A nevtanos logopédusos megbeszélés utolsó fordulója (2-3 hete volt) nagyon gyorsan lezajlott, talán negyed órát sem voltunk odabenn az irodában átbeszélni a lényeget. A log. megerősítette, amire már azelőtt is célzott, hogy egyéni foglalkozást nem igényel Zalán, inkább a csoportosat ajánlja, ez a szégyellősségének is jót tenne. Közben szem előtt van, nem engedi el a kezünket (mármint a log.).....Mivel a másik variáció a rendszeres tanácsadás lett volna, aminek őszintén szólva már a részletek ismerete nélkül sem láttam semmi értelmét, belementem. 4-5 gyerkőccel foglalkozik hétfőnként egy órában a log., verseket, dalokat tanulnak, kreatívkodnak és közben BESZÉLNEK.
Eddig két kört futott le Zali, tetszett neki, jól érezte magát és még aznap délelőtt oviban sincs, úgyhogy számára tiszta haszon az egész. Azóta másik pszichológus segítségét nem kerestük, igazából pszichológust sem, aki megfelelő lenne Zalánnak. Valahogy azt érzem, amire T. pszichológus is utalt, hogy nem ezen múlik, ITTHON kell változnia bizonyos dolgoknak.
A terrort megszüntetni nem tudjuk, mert nincs, nem szokott Tibi késsel kergetni minden másnap és hétvégén legalább egyszer, igazából veszekedni sem szoktunk. Ahhoz mi túl keveset találkozunk. Ebben tehát nem lehet hiba, nem tudom elképzelni. Verni nem verjük a gyerekeket, szóval a testi fenyítés miatt sem lehet bibi. Ezeket elimináltuk a listáról régen. Elvileg már a saját ágyában kellene hogy aludjon, nem közöttünk, egy T. pszich. egyik kérése volt, hogy leváljon a fiú rólam (habár világéletében az Apa imádatban él....). Ez részben teljesült, ám mégsem, mert Tibi nagyon szeret Zalánnal aludni, pontosabban nem képes neki nemet mondani, velem ellentétben, így hogy rés van a pajzson, Zalánnak nem tellett sok idejébe felfedezni.
Sokszor mondja Zalán, hogy ő buta, nagyon buta és csúnya is....(Mikor a legszebb fiú, akit valaha láttam az elfogult szememmel. Este is fél órát nyálcsorgattam fölötte, ahogy elaludt az ágyikómban...nem is értem, ezt honnan veheti. Vannak tükreink, igen. ) Említette T. pszich., hogy el kell vele hitetni, hogy ő is okos és ügyes. De hogyan? Ezen még dolgozunk. Időbe fog telni. Keresni kell a sikerélmények sokaságát a kis életében. Sport pl. Én vinném az U6-os helyi utánpótlás foci csapatba, Tibinek még rendszeres kapcsolata is van a klubbal....de egyelőre késik a dolog, Tibinek nem akaródzik focistának adni a fiát. Pedig ez kevésbé szól a fociról, mint Zalán lelkéről, azt hiszem.
Az önbizalomhiány - melyben egyébként gyerekként (is) mindketten szenvedtünk Tibivel - valószínűleg ez is onnan indul ki, hogy Zalán folyamatosan méri magát Rékához. Aki tényleg egy nagyon okos kislány, magas a mérce és ráadásul még 2 ,5 évvel idősebb is. Ezt valahogy Zalán nem akarja/tudja megérteni, csak azt látja, hogy Réka egy sor dologra képes, amire ő nem.
Egy újabb említendő lépés, hogy találtunk hétvégén 1-2 órát, amikor apa és fia kettesben alkothat valamit, ez általában társasjátékozás vagy kirakózás. Vasárnaponként lefoglalom Rékát leckeírás címén, azalatt a két fiú elmélyülten minőségi időt is tölthet együtt. Réka sem ellenkezik, mert neki pedig belőlem nem elég soha. :)
Nagyjából itt tartunk. Örülnék, ha Zalán szóba állna az óvónénikkel, az egy újabb fontos lépés lehetne, nem tudom, mennyit kell rá várni. Vészesen közelednek a Difer felmérések, melyeken meg kellene hogy szólaljon. Lehet, hogy abból egy újabb kör Nevtan lesz? Hát, anyuka, Zalán sajnos nem áll velünk szóba, javasoljuk, hogy a nevtan végezzen vele és rajta egy általános tesztet....
Közben meg olyan nagyfiú már és édes és imádnivaló és ravaszróka és huncutmókus...olyan keveset mutat meg magából a külvilágnak és nehezen enged be mást a saját világába. Node Réka is nagyon sokat nyílt 4,5 és 7 éves kora között, úgyhogy hajrá, Zalán!
