2013. július 1., hétfő

Nyaralás, -2.nap

Igazából már akkor tudni lehetett, hogy ebből a nyaralásból nem biztos, hogy sok jó fog kisülni, amikor  még el sem indultunk. Túl sok aggasztó tényező figyelt be. Ahogy teltek a napok, a számuk csak szaporodott sajnos.

A sümegi lazulás előtti héten a kánikula igencsak próbára tett bennünket. Azaz inkább engem, a gyerekek viszonylag jól bírták. Játékaik legjavát áthurcolták a hűs hálóba, az egyetlen helyre, ami ugye mifelénk légkondis. Ott is ebédeltünk, rendhagyó módon, ott terítettem meg nekik a pokoltüze forró konyha helyett. Azt is fontolgattuk, hogy a tévét felakasztjuk az ágy fölé a falra....erről később letettünk, de csak mert a megfelelő kábelezés híján voltunk. 

Pénteken még mindig nagyon meleg volt, fullasztóan, elviselhetetlenül. Az egész lakásban a plafon ontotta magából a hőt. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy kínzás volt a puszta létezés a lakásban. Padlófűtés áradt a járólapból, melegítettek voltak a szekrények a konyhában....Talán csak ha bemászom a hűtőbe, ott éreztem volna jól magam.  No és persze a háló is valamelyest megváltást nyújtott, főleg éjjel. Legalább aludni tudtunk. Hirtelensülteken, gyors leveseken tengődtünk, illetve pizzán, amihez ugyan be kellett kapcsolni a sütőt, de negyed óra alatt finom ebédet varázsolt nekünk. 

Este, mindezek ellenére alig fértem a bőrömben. Nagyon boldog estének indult a pénteki. Itt a hétvége, hejehajjj, később várt bennünket a Tiszavirág Fesztivál, hétfőn irány Sümeg és vele a nyaralás, hurrááááá!!!! Minden pompás volt és rózsaszínű. Zalán aludt a hűs hálóban, Rékát társaságba vitte unokatesója, így aktív üzemmódban levő gyermekek híján elégedetten elterültem könyvemmel (Fifty Shades Darker) és egy adag jégkrémmel.   

Tibi valahogy 9 után ért haza. Ahogy bedugta fejét az ajtón, Zalán fel is ébredt. Megcirógattam a lábát, ami kikandikált a takaró alól és nagyot ugrottam ijedtemben. Tűűűűűűz forró volt. Egy gyors lázmérés után kiderült, hogy legalább 39,2 az eredmény. Egyetlen kis gatyát viselt csupán, így rémisztő érzés volt a karomba venni és érezni, hogy szinte éget a kis ernyedt teste. Kapott Nurofent, bár meg kellett zsarolni, hogy egyáltalán megegye. Panaszkodott, hogy fáj a tarkója, ami külön pánik gombot nyomott meg rajtam. Egész nap kutya baja nem volt. Elalvás előtt 10  perccel még vadul ugrált az ágyamon. Mi ez??? A lázmérő nem nagyon akart lefelé csúszni, így engedtünk neki egy kád vizet, amit lassan hűteni kezdtünk. Nem értette, mit művelünk, sírt, ordított, ki akart mászni, így 1-2 perc kín után feladtuk a hűtőfürdőzést. Miután kihajolt a kádból és hányt egyet. Ha jól sejtettük pont a Nurofent. 

 10 óra magasságában hatott a lázcsillapító és újra a régi Zalánt kaptuk vissza. Vacsorára tejbegrízt kért illetve pattogatott kukoricát. Hát persze, bármit, drága kicsikém! Láza megszűnvén minden panasza is tovatűnt, azt mondta vigyorogva, semmi baja. Nem értettük, csak tanácstalanul és rutintalanul pislogtunk egymásra Tibivel. Ilyen nyavalyával még nem volt dolgunk. A  három napos láz óta legalábbis, de az egyszeri kór, ha jól rémlik. Éjfélkor azért lefeküdtünk aludni és reménykedtem valahol, jó mélyen, hogy elfelejthetjük ezt az egész kórságot, ahogy van. Persze nem így történt egyáltalán....


2013. június 30., vasárnap

38.



A lelkem még picit Sümegen maradt.... Tegnap hazaérkeztünk a nyaralásból. Van bőven miről mesélnem, eseményekben és balszerencsében gazdag héten vagyunk túl, később jövök részletekkel (szerintem éjjel, ha mindenki alszik). A szülinapom is Sümegen töltöttük, este készítettünk néhány családi fotót. Ha a képekre nézek (nem azokra, melyiken másfél mázsásnak nézek ki és leég a képemről a bőr, hogy milyen hurkás a hasam....) őszintén mondhatom, boldog vagyok. Jó ez a 38, még ha kevesebb már sosem lesz. 




2013. június 23., vasárnap

Zalánság, Rékaság



Jellemző nálunk, hogy az este fürdéskor sok mindent csinálnak a gyerkőcök a vízben, de legkevésbé tisztálkodnak. X idő után elunom a dolgot és mindkettőjüket lecsutakolom, ez az általános forgatókönyv, de előtte változó lelkesedéssel, méreggel vagy beletörődő könyörgéssel nógatom őket, hogy "a füled mögött is", "pocakod is" ésatöbbi. Egyik este kifakadok:
- Zalán, már mióta vízben vagy, de még az arcod sem mostad meg. - Zalán rám néz, mintha ufó lennék, teljes értetlenséggel, nagy kerek szemekkel. Látom, némileg kizökkent a szerepjátékosdiból.
- De anya, én egy parti sellő vagyok....
Vagy úgy!

***

Ed. óvónéni az utolsó napon már a leendő csoportjával tölti a napot, nem Rékáékkal. Ezt kommentálva Réka így sóhajt fel.
- Végre megszabadultunk az állandó kiabálásaitól....

Az igazság része, hogy első hallásra sajnálkozott, de szerintem csak mert kicsit olyan, mint én, minden változás ellen berzenkedik.

***

Réka eltűnődik:
- Az anyukák sokkal jobbak, mint az apukák....
- Ezt nem értem, hogyhogy? - hökkenek meg.
- Hát ....az anyukák tudnak főzni, finomakat sütni és nem dolgoznak állandóan.

***

Zalán az új parfümömet szagolgatja.
- Miért van virágillata? A kertben nőtt?

***

Zalánt azzal biztatom pocakja megtömésére ebéd alkalmával, hogy utána bármelyik és bármennyi mesét elolvasok neki. Határ a csillagos ég. Csak egyen végre jó étvággyal! - Zalán gondolkodik egy kicsit, majd így szól:
- ....Én bizony ma nem kérek mesét! 

***

Reggeli közben Réka:
- Vízforró a piritós....
Tűzforró után szabadon.

***

Egy klasszikus kérdéskör, nálunk is elhangzott immár Réka szájából:
- Anya, amikor kicsi voltál, még szekereken közlekedtetek?

***

A laptopon klimpírozok, amikor Réka egyszer megszólal a hátam mögött, mégpedig mostanában egyik kedvenc szófordulatával:
- Anya, mondtam már?
- Hm?
- Gyönyörű vagy...
Megállt a kezem gépelés közben. Hogy ez hogy jutott eszébe????

***

Réka kekszet morzsol puszta passzióból a kanapén ücsörögve. Mivel szorosan mellette ülök, gyorsan elszörnyedek az aláhulló morzsafüggönyön.
- Rékám, jó lesz az nekünk, ha szétmorzsolod a kekszet? Jönnek majd a hangyák... - és a többi és a többi. Fel sem néz, így válaszol nagy lezseren:
- ....Feltalálták a porszívót, nem? 
Ment is érte a gardróbba két másodpercen belül és maga feltakarította a sok morzsát, hogy legközelebb ne legyen ilyesmihez kedve.

***

Arról beszélgetünk, hogy mi legyen majd Zalán jele az oviban. Rékának van egy ötlete:
Zalán jele legyen....Szaturnusz!!!....
Napocska lett, végülis csillagászat-csillagászat.
Utólag kiderült, hogy autót szeretett volna jelének Zalánom, kár, hogy szülői értekezlet előtt ezt nem lehetett kiszedni belőle. Egyébként meg mindegy. Három anyuka is versengett autóért. Kettő pedig a pillangóért. Valamennyien elég elszántak voltak, nekem meg nem volt kedvem lesüllyedni a szintjükre és jelek mellett érvelni kardoskodni.

***

A vakáció egyik első közös reggelijét üljük. Mivel valamennyien megkívánjuk, a reggeli megkoronázásaképpen sárgadinnyét is falatozunk. Ahogy asztalt bontunk, Réka felsóhajt.
- Ez a reggeli felejthetetlen volt....

***

Kifelé tartunk a kapun, amikor szomszéd Marika nénivel találkozunk. Aki a szomszédunk, G. néni barátnője, ahogyan a nem régen elhunyt Katika is az volt.  Kölcsönösen üdvözöljük egymást, becsukódik a kapu, teszünk pár métert balra, amikor Réka megtorpan.
- Anya, nem ez halt meg??????
- Psssssszt, halkabbaaaaan!

***

A békés együttjátszást hirtelen ordítozás töri meg a fürdőkádban. Hallom ahogy Réka azt kiáltja:
- Engedd már el a poharam, még soha nem ittam korpás eperlééééét!

***

Apa hazaér, fullasztó a meleg, beszélgetünk, térülünk-fordunuk, egyszer csak eszembe jut:
- Vettem sört!
- Hurrá! Nekünk? - kiáltja Zalán a fürdőkádból.

***

Párbeszéd Rékával.

- Anya, fáj a hasam.
- Nem vagy éhes? 
- Nem...
- Nem kell kakálnod?
- Nem...
- Nagyon fáj?
- Nem....
Több ötletem nincs, viszont akad még egy észrevételem:
Vedd ki a kezed az orrodból!
- Gondolod, hogy az használ? 

***

Réka ül elmélyülten Zalán egykori pihenőszékében. Azt morogja az orra alatt alig hallhatóan:
- ....Az utolsó banán puszadék is látszik a körmeim alatt....
(Lásd UPC reklám)

***

Réka kuncog.
- Anya, tudod hogy neveztem el a hörcsögömet?
- Nem.
- Hehe...Ed.-nek...
Az ex óvónéni. Mindig felkapom a fejem, ha a nevén szólítja hörcsögét....

***



Réka 5,5

Megkésve, de nem felejtve az 5,5 éves megemlékezés Rékáról :)



- Réka, Réci, Réku, Récike, Réki...sok minden elhagyja a szánkat, ha hozzá szólunk
- A minap kérte, hogy hívjuk újra Popinak, mint kisbaba korában.
- Haját általában copfban hordja. Csatok menők
- Tud 16-os bringán bicajozni. Most már az elindulás és kanyarodás sem gond
- 10 alatt ügyesen összead (olykor használja az ujjait)
- Továbbra sem felejtett el rajzolni
- összead 10-ig bármit, sőt....
- memory-ban szinte mindig megver. Nem nagy csoda...
- ha nagyon akarja, leír bármit (de ritkán akar ilyet) 
- Filly póni mániás
- a pasik még nem érdeklik. Az 5-6 évesek sem. Egyáltalán.
- meserajongó,felülmúlhatatlanul
- Idén először jó étvággyal falta az epret, cseresznyét, sárgadinnyét, aminek nagyon örülök. Már nem kizárólag alma-banán evő.
- megteríti az asztalt (nem úgy, ahogy kell, hanem ahogy Marika terít az oviban.)
- még mindig anyuka akar lenni, ha felnő
- legjobb barátnője a Kata. És Kíra és Kamilla és olykor Emese
- sokszor megvárja, hogy ordibáljak vele, addig folytatja, amit - számomra irritálóan -csinál.
- Eddig 5 félévet töltött el oviban. Még 2 van hátra.
- Éppen rászokóban van arra, hogy elpakoljon maga után mindig. Itthon is.
- Igényli és elvárja a folyamatos elismerést és dicséretet. 
- meglepő "beszólásai" vannak. Bár ha belegondolok, ez 2,5 éves kora óta így van.
- anyás (és ez olyan jó!)
- szeret szerepelni, verset, mesét mondani. Sőt, újabban vicceket mesél. Majd mutatok videót. :)
- Fésülködni nem szokott. Én fésülök a selyemhaját.
- Jól elvannak Zalánnal. Szeretik egymást. Legalábbis még a vérre menő csatározások ideje nem jött el.
- Nem várja a sulit, mert a teljes csoport nem ugyanabba a suliba és osztályba megy tovább. És az óvónéni sem vedlik át tanítónénivé. 
- Jövő ilyenkor a tanszerek összeállításán és az iskolatáska beszerzésén fogok agyallni.
Merthogy 2014 szeptemberében elsős lesz. Hhhhhhhh....
- gyakran hallok egész mondatokat, kifejezéseket tőle, amiket tőlem tanult. ("Az Isten áldjon meg, menjünk már!")
- Amikor Katát utánozza, azzal gyorsan felküld a falra. 
- egy hatalmas stóc rajzot hoztam haza az oviból (középsős alkotások)
- Ha rajzol, tündéreket rajzol, királykisasszonyt, palotát, kertet. Ha fest, virágokat, pillangókat, kék eget
- Reggelire legszívesebben semmit sem enne, esetleg egy kis kakaót vagy müzlit. Tízórai már más káposzta.
- Tiszavirág híd rajongó 
- ha válsághelyzet van a mesében (tv vagy dvd), még mindig kiszalad a szobából és szinte a konyhából kukucskál be, hogy mi a helyzet. Vicces nézni.
- Nagyon érdekli, így szívesen ellenőrzi Zalán kakáját. Fura gusztusa van.
- Szereti a Magyar Népmeséket, ahogy Gryllus zenéjét is
- Ha csak lehet, szupinált cipőt hord
- Nem feltétlenül hord bugyit, szúrópróbaszerű ellenőzése eme ruhadarabnak javallt
- Köszön! 
- Csak az óvodában alszik ebéd után
- Képes extrém pozícióban elaludni. Pl. saját ágya mellett állva.
- Este 10 előtt nem emlékszem, mikor szunnyadt el utoljára
- Imádja a jégkrémet, a ragulevest, a gyrost, palacsintát, bolognait, pörköltöt, tokányt tésztával, nokedlivel, pizzát....egész mindenevő lett.
- Savanyú uborka rajongó
- Szívesen alszik házon kívül (I.-éknál)
- Nem eszi meg továbbra sem a paradicsomot és paprikát nyersen, a gombát semmiben, a tojássalátát, a vagdalthúskrémet (pfúj...ovis kaja)
- Túrja az orrát - ez egy rossz szokás
- Viszont amit kiszed, nem eszi meg - és ez jó! Értékelem.
- Mindig velem alszik el.
- Hisztis, jaj nagyon tud toporzékolni, főleg, ha fáradt
- Több ruhája van, mint nekem
- Nem tudom elképzelni, hogy mostanában kiessen egyetlen foga is. Valahogy még nincs itt az ideje a fogváltásnak. 20 foga van hiánytalanul, apró kis gyöngyszemek
- Imádja a bizsut, ékszereket, sminkholmikat, táskákat
- Még nem tud úszni, de talán ez heteken belül változhat
- Babakacaját még megőrizte
- Szereti a "Mia és én" mesét
- Mindig vevő a bolondozásra, szeret közösségben lenni
- Egyre jobban hasonlít rám
- Békát, bodobácsot simán megfogja
- Örömmel kerget pillangót a játszótéren
- Nem lehet megállni mosolygás nélkül, ahogy magyaráz. Nekem nem szokott sikerülni
- Okos, ügyes lány, büszke vagyok rá nagyon
- Olykor PunciMancinak hívom
- Hason alszik, maga mellé oldalt felhúzza a térdeit....Hihetetlen, hogy így kényelmes neki, de még mindig az
-  Vízi csibe, imád pancsolni, kádban, medencében egyre megy
- Ha megkérdik, hány éves, nevetve azt mondja: Hat!
- Olykor emlékeztetnem kell magam, hogy túl sokat várok el tőle. Hogy ne legyen túl magas a mérce. Hogy értékeljem, amit tud, ne azt nézzem, amit nem. Hogy ő még csak 5 éves. Mindjárt hat....



Pont 5 éve 


                                                   ...és 5,5 évesen

2013. június 20., csütörtök

Pitypang híradó



Ahogy az igazgatónő belevágott az Általános Tudnivalókba, azt hittem, lefordulok a székről. A konferencia teremben voltunk, az emeleten. Annyira nagyon meleg volt, hogy csak a kis palack jeges vizembe tudtam kapaszkodni és pár soványka papírlappal legyeztem magam. És reménykedtem, hogy nem fogok padlót, még mielőtt kiderül, melyik csoportba kerül az én kisebbikem. 

Szerencsére az igazgatónőnek is melege volt (kinek nem?), mert rövidre fogta. Illetve a lényegre tért. Éééééés Zalán ősztől nem a Süni, sem a Nyuszi, de nem is a Napsugár csoport tagja lesz. Hanem a Napraforgóóóóóóé! Ani óvónéni és Csilla néni szárnyai alá kerül, pont ahogy szerettem volna. Ó, jeeee....Örülök nagyon. Illetve....ültem vagy másfél órát Zalán leendő csoportszobájában és csak nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy az én icipici kisfiam ősztől IDE fog járni. Nélkülem? Hogylehetaz? Nem akarom. Vagyis....De....Vagyis...Hát na. Egész más "elengedni" Ketteskét, mint Rékát volt, annyi szent.

Természetesen a szülői gárdából senkit sem ismertem, de persze fogok, idő kérdése. 

Röviden:

Csoportlétszám: 26 fő (egyelőre, ez még nőhet)
Koruk: 3+ (azaz elvileg 3 évet lesznek oviban, de majmeglássuk....Én 4-gyel számolok.)
Dadus néni: Margó néni
Csoportszoba: Rékáék alatt, azaz Fsz. 1.
Zalán jele: NAPOCSKA

Ezen egész sokat gondolkodtam, meglepett, hogy viszonylag széles választékom volt szabad jelekből. Ha lányom lenne, könnyedén tudtam volna választani mondjuk a katica és a tulipán közül....De fiam van, fiús jelekből pedig egész sovány volt a kínálat. Foglalt volt a hajó, több autó, labda, nemtoménmi. Végül a Nap mellett döntöttem, bár csábító volt a perec is....Hát Zalán nem volt elragadtatva a jelétől, de eszi, nem eszi, nem kap mást. 

Szóval minden biztató és minden szép. Érzem, hogy jó lesz ez. Igaz, eddig három "nyitó" szülőin vettem részt, és mindig ugyanezt gondoltam. Remélem, ezúttal tényleg az lesz, Zalán jól fogja magát érezni a Napraforgóban és boldog gyerkőc lesz...