Difer végeredmény

Kézhez kaptuk Réka "bizonyítványát" (nem az!!!!!), vagyis a Difer összesítést. Ugyanaz a véleményem, ami korábban volt, hogy ez a teszt alul méri Rékát. Nem azért, mert elfogult vagyok vele, hanem egyszerűen tudom, mit tud. Ezzel kapcsolatban egyik félelmem az iskolával kapcsolatban, hogy vajon ott is ez lesz majd a helyzet? Lesznek tesztek, aztán "nem lesz kedve" megírni, végigcsinálni? Tojik az eredményre? No remélem, nem. :)

Lássuk az eredményeket pontokba szedve. Némi támpontot adhat a tesztet nem ismerőknek, hogy a befejező szint jelent iskolaérettséget. Minden ami afölött van, szupi.

Írásmozgás koordináció (8 db izé lerajzolása 4 vonal közé. Szigorú pontozású, az átírás máris nulla pontot jelent az adott feladatnak. Réka....noshát...átírt egy párat, naja....

2013. november. - 71%

2014. május        - 63%

Vagyis még egy kis ovi és Réka totál ügyetlen lesz. :) Kár, hogy láttam ezt a nevtanban 80% fölötti minőségben elkészíteni. Ami befejező szint, köszönjük szépen! Igaz, nem is tulajdonítottak az óvónénik ennek az eredménynek jelentőséget.

Beszédhanghallás fejlődése

2012. október - 15/13 pont, 2 hiba, 87% befejező szint

2014. április -    15/14 pont, 1 hiba, 93%  OPTIMUM SZINT

Az az egy hiba: 1 vagy 2 db L megkülönböztetése (hát ez nem nagy baj, ha még nem tudja)

Relációszókincs fejlődése

2012. október - 24/19 pont, 5 hiba, 79% haladó szint

2014. május    -24/22 pont, 2 hiba, 92% OPTIMUM szint

Elemi számolási készség fejlődése

2012. október - 47 pont, 81% (5 hiba) befejező szint

2014. április -    52 pont, 89% (2 hiba) befejező szint

Itt nem jöttem rá, hogy számolták a pontokat. A álláspontom maradt a régi: Réka ebből 100%-ot tudna, ahogy a nevtanban. Persze a 89% is szép teljesítmény.

Feladatok:

- 21-ig elszámolni

- számkör átlépése (50)

- számkör átlépése (500)

- visszafelé számlálás (11-8)

- visszafelé számlálás (501-498)

- műveletek pálcikákkal (3 feladat - hibátlan)

- számképfelismerés (egy, kettő és három számjegyű számok - hibátlan)

- számolvasás 

Tapasztalati következtetés fejlődése

? :                10/8, 2 hiba, 81%  haladó szint

2014. május:  10/9, 1 hiba, 90% OPTIMUM szint 

Itt nem említ feladattípusokat a füzetke.

Ezt kétszer mérték fel, mivel első nekifutásra valami hatvanakárhány jött volna ki....Aztán másodjára együttműködött őkelme.

Tapasztalati összefüggés megértése

2012. október: 24/23, 1 hiba, 94% OPTIMUM szint

2014. május:    24/24, hibátlan, 100% OPTIMUM szint

A (Manó) csoportátlagot szerintem már leírtam (2013. ősz), frissebb adatom nincs:

íráskoordináció:                   43%

elemi számolás:                    74%

tapasztalati összefüggés:       55%

beszédhanghallás:                 88%

tapasztalati következtetés:   70%

Két szürke, két kék

Nem hiszek a TB-s egészségügyben, mondtam már? Vágyom a megbízható és minőségi eü-re, a gyakorlatban viszont egyelőre félek tőle, kerüljük, ha lehet. Úgy alakult, hogy kivétel ez alól a szemészet, ahol privátban is ugyanahhoz a doktornőhöz járnánk, mint aki tb-sen rendel, vagyis miért is ne baktatnánk be a rendelőintézetbe hozzá ingyen? Ha már fizetjük a TB-t. Elvégre 3 hónapos várólistát fél lábon is ki lehet bírni, nem?

A gyermek szemészet minálunk egész jól szervezett, már amikor legutóbb arra járunk 3 éve, akkor is ilyen benyomásom volt. Talán túlszabályozott is, hogy nagyot nő a gyerek, amíg az időpontkéréstől eljut az időpont konkrét dátumáig, mindegy....A rendelő tiszta, sokat nem kell várni (a rendelőben már....), a személyzettel sem volt eddig gond.

 Ahogy benyitottunk a rendelőbe, egy termetes asszonyság pattant fel egy székről, hogy mi járatban jöttünk. Később kiderült, hogy ő a Szemcseppentő. Elregéltem, hogy merre hány méter, mire legutolsó leletet kért tőlünk katonásan, jól betanulva a szövegét, ám engem ezzel kellőképpen zavarba hozva. Megelégedett néhány TB kártyával, de a szeme állásán láttam, meg van a véleménye rólunk...Muszáj szabadkoznom, én úgy tudtam, minden előző lelet ott figyel a rendelő számítógépes rendszerében, akár azt is le tudják kérni, milyen Apgar értékkel születtek a gyerekek. Előző leleteknek meg amúgy sem volt sok értelme, mivel csak kontrollra jöttünk. Ahogy ez utóbbi félmondatot elejtettem, az asszonyság gyanakvása oldódott. Szóval nem dobtam ki a leleteket, csak nem hoztam el, ugyi? Ugyi....(Most komolyan, annyire hülyének nézek ki?)

Először Réka szemét tesztelte a doktornéni velem, majd Zalánét Tibivel. Minden oké volt tágítás nélkül, dokinéni meglepődött, hogy enyém gyerek milyen könnyedén ismer minden betűt...Nem tudta megállni, hogy megjegyezze, ez a gyerek halálra fogja unni magát a suliban ősszel. Valahogy azt érzem, hogy nem, felkészültek a sulik unatkozó gyerekek ellen, már maga a NAT biztosíték erre szerintem (bár nem vagyok szakértő belőle). Nem szóltam semmit, gondolkodtam, hogy most szégyelljem e magam, túlfejlődött a gyerek, vagy tegyem hozzá, hogy olvasni is tud, bár még nem úgy, mint én. Hallgatni arany, úgyhogy emellett maradtam.

Ahogy Zalán is végzett az első körrel ( ő valami elefántot és autót nem látott a tesztpapíron, illetve talán látta, de nem kiáltott fel, hogy mi az - nehéz dolog a nem kommunikatív gyerekekkel a diagnosztizálás), jött a három körös szemcsepp. Az elsőt nagyon jól viselték, a másodiknál volt némi nyafi, Zalán erősen tiltakozott, a harmadiknál pityergett és ordított mindkettő. (Réka pityergett, Zalán ordított.) Mellettük egy szőke kisfiú mindhárom cseppentést vadul végigordította, a végén taknya-nyála egybefolyt, ami lelkileg nem jó benyomást gyakorolt az enyém gyerkőcökre. 

Ki is találtam, hogy ha minden rendben lesz, 2-3 évig idesejövünktöbbet lesz. Túl a 3. cseppen, kaptunk 1,5 órát tágulni pupillailag. 1,5 órát, ez holtbiztos. Fogtunk magunk, kitántorogtunk a kánikulába, vettünk jeges teát, postán ügyintéztünk, majd bevásárlóközpontoztunk. Éppen vissza indultunk volna rendelőbe, amikor csörgött a mobilom, hogy "anyuka, merre tetszenek lenni, fél órája várjuk vizsgálatra a gyerekeket. Édesanya, visszaszűkül a szemük a gyerekeknek".... Éppen a Takko kellős közepén álltam, egyik kezemben a telefonom, a másikban két felső és egy szoknya....Rohantam a pénztárhoz, onnan Tibihez, vele tovább ki a plázából, be a rendelőbe, fel az emeletre. Odabenn közölték velem, hogy fél óra kimenőt kaptunk csupán. Fél órát. 

Na most vagy én vagyok süket és akkor sürgősen időpontot kell kérnem a fülészetre, vagy napszúrást kaptam, vagy hülye vagyok alapból és többszöri egymás utánban is a fél órát 1,5-nek hallottam, vagy a termetes asszonyság, a bódító hónalj szagával félrebeszélt. Nem tudom melyik, nem mélyedtünk vitába, mert a hitesuram, aki végig mellettem állt, egyáltalán nem tudta megmondani, hogy fél óra vagy másfél hangzott el. Csak annyit brummogott, hogy felé másfelet jeleztem, ő meg azt nyugtázta.

Lényeg a lényeg, minden oké a gyerekek szemével. Pontosabban Zalánnál valami nem teljesen 100%-os, csak 99,9%.... úgyhogy suli előtt majd vinni kell kontrollra (2-3 év múlva). Egyelőre minden oké, de azért tartsuk szárazon a puskaport, hogy úgy fogalmazzak. Kicsit bemajréztam ezen, aztán napirendre tértem e fölött.

Fenn és lenn, fenn és lenn, így hullámzom én....

Első és utolsó

2013. szeptember

                                                                   2014. június 13.


Na jó, nem utolsó, lesz még a nyáron "ráadás" oviból, de az már nem "Manós" keretek között.....

Még 21 nap

A mai tegnapi kórházi kontrollon kiderült, hogy további 3 hétig gipszben lesz Rékám, ujjacskáktól hónaljig. Ezt követően a rendelőintézetben minden herce-hurca nélkül leveszik majd róla a gipszet. A mai tegnapi negyedik (!) felvétel alapján a karja nagyon szépen gyógyul. Hurrá! Én majdnem örülök, arra is fel voltam készülve, hogy akár 4-5 hét is lehet hátra gipszben...habár talán gyerekeknél gyorsabb a gyógyulás. 3 hét és elfelejtjük az egészet. Most a ballagás, kirándulás és egyéb sűrű programos hét miatt nagyon gyorsan elkopik a második hét is, és akkor máris félidőnél járunk. 

Érdekes egyébként, ahogy az ismerősök reagálnak a helyzetre. Van, aki sehogy, 3 év "együttovi" után azt sem kérdi, fapapucs...szó nélkül elmegy mellettem az ovi folyosóján. Másokat pedig még én vigasztalok, hogy lehetett volna rosszabb is, ejnye hát legalább műteni nem kell, maradandó károsodást nem szenved. El is gondolkodtam, hogy még a végén kiderül, hogy optimista természetem van, pedig azt hittem, nekem olyan sosem volt. A harmadik vélemény pedig valamiféle burkolt kritikát fogalmaz meg....Na ez esik a legrosszabbul. Egyik apuka pl. úgy nyilatkozott, hogy kell a lecke a gyeröknek, úgy tanul. Nem kívánom az ő lányának, hogy ilyen leckéket vegyen. Egyébként is, Réka ügyes lány, eleven lány, teli van élettel, de azt nem mondanám, hogy rosszcsont, túlzottan vakmerő, keresi a bajt....Baleset érte, bárkivel előfordulhat, ennyi. 

Lassan (tényleg lassan) körvonalazódik a nyár is. Zalán a héten és a jövő héten még oviba jár(elvileg, mert pl. ma sem jutott el odáig, Tibi nem ért rá elvinni....), Réka Apával lesz. Amíg le nem kerül a gipsz, nem nagyon szervezünk neki semmilyen programot. Jól elvan egyébként, csak a napokban kezdi frusztrálni, hogy kétkezes tevékenységekre képtelen. A bal kezével teljesen jól boldogul, nem mondom, hogy "kétkezes", mint az apja, de majdnem.

Én július elején eljövök szabira, két hétre és két munkanapnyira. Ahogy ez letelik, illetve remélhetőleg feltöltődve hazaérkezünk a nyaralásból, következő két hétben ovisok lesznek a gyerekek. Kérvényezem, hogy hagy legyenek egy csoportban a lehetőség szerint, így Zalán is szívesebben ott marad. Ha nagyon nem megy, (de miért ne menne) még mindig lemondhatjuk az ovit....Amennyire ellene voltam eddig a nyári ovinak összevont csoporttal, most csak a jót látom benne. Egyrészt, mert Réka már nagylány, önálló, Zalánnak is tud segíteni, ha együtt vannak. Másrészt jobb nekik az oviban, mint Tibi irodájában aszalódni és a neten mesét nézni szemgúvadásig....Ha már velem úgy sem lehetnek....

Az augusztus pedig el fog illanni, mint egy szempillantás, előre látom. Mire észbe kapok, máris készülni kell Réka évnyitójára, iskolakezdésére....Fakultatív programként meglátogathatják egyik vagy másik mamát. Esetleg M. mama vigyáz rájuk itthon egy héten át. Ebben is bízom, ennek is örülnék. Ha nem túl forró az idő, jól ellennének. 

Ennyit írtam tegnap. Ma szemészeten jártunk, a pszichológus áttette az időpontot péntek délutánra, ma 17 órától pedig izgalmas eseményre leszek hivatalos, a leendő elsősök szülői értekezletére a suliba. Annyi minden történt az utóbbi hetekben, hogy az a sok kérdőjel, ami eddig bennem volt, mind eltűnt és amolyan mindenmindegy állapotban lebegek. No robogok is tovább, készítem a kaját a holnapi ballagásra. Rántott csirke, sült csirke, petrezselymes újburgonya, görög saláta, franciasaláta, tejfölös uborkasaláta, feketeerdő torta. Nem, ez utóbbit a cukrászdában készítik majd el, talán már ma éjjel. Egyszerű kaja lesz, de ebben a nagy hőségben talán a citromos sör és a limonádé fogy majd a leginkább. :)

Úristen, úristen....holnap elballag Réka az oviból, kéééész vagyok!

Amit a négy éves Zalánról illik tudni

- Csodaszép. Egyszerűen meseszép fiúcska. Nem azért, mert elfogult vagyok. Egyszerűen az. Nem tudom, kire hasonlít, egyelőre elvileg az én ágamra. Nagyon sokat fog még változni, alakulni, mire felnő.
- Közöttünk alszik, ami nagyon jó. Imádom. Az illatát, az ölelését, ahogy oldalba rúg álmában, magát a látványt, hogy közvetlen közelről bámulhatom. Azt mondja, ha puha matracot kap az ágyába, akkor visszaköltözik. Na igen, szegény elhanyagolt gyermeknek még ugyanaz a matrac figyel az ágyában, ami a rácsosban.  A kókuszos. :) Hamarosan megtudjuk, őszig feltétlenül új matracot kap.
- Minden mozdulata, rezdülése PASIS. Múltkor kérdezte Tibi, hogy milyen volna? Hisz pasi. Nem tudom, egyszerűen eddig kisfiú volt, most meg pasi...
- Ismer néhány betűt.
- Elvileg ismer minden számot, olykor meg nem. 
- A napokat, ahogy jönnek egymás után hétfőtől vasárnapig. Az évszakokat (ha van kedve), a hónapokat még nem egészen. 
- Már egész kicsi korában észrevettem, milyen fürgén tud futni. Ez most is érvényes. Lehet, hogy atléta lesz?
- Egyedül öltözik, gombbal is megbirkózik, ha nem olyan apró és nehezen kezelhető.
- Cipőjét simán felveszi kacsaláb módra, nem zavarja. Nem tudom, hogy nem veszi észre, hogy kacsaláb vagy nem érdekli.
- ha rászólok valamiért (ne edd meg a csokit, majd ebéd után) Tojik rá. Jó magasra kell helyeznem a csokit, különben megeszi. Ebben nagyon más mint Réka.
- emberrajza felismerhető. Mosolygós, aranyos. 
- nem szeret oviba járni, bár állítólag ott jól érzi magát. Réka ősztől nem csatlakozik hozzá az udvar szabadságában, így nehezebb lesz majd neki. Reményeim szerint csak átmenetileg, keres magának végre barátokat.
- Dadog. Oviban állítólag nem. De én ezt valahogy nem tudom elhinni. Tudomásul veszem és tiszteletben tartom az óvónők véleményét, de elhinni nem tudom. 
- Ügyesen épít legóból, dominóból. Türelmetlen fajta, akár csak én....
- Klassz vádlija van. 
- Nem lúdtalpas.
- Magyaros kajákat nagyon szereti. Pörkölt, ragu, tokány tésztával, nokedlivel. Húsleves minden mennyiségben. Ez a két kedvence van. 
- Vékony, de csinos pasas.
- Haja szőkés, hullámos, ha van ideje megnőni.
- Bár egyik fogorvos néninek sem nyitotta ki a száját, tudjuk, hogy 20 db hibátlan foga van.
- Idegenekkel nagyon tartózkodó, gyakorlatilag levegőnek nézi őket. 
- Imádja az ollót használni, sokkal jobban, mint rajzolni vagy festeni.
- A gyurma Zalán miatt lett kitiltva a lakásból. Mielőtt végképp idegösszeroppanást kaptam volna a szőnyegbe taposott színes gyurmadaraboknak hála, kidobtam a félig beszáradt tégelyeket is.
- Nagyon szereti a meséket. Tanulmány az arca ilyenkor, érdemes lenne rejtett kamerával rögzíteni, mennyire együtt él a történettel.
- biciklit két segédkerékkel hajtja. Nem túl lelkes bringás egyelőre, talán majd a nyáron rákap jobban.
- imád mászni. Mászni és lógni.
- Vizicsibe. Várom már azt a napot, amikor leér a lába a tanmedencében és mehetünk úszni tanulni. Egy éven belül ez be fog következni, remélem.
- olykor horkol álmában.
- előszeretettel keni ki a száját szájfénnyel, használja az én arckrémemet
- ha kérem, megsimogatja a hátam, hajam. Nagyon finom, energiával teli keze van, mint az apjának.
- sűrűn mondja, hogy szeret. Főleg, ha valami rosszat csinált.
- Szívesen segít nekem a konyhába, előszeretettel programozza be nekem a mosógépet. 
- Hibáit szégyelli, megkér, hogy ne mondjuk el apának....
- imádja a vicceket.
- Az a nyuszikás a kedvence, amikor a nyuszi bemegy répáért a vaskereskedésbe háromszor. Ismeritek?
- Megőrül az édességért, sok mindenre rávehető egy kis nasival.
- Rékával ellentétben olykor úgy ébred, hogy éhes. Alig nyitja ki a szemét, már azt motyogja, éhes vagyok. Pasi, no.
- Sosem vallja be, hogy pisilnie kell, akkor sem, ha a következő pillanatban összepisili magát a szoba közepén. Persze az ilyen már extrém ritka, de aranyszabály, sose kérdezd meg tőle, kell e pisilnie. Nem kell.
- labdát dobja, kapja ügyesen.
- Alapvetően apás....Habár....
- Mindig nagyon örül nekem az oviban, ha megyek érte.
- próbálja kitörölni a fenekét maga. Ha van mitől megtisztítani a popóját, akkor ebben egyelőre nincs köszönet.
- Folyamatos a verseny közötte és Réka között. Mindenben. Külön-külön teljesen normális, szelíd gyerekek, együtt kisördögök.
- Még nem verekedtek össze. Zalán szokott adni Rékának, egyet-egyet ráüt a hátára pl, ezeket Réka nem szokta viszonozni, hanem mélyen felháborodva hozzánk fordul igazságszolgáltatásért.
- Tablet rajongó. Hétköznap nincs tab, ez a szabály. Elvileg.
- Szeret logikózni, feladatlapozni, imádja, ha sikerélmény éri. Ha nem érti a feladatot, akkor azonban annyi a mókának.
- Nagyon érzékeny és sértődékeny. Elég egy gesztus, egy félmondat, és azt látom, hogy a szája lefelé görbül, karját összefonja maga előtt. Ilyenkor lehet vigasztalni, de nem annak, aki megbántja.
- Sokszor meglep, hogy miket tud már. Persze akinek ilyen nagy és okos nővére van....Annak könnyű.
- Legalább ennyire bosszant, hogy többnyire mintha a falnak beszélnék...Csinálja, ahogy akarja, csinálja, eshet a hó, fújhat a szél, csak megy előre....Bika a csillagjegye, nem tudom, ez mennyire illik a képbe.

Érdekes az a mód, mérték, amennyire szeretem őt. Fokozhatatlanul, forró szerelemmel, hogy olykor a szívem is belesajdul.....Mivel alapvetően mindig lányra vágytam, azt sem bántam volna, ha három is születik egymás után, ezért számomra ez az élet egyik leckéje (a szelídebb fajtából)....Jaj, de jó, hogy van kisfiam is a leányzó mellett!