanulnánk é meg az évnyitóra. Persze választottunk egyet, naná. Olyan gyorsan telik a nyár, még nem engedeeeem eeeeel......