Zalános

Van az úgy néha, hogy vakmerően megkérem valamire az uram (sokszor az esélytelenek nyugalmával), aztán nyugtázom, hogy milyen jól tettem, dejódejóó! Mert megtette, amire kértem!  Ez történt tegnap is, amikor reggel felhívtam, hogy Zalánról lőjjön majd ördögös képet a jelmezében, mielőtt eltűnik a fiúcska az ovis farsangi forgatagban. Este aztán örömmel nézegethettem a képeket (2 db!), Zalán full ördögben.

A Napraforgó csoport előtt. Háttérben MátéCimbora, a pókember (?)

Úgy hírlik, jól sikerült a farsang, megdicsért az egyik anyuka, hogy én még sütit is sütöttem (csodás csokis muffin, némileg túlsütve, de finom volt azért, a gyerekek falták a másik tepsi tartalmát). Nohát azért látványos görbét lehetne rajzolni a teljesítményemből. Mikor Réka volt kiscsoportos, kozák sapkát (az a kókuszos, molyolós csodafinomság) alkottam, úgy, hogy Réka nem is mehetett a farsangra, mert beteg volt. Következő évben szintén valami csokisat sütöttem,  volt még céklás csokis süti, répatorta, ha jól rémlik, most meg ez a muffin...Na mindegy. Ennél lejjebb egyszerűbbet már nem tudnék sütni, azt hiszem. 

Ha már Zalánnál tartunk. Tegnap este olyan kis édes volt. Azt hiszem, irigykedik Rékára, amiért az már valami olyan titkos tudomány birtokába van, aminek ő még nem. Konkrétan tud olvasni. Ráadásul egyre folyékonyabban és könnyedébben.  Én, a kis naív, gyanakodhattam volna erre már korábban is, hiszen tudom, hogy mindig Réka a mérce, sasként figyelnek mindent, amiben a másik részesül, amire a másik képes. 

Az egész úgy kezdődött, hogy Tibi mesélte nekem, hogy képzeljem el, Zalán kibetűzte az ALDI bevásárló kocsiján az ALDI feliratot (mindkét gyerkőc jelenlétében mondotta ezt)  Mire Zalán teljesen lázba jött, hogy írjak neki szavakat, ő majd kiolvassa. Legnagyobb döbbenetemre, két szót is összehozott, az OVI és a VONAT szavakat. (Jó, hát nem az firkantottam, elismerem, hogy SZOLZSENYICIN....) Volt olyan boldog, ugrált fel és alá sikerélményében! Mindez egyben egy tudásszomjat is elindított nála, amit eddig nemigen láttam rajta, hogy betűket, betűket, mégmégméééég! No hogy az eddigieket hogy tanulta meg (10-15-öt biztos tud), az rejtély és még az összeolvasás is megy. Le vagyok nyűgözve!

Jut eszembe, egy ZalánMondta:

Zalán vadul püföli az ülőgarnitúra oldalát, mint egy láthatatlan ellenséget. 

- Zalán, te mit művelsz? - szörnyülködök a vasalódeszka felett.

- Gyakorolok. Hogy üssem meg Andrist, ha bántana engem.

Hát igen, Andriska egy áldott jó gyerek.....

Első félévről

Minden idők legrégebben íródó bejegyzése....ha ezt olvassátok, azt jelenti, hogy megszültem végre. :) Mármint a mondandóm. Remélem, lesz füle és farka. 

Réka végül meglepően elől, a harmadik helyen zárta az első félévet bizonyítvány osztáskor. Nem tulajdonítok sok jelentőséget ennek a sorrendnek, - bár örültem az eredménynek, ezt ugyanis nem a tesztek alapján határozták meg, hanem hogy ki mennyi pirospontot szed össze. Nomármost az én Rékám nagyjából novemberre elunta folyton beirkáltatni a 20 kigyűlt pirospontjáért bezsebelt csillagot. Folyamatosan nagyjából hat lóg a levegőben. 108-al zárta a félévet, ebből 24 nem volt beírva az ellenőrzőbe és még 6, ami pirospont formában várta az előléptetést csillaggá....Ez az érem egyik oldala. A másik pedig, hogy számomra az fontosabb, hogy minél több 100% közeli dolgozata legyen, mint hogy hány száz pirospont virít a könyveiben. 

Valamennyi tantárgyból "kiválóan teljesített" értékelést kapott. Mint megtudtam a tanító néniktől, elsőben biztatás gyanánt még a négyes is kiválónak számít, viszont "D" betűt (dicséretet) az értékelés mellé már csak az kapott, aki 100% körüli eredménnyel teljesítette a dolgozatok javát. Így Réka olvasásból, írásból, matekból és németből is kiérdemelt egy ilyen D betűt. Továbbá rajzból és technikából is kimagaslóan teljesített, szóval összesen hat D betűt gyűjtött össze. Kívánhatok ennél jobbat? Nem hiszem. :) Az lemaradt, hogy magatartás, szorgalom és illem kategóriában is jeles eredményt ért el. (Háááát, a szorgalmas arcát kilépve a suliból rögtön elhajítja....)

A tanítónénik apró ajándékokkal kedveskedtek a gyerekeknek a bizonyítvány osztás napján, banán, mandarin, csillámos filctoll, pici jegyzetfüzet, matricák....volt ott minden. Réka sugárzó boldogsággal, elégedetten, büszkén jött haza aznap (is)  a suliból. 

Osztályról - Szerintem nagyon aranyos kis osztályuk van, kedvelem őket. Azt rebesgetik, hogy a másik osztály, az A jóval erősebb, mint a miénk. Mivel félévkor 13 kitűnő tanulót lehetett megszámolni a B-ben és ez szokatlanul alacsony szám elsőben (tavaly 23 volt), ezt valahogy lehetett sejteni. Mindez persze nem jelent sok mindent. Egy dolgot azért megmagyaráz, hogy a felzárkóztató/tehetséggondozó órákból miért nem látok semmit. Mert tehetséggondozásra nincs idő, annyi a felzárkóztatandó gyerek. Nem feltétlenül azért, csak azért, mert 7-8 kisebbségi, hátrányos helyzetű is ücsörög a padokban. A két osztályban megfigyelhető erőviszonyok előrevetítik, hogy várhatóan a tagozatos osztály gerincét majd az A-sok adják, nem Réka osztálya, ami annyira nem jó hír, de a lényeg, hogy a tantónénik maradjanak. 

Hol tartanak?

Valahogy arra számítottam, hogy félév végére valamennyi betűvel megismerkednek. Ez nem így történt, ami egyébként egy pozitív fejlemény az osztály számára. Rékának meg úgyis tök mindegy. A múlt héten vették az első kettős mássalhangzót, az SZ-t. Matekból átlépték a tízes számkört a félév táján. Most 20 alatt kivonnak, összeadnak. Múlt héten jártak erdei iskolában (NEFAG), ami nagyon tetszett Rékának. Tavaszra "ottalvós" bulit is terveznek a tanító nénik (minden évben van egy hét a suliban, amit a gyerekek nem a tantermekben töltenek, hanem szétszélednek erdőkbe-mezőkbe.) Réka már most lázas izgalomban van emiatt. Úszásról nincs sok információm, általában 8x 50 métert úsznak edzésen, olykor többet is, persze játékos feladatok és mindenféle mini verseny is van. Réka mindig arról számol be, hogy második szokott lenni (az első rendre egy fiú). Még mindig nagyon szeret úszni, aminek örülök, annak meg különösen, hogy mára nagyon biztos úszótudás birtokában van, ami nem kis dolog a hétévesek körében. Főleg rám tekintettel, aki a lábujját sem teszi mély vízbe, nehogy belefulladjon....

Bár nem ez volt a tervem a félév végén, úgy alakul, alakítja magát az életünk, hogy mi úgy szólván egyáltalán nem tanulunk itthon suli után. Erről nem is álmodtam tavaly nyáron még, hogy ilyen van. A leckét most már mindig megírja Réka a suliban, itthon csak átnézem, nem csapott e össze valamit, van e benne hiba és kész. Réka meg maradéktalanul jól érzi magát a suliban, ami ugye a cél és a lényeg. Réka lelkes, motivált, hatnak rá a tanítónénik, stressznek vagy nyomásnak még csak a jele sem látható rajta, szárnyal, lubickol és boldog. BOLDOG iskolás. Aki szerint a suli sokkal jobb, mint az ovi. Mit lehet erre mondani? Hogy én is elégedett vagyok.

Nehézségek

Námbör Egy: A reggeli indulás. De az nagyon. 7.40-re kell az elsősöknek beérni a suliba, 7.50-kor könyörtelenül becsöngetnek először, majd 8 órakor másodszor, akkor kezdődnek az órák.  Ha 7.50-re nincs iskolában a gyerkőc, az késésnek számít és lentebb hajítják a szorgalom táblin. Elméletileg. Merthogy a múlt héten Rékáék MINDEN NAP elkéstek, egyik nap konkrétan ment az óra!!!!, még sem kapott sem fekete pontot, sem beírást. De szerintem csak azért, mert a tanítónénik elnézőek Rékával, mással nem tudom megmagyarázni. 

Röviden és tömören Rékát nem érdekli, ha elkésik az iskolából. Fél nyolckor még képes üveges szemekkel a mesét nézni, egy szál pizsamában. (Én már ilyenkor nem szoktam otthon lenni, úgyhogy Apától tudom.) Én régebben kiabáltam, mára rájöttem, felesleges, hagyom elkésni, hátha abból tanul. Jobb ötletem nincs. Eddig azonban még nem sikerült annyira elkésnie, hogy ez az iskolának is feltűnjön.

Szóval a reggelekhez külön erős idegrendszer kell, jaja....Nem mellesleg ahhoz is, amennyi posta irónt, grafit ceruzát és radírt elfogyaszt egy elsős. Szeptemberben akkora készlettel indultunk, hogy szinte a fél osztályt el tudtuk volna látni pár hétre....erre múlt pénteken például azzal szembesültem, hogy az egyébként folyamatosan karban tartott készlet nagyjából nullán áll.  Akkor lettem először ideges, másodszor pedig amikor a papírboltban közölte velem a végösszeget a pénztáros....Persze prémium minőséget veszek a drága kis bogárkámnak, nem ötszáz forint/db félét, de hát adok a minőségre. Most 9 db grafit ceruzája van a lánynak (a padban találtam kettőt, egy harmadikat pedig az ágyában, no comment....), izgatottan várom, meddig lesznek meg. Persze kopnak is, főleg a színesek, azon már nem is sápítozom.

Eredmények

Értékelem, hogy Réka "hozta önmagát" az első félév során, gondolom, ez a további másfél évben sem lesz másképp, amíg a tagozatosodás le nem zajlik. Az is pozitívum, hogy mára saját magának pakol be a táskába, hegyezi a ceruzáit, rendezgeti a tolltartóját és olykor még az uzsonnás dobozát is maga állítja össze. Eredmény, hogy (ismétlem magam, tudom) itthon nem kell gyakorolni, betűket írogatni, számolni, olvasni, minden lezajlik a suliban, többre egyelőre nincs szüksége. Nem mondom, olykor elkap valami, leültetem Rékát, diktálok neki némi tollbamondást, de mindig hibátlanra írja a ravaszdi róka, szóval időpocséklás. Én viszont így vagyok nyugodt, elvégre eme kiváló leány előmenetele mégiscsak az én felelősségem is.

Iskoláról


Hogy ajánlanám e másnak ezt a sulit? Hm, komplikált kérdés. Eddig úgy látom, nagyon kis családias, barátságos légkör van az iskolában. Igazán panaszkodni nem tudok, mint ahogy azt rendre megtettem az ovik esetében. Egészen más itt minden. A felfogás, a tempó, a hangulat. Én szeretem ezt az iskolát, szerintem Rékának nagyon jó választás volt. Mostanság a város legjobb iskolájaként fut, ami nem mellékes. Magas szintű a német oktatás itt, a gyerök nem azért jut nyelvvizsgához, mert apuka meg tudja fizetni a drága magán órákat, hanem mert maga az iskola is képes nyelvet tanítani. Meglepő lehet, de ez nagy dolog. :) Szóval jó lesz ez, sima, zökkenőmentes, boldog tanéveket látok Réka előtt, remélem, nem fogok csalatkozni. 

Aranyos gyermek

Réka félévi bizonyítványában egyetlen fájó pont szerepel, (erős túlzás ez a fájó, csak nem tudok elég árnyaltan fogalmazni.) mégpedig az, hogy a szókincse a tanítónénik szerint "korának megfelelő". Szerintem ez nem reális kép az ő színes és változatos szóanyagáról, de mindegy. Emiatt nem fogok felmenni tiltakozó transzparenssel a kezemben az igazgatóhoz. Ez csak onnan jutott eszembe, hogy vacsora közben hirtelen belém hasított valami.
- Hű, Réka, ma elfelejtettünk elköszönni a napközis tantónénitől a suliban!! Lehet, hogy keresett téged, miközben már régen hazahoztalak. - Réka több, mint lezseren legyint.
- Ugyan már, azt sem tudja az a szerencsétlen, hogy engem hogy hívnak!
Hát nem aranyos?

Lassan felnövök

Már nem kérdez sokat, érkezésünk sem dobja fel, mintha a saját kis világába húzódott volna vissza. Leginkább az kelti fel a figyelmét, ha a folyosón megcsörren egy telefon, vagy valaki kiált valamit a nővérpult felől. Nem is értem, amit mond, talán ebbe is belefáradt. Pedig én voltam az egyetlen eddig, aki szinte minden szavát értette, tesóm hitte is, nem is.

A combja valószínűtlenül vékony, mintha csak a puszta csont és bőr lenne, semmi több. Örökké dolgos keze nem sokban engedelmeskedik. Megetettem, megitattam, bekentem az arcát speciális krémmel, mert nagyon száraz neki. Úgy tűnt, jól esett neki. Aztán fájdalmai támadtak, kényelmetlen volt az ülés kinn a széken, vissza szeretett volna feküdni az ágyába. Szóltam a nővéreknek, de nem engedték. Azt mondták, ez afféle "büntetés" is, mert a bácsi vetkőzik és a pelenkája tartalmát mindenhová odakeni....Hát csak üljön a fenekén napi 2x2 órában. Nem szóltam semmit, összeszorult a szívem, nyeltem nagyokat. Aztán megvigasztaltam, hogy nem baj, majd jön Tibi hamarosan, visszatesszük mi együtt az ágyába. Végre elkaptam egy fél mondatát, megkérdezte, hogy mikor. Minden percben vártam már. Onnastól nagyon figyelte az ajtót és amikor feltűnt Tiborom barna dzsekije a láthatáron, oda sem kellett néznem, tudtam, hogy nem más látogató érkezett. Együtt felállítottuk aput és áttettük az ágyára. Végre tudott egy kicsit pihenni. Nem szeretem ezeket a nővéreket...Az sem igaz, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Nagyon sokat jár mostanában eszemben. De sosem úgy, ahogy most látom, vagy ahogy az elmúlt években. Látom, ahogy leakasztja a műhely kulcsot és jön, megy a kertben, ahogy jó étvággyal vacsorázik, ahogy frissen fürödve, tiszta, illatos pizsamába bújva várja a Híradót, ahogy focimeccset néz, sakkozik tesómmal, sakk könyveket bújik. Vagy éppen ahogy nevet, amikor vicceket mesélek neki a megyei újságból. Ahogy előhúz egy fürt szőlőt, szépséges barackot, saját termésűt és meglep vele bennünket, ahogy az unokákban gyönyörködik.

Gyerekkoromban úgy bűntetett, ha rossz fát tettem a tűzre, hogy nem szólt hozzám, levegőnek nézett. Jobban fájt ez, mint amikor anyu kiabált velem vagy kaptam tőle egy nyaklevest. Hagy ordítson, majd abbahagyja, de hogy apu semmibe vesz, az a lelkemig hatolt mindig. Mostanában érzem azt, hogy lassan felnövök. Nem 18 évesen, diplomaosztókon, sem nem amikor megszülettek a gyerekeim, hanem most, hogy valamilyen szinten napról napra egyre inkább elvesztem aput. Szeretném megmenteni. Ölbe kapni, haza vinni. Minden gondját eltörölni. Szeretnék még időt. De már sok mindenhez késő van.....elkéstem.  

Első Rákóczis farsang

Természetesen nem tudtam elmenni, múlt szombaton még csak az influenza egyre mélyebb bugyraiba vándorolgattam. Előzőleg ugyan fújtam és morogtam, amiért az iskola szombati napra tette a farsangot egy helyes kis péntek délután helyett (vagy uram bocsá, délelőtt.....) , azért nem ilyen lovat akartam egyáltalán. 

Egy héttel a farsang előtt még úgy volt, hogy Réka angyal lesz, merthogy volt olyan kategória, hogy ördögök és angyalok.....Aztán egy pénteki napon elterjedt a szülők között, hogy keresztülhúzva az egész, a téma ZÖLDSÉGEK és GYÜMÖLCSÖK, punktum. Picit morcos voltam, hogy egy héttel a farsang előtt még mindig itt tartunk, baromira ráérek.....de csak amíg ki nem találtam, hogy klassz bordó szőlő lesz az én Rékám, a kivitelezés olcsó is, kreatív is. Igen ám, de Réka vinnyogva adta tudtomra, hogy ő NEM lesz szőlő, váááááá! Innen nem volt nehéz eljutni a MÁLNA kategóriáig. Lufi, lufi, némi kartonpapír és kész. Hétvégén levadásztam a Müllerből az összes piros luft (amelyik nem szív vagy pénisz alakú volt), miután Réka áldását adta tervemre, vagyis kegyesen rábólintott, hogy a málna megfelelő jelmez lesz őlédisége számára. Mire hétfőn a szülői értekezleten végső döntés született jelmezileg, én már nyugodt voltam és tettre kész. 

A farsang végül is jól sikerült, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, édesapjuk elbeszélése szerint. Volt olcsó süti, sok-sok szendvics, finomság és fánk, móka, kacagás.  Még valami díjat is nyertek, a csoportos kategóriát, azt hiszem. Nyereményük egy torta volt. Délután fél kettőre itthon voltak. Néhány fotó is készült, íme:

Málna a borsóval és a répával

Tanítónénik inkognitóban

Színpadon csoportosan - sokat szőlőnek nézték Rékát....Én nem tehetek róla, hogy egyesek totál idióták növénytanból. Hogy is lehetne ez egy szőlő?! 

Színpadon egyénileg - hátulról hiányzott egy kicsit még egy sornyi lufi, de már nem volt erőm többet Réka ruhájára erősíteni. Örültem, hogy ennyire is elkészültem a jelmezzel. Mondtam már, hogy mennyire úúúútálom a farsangot? Hát pedig de.

Az én drága kis málnácskám - Tantónénik - itt nem annyira inkognitóban