Jutott időpont

Néhány hete az orrom alá dugott az óvónéni egy beleegyező nyilatkozatot, hogy hozzájárulok e leánykám logopédiai szűréséhez. Hát persze hogy.... Eltelt két hét, közben egyre másra érdeklődtem Récitől, hogy járt é a csoportban a logopédus néni? Rázta a fejét, hogy az biza nem járt. Valami öreg néni viszont igen, sorba kellett állni és mindenkinek beletúrt a hajába. Nyugtáztam, hogy az bizonyosan nem a logopédus lehetett, hanem a körzeti védőnő és apró, igen ragaszkodó bogarakat keresett.

Furcsálltam, ennyi. Mármint, hogy Réka nem találkozott a logopédussal. Újabb két hét elteltével egy délután óvónéni egy cetlivel várt, rajta egy telefonszám és két név. Hogy lemaradtam a logopédiai szűrésről, ami nem nagy gáz, de hogy ez is meglegyen, legyek már olyan jó és hívjam fel a megadott számokat, kérjek időpontot a szűrésre. Azt nem tudta megmondani, hogy hol fog csörögni a telefon, de én igen: Nevelési Tanácsadó. Lassan haza járunk oda. :) 

Minimálisan bosszankodtam csak, hogy hát ott ül full tájmban egy logopédus  (egyes vélemények szerint a legjobb a városban?) az oviban, az ő saját emeleti irodájában, ám ő nem tud rápillantani a leánykámra, neeeem, anyuka vigye a nevtan-ba, mert ez más káposzta, mint amivel az ovis logopédus foglalkozni szokott. Aztán rájöttem, hogy bizonyosan éppen azon a napon tett látogatást a Manó csoportban a logopédus, amikor mi pedig a nevtan-ban vendégeskedtünk. Azt a programot akkor sem mondtam volna le, ha tudom, hogy logopédus fog közelíteni Rékáék felé, úgyhogy oké.

Fel is hívtam múlt hét elején a nevtant és elregéltem, hogy van egy majdnemhatévesem, aki az ovis logopédiai szűrésről lecsusszant, kérnék időpontot szépen. Pénteken aztán csöngött is a telefonom, bejelenkezett a nevtan, na mondom, témánál vagyunk, logopédus. Meglepetésemre viszont az a kollegája volt M.-nek ( a gyógyped., aki foglalkozott velünk a nevtanban a múltkoriban), akinek a tehetség gondozás a dolga. Azért hívott, hogy vár bennünket pénteken 8 órára, az lesz a mi időpontunk. 

Pont ma három hete hogy benn jártunk az intézetben, ahonnan elvileg 21 napon belül meg kellett volna hogy kapjuk Réka felmérésének írásos értékelését. Őszintén szólva én azt hittem, ebből az egészből nem is lesz semmi. M. úgy nyilatkozott, a nevtannak nem feladata többé a tehetség gondozás,  szívességből esetleg....fizetős szolgáltatásokat emlegetett....és majd hív engem a tehetség gondozós kolleganő, hogy mire jutott. De nem hívott két héten át. Mígnem az őszi szünet utolsó napján mégis. Péntek, 8 óra, 45 perces foglalkozás. Ennyit tudok. Meglátjuk. Remélem, tetszeni fog Rékának.

A logopédiai szűrés időpontjáról még mindig semmi. Közben majd beszélnem kell Zalán ügyében is az óvónénivel, hogy hogyan tovább, már a novembert tapossuk. Az a kérdés, hogy ovis logopédus vagy neki is nevtan? Illetve első körben gondolom pszichológus. No majdmeglátjuk.

Őszi szünet után

A gyerekek mély fájdalmára ma véget ért az őszi szünet. Ami nekem sosem volt diák koromban, bár ez nem rázza meg egyikőjüket sem. Ha van, hát van. Amennyire vártam ezt az egy hetes ovimentes időszakot, annyira kikészültem vasárnap estére idegileg. Vagyis inkább szombat estére? Nehéz pontosan belőni a mélypontot. Milyen problémák merültek fel?

- Reggel viszonylag korán felkeltek. Ez még nem lett volna baj, sőt, de nem akartak felöltözni, reggelizni pláne nem. Addig viszont nem volt mese (tévés), sem játék, amíg legalább magukra nem húztak valami rucit. Hogy én mennyit kergettem a félpucér Rékát, hihetetlen. Magánéletükbe történő durva beavatkoznak ítélték, hogy ragaszkodtam bizonyos alapszabályok betartásához. Legtöbbször persze egy falatot sem gyűrtek le reggelire a kakaón vagy a teán túl, konyhatündérként repdeshettem fel és alá....

- Soha semmi nem volt jó úgy, ahogy én szerettem volna. Vegyük példának az öltözködést. Réka magától nem öltözött fel, úgyhogy tettem ki neki ruhát. Mire kiakadt. 

"AZT nem veszem fel!"

"Azt pláne nem!"

"Azt soha nem is fogom felvenni" - ordította.
"EZT akarom!" - ujjatlan póló nyári szoknyával, szuper!

Végül az ágyára hajítottam két felsőt és két nacit, ami közül választhatott, aztán nagyon gyorsan rácsuktam Rékára a szoba ajtaját és távoztam. (Mármint nem ODA csuktam, csak RÁ.) 

- Akárhová indultunk, nem volt kedvük jönni. Mert nagyon sürgős "játszhatnékjuk" volt, illetve ippen izgalmas szakaszba érkeztek a szerepjáték során. Mire mindenki felöltözött és kiléptünk a bejárati ajtón, leizzadtam, vérnyomásom az egekbe szökött és fortyogtam a méregtől. Valamint nekem sem volt semmi kedvem egy tapppodtat sem kimozdulni. 

- Akárhonnan indultunk hazafelé, egy egész sereg macska nyávogását felidézve tiltakoztak. Újra jött az, hogy holacipőd, holakabátod, hozolmindent? És ami a kedvencem, főleg idegenek előtt a "Nem akarok hazamenni!" - minél kétségbeesettebben tiltakoztak és kapálóztak, annál jobb. 

- Több hiszti volt, mint nem hiszti - főleg az utolsó három napban. Ez pedig teljesen felőrölte az idegeimet. Péntek este Tibi tűnődően hozzám fordult, amíg Réka ordított a kanapén valami egészen nevetséges, bagatell indokkal......hogy ezzel mit lehet kezdeni? Mikor fog ez elmúlni? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy nekünk szól. Bezzeg az oviban vagy bárhol máshol egy angyal. Nélkülünk. Totál idiótának érzem sokszor magam emiatt. Vasárnapra aztán fokozódott a helyzet, kora este Tibi megkért, hogy bármit csinálhatok, csak ne ordítsak a gyerekekkel. Hű...na az ciki volt....

- Kezdenek határozottan szemtelen lenni. Visszabeszélnek, olyan megjegyzéseket tesznek, amelyekről még meg kell tanulniuk, hogy nem illik/való/kedves....Remélem lesz olyan is, hogy ezt felfogják.

- Zalán rászokott a hangos, öblös böfögésre evés után. Szerinte ez nagyon vicces. Hahaha....hol a humorom??

- Folyamatos volt a kupleráj, ahogy rendet raktam, ugyanazon enteriőr hamar rendetlenségbe borult. Réka még úgy ahogy elpakolt maga után, ha azzal fenyegettem, hogy nem megyünk úszni többet, de Zalán simán letagadta a csillagokat is az égről, ha arról volt szó,  hogy rakjon rendet maga után.

- A gyerekek többet veszekedtek, mint egész nyáron összesen. Nem tudom, mi ütött beléjük. Ha nem hisztizett, nyafogott, ordított, pityergett, vinnyogott vagy zokogott valamelyik, akkor órát lehetett ahhoz igazítani, hogy hamarosan veszekedés következik. A temetőben azon marakodtak, hogy az utolsó általunk meglátogatott sírhoz ki vigye a koszorút. 

- Az autóban mindig szólni kellett a CD-nek. Gyerekdalok válogatás. Minél hangosabb, annál jobb. Az a zene, ami a rádióból folyt, nem volt megfelelő. Az utolsó három napban temető- és rokonlátogatás címén relative jelentős időt töltöttünk autóban...Amikor századszor szólt a "ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág", nyüszíteni tudtam volna. Hogy ki tette rá ezt a dalt egy válogatás CD-re nem tudom, de nem volt jó ötlet. Azt mindenképpen feljegyeztem magamnak, hogy sürgősen frissítenem kell a zenei kínálatot az autóban. 

Na szóval....első felindulásból ez jutott eszembe az őszi szünetről. Közben persze történtek virágosabb dolgok is, nem mondom, hogy nem. Jártunk úszni, játszóterezni, festegettünk, sütögettünk, jókat ettünk, nevettünk. Gyertyát gyújtottunk, összebújtunk, énekeltünk, mesét néztünk. Találkoztunk sok-sok rokonnal, ismerőssel, akiket most megint nem fogunk látni egy évig, mert mindig ez a helyzet, de legalább egy évben egyszer összejövünk. Sírokat látogattunk, rendbe tettünk, emlékeztünk azokra, akik már nem lehetnek velünk....

Tegnap este sűrűn elhangzott, hogy nem akarnak oviba menni, nehemahakaharuhunk oviba mennihi! Pedig ma reggel kézen fogtam őket, és megkésve bár, de félig lelkesen, félig lelombozódva oviba kísértem őket. Most a téli szünet után sóvárognak, azt sulykolják belém, hogy az legalább 3 hetes legyen, lécciléccilécciiii.....

Diótörők Gabi nagynénéméknél

Zalán farmer, amikor véletlenül a lencsébe néz

Unaloműző betűk

Jut eszembe, nem is írtam, hogy Réka kipottyant foga helyén immáron néhány milliméteres maradandó fogacska díszeleg. Olykor-olykor kérem, hogy mutassa meg és elhűlve bámulom a csipkés kis fogacskát. Hihetetlen, hogy az én csöpp lányom szájában MARADANDÓ fog ül. Na jó, nem hihetetlen, csak furcsa. Na jó, nem is furcsa, hiszen mindjárt hat éves lesz, csak..... hihetetlen!!! 

Nem is erről akartam egyébként írni, hanem arról, hogy leánykámban újabban nem várt érdeklődés lobbant fel az írás iránt. Hétfőn elkísértük edzésre Apát. Az úgy volt, hogy elfelejtettem, az edzés nem egy órás, hanem másfél. Mivel nagyjából 20 percet késtünk, gondoltam, mindjárt vége....De 7 órakor nem történt semmi, csak nyomták a fiúk/lányok tovább a gyakorlatokat. Így viszont az utolsó fél órában nem kis kihívás volt lekötni a majdnem hat évest és a majdnem 3,5 évest egy sivár tornateremben. A 10 db egyre jobban izzadó és ziháló karatéka egyre kevésbé érdekelte őket, egy idő után már Zalán is becsukta a száját ámulatában, amikor őket figyelte. 

Szerencsére volt nálam toll és ceruza, valamint egy köteg Post-it, úgyhogy lelkesen elkezdtek rajzolni, Réka királynői rucikat tervezni. Réka egyszer csak írogatni kezdett. Csodálkoztam, mert nem szokása. Persze nem teljesen önállóan írta a feljegyzéseket, az elsőben a GY betűnél elakadt, de kisegítettem. A másodiknál elmondta, mit szeretne írni, majd papírra véste. Hogy mikor tegyen szóközt, azt elárultam neki. Küzdött vele azért, főleg a "megyek" szóval, de szerintem nagyon ügyes. 

Ez is egy lépcsőfok. Egy újabb.

Második Törp suli

Hetek óta lelkesen emlegette Réka az iskolát, hogy milyen remek lesz, ha újra mehet Törp suliba. Előző nap jómagam éppen nem voltam annyira lelkes, mert pont akkor beszélgettem több szülővel is, akiknek a csemetéi Rákóczisok és már nem is vártam annyira a sulit. Mondjuk, ezt nem is értem, miért írom, mert nem várom a sulit egyáltalán. Konkrétan a hajam égnek állt, hogy árnyaltan fogalmazzak és nyugtáztam, hogy addig jó, míg ovis a gyermek. Számomra félelmetes volt az a tempó, amiről a szülők meséltek. De kanyarodjunk vissza a Törp sulihoz.

Ahogy arra számítani lehetett, az érdeklődés jóval meghaladta az első foglalkozásét 1 hónappal ezelőtt. Először azt hittem, be sem férünk a terembe...végül megnyugodhattam, hogy csak a terem ajtajában volt némi közlekedési dugó. Ha végigfuttattam a tekintetem a gyerekeken az igazgató bácsi köszöntője alatt, láthattam, hogy nem 7 gyerek jelent meg szülőstül (nagymamástul, kistestvérestül), hanem legalább 25. Az nemzetközi helyzet érdeklődés tehát fokozódik.

Először a kézügyesség fejlesztő "órára" került sor, a mini nebulók dönthettek, hogy szőlőt varázsolnak a papírtáskájukra avagy "kukacos almát". Réka az alma mellett döntött és egész sokat elvacakolt a ragasztóval. Fel is jegyeztem magamnak gondolatban, hogy talán többet kellene itthon ragasztgatnunk ezt vagy azt. Végül csinos kis táska került ki az ujjacskái közül, viszonylag gyorsan. Ezzel máris majdnem kimerítették az egy órás időkeretet, pedig még ezután következett az uzsonna (pogi, gyümölcslé, nasi). Ha már nasi. Minden gyerkőc egy darab mályvacukrot vett ki a zacskóból, amikor megkínálták....kivéve az én lányomat, aki rögtön egy marékkal vett magához és még a német óra elején is abból csemegézett. 

Ami aztán rendesen felnyomta nálam a pumpát az nem is ez volt, hanem hogy az igazgató és helyettese bevezetője alatt Réka VÉGIG túrta az orrát. Ott a középső padsorban, a második padban. Tőlem elérhetetlen távolságban. Olyan élvezettel és elmélyültséggel bányászott, hogy majd' szétvetett a méreg. Volt egy pont, amikor majdnem felálltam, odatrappoltam mellé és ráordítottam, hogy "hagyd már abba az orrturkáááát!!!". Persze nem tettem. A gyereknevelés így tanít engem önuralomra. Később, itthon megfenyegettem, hogy ha még egyszer rajta kapom, hogy nyilvánosan bányászik az orrában, többet nem megyünk a Törp suli közelébe sem. Nem értette, mi a bajom, volt mit kipiszkálni, hát ő kipiszkálta. Na ennyit erről! Jóétvágyat! 

A második foglalkozás a német volt. Elég gyanakvóan méregettem a német tanítói gárdát, valahogy nem volt szimpatikus egyik tantónéni sem...Rékának nem voltak fenntartásai szerencsére, játékosan megtanulták, hogyan kell köszönni napszaknak megfelelően illetve bemutatkozni. "Ihh eisze Réka" - így harsogott Réka, valahogy az a dupla h nem tűnt fel neki nagyon. 

Ez volt Réka első találkozása a német nyelvvel, már ha nem engem hall németül karatyolni, ami mostanság nem sűrűn fordul elő. Azt hiszem, mondhatom, hogy sikeres volt ez az első randi Réka és a német nyelv között, nem távozott idő előtt sikoltozva, hogy "soha többé németet!!!", óra után sem jegyezte meg, hogy neki ez nem tetszik vagy hasonlók. Nekem picit fura, hogy az "első nyelve" a német lesz, míg nekem az angol volt, de jó lesz ez így. 

Órák után megtekintettük az iskola udvarát, ami szép tágas és kopár. A gyerekek rögtön felfedezték  azt a két csúszda-mászóka kombót, ami az egyetlen pont volt, ami némileg emlékeztette őket az ovira. Itt összeverődött néhány szülő és előkerült az a téma, amit én igyekszem kerülni, mert az egyetlen, ami kimondottan nem tetszik ebben az iskolában. A szétválogatósdi. Avagy mi lesz a gyerkőccel, ha nem sikerült bekerülnie tesztek alapján második osztály végén az emelt németes osztályba? Tényleg van olyan, hogy "okos osztály" és "hülye osztály"? Az okos osztály tényleg olyan brutális tempót diktál? Ott tényleg a fél osztály kitűnő? A "hülyék" között vajon mennyi lehet a kisebbségi, hátrányos helyzetű? Mennyire másképp kezelik a két osztályt? Vajon az iskola udvaron, a folyosón mennyire van különbség a két osztály között? Mit tehet a szülő, ha jó képességű gyermeke nem passzírozta be magát a "jobbik" osztályba? 

Nem túl vidám téma volt ez, nincs is a kérdések többségére megnyugtató válasz. És bár annak ellenére, hogy én biztos vagyok abban, hogy Rékának lenne helye a "menő osztályban", végül úgy jöttem haza, hogy újra kérdőjeles lett a mi Rákóczis jövőnk. A Nevtanban pont azt a tanácsot kaptam, hogy olyan suliba írassam a csajt, ahol még véletlenül sem fog unatkozni. Ahol van tempó, nem tötyörésznek, megcsinálja a sokadik feladatot, de már nyomják rá a következőt. A szorgalmi után a szorgalmi szorgalmiját. Mert ő bírja, mert neki ez kell. Én nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez 100%-ban igaz...nekem nem nagyon van kedvem hajtani őt. Pedig az erős iskola hajtani fogja nélkülem is.

Ráadásul szinte rosszul vagyok, milyen kétségbeejtő a kontraszt az ovi és a suli között. Júniusban még játszik az én 6,5 éves Rékám egész nap, azt csinál, amit akar, szép az élet, trallala! Szeptemberben meg heti 3-szor úszik. Busszal hordják suliból uszodába. Fél 2 előtt nem jut ebédhez.  Vigyázni kell a holmijára, úszó cucc,  úszó szemüveg, sapka, papucs, egyebek....Hajat szárít, öltözik, pakol, közben még beteg sem lesz. Várja két további tesi óra per hét, elkezd ismerkedni egy idegen nyelvvel, a némettel. Órái lesznek, 45 percesek. 4-5  per nap? Osztálytársa kb. 34. Két új tanítónéni. Szeptemberben kezdik a mínusz jelek, plusz jelek írásával, október végére eljutnak a "mennyit adjak a hathoz, hogy tíz legyen?"- ig. Magyarból két hónap alatt megérkeznek az ABC-ben az M betűig és írás órán betűket kapcsolnak össze. Karácsonyra olvasni kell mindenkinek. Azt mondják, ez általános az általánosokban. Nem tudom, nekem soknak tűnik, gyorsnak látszik....

Suli után kb. 1 órás napközi, amikor a házit végzik. Közben beszélni nem szabad, csak csöndesen dolgozni. Rend van és fegyelem. A falon kisvonat díszeleg az osztályban, akire rá kell szólni órán, az kikerül a legjobb magaviseletű gyerekek táborából, azaz az első kocsiból. Ha még egyszer vét a rend ellen, még hátrább kerül, majd még hátrább, végül már a vonatra sem csücsülhet fel. Tornaóra után a nyolcadikosok kikergetik őket az öltözőből. Ki a cipőjét hagyja hátra ijedtében, ki a teljes torna zsákják....

Ha a füzetekben ott díszeleg a "Szebben!" felirat, nincs mese, bizony otthon is gyakorolni illik (?) suli után. Mert hetvenből csak a fele bagázs fér bele az okosok közé....A többi tán lemarad, ha kimarad. Olyan szomorú lettem, mire haza battyogtunk. Ezt akarom? Mit akarok? Lehet másképp is? Hogy legyen?

Tibi szerint - természetesen - túlspilázom ezt az egészet. Az ő gondolkodása szerint gond egy szál se', beíratjuk Rékát tavasszal a Rákócziba és pont. Minden további rágódás és sakkozás értelmetlen és felesleges. Pedig én még mennyi ideget meg fogok enni jövő nyárig, őszig....több kilónyit. 

Hosszában, nem keresztbe

No szóval a videó múlt szerdán készült, amikor először úszott át Réka hosszában egy medencét. A tanmedencében szebben úszik, mert nem kapkod és nem dolgozik benne a majré, de itt is ügyes. :)