Majréról

Mostanában két féle embertípus létezik, a többség, akinek nagyon melege van (úgy is mondhatnám, hogy szenved a melegtől) és aki leteremti azt, aki nyavalyog: hőség van. Igen, a héten ösmét ránkszakadt a nagymeleg.

Azt vettem észre, hogy ez most annyira nem zavar, mint a korábbi adagnyi kánikula (közvetlenül Sümeg előtti időkről beszélek). Akkor a konyha kövén megsült volna a tojás és a toalettbe lépve simán sírva fakadtam volna kínomban. (Nem a klotyó volt koszos vagy ilyenek, hanem szauna volt odabenn. Pedig nem is terveztük. ) Az igaz, hogy szünet nélkül megy a légkondi, ami eddig nem volt jellemző, illetve kijárási tilalom van ebben a pár napban napközben. Délután úgyis megyünk úszni (na igen, ez is egy tényező, amiért nem zavar a meleg. Vízben ázom a nap bizonyos szakaszában), utána is még szinte mindent el lehet intézni. 

13. úszás órát ünnepelhettük tegnap. Mivel Réka még pénteken "szétesett", most az oktató azon munkálkodott, hogy valahogy összerakja. A mozgását. Szóval ismétléssel telt el az óra, illetve az utána következő néhány családi körben. A végére egészen összeállt a kép, bár nem mindig akkor vesz levegőt, amikor azt a melltempó diktálná....de ezen lehet csiszolni, ettől még elúszna bármeddig (oktató mondta, nem én okoskodom.) Viszont fél a mély víztől. Ami azt illeti, nem csoda, én csak a rajtkőre álltam fel, majd lenéztem, keresve a medence alját....brrrrr, szédítő mélység ( 2méter10centi??) ....Pedig nekem is meg kellene barátkoznom vele, talán azzal oldanám egy picit a félelmét. Hiszen nem hétpecsétes titok az, hogy én mély vízben még soha nem úsztam szándékosan, talán ezt Réka is hallotta, tudja, érzi, ez is része a majréjának, fene tudja. 

Más téma, de erről jut eszembe, mert a kulcsszó ugyan az. Majré... Múlt héten jött az sms, hogy bármikor beugorhatok az okmányirodába az elkészült jogsimért. Az igaz, hogy már két hete vezethetek az átmeneti papírommal.....erre egyszer került sor. Én kérem, félek. Mármint vezetés közben. Én nem tudom, ezt hogy lehetne legyőzni. Tibi szerint pl. úgy, hogy beteszem a fenekem a volán mögé. Majd gázt adok. Dehát legutóbb is mi történt? Hazahoztam a kocsit az egyik közeli üzem kapujából, ahol Tibinek dolga akadt. Befordultam az egyik kis utcába, majd a másikba, elérkeztünk a garázsig, hurrá, életben maradtunk! Majd valahogy későn észleltem, hogy tele van a járdaszegély MINDENHOL autóval és túl nagy sebességgel érkeztem meg az egyetlen szabad helyre, egy VW Passat mögé....Padlófék nagyjából az út közepén, 1 méterre az áhított parkolóhelytől. "Nemenjnekinemenjnekiiiiiii!!!"- visította Tibi. Majd a fék után folytatta: "ÚÚÚristen, hogy lehet így megállni?? Most nézd meg, hogy lehet így megállni???" Szégyenkezve, de villám gyorsan kipattantam, szétnéztem, ki látta, hogy én kormányoztam az autót eddig (elvileg senki), majd elbújtam az anyósülésen. Hát így vezetek én..... 

Alternatív játszótéri toplista

Amikor Rékát még csak a babakocsiban toltam el a játszótér mellett 2008 nyarán, gyakran kirázott a hideg, hogy hogy fogok én oda beszocializálódni???  Én nem vagyok egy könnyen ismerkedő valaki és úgy képzeltem, én oda az életben be nem fogok illeszkedni. Mi a fenéről fogunk beszélgetni? Pedig egy átlagos játszótér, átlagos emberekkel a miénk egy jólszituált környéken.

A következő évben látott bennünket a játszótér párszor, de igazán 2010 nyarán jártunk legtöbbet oda. Emlékszem, ahogy Zalán megszületett, Réka folyton csak a játszótéren élte volna mindennapjait, éjjel és nappal egyaránt. Így aztán reggel is eltöltöttünk ott pár órát és este is....Klassz volt (ma már nem bírnám kétszer) , hogy magam is meglepődtem rajta. Annak is megvolt az oka, miért. Akadt rögtön két beszélgetőtársam is, akikkel nagyon jól megértettük egymást, egykorú gyerekeink voltak. Összebarátkoztunk, ha nem is lett belőle tartós, időt álló cimboraság.

Együtt homokoztam a gyerekekkel, löktem őket a hintában, játszottunk a csúszdán vagy éppen alatta és labda is mindig akadt nálunk. 2011-re is elmondható volt ugyanez. 2012-ben olykor a padon találtam magam. Réka megtanult hintázni, önállóan játszottak mindketten, együtt vagy a barátaikkal, egyre kevésbé igényelnek társaságot (felnőttét) a játszótéren.

Mindezt csak azért írom, mert azt vettem észre, hogy idén a nyári szünetben alig-alig járunk ki a játszótérre. Egyrészt az úszás miatt. Úszós napokon este érünk haza, nincs már idő játszóterezni. Másrészt nekem nincs kedvem járni. Na ennek több oka van. Borzasztó a meleg, ott kinn este 6 előtt elviselhetetlen, hiszen nincsen árnyék. A szimpatikus lányok, asszonyok és nagymamák vagy elköltöztek az idők során, vagy nagyobb gyerekeikre hivatkozva már nem járnak a játszótérre. Vagy egyszerűen felszívódtak. Persze így sem vagyok társaság nélkül, nem mondom, hogy unatkozom, de egyre kevésbé találom a helyem. Arra is egyre inkább érzékeny vagyok, ki virít még a játszótéren rajtunk kívül. Valahogy egyre több az idegesítő tényező, egyre többször megtalálnak emberkék és megnyomnak rajtam valami gombot.....

Az érdekesség kedvéért összegyűjtöttem egy csokorba, a mi játszóterünkön miféle anyukák/apukák/nagymamák tudják felnyomni a vérnyomásom. Ha jó formában vagyok, még szórakoztatóak is.

- Akik nem állnak szóba akárkivel........Imádok levegő lenni.  
- Akik folyton azzal nyúzzák a gyerekeiket: "Józsika, az ott milyen autó?", "Ernőke, ez milyen szííííín?", "Böbém, hány pöttye van ennek a katicáááánaaaak?" - mert a kézségfejlesztősdiből, ugye sosem lehet elég?
- Akik szerint a homokozójátékok a játszótér stratégiai fegyverei. 
" Hé, kisfiú, tedd le azt a lapátot, azzal Ödönkém szeretne játszani." - hiába van még öt másik ugyanolyan Ödön körül. 
- Akik vérben forgó szemekkel néznek arra, aki véletlenül is hozzá ér csemetéjükhöz vagy mellé pattintja a labdát. "Úristen, majdnem kinyiffant szegény Annácskaaaa"
- Akik szerint játszótérre járni rangon aluli dolog. Hiszen minden normális embernek van ma már kertje és saját játszótere, nem?
- Akinek a gyereke ül a hintában másfél órán át és nem veszi észre a sort a hinta mellett
- Aki nem tud KÖSZÖNNI! Na ez a numero egyes számú idiotizmus a számomra
- Aki a nassolnivalót szűken méri. Előtte áll gyermekem csorgó nyállal, könyörgő tekintettel, mert éppen háztartási kekszre vágyik....de nem kap. Mert nem tartozik a nassot osztó közvetlen köreihez. 
- Aki beteg gyereket játszótérre hoz. Kell nekem nézni a gyerkőcön a két párhuzamos zöld csíkot orrból szájba?? Az ki van zárva, hogy fertőző, gondolom.
- Aki mindig mindent jobban tud és mindenhez jobban ért. És ezt hangoztatja is. 
- Aki szerint az ő gyereke csúcs zseni, amilyet még nem hordott a hátán a Föld, az én gyerekem meg kis butuskák. 
- Aki mindig azzal jön, hogy az ő gyereke mennyivel meghaladja a korát. Évekkel. Ómájgod....
- Aki hetente elmondja, hogy az ő gyereke, fél évesen felállt, egy évesen járt, beszélt, szobatiszta lett. Na persze....
- Aki folyton sóhajtozik, milyen nehéz dolga van 2-3 db gyerekkel otthon, közben pedig 4 nagyszülő ugrik bármikor, ha kell.
- Aki számon kéri rajtam anyaságom korábban elkövetett hibáit. "Hogyhogy abba az oviba jelentkeztetek? Nem láttad, milyen rossz hely az?" "Ez a Réka mindig ilyen hisztis?" "Mi van az üvegben? Szörp? Baracklé? Az én gyerekeim csak a vizet isszák meg."
- Aki úgy ordít a gyerekével, mint a fába szorult féreg. Annak meg a szeme sem rebben....
- Aki fehér csipke zokniban és csinos ruhában hozza le a játszótérre csemetéjét, aztán meg sipítozni kezd, ha szegény gyerek a homokozóba mászik dagonyázni a többiekkel.
- Aki kutyát hoz a játszótérre, pedig nem szabad.
- Aki dohányzik a padon, pedig az sem lehet.

Babra megy....

Hajnali fél nyolckor keltek a gyerekek, rövid kómás időszak leteltével, fél kilenc után nem sokkal a Tiszavirág hídon masíroztunk kéz a kézben. A nyolc órát tanfolyamról átjelentkeztünk a 9 órásra. Feltűnt, hogy a karomat égeti a Nap...nagy forróság ígérkezett megint. 

Pityergősen kezdődött a mély vízi úszás, de jobb volt a folytatás. Nem vettem észre, hogy  Réka "kutyázott" volna. Elúszott az oktatóig, majd vissza, újra el hozzá és vissza. Nekem tetszett, amit láttam, újfent büszke voltam rá. 12. órán mély vízben úszni? Szerintem tök jó eredmény. Óra után beszéltem egy pár szót Gyurival, ő nem elégedett vele kimondottan. Illetve egyáltalán nem. Amin picit, átmenetileg elszomorodtam. Az igaz, a  tanmedencében teljesen szétesett az úszása az óra alatt, két órával ezelőtt sokkal jobban úszott...úgyhogy jövő héten jön némi ismétlés. Olyasmit csinál, amit mélyvízi úszás előtti időket tekintve soha, leáll két-három tempó után és leteszi a lábát. (Na és? Nem indul a barcelonai vébén....) Egyelőre úgy néz ki, hanyagoljuk a mély vizet pár óra erejéig, aztán meglátjuk, mi lesz.

Hogy miért esett szét....mivel a technikája már jó, inkább lelki okokat gyanít a háttérben Réka Gyuri bácsija. Szerintem talán a rutinja is kurtácska még. És hát....a mély víz hatása a pici lelkekre....Egyébként teljesen megértem, mellettem is ott tempózna a majré erőteljesen. Hát szóval ennek a hétnek a végén sem kaptunk dicséretet. De mindez mit sem számít, mert Réka akkor is ügyes és kész. Nem versenyistálló ez....

Bár Gyuri biztosan összevonta volna sűrű, bozontos szemöldökét rosszallásában, ha látja, én vettem egy pici jutalmat a mély vízben tempózó leánykámnak. Mégpedig egy csomag varázsbabot. Hercegnőset, csajosat. Amilyet véletlenül pont kapni a büfében, ott rögtön a sonkás pizza szelettől balra. 

Mellesleg kutya

Tudom, lassan viszketést kap az olvasó gárdám, (az a nagy tömeg) az úszótanfolyamos bejegyzéseimtől, annyira izgalmasak és fordulatban gazdagok.... Úgyhogy most megint jön egy. :)

Rékámból ma hiányzott a megszokott tűz az úszással kapcsolatban. Általában már itthon magára cibálja a fürdőruháját, hiszen rendre késünk, így a tanmedence széléhez érve csak elegánsan ledobja magáról a ruciját, amolyan Béjváccsosan....és máris a habokba veti magát.....Ma azonban én ráncigáltam rá ama szerény úszódresszt, Réci pedig finoman nyafizott a fülembe, hogy valahogy ma neeeem akar úszni menni. Naná, az a mély víz, ahol nem ér le az ember lába...brrrr....

A Tiszavirág hídon átballagva nagyon lassan haladtunk, kettőt előre, hármat hátra....nagyon fontos megfigyelni valója volt Rékának, a sétányépítés soha ennyire még nem érdekelte, mint most. Túl a híd közepén faggatni kezdett, hogy ugye elkéstünk már...a remény hal meg utoljára....mindig a mélyvizes úszás a legelső, ami a napirenden szerepel, ma tök jó lett volna lemaradni róla, szerintem.

Persze nem így lett. Egész kis pofás haladó csoport verődött össze mára, 3 kivétellel mindenki a mély vízbe lett irányítva. Réka sokadikként gubbasztott a parton, teljesen nyugodtnak látszott, szerintem bennem sokkal több majré volt, mint benne....Nekem igen szaporán dobogott a szívem, sőt, egyre szaporábban. Gyuri bácsi ugyanis nem akaródzott megmártózni a medence vizében, az egyik rajtkő tetejéről instruálta a gyerekeket. Ne már'! Enyém gyerek belefullad ebbe a ménkű nagy víztömegbe! Idáig jutottam, amikor oktatónk produkált egy elegáns fejest (tényleg tud úszni), majd eltűnt a medence vizében...Huhhhh....dejó! 

Rékám belecsobbant a vízbe és két tempót nagyon ügyesen leúszott Gyuri felé. Hanem aztán bizonyára belé hasíthatott a felösmerés, hogy mély vízben találtatik, ahol sehogyan sem ér le a lába a medence aljára, vagy ha mégis, levegőt, nagyon sokat és frisset ott nem kap. Úgyhogy kétségbeesetten elkezdett kapkodni, kb. mint Molly kutyám kölyök korában a főtér szökőkútjának vizében. Aztán összekapta magát és megint lenyomott pár tempót. Majd megint jött a kutya. Újabb mellúszás kísérlet, újabb ebúszás gyors egymásutánban és máris Gyuri bá' karjában találta magát. Sírdogált, pityergett, egyem is meg...

Fura élmény volt látni, hogy mély vízben van a lányom, elveszíti a kontrollt......de hirtelen és rögtön nem segít rajta senki, én legkevésbé tudok a távolból. Magára van utalva, egészen a fuldoklásig. Mert Gyuri hagyta küzdeni. És becsületére váljon, küzdött a tempókkal, valahol saját magával. Ahogy elhagyta a vizet a lépcsőnél, még visszanézett, meghallgatta, amit feléje intéztek, aztán somfordált át a tanmedencébe. Pityergett és sírdogált, de nem jött oda hozzám, ment a dolgára engedelmesen (engedély nélkül nem mehet sehová máshová, mint ahová meg van neki mondva, hogy menjen....) Még akkor is hüppögött, amikor a cimborái mellé ért.

A tanmedencében csiszolódott némileg a technikája, pl. hogy a kartempónál pontosan mikor húzza hátra a kezét a levegővételnél. Arra is intve lett, a szemét tartsa nyitva, különben neki megy az oktatónak, az pedig fáj neki. Biztos, ami biztos alapon, és mert megtehette, ma nem úszta át a medencét, félúton mindig leállt, amiért picit meg is mosták a fejét. Merthogy jól úszik, kiúszhatna világból, de nem teszi a para miatt (Ezt az oktató mondta neki.) 

Holnap reggel kilenckor folytatás. 

Találós kérdés

Érkezik 23 órakor, távozik hajnali fél 2-kor

Érkezik hajnali fél 2-kor (24 órával később), távozik reggel 7-kor.

Mi az?

Azaz Ki Az?

.

.

.

.

.

.

.

.

Szegény, lestrapált, munkatengerben úszó TIBI...Helyette is várom a hétvégét és reménykedem, hogy a szombat szabadnap lesz számára. Vasárnap pedig repülőnapra megy Kecskemétre, garantált kikapcsolódás.