Szülinap 2.0

Hókifli és 6 tepsi lekváros linzer abszolválva. Nagyon finom lett, a gyerekek nem győzik kilopkodni a konyhaszekrényből. Pedig felülre tettem őket, két hatalmas kacsasütő jénai tálba. Mindig meghallom a tál csörömpölését, amikor éppen csennek. Ma még vár rám egy tepsi zserbó elkészítése, bár hajnalban bevillant, hogy nincs itthon szódabikarbóna, abban fürdettük Rékát himlő idején....szóval vagy várok holnapig (vagy holnaputánig) vagy keresek egy receptet ohne szódabikarbóna....

Szóval még mindig Réka szülinapjánál tartok, második kör a négyből a zsúr volt az ovis pajtikkal. Idén nem csináltam nagy fejtörést abból, kit hívjunk meg, kit nem, ez nehezebb dió volt tavaly, pikkpakk kiosztottunk 11 meghívót, utánam az özönvíz alapon. Ha tesók is csatlakoznak a bulihoz, számíthattunk egy - számunkra - tekintélyes számlára a játszóháztól, de majdcsaklesz valahogy alapon nem érdekelt a dolog. És igazam volt, mert végül összesen 9-es sorakoztak fel a bulin, vagyis extra díjat már nem kellett fizetnünk, hurrá!

A szülinapi zsúrt hirtelen felindulásból péntekre terveztem. Tibi figyelmeztetett, hogy nem fog tudni segíteni, munkanap a péntek...Így sem bántam, lefoglaltam a december 13-át. Pislogtam, hogy "péntek13-án" lesz a csajszi bulija, de teljesen gyerekbarát hely a játszóház, gondoltam, talán túléljük valamennyien....

A zsúr napján persze még Zalán durván bárányhimlős volt, tele pöttyökkel, de legalább már panaszmentesen, sem láz, sem viszketés. Viszont még fertőzött simán. Előző nap késő este szereztem Zalánnak "bébisittert" egy nagykorú unokatesó + keresztanyu formájában, addig sejtelmem sem volt, hová teszem őkelmét.  

Délután 4-kor kezdődött volna a zsúr, három órakor telefonáltam Tibinek, hogy készen állunk a transzferre, jöhet, várjuk szeretettel (és türelmetlenül). Nem futott be sem negyedkor, sem félkor, sem háromnegyedkor. Lenn toporogtam a pöttyös Zalánnal a kapuban, a fagyban, amikor háromnegyed 4 után nem sokkal érkezett Tibi maxi gázzal majd satufékkel a ház elé. Olyan pipa voltam, hogy a vérnyomásom az egeket verdeshette. De volt még mélyebb, autóba zuttyanva derült ki, hogy a torta még nincs sehol. Nagyszerű!

Attól tartottam, Réka nagyon zabos lesz, amiért szinte utolsónak hozzuk el az oviból, amikor már lassan minden vendég a játszóházban nyújtogatja a nyakát, hol az ünnepelt??...Rajtam tölti ki minden mérgét, amire végképp nem volt szükségem. Szerencsére inkább csak nem értette, hol voltunk ilyen sokáig. Majd jött a négy órás dugó a belvárosban, így röpke negyed órát késtünk a saját bulinkról, ami miatt mélységesen szégyelltem magam, még ha nem is tehettem róla. Viszont ez látszólag senkinek sem tűnt fel, a játszóház és felszerelése nyitott volt és rendelkezésre állt, szóval dúlt a buli, volt tehát esküvő menyasszony nélkül is....

Maga a zsúr egyébként klassz volt, bár Réka két cimborája nem jött el a meghívottak közül, hiányolta őket szegénykém. Én meg....valahogy végig nem voltam képes kiheverni a bulit megelőző megpróbáltatásokat, gépiesen tettem a dolgom....Fotóztam, majd lemerült a kamerám, videóztam, bár nem nagyon voltam képben hogy kell. A srácok azért jól mulattak, a torta is klassz volt és finom (vanília sok gyümivel a tetején). Fél 7 után , amikor az utolsó kis vendég is elköszönt, kicuccoltunk a játszóház elé a padra ezer csomagunkkal. Egy órát vártunk ott a fiúkra. Másfelet, ha jobban belegondolok. Közben nem jutott eszembe a válóper, mert áldott jó természetem van. Inkább az, hogy KELL NEKEM IS EGY AUTÓÓÓ! Az volt a legjobb, amikor hazaértünk és Réka végre kibonthatta az ajándékokat, befalhatta farkas étvággyal a torta maradványait velünk együtt. 

Így telt hát Réka minden bizonnyal utolsó játszóházas szülinapja. Jövőre kiöregszik onnan, remélem, meg is unja. Következett vasárnap a családi  buli és kedden az ovis szülinap, amelyekről teszek majd képeket, ha lesznek. 

Réka mulat

Játékjátékjáték

Godot-ra Apára várva

Kirobbant a téli szünet!

Zalán végül is nagyon ügyesen, egy hét alatt felgyógyult a bárányos betegségből. Persze pöttyök a mai napig akadnak rajta, de egyetlen egyet sem vakart el, egy hólyag sem fertőződött el, szövődménye sem lett (remélem, ezután meg már nem is jön semmi váratlan) Az arcán különösen, test szerte ritkábban kenegettem teafaolajjal. Igazából nem vettem észre semmi különöset, hogy varázsszer lenne vagy hogy pikkpakk hatna....Viszont aztán rájöttem, hogy egyetlen helyen jutottak el a pöttyök a hólyag fázisba, a fejbőrén, ahol egyáltalán nem látta teafaolaj. Mindenhol máshol gyorsan pörkösödtek a kis nyavalyások. Szóval, elméletileg hasznos cucc ez a teafaolaj, ajánlom mindenkinek, aki oltatni nem szeretné csemetéjét és még nincs túl a bárányhimlőn. 

Szóval, mély lélegzet, 6 hét után mindkettő gyerkőc egészséges, Hurrrááááá!....

Erre föl tegnap délután, a karácsonyozós kreatívos bulin véletlenül meghallottam, hogy az egyik anyuka arról próbálja meggyőzni az óvónőket, hogy mindent le kellene fertőtleníteni és a szülőket értesíteni, a kislányt orvoshoz vinni.... A fejemben máris villogott a piros lámpa. Az óvónénik a vállukat vonogatták, olyasmit mondogattak, hogy "nem fertőző az!"....a kutya sem törődött az egésszel. A kapuban utolértem az anyukát, D.-t és megkérdeztem, hogy miről van szó? Elmondta, hogy az egyik kislánynak szerinte ótvarja van. Tudja, felismeri, mert két gyereket segített már túl ezen a kórságon. Én ott helyben lefagytam. Oké, hideg volt és a szabad ég alatt ácsorogtunk, de ugyanúgy lemerevedtem volna pálmafák alatt is. Félig-meddig hallottam csak, hogy Tibi rám dudált kintről a kocsiból. 

Ma délután rákérdeztem egy másik anyukánál (aki mindig mindent tud), miután az állítólagos ótvaros kislány ma nem jelent meg az oviban. Ki mit tud? Gyorsan jött a válasz. Tényleg ótvar. Szóval hat hét betegség után van valamennyi esély, hogy karácsonyra ótvart kapunk. Nem nagyszerű? Én sem vagyok egy nagy tálentum, de ha már 2 hete nyomom a gyerek szájára a zovirax-ot és fütyül rá a gennyes sebek garmadája, csak elviszem orvoshoz. Nem két hét után, 3 nap után. Vagy legalább otthon tartom, ne fertőzzön meg mást. Ha karácsonyra ótvarosak leszünk, leporolom régi fogadalmam és leiszom magam. Persze csakis vacsora, ajándékbontás és gyerekfektetés után. El ne felejtsek valami normális piát venni a nagybevásárlás során! 

Mától tehát nekünk téliszünet, a gyerekek nagyon boldogok! :) Én is megkönnyebbültem, bő 2 hétre vége az idegőrlő, koporsószeg szaporító reggeleknek.

Fogadóóra - azaz a bejegyzés, amelyben igazán szimpatikus arcom villantom

Ma (12.12) délután fogadóórára voltam hivatalos Réka ovijába. Miután a Nevtanban már oda és vissza szét tesztelgették szegény Rékát, nagy izgalom nem előzte meg a találkát az óvónénikkel. Pont az ilyen élethelyzetekben szoktak érni meglepetések. Amikor hátradőlve sétálok be valahová, haláli nyugalomban. Ez most sem volt másképp, bár hogy így történt, ahhoz kellett némi jellemhiba tőlem.

Először, rövid bevezető után elemezték a Difer teszt eredményeit. Nem értettem a miértet, de nem végezték el a teljes tesztet, (ugyanazt, amit tavaly, plusz a nagycsoportban szokásos három terület tesztelését), áááá, dehogy! Pedig pont így lehetne látni a fejlődést évről évre, pont ez lenne a lényeg! 

Három tesztecskét oldott meg Réku. Az elsőként jött az írásmozgás koordináció.  Az röviden-tömören így néz ki és mindössze ebből áll (lásd alábbi kép). Cserébe marha szigorúan pontozzák. 4-5-ös csoportban eléjük raktak egy darab papírt. Frankó minőségű a kép, de talán a lényeg lejön azoknak, akik sas szeműek. Pontosan ugyanazt kell a vonalra, vonalak közé írni, mint ami meg van adva. Hajszálra. 

Réka meglepően jól teljesített a nevtanos teszten, ott is volt egy ilyen feladvány, emlékszem, mert olyan szépen sikerült neki, majdnem mintha én írtam volna. Ehhez képest az ovis egészen más szintet mutatott, nem is kapott rá "csak" 71%-ot. Részben, mert a kör tojás lett és még ha formájában csinosak is lettek a példák, többet átrajzolt valami rejtélyes okból. Befejező szintet ér el (már a haladó is iskolaérett eredmény). Hümmögtem és hammogtam.

Második feladatcsoport az "elemi számolási készség", ami elvileg Réka egyik erős oldala. Itt jószerével csak a hibákat sorolta fel Dóri óvónéni, valami fura hangsúllyal, amitől az idegszálaim egy picit vigyázzba vágták magukat. "Ezt sem tudta....meg azt sem tudta....". Úgy éreztem számonkérő a hangszíne, aztán elhessegettem ezt a gondolatot, mert ők úgy sem tanítanak, oktatnak semmit, mit kérne számon? 

A számolás 21-ig, számkörök átlépése (28, 29, mi jön utána?) ment neki, visszafelé számlálás nem ment neki (ezen eléggé csodálkoztam), műveletek pálcikákkal ment neki.Kivéve azt, amikor 20 pálcikát kellett 4 egyforma csomóba (!) halmozni. Rögtön mondtam, hogy ide is pipa, egészen biztos vagyok benne, hogy nem értette a feladatot, hogy csináljon ő csomót pálcikából? Nevtanos tapasztalat alapján imád minden pálcikás feladatot és igen jó is benne. A három számjegyű számsort sem tudta folytatni (546, 547, 548...mi a kövi szám? ), pedig ez sem nehézség neki középsős kora óta. 

Dóri néni megmutatta azt a feladatot is,  amelyben két epret egy üres négyzetet és három salátát kellett összeadni. A szemembe nézett és kijelentette, sajnos Réka nem tudta őket összeadni. Na itt már elnevettem magam, bocsánat, megkérdeztem, hogy ugye viccelnek, mert ezt még Zalán is meg tudja oldani. Óvónénik komoran pislogtak, hogy hááát pedig nem sikerült ez a feladat.

Innentől fogva kicsit vakargattam a fejem képletesen persze és le is mondtam arról, hogy ennek a Difer-nek reális eredménye lesz. Egyben el is szomorodtam, azt hittem a Difer-ről, hogy valami olyasmi, ami reálisan felméri az iskolaérettséget...

A legnehezebb területen teljesített talán Réka a legjobban, ez a tapasztalati következtetés. Az óvónéni megjegyezte, hogy a legelső példánál Réka egyáltalán nem figyelt, szóval a válasza "nem tudom" borítékolható volt. Azt nem egészen értem, hogy ha egy gyerkőc nyilvánvalóan nem figyel, minek tesztelni iskolaérettségre....Akárhogyis.... mivel a többi példát egy híján megoldotta és egészen nehéz feladatról van szó, az általam korrigált 90%-os eredmény nagyon jó.

Maga a feladat őszintén és magunk között szólva egy nagy baromság, az érdekesség kedvéért idézek a feladatsorból, sajnos a nehezéből, ami még egy felnőttnek sem egyszerű, nem találtam netes forrást a pontos példákat pedig elfelejtettem:

1) Ha vasárnap van, akkor nem kelek fel korán. Ha nem kelek fel korán, akkor jól kipihenem magam. Tehát ha vasárnap van, akkor?  .....(jól kipihenem magam)

A teszt értékelés zárásaként megkérdezte a Dóri óvónéni, hogy jól látja, csalódott vagyok???? Bőven iskolaérett Réka minden szinten.  Mire azt feleltem, hogy nem vagyok csalódott, csak tudom, hogy az eredmények nem pontosan adják vissza azt, amit Réka valójában tud. Tény, hogy jobbat vártam. Ezt ma is így látom, hogy volt időm elmélkedni pár napot. Erre elmagyarázták, hogy ez egy adott helyzetet tükröz, hogy akkor és ott Réka ennyit nyújtott. Annak ők is tudatában vannak, hogy okos, ügyes, blablabla, nem tudnak olyat kérdezni, amit ne tudna.....hát éppen aznap ilyen kedve volt. Egyébként pedig nem cél, nem elvárás egyik óvódástól sem a 100% eredmény, mert a  Difer 4-8 éveseket mér.

Megnyugtattam őket, hogy ne vegyék reklamálásnak a kommentárom, én megosztom velük a véleményem a teszttel kapcsolatban, mert részben azért ülünk ott. Végső soron, mégiscsak én vagyok tisztában Réka képességeivel. Olykor alábecsülöm, bizonyos tekintetben meg túlbecsülöm, de azért mostanra nagyjából tudom, hol vannak a határai, még ha azok folyamatosan bővülnek is. Tény kérdés, hogy mind az írásos, mind a matekos feladatsorban saját szintje alatt teljesített. Rékában simán ott van a 90% mindhárom területen. Vagy még több.

Szóval kiakadtak, hogy én elégedetlen voltam az eredménnyel. Ott és akkor én meg azt nem értettem, hogy mitől olyan elégedettek ők.  Nyilván attól, hogy a gyerök iskolaérett és pont, ez a lényeg. Az tanácsolták, hogy ne legyek ilyen maximalista, mert elveszem a kedvét majd Rékának a tanulástól. Ha nem is mondok semmit, ő tudni fogja, hogy kevés, amit teljesít és ezzel kvázi közép- vagy hosszútávon "kinyírom" a lányt. Értékelni kell mindig azt, amit produkál vagy tud. Hangsúlyozták, hogy ez a Difer egy nehéz teszt, 4-8 évesekre van szabva és hogy Réka átlagban 80% feletti eredményt produkált a 3 nagycsoportos feladatcsoportban , az tök jó és szuper. 

Nem értenek engem az óvónénik, amin nem csodálkoztam, mert Tibi sem értett rögtön. Én azt gondolom, hogy Rékától ez nem egy olyan eredmény, mely a tudását tükrözné. Ennyi a lényeg. Hogy én jobbat vártam, nem elég a 81%, az meg lehet az ő szemükben az én jellemhibám....nem nagyon zavar. Elégedett lettem volna vele, ha csupa olyan dologban hibázik, amit nem tud vagy korából adódóan messze nem is tudhat. De nem így volt. Nem nagy lényeg, játék a számokkal, amelyeket meglovagoltam. 

A végső konklúzió az volt, hogy Rékám iskolaérett. Itt beállt egy kis csönd, néztük egymást, mire rájöttem, hogy ezt ünnepélyes bejelentésnek vették. Hozzászólhatok, sőt kikérték a véleményem, hogy én mit gondolok, szeretném é, ha még egy évet maradna oviban. Gondolom, ugratnak. Hogy talán mégsem, azt onnan sejtem, hogy a 25-ből 9 gyereknek nem javasolták az iskolát. Jó részük 2013/2014 telén betölti a hat évet. Szerintem ez egy meglepő arány. Én egészen elhűltem rajta.

Hogy verset nem tanulnak, mondókákat nem ismernek, készségeket nem fejlesztenek én már nem is panaszoltam el nekik. Teljesen felesleges. Ezt azóta megbántam egyébként, mert ha a szülő nem jelez kifogást, akkor ugyan ki fog? Én már előre nézek, az iskola lebeg a szemeim előtt. Elfogadom az ovit, az óvónéniket olyannak amilyenek, így nagycsoportban. Ami nem megy, azt nem lehet erőltetni.

Itthon, az azóta eltelt 1 hét során rákérdeztem erre és arra a teszttel kapcsolatban. Réka válaszai:

"Hogyan adhatnék össze két epret meg három salátát????? Mi lesz abból??"

" Csomóba rakjam a pálcikákat? Arra nem lehet csomót kötni!"

Hát ennyit a Difer-ről. Ballagási ajándék részeként majd megkaphatom a kiscsoportban 200 ft-ért vásárolt füzetecskét, melyben az eredmények pihennek (pipák, vonalak és százalékok) és el lehet tenni emlékbe.

Státusz itt és ott

Újabb randim volt ma a kapuban a Trans-O-Flex-es fiúval. Rájöttem, hogy a tullis csomagokat ő hordja ki bő 100 km-es körzetben. Tudom, mert amíg ő telefonált, ráértem az aláíró tömbjét böngészni. Még ő nem is sejti, de csütörtökön reményeim szerint ismét csöngetni fog, most rendeltem meg a gyerekek utolsó ajándékait, kisebb játékokat, amelyeket anyuék nevében kapnak....Pipa!!! Ja, leszámítva, hogy Rékának még venni szeretnék egy könyvet, Jill Tomlinson sorozatából a cicásat. 

Abban értettünk egyet a minap, pontosabban azt szögeztük le a némán pislogó gyerekek előtt, hogy szerény karácsonyi ajándékokat fognak kapni idén. Ez annyit jelent nálunk, hogy nooormális mennyiségű meglepit találnak majd a fa alatt és nem esem túlzásokba. Nagyon igyekszem. Réka pl. kap egy társasjátékot, egy Lego Friends-t, amire már úgy vágyik (persze hogy a lovas vagy csikós nemtommi) és azt a bizonyos könyvet. Zalánnak beszereztem mindent és megkönnyebbülten vigyorognék is, mert nem volt könnyű menet, ha nem telefonált volna az előbb tesóm egy nagy játék Outletből a fővárosból, hogy ugyan segítsek már, mit vegyen Zalánnak? Szóval zajlik az élet....Egy hét múlva karácsony.
Persze kacsa és fa még sehol.

Hogy a státusz vizsgálatról is szó essék....

Hétfőn (12.09-én) státuszra voltunk hivatalosan a rendelőbe. Doktornéni+védőnéni+ 6 éves oltás. Ez utóbbit el sem igen mondtam Rékának, csak érintőlegesen, mert köhögött és folyt az orra. Pontosan érkeztünk, de fél órát várnunk kellett a tanácsadáson, ami alatt Réka kishíjján elbóbiskolt az ölemben (elhoztam az oviból ebéd után).  Már pont azon töprengtem, milyen lesz, ha karomban egy alvó majdnemhatévessel masírozok be a rendelőbe? Vajon érdeklődnek a döbbent várakozók, hogy elájult e a gyerek vagy egyszerűen ilyen.....miben segíthetnek? Mikor is Réka inkább mégis az ébrenlétet választotta. 

Doktornéni mindent rendben talált. Az oltást januárra elnapoltuk, mert a hat éves oltás is csak olyan, hogy csakis teljesen egészséges gyerkőc kaphatja meg. Ahogy itt végeztünk, átmasíroztunk a védőnéni főhadiszállására. Itt kiderült, hogy Réka teljesen jól lát és hall, picit alacsony a vérnyomása, 19 kg és 115 centiméter. 

Itthon előzetesen már többször fogalmaztam a védőbeszédem, mivel indokoljam, hogy leánykámra összesen és mindösszesen 1 db kilót sikerült rápakolni az elmúlt 12 hónapban. Először is ugyebár 4 hete beteg. Ősszel 19,5 is felkúszott a mérleg nyelve és háttt...az étvágya is igen hulllámzó. Meglepetésemre a védőnő egy mukkot nem szólt, még felvetésemre is annyit felelt hogy 19 kg teljesen megfelelő egy hat éves gyereknek, örüljek, hogy nincs túlsúlya, mint manapság már annyi óvodásnak. Nem tudom, mi ütött a védőnénibe (akit egyébként szeretek ám), valamelyik évben 3 kilót gyarapodott Réka és még azt is kevesellte, most meg szupi ez az egy....Na mindegy, képzeletben össze is téptem a védőbeszédem.

Negatívum, hogy továbbra is lúdtalpas Réku, ezen a helyzeten nem ért el látványos eredményt a supinált lábbeli. Ezen picit elszomorodtam. A lábtornára Rékámat nagyon nehéz rávenni (már amikor nem felejtem el. Emiatt végtelenül szégyellem magam, de sokszor akkor jut eszembe a pipiskedős-sarkonjárós történet, amikor már a gyerekek mélyen alszanak és magam is félálomban kuksolok a paplan alatt.....) és ha sikerül is, 2-3 perc a maximum, amit ennek a tevékenységnek hajlandó a drága idejéből áldozni. 

Iskola előtt dukál még neki egy újabb szemvizsgálat, amit már a tavalyi státuszon is beharangoztam, hogy hamarosan lesz időpontunk a rendelőintézetbe, osztán úgy állunk, hogy még a telefont sem emeltem fel. Egyéb teendő nincs. Bár én egy orthopédiát szívesen beiktatnék a naptárunkba január magasságában. Szóval január szuri, orthopédia, február-március szemészet mindkettő csemetével. 

Védőnénitől távozva ért utol a logopédus az elmaradt (immáron duplán) szűréssel kapcsolatban. Megegyeztünk, hogy másnap 3 órakor ott a helyünk a nevtanban. Tudtam, hogy Tibi oda lesz és vissza a lelkesedéstől, újabb Zalán baby-sitting nézett ki neki....

Szülinap 1.0

Jövő kedden karácsony. Az ajándékok jó része megérkezett postán keresztül. Már kicsit szégyellősen nyitom a kaput a Trans-O-Flex-es futár fiúnak, akinek a kezén minden csomagunk átfutott (a könyveket leszámítva). Főleg, hogy novemberben ő szállította le a téli gumijainkat is. Aminek úgy megörültem, hogy felsikoltottam a kapuban állva: "Megérkeztek a kerekek????!" - mire ő hűvösen rám nézett és közölte:
- Én csak gumikat hoztam....

Szóval már csak néhány ajándék hiányzik, elkezdtem nyaggatni Tibit, hogy a piacról hozzon nekem finom friss kacsát a karácsonyi menühöz. Ha elég kitartó vagyok, még a héten beszerzi a combikákat. A fával kapcsolatban legyintett, hogy jó lesz majd 24-én reggel....Minden évben az idegeimen táncol karácsonyfailag, ha rajtam múlna, már a kertben állomásozna a MI fánk, akit szeretünk, imádunk és családtagunkká fogadunk néhány hétre....

Az utóbbi napokban saját tempómhoz és a mögöttünk álló eseményekhez képest nagyon le vagyok maradva a mesélésben. Védőnő, státusz, doktornő, logopédus, fogadóóra, szülinap, adventi készülődés......A héten Zalán itthon van (még és már), muszáj takarítani az ünnepek előtt,  valakinek még ki sem találtam, mi lenne a testhezálló meglepetés karácsonyra....és szinte minden napra jut egy adventi süti elkészítése....Azért írok, pihen éppen a hókiflinek való, megvárom vele Rékát.... illetve nem bííírom ki, nem is én lennék, ha nem körmölnék pár sort.

Lassan megszokott (?) dolog lesz, hogy amennyiben csemeténk születésnapja hétköznapra esik, jelen esetben csütörtökre, akár 4-6 napos ünnepségsorozat is övezi a jeles napot. Szép ez, jó ez, kell ez, főleg NEKEM, mint anyukának. Mindig kell idő, hogy megemésszem az új számot, ami Réka vagy éppen Zalán korát mutatja. Ez az idei Hatos pedig valahogy nehezen ment le a torkomon. Fura, de így van. Szombaton, ahogy a zsúrban készült fotókat nézegettem, valahogy rám zuhant a felismerés, hogy HAT éves lett a leánykám. Megint elkezdtem pityeregni, titokban könnyeket morzsolgatni (ne, ne hívjatok pszichológust, köszi!). Úgy örülök, olyan büszke vagyok....nem is tudom elmondani....nincsenek rá szavaim. A lényeg, hogy öröm, hála vegyesen kavargott a fejemben....

Csütörtökön ugye fogadóórára voltam hivatalos E. és D. óvónénikhez Rékával kapcsolatban, erről majd írok külön. Ahogy végeztem az óvónőkkel (hehe...), bekukucskáltam a csoportszobába és ahogy azt vártam, Réka édesen aludt a kis ágyikójában, ott rögtön a F. Peti mellett. Vicces, mert a dadus néni most mesélte, hogy rendszeresen úgy alszik, hogy lecsupaszítja a plédje huzatát, azt a feje alá, hasa alá tömi és a puszta takarót húzza magára. Ezt nem is tudtam, itthon nem mesélte....

Aludt ő, mint egy angyal, gondoltam, addig, amíg fel nem ébred, átugrom a bankba, vettem még magamnak némi elemózsiát is, mert nem is ebédeltem, utána baktattam csak vissza az oviba. Volt időm és türelmem bőven, a dadus néni mégis felébresztette (nem túl gyengéden, nem is brutálisan, úgy a kettő között valahol....), mondván, hogy jött Anya, tessék felkelniiiii....(1) Mire nyitottam volna a szám szabadkozni, hogy nem rohanunk sehová, hagy aludjon csak..... késő volt, Réka feltápászkodott, majd félkómában felöltözött. 

Azt terveztem, hogy elviszem egy csajos kiruccra a kedvenc "puccos"  cukrászdájába, de olyan álmos, kedvetlen rongybaba ült az ölemben az öltözőben, hogy kételkedtem, van e értelme menni bárhová máshová is, mint haza....Végül fél óra ölbebaba üzemmód után, melynek során folyton aggódva tapogattam nem e lázas, Réka magához tért és ragaszkodott a cukrászdához. Átsétáltunk hát. 

Szerencsére, fagyit nem kínáltak a palettán, bár Réka már eltervezte, hogy milyen habos, cukorkás, csokireszelékes fagyi kelyhet fog behabzsolni....Én titkon örültem, mert még mindig rajtunk van a köhögős krákogós kór, immáron mindenki beteg Zalánon kívül, aki meg a himlős pöttyeitől igyekszik megszabadulni. Szóval rendeltünk kakaót sok tejszínhabbal (igazi!! Boldog gyerekkorom tejszínhabjának csodás íze), ország tortáját és egy csoki tortaszeletet. Beszélgettünk, csacsogtunk, gyönyörködtem benne...hogy milyen nagy már, milyen nagy már, milyen szépséges nagylány már! Amikor Réka pocakját megtömve hanyatt dobta magát a kanapén a Mikulás dekor alatt, idejét láttam, hogy hazatérjünk.

Itthon ahogy Tibi haza esett, kitaláltuk, hogy kapja meg Réka az ajándékát tőlünk. Elvégre szülinapja van, vagy mi a szösz! Ahogy bontogatni kezdte a méretes csomagot, hatalmas kövér könnycseppek gördültek le Zalán arcáról. Meglepve pislogtunk rá. Eddig sosem volt gond, ha Réka névnapra, szülinapra kapott ajándékot, ő pedig nem. No igen, az tavaly volt, meg tavaly előtt és azelőtt. Amikor fél, másfél vagy két és fél éves volt. Most viszont eltörött a mécses.

- Nekem bezzeg nem engeditek meg, hogy kibontsam az ajándékom....- hüppögte, célozván kicsit összezavarodva a karácsonyi ajándékaira, majd szokás szerint átment támadó-védekezőbe, vagyis nem engedte, hogy vigasztaljuk, hogy szóljunk hozzá, átöleljük vagy akár rá nézzünk. 

Némi szünet után a konyhában félre vontam, megbeszéltük, hogy az e a gondja, hogy ő nem kapott ajándékot. Kelletlenül bevallotta nekem, amit addig tagadott, hogy az a bánata. Én úgy megsajnáltam, drága kisfiam, még akkor is, ha nem szándékozom minden szülinapra ajándékot venni mindkettő csemetének. Megszokja vagy megszökik.

Este nehéz volt leválasztani a gyerekeket Réka új játékáról (pónikkal kapcsolatos), de nem volt ellentmondás, újabban fél 10-kor (!!) szigorúan ágyban a helyük hétköznap. Ha Apa negyed tízkor esik haza, akkor is. Persze ez még mindig egy késői időpont egy 3,5 és 6 (!) éves gyerkőcnek, de ahhoz képest, hogy 11-kor Réka még simán fenn szokott lenni, nehogy lemaradjon valamiről az életben, haladás. Ameddig egyébként alvás lesz az oviban ebéd után (tavaszig sajnos aludniuk kell, az óvónénik nem partnerek), kínlódás lesz minden este, de próbálkozunk.

Szóval így telt a tényleges szülinap. Ez olyasmi volt, mintha csak az enyém és az övé lett volna, vagy legalábbis a szűk családé. Intim, bizalmas, csöndes, befelé figyelős, örömteli, külsőségek, kötelező elemek nélkül....

Másnap jött a zsúr az ovis pajtikkal. 




(1) Múltkor mesélte egy anyuka, hogy azon kapta a dadusunkat, hogy azt dörmögi az orra alatt. "Akiért jött az anyja, az húzzon innen a francba!" - nem kedves? :))