2013. november 28., csütörtök

Füstjelek a vesztegzárból

SZERDA


Ez az ötödik napunk a bárányhimlővel. Ma egy kicsit megkönnyebbültem, szerintem túl vagyunk a nehezén. Hétfőn egész nap vakaródzott Réka, folyamatosan kínlódott. Olykor meleg vízzel lezuhanyoztam, szódabikarbónás, majd amint az elfogyott, Betadinos vízzel, amikor már nagyon panaszkodott, ez mindig megkönnyebbülést jelentett. Valamint a szokatlanul nagy mennyiségű nasi....na az is sokat javított a kedélyállapotán. Becsúszott néhány olvadósrágó és keksz is, mogyorós csoki.... bántam is én, csak eltereljem a Réka figyelmét a vakaródzásról.

Azt klasszul átbeszéltük, hogy a pöttyöket vakarni nem szabad, esetleg simogatni, ruhán át finoman dörzsölgetni. Persze nem tudta teljesen megállni, hogy ne csillapítsa valahogy a kínzó viszketést. Sokat simogattuk a hátát, főleg esténként, biztatgattuk, dicsértük, cirógattuk, mást nagyon nem tehettünk. Doktornéni adott volna receptet mentholos hintőporra, de fejből nem tudta megírni a receptet, anélkül a szert nem adták ki a patikában, receptért pedig nem ment be Apa a rendelésre, bár soron kívül a kezébe nyomták volna. Már ha előtte nem csapja tarkón valamelyik felháborodott súlyosan hátrányoshelyzetű, hogy mijogon kopogtat soron kívül...Habár karatézik a lelkem bő 20 éve, talán nem hiába. Mindegy, azt hiszem, megleszünk a hintőpor nélkül is. Esetleg majd Zalán részére kérek egy receptet a Doktornénitől külön. 

Érdekes, hogy a legtöbb pötty az arcocskáján van az én Récimnak, nagyjából hatvanat számoltam össze ma délben. A többségük apró, alig 1-2 mm és nem is igen viszket, csak néhány okozott tegnapig problémát. Mára már azok is rendben vannak, úgy néz ki. A mai volt az első viszketésmentes nap. Szóval bár Réka úgy néz ki, mint egy pattanásos kamasz lány, akivel nagyon csúnyán elbántak a hormonjai, ma már mosolygós és panaszmentes őkelme. Azt ugye nem mondhatom még, hogy tünetmentes is. Fura, mert a két csülkén összesen talán 5 pötty van, valamiért a himlő a csini pofiját vette erősen célba, a pofátlan.

Közben nyomozgattam a neten, miféle alternatív kezelési megoldásokat ajánlanak bárányhimlőre. Találtam egy szert, bizonyos teafaolajat. Úgy is hívják, hogy bárányhimlő olaj. Ártani talán nem árt. Mire Zalánt leterítik a pöttyök (és várhatóan rajta több lesz, mint Rékán) lesz pár eszköz a kezemben. Még egy kényszerzubbony kellene, mert vele keményebb dió lesz megtárgyalni, hogy himlős kiütést márpedig NEM vakarunk....Esetleg egy boxkesztyű???....

Hétvégén szalagavatóra lettünk volna hivatalosak, így persze nem tud menni a família teljes létszámban, úgy néz ki, hogy csak a "férfiszakasz" bálozik, Zalán és Tibi, mi itthon dekkolunk majd. Vagy az is lehet, hogy Zalán szintén marad az oldalamon, egyelőre ölég randán köhög, bár máskülönben kedélye és energiaszintje teljesen rendben van. Remélem, meg is gyógyul, mire újra beteg lesz. A Doktornéni szerint nem teljesen biztos, hogy elkapja, ne vegyek rá mérget, mert csak a pöttyök megjelenése előtti két napban marha fertőző ez a nyavalya, akkor meg Zalán oviban volt, de hát nagyon meg lennék lepve....Doktornéni tapasztalata szerint, ami nem 1-2 év, szinte mindig 14 napot lappan a nyüvese, nagyon ritka a 15 nap. Szóval jövő péntek, Mikulás napja egészen király lesz...

Réka többször kitört az utóbbi pár napban, hogy ő soha többet nem akar bárányhimlős lenni. Ezt habozás nélkül meg tudtam neki ígérni, a rózsahimlő létezéséről meg mélyen hallgattam. 

Zalán cukiságok





Milyen termelékeny vagyok már, asztaaaaa.....


Anya (vagyis én) kókuszos sütit sütök, kozák sapkát. 
Tibi megkínálja a csokis tetejű finomsággal.
- Finom? - érdeklődik.
- Ühüm.... - feleli Zalán. - Még rizst!...Kérek még rizst....- bök a tányéron figyelő kókusz szemekre.

***

Zalán egy reggel lassan ébred, az első éber pillanata akkor éri, amikor félálomban regisztrálja, hogy pisilnie kell. Együtt kibotorkálunk a toalettre.
- Ez mi? - morogja kómásan a harisnyája felé bólintva, ami az idei szezonban aznap reggel volt rajta először. Jellemző, hogy úgy adtam rá, hogy észre sem vette.
- Ez? Harisnya.
- Jó.....Ezt meg ne lássam magamon többet! - dörmögi.

***

Zalán ül a laptop előtt. 
- Anya....gyere csak ide! - hív be a konyhából. Ajajjj....rosszat szimatolok.
- Tessék, mi a baj?
- ....
- Mit csináltál?
- Hát....
- Játszottál a laptoppal?
- Dehogy, neeeeem....- csattan fel sértett lovagként.
- Mert játszhatsz vele ám, ha akarsz.
- Naaaa jó, akkor játszottam. Játszottam azzal a játékkal ott.....

***

Véletlenül Zalánnak ütközöm.
- Auuuu....nem tudsz egy kicsit vigyázni? - jajdul fel.

***

- Zalán, szerinted mit őriz a csősz?
- Hááát....csöveket. - vágja rá Zalán teljes természetességgel.

***

Tibi egyik este haza hoz néhány zsömlét. Másnap reggel még akad belőle a konyha pulton.
- Ez mama féle zsömle! - méregeti őket Zalán.
- Hogyhogy? Voltatok mamánál tegnap? - csodálkozom.
- Nem.... de mama szaga van. 

***

Zalán csöndesen figyeli a Következő! című kvízműsort az tévében. 
"Hová készülődik a kiskacsa a gyerekdalban?" -kérdezi a műsorvezető.
- LENGYELORSZÁGBA, LENGYELORSZÁGBA, LENGYELORSZÁGBA!!!!! - ordítja Zalán maximális izgatottsággal, fel és alá ugrálva a tévé előtt. Olyan nagyon boldog volt, hogy végre tudott egy választ, annyira felvillanyozódott ettől, hogy a műsor első felében minden kérdésre kivágta a feleletet, hátha....A zárópoén az, hogy szegény versenyző NEM TUDTA, hogy hová készül az a bizonyos kacsa, úgyhogy kiesett, ezzel is emelvén Zalán érdemeit. 

Lefagyott, mint a bili füle....



Úgy néz ki, a laptopnak honvágya van Lengyelországba. A szégyentelen! Sajnos nem működik megfelelően,  ha olyan kedve van, ripsz-ropsz lefagy, így valószínűleg hétfőn vagy kedden jön is érte a futár és viheti is vissza. Hihetetlen!!! Két lefagyás közben azért remélem, meg tudom örökíteni, mit illik tudni a három és fél éves Zalánról, merthogy 18-án betöltötte eme hajlott és teljesen kerek kort is. 

Noszóval.

Magasság: Este mérek
Súly: 15,5 kg
Ruhaméret: 98-104 
Lábméret: 26-27?
Fogak száma: na ez jó kérdés


OVI

Igazából ez egy külön bejegyzést érdemelne. A lényeg, hogy oviba INDULNI nem szeret és a hivatalos  verzió szerint járni sem, de én úgy látom, hogy egyre jobban otthon érzi ott magát. Hazaérve, mindig lelkes és csillog a szeme, hogy milyen szupi volt az ovi. Vagy csak örül, hogy megszabadult. No igen, reggel van egy kis döccenő, pláne ha Réka éppen nem járhat oviba. Mert hát igaza is van, az milyen már, hogy én őt oviba dugom, míg Réka itthon henyélhet a kanapén?? Skandallum! 

Rendszeresen megmosolyogtat a Pistike/Móricka viccből ismert szituációval: 

- Jó reggelt, Zali! Hasadra süt a Naaap....
- Hmmmmmmmmm....
- Ébresztő, vár az ovi!
- Micsoda??? Ma is?? DEHÁT TEGNAP MÁR VOLTAM!!!! 

Ha látnátok ilyenkor a felháborodást a szemében! 

Az első két hetet leszámítva ott alszik, sokszor már ebéd után kidől a pihe-puhába, mint egy zsák. Tele pocak, jöhet az édes pihenő. Azért összeszedi magát és kibírja, míg megágyaznak neki és a fogait is megmossa. Cumit, macistakarót nem vittünk az oviba, soha szóba sem jött, hogy hiányolná őket. Azt szerettem volna, ha így fogadja el az ovit, ahogy van. Alvókája persze mindig van, mikor melyik plüss pajti. 

Étvágya jó, aktív a mozgásos tevékenységekben, viszont szerintem kerüli a kreatív dolgokat, ami kár, mert többet sürögnek-forognak, mint Rékáék a nagycsoportban (!). Egyelőre decemberrel jár le neki a beszokási időszak 2 hónapja, szóval a lényeg, hogy jól érezze magát, aztán majd alakulnak a dolgok.

Amióta oviba jár, kedve van önállóan öltözni, vetkőzni, meg is teszi ezt, gombot kigombol, cipőt felhúz, kesztyűt szintén. 

Szabályokat ügyesen betartja és követi, különórára nem jár.


MIT TUD?


Kevésbé követem tudományának alakulását Sólyomszemként, mint annak idején Réka esetében, most azért utánanéztem pár dolognak. Olykor meglep, bevallom. Logicozunk, amit nagyon szeret, egyszer csak megszólal, hogy az a szám ott a lap szélén ugye a 12? IGEN!!!! DE TE EZT HONNAN?.....Ühüm, hát...tudom... -bólogat lezseren, én meg csak ámulok és bámulok (ez az egyik kedvenc szófordulata egyébként). Nem ismer fel minden számot, de majdnem. Most éppen nem is tudom, hogy állunk, mert fejlődött az utóbbi hetekben, Réka is szokta tanítgatni, házi tantónéniként. Szerintem a 4-et, 9-et nem szokta felismerni, a többit már igen.  


Van pár betű is, amit ismer, de nem foglalja le a téma. 

Logicozni imád. Annak idején Rékának a 4 éveseknek szóló csomagokból vettem párat, így ezeket oldogatja. Ezen a téren is meg szokott lepni, olykor biztos vagyok benne, hogy nem lát át bizonyos összefüggéseket és akkor bebizonyítja, hogy de. Ha fárad vagy unja a banánt, elkezd tippelgetni látványosan. 

A "tegnap", "holnap" fogalma még nem tiszta nála, sőt, a délelőtt és délután sem, persze ehhez még talán fiatalka is. 

Nagyjából 20-ig számol, ha sokat bújócskázunk vagy valamilyen helyzetben gyakoroljuk a számolást, jóval tovább is. 


MOZGÁS

- fel le száguld a lépcsőn, akár én - ez már tavasszal is így volt, tán előbb is.
- mint tegnap este kiderült, tud pár másodpercig fél lábon állni, sőt, ugrálni is
- úgy fut, mint a nyúl, csak úgy peregnek a lábai, mint akit puskából kilőttek
- társasjátékot rendeltetésszerűen használja
- biciklit hajtja
- hintát hajtja (pár hete lebukott a játszótéren)
- labdát többnyire elkapja


FINOMMOZGÁS:

- embert ábrázol 2-4 testrésszel
- ügyesen bán az ollóval (vagdosni imád)
- puzzle-t imádja, ügyes is benne (40-50 db-osat kirak)
- jobb kezes lesz


BESZÉD

- beszéde akadozó, magyarán mondva dadog. "Aaaaz az én autóm." Olykor mond egész mondatokat akadás nélkül, máskor egy mondaton belül többször is megtorpan. Egyébként jó beszélőkéje van, bár az óvodában csendes, itthon be nem áll a szája. Sokszor ébredek arra hétvégente, hogy beszél, beszél és beszél....Az óvónők szerint semmi gondja nem lesz a dadogással, mire suliba megy....Én erről nem vagyok meggyőződve, de tény, hogy ma már jól korrigálható és javítható a dadogás, szóval igyekszem optimista lenni. Őt nem zavarja mindez, Réka számára magától értődő az, ahogyan Zalán beszél....mi pedig úgy csinálunk, mintha mi sem történne. Remélem, a oviban sem fogják csúfolni, mert az nem tenne jót neki.

KOGNITIV cuccok:

- ismeri a színeket, bő 1 éve, ez már nem újdonság
- Logico feladatlapon 6-ig stabilan megszámol szétszórt tárgyakat a képen. Ennél többet még nem nagyon számoltattam vele, de a szőnyegen sorakozó kockákból többet is megszámol.
- Kisebb-nagyobb, egyforma-különböző fogalmát ismeri
- az állatok világában otthonosan mozog
- mindig emlékszik, mi volt az ebéd az oviban. Állítólag ez még kiscsoportban nem jellemző.
- nevét, címét tudja (utca neve nem mindig ugrik be neki)
- anya, apa nevét tudja (D. Apa Tibor....:) 
- életkorát tudja
- "lenn" "fenn" "között" felismeri, "előtt", "mögött" folyamatban
- ügyesen társasjátékozik. Annyit lép és arra, amennyit dobott. Régebben Réka viszketést kapott, ha Zalán egyet dobott, egyetlenegyet és máris vad indiánüvöltés kíséretében a célba pattant: NYeeeerteeeem! Az sem volt világos számára, melyik irányba kell lépni, na ennek a világnak nyáron vége lett.


SZOCIÁLIS fejlődés:
- kevésbe nyitott a gyerekek felé, mint annak idején Réka volt. Persze neki könnyebb, abba született bele, hogy van itthon tesó, egy örök játszópajti. Nem zárkózott ő, nem fordul el a többiektől, de Rékától eltérően nem tesz meg mindent, hogy beilleszkedjék, minél több barátja legyen. Egyelőre játszik egyedül vagy valaki mással, ha az csatlakozik hozzá. Itthon persze dúl a fantáziadús szerepjáték ezerrel Rékával. :)

Egyebek:
- este a saját ágyában alszik el, reggel mellette ébredek. Nem én mászom át hozzá, el lehet hinni. :)
- autóimádó. Nem tudnám megszámolni, hány darab van neki. Jó részét örökölte.
- Zalánnak Zalán illata van. Valamelyik reggel szimatoltam a párnám és határozott Zalán szaga volt. Tesóm szerint, akinek a Kisebbik is 11 éves, még "babaszaga" van, szerintem jellegzetes kispasi ódor terjeng körülötte. Finom illat, szeretem. 
- Tévéimádó, Mia, Állati küldetés mehet(ne) neki non stop....
- Szokta "húzni" Rékát
- Nagyon huncut
- Ha azt mondom Rékának, hogy sajnos nincs csokis keksz, szomorúan kifordul a konyhából és játszani megy. Ha ugyanezt Zalánnak mondom, felmászik a konyhapultra és felforgatja az egész szekrényt keksz után, csak utána nyugszik meg. Közben olykor talál más csemegét....
- Macistakaró és cumi? In szitu....éjjel.
- ceruzafogása jó
- Nagyon vitaképes. Hiába magyarázok neki teljesen egyértelmű dolgokat, ha az nem tetszik neki, jön a toporzékolás, a hiszti. Én meg nem tudok vele mit kezdeni, túl azon, hogy hűtöm az agyam, mert az "A" az "A" és ha fene fenét eszi sem lesz belőle "B", csak mert Zalán azt szeretné. Pl. nem tud autóval menni oviba, ha Apa már régen elment otthonról. És nem, nem szoktunk reggelire csokipudingot enni. Arra még nem volt példa.
- Olyan nagyon jószívű. Megoszt dolgokat, olyanokat is, amelyeknek esetleg ő maga is szűkében van. Ha Réka nagyon ordít valami után, Zalán inkább lemond arról a valamiről Réka javára. Réka névnapján fel sem merült benne, hogy neki is kellene ajándék. Kapott egy icipici autót és azzal boldog volt.
- kedvenc étele a "hús szafttal és tésztával". Ez lehet a kategórián belül bármi, ha a hús nem rágós
- Réka névnapján a Mekiben jártunk. Sorban ácsorogva Zalán közölte, hogy neki már nem jó a hepimíííl, neki Big Mac jár. És mivel láttam rajta, hogy hatalmas hiszti lesz és messze nem voltunk egyedül, hát meg is kapta. Felét megette!
- doktornéninél engedelmesjófiú
- tudja, hogy Réka hat éves lesz. Mondjuk, Réka nem győzi ezt eleget hangsúlyozni....
- nagyon szereti a meséket, bármilyen hosszút végig hallgat. APG, BB nagy kedvence, de mindenevő, a Rékának szóló, inkább már iskolásoknak való meséket is végighallgatja. Nagyon szereti a mondókákat, dalokat.
- szerintem még könnyebben megtanul majd úszni, mint Réka. Úszógumival a derekán tisztára úgy mozog a vízben, mint én. :) 
- vékony testalkatú, de helyes, formás. 
- csak állítható derekú nadrágot szabad neki venni, minden más lezuhan róla bokáig.
- ő az én kicsi fiam. Ahogy a Szomszédnéni Ferikének hívja negyven éves, elvált fiát, nekem is az marad Zalán valószínűleg örökké. Pici fiú. Hiába nő, mint a gomba. Örökké látom benne a kisbabát, még ha rá sem lehet ismerni ma már újszülött kori mására. Ahogy bújik hozzám, ahogy elalszik a vállamon, ahogy horkol a fülembe.....zseniális!
- Szerelmes vagyok belé, hát persze....










.

2013. november 25., hétfő

Farsang hátán



Az úgy kezdődött, hogy M. a NevTanban egy szép őszi napon, amikor már mindenféle fajta és formájú felmérésen túl esett Réka, letett elém egy pár oldalas anyagot. Ezekben változatos témájú "iskola előkészítő-szerű" illetve készségfejlesztő foglalkozások sorakoztak szépen betáblázva. Morfordíroztam, gondolkodtam, és bár azért voltam ott, hogy végre eljussunk idáig, hirtelen egyik sem igazán tetszett. Pontosabban egyik hallatán sem csillant fel a szemem, hogy no EZ AZ, ezt Rékának találták ki. M. sem nagyon lobbizott egyik mellett sem, főképp mert ő már a legelején leszögezte, hogy iskola előkészítésnek Réka nem szenvedi hiányát egyáltalán. 

Ahogy ott vacilláltam, megakadt a szemem az utolsó ponton. LOVAGLÁS. Sajnos gyorsan kiderült, hogy ez az egy olyan foglalkozás szerepel  a Nevtan programjában, ami nem ingyenes (leszámítva persze a magán órákat)....Kaptam egy nevet és telefonszámot (annak a bizonyos Hedvigét, akiről tudjuk,hogy valójában férfinév az övé ;), amelyet aztán elsüllyesztettem az egyik mappám mélyére. Vagy elvesztettem, nem tudni, a lényeg, hogy odalett az elérhetősége. 

Legutóbbi alkalommal ahogy ültem a "társalgóban" és vártam, hogy Réka végezzen I. nénivel, feltűnt egy új szórólap a faliújságon. Egy fedett lovardában álldogált egy ló, mellette bizonyára a Hedvig néven futó szakember mosolygott, egy szőke hölgy. Elmentettem a számát a telefonomba, mit lehet tudni. Következő szerdán éppen úgy adódott, hogy ráértünk, felhívtam, beszélgettünk, fél óra múlva már a város határában zötykölődtünk a Millér felé, ahol  a lovaglás folyik, alig elhagyva a város határait.

Réka kicsit szégyellős volt az új arcok láttán, szótlan, de egyetlen bólintással belement, hogy felüljön a lóra. Úgy hívták, Farsang, 15 éves gesztenyebarna kanca csikorgó izületekkel. Ez utóbbit Tibitől tudom, aki velem ellentétben látott már testközelből lovat. Magyarán ült rajta. Réka sem volt teljesen kezdő, jártak középsőben az egyik ovis társa apukájának lovas tanyáján. Ahhoz képest, hogy csak nézelődni mentünk, simán végig nyomta egy egész órás lóterápiás foglalkozás 50%-át, megosztva egy kisfiúval. 

Először csak körbe-körbe vezették a lovat, amin ült. Meglepő nyugalom áradt az arcáról.  Míg nekem el kellett rejtenem aggodalmam, mikor a ló 15 centire ment el mellettem....remélem, Farsang nem nagyon érezte rajtam a majrét....Próbáltam vigyorogni. Később Hedvig körbe állította a bámészkodó szülőket és afféle állomásokat kreált belőlük. Az volt a feladat, hogy minden állomásnál bizonyos mozdulatokat tegyenek a szülők, melyet a gyerkőc a lovon viszonoz, mint egy köszönést. Pl. az én feladatom az integetés volt, Tibié a kopogtatás a saját fején. Mások tapsoltak, csípőre tették a kezüket, stb. A harmadik körnél a szülők nem segíthettek, milyen mozdulat kötődik az egyes emberkékhez, a negyediknél az anyukák sorrendje megváltozott a körben. Réka ügyes volt. Végül labdáztak még egy kicsit (egyik oldalon elkapta a labdát Réka, a másik oldalra ledobta Hedvignek.). Ennyi volt kb. az óra fele, innen egy másik kisfiú következett, amiben ugyan segédkezett Réka, de szemlátomást már unta a többnyire tétlen bámészkodást.

Óra után jött a simisimi, kapott belőle bőven a lovacska, plusz élelmesebb és felkészültebb szülők, akik nem csak úgy beestek a lovardába, mint mi Pilátus a Credóba, vittek almát és répát, amit Farsang méretes fogaival meglepő gyorsasággal és étvággyal betermelt. Nehezen szakadt el Réka a lótól, de végül hiszti nélkül, méltósággal távoztunk. :) 

Hogy pontosan mire jó ez a terápia Rékának, bevallom, nagyon nem néztem utána, inkább csak az járt az eszemben, hogy a lóimádó Réka ennek a programnak örülne. Hetente, kéthetente egyszer. M. elbeszéléséből annyira emlékszem, hogy Rékának is hasznos (mint ahogy bárkinek az), fejlesztheti az irány érzékét (jobb és bal), ami még nem tökéletes. Koncentrációt is javítja, hiszen ahogy a ló jár, közben különböző feladatokat kell végezni. Nem mellesleg, ez az egész egy nagy élmény, hatalmas, olyannyira, hogy talán egyszer még én is felülök egy lóra. Olyan nagyon jó lenne!

Ne vakard!



A hét végén gyújtjuk majd az első gyertyát az adventi koszorún és úgy néz ki, a héten megérkezik a tél is. Érdekes, hogy eddig őszi cipőben jártunk, csak múlt héten vettem elő a téli cipőket. Na nem mintha mennék mostanában valahová....

Réka megvan, valahol jobban viseli a himlőt, mint gondoltam, pl. nincs láza, sem semmilyen más tünete, csak a viszketés. Talán egy kicsit levertebb az átlagnál. A viszketést viszont kifejezetten rosszul viseli, főleg, hogy sokat nem tudok tenni az enyhítés érdekében. Egy kis fenistil csepp (ami egyelőre még nincs itthon), mentholos hintőpor (amit este mindig le kell mosni), bethadine-os lemosás a fertőzések ellen....Ebből nem tudom, mi enyhíti a viszketést, de gyanítom, hogy érdemben egyik sem.

Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy mi mostanság a leggyakrabban elhangzó mondat itthon? 

NE VAKARD!

Nem tudom elmondani, hányszor kiejtettem a számon eme két szót csak tegnap.

Egészen elképesztő, milyen helyeken találunk pöttyöt Rékán. Orrocskában, fülben, szeme mellett közvetlenül (nem is egy) és akkor még az intim helyeket nem is elemeztem. Mára virradóra újra megtöbbszöröződött rajta a pöttyök száma, túlnyomó részük aprócska, csak néhány nagyobbat találni. Igazi Pöttyös Panni lett. Nekem borzasztó, a Doktornéni szerint ahhoz képest, hogy ez ma a harmadik nap, egész enyhe az a himlő, amiben éppen Réka dekkol. Sokkal nagyobb pöttyök is lehetnének rajta, jóval sűrűbben. Hát viszketni viszont sajnos nagyon viszketnek.

A hétvégén sokat lamentáltam azon, hogy mi legyen Zalánnal az elkövetkezendő hetekben, amíg ki nem tör rajta a himlő. Menjen oviba? Ne menjen? Nem szerettem volna lefertőzni senkit gondatlanságból. Az élet megoldotta ezt a problémát is. Ma reggel Tibi vitte volna oviba Zalánt, amikor is 1) nem akart felkelni az Istennek sem 2) borzasztó, ugató köhögés jött ki a torkán, amilyen még soha sem. Némi tanakodás után felnyaláboltam őkelmét és mivel újra elaludt a kanapén a nyolc órás híradó kellős közepén, hát visszavittem az ágyba. Ovi sztornó.

A doktornéni ebédidő magasságában ugrott be hozzánk egy gyors vizitre. Hagyott itt egy halom receptet plusz jegyzeteimben is akad majd néhány olyan szer, ami nincs itthon. Zalánnak nagyon ronda a torka, azt mondta, olyan csúnya, hogy olyat ritkán látni.  Torokgyulladás, mandulagyulladás egyaránt lehet belőle. Ehhez képest Zalán egyelőre tünetmentes, a reggeli köhögést sem hallottam viszont a nap folyamán.Szóval szerintem a karácsonyig hátra levő négy hétig meglesz a program nyavalyailag. Abban viszont reménykedem, hogy Réka Mikulásra vissza mehet az oviba, jövő péntekre esik hatodika, hátha. Idén a Mikulás nem a tornateremben landol, hanem végig jár minden csoportot (végre....), úgyhogy biztosan klassz lesz.